A hónap mottója

Saját gondolataink kifejezésének joga azonban csak akkor ér bármit is, ha képesek vagyunk arra, hogy saját gondolataink legyenek."
Eric Fromm

2010. április 13., kedd

Toward to… hell

Biza a "Pokolba!", a természetes befejezése manapság minden olyan kérdésnek, mely a “Merre tart…” szavakkal kezdődik.
Jó lenne azt mondani, hogy a “…magyar sci-fi?” kérdés más választ indukál, és – lo and behold! – valóban: a magyar sci-fi már nem tart a Pokol felé, hanem benne van. Pörkölődik, zsugorodik, szenesedik, időnként alámerül a Pokol közepén bugyogó meglehetős méretű szartóban, olyankor sistereg egy kicsit, aztán kimászik, és sül tovább. Saját levében (vö. nyálkahártya). Közben pedig örömsikolyokat hallat, hogy milyen fasza is minden, és micsoda jövő áll előtte, és egyáltalán éppen most és itt kezdődik a nagy ki- és áttörés…
Hogy mi tör ki és át, azt inkább hagyjuk (vö. iszapvulkán – eufemizálva, vagy Örkény örökbecsű szavainak parafrázisával: lófasz fog itt kitörni)!
Hát ennyi az árnyalatlan véleményem, de persze az árnyalás (vö. Sztálin, szárnyalás, szarnyalás [1]) előtt még felhívom a figyelmet arra az ellentmondásra, hogy a pokolra kerülést megelőzi az exitus, viszont a Pokol létezése azt garantálja, hogy van túlvilág, a magyar sci-fi tehát quasi elpusztíthatatlan. Hangérien szájenszfiksön furever! Ez ugyebár rettenetesen hangzik.

Mindez nyilván az írószövetkezetbeli este kapcsán buggyant föl bennem (vö. szartó), szép magyar kifejezéssel artikulálódott (vö. békönös kifli, baconos kifli, bécönös kifli [2]), ahol természetesen a kérdésre adott válasznak még a közelébe se kerültünk.

Persze nem is kerülhettünk: a négy résztvevő (három író, 1+0,5+0,5=2 szerkesztő) közül négy (including myself) a szebb jövőben érdekelt – többszörösen is. Ez persze nem okvetlenül tételezne olyas mértékű realitásvesztést, mely a terem fölött lebegett egyaránt jótékony, lomha szárnyai alá gyűjtve vitatkozót és hallgatót. A statisztika szabálya szerint minden bizonnyal én is realitást veszítettem, csak éppen ellenkező előjellel, de egymagam nem voltam elég, hogy legalább valamiféle használható átlag kikeveredjen az estéből.

Tehát a beszélgetők álláspontjai:

Kánai András, feltörekvő (ámbár egyelőre kötet nélküli, ez később fontos momentum lesz) sci-fi író fényes jövőt vizionált, mivel az IT és az alsómerán nyelvtudás fejlődése révén végre késlekedés nélkül másolhatjuk a nyugati sci-fi általa definiált legjavát, nem kell megvárni, amíg magyarul megjelennek [3], és, ha így teszünk, akkor kurva jó lesz a magyar sci-fi, mert ugyebár az angolszászok legjobbjai (Doctorow, Chiang, etc.) ebben fényévekkel előttünk járnak… Kánai lelkesedett még az utóbbi évek mennyiségében és minőségében megnövekedett magyar novellaterméséért (normális körülmények között valóban ez lenne a jövő záloga, lásd később), és reménytelinek gondolta, hogy a mainstream egyre gyakrabban merít a sci-fiből.

Antal József, kitörekvő (eddig kétkötetes, és ennek semmi jelentősége sincs) sci-fi író és eltörekvő szerkesztő ezzel szemben a zsáner halálát nem vizionálta, hanem jelen időben megállapította (Diagnózis, hehehehe). Érveket nem mondott, mert a jelenlévők közül arra senki sem volt valójában kíváncsi. Nevezett különben még mindig! meglévő naivitását árulta el, azzal, hogy Kondor Vilmos élő, valódi íróként, és nem az Agave valamely munkatársa írói alteregójának vélte, melyet a jelenlévők tényként kezeltek. De ez nem tartozik ide, csakúgy, mint az este elhangzottak jelentősebb hányada.

K. Varga Beáta, feltörekvő (ámbár egyelőre kötet nélküli, ez később fontos momentum lesz) író a kulcskérdésben valójában igen bölcsen nem nyilatkozott. Abban pontosított, hogy a novellatermés javulása főként az íróköröknek köszönhető.

Németh Attila, a Galaktika irodalmi szerkesztője, aki előtt pedig hivatalból bizonyára igen erőteljes és meghatározó vízió (víziók!) kell, hogy kirajzolódjon a zsáner jövőjét illetően, ezt a víziót (víziókat) nem osztotta mg velünk. Mondjuk félidőben (valójában az egy óra lejártával) el kellett mennie, de úgy vélem, Attilánk a víziómegosztásra addig sem sok hajlandóságot mutatott.

Így, utólag, nem is tudom tehát, hogy a szerintem kártékonyan optimista jövő- és jelenkép, mellyel vitatkozom, kié is. Bár mindegy, létezik, és a Bajza utcában jelen lévő közönség reakció mintha azt mutatnák, hogy széles körben elterjedt. De azt hiszem ez az élő közönség ellenére virtuális – valahogy mindig ugyanazt a kéttucatnyi arcot látom a Bajza utcában és egyéb nyilvános helyeken. Gallup úr a fejét fogná ekkora reprezentativitás láttán.

Legelsőbben is, jó lenne tudni, hogy miért ez az optimizmus? Szélesivel eleget vitatkoztunk már erről és még mindig nem látom a fene nagy felfutást.
Úgy tűnik, ez az egész optimista jövőkép arra alapozódik, hogy
  1. a Walhalla jobblétre szenderülése és a Galaktika újragründolása közötti kiadói hiátus az utóbbi megerősödésével megszűnt
  2. a sci-fi megjelenések száma az interregnum éveihez képest egy nagyságrenddel nőtt, 3 a novellatermés szignifikáns mennyiségi és minőségi javulást mutat, sok új tehetség tűnt/tűnik föl
  3. ugyan ki nem mondva, de az utóbbi években sci-finek mondott mozi és TV sikerek “rengették meg“ a világot, ehhez kapcsolódva
  4. a mainstream egyre másra nyúl olyan témákhoz, melyeket magunkénak tartunk
  5. nem ennyire egyértelműen az internet publikációs, recepciós, terjesztési és marketing hatása
  6. nyilvánvalóan kisebb impacttal András kedvenc vesszőparipája, az angolszász irodalom immár egyre közvetlenebb hatása.

Csakhogy ezekkel az örvendetes jelenkori tendenciákkal az a baj, amit a viccben az ecceri gyerek véleménye az iskoláról – bővebb kifejtés után tükröz [4]. Bizony a helyzet “Nem jó!”
Lássuk!

1. a Walhalla jobblétre szenderülése és a Galaktika újragründolása közötti kiadói hiátus az utóbbi megerősödésével megszűnt

Csakhogy nem volt hiátus! Sőt, a paletta jócskán színesebb volt akkor, mint jelenleg. Több működő kiadó, a régi Galaktikához a jogutódnál közelebb álló, és magyar szerzőkre koncentráló antológia (Átjáró) létezett akkoriban. Valóban kevesebb cím látott napvilágot, de azok között jóval magasabb volt a magyar művek aránya. Mondhatod, hogy ez elsősorban a Cherubionnak volt köszönhető, de akkor azon is gondolkozz el, hogy a rendszeresen sci-fit publikáló írók: Bán János, Fonyódi Tibor, László Zoltán, Markovics Botond, Szélesi Sanyi mind a Cherubionnál kezdtek. Tegyük mán kicsiny kezünket a sci-fiért hőn dobogó nagy szívünkre, létezik-e vajon jelenleg olyas írói műhely bármelyik jelenlegi kiadó körül, mely ezt a teljesítményt csak megközelíti? A Tuan megpróbálkozott új szerzőket befuttatni (Benyák Zoli, Csepregi Tamás), az eredmény (piaci és közönség recepció) kevesebb, mint vegyes. Ne legyek részrehajló: Kasztovszky Béla és magam a Galaktikában kezdtem.

2. a sci-fi megjelenések száma az interregnum éveihez képest egy nagyságrenddel nőtt

Csakhogy ez a nagyságrendi növekedés nyolcvan százalékban a Galaktikának “köszönhető” és a magyar megjelenésekre jóformán semmilyen hatással sincs. A kiadó szédületes számú címmel rukkolt elő az utóbbi időben, köszönhetően megnyert pályázatainak, csakhogy a magyar piaci helyzet (kínálati piac, terjesztői monopóliumok) ezt dömpinget nem képes kezelni elsősorban a terjesztésből származó extrém magas árak, másrészt az elhibázott marketing, harmadrészt a pályázati keretek kikényszerítette döntések (pl. Cusanus játszma, Clip art, etc.) miatt. Ugyanezen okokból a hazai szerzők kiadása nyilvánvalóan hendikepes, új szerző bevezetése szinte szóba sem kerülhet. Pedig a jövőt az újabb és újabb tehetségek újabb és újabb megjelenései alakítják. Ha ilyenek nincsenek, akkor nincsen jövő. Csak múlt, jobb esetben jelen van. Mi. Én. A zsáner megölője és sírásója.
Mondhatod persze, hogy a Galaktikán kívül is van élet, és tényleg. De mennyi és milyen? A Galaktika nagyjából tízszer annyi címet jelentetett meg, mint az össze többi együttvéve.
Olvastad a Kossuth kiadó pályázat nyerteseit? Szerinted lesz folytatása a kezdeményezésnek? Érted, mire célozgatok?
Akkor most jössz a magánkiadásokkal. Vásárhelyi Lajos Masoch úr derék követőjeként azokból is jócskán elolvas, recenzeál, az azok közül legjobbnak szánt (Zsoldos Péter Díjra jelölt) művekről nyomtatásban is olvashatsz az ÚG hasábjain. Én nem kommentálom az eredményt, utálnak anélkül is éppen elegen.
Közben kiváló regények porosodnak valóságban a fiókokban és virtuálisan a háttérmemóriákon, kiváló írók veszítik el kedvüket, illúzióikat, etc., hagyják el a zsánert, mert a kiadók deklaratíve nem jelentetnek meg magyar szerzőt, pláne nem új, bejáratatlan magyar szerzőt. Bea kissé eufemisztikusan azt nyilatkozta saját regénye sorsáról: “nem jutott el a kiadókig.” Ez valójában azt jelenti, hogy a szerkesztők el sem olvasták a kéziratot. Ami szégyen und gyalázat! Én a pofámba kaptam, hogy – kissé enyhítve az időkorláttal, és bájosan a válságra [5] kenve – az “idén” nem adunk ki magyar sci-fit.

3. a novellatermés szignifikáns mennyiségi és minőségi javulást mutat, sok új tehetség tűnt/tűnik föl

Bea szerint ez a jelenség az íróköröknek köszönhető, de a helyzet minden bizonnyal árnyaltabb. Tudomásom szerint Beán kívül nincs olyan Galaktikában publikáló szerző, akinek komolyabb írókörös kapcsolata lett volna. A másik immár rendszeres és “tömeges” publikálási lehetőség az ÚG. Az itt megjelent íróknak jó, ha a harmada írókörös. A boldog emlékezetű Terra egyetlen eddigi számában pedig egyáltalán nem volt írókörös novella. Vannak tehát új tehetségek, örvendetesen sokan vannak, csupán az a kérdés, lesz-e belőlük író, lesz-e belőlük rendszeresen kötettel megjelenő író, egyáltalán, lesz-e közülük önálló kötettel idegen kiadónál valaha is (a közeljövőben) megjelenő író.
Nem úgy néz ki, hogy igen. Mitől is oly rózsás a jövőjük?

4. az utóbbi években sci-finek mondott mozi és TV sikerek “rengették meg“ a világot

Ezek a filmek általában a sci-fit (a fantasztikumot általában, de különösen a tudományos fantasztikumot) csupán ürügyként, díszletként, közönségcsalogatóként használják, egyszerűen, mert az amit a hollywoodi producerek sci-finek hisznek és mondanak, a legprofitábilisabb közönségcsalogató látvány potenciáját kínálja. Attól, hogy a Győzikesó közönsége betódul az filmre, még nem adtak el egyetlen kötettel több sci-fit sem, amely nem kapcsolódott valamiképpen az aktuális mozihoz. Sőt, a hatás inkább negatív, ha a nagy sci-fi filmlegendák hatását nézzük a közönségre és a jövendő, a filmeken csüggő jövendő szerzőkre. Szerkesztőként csak annyit mondhatok, a Star Wars negatív hatása máig kitörölhetetlen, de nem lett jobb a felhozatal a Mátrixtól sem. Ahogy az Avatar elrugaszkodását néztem mindentől, amit a sci-finek illene szem előtt tartani, hogy a látvány és az üzenet oltárán mennyi minden áldozódott föl, egyáltalán nem vagyok boldog ettől a tendenciától.

5. a mainstream egyre másra nyúl olyan témákhoz, melyeket magunkénak tartunk

A mainstream sci-fi lenyúlásaival ugyanaz a helyzet. Díszlet, máz, olvasócsalogató, izgalomfokozó kellék mindaz, ami ma bekerül egy-egy sikeresebb mainstream, horribile dictu elitirodalmi műbe. Ráadásul ez a fajta lenyúlás nem is most kezdődött: a mágikus realizmus sikeresen leválasztotta a fantasztikus művészetekről azt a természetfölöttihez sorolható szeletet, mely az ötvenes évekig a sci-fi határain is belül tudott maradni. Az irodalomtudomány az utópia témát egyszerűen kiemelte a fantasztikumból [6]. Ahogy látom, szép lassan széthordanak mindent, ami értékes és/vagy piacképes tud lenni a zsánerből, amit elvisznek azt sci-finek véletlenül sem nevezik, sőt hevesen tiltakoznak az ilyesmi ellen, ami pedig megmarad, az a legaljább serdülő ösztönökre ható kamaszirodalom lesz. Ez sem igazán rózsás jövő, bár saját szempontomból a sci-fi ilyentén kimúlását csak üdvözölni tudom.

6. nem ennyire egyértelműen az internet publikációs, recepciós, terjesztési és marketing hatása

Léteznek internetes írói karrierek – Nyugaton. Néhány. Azok is inkább a tömeghatás, hype és a kapcsolati (származási, baráti, etc.) háló termékei, mint a digitálisé. Nálunk internetes acsarkodás van, sőt, a magyar elemi és leküzdhetetlen vonzalma az ingyen is megszerezhető dolgok irányában már megteremtődése előtt szinte ellehetetleníti a normális e-read-et. Arról nem is beszélve, hogy az olcsó (10 000 Ft alatti árú) e-book olvasó egyelőre ott van, ahol az amerikai mars utazás – a Holdban [9].
Három éve hozsannáznak barátaim azon, hogy az internetes terjesztés hogy seggbe fogja kúrni a terjesztési monopóliumokat. Biztos így van vagy lesz, de ha most van is ilyen kúrás, úgy tetszik, a monopóliumok inkább élvezik, mint, hogy beledöglenének. Abban biztos vagyok, hogy a monopóliumok meg fogják találni a módját, hogy az e-könyvkereskedelemről is lehúzzák a sápot. Legalább egy évtizedig itt sem látom a túlságosan rózsaszín jövőt.

7. nyilvánvalóan kisebb impacttal András kedvenc vesszőparipája, az angolszász irodalom immár egyre közvetlenebb hatása.

Nagyon nem látom, ez miért jó. Miként vezet a fényes jövőbe a magyar sci-fi számára, ha direktben képes követni azt a kevés eredményt, amit az angolszász zsánerirodalom produkál?


A total rigor mortis előtt azért még van némi rángatózás (jól bekentük Fastum géllel!), gyere el!!!


A Magyar Írószövetség SF szakosztálya szeretettel meghívja Önt és kedves ismerőseit

2010.április 14-én, szerdán, 18 órától

az Írószövetség klubjába
(1062 Budapest, Bajza utca 18.)

F. Tóth Benedek: Kritikus kritika
című estjére.

Jegyzetek:

[1] Mielőtt bárki, szándékos rosszakarattal bármiféle utalást vélne ebben fölfedezni a korábbi posttal, az egyrészt kapja be, másrészt fölvilágosítom, hogy ez csupán arra a régi anekdotára utalás, miszerint a Sztálint dicsőítő újságcikkben a kommunizmus “szárnyalásából” kimaradt az első ékezet. Hogy az infernális keretek között maradjunk: a nyomda ördögének keze tette be a lábát.
[2] Ahogyan az angol szó rágja a maga útját befelé halódó nyelvünk lágy altestébe (vö. nyű, titkos féreg foga), mert ugyebár: császárhúsos kifli az. Hogy modern nyelvünk miért irtózik a szalonna szótól, rejtély előttem.
[3] Volt azért idő, amikor fantasztikus módon megelőzte saját magát a magyar sci-fi: a Walhalla író arra alapozták karrierjüket, hogy azelőtt ellopták a CP-t, mielőtt azt itthon a nagyközönség megismerhette volna. Szép volt fijjug!
[4] – Na, Móricka, milyen volt az iskola?
– Jó.
– Bővebben?
– Nem jó.
[5] Negyven évvel ezelőtt az oroszokra kentünk mindent, nyolcvannal ezelőtt trianonra, százhatvannal ezelőtt a Habsburgokra, háromszázhússzal korábban a törökre, azelőtt a tatárra, azelőtt a besenyőre – csak valahogy mi, magyarok nem tehetünk soha semmi bajunkról.
[6] Hogy miként számolnak el akkor a az utópia fantasztikus elemeivel, melyek kötelezően a jelen viszonyaiból, kötelezően a racionalitás eszközeivel vezetődnek le, tehát tudományos fantasztikusak [7], azt nem látom. Valószínűleg nem is igen akarják magyarázni ezt a döntést, hiszen hatalmuknál fogva megtehetik. Egy utópia nyilván nevezhető politológiai-szociológiai spekulációnak [8], de akkor például a Lakott szigetet miért nem nevezik annak, vagy a Jurassic Park-ot technológiai-szociológia-ekonómiai spekulációnak?
[7] Minden egyéb jelző nélkül mondom, fenti saját sci-fi definícióm a legrugalmasabb és legmegengedőbb. Nem mondom, hogy jó, irodalomtudományilag értelmezheto, vagy bármiféle esztétikai kapaszkodót tartalmazna, és biztosan nem tetszik neked: mindenkinek megvan a saját definíciója, mely leginkább arra jó, hogy a szeretett szövegeket belegyömöszölje, a nemszeretem dolgokat kirekessze; még csak nem is eredeti, orka sci-fin belül rétegzése ihlette, de azt gondolom, használható, ha bizonyos szövegeket meg akarunk különböztetni másoktól egy bizonyos szempont szerint, vagyis tudományos fantasztikumnak nevezhető a cucc vagy nem.
[8] A speculative fiction kifejezés kitalálóit és terjesztőit nem győzöm eleget átkozni. Egyrészt egszerűen sunnyogás, hogy a név körüli suskussal csempésszük be magunkat a főáramba valós teljesítmény helyett (OK, mondhatod, az irodalmi sznobizmussal szemben minden megengedett, mert a legmagasabb teljesítményt is szőnyeg alá söprik, ha rajta a sci-fi bélyeg, de ez így nem egészen igaz), másrészt átlátszóan hamis a név, hiszen minden fikció spekuláció, harmadrészt ezzel a rendkívüli teljesítménnyel, hogy sikerült megtartani az SF rövidítést, egyúttal sikerült elodázni a halott végső lebomlását, aminek rég meg kellett volna már történnie.
[9] Az amerikai marsutazás kulcsállomása volt a visszatérés a Holdra. Az Obama adminisztráció ezt (is) lefújta, mivel – ahogy most látom – az Államok lassacskán az izolacionizmus felé fordul. Az India alkirálya novellám (mely a Zsoldos zsűri szerint nem sci-fi, mert nincsen benne elég epika – tünet) legrosszabb olvasata válik valóra.

12 megjegyzés:

sezlony írta...

A mennyiséget ne keverd a minőséggel: akik a Cherubionnál kezdték, azért tették ezt, mert leginkább nem volt más. Műhelynek azért ezt nem nevezném, inkább szűk keresztmetszetnek, ahol egy időben több író akadt fenn. De valószínűleg akkor sem volt könnyebb felkelteni egy szerkesztő érdeklődését, mint most.

Ezzel szemben ha összeszámolom, az utóbbi négy évben hat különböző orgánumban jelent meg novellám (a Galaktika különféle kiadványait egynek veszem). És még létezik mellettük több más orgánum is, ahol nem próbálkoztam.
Ezzel szemben az azt megelőző hat évben két helyen tudtam publikálni. És ez nem igazán írható az akkori ismeretlenségem számlájára, mert a mai lehetőségek java nyitva áll az induló szerzők előtt is. Ja, hogy nem regényben kellene mindjárt gondolkodni?

És ez átvezet a második témához: egy kezdő író kezdjen novellával, utána jöhet a regény, ma így könnyebb publikációhoz jutni egy friss tehetségnek (régebben is így volt, ahogy láttam). Bea kapcsán kiemeld, hogy a regénye nem jutott el a kiadóhoz - miközben novellákat megjelentet, és egyre több helyen.
Szerintem a novellaműfajban semmi lenézett nincs, sőt. Ha valaki csak regénnyel méri önnön íróságát-képességét, az tévúton jár.

Harmadik, és részint az előzőeket is zárójelbe téve: ebben a nagy sirámban te az író szempontjából az sf egészéről alkotsz véleményt. Holott az sf leginkább az olvasókban létezik, és ők messze több olvasnivaló között válogathatnak, mint rég.

Negyedik: lehet, hogy csak úgy teszel, mintha nem értenéd, de Kánai kolléga egyáltalán nem az angolszászok "másolását" kéri számon, ahogy még jó páran szintén nem. Neked ez az igény nem fontos, oké, de khm, bolsi módszer, tudod.

Kánai András írta...

Megszólíttattam, és bár úgy látom, más nyelvet beszélünk, próbálok valamiféle hozzászólást összekalapálni.

Megjegyzéseim:

1. Azt írod, hogy szerintem "végre késlekedés nélkül másolhatjuk a nyugati sci-fi általa definiált legjavát".

Bocs, ilyet én nem mondtam. Szó sem volt másolásról. Színvonalról beszéltem, de még inkább mércéről, amit szerintem az itthoni regények döntő többsége nem ugrik meg. Ez egész egyszerűen több tényezőre vetíthető vissza: sok író nem olvas, nem tudja, hol tart a mai angolszász scifi (ami tetszik, nem tetszik, még mindig meghatározó, és aki olvassa, az megérti, miért). Amit sokan itthon megírnak, az oldschool, Golden Age-s, avíttos cucc. Ugyan ki akar ma Kemény Zsigmond stílusában írni?

Én elsősorban olvasó vagyok. Most olvasom pl. Daryl Gregory Pandemonium című regényét. Soroljam, miben tűnik jobbnak, mint a legtöbb hazai társa? Friss az ötlet, jó és gördülékeny a stílus, és értem, mit akar mondani. És a legfontosabb: egy cseppet sem érzem, hogy lerágott csontot tálalt volna királyi lakoma címén.

Azt is elmondtam, hogy kint sem minden arany, ami fénylik (ld. blogom: hány kinti regényt meszeltem el). De bocs, azt elvárnám, hogy egy "Zsoldos-díjas regény" címkéje mögött élvezhető (eredeti, stílusos, elgondolkodtató) tartalmat találjak.

Neked is ajánlom, olvasd el pl. a Brasylt, és fejtsd meg, mitől működik!

Lelkesedésem inkább annak szólt, hogy sok novellistánk van, és az általános felhozatal, nekem úgy tűnik, egyre jobb lesz. De a legfontosabb, hogy regényszinten legyen a hazai mezőny egyre jobb.


2. "Léteznek internetes írói karrierek – Nyugaton. Néhány. Azok is inkább a tömeghatás, hype és a kapcsolati (származási, baráti, etc.) háló termékei, mint a digitálisé. "

Ez a származási kitétellel feldúsított megjegyzésed felháborító és elég gusztustalan mondat. Nem hiszem, hogy Doctorowot és Strosst, a kanadai meg a skóciai zsidó írót pont származásuk miatt kedvelik olvasók ezrei (a világ már csak ilyen zsidóbarát, ugye?), hanem azért, mert ízig-vérig modernek. A mai problémákról, mai nyelven és megoldásokkal írnak. Doctorow Eastern Standard Tribe-ja egy rendkívül szellemes feldolgozása a globális kommunikációnak, míg Strosstól mondjuk a Halting State egy jó koncepción alapuló, szórakoztató mű.
Ez persze csak az én magánvéleményem - meg ahogy látom, még rengeteg emberé.


3. "nyilvánvalóan kisebb impacttal András kedvenc vesszőparipája, az angolszász irodalom immár egyre közvetlenebb hatása."

Ez a globalizmus, kezicsókolom.

kex írta...

Nem értem, az írók miért akarnak mindig tömörülni.
Na jó, értem. :) Nyilván hasonló a hasonlóval sörözik, de akkor i.s

Írók írjanak, olvasók olvasnak. És ezzel le is tudtuk az összes zsánert.

Amit viszont kikérek magamnak:

1, "...a magyar elemi és leküzdhetetlen vonzalma az ingyen is megszerezhető dolgok irányában már megteremtődése előtt szinte ellehetetleníti a normális e-read-et."

Nézzük már meg, hogy a magyar regények/novellák/szakkönyvek/irományok - legyenek frissen megjelentek vagy évtizedesek - kalózverzióinak arányát és az angol/német/stb. nyelven íródottaknál ugyanezt!

Aki azt mondja, hogy a magyar nyelvű tartalmat az olvasói jobban lopják, az hazudik.

Amúgy az utolsó 2 H Potter órákon belül fent volt neten. Lopták is rendesen. Kevesebbet adtak el a papírból? Szegényebb lett a kiadó vagy az írónő?

Nem is akarok jobban belemerülni a témába. Tessék olvasni, csak azt mondom. :)



2,"Negyven évvel ezelőtt az oroszokra kentünk mindent, nyolcvannal ezelőtt trianonra, százhatvannal ezelőtt a Habsburgokra, háromszázhússzal korábban a törökre, azelőtt a tatárra, azelőtt a besenyőre – csak valahogy mi, magyarok nem tehetünk soha semmi bajunkról."


Név szerint tudom megnevezni az összes magyart vagy magyarországit az elmúlt 2000 évből, aki felelős vmiért. :D

Sheenard írta...

Nos, egyezzünk ki abban, hogy ez a kép sem fekete vagy fehér... tehát bizonyos dolgokban jobb a helyzet, bizonyos dolgokban rosszabb...

Szóval nem a Pokolban vagyunk, de nem is a mennyben... csak itt a Földön.

onsai írta...

Egyszerre van jelen a fellendülés és a pangás. Az amatőr író réteg pezseg, viszont a rendszeresen publikálók érzik a recessziót. Attól függ a feeling, ki hol áll.

Ami a pezsgést illeti, a fele mögött az Avana áll. Csakhogy az NCA nem írt ki sajtótermék-pályázatot, ezért meg se nyertük a következőt. Fél év, és az amatőrök is sírni fognak.

Ami a recessziót illeti, szerintem nem baj a léte. Mikor végetér, a fiókból számos jó mű kerül elő. Aki meg depressziózás miatt hagyja abba, az meg tegye meg. Az írás vagy benső kényszer vagy nem. A "nagy író leszek" "ismert leszek" stb motivációk nem a minőséget, hanem a mennyiséget garantálják.

Balfrász írta...

Sezlony,

Minőségről nem beszéltem, csak rólatok… :-) De komolyan, a Cherubionos indulás vitathatatlan. Még ha műhely abban az értelemben nem is volt, ahogy feltehetően mindketten elképzelünk egy kiadói-szerkesztői-írói műhelyt, nem hiszem, hogy véletlen a fennmaradástok, és nem hiszem, hogy akik a Cherubionnál publikáltak, és ami a legfontosabb, újrapublikáltak, azok legalább saját hibáikból nem tanultak volna. Akkoriban emlékeim szerint több kiadó létezett, mint manapság. Olyan viszont ma egyáltalán nincs, amely bevallottan magyar szerzőkre koncentrál. Ami fölháborító.

"Ezzel szemben ha összeszámolom, az utóbbi négy évben hat különböző orgánumban jelent meg novellám"

Zoli! Ún. befutott íróként ezt megtehetted. Én a kezdőkre, a jövőre gondolok. Szerinted Kánai Andrison kívül hány újrapublikáló van a Galaktikában, aki az utóbbi években kezdett. És hány olyan kezdő van, akinek a kéziratát a magyar kiadói szerkesztők el sem olvassák?

"Ja, hogy nem regényben kellene mindjárt gondolkodni?"

Kissé álszent megközelítés. Hány novelláskötet jelent meg az utóbbi fél évtizedben? De úgy is feltehetem a kérdést, hány kezdő író kötete jelent meg jegyzett kiadónál az utóbbi három évben?

"Szerintem a novellaműfajban semmi lenézett nincs, sőt. Ha valaki csak regénnyel méri önnön íróságát-képességét, az tévúton jár."

Egyetértek. De ezt itt senki sem így mérte. Én megjelenésben mérem. Önálló kötetben. Az nincs a kezdőknek. Az az író, akit olvasnak. Ahol kezdő nyomtatásban megjelenhet (pl. ÚG) az ezer példányban jön ki, és az Alexandránál kapható csupán.

"Holott az sf leginkább az olvasókban létezik"

Milyen jó is lenne, ha ez így lenne… Majd, ha a te korosztályod is kihal, a megmaradt magyar sci-fi olvasók egész helyes kis hatszemélyes klubot alkothatnak.

"és ők messze több olvasnivaló között válogathatnak, mint rég."

Mondtuk ugyanezt a Walhalla idején, és lám, ma, hogy tekintjük ezt a kort…

" Kánai kolléga egyáltalán nem az angolszászok "másolását" kéri számon, ahogy még jó páran szintén nem"

A követést kéri számon. Amiből másolás lesz, lett - látom, olvasom.
Az a baj, hogy a sci-fi fényes jövő hívei - írók és olvasók egyazon meggyőződéssel - mindig, mindenütt önmagukból indulnak ki. "Én nem vagyok ilyen, ezért senki sem az." Ez nem igaz. Az olvasóknak és íróknak nem reprezentatív mintája az a két tucat arc, akik megjelennek a Bajza utcában.

"Neked ez az igény nem fontos, oké, de khm, bolsi módszer, tudod."

Ha ezt kifejtenéd… Azt mondtam, nem látom fényes jövőnek az angolszászok másolását. Ebben mi a bolsi?
Az már inkább bolsi, ha saját véleményünket - mércénket, hehehe, próbáljuk oktrojálni mindekire. Az a kitétel, hogy kövessük az anglszász vonalat valami iylesminek hangzik.

Persze a követésüket sem látom fényes jövőnek, mert Andrással ellentétben sem a csodálatos tematikus megújulást (eredetiséget), sem a stiláris egyediséget nem látom az általa ajnározott szerzőkben. A témák, ötletek plotok kilencven százaléka megíródott a hetvenes évekre, ezeket mikrózzák, és öntik fel a divatos hívószavakkal (követnek el bődületes hibákat közben), stilárisan pedig, ha már erről van szó, akkor Gaiman, Ellis, Polonyák, Vonnegut inkább lennének követendő példák. De nem azok, mert ők igazán egyedi stílusban írnak, és csak utánzás lenne a követésük. Követni az erős középszert lehet. Akkor meg minek törjük magunkat az angolszászokért, amikor stilárisan a mi nyelvünk, örökségünk gazdagabb?

Balfrász írta...

András,

Nem kívántam vitatkozni, a véleményem fejtettem ki csupán.

"Színvonalról beszéltem, de még inkább mércéről, amit szerintem az itthoni regények döntő többsége nem ugrik meg."

Kurva nagy tévedés. Ha a piacnagyságokhoz mérhető arányban publikálnának hazai szerzők, akkor arányában ugyannyi lenne a mérceugró (mely mérce természetesen nem létezik odakint sem) itthon, mint odakint. Mivel azonban hazai publikálás gyakorlatilag nincs, megjelenés jobbára szerencse, összeköttetés, és nyelvcsapás-frekvencia dolga, hamis mérce alapján ítélsz. A mércédről akkor lehetne beszélni, ha megjelennénk az angolszász piacon. Addig ez a te véleményed, a te mércéd. Már megbocsáss, de vannak ettől különböző normák.

"Ez egész egyszerűen több tényezőre vetíthető vissza: sok író nem olvas, nem tudja, hol tart a mai angolszász scifi (ami tetszik, nem tetszik, még mindig meghatározó, és aki olvassa, az megérti, miért)."

András, most bántani foglak, ha akarsz, megsértődsz. Nagyjából azt csinálod, amit Gáspárék a kilencvenes évek elején: egy nyelvi monopólium birtokában minősíted azokat, akik nincsenek e monopólium birtokában. Nem mindenki képes a kortárs angol nyelvű sci-fit olvasni. Ez egy. Mivel felteszem, sem oroszul, sem franciául nem olvasol, így arról a szeletről, mely lehet, sokkal jobb, mint az angolszász, fogalmad sincs. Ez kettő. Az angolszász dominancia elsősorban mennyiségi és nem minőségi + a mozi. Ez három. Amint tapasztalom, egyféle stílust kedvelsz és teszel mindenek fölé - a sajátodat. Megbocsáss, ismétlem magam - léteznek ettől különböző normák.
Ha C. Doctorow nyomdokaiban akarsz járni nálunk, csak egy baráti tanács: ez hamvábaholt kísérlet kishazánkban. Túk irigyek vagyunk ehhez.

"Amit sokan itthon megírnak, az oldschool, Golden Age-s, avíttos cucc. Ugyan ki akar ma Kemény Zsigmond stílusában írni?"

Durva csúsztatás: az angolszász sci-fik döntő többsége ugyanabban az avétas stílusban ír, ami harminc éve újult meg utoljára, és a mi hazai szerzőink döntő többsége is nagyjából ugyanebben a stílusban ír. Egy részük pedig sokat tanult a szovjet-orosz íróktól is. Az általad ajnározott, követendő szerzők stílusa elég messze áll az angolszász elitirodalom vezető szerzőinek írásmódjától. Lásd fenti lista, de még a mára halott vagy vénséges vén szerzőkét sem érik el, mint Nabokov, Wharton, Bukowsky, Burges. Szentjeid sikeresen porolnak le avétas témákat, huszonegyedik századi nézőpontba helyezik őket, egy páran kialakítottak valamiféle nagyképű, álszofisztikált, erőltetett humorú (etc) stílust, de ez nem stilisztikai megújulás - az újhullám ugyanezt tette.

" Daryl Gregory Pandemonium című regényét. Soroljam, miben tűnik jobbnak, mint a legtöbb hazai társa? Friss az ötlet, jó és gördülékeny a stílus, és értem, mit akar mondani. És a legfontosabb: egy cseppet sem érzem, hogy lerágott csontot tálalt volna királyi lakoma címén."

András: ez vélemény. egyelőre te olvasod. Sorold fel - példákkal! És megint csúsztatás: ki kínált neked királyi lakomát? Nevezd meg!

" De bocs, azt elvárnám, hogy egy "Zsoldos-díjas regény" címkéje mögött élvezhető (eredeti, stílusos, elgondolkodtató) tartalmat találjak."

Ez lenne az elvárás, ha a Díj abszolút lenne. De kurvára félreérted a Zsoldos Díjat. Az "csupán" az az évi termés közül díjazza a legjobbnak ítéltet. Javasoltam, hogy tíz évenként az addigi nyertesek közül adjuk ki az évtized legjobbját, de ez egyelőre nem jött össze.

"Neked is ajánlom, olvasd el pl. a Brasylt, és fejtsd meg, mitől működik!"

Ha kölcsönadod, istenuccse, elolvasom! :-)

"Lelkesedésem inkább annak szólt, hogy sok novellistánk van, és az általános felhozatal, nekem úgy tűnik, egyre jobb lesz. De a legfontosabb, hogy regényszinten legyen a hazai mezőny egyre jobb."

Nem ezt vitattam: csak azt, hogy ebből nem lesz jövő, mert nincs jelene. Nincs megjelenés, és valljuk be, nincs kereslet sem. És, hogy nincs kereslet, abban a kritikusabb/kritikátlanabb Nyugat imádatnak nem kis szerepe van.
folyt köv.

Balfrász írta...

folytatás.

"Ez a származási kitétellel feldúsított megjegyzésed felháborító és elég gusztustalan mondat. Nem hiszem, hogy Doctorowot és Strosst, a kanadai meg a skóciai zsidó írót pont származásuk miatt kedvelik olvasók ezrei (a világ már csak ilyen zsidóbarát, ugye?), hanem azért, mert ízig-vérig modernek."

Beléptél a jobbikba, vagy csak egyszerű paranoia? A származás csak zsidó származást jelenthet? Lassan írom, hogy megértsd: egyszerűen mindenki az, ahová született. A mobilizáció általában hamis mítosz, történelmi mozgás kell hozzá, hogy felgyorsuljon.
Ennyi. A kis Kolompár Dzsokinak a nyóckerből nulla az esélye, hogy akár egy karaktert is megjelentethessen, míg Szép Lila Virágocska, a második kerületből nagy valószínűséggel költőnő lesz, mint annyian manapság. Orsós Gyuri lovász lehet a pasaréti lovardában, Bethlen Bori meg lovas. Illusztráljam még?
Leírtam már: modern azt jelenti, "ami éppen divatos". Mint például az Alkonyat vagy A da Vinci kód.

"Ez persze csak az én magánvéleményem - meg ahogy látom, még rengeteg emberé."

Az baj, hogy a sikert összekevered a minőséggel. Hogy ezt elkerüld, lebegjen a szemed előtt Dan Brown neve… :-) Akit rengeteg (vélt egyetértőidél nagyságrendekkel nagyobb számú olvasó) tart jeles írónak.

"Ez a globalizmus, kezicsókolom."

És ha már globalizmus, vegyünk a markunkba egy jó adag vazelint, és húzzuk szét a farpofákat… :-)
Olvasd el egy kicsit nyitottabban az ÚG számait és megtalálod, hogy fiatal író generációt (A te generációd egy rajtad kívül eső része is ott van) milyen témák és megoldások érdeklik! Lo and behold! - többnyire nem angolszász témák és megoldások. Ettől másodrendűek?
Kedves Kex

"Nem értem, az írók miért akarnak mindig tömörülni.
Na jó, értem. :) Nyilván hasonló a hasonlóval sörözik, de akkor i.s"

Olvasd el ezt! :-)

http://literaryjunk.blogspot.com/2010/04/kurt-vonnegut-science-fictionrol.html

"Aki azt mondja, hogy a magyar nyelvű tartalmat az olvasói jobban lopják, az hazudik."

Senki sem mondta. A magyar mindent lop. :-) Hányszor hallhattad magad is: "hülye lennék CD-ért fizetni, amikor ingyen letölthetem".

"Amúgy az utolsó 2 H Potter órákon belül fent volt neten. Lopták is rendesen. Kevesebbet adtak el a papírból? Szegényebb lett a kiadó vagy az írónő?"

Ez utóbbit nem tudhatjuk. Ilyes lopás pedig azóta terjedt el mindenhol, amióta büntetlenül lehetségessé vált : hála a mindenható internetnek!

"Név szerint tudom megnevezni az összes magyart vagy magyarországit az elmúlt 2000 évből, aki felelős vmiért. :D "

Jaj! Tedd már meg! Várjuk. :-)

Sanyi!

A Pokol másik neve nem "Föld"? Vagy Magyarország? :-)

Bea,

az amatőr író pezseg, mert még nem találkozott a realitásokkal. Ez mitől fellendülés? Úgy hangzik ez az új aranykor, mint Gyurcsány legújabb könyve...
Akkor lenne aranykor, ha Vonnegutnak egy szava sem lenne igaz, de...

Kánai András írta...

Balfrasz,

részemről semmi sértődés, érteni vélem az álláspontodat, noha magam nem értek vele egyet mindenben.

Részletesebben:

"Ha a piacnagyságokhoz mérhető arányban publikálnának hazai szerzők, akkor arányában ugyannyi lenne a mérceugró (mely mérce természetesen nem létezik odakint sem) itthon, mint odakint."

Szerintem ez nem igaz, több okból sem:

1. Zoran Zsivkovics. Szerbiában élő szerb író, aki World Fantasy Awardot nyert, és az angolszász kritikusok, írók nagyra tartják.

2. Olaszországban vajon mennyi scifi jelenik meg? És tényleg a Clipart lenne az egyik éves termés csúcsa?

3. Létezik mérce. Javaslom, hogy olvass utána: a legfoglalkoztatottabb szerkesztők (Datlow, Strahan,Hartwell, Vandermeer; az Asimovs, az Analog, a Clarkesworld főszerkesztője) milyen szempontok alapján válogat. Szerintem azok kézzelfogható elvárások - erre mondom a mércét. Ide tartozik az írás kezdése, a világkép, a ritmus, a karakterábrázolás, a stílus például.

"Nagyjából azt csinálod, amit Gáspárék a kilencvenes évek elején: egy nyelvi monopólium birtokában minősíted azokat, akik nincsenek e monopólium birtokában."

Ha az én szakmámban (reklám, kreatív) valaki azt mondaná, hogy azért nem ismeri a legfrisebb trendeket, reklámokat, megoldásokat, mert nincs a nyelvi monopólium birtokában, rövid úton eltanácsolnák. Az alkotás ugyanis globális térben születik és mérettetik meg. Ez nem monopólium, ez elengedhetetlen. Különben királyi lakomát hazudunk:-)
A magyar irodalom sem lett volna ugyanaz, ha egyes alkotói vigyázó szemüket nem bizonyos helyekre vetik. Lehet, hogy először epigonkodtak, de később szép lassan egyénivé tették a tendenciákat, például az -izmusokat. Így van ez szerintem a scifivel is.

" Mivel felteszem, sem oroszul, sem franciául nem olvasol, így arról a szeletről, mely lehet, sokkal jobb, mint az angolszász, fogalmad sincs."

A kortárs orosz scifiről általában az a vélemény kint - ezt is elmondtam az írószövetségben - hogy az ötvenes évek amcsi scifijét hozza stílben és tartalomban. Az ottani olvasók sokkal modernebb dolgokhoz vannak szokva. És bár semmilyen más nyelven nem olvasok, ez kétségkívül hátrányom, de a Clipart meg a Halott csillagok után bizony súlyos előítéleteim keletkeztek, noha tudom, hogy a franciáknál több érdekes szerző is van. Azt nem hiszem, hogy jobbak. Vagy máshogy fogalmazva: nekem az amcsi/angolszász/brit SF a kedvencem az eddigi olvasmányaimból.

"Az angolszász dominancia elsősorban mennyiségi és nem minőségi"

Ha elolvasok egy jónak kikiáltott (díjazott) magyar regényt meg egy kintit, a legtöbb esetben ordító a különbség. Amikor a Permutation City-t elolvastam, csak ültem magam elé nézve, motyogva: ez is lehet? Ilyen is lehet a scifi? Friss? Agyrobbantó? Eredeti? Ezt még SOHA nem éltem át magyar regénnyel. És első regényem kapcsán küzdök is rendesen, hogy valami hasonló sikerüljön, de csak a feladat nehézségét érzékelem. Még akkor is, ha nem minden regénynek kell ilyennek lennie.

Kánai András írta...

folytköv



"Amint tapasztalom, egyféle stílust kedvelsz és teszel mindenek fölé - a sajátodat. "

Nem, nekem nincs kedvenc stílusom. Ld. a tizes listámat a blogomon+a nagyra értékelt regényeket ugyanonnan. Bejön Asimov, Bradbury, Card ugyanúgy, mint Egan vagy Vinge is. De hangsúlyozom: nem mindig, és nem minden munkájukkal.

"Ha C. Doctorow nyomdokaiban akarsz járni nálunk, csak egy baráti tanács: ez hamvábaholt kísérlet kishazánkban. "

Eszemben sincs! Egyrészt nem vagyok olyan okos, másrészt határozottan a kánai utat szeretném járni:-)

"Durva csúsztatás: az angolszász sci-fik döntő többsége ugyanabban az avétas stílusban ír, ami harminc éve újult meg utoljára, és a mi hazai szerzőink döntő többsége is nagyjából ugyanebben a stílusban ír."

A mondatod első fele véleményem szerint nem igaz. Megint csak ellenpélda a Spar című novella a mostani shortlistekről. A regények is más nyelvűek. A hivatkozott Brasylt angol mainstream díjra jelölték. Én (megint csak: jó sok kivétellel) a mai nyelvezetet, stílt jobbnak tartom a hetvenes évekbelieknél.
A mondat második fele igaz, Vásárhelyi Lajos tavalyi cikke a novellatermésről jól elmondta ezt.

"Szentjeid sikeresen porolnak le avétas témákat, huszonegyedik századi nézőpontba helyezik őket, egy páran kialakítottak valamiféle nagyképű, álszofisztikált, erőltetett humorú (etc) stílust, de ez nem stilisztikai megújulás - az újhullám ugyanezt tette."

Nincsenek szentek, nincsenek szent tehenek. Sem kint, sem itthon. Az, hogy valakinek egyszer-kétszer, jó esetben akár többször is elsült az agya, még nem predesztinálja a folyamatos sikerre. A többi megjegyzésedet a stílusra nem tudom értelmezni, mert nekem a kortárs scifi elég sokszínűnek tűnik ahhoz, hogy csak így beskatulyázzam. (Szó ami szó, Stross szeret hülyéskedni, intellektust csillogtatni, de attól még szerethető, és sokszor élvezhető regényeket ír.)

Pandemonium: persze, vélemény. Mindig is az marad, nem szentigazság, hanem KA véleménye, ami ütközhet mondjuk AJ véleményével. Mert ez egy szubjektív műfaj.

Kánai András írta...

folytköv

folytköv



"

"De kurvára félreérted a Zsoldos Díjat. Az "csupán" az az évi termés közül díjazza a legjobbnak ítéltet."

A Zsoldos-díj üzenete határokon belülre és túlra: hé, emberek, ebben az évben azt találtuk a LEGJOBB magyar scifi regénynek! Ez nem "csupán", ez a címke komoly felelősség énszerintem.

A származásra azért akadtam ki, mert az írószövetségbeli alkalmon pont Doctorow és Stross nevét mondtam, és már ott is így reagáltál. Mivel két, önmaguk által deklarált, (viszonylag) köztudottan zsidó íróról van szó, nem tartottam szépnek a megjegyzésed. Ha zsidók kapcsán a származást hozzák fel mint sikerük titkát, az már vékony mezsgye, melynek túlfelén az az undorító vallás, az antiszemitizmus áll. Ezt nem is feltételeztem rólad, ezért a meghökkenés részemről.

A származási hártányokkal kapcsolatban pedig hadd citáljam mégegyszer ide a nevet: Zoran Zsivkovics. Értsd meg: semmi sem gátol, hogy kiadasd a könyved vagy ismertebbé tedd globalice, csak a tehetséged és az elszántságod! Lehet, hogy naiv vagyok ezzel kapcsolatban, de ez már az én problémám.

"Olvasd el egy kicsit nyitottabban az ÚG számait és megtalálod, hogy fiatal író generációt (A te generációd egy rajtad kívül eső része is ott van) milyen témák és megoldások érdeklik! Lo and behold! - többnyire nem angolszász témák és megoldások. Ettől másodrendűek?"

Ööö, finoman fogalmazva: látom a tehetséget, a potenciált, de a legtöbb írás nekem haloványnak tűnik, tipikusan az angolszászban már ezerszer átgondolt/leírt/megjelentetett megoldásokkal. Vesd össze mondjuk A Naprendszer felfedezése ÚG-kötetet a New Space Opera antológiával! Ugyanaz a tematika, de vajon ötlet és megírás szintjén van különbség? Szerintem egyébként nincs abban semmi baj, ha kinti profikkal vetjük össze magunkat; én pl. úgy gondolom, még egyetlen novellám sem üti meg mondjuk az Asimovs szintjét. Közelítek, de még nem vagyok ott.
Visszatérve az ÚG-hoz: Én nem akarok olyat olvasni, amit már olvashattam, csak erősebb megközelítésben! És félre ne értsen senki: én se vagyok se befutott, se profi író. rengeteget kell tanulnom, ennek egyik része, hogy igyekszem megnézni, a nekem tetsző regények hogyan működnek. Szó sincs róla, hogy lenézném őket - sőt, megveszem a kiadványt, és drukkolok nekik - és ha Hantos Norbertre vagy Sümegi Attilára vagy az Anitára gondolok (kiragadtam három nevet) reménykeltőnek látom a helyzetet. Hiszen mindannyian fejlődünk. legalábbis remélem.

Amúgy köszi a kultúrált hangnemet.

sezlony írta...

balfrász:
"Szerinted Kánai Andrison kívül hány újrapublikáló van a Galaktikában, aki az utóbbi években kezdett."

Gyors, és nem pontos vizsgálat: nagyjából 20 új név bukkant fel az újraindult Galaktikában, ebből 9 újrapublikálót találtam.

Ez nem olyan rossz arány, legalábbis jelzi, hogy egyáltalán nem lehetetlen újrapublikálni.
De visszakérdezek: szerinted 100 írást beküldőből hány kész már a publikációra? Hány kezdőt kellene megjelentetni, hogy úgy érezd, a kezdők zömmel már nem a képességeiken kívüli okok miatt maradnak publikáció nélkül? (Mert persze ilyen is lesz mindig, sajnos, nem egy ideális világban élünk...)

De a Galaktika újra nem publikálói kapcsán bennem is megfogalmazódik a kérdés: ők miért hallgatnak? Nehezen hiszem, hogy a havi lapzárták szorításában Attila ne kapna utánuk, ha újra küldtek volna valamit (Persze van olyan is, hogy egyszer szikrázik fel, vagy elkeveredik a második kézirata, megsértődik valamin stb., de az ennél ritkább.)

"De úgy is feltehetem a kérdést, hány kezdő író kötete jelent meg jegyzett kiadónál az utóbbi három évben?"

És korábban? Csak mert a mai helyzet sötétségét a posztodban azzal támogatod alá, hogy régebben bezzeg.
Azt hiszem, nem voltam minden tehetség nélkül, amikor nekiálltam írni, mégis 7 évig tartott, mire megjelent az első regényem. Pedig novellákat már publikáltam ez idő alatt, tehát nem vártam naiv módon, hogy az első regényemre ismeretlenül is lecsapjanak a kiadók.

Én azt mondom, ha Csepregi Tamásnak sikerült, akkor mondjuk precedens már van.

És mielőtt félreértenél: én nem a Mennyország-álláspontot képviselem, vagy védem, hanem a te Pokol-álláspontod túlzott pesszimizmusát vitatom.
Amúgy valahol a kettő között vagyok: a helyzet lehetne sokkal jobb is, ám a lehetőségek bővültek az utóbbi időben, szóval leginkább az írókon - kezdőkön és haladókon - múlik a dolog, hogy jutunk-e előrébb.
De az ilyen mély pesszimizmus szerintem csak a frusztrációnk kivetítése másokra.