A hónap mottója

Saját gondolataink kifejezésének joga azonban csak akkor ér bármit is, ha képesek vagyunk arra, hogy saját gondolataink legyenek."
Eric Fromm

2009. október 2., péntek

Some Fact(s) About Decomposition IV.

Remélem tudod, hogy meg vagy mérgezve!
Sőt, ahogy ezeket olvasod, egyre jobban megmérgeződsz!
Mint Guillaume tehenei...

Meglepő, hogy hosszúra nyúló, ámde tökéletesen érdektelen töprengéseim egyáltalán visszhangra leltek, pláne oly magas körökben, mint az esztétikai csalhatatlanságáról és erkölcsi makulátlanságáról ismert gyülekezet, és közülük is maga az üldözött ártatlanság és szakmai tökély szólalt meg.
Sokak nevében.
Nos, ez az óriási különbség. Én itt egyedül a magam nevében szólalok föl, és nem vindikálom a jogot, hogy bárki más nevében kikérjem magamnak az esztétikai csalhatatlanság, erkölcsi makulátlanság és szakmai tökély nevében történt és történő hunczfottságokat.
Minden esztétikától és szakmai tökélytől mentes, mocskos és tisztálatlan ogre lelkem mindig örül, amikor a parasztok vasvillát ragadva, lobogó fáklyákkal közelítik mocsaramat, mert azt jelenti, valamit jól csináltam, zavartam a köreiket.

Booooooo!

That’s all, folks!

Térjünk a lényegre!

Ha a szöveget vírusként fogjuk fel, mely az egyik gazdaszervezettől (az írótól) több másik gazdaszervezetig (olvasók) „akar” eljutni, akkor az analógiát fenntartva rá kell jönnünk, hogy vírusunk, mint a valódi molekuláris élősködök, magától nem terjed. Kell (kellett, lásd később) neki köztes gazda (kiadó) [1], hogy fertőzőképes formát öltsön (könyv), és kell (kellett? Lásd később!) neki mindenféle vektor (terjesztők) [2], hogy eljusson a céljáig.
A többi már szinte megy magától, bár a környezeti tényezők (kritika, recepció, kereslet, divatáramlatok, etc.) befolyásolhatják a fertőzés lefolyását és a virulenciát.

Vannak vírusok, melyek heves immunreakciót váltanak ki, akkor is, ha tetszetős külsőbe bújnak…
Vannak vírusok (retrovírus) melyek szépen beépítik magukat a gazda saját örökítőanyagába, és hamarosan más szövegek létrehozásának inicializálói lehetnek – ezeket a szövegeket másként remekműként ismerjük… [3]

Mielőtt azonban végképp beleszerelmesednék saját hasonlatomba (melyet ráadásul Dawkinstól loptam, ha jól tudom), és elkezdeném önmagammal azt csinálni, amit a kisragadozók és (sci-fi) írók gerincük hajlékonyságánál fogva időnkét elkövetnek saját genitáliákjukkal önnön nagyságuk fölötti örvendezés fokozásaképpen (mármint nem a kisragadozók nyalogatják a golyóikat emiatt), ideje a lényegre térni és folytatni a sci-fi potenciális gyilkosainak analízisét.
Valódi profiler munka – utálom, utálnak érte, veszélyes, nem szeretem és nem is nekem való…

Továbbá, mielőtt megvizsgálnám a kiadást és a terjesztést, nem árt tisztázni, hogyan látom a könyv, mint áru lényegét. Értékalapon – mivel még mindig és mindörökké marxista vagyok és maradok. Az olvasó, amikor megvesz egy könyvet, számára szellemi-morális-újratermelési (szórakozás), szakkönyvnél gyakorlati értéket is jelentő terméket vásárol. Ezt az értéket – szerintem – szépirodalom esetén 90%-ban maga szöveg jelenti, 10% a külcsín, a könyv megjelenése (a képeskönyv speciális esetét hagyjuk!). A hozzáadott érték fő forrása tehát a szerző, nem elhanyagolható, de jelentősen kisebb részben a kiadó [4]. Azonban a jelenlegi és jövőbeli piaci modellek egyike sem ismeri el ezt az egyszerű arányosságot, a szakma úgy viselkedik, mintha fordított lenne a helyzet. A szerzők tehát vagy hülyék, hogy belemennek ebbe a megalázó és igazságtalan viszonyba, vagy kilátástalannak érzik, hogy szembeszálljanak ezzel a korrupt, unfair, szabadpiacinak nevezett, de valójában monopolisztikus rendszerrel. Ez az alapszituáció a mai könnypiacon.

Először, mivel – a vírus hasonlathoz utolszor visszatérve – ma Alsó Merániában a vektoron múlik minden, velük fogok egy kicsit elmolyolgatni. Ennek oka, hogy bár a kiadók következnének a fertőzési sorban, az Új Galaxis miatt kicsit berágtam az Alexandrára. Megkeresett ugyanis a Kódex, hogy október ötödikéig küldjem el a címlapot, mert ha aznap nem küldik el Dezsőnknek, akkor nem fog megjelenni az idén…

What?!

Nem elég, hogy november közepe után már nem vesznek be könyvet, most már ez is? Nem kellene két, vagy itt, Kelet Jurópban stílusosan öt évre előre valamennyi borítót beküldeni, heti megjelenési lebontásban?

Gimme a break!

Terjesztésrül

A terminológia hamis, legalábbis nálunk, elvégre, amikor nyelvünket megújították, egyik alapkövetelmény az egyértelműség volt – de annak már kétszáz éve, az értékrelativizmus érájában ez éppen így van jól: ne lehessen tudni, miről is beszélünk.
Amerikában a terjesztő (Distributor) azt jelenti, hogy nagykereskedő, és a könyvpiac logisztikai problémáira (raktározás, szállítás) kínál megoldást. A láncban utána következik a (kis)kereskedő (Retailer), aki tulajdonképpen eladja a könyvet az olvasónak. A nagy kereskedőházak, Borders, Barnes&Nobles egyben betöltik a nagy és kiskereskedelmi szerepet, de a piac akkora, és akkora méretkülönbségek vannak az ötezer lakosú Turd’s Lot és a tizenhatmilliós LA között, hogy minden méret életképes a maga helyén, és fennmarad. A Borders és a Nobles nem tiporja szarba a kisebbeket, és élni hagy más terjesztőket is. És még ott vannak kereskedőként a hipermarkett láncok is. Nem bevett gyakorlat, hogy a Distributor kiadói gyakorlatot is folytat.

Nálunk a módszerváltozás (ez a helyes kifejezés, mostanában tanultam, az ám!) után a kiskereskedelem először felvirágzott (Utcai árusok, ugye, Dezsőnk? Mily rövid is az emlékezet, még ha saját életünkről is vagyon gyűjtés! Bocs, szó.), aztán az új évezredre jól megdöglött, gyakorlatilag nincs. Nálunk a terjesztő a piac kilencven százalékát lefedve kis és nagykereskedő is egyben, sőt, ha az Alexandrát nézzük, intenzív kiadói tevékenységet is folytat, a legnagyobb kiadó, az Európa is az övé.

Hogy is néz ki a könyvpéldányból származó bevétel felosztása, egy háromszáz éve piaci és kétszáz éve demokratikus berendezkedésű, normális méretű országban, mint Amerika?

  • Átlagban 10 % a szerzőé. A nagyok (King, Crichton, Palanhiuk etc.) természetesen ennél nagyobbat (nem tudni, mekkorát) harapnak, a kezdők meg kisebbet, de a kivétel csupán próbára teszi a szabályt, nem hozza.
  • Átlagban 30% a kiadóé, melynek szélső értékei 25 és 32%.
  • 10% a nyomdáé.
  • 10% a terjesztőé. Nagy kiadók esetében. Kicsikből valószínűleg nagyobbat harapnak…
  • 40% a kiskereskedőé

Ebben a viszonylatban a 90%-os értéktöbblet teremtés sehol sincs a szerző részéről, azonban, ha a könyvet piaci termékként számítjuk, akkor a különböző szereplőkre eső különböző költségvonzatokkal is számolni kell.
Inkább a haszonra, mint a bevételre kellene koncentrálni. Ilyen adataim azonban nincsenek, csak találgatni tudok.
Ha viszont így tekintjük, kiadó-szerző viszonylatban az arány jelentősen javul, a szerző költségei ugyanis minden ellenkező híreszteléssel ellentétben minimálisak, a kiadónak viszont, ha szép könyvet akar, egy csomó „ingyenélőt” meg kell fizetnie. A szerkesztő(k), lektor, grafikus, tördelő munkabére, a nyomdaköltség és marketingköltségek a kiadónál jelentkeznek. Amerikában a speciális remittenda szokások miatt az előző kiadói veszteségek is költségként jelennek meg. Azt hiszem, nem túlzás azt állítani, hogy a termék összköltségének kilencven százaléka a kiadóra esik.
Így aztán a húszdolláros árú könyvből
  • az átlagszerző két dollár tiszta adózás előtti bevételhez jut,
  • a kiadó elvileg hat dollár bevételéből, ha a könyv példányonkénti valós előállítási költsége az ár ötöde, vagyis négy dollár, a marketing költségek beszámításával jó, ha tisztán ugyanannyit zsebre vág, mint a szerző – adózás előtt,
  • a nyomda elvi két dollárjából mondjuk egy dollár a költség, egy dollár az adózás előtti bevétel,
  • ugyanezt a költséghányadot becsülhetjük a terjesztőre is, vagyis a nagyker is egyetlen adózás előtti dollárra tesz szert,
  • a kiskereskedőé elvileg nyolc dollár, a költséghányad becslésem szerint két dollár, így a kiskereskedő adózás előtti bevétele hat dollár. Általában nulla kockázattal Amerikában is, a remittenda-kredit rendszer miatt.

Ebben rendszerben az értékteremtők és a közvetítők nagyjából megosztoznak a tiszta bevételen (42/58 %), a szerzőnek, mint legfőbb értékteremtőnek a részesedése a tiszta bevételekből tizenhét százalék, a másik két értékteremtőé tizenhét és nyolc százalék. Az értéket nem növelő közvetítőké ötvennyolc százalék. Nyilván ez nincs egészen jól, nem igazán ösztönző sem a szerző, sem a kiadó számára, de a kiadó legalább megél.

Mi a helyzet Alsó Merániában?
  • Átlagban 7 % a szerzőé. A nagyok természetesen ennél valamivel nagyobbat (nem tudni, mekkorát) harapnak, de az ő hasznuk inkább a nevükben rejlő magasabb példányszámokból származik.
  • Átlagban 15% a kiadóé, melynek szélső értékeibe nem merek belegondolni.
  • 8% a nyomdáé.
  • 60% a terjesztőé, ha van kisker boltja, ha nincs.
  • 10% kiskereskedőé

Az adózás előtti bevételek, az átlagos 2500 Ft árú könyvnél (a könyvárak nálunk minden valószínűség szerint jócskán fölfelé nyomottak) példányonként így alakulnak:
  • az átlagszerző százhetvenöt forint tiszta adózás előtti bevételhez jut,
  • a kiadó elvileg háromszázhetvenöt forintnyi bevételéből, ha a könyv példányonkénti valós előállítási költsége az ár tizede, vagyis kétszázötven forint, a marketing költségek beszámításával jó, ha száz forintot zsebre vág – adózás előtt,
  • a nyomda elvi kétszáz forintjából, mondjuk ötven forint a költség, százötven forint az adózás előtti bevétel,
  • a terjesztő költséghányada mondjuk ugyanígy egynegyed (túlzás), tehát a „nagyker” ezeregyszázhuszönöt adózás előtti forintra tesz szert, általában nulla kockázattal a bizományosi rendszer miatt.
  • a kiskereskedőé elvileg kétszázötven forint, a költséghányad becslésem szerint száz forint, így a kiskereskedő adózás előtti bevétele százötven forint. A nem terjesztői kisker hazai kockázatát nem ismerem.

A hazai rendszerben az értékteremtők és a közvetítők 25/75% arányban osztoznak a tiszta bevételen, a szerző részesedése a tiszta bevételekből tíz százalék, a másik két értékteremtőé (kiadó és nyomda) hat!!!! illetve kilenc százalék. Az értéket nem növelő közvetítőké összesen hetvenöt százalék. Az Alexandrára vetítve, ahol nagyker-kisker ugyanaz, mind a hatvanhat, ha esetleg a kiadó is, hetvenöt kurva százalék kerül a Dezsőnk zsebikéjébe. A haszon háromnegyede.
Nyilván ez kurvára-kibaszottul nincs jól! Nem igazán ösztönző a szerző, de főleg a kiadó számára. Aki ma Alsó Merániában önálló kiadót alapít, az egyszerűen megszállott, vagy pénzmosodás, vagy hülye. A könyvszakma egészére ennek a szánalmas marginnak a jelentőségét majd külön postokban próbálom megérteni.

A kiadók terjesztés által végrehajtott piaci ellehetetlenítése nem most kezdődött, de azután gyorsult föl igazán, hogy az Alexandra abba többszörös monopolhelyzetbe jutott, mely normális országokban elképzelhetetlen lenne. Az Alexandra felemelkedésének valódi pénzügyi hátterét minden valószínűség szerint százötven évre titkosították, annak a financiális mikéntje, hogyan lett az utcai könyvárusból többszörös milliárdos (ha Dezsőnk gyakorlata szerint a bizományban tárolt idegen készletet sajátunkként kezeljük, legalábbis fedezetként milliárdos hitelek mögött) örök titok marad. Bizonyos lépések azonban, melyeket az Alexandra egy méret fölött megtett, mert megtehetett, világosan láthatók, és normális országban a piaci fölénnyel való sorozatos visszaélések miatt már régen szerteszét darabolták volna az Alexandra birodalmat.
Nem vagyok jogász, nem tudom, hogy Alsó Merániában egyáltalán nem létezik-e monopóliumellenes törvénykezés, és ha igen, a határokat a létező törvényekben még a Monarchia vagy az egész KGST mérete alapján állapították-e meg. Az biztos, hogy a józan jogérzék és gazdasági gondolkodás kizárná ilyen mértékű funkcióhalmozás és kizárólagosság egy cégcsoportba koncentrálódását. Nem engedné meg a kiadás, nagykereskedelem és kiskereskedelem összeolvadását.
Nálunk ez nem történt meg, így Dezsőnk nyugodt lélekkel kizárólagossá tehette a bizományosi forgalmazást, a raklapdíjat, a kilencven napos,vagy hosszabb fizetési határidőket, a hamis eladási adatokat és a könyvbevételből való hatvanszázalékos részesedést. Ezekre az eszközökre támaszkodva nyugodtan megtehette, hogy a tőkeszegény kiadókat sorra bedöntse [5], és/vagy fingé’-húgyé’ fölvásárolja az átkosból öröklött vagy időközben felépített boltjaikkal, bolthálózatukkal együtt. Megtehette, hogy a könyvpaloták vevőcsalogató pompájával, választékával, kapcsoltárus trükkjeivel, és az Alaxandra méretéből kizsarolt engedményekkel a rajta kívül eső kiskereskedelmet szinte teljesen kivégezze, nagykereskedőként erőből diktáljon kiadónak és a maradék kiskernek. Mivel a minőség ebben a rendszerben már nem számít, megteheti, hogy a könyvszakma más rétegeit is a maga képére gyúrja – kiadói révén is(lásd később).

Nem mintha gazdasági szempontból a másik két nagy terjesztő (nagyker-kisker), a Libri és a Líra sokkal jobb lenne a Deákné, illetve Dezsőnk vásznánál. A Libri például olyan nagyker, amely csak és kizárólag más nagykereket fogad el partneréül. A nonszenszek nonszensze.

A terjesztés könyvszakmára telepedésének és monopolisztikus jellegének nemcsak gazdasági, hanem a szakma egészét érintő-ellehetetlenítő kihatásai is vannak.
Legfontosabbként kell megemlíteni az olvasók könyvfogyasztóvá silányításának folyamatát, és ennek következményeit. A fogyasztói viselkedés ördögi körben erősíti egymást az új címek száma-példányszám arány egyensúlyának eltolásával-eltolódásával az új címek javára. Képtelenség azt hinni, hogy ugyanaz, sőt szűkebb vásárlóerő, tehát az adott évben adott számú könyvet vásárlók korlátozott, és álladó csökkenő száma nem odavezet, hogy minél több új cím jelenik meg, annál alacsonyabbak a példányszámok. A terjesztői marketing hatására a könyvfogyasztó új cím függővé vált. Ez látszólag a piac színesedését jelenti, mert hiszen többféle könyv jelenik meg, de a példányszámok drasztikus csökkenése éppen, hogy a szürküléshez vezet: a kiadónak ugyanis nincs lehetősége új szerzők bevezetésére. Még ha tőkeereje meg is engedné, nem létezik az a magas példányszámban eladott, biztos hasznot hozó könyv, melynek bevétele elnyelné az új szerző esetleges bukásával járó veszteséget. Az alacsony példányszámok szerzői oldalról azt jelentik, hogy esély sincs profi íróvá válásra, mert nem lehet az írásból megélni.
A terjesztői monopóliumból fakadó eladási ellenőrizetlenség azt hozza magával, hogy a kiadók nem képesek többé felmérni saját döntéseik könyvpiaci súlyát, melynek normálisan a kritika mellett (az nincs) az a legfőbb mércéje, hogy mennyien veszik meg a könyvet. A terjesztő azonban manipulálja nemcsak az eladás körülményeit, hanem az eladási adatokat is.
Az eladás központosítása (a könyvpaloták) valószínűleg megéri a terjesztőnek rövid és hosszú távon is (a palotákat a könyvárakban mi, olvasók fizetjük meg), de következményük a kiskereskedelem tönkretétele, és ezáltal a paletta elszürkítése, az eladási lehetőségek leszűkítése. Arról nem is beszélve, hány munkahely szűnt meg ezáltal.

Amit az Alexandra kiadóként és fölvásárolt kiadói [6] által a szakmával tesz, annak hosszú távú következményeit, nem tudom, mikor heverjük ki. Az új cím kényszer a saját kiadóknál is azt jelent, hogy a kiadás ideje vészesen lerövidül, mely csakis a minőség rovására történhet – tisztességes szerkesztésre, még ha lenne is ember, idő nincsen. A címválogatás is elhirtelenül, mely szintén a minőséget ronthatja. Az is nyilvánvalóan negatív szakmai kompromisszumok szükségességét vetít előre, hogy képtelenség annyi jó szakembert találni, akik az igényelt könyv áradatot tisztességesen megcsinálnák. Csakúgy mint az, hogy ekkora címtömegnél az egy könyvre eső költségeket le kell szorítani az alacsonyabb példányszámok miatt, tehát vagy a túlterhelt profiknak fizetünk kevesebbet, vagy újabb, nem profi személyzetet fizetünk meg, szintén rosszul. Így fordulhat elő, hogy egyetemisták fordítanak ingyen könyveket, webgrafikus tanfolyamot végzett, rajzolni pálcikaember [7] szinten tudó népek tervezik a borítókat.

A kiutat leginkább a teljes alsómerán könyvpiac összeomlásában, és az azt követő romeltakarításban-újjáépítésben látom. Az internet, az e-book okozta paradigmaváltás ugyanis egyelőre várat magára, és félő, hogy arra is a terjesztői rátelepedés lesz a jellemző. Valaki kiszámította, hogy az Amazon Kindle estében hogyan alakulnának a fenti arányszámok:
  • 8 % a szerzőé.
  • 33% a kiadóé.
  • 0% a nyomdáé.
  • 0% a terjesztőé.
  • 0% a kiskereskedőé
  • 59% az Amazoné.
Az látszik tehát, hogy a nyomdai és terjesztési költségek nem spórolódnak meg, hanem átkerülnek az Amazonhoz – extraprofitként. Mivel az e-book olcsóbb KELL, hogy legyen a papíralapú könyvnél, az árcsökkenést a legkönnyebb fajsúlyú szereplőre, a szerzőre tolják…

Fasza, mi? Az optimistábbak azt jósolják, hogy a szélesebb e-book piac fellendülésével a szerzői arány 30% is lehet.

That's fine.

Le it be!

Ja, ha már Inomi, és, hogy Szélesinek se legyen jobb, az Ellopni egy Chagallt ismertetője(?).

Update 091007:
Mások nyomora...

Jegyzetek:
[1] A vírus analógiát fenntartva: nagyon sok köztes gazda élősködő életmódot folytat, de ezt azért nem lenne fair általánosítani minden kiadóra.
[2] A vírus analógiát fenntartva: a vektor nagyon sokszor testfolyadék (vér, nyál, takony, ondó), így az alsómerán terjesztőkre nem túlzás és igaztalan a „geci” jelző használata.
[3] Beugrottál, mi, kis hamis?! Aszitted, mi, hogy majd a retródivatból csinálok ócsó (szó)viccet…
[4] Normálisan a nyomdának ebben szerepe nem kellene, hogy legyen, azonban mivel fizikailag egyelőre a nyomda állítja elő a könyvet a nyomdai kivitel minősége befolyásolja a könyv megjelenését. Tehát értéket ad hozzá vagy vesz el belőle.
[5] A következő történet egy érdekelt közlése, csak a szereplőkre vonatkozó nem éppen hízelgő jelzőket töröltem ki belőle. Azt illusztrálja, miképpen fektette ki az Alexandra az Inomi kiadót tíz egyszerű lépésben (nem volt az három sem!). A kiadót azért nevezem meg, mivel már nem létezetik. A többi szereplő viszont nem a fantázia műve. Mivel a közlés egyoldalú, kezeld a megfelelő fenntartásokkal, és nézz utána!
„Az Inomi előnnyel indult az Alexandránál, a tulajdonosa, Bogdán Miklós ismerte Matyit. Ez azt jelentette, hogy az Alexandra átvételkor rögtön FIZETETT a könyvkontingens egy részéért, tehát a könyvek megjelenéskor nullszalldósak voltak!!!
Ebbe a paradicsomi állapotba tört be a MAGUS jogok körüli per. A M* kiadási jogait Miklós megvásárolta Gáspártól, illetve akitől kellett. A M* jogai azonban korábban tucatnyi felé hasadtak: külön árulták a kiadási jogot, a logót, a szerepjátékot, a kártyajátékot, a megfilmesítési jogot... mindent, amiből a jogtulajdonosok könnyen és minél több pénzt szerezhettek.
Ha jól emlékszem, akkor a Gémeskút Kft. megvásárolta a logó jogát és az első tevékenysége az volt, hogy a terjesztőknek írt egy ügyvédi levelet, felszólítva őket, hogy ne terjesszék az Inomi könyveit, mert úgy jogsértést követnek el és lesznek szankciók... bla-bla...
Matyi ennek örömére rögtön befagyasztotta a kifizetéseket az Inomi felé. Bogdán rögtön megborult, és nem csak a M*, hanem a MU is... Ezt több tárgyalás követte, sikertelenül. Közben a Delta többségi tulajdonos lett a Gémeskútban...
Terjesztés szintjén viszont az a helyzet állt elő, hogy Matyi árulta a könyveket, csak nem fizetett az Inominak. Egy évvel az említett levél után a felháborodott Bogdán fotókat készített az Alexandrában, hogy "lám, a könyv kint van". Csak a rendezetlen jogi helyzetre hivatkozva Matyi nem fizet neki...
Megtehette...
Aztán az Inominak vége lett, a jogokat Gáspár egy jelképes forintért átadta a Tuannak, és felsorakozott melléjük... Ez egy évig tartott, míg (cenzúra) szerzőnknek a Delta Vision (cenzúra) tulaja (Terenyei) pénzt nem ígért, így a (cenzúra) Gáspár átsorolt az ellenzékhez, és megkezdődött egy olyan komédia, ami a M* végképp tönkreteszi...
Az Inomi könyveit végül az Alexandra két-három év késéssel leszedte a polcairól. Addig is árulta az árukészletet (egyszer 50 %-ban leárazva azt, ami nem is az övé). Nem sokkal ezelőtt a Delta Vision megvette az Inomit, és az árukészletre rátenné a kezét…"

[6] Ez a tanmese arról szól, hogyan kebelezett be az Alexandra egy prosperáló, ámde kevéssé tőkeerős kis kiadót, bótostul, készletestül, kiadói gárdástul, szerzői jogostul. A kiadó ma is él és virul, ezért a nevét neduddki! A történet valódiságáért viszont szavatolok.
Hát eccer vót, hónem vót, még a mútt században, az Óperencián jóval innen, vót eccer egy iciri-piciri kis kiadó. Ezt a kis kiadót a tulajdonosa kiváló szimata, szenvedélye a könyvek és a könyvkiadás ránt vitte egyre előrébb meg előrébb, végül még saját kis bótot is nyitott az egyik forgalmas metróaluljáróba’. Ez a tulajdonos nemcsak ahho’ értett, hogy fájintos kiadási jogokat szerezzen, hanem saját kezeivel látta el az akkor még létező könyvesbótokat. Ti nem is tudjátok má gyerekek, mi az a könyvesbót! Hát az olyan csudi kis hely, ahová az ember könyvet venni járt, aki a könyveket eladta, az többnyire szerette is aztat, és a bótba, képzeljétek – haj, uram teremtőm! –, se a Fráj kávéját, se a Matyi borát nem lehetett kapni. Tán mert se Frájnak kávéja, se a Dezsőnknek bora nem vót még akkoriban. De, hogy szavamat ne felejcsem, nőtt, nőddögétt az piciri-piciri kis kiadó, és a tulajdonos elfáradt. Rábízta a terjesztést először egy kis terjesztőre, akik aztán magosrul tettek arra, hogy a kis kiadó könyvei ott vannak-e a könyvesbótok pócán vagy se. De, hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, nem is lehettek, mer’ akkora mán a kis bótokat mind bedőtötte a Dezső nevű gonosz varázsló, aki a könyveket palotákba kőtöztette, amiknek, ha kacsalábuk nem kis vót, de kávézójuk bizonyosan. Akkor az iciri-piciri kis kiadó bevitte a könyveit a varázslóhoz, hogy tán terjesztgetné őket a saját palotájába’. Addig-addig terjesztgette, addig-addig nem terjesztgette a kicsiny kiadó könyveit a gonosz varázsló, amíg az végleg tönkre nem ment. Mert Dezsőnknek Attila király vót a példaképe, hun fizetett, hun nem. Jobbára nem. Amikó’ aztán az iciri-piciri kiadó már majdnem csődbe ment, a varázsló felajánlotta, hogy megvenné a kis kiadót, készletestül, bótostul, gárdástul meg szerzői jogostul és persze a tulajnak továbbra is minden kiadói szabadsága meglesz. Így is lett. Máig is félnek, ha meg nem hóttak!
A Matyi Dezső legyen holnap a vendégetek!
[7] Az esztétikai csalhatatlanság, erkölcsi makulátlanság és szakmai tökély szemében úgyis a pálcikaemberrel megrajzolt képregény az emberi szellem kiteljesedésének megközelíthetetlen Csimborasszója…

62 megjegyzés:

tapsi írta...

Az a baj, tudod, hogy tényleg annyira betegesen gyűlölködő a stílusod, hogy az már mérgező.

Csillával ellentétben nekem eszem ágában sincs vitázni veled, már bebizonyítottad, hogy arra is képtelen vagy, hogy akkor visszakozz, amikor egyértelműen, objektíven megállapítható tárgyi tévedést írtál le. Azaz kb. annyi értelme van veled vitázni, mint egy bögre romlott tejjel - de néha azért nem árt jelezni, hogy az, hogy kevesen vitatkoznak veled, nem annak köszönhető, hogy az emberek egyetértenek veled, vagy hogy netán igazad van, hanem hogy annyira undorítóan tudsz megnyilvánulni, hogy arra nem érdemes és nem is lehet megfelelően reagálni. Ha lenne beszélő kutyaszar, azt is viszonylag kevesen próbálnák érvekkel meggyőzni, és nem azért, mert a kutyaszarnál van az Univerzum Bölcsességének Összes Kulcsa, hanem mert nem igazán vitapartner.

És tudom, hogy a "szakmai tökélytől mentes"-t te édes kis szarkazmusnak szántad, de az a szomorú igazság, hogy a tevékenységed tényleg és átütően mentes mindenféle szakmai tökélytől. De még ha nem így lenne, akkor sem ártana némi emberi és szakmai alázat (ami érdekes mód az angolszászoknál még a legbefutottabb írókban is megvan). Egyelőre viszont az a helyzet, hogy még nagyon sok mindent kéne tanulnod, hogy a lelkes amatőr szintjén jobban írj, mert úgy kb. a mondatszinttől a történetszerkesztésen át elég sok mindenben messze nem hozod még a megbízhatatlan ponyvaiparos szintet sem. De sajnos a jelenlegi hozzáállásoddal nem hinném, hogy valaha képes leszel tanulni és fejlődni, mert ahhoz kell az alázat és kell a kétely is, és belőled pillanatnyilag csak a fröcsögő, öntelt gyűlölködés árad.

Monsterkid Pete írta...

(Jaj, most úgy megkönnyebbültem, hogy nem csak az én blogomban offol a nép!)

Attila írta...

Öcsi.

Kábé egy hisztérikus, fejhangon csaholó, minden körülötte állóba belemarni akaró csivavára emlékeztetsz, amit előbb-utóbb valami jószándékú kívülálló pofánönt egy vödör vízzel, hogy nyugodj már le, bolhazsák.

Nemtom meddig folytatod még, de már most emlékezetes, szép ívű szellemi leolvadást hoztál össze, amihez gratulálok. Praktikus okokból mégis inkább valami kevésbé nyilvános stresszlevezetési technikát javallanék, mert ha valamikor esetleg megjön az eszed, kínosnak fogod találni amit most művelsz.

Arról nem is szólva, hogy ha sokáig acsarogsz, akkor jó eséllyel kigyullad körülötted minden híd. És akkor nem lesz hazai scifi gittegyletben prominens-jellegű szerep. Nem lesz könyvbemutató. Nem lesz antológia. Egyáltalán, semmi se lesz, te meg kereshetsz új életpótlékot.

Balfrász írta...

Már csak azt nem értem, miért röfög itt a csürhe?

Booooo!

Balfrász írta...

Drága Doktor!

Ez nem OFF. Ez ON. Megjöttek a vasvillás - gyesznók.

SH

Monsterkid Pete írta...

Akkor valamit én olvashattam félre, mert dögöljek meg én teljesen úgy értettem a szöveget, hogy a terjesztésről van szó és a Matyi Dezső van basztatva...
Én kérek elnézést.

Névtelen írta...

Valamelyik előző poszt kommentjében azt írta valaki, hogy leütötték az összes parasztot. Hát nem. Végül csak felbukkantak. Antal eddig senkit sem hasonlított beszélő kutyaszarhoz, és nem is öcsizet. (Tényleg Attila, te melyik segglyukból bukkantál elő?)

SpyWare

Névtelen írta...

Tapsi, te beszélsz "fröcsögő, öntelt gyűlölködésről"? Az előbb hasonlítottál implicitten egy embert egy kutyaszarhoz. Agyadnál vagy? Na vegyél a szádba egy termetes lófaszt és húzd meg a ravaszt!

SpyWare

Balfrász írta...

Moj Drúg,

Én is azt hittem, amíg írtam... Bár nem egészen. Akarja basztatni a Dezsőt a búbánatos lófasz. Bottal nem piszkálnék hozzá... Lámpavas, az talán igen...

Hé, emberek!

Ne menjünk el ilyen irányokba! Itten komoly dolgokrul van szó. Például azt várom, hogy az ötszáz olvasó közül akad valaki, aki képes pontosítani a kiadás költségeire vonatkozó becsléseimet. Hogy valaki azt mondja, a kiadónak legalább tíz százalék haszna van... Vagy valami egyéb vigasztalót...

A hajrá Tóni bácsi nem ér!

tapsi írta...

@SpyWare: a (vita)stílusát hasonlítottam a beszélő kutyaszarhoz, ellenben nem írtam olyanokat, hogy franciakulccsal kéne rendbehozni az arcberendezését, sőt, még olyat sem, hogy szopjon lovat (a blog szerzőjével és veled ellentétben).

Az impliciten pedig egy t, nyugodtan tessék megtanulni helyesen írni, sosem árt az életben.

Névtelen írta...

Kedves Balfrász!

Lehetne erről írni, de minek, pláne egy setét honlap félreeső kommentboxába. Viszont az 500 olvasó szerintem pontosítandó, lévén pl. én, bár felkeresem olykor a blogodat, inkább csak átfutom az unalmas betűtengert, amit ideóbégatsz, aztán az élménytől szédülten elhagyom a gyűlölettől és keserűségtől fortyogó privát bugyrodat. Szóval max. 499.

Egyébként meg sok sikert, amíg találsz kiadót / olvasót, csak hajrá - és ha egyszer írnál majd valami jót is, szívesen elolvasnám. (Amit eddig kézbe vettem, az nálam sajnos még az elviselhetőség mércéjét sem ütötte meg, pedig becsszó nem várom el a scifi nagyjainak színvonalát a kortárs magyar amatőröktől.)

TN

Névtelen írta...

Tapsi!

Tényleg dupla tét ütöttem. Sorry! Néha lehet, kimarad 1-2 "o" is, mert az meg akad. Amit írtál, az nem a (vita)stílusáról szól: "Ha lenne beszélő kutyaszar, azt is viszonylag kevesen próbálnák érvekkel meggyőzni, [...] mert nem igazán vitapartner". Vitapartnerről beszélsz, én nem stílusról.
Különben ez is jó: "akkor sem ártana némi emberi és szakmai alázat." " Egyelőre viszont az a helyzet, hogy még nagyon sok mindent kéne tanulnod[...]" Úgy látszik, ez rád nem vonatkozik, te kioktathatsz mindenkit, de az nyilván más. Különben ne szopjál lovat, mert borzasztó elképzelni egy ilyen kis pöcst egy olyan nagy faszon.

SpyWare

Névtelen írta...

Külön Tapsinak (aki nagyon érzékeny az ilyesmire): Az 1. bekezdés utolsó mondatában az nem "én", hanem "és".

SpyWare

Flesy írta...

1. szerző
2. kiadó
3. és a programozója: weboldal szerk/karb., ebook másolásvédelem
4. igény szerint nyomda
5. futárszolgálat

erre számolj ki nekem százalékokat

a nagyker erőst bekaphatná, ugye...?

Névtelen írta...

TN!

Szerintem neked gyönyörű lelked van. És érzékeny is vagy: így észrevenni a gyűlöletet, és ily tisztességesen elhatárolódni tőle... Le a kalappal. Művész vagy! Alkoss! Ha eddig nem, hát mostantól! Na jó, te kis hamis, azt látom, hogy azért a hozzászólásokat is el-elolvasgatod, pedig azt még a majdnem szent Pázmány Péter sem ajánlotta, midőn a keresztény leányok neveléséről értekezett. De akkor is. Valamikor majd sírhatnánk együtt.

SpyWare

Névtelen írta...

Hát, tisztelt írók-olvasók, bloggerek-hozzászólók, ez az egyre fokozódó helyzet egyre elkeserítőbb. Csak tudnám, miért is váltja ki a net a viszonylag szelíd, civilizált, értelmes emberekből a legrosszabbat? Mármint verbális értelemben. Ezeket a stiláris félrelépéseket nem lehet csak az anonimitásra fogni, hiszen a hozzászólók közel felét ismerjük. Megmagyarázná valaki, miért kell ilyen durva kifejezéseket használni, és senki ne jöjjön azzal, hogy "de hiszen a másik kezdte"...
Dorgálás vége, O.

40k írta...

Nem vagyok könyvkiadás közeli, de ha a könyvpiacról szó esik, mindenki ezzel a problémával jön elő. És gondolom nem csak farkast kiáltanak.

Mindenesetre érdeklődve várom a fejleményeket.

Főleg azt, hogy mi lesz az újonnan alakult Prospero Disztribúcióból, ami szép magyar nyelven terjesztési szövetkezet, de így jobban hangzik. :-D

Sok sikert nekik is, meg a sci-finek is, meg teregessetek ki még sok szennyest, egyrészt mert ha szellőzik, tisztul, másrészt mert szeretem a pletyit! :-)

adeptus írta...

Anyám!

Mintha a magyar politikai élet leképeződését látnám. Hát még ha a két leginkább érintett egymással is vitázna.

Balfrász írta...

Hiszen kimondtad, Odo!

Viszonylag...

Prospero? Attól félek a végén eltöri a pálcáját. És nem Dezsőnk hátán. Vagyis beletörik a bicskája is. Megint csak nem Dezsőnkbe, hanem a kereskedelmi monopóliumokba.

Oly szívesen látnék egy versenyjogászt. hogy mi is a törvényi helyzet Alsó merániában!

Balfrász írta...

Adeptus,

ez a post a terjesztésről szól. Teljesen politikamentesen. Vagy nem?

adeptus írta...

Megjegyzésem leginkább a kommentcsata jellegének szólt.

tapsi írta...

Balfrász: és az első pár bekezdés? Az nem tartozik a bejegyzéshez? Vagy nem létezik? Vagy a terjesztésről szól?

SpyWare: te simán nem vagy normális. Ellenben ölég gusztustalanra sikerültél.

Balfrász írta...

Tudom. De csata itten nincsen.
Ez a Sacco di Roma, vagy a Százéves háború, ha a gusztustalanságát akarjuk megfogni.
Az egész nevetségességére és kilátástalanságára utal, hogy ezt a blogot első világháborús lövészárok paródia ihlette...

Nyuszika,

A téma az után a sor után kezdődik, hogy: Booooooooo

Névtelen írta...

Te beszélsz? Olvasd már néha vissza, hogy mit és milyen stílusban írsz. Aztán lepődj meg a reakciókon, paraszt.

SpyWare

Névtelen írta...

Ha egy bolt beindul... ;)

Attila írta...

Én azt hiszem, ha más haszna nem is volt a T szerző itteni locsogásának, legalább egy cheerleadert begyűjtött magának. Spyware ugyan még kicsit csiszolatlan és egyszerű kis tahoid, de lelkes és ebben a rajongószegény időben meg kell becsülni ami van...

Névtelen írta...

Nem vagyok a rajongója, te bunkó. Próbáld felfogni, hogy amit művelsz, azt nem csak azért lehet utálni, mert rajongok azért, akit perpill basztatsz, hanem alapból is.

SpyWare

Balfrász írta...

Az probléma a "gondolkodásoddal", "öreg", hogy ha csürhe röfögve mögéd, vagy - mondjuk - az üldözött ártatlanság és szakmai tökély mögé sorakozik, akkor azok széles látókörű, jóízlésű, erkölcsileg feddhetetlen individuálok, akik nem is ismerik egymást, de nem ám!, és nem "rajongók", ha pedig bárki az általad/általatok kikezdett mellett felszólal, az kritkátlan rajongó.

Nem tételezem föl, hogy bármiféle konzekvenciát képes vagy(tok) ebből levonni. Megértem, az ólban nehéz. Nagy a zaj (röfögés, csámcsogás), büdös van, falni kell a moslékot, a világot csak deszkák résein át látni...

Sheenard írta...

Én még mindig eljátszanék a gondolattal, hogy ha az rpg.hu társasága nem honosítja meg azt a hangot a hazai fantasztikus életben, amit bevezettek az ezredforduló környékén, akkor ma jóval kevesebb adok-kapok menne a rendszerben.

Sajnálatos módon azonban az észt osztó "öregek" úgy ítélték meg, hogy hatékonyabbak lesznek, ha a hozzánk hasonló "öcsiket" mocskolódó stílusban döngölik a földbe...

Ez a hozzáállás pedig gyorsan elterjedt...

Vissza a témához: a Prosperónak csak drukkolni tudok, mint minden más alternatív terjesztési úthoz.

Meggyőződésem, hogy az SF olvasótábora elkötelezettebb a zsáner iránt, mint pl. a romantikus regények olvasói a sajtjuk felé, ezért aztán ki lehetne alakítani egy olyan attitűdöt, amely az SF-olvasókat közvetlenül a kiadóhoz köti és tőlük vásárolnak közvetlenül, tudván, hogy így elősegítik újabb regények megjelentetését.

Akito írta...

Sándor,

Mint olvasó, én is meg vagyok győződve erről. Az internetes rendelésnek hála, ma már a kényelmi tényező sem szempont, azazhogy az ember a legközelebbi terjesztőnél megáll.

adeptus írta...

"Meggyőződésem, hogy az SF olvasótábora elkötelezettebb a zsáner iránt, mint pl. a romantikus regények olvasói a sajtjuk felé, ezért aztán ki lehetne alakítani egy olyan attitűdöt, amely az SF-olvasókat közvetlenül a kiadóhoz köti és tőlük vásárolnak közvetlenül, tudván, hogy így elősegítik újabb regények megjelentetését."

Ehhez persze az is kell, hogy a kiadó webshopja megbízhatóan működjön és lehetőleg sok átvevőhellyel legyenek kapcsolatban.

Attila írta...

Szélesi, kicsi drámai bogaram, te...

"Én még mindig eljátszanék a gondolattal, hogy ha az rpg.hu társasága nem honosítja meg azt a hangot a hazai fantasztikus életben, amit bevezettek az ezredforduló környékén, akkor ma jóval kevesebb adok-kapok menne a rendszerben."

Én elhiszem, hogy neked kényelmesebb lenne a régi jó, kissé húgyszagú, de legalább testmeleg állóvíz (esetleg a plebs elé ki nem vezetett, de háttérben produkált fúrástechnikákkal izgalmassá téve), de sajnos azok az idők elmúltak.

Kábé ugyanaz indult meg sf téren, mint mondjuk a gasztronómiai kritikáknál. Az elején - meg még most is néha - sértett fejedelmek módjára hörögtek fel a vendéglátós-istenek, akik nem értették, hogy valakinél nem feltétlen az étkezéskultúra extázisa a szezámmagos rántott hús. Hülyét is csináltak magukból, aztán valami mégis történt és lassan-lassan elkezdik a felzárkózást a hellyel-közzel civilizáltabb régiókhoz.


Ha az olvasó publikum is megérik egy kissé - ez az öt látogatós könyvbemutató lehet ennek a jele is -, akkor tán ezen a részen is elindul valami.

Beka írta...

Egy-két bruttó tévedés, nettó hazugság:

* Átlagban 7 % a szerzőé. A nagyok természetesen ennél valamivel nagyobbat (nem tudni, mekkorát) harapnak, de az ő hasznuk inkább a nevükben rejlő magasabb példányszámokból származik.
* Átlagban 15% a kiadóé, melynek szélső értékeibe nem merek belegondolni.
* 8% a nyomdáé.
* 60% a terjesztőé, ha van kisker boltja, ha nincs.
* 10% kiskereskedőé


Ezzel szemben:

-- a könyv bruttó kisker árából 40-45 százalék marad a kiadónál, 55-60 százalék a terjesztőnél.

-- a kiadónál maradó 40-45 százalék oszlik meg az előállítási költségek (szerző, nyomda, rezsi, haszon) között

-- a nagykernél maradó 55-60 százalék oszlik meg a kisker árrés (nem 10% -- gondolkodj már, eleve a kiadók netes boltjai, de a terjesztőkéi is ennél nagyobb kedvezményt adnak egy-egy példányra is), illetve a terjesztő/nagyker saját rezsije és haszna között.

-- ennek fényében amikor a kiadó mondjuk a nettó kisker ár után ad 6-10 százalékot a szerzőnek, akkor a nála maradó 40-45 százalék vonatkozásában ez már valahol 12-20 százalékot jelent. Stb, stb.

-- az inomi-sztori: nagyon magabiztosan nyilatkozol a történtekről, pedig azon el lehetne gondolkodni, hogy ha a Pécsi Direkt már bekerüléskor kifizette nullszaldóig a könyveket, akkor ugyan mitől kellett csődbe menni a cégnek? Nem sok más kiadó kap, kapott valaha is ilyen kedvezményt. Ja, hogy a "jogtulajdonosoknak" sok pénzt kellett kifizetni? Ez nem a terjesztő sara. Hogy az alapkönyv költségei hihetetlen magasságokba nőttek, mire a tulaj észbekapott? Erről sem a terjesztő tehet. És lehet, hogy azért maradtak még a boltokban a könyvek, mert előre ki voltak fizetve X példány eladásáig?

Nyomod itt magabiztosan ezt a "facts" sorozatot, csak éppen a saját meglehetősen torz és hiányos "infóidon" kívül éppen tények nem kerülnek elő.

Ami szépen kibukik viszont, az az, hogy:
-- hülyék az (sf/f?) írók
-- hülyék a szerkesztők, illetve nincsenek, csak egy, illetve kettő: te, meg aki téged kiad
-- hülyék a terjesztők, mert miatta nem mennek a könyveid
-- hülyék a kritikusok, illetve nincsenek, csak egy, illetve még 1-2: te, meg aki neked benyal (nota bene: mi a f*szér is nevezhető szerinted "kritikának" az a múltkori írásod a mittudoménmiről? Mert rábukkantál valahol az "irodalmi rétegek" kifejezésre? Ne röhögtess már, ennél a gimnáziumi magyar anyag komolyabb).
-- továbbá hülyék a terjesztők, mert miattuk nem veszik a könyveidet
-- végső soron hülyék az olvasók, mert nem értenek meg,és nem állnak sorba dedikáltatni.

Mindezt ráadásul annak a fényében, hogy:
-- rendszeresen publikálsz az egyik magazinban
-- szerkeszted a másik magazint
-- regényed jelenik meg a nagynevű sorozatban
-- írószövetségi tag vagy
-- rendszeresen lehetőséget kapsz közönség előtti fellépésre

Mégis, mitől vagy te sorsüldözött elnyomott? Attól, hogy Rorimack (vagy Hannibál? ki emlékszik már) egyszer negatív kritikát írt rólad? De most tényleg.

adeptus írta...

Attila:
Nem az a baj - legalábbis nekem nem az a bajom - a véleménynyilvánításaiddal, hogy sok esetben nem egyezik a véleményünk. Ez teljesen természetes.

De azt, hogy lekezelően, megvetéssel (gyűlölettel?) kezeled a vitapartnereidet, nem tudom elfogadni. Ők nem az "öcsikéid" és nem a "kicsi bogaraid", és ez teljesen független írói kvalitásaiktól.

Lehet mondani, hogy a "másik oldalon" is van ilyenre példa - bár utálok oldalakra hivatkozni, én legalábbis senkinek sem teszek hűségesküt -, de attól még el lehetne mondani korrekt módon is még a lesújtó véleményedet is.

Attila írta...

"De azt, hogy lekezelően, megvetéssel (gyűlölettel?) kezeled a vitapartnereidet, nem tudom elfogadni. Ők nem az "öcsikéid" és nem a "kicsi bogaraid", és ez teljesen független írói kvalitásaiktól."

Lekezelően kezelem őket, ja.

Ehhez semmi köze az írói kvalitásokhoz, sajna emberileg is elég nagy nullák.

Az meg, hogy te mit tudsz elfogadni, az mennyiben kell, hogy érdekeljen engem?

Balfrász írta...

Beka,

ha kérhetem, ne hazudozz le, főleg, ha utána ugyanazt elmondod!

1. A terjesztő (nagyker) hatvan százalékot kér. Láttam a Libri (Nem Dezső!)ilyen szerződésajánlatát. Nem tudom, mennyiért adja tovább a kiskernek, de nem is érdekel. A kiadónál maradó harminc(negyven) a lényeg, amiből tizenöt (vagy több) a nyomdáé és a szerzőé. A maradék tizenötöt(huszonötöt) terheli a saját költség. Ezt nehéz követni? Becsültem, írva is vagyon. Ha vannak valós adataid, a pontosítást megköszönöm. A lényeg, hogy a kiadónál saját költségelés előtt maximum huszonöt százalék marad, és a hasznot a terjesztő viszi el. Aki viszont ezt a feladatát Magyarországon nem látja el. Szerinted csak én panaszkodom erre?
2. Az Inomi nem az én fantáziám, a sztori résztvevő/szenvedő közlése. A te dolgod, hogy mit hiszel el, mit nem. Amíg Gáspár az ellent erősítette valószínűleg mást...
3. Azért nyomom, hogy előkerüljenek a tények. De csak te kerültél elő... Ez elég halovány eredmény.

Beka írta...

balfrasz:

1. Beidéztem a számaidat, amiket pontosítani akartam. Ha szerinted azok (pl 60% nagyker + 10 százalék kisker) ugyanazok, mint amiket én írtam, akkor nagy gondok vannak.

Az, hogy a terjesztő mennyire látja el a feladatát: szerintem ha a saját 60+ boltjában + a nagyker partnerein keresztül még vagy 30-ban teríti a könyveket, plusz árulja őket a neten, plusz nem kell három garázst vagy raktárat bérelned...

Szembe kellene nézni azzal a ténnyel, hogy nincs az a könyvesbolt/bolthálózat, ami rétegműfajban alkotó, elsőkönyves, ismeretlen szerzők kis kiadónál megjelent könyveit 100-as halmokba rakva, plakátozva árulja. Ha tudsz ellenpéldát akár szerzőre, akár hálózatra, örömmel veszem.

2. Az inomit illetően mások lehetnek a forrásaink, de megnyugtatlak, nem egy forrásom szintén szenvedő alanya lett a cég töketlenkedésének.

3. Keresd nyugodtan a tényeket, bár szerintem teljesen rossz irányba indultál el -- ez abból is látszik, ugye, hogy csak én kerültem elő, ahogy írod.

De arra a kérdésre csak nem válaszoltál, hogy a rád és eredményeidre vonatkozó felsorolásom fényében tulajdonképpen mi bajod van neked?

Balfrász írta...

Tévedhetek, a tendencián azonban ez nem változtat. Egyébként, aha nagyker kedvezménnyel veszi át a könyvet, majd az akció után teljes áron adja tovább, akkor még a tizenöt százalék is igaz...

Téged nem zavar, hogy ha a boltba kivitt két példány elfogy, akkor többé azt kapni nem lehet. Engem zavar. Ez a mai terjesztési gyakorlat, így végzi a munkáját a terjesztő, miközben minden anyagi kockázatot a kiadóra hárít. Ez egyértelműen az újcím hisztéria okozza, melyet megint ugyanezen terjesztők hoztak be. Amivel a példányszámnokat is tetvesen lenyomták, és a többi, amit írtam, nem akarom ismételni.
Téged ezek sem zavarnak.
Gratulálok.

Ez a bajom: a nyilvánvaló problémákra az a válasz, hogy csak engem zavarnak, különben minden rendben van. A sci-fi aranykorát éljük - kibaszott háromezres példányszámmal... Minden rendben van. Ja.

Egyébként még nem értem a végére...

Beka írta...

Úgy tűnik, mások a tapasztalataink.

De pl az Agave könyvei mindkét nagy terjesztőnél folyamatosan és utántöltve kaphatóak, és -- bár nem igazán figyelem --, szerintem a Metropolis Mediáéi is.

Mivel a MM-nél te is megjelentél, gondolom az első könyved meg esetleg az ÚG miatt vagy dühös. Nem lehet, hogy azért nem lettek "utántöltve", mert a boltvezetők úgy látták, hogy iszonyú lassan ment el az az első két példány is, és nincs értelme, hogy foglalják a helyet a (z egyébként igen szűkösen mért, legalábbis a kínálathoz képest -- igen, túl sok kiadó és túl sok kiadvány van Mo-n) polcokon?

A 3000-ben megjelenő scifivel meg igencsak elégedettnek kellene lenni manapság.

De mindazoknak a fényében, amit az eredményeiddel kapcsolatban felsoroltam, igazából mi a bajod?

Balfrász írta...

A Diagnózis nem lehet példa. Mindannyian kegyetlenül amatőrök voltunk...

Az ÚG már egészen más tészta. Ha kifogy, nem töltik, de legfőképpen vidékre ki sem megy... Ez nem az én bajom, ez a kiadó baja - meg a szerzőké.

Nekem első körben éppen ezzel a 3000-es példányszámmal van bajom. Ha ennyire réteg vagyunk, akkor inkább haljunk meg szépen...

Egyébként igazából nem tudom, hogy mi bajom, van-e bajom, minden a bajom-e és csak az én bajom-e. Ezért próbálok hangosan gondolkodni, és szélsőségesen...

Ennyi. Mást nem kell belemagyarázni.

Az Inomi dolgában: ha az illetékesek tisztázni akarják a dolgokat, itt az alkalom...

Névtelen írta...

"Kábé ugyanaz indult meg sf téren, mint mondjuk a gasztronómiai kritikáknál."

Ja, csak azok tudtak írni, volt stílusuk, nem öcsizték le a tulajt, nem mentek oda baszkolódni, ha tönkrement. Kábé ebben különböznek tőled.

"Ehhez semmi köze az írói kvalitásokhoz, sajna emberileg is elég nagy nullák."

És ki a fasz vagy te, hogy ezt el döntsd.

Még mindig nagy paraszt vagy ecsém. Nagy, büdös, paraszt: ennyi, nem több.

SpyWare

Raon írta...

Eh, sokadszorra csak nem dobtam meg a mentőmet (értsd: naiv hülye vagyok, ráadásul szélsőségesen idealista, aki hetvenhatezredszerre is bízni tud abban, hogy értelmes emberek minden meglévő világnézeti és véleménykülönbségük ellenére is tisztességes hangnemben el tudnak beszélgetni egymással).

Szóval.
> Egyébként igazából nem tudom, hogy mi bajom, van-e bajom, minden a bajom-e és csak az én bajom-e. Ezért próbálok hangosan gondolkodni, és szélsőségesen...
Ennyi. Mást nem kell belemagyarázni.

Balfrász, ez nekem így nem áll össze.
Ha
- ad1, az rpg.hu-n már jó ideje lecsengett az a fajta (több ottani fórumozó szerint az írások minőségi kifogásai okán jogos, szerintetek aljas) magyar SF / magyar SF élet csesztetés,
- ad2, nincsenek is olyan netes viták, mint rég (jó eséllyel azért, mert a résztvevők többsége belátta, hogy teljesességgel értelmetlen és hiábavaló foglalatosság úgy vitázni, mint a másikat győzködni),
- ad3, a Zsoldos-díj kapcsán felmerült (több rpg.hu-n rendszeresen fórumozó illető szerint jogos, szerintetek aljas) észrevételekre már elindult némi változás (tehát úgy nagyjából ez a támadási felület is kilőve/csökkentve),
- ad4, ennyi év után már az rpg.hu-n rendszeresen fórumozók is találhatnak olyan magyar SF könyvet, ami az ő nettón geci kritikai érzékük szerint is már olvasható (igaz, ez nem a tiéd), tehát ezen a téren is látni valami javulást...

... és még folytathatnám... szóval ha ennyire egyértelműen NEM ugyanaz a helyzet, mint pár évvel ezelőtt, akkor neked mi a rákért kell még mindig ugyanazt a pár éve született lemezt játszani? Szép egy szuperfilozófia, amit csinálsz, de azon kívül, hogy folyton azt érezheted, mennyire jól látsz mindent, az általad felvetett problémák megoldása szempontjából szerinted mégis mi értelme van? Értsd: magadat tökéletesen bevédve nem név szerint, ámde az utalásaiddal mégis teljesen egyértelműen folyton basztatod a neked nem tetsző, veled nem egyező kritikai érzékű fórumozókat, és amikor valamelyikük idejön, és indulatosan reagál, akkor diadalittasa kiálthatsz fel, hogy látjátok feleim, pont ERRŐL beszéltem... na és? Ezzel előrébb vagy?

Semmit nem kell elhinned nekem, de ahogy én látom, már rég más szinten, más "nyelven" mehetne minden efféle értekezés, ha nem gerjesztenéd értelmetlenül a feszültséget, ha nem tartanád fenn nem kevés erőfeszítéssel ezt a nemtudomkinekjó helyzetet. Tudod az embernek olyan érzése van, hogy ennek az ügynek kb. olyasmi lesz a vége, hogy amikor végre szót tudnak érteni felek, az nagyjából úgy fog zajlani, ahogy Joe Haldeman megírta az Örök háborúban (ti: miért kezdtétek ezt az egészet? vs. Méghogy mi kezdtük?).

Lehet itt vitatkozni, hogy mi volt előbb, a fika vagy a reagálás, de van értelme, mondd? Te, aki egy ideje képtelen vagy tisztességesen beszélni "azokról", akik neked nem tetszenek, ilyen alapon mégis miféle erkölcsi győzelmet akarsz aratni? Avagy szerinted mennyire hitelesek azok a gondolataid, amelyek nagy hanggal kikelnek a skatulyázás, az értelmetlen nettó gecizés, a csordaszellem negatívumai ellen - és te eközben már rég ugyanezt valósítod meg?

(folyt. köv.)

Raon írta...

(folytatás)

Hogy egyértelmű legyen az álláspontom, szerintem ez a kiáltvány ebben a formában ugyanolyan nettó hülyeség, sajnos, mint ami itt megy, mert nem a problémák megoldását szolgálja.
És azt gondolom, hogy ha téged tényleg a problémamegoldás, és nem az önfényezés érdekel, akkor FELELŐSSÉGGEL kezeled ezeket a témákat, és a nyomukban óhatatlanul kialakuló vitát. Mert az nem járja, hogy kiállsz valami ellen, képviselsz valamit, a vitában mégis úgy veszel részt, hogy aki a te álláspontodat erősíti, az jó fej, és parasztkodhat úgy, ahogy akar, de aki ellened szól, ugyanolyan stílusban, az aztán a very igazzy paraszt, akit külön postban kell majd mutogatni.

Szóval én semmit nem akarok belemagyarázni a dolgaidra, ezért téged kérdezlek a fentiekről. Amit én írtam, az a látszat - ha tévedek, írd meg, mi a valóság.

A szintén örök háború jellegű F / SF szakmai viták eldöntéséhez meg szerintem itt van egy remek alkalom - ez az Avanás Zsoldos pályázat végre egy igazán jó ötlet, most mindenki megmutathatja, mit tud.

Monsterkid Pete írta...

Milyen érdekes (szia, Raon), én ezzel az utolsó mondattal – ti. hogy ez a pályázat jó ötlet – nem értek egyet. Már amikor legelőször elolvastam a pályázati kiírást, is kellemetlen érzésem támadt. Csak eddig nem mertem említeni sehol, meg nem is nagyon került szóba a dolog.
Ez az Iphone- és Elektronikus Könyvkiadó különben jó kis kezdeményezés, és úgy általában a pályázatokat is hasznosnak tartom, de ez az avanás pályázat bennem igen erős visszatetszést kelt. Zsoldos Péter neve a magyar sf-ben egy kicsit, véleményem szerint, túl van misztifikálva. Gyakran az a benyomásom, hogy rengeteg ember számára más jó magyar fantasztikus író nem is létezik, és (elsősorban kezdő íróknál) azt vettem észre, hogy mindent a Zsoldos-díj irányít. De ez az olvasókra is vonatkozik: ha a fosnál egy kicsivel is jobb mű születik, rögtön arról indul meg a spekulálás, hogy jajistenem, vajon megnyeri-e a Zsoldos-díjat, ahelyett, hogy inkább elolvasnák az emberek.
Annak megint csak nem vagyok híve, hogy létező világba tegyünk új történeteket; következetesen tartom is magam az elvemhez: nem olvasok MU-t, mások által írt Dűne- vagy Alapítvány-történeteket, még a Star Warsról is leszoktam. De persze ez az én magánügyem, nem tartozik ide.
Raon, te azt írod: „most mindenki megmutathatja, mit tud”.
Amennyiben?
A pályázati feltételek alapján nekem az jött le, hogy itt Zs. P. világába kell történeteket helyezni, és bár ezt nyíltan nem mondják ki, de bizonyára előnyt élveznek majd elbíráláskor azok az írások, amelyek hangvétele közel áll az ő stílusához. Magyarán minimális találékonysággal epigonkodni kell. :-| Nem kétlem, hogy sokaknak ez érdekes írói feladat lehet, de nem érzem, miért derülne ki ebből, hogy ki mit tud. Attól is a hideg kirázott, amikor a Solarián felvetették a háromtusa dolgot, és az egyik hozzászóló megjegyezte, hogy „most lehet bizonyítani.”
Nekem egy író, ha kezdő, ha benne van a nagy négyesben, ne egy régen élt író majmolásával mutassa meg, mit tud, hanem új, de legalábbis számomra újnak tűnő ötletekkel. Mit érdekel engem, hogy Markovics tud-e verset írni (háromtusa) vagy hogy Kuzmics Mariska mennyire jártas a zsoldosi regényekben megismert világban (Avana-pályázat).
Na, megint szétkúrtam a topikot, nem is én lennék. Bocs.

Monsterkid Pete írta...

(Ó, francba, a nagy négyes mögül lemaradt a rosszmájúan vihogó köcsögszmálji, ezért nekem leveszik a fejemet... )

Beka írta...

balfrasz:

Egyfelől:

Nekem első körben éppen ezzel a 3000-es példányszámmal van bajom. Ha ennyire réteg vagyunk, akkor inkább haljunk meg szépen...

Ebben nem értünk egyet, de mivel nekem kb mindegy, hogy van-e magyar sf, vagy sincs, felőlem ki is halhat, ha az érintetteknek úgy jobb.

Másfelől:

Egyébként igazából nem tudom, hogy mi bajom, van-e bajom, minden a bajom-e és csak az én bajom-e. Ezért próbálok hangosan gondolkodni, és szélsőségesen...
Ennyi. Mást nem kell belemagyarázni.


Ha ez ennyi, akkor mi szükség a falkaelméletre (nem, sajnos nem a falkatagoké a könyvterjesztők tulajdonrészének nagyobbik hányada), mi szükség Csilla már évek óta permanens, de legalábbis ismétlődő baszogatására (nem, sajnos nem az övé a könyvterjesztők tulajdonrészének nagyobbik hányada), vagy mi szükség a nem sfportal/tuan/galaktika/ÚG "táborhoz" tartozó, sf/f-fel foglalkozó emberek provokálására?

(Mármint a frusztráció levezetésén túl.)

Balfrász írta...

Öreg Drúg,

Amit vázolsz, az a legrosszabb lehetséges forgatókönyv. De miért ne lennének másfélék?

Beka,

ne keverj ide, kérlek olyan dolgokat, amelyek nem tartoznak ide. Nem a csürhe okozza egyedül, hogy ide jutottunk, és az utóbbi posztok lényegi részében még csak eszembe se jutottak. Csilla úrhölgy baszogatására egyrészt ugyanaz áll, mint Dezsőnkére, másrészt nem megyek Csilluka után, hogy beszóljak neki, nem teszek fel idegen lapokra személyeskedő postokat, nem megyek idegen lapokra középszerű műveket az egekig dicsérni. Te valóban ennyire elvakultan, elfogultan nézed a világot? Mert akkor a kívülálló elgancia, ahogy megjelensz, csupán üres póz.

Balfrász írta...

Raon,

Az igaz, hogy néhány, igaz esszenciális dologban nem értünk egyet(például én nem fogom magamat szarházni még a te kedvedért sem), de eddig legalábbis kulturáltnak ható hangnemben cseréltünk eszmét. Nem szívesen hagynék fel ezzel, de ha továbbra is ebben a lekezelő hangnemben oktatsz ki, istenemre, legalább az ignore-t magamra húzom!

Tudom, hogy ezt észre sem veszed, gondolom, a barátaid azt mondanák, ilyen a stílusod, de mindez engem ne érdekel, ha én megtisztellek, akkor tedd te is azt. Márpedig nem oktattalak ki, talán nem is foglak.

Néhány dolgot nagyon félreértesz (előlegezzük meg, hogy nem félremagyarázol és csúsztatsz):

1. Itt nincsen semmiféle kiáltvány. Ez egy blog, az enyém, és a magam nevében megállapításokat hozok, kérdéseket teszek fel, hogy vitát provokáljak arról, ami jelenleg foglakoztat.
2. Ennek semmi köze sincsen az Avanához, a Zsoldos Péter Díjhoz és az rpg.hu-hoz, legfeljebb csak áttételesen.
3. Olyan dolgokat vindikálsz magadnak magatoknak, az rpg.hu-nak , amelyek nem léteznek. Nem te, ti határozzátok meg a hazai fantasztikus közvéleményt, a közízlést, a hangotok csak egy a hál’ Istennek egyre több szólamból.
4. A fenti pont alapján, az, hogy a témában az rpg.hu-n lezajlott egy hasonló témájú, de minden bizonnyal egészen más szándékú vita, az nem jelenti azt, hogy a további vitának nincs értelme, ha jelenség, más nézőpontból továbbra is fennáll, esetleg a helyzet rosszabbodott.
5. Ugyanazon pont alapján, nem az rpg.hu „bírálata” (acsarkodása) vezetett oda, hogy a Zsoldos Péter Díj körül rendet csináltunk, hanem az, hogy tucatnyi új, tettre kész ember belépett az Egyesületbe, és megváltoztatta a dolgokat.
6. Ugyanazon pont alapján miért jelent az bármiféle pozitív fordulatot,hogy az rpg.hu-n fórumozók találnak az ízlésüknek megfelelő írásokat?
7. Honnan a búbánatból van akkora rálátásod az egész netező világra, hogy kijelentsd, hogy belátták, nincs értelem ilyen vitának? Erről perkoncepciód lehet, maximum.
8. Nem vagy sem gondolatolvasó, sem az alteregóm, hogy tudd, kire, mire gondolok, ha nem mondok neveket. Ha ennyire világos, akkor talán neked is feltűnik az az attitűd, amiről írok?
9. Nem tartok fenn semmiféle helyzetet, és feszültséget. Nem szólítottam meg közületek senkit, egészen addig, amíg Csilla jellemzően egy más helyen nem reagált meglehetős hangnemben az itt megjelentekre, valamiféle közösség nevében. Azután is mindössze jeleztem annak a reakciónak a meglétét, s azt sem gyalázkodó, csupán elismerem, erősen szarkasztikus hangnemben. Nyuszika, Attila és egyéb barátaid ezután jelentek itt meg minősíthetetlen stílusban valóban gyalázkodva. Hogy ez valakinek nem tetszett, és ugyanolyan stílusban felelt, nem az én gondom, hanem az övék. Én nem moderálok, moderálja magát mindenki, ha tudja.!

FK.

Balfrász írta...

„ennek az ügynek kb. olyasmi lesz a vége, hogy amikor végre szót tudnak érteni felek, az nagyjából úgy fog zajlani, ahogy Joe Haldeman megírta az Örök háborúban (ti: miért kezdtétek ezt az egészet? vs. Méghogy mi kezdtük?”

Sohasem az az értelmes kérdés, hogy „ki kezdte” hanem az, hogy „mit?”, „miért?” és „hogyan folytatta?”

„lehet itt vitatkozni, hogy mi volt előbb, a fika vagy a reagálás, de van értelme, mondd?”

Semmi értelme sincs, mert te, ti soha, semmiféle felelősséget nem vállaltok viselt dolgaitok miatt. Egyébként a magam részéről ez nem érdekel, a csürhe röfögésére akkor reagálok, ha van benne érdemi mondanivaló. Most egyértelmű, hogy mi volt előbb. Én nem megyek oda hozzátok, hogy kutyaszarnak nevezzelek, nyuszika jött ide, hogy engem annak nevezzen, nem megyek oda hozzátok öcsizni, attila jött hozzám. Ezt sem túlságosan bonyolult értelmezni.

„Te, aki egy ideje képtelen vagy tisztességesen beszélni "azokról", akik neked nem tetszenek, ilyen alapon mégis miféle erkölcsi győzelmet akarsz aratni?”

Szeretném, ha bemutatnád, hogy milyen a tisztességes beszéd, és mennyiben tisztességtelen az én beszédem? Miért vizionálsz bármiféle erkölcsi győzelemről, és ki felett?

„Avagy szerinted mennyire hitelesek azok a gondolataid, amelyek nagy hanggal kikelnek a skatulyázás, az értelmetlen nettó gecizés, a csordaszellem negatívumai ellen - és te eközben már rég ugyanezt valósítod meg?”

Hogy én mindezeket csinálom, azt be kellene bizonyítani. A csordaszellemet, az értelmetlen nettó gecizést (van értelmes gecizés egyébként?). Meg kellene mutatnod, hogy tucatnyi követőmmel együtt rendszeresen a honlapjaitokon értelmetlen ül nettó gecizem csordaszellemben.
Ezzel szemben, ha az én ismertetéseimet olvasod, ott ilyesmit nem találsz. Itt pedig csak válaszul minősítek, mert visszalőni ugyanolyan jogom van, mint nektek leadni az első lövést.
Máskülönben az a pár száz ember, aki ezt olvassa, plusz az a száz, keresőmotorral a könyvismertetésekhez odatalált személy, akik itt rendszeresen hangjukat sem hallatják, miképpen és milyen hatóerővel valósítják meg csordaszellemet, az értelmetlen nettó gecizést? A ti honlapjaitokon megforduló, két nagyságrenddel (én tudom, mi a nagyságrend) több ember, az micsoda, és mit tesz?
FK

Balfrász írta...

„Hogy egyértelmű legyen az álláspontom, szerintem ez a kiáltvány ebben a formában ugyanolyan nettó hülyeség, sajnos, mint ami itt megy, mert nem a problémák megoldását szolgálja.”

Itt vagyunk. Kiáltványról beszélsz, ahol nincs kiáltvány, és azonnal, zsigerből, érvek nélkül hülyézel, vagy azt veszed érveknek, amit magad állítasz fentebb. Ez bolsevik vitakultúra, mndig is visszautasítottam és mindig is vissza fogom utasítani.

„És azt gondolom, hogy ha téged tényleg a problémamegoldás, és nem az önfényezés érdekel, akkor FELELŐSSÉGGEL kezeled ezeket a témákat, és a nyomukban óhatatlanul kialakuló vitát.”

Szeretném, ha értelmeznéd a felelősséget, és az én nem felelős viselkedésemet. Nem akarom a véleményedet megelőlegezni, de bizonyra az lenne a felelősség a részemről, ha szépen mindenre rábólogatnék, amit a nagy Raon mondott. Beleértve, hogy hülye vagyok, tehetségtelen, geci és a többi. Ja és kutyaszar. Ezt várod? Vagy azt, hogy felelősségteljes viselkedésnek fogadjam el a „minten natyon jó” a magyar sci-fiben kórusban bégetését?

„Mert az nem járja, hogy kiállsz valami ellen, képviselsz valamit, a vitában mégis úgy veszel részt, hogy aki a te álláspontodat erősíti, az jó fej, és parasztkodhat úgy, ahogy akar, de aki ellened szól, ugyanolyan stílusban, az aztán a very igazzy paraszt, akit külön postban kell majd mutogatni.”

Mindezeket, hol tapasztaltad? Mikor és kit moderáltam, főleg kit részrehajlóan? Kit parasztoztam le? Kit tettem küld posztba? Régen, téged, mert annak, amit akkor írtál volt némi értelme és érdekessége. Ez most itt marad.

„Szóval én semmit nem akarok belemagyarázni a dolgaidra, ezért téged kérdezlek a fentiekről. Amit én írtam, az a látszat - ha tévedek, írd meg, mi a valóság.”

Azt teszem, folyamatosan, legalábbis azt írom, ahogy én látom a dolgokat. Azzal lehet vitatkozni, mennyi köze van a valósághoz, éppen ezért írom, de az érvek nélküli lehülyézés és kioktatás nem érdekel.

„A szintén örök háború jellegű F / SF szakmai viták eldöntéséhez meg szerintem itt van egy remek alkalom - ez az Avanás Zsoldos pályázat végre egy igazán jó ötlet, most mindenki megmutathatja, mit tud.”

Hogy mit és ki mutathat meg, azt nem látom, de ezt a pályázatot én is jónak tartom.

Beka írta...

balfrasz:

További sikereket kívánok írói és szerkesztői pályádon.

Üdv,
Béka

Sheenard írta...

"az inomi-sztori: nagyon magabiztosan nyilatkozol a történtekről, pedig azon el lehetne gondolkodni, hogy ha a Pécsi Direkt már bekerüléskor kifizette nullszaldóig a könyveket, akkor ugyan mitől kellett csődbe menni a cégnek?"

Izé... olvasni kellene a sorokat. "Matyi ennek örömére rögtön befagyasztotta a kifizetéseket az Inomi felé."

Azaz a MAGUS-jogok körüli huzavona idejére (amik még most is tartanak) az Alexandra beszüntetett mindenféle kifizetést, és ezek után nem volt értelme új könyveket kiadni mivel egy kanyi fillért nem adtak már értük.

Könyv nélkül pedig nem kiadó a kiadó.

Az érintettek egyikét pedig nem érdeklik már a dolgok, a másik két fél meg bírósági úton keresi az igazát.

Beka írta...

sheenard cica:

Nem mertem így olvasni, mert az azt implikálta volna, hogy a MU regények meg a tervezett MU szerepjáték nem tartotta volna el a kiadót, az meg kvázi lehetetlen, ugye.

Sheenard írta...

Béka: nem vagyok cica...

Az Alexandra minden könyv utáni kifizetést letiltott. A Magos miatt a MU-t is.

Ez az olvasata a dolognak.

Beka írta...

Ó, ezt roppantul sajnálom!

Vigasztaljon így az évek távlatából, hogy legalább ebből a szempontból egy lapon említhető a két sorozat.

Nem szégyen a M* farvizén elvérezni, sokakkal előfordult már (és valószínűleg fog is, bár nem kívánom senkinek).

Névtelen írta...

elolvastam a posztot, Hannáét is (amiben hihetetlen, hogy benne van az a szó, hogy elhatárolódás! nem szúrta ki senki élesítés előtt?)

Ez kicsit hosszabb, szerintem a kevesebb több lett volna, de ez nem rám tartozik

a kommenteket nem olvastam el, az első 5 elég volt, hogy tudjam, nekem nincsen erre igényem :)

volt anno az a zombis sf cikk, végigfutott mindenhol, ment a szörcsfesztivál ahogy az elő van írva

kis naív hülyegyerekként, valamint gyakorló scifirajongóként, lelkes olvasóként (bizony, nem csak torrentről szerzem be a könyveim, hanem elég sokért pénzt is adok b+, a mai világban, olvasatlanul is akár, nahát) az sfportalon felvetettem, hogy ha már ekkora a kapacitás (hiszen a fikaszerű hangokra egyből mindenki megjelent), akkor a hozzáértők talán álljanak neki összegyűjteni, hogy mi a baj, hogy lehet kijavítani, és ki mit vállal belőle

diszkréten le lettem oltva, na igen, ki a f.sznak képzelem magam, sz.ros olvasó, húzzak vissza a könyvespolcom mellé

viszont az azóta eltelt időben nem láttam a változást
ugyanaz a nyál folydogál, ugyanaz a szócséplés, sehol egy konkrét intézkedés vagy szándék, semmi, ellenben a kaksi kenegetése ugyanúgy megy

szóval kedves sf szereplők
ha nem lennék jól nevelt és hihetetlenül toleráns, akkor azt mondanám, hogy b.sszátok meg egytől egyig

én, mint olvasótok, úgy érzem, hogy magasról tesztek az olvasói véleményemre, és ezzel együtt valószínűleg (mert mindenki nevében én sem beszélhetek) a többi olvasóéra is

nem leszünk így jóban, mert ez látszatdöglődés helyett valódi döglődéshez fog vezetni, aminek az első mozzanat az, amikor mégsem nyitom ki a tárcám a könyvesboltban

uff

vinitor voltam

Balfrász írta...

Kedves Vinitor,

az történik itt, amit kértél. Azért provokálok, hogy az ún. szereplők jöjjenek és cáfoljanak, vagy értsenek egyet.
Eddig azonban csak azt kaptam vissza, hogy minden natyon szép, minten natyon jó. Vagy minden teljes katasztrófa.

Ebben a társasjátékban szereplő az olvasó is, nagyon szeretném őt is hallani, mi teszik, mi nem teszik.
Csak éppen a sci-fiben és különösen Magyarországon ez kicsit kusza, mert az az olvasó, aki eddig hajlandó volt megnyilvánulni, nagyon gyanús, hogy szerző is akar lenni, vagy kiadó, vagy mindhárom... Sőt még irodalomkritikus is.

Ma az olvasó a legfontosabb szereplő, mert ő az, aki valójában ítéletet képes alkotni. Sajnos ezt az esetek kilencven százalékában megtartja magának. De erről majd abban a részben, ami a befogadókról szól.

Monsterkid Pete írta...

(Én azt a részét várom különben a legjobban. A befogadósssat.)

Balfrász írta...

Maga ott, a kolóniákon sajátos perverzitásokra tett szert, kedves Doktor. Nem vagyok arról meggyőződve, hogy ezek nyilvánosságra kerülése okvetlenül árt az ön jó hírének, de talán nem árt vigyázni...

Barátsággal:

SH

Névtelen írta...

Sir ACD mostanság sokat forog a sírjában. Ahogyan SH és Dr. JHW is.

Nem mintha bánnám, hogy utóbbiak nevét így kell viszontlátnom.

Prof. JM

Raon írta...

Balfrász,
gyerekre vigyázok, még dolgoznom kell, ezért nem biztos, hogy ma már lesz időm tételesen válaszolni, de két dolgot gyorsan idevésnék.

Ahogy látom, kölcsönösen sok a félreértés - de ez nem baj, amíg tisztázni tudjuk őket. Az általam leírtakban nem volt semmiféle kioktató szándék, és szerintem ez nem is feltétlenül a stílusom része (bár az indulatot elismerem, hisz azt sosem lehet teljesen leplezni - és nyilván én sem csak mosolygok az eddig történteken). Én inkább azt mondanám, hogy a netes kommunikáció szokásos félreérthetősége miatt ilyen helyzetekben a felek szándékától függetlenül sajnálatosan természetes jelentség ez egy ellenséges/indulatokkal teli terepen.

Hogy legyen egy konkrétum, a legnagyobb félreértésed a következő:

> Itt vagyunk. Kiáltványról beszélsz, ahol nincs kiáltvány, és azonnal, zsigerből, érvek nélkül hülyézel, vagy azt veszed érveknek, amit magad állítasz fentebb. Ez bolsevik vitakultúra, mndig is visszautasítottam és mindig is vissza fogom utasítani.

A kiáltványt nem te írtad, én nem erre gondoltam, hanem Hanna elhatárolódására. Remélem ennek fényében több állításod másképp fogod látni.

Ami a többit illeti, szerintem Beka utolsó, megválaszolatlanul hagyott bejegyzése teljesen jól, és jóval rövidebben összeszedte a lényeget, mint ahogy én írtam. Ettől függetlenül válaszolok, ha már belekezdtem, csak nem rögtön.

Chelloveck:
Itt is van némi félreértés, de érdekes dolgokat vetettél fel, erről érdemes lenne beszélni. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy ez a bejegyzés-e a megfelelő terep, főleg, ha itt az adok-kapok folytatódik. Balfrász, nem akarsz írni pár sort az Avana pályázatról? Ott sokkal békésebben el lehetne értekezni ezekről a dolgokról - itt meg koncentrálhatnánk erre a témára.

Balfrász írta...

OK, Raon,

nálam is a gyerek az első.
Ha félreértettelek, akkor az azért van, mert félreérthető voltál. "Ez a kiáltvány" azon a helyen nekem már régen nem Csilla szövegére vonatkozott.
Legalább valamit tisztáztunk. :-)

"Ahogy látom, kölcsönösen sok a félreértés - de ez nem baj, amíg tisztázni tudjuk őket."

Mi talán tudjuk, mert még nem anyáztuk egymást tökéletesen a mély fekáliába.

De tisztázhatnak-e félreértéseket EGYMÁST kölcsönösen, félreérthetetlenül és sorozatban, bűnszövetkezetben agyongyalázó személyek? Ezt nehezen hiszem, mert a gyűlölet valóban villámgyorsan a sarokba rugdossa a józan észt.

Tudod az az én nagy szomorúságm, hogy (a legelvakultabb barátaidat leszámítva) általában, nagy valószínűséggel legalább nyolcvan zázalékban egyetértenénk (és még ebből a húsz százalékból is egy jó darabot magába foglal az én írói kvalitásaimnak a megítélése, mert annyira nem vagyok hülye, hogy magamat szarházzam). Azt hiszem rorimack például vérig sértődött, amikor az Avana legutóbbi képregénypályázatán beugrasztottak helyette a zsűribe (pont engem) - mivel csak nem érkezett meg tőle időben a döntés. Ami engem nem lepett meg, őt valószínúleg igen, hogy egy pályázót leszámítva nagyon is hasonlóan ítéltünk... valószínűleg azt se tudja, hogy annak idején magam ajánlottam ebbe zsűribe, mint szakértőt...

Kedves Profeszor,

Remélem nem sérti, hogy eljátszunk itt a nevekkel, de Chellót olyan nótórius Watsonként ismertem meg, hogy nem tudok rá másképpen gondolni.Pedig külsőleg inkább rám hasonlítana, de ilyen az élet!
Önt pedig nem szándékozunk belekeverni kisded játékunkba. Remélem megbocsát, de inkább nem hívom teára Baker Streetre sem, még félreértenék...

Megértését köszönve:

SH