A hónap mottója

Saját gondolataink kifejezésének joga azonban csak akkor ér bármit is, ha képesek vagyunk arra, hogy saját gondolataink legyenek."
Eric Fromm

2009. szeptember 13., vasárnap

La Nausée

Bár az undor nem a leghelyesebb kifejezés, a surfeit lenne az, a csömör, de mit tegyek, ha ez a hülye Sartre ezt a címet választotta magának.

Csömöröm van, elég keményen, több dologtól, és észrevehetően lehúzódtam emiatt az netről is – nem mellesleg mert éppen az internet omnipresentiája váltotta ki a csömör egy részét. De a csömöröm leginkább a HUNGAROCON-on indult be, és mindannyiunk kedvence, a sci-fi ellen irányul. Nem javít a dolgon, hogy íróként képtelen vagyok nem sci-fit írni. (Még akkor is, ha a magas zsűri nem sci-finek nyilvánította az India alkirályát… Meg kellene mondani különben, hogy akkor mi a csuda, he?) És sokak bánatára azt sem jelenti, hogy abbahagynám ezt a dolgot.

Arra jutottam csupán, amit kedves barátunk, Bolyki Tamás állított zombi pamfletjében, hogy tudniillik a scifi halott.

Természetesen nem úgy és azért halott, ahogyan barátunk hiszi. Például igencsak kétséges az az implicit állítás, hogy éppenséggel szerény hozzájárulásom jelenti a halálos döfést a zsánerre, ettől azért halottabb – vagy élőbb – az ügy, és – hogy megfordítsam – az az implicit állítás sem állja meg a helyét, hogy a halott egyből életre kelne, ha barátunk (és valamennyi hasonlóan borzalmasan elnyomott tehetség) regényei és novellái százasával jelennének meg a hazai kiadásban.

A sci-fi ugyanis – “Mint tudjuk“ Hehehehe! – az egész világon halott, erről igazán könnyen meggyőződhet az, aki kihúzza fejét a seggéből és egy kicsit utána olvas, mondjuk a valaha volt dicsőség mezején, az Egyesült Államokban az ún. sci-fi megjelenések körében (mennyiségi és minőségi ételemben egyaránt), de akár csak ha szétnéz olyan valaha volt SF nagyhatalom könyvkiadásában, mint Frankhon. Az hogy hallhatóan fecseg a felszín, csak annál fájdalmasabbá teszi, hogy hallgat a mély… Mélyen hallgat. Ahogy a hullák szoktak.
Egyszerűen idejétmúlt a technológiai [1] zsáner, mivel egyrészt a technológiában rejlő lehetőségek szinte teljes tárházát megírták elődeink a hetvenes évek végére [2], másrészt a technológiai fejlődés, a technológia lehetőségeit értő elme számára messze túllépték az általában laikus természettudós [3] sci-fi írók technológiai fantáziáját. Harmadrészt, a közönség is felnőtt. Na nem a technológiához, abban még rosszabb is a helyzet, mint a kilencvenes évek elején/közepén, amikor Carl Sagan azt találta mondani, hogy aszongya:

“Olyan társadalomban élünk, mely teljes mértékben a tudománytól és a technológiától függ, és amelyben alig valaki tud bármit is a tudományról és a technológiáról.”

Hogy úgy van!

Kedves közönségünk abban az értelemben nőtt fel, hogy átlát a sci-fi bűvésztrükkjein, mivel fizikailag is felnőtt, és rájött, hogy becsapták. Igen, átverték, mert ő bizony kamaszkorában, az ötvenes-hatvanas évek technológiai optimizmusában, készpénznek vette a repülő autót és az űrvárosokat. Ezt nem lehet azzal elintézni, hogy a sci-fi írók nem ígértek semmit. Bár ott még nem tartunk, hogy az írott szó mágiája működjön, és minden valósággá váljon, az ember esendő lény, és ha elég sokan és elég meggyőzően azt mondják neki, hogy felnőve űrvárosokban fog lakni és egész jéghegyeket transzportál át az Antarktiszról az ausztrál sivatagba, de ha nem, akkor is helikopterrel jár munkába, konzervnyitóját és szemétmegsemmisítőjét legalábbis atomenergia hajtja, akkor hajlamos lesz ezt kézpénznek venni. Különösen akkor, ha például az építészet, vagy az autó és konyhai készülékipar külsőségekben még támogatja is ebben. Nem lenne szabad elfeledkezni a harmincas évek amerikai sci-fi képregényeinek stílusában épült gyorsbüfékről és benzinkutakról, a sokszárnyú, az aszfaltról felemelkedni látszó automobilokról (Dejszen még a Trabinak is vót szárnya!), és természetesen a Rakéta porszívóról sem (látnád csak a Kitchen aid robotgépemet!)… Tehát mindezeket a gyerekkori álmokat kéri számon a felnőtt közönség, és – valami különös oknál fogva – se űrváros, se atomkonzervnyitó, se repülő autó [4]. Van viszont Windows és globális környezeti katasztrófa. Miért is adjon hát hitelt a továbbiakban annak zsánernek, amely ily rútul becsapta? Nem fogja a fiai vagy lányai kezébe sem adni.

Így megy ez.

A sci-fi ráadásul irodalmilag sem volt képes megújulni az ötvenes évek vége óta, hacsak nem tekintjük megújulásnak a CP katymaszát – de inkább ne tekintsük! Háromszáz-egynéhány kortárs novellakézirat elolvasása után, azt hiszem, egy bizonyos erős statisztikai valószínűséggel mondhatom, hogy nem is fog. Még mindig ott tartunk, hogy harmadrangú, Doyle idejéből származó krimisémákra [6] építgetjük már-már bántóan egyhangúan egyes szám első személyben szóló műveinket [7]. Ha valaki marlowe-i sémát használ, azt ma zseniként üdvözöljük.
Az üdítő kivételeket viszont az interzsáner kísérletek (lásd később), és a hipererőszakos, trancsírozós művek jelentik, melyek utübbiaknak valójában semmi közük a sci-fihez, a sci-fi keretek többnyire a torz mát tükröző még torzabb jövőképek elképzeléseinek ürügyeként szolgálnak. Ami gyávaság, barátaim: merjük kimondani egyenesen, hogy a világ szar, és ne a jövőbe kilőve piszkálgassuk a ma szarkupacát! A híresztelésekkel ellentétben lehet forradalmat csinálni! Na, nem az irodalomban...

Annál is inkább lehetetlennek érzem az irodalmi megújulást, mert saját írásaim gyengécske kifejezésbeli kísérletei kapcsán azt tapasztalom, hogy az irodalmi megújulásra nincs is igény. Egyelőre ott tartunk, hogy a hazai “kritika” képtelen értelmezni egy novellacímet vagy meghatározni egy szereplő nemét. Arról a keserű tapasztalatról nem is szólva, hogy egy-egy személyes beszédmód írásos megjelenítése micsoda félreértelmezésekre adhat okot [8].

Well, a sci-fi könyvkiadás paradox módon mégis üzlet – még nálunk is. De olvasói részről korántsem az a tudományos-technikai érdeklodés a hajtóereje, mint a harmincas-hatvanas években, nem is a technológiától való rettegés, mint az ötvenes-hetvenes években, vagy a techno pesszimizmus, mint a hetvenes-kilencvenes dekádokban, hanem az egyszerű, kétkezi szenzációhajhászás, mely hollywoodi látványgyár szuperprodukcióiból kiszivárogva veri bele az utolsó szögeket a sci-fi koporsójába.

Mivel azonban a sci-fi egyelőre Hollywood infúziójára kötve még jó üzlet, hát kiadják, és mindig akad, aki elolvassa. Annál is inkább, mert az okosabb [9] sci-fi szerzők megtalálták, hogy hogyan váljanak le a dög bűzlő teteméről: olyasmit írnak, melyet én interzsáner kísérletnek nevezek, vagyis a fantasztikus alzsánerek olyan összemosását, melynek végeredményében a jó anyja se ismerne se rá a sci-fire. E téren még legalább két generációnyi lehetőség van az előre menekülésre, ahogy pl. azt Miéville vagy Murakami teszi.

A sci-fiben rejlő üzleti lehetőség nálunk természetesen kissé más. Ha a sci-fi könyvpiacot figyeled, az még mindig jobbára a bolsevizmus felemássága okozta adósságokból él. Így aztán a biztos angolszász siker fényében ritka az a könyvkiadó, aki kezdő magyar szerző könyvét kiadja. Mi, vének, akiket az új generációk saját érvényesülésük legfőbb kerékkötőinek tekintenek, és a sci-fi hullarablóinak és hóhérainak neveznek, egy furcsa kegyelmi állapotnak köszönhetjük kétes karrierünket – a magyar sci-fi utolsó rángásakor kiürült kiadói térnek. A kiadói emberek derékhadát viszont most a mi generációnk adja, és ha temérdek (ironizáltam: bármily furcsa, regényből nincs sok) agyhalott műből kell választani, akkor azt az agyhalott művet választják, mely legalább generációsan közel áll hozzájuk.

That’s all folks!

Mindenhez tegyük hozzá a magyar könyvpiac, hm, sajátos állapottyát! Egy gondolatkísérlet erejéig képzeljük el, hogy mi volna, ha a könyvterjesztő (és az általa pavlovi reflexek útján erre trenírozott olvasóközönség) szeme előtt nem az új címek mennyisége lebegne ("Még. még, még még! Ennyi nem elég!"), hanem kevesebb címben, és nagyobb példányszámban gondolkodnának! Mi történne egy olyasféle utópikus álomban, ahol egy sci-fi regény mondjuk 10-15000, horibile dictu, harmincezer! példányban jön ki az egy-két-háromezer helyett, és sokszorosan meghozza az árát a kiadónak, amelynek így többlet tőke kerül a kezébe, hogy – ha erre perverz hajlama van – mondjuk egy ígéretesnek látszó kezdőt kísérletképpen, alacsonyabb példányszámban, de kiadjon, és promótáljon? Mi történne ekkor? Nos, a sci-fi továbbra is halott lenne, de legalább engem nem néznének hullarablónak, sőt hóhérnak… Valójában a jelenlegi terjesztésben továbbra sem történne semmi a hulla reanimálása terén, mivel a terjesztés jelenlegi rendszere nem ad a kiadónak megbízható minőségi és mennységi információt döntése – új szerző bevezetése – sikeréről. Az utópiában tehát a terjesztő a terjesztésben és a valós adatok szolgáltatásában lenne érdekelt. És persze lenne megbízható, nem önmaga előtti tetszelgésbe borult kritika, és feddhetetlen díjak… Meg tej és méz a Dunában…
Ebben az ideális rendszerben mindenkinek szinte egyenlő esélye lenne megkísérelni feléleszteni a Nagy Halottat, amíg azonban a jelenlegi szisztéma nem változik, üvölthet bármit a különféle kinoid kis és közepes ragadozók [10] kara, a hulla reanimálására a leghaloványabb esély sincsen.

Magánvélemény, hogy erre egyáltalán semmi esély sincsen, ámde értelme se sok, viszont nem akarom elvenni senki kedvét. Hülyébbek esetleg megpróbálkozhatnak ezzel a jelenlegi szisztémában is, gallért felhajtva, állat büszkén fölszegve, egyedül, de én szóltam: senki se jöjjön sértődötten, vérző orral az ablakom alá hullarablót ordibálni…!

Mi lenne hát a megoldás?
Hát – elsőre abbahagyni a sci-fikedést. Felmondani a belterjet. Kilépni az irodalom tágabb színpadára, újra meg újra, amíg az a másik közönség, amelyik kissé népesebb, mint a mi jelenlegi [11] olvasótáborunk, hajlandó észrevenni minket, és odafigyelni ránk. Megmutatni az értékeinket, nem partikulárisan, hanem mint valami egész fontos részét. Hogy megtanuljanak értékelni (le vagy föl – jelen pillanatban mindegy) minket. Tudom, hogy nehéz, hogy könnyebb gettót kiáltani, lemeztelenített mellkassal áldozatnak, sőt mártírnak feltüntetni magunkat, tocsogni a langyos, ámde annál szűkösebb és egyre büdösebb, pimpósabb vizű pocsolyában, vélt vagy valós sérelmek miatt gyepálni egymást, a másik impotenciájára mutogatva elvonni a figyelmet saját lankadt pöcsünkről…
A lektűrnek Magyarországon hatalmas olvasótábora van, paradox módon általános iskolai kötelező olvasmányaink, ha szigorúan vesszük, a lektűr kategóriájába tartoznak. Írjunk jó, érdekes lektűrt, és ennek ürügyén csempésszük vissza a sci-fi témákat az irodalomba, mert bármilyen más típusú lektűrnek nagyobb esélye van kötelező olvasmánnyá válni, mint az ezerszer lejáratott, belső viszályai által rémületesen szétforgácsolódott és – ne feledjük! – halott sci-finek!

Addig is, itt van az Új Galaxis, melynek első valódi sajtópromóciója is megszületett Sárdi tanárnő jóvoltából a szombati Magyar Nemzet hasábjain.
A véletlen – melyben nem hiszek – úgy hozta, hogy a honlapra éppen ma éjjel kerül fel az Utópia pályázat értékelése és még más egyebek is. Figyeljetek!

Mi páran, régi hullarablók itt virrasztunk ugyan a dög mellett, hátha akad még valami pénzzé tehető, de nem fogjuk le a kezét annak, aki próbálkozik az újraélesztéssel. Sőt, jómagam, amilyen aljas vagyok, a villámhárítóra kötött csupasz vezetéket magam adom az önként jelentkezők kezébe… Várjuk a vihart a biliben!

És jól szórakozom…

Ja, szerdán, 16-án, este hatkor az Írószövetség Bajza utcai palotájában a Metagalaktika 11 stábja, így jómagam is várjuk az érdeklodoket.

Jegyzetek:

[1] Ebben az összefüggésben a tudományt említeni: blaszfémia.
[2] Az ún. cyberpunk semmi újat nem mondott, mindössze mikrohullámon felmelegítette az elődök húsdarálón lehajtott, és lejárt szavatosságú fűszerekkel megvadítani szándékozott ötleteit. Nuke ‘em, baby!
[3] Hú, de PC vagyok! Mintha romát mondanék cigány helyett. Szóval zavaros fejű, mindenféle tudománynépszerűsítő zanzát összeolvasó, és összezagyváló, a legrosszabb értelemben vett, nem ritkán monomániás amatőrök, akik legföljebb az értelmetlen technoblablában jeleskednek. Ha egy CP író és /agy olvasó egy egyiptomi áldozópap áhítatával kiejti például, hogy Turing teszt, hát összepisili magát a gyönyörűségtől. Vagy figyeld a poszthumán apostolait onanizálni az ő méretes szingularitásukkal…
[4] Én természetesen repülő autóról álmodom, még mindig, és ez nem is fog már megváltozni. Legfenebb csinálok magamnak egyet, ha sok pénzem lesz.
[5] “We live a Society exquisitely dependent on science and technology, in which hardly anyone knows anything about science and technology.” A mondás bővebb változata 1995-ben hangzott el egy interjúban, ez szerintem korábbi. És frappánsabb.
[6] Ez ellen Lem csaknem negyven éve szólalt föl. Ez ám a reakcióidő mi? Még a búvár hencser is gyorsabban tanul…
[7] Többnyire jó magasról szarva az egyes szám első személy belső logikájára.
[8] Erről Odónak is lenne egy kitűnő, tragikus anekdotája.
[9] Az ostobább folytatja a régi módit, legfeljebb Hollywood látványgyárának igézetében mindennek a léptékét megemeli pár nagyságrenddel, grandiózus plotokban éli ki magát.
[10] Sakálok, hiénák és farkasok. “Figyelembe ajánlom, hogy az átlott oldal valóság, a szabadság illúzió.” Egy háziasított dögkeselyű emlékirataiból…
[11] “Kicsit savanyú, kicsit sárga, de a mienk!”

87 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szerkesztőként elég gyorsan sikerült kiégned... De ebből is ki lehet gyógyulni.

Balfrász írta...

Das ist ein huge недоразумение!

A csömör még nem kiégés, és nem a szerkesztéstől vagy az írástól van csömöröm, hanem ami ezen kívül vagyon: a töketlenkedéstől, az önsajnálattól, a sértődéstől, a magunkat áldozatként feltüntetéstől, az ügyeletes zseniktől és messiásoktól, a monopolisztikus megmozdulásoktól, a belterjtől, a kicsinyes és önző gyűlölködésektől - szóval valójában inkább attól, ami a Kishazában dúl már jó pár évtizede.

Különben miért adtam volna ilyen fájin programot a végén, he? :-)

mohicane írta...

Hamarosan kapsz tőlem egy interzsánert a Terrára. Még olyan 2-3 oldal.

pirit írta...

Hétvégén a Kamera által homályosan-t néztem. a film után van egy 74-es interjúrészlet Dickkel. Arról beszél mennyire méltatlan a sci-fi írók helyzete, hogy ezeknek az írásoknak nem lehet mély tartalma, nem lehet erőszakos, stb. a kritikai elvárások szerint. A sci-fi mindig is mostoha gyereke volt az irodalomnak, ha lehet egyáltalán anya-gyerek kapcsolatról beszélni. Nem népszerű a sci-fi? Az emberek már nem kérdéseket, nem jövőképeket várnak hanem válaszokat. A kor nagyon is erről szól. MOST. A tomboló individualizmus nem szereti a jövőt csak akkor, ha elérhető, csak akkor, ha a jelenben is lehet profitálni belőle. És igen, minden történetet olvastunk már, vagy ha a régit nem, valamelyik újrafeldolgozását - az is nagy divat ma - már biztos. Nehéz újat kitalálni, és könnyebb a meglévőt zanzásítani: cp és tsai.
Nincs új a nap alatt. Akkor ennyi?
Nem hiszem. A jelenlegi állapot pont kedvez a változásnak. A rothadás, ha kedvezőek a lebomlás feltételei, termékeny táptalajt eredményez...

U.i.: Nagy volta szünet. Naponta kétszer voltam a blogodon mikor írsz már valamit, hogy igyak egyet.

Balfrász írta...

Hát, kedves mohicane,

azt megköszönöm, de nem hiszem, hogy október közepe előtt tudok foglalkozni vele. Pedig kellene.

Ó, pirit,

ezek kedves szavak, csak az ivást nem értem, miért kellek én ahhoz? :-)

Én azt hiszem itt a vég (itt van a hetvenes évek közepe óta), amikor az a kellemes funkciója megszűnt a sci-finek, hogy jóslatokat tegyen a jövőre. Olyannyira megszűnt, hogy mai szerzők töbsége egyenesen tagadja, hogy valaha is volt ilyen funkció. Vajon Lem miért is írta a Summát? Mindegy.

Tudja a fülem...

Mindenesetre e téren a társadalom nem tart igényt a szolgálatainkra, csak a régi dicsőség külsőségeire - még egy ideig. Az olyan megrögött vén lúzerek, mint én, azonban képtelenek szabadulni a régi beidegződéseiktől, és tápolják tovább a döglött lovat...

Volt egy nagyképű pózom, hogy a sci-fi író a tudomány (rossz) lelkiismerete... Lófaszt! Nincsen neki olyan, és nem is tart rá igényt.

Aztán volt egy másik póz, hogy mi merünk foglakozni olyan dolgokkal, amelyektől a "normál" irodalom irtózattal elfordul. Ez se igaz: talán mi nem merünk (akarunk) foglakozni a jelen rettenetével, és más világokba menekülünk.

Sheenard írta...

"Háromszáz-egynéhány kortárs novellakézirat elolvasása után"

Te a hozzás beküldött kéziratokban keresed a megújulást? :) Kis naív :)

Másrészt miből van eleged? Az: "önsajnálattól, a sértődéstől, a magunkat áldozatként feltüntetéstől". Namármost ne tedd ezt akkor te is :) Erősödj meg hitedben, és légy csillag a magyar SF egén...

:)

Egyébként éppen most írtam egy novellát "A végén csak az SF marad" címmel.

Többet kellene pozitív SF-társaságba járnod :)

Jössz bográcsozásra?

Balfrász írta...

De Sanyi!

Nem lehet mindenki Szélesi! Milyen unalmas lenne a világ...

Az igaz, hogy sajnálom magam, rettentően, de sem sértődött nem vagyok, sem áldozatnak nem tüntetem föl magam...

A megújulást pedig várom. Ha már eccer az új generációk annyira vindikálják maguknak ezt a funkciót. Hátha igazuk van... :-)

Ha már te nem tudsz megújulni... :-)

Pl. ha kíséretképpen egy kicsit pesszimista lennél... Mondjuk egy egész napra... He? Milyen lehet? Nem vagy kíváncsi? :-)

Mikor bogrács?

Sheenard írta...

Ó, néha én is vagyok pesszimista, de gyorsan megunom :)

szeptember 19. 13 órától

pirit írta...

A szavaid Tony, a szavaid - mármint iszom-. Magam nem hiszek a műfajokban, ez csak a differencializálósdi - európai gondolkodási modell- folyománya. Mindig is meséltek a tűz mellett, ki így, ki úgy, de meséltek. Az igény most is megvan rá, csak az olvasást kezdik ingerszegénynek érezni a vizuális forradalomban élő, felnövő generációk. Kíváncsi vagyok, vajon a Mátrix könyvben is lett volna-e akkora siker, mint filmen...

cOrpus írta...

"Igaz, igaz, Ványadt Ványadtovics Vinyov. Mintha csak magam mondtam volna."

Balfrász írta...

Ezt a megjegyzést Nagy Csúnya Farkas kollégánk küldte el mélben, mert a Gugli valamiért cenzorkodik rajta. Kipróbáltam, tényleg. Talán két részletben átmegy...

Nos:

Végiggondolva, vannak már jópáran, akik megkapták a "magyar sf sírásója" kitételt. Pl. Nemes István, Szélesi Sándor, legutóbb pedig te, Balfrász. Komolyan mondom, tiszta ciki, hogy ennyi sírásó mellett miért nincs még mindig tisztességesen elhantolva. ;-)
De félretéve a hülyéskedést. Anno Viola "Száz Regényem és Húszezer Novellám Van" Zoltán mondta ki először, hogy a "sci-fi halott - so-fi van helyette".
Akkor - én speciel - jót röhögtem azon, hogy pont ő akarja megmondani a frankót. Ám mostanság hajlamos vagyok a nyakamat kínban tekergetve azt gondolni, hogy lehet(ett) némi igazsága.
Elmúlt 2001, és sehol nem volt egy Űrodüsszeia. Logan futására és a Zöld Szójára még nincs szükségünk, és még Szárnyas Fejvadászunk sincsen.
A Spirit béna kerekét maga után vonszolva, hősiesen rótta/rójja a Mars lankáit, de valahogy mégsem tudunk dagadó kebellel rámutatni, hogy "igen, íme az emberi faj dicsősége!".
Többet vártunk a jövőtől, sokkal többet. Azt hittük, a 2000-es év valami nagy fordulatot hoz: repülő autók, lebegő városok, intelligens, emberformájú robotok - vagy éppen világégés, katasztrófa, visszasüllyedve az anarchiába, küzdelem a puszta létért, ahol a kevés kiválasztott... bla-bla-bla.
Kicsit (vagy inkább nagyon) kiábrándító, amit kaptunk, amit megértünk. Úgy elvagyunk a langyos lábvízben: nincsenek se túl rózsás, se túl sötét kilátásaink. Még kevésbé elvárásaink.
Régen jó volt elábrándozni a high tech jövőről, jó volt félni az apokaliptikus vízióktól, de most már azt hisszük (hogy jogosan-e, majd a jövő eldönti), minden alternatív jövőképet ismerünk, és így nehéz felrázni minket abból az apátiából, ahová a hétköznapjaink taposómalma süllyesztett bennünket.

bigbadwolf

folyt. köv.

Balfrász írta...

És a folytatás:

Engem egyedül Miéville volt képes megérinteni, aki merészen mosta össze műfajok gondosan körülárkolt, szögesdróttal és aknamezővel elválasztott határait.
De míg a közönség egy része (velem együtt) tapsolt, hogy bravó, addig a másik oldalon hangosan pfújoltak.
Mert hogy is néz ki már ez, kérem? Mi az, hogy ilyesmi Arthur C. Carke díjat kaphat? Kétszer is? Ami nem is sci-fi, hanem valamiféle "beteg korcs"?
(A hazai reakciók Miéville-re különösen elgondolkodtatók voltak. És igen tanulságosak is. Hogy hol tartunk nyitottságban, és megújulás-készségben.)
De eltekintve Miéville-től, mást nem nagyon tudnék említeni, aki sikerrel próbálta volna a műfajt megújítani és új utakra vezetni, a határait tágítani.
És ez itt a csömör, a csendes lábvíz: hogy ugyanazon szürkeség vesz körül, ugyanazokon a kopott csontokon rágcsálódunk évek óta, és már annak is örülünk, ha valami sötétebb/világosabb szürkébb, mint a többi, nemhogy valami színre mernénk vágyni.
A legijesztőbb pedig számomra az, hogy sokak szerint minden a rendjén és a helyén van: "az sf él és virul, szárnyaló tehetségek haladnak pályájuk zenitjén, az íróiskolák ontják a csiszolatlan gyémántokat, és száznyi meg nem értett zseni lapul ugrásra és lehetőségre készen a mélyben".
Az sf legfeljebb annyira él, mint egy zombi: kötött pályán halad előre, kiszámítható, lassú, botorkáló lépésekkel. A szárnyaló tehetségek Ikaroszként a Naptól várják végzetüket, pedig csak egy-egy sikeresebb nekirugaszkodástól épp a talaj fölött siklanak pár lépésnyit. Az íróiskoláktól és a meg-nem-értett, on-demand kiadókra váró zseniktől meg mentsen meg minket a jó isten. Szerény véleményem szerint.
Pesszimizmus? Lehet. Ha körülnézek, nem látok semmi olyat, ami optimizmusra (főleg nem hurrá-optimizmusra) adna okot. Jobb esetben csak stagnálás; rosszabb esetben vegetálás látszik.
Az egész honi sf helyzet arra emlékeztet engem, amikor iskolás koromban az egyik "erősen teltkarcsú" tanárnő megbotlott, és elesett, de egy vékonydongájú kolléganője még pont a földre zuhanás előtt elkapta. Egy darabig tartották ezt a fura egyensúlyi helyzetet (35 fokos szögben eldőlt 100-120 kg, amit 50 kg támaszt meg), de amikor kiderült, hogy önerőből nem megy, és nincs olyan külső segítség sem (csupa gyerek mindenhol), amitől ez a helyzet megoldódhatna, a "teltkarcsú" hölgy végül így szólt a vékonyhoz: "Engedj inkább elesni, hogy fel tudjak végre állni!".

bigbadwolf

Balfrász írta...

Well, a Gugli ein hülye, mert a cucc éppen alatta volt a karakterhatárnak, de hát a jövendőbeli nagy Tesó dugja föl magának a legnagyobb szerverét.

Itt a szöveg.

Bár több megállapítással lehet vitakozni, csak sajnálkozni tudok miatta, hogy nemcsak én csömörlöttem meg.

Te is, Bélám... (Egyébként szerintem Ványa Ványadtovics Vinyov... :-) )

Javasolnám, hogy a következő HUNGAROCONt egyenesen Csömörön rendezzük meg! A következő állomás úgyis Nagyicce, ott borba fojthatnánk csömörünket!

Kedves pirit,

ez hízelgő és jólesik. Tőlem inkább okádni szoktak...

Bélám,

csakhogy egy kicsit politizáljunk, mst, hogy az urak kis közalkalmazotti fizetésecskéi meg jutalmacskái napvilágra kerültek: kapsz te iskolaigazgatóként havi másfél millát, vagy nyolc egész nyolcat?

Unknown írta...

Én ezt nem értem. Jó sokan leírtátok már, hogy nem kell kategorizálni (én sem szeretem), közben a kategorizált "sci-fi" haldoklásáról beszéltek.
A legutóbbi Hconon vitát rendeztetek a cikkről, amely számon kérte a sci-fi írókon a jövőt, mert nem következett be, amit jósoltak. Hevesen tiltakoztatok, hogy a sci-fi írók nem jósok, most pedig csömörről beszéltek, mert valóban nem következett be, amit írtatok?
A "mostohagyerek" nem haldoklik, csak háttérbe szorult, mert olyan mértékben megváltozott a világ a hetvenes évek óta, amelyet már nem bír követni.
A közben felnőtt generációnak már kevésbé tetszenek az akkori történetek. Ha azt akarjuk, hogy mégis olvassanak minket, magunk mögött kell hagynunk végleg azt a korszakot.
Viszont mindaddig, amíg a díjazásoknál az egyik legfőbb szempont az marad, hogy a mű mennyire felel meg a retrónak, nem fog menni.

Balfrász írta...

Eve,

A HCON vitában személy szerint azt az egy fős kisebbséget képeztem, amely azt állította, hogy a HVGs cikkírónak igaza van, csak éppen a cikk szar... :-)

Egyébként ugyanarról beszélünk.

Én éppen a CON-on döbbentem rá, hogy gettóról pofázunk, de ezerrel húzzuk magunkra a gettókaput, hátha valaki ki találja nyitni, és akkor ki kell lépnünk rajta. Ez egyébként asszem alapvető lélektani beidegződés a hosszú gettólét után. Csak éppen az új generációkat nem kellene erre trenírozni...

sezlony írta...

Nem értek egyet bigbadwolffal abban, hogy "Többet vártunk a jövőtől, sokkal többet. Azt hittük, a 2000-es év valami nagy fordulatot hoz: repülő autók, lebegő városok, intelligens, emberformájú robotok - vagy éppen világégés, katasztrófa, visszasüllyedve az anarchiába, küzdelem a puszta létért, ahol a kevés kiválasztott... bla-bla-bla.
Kicsit (vagy inkább nagyon) kiábrándító, amit kaptunk, amit megértünk. Úgy elvagyunk a langyos lábvízben"


Lehet, hogy nem sétálunk űrállomásokon, de itt a net, a mobiltelefónia, amelyek legalább olyan gyökeresen változtatták meg a társadalmat, mintha robotszolgáknak csettintgethetnénk, és biztosan jobban, mintha a Holdra járnánk nyaralni. Más dolgok következtek be, mint a hatvanas években hitték, de ettől szerintem még nem kevésbé "fantasztikus" a jelen.

Persze, benne élünk, innen kevésbé látszik a hatás. De ha teszem azt, orbitális pályára járnánk dolgozni, akkor meg azon sírnánk, hogy hol a dicsőséges jövő, még a nyomorult Naprendszert se hagyta ott az emberiség, ennyit tudunk felmutatni?

Az egész sf-halál nyávogásról meg az a véleményem, hogy nyávogás.

Névtelen írta...

Balfrász:

:sör:


Sezlony:

Na igen, erről beszéltem, hogy ez a legijesztőbb.
Amikor a Nagate ("jaj, istenkém, most melyik kategóriába tegyem? nem való se ide, se oda, jajmicsináljak! hogy lehet ilyet művelni a gyanútlan olvasóval, kritikussal?! gyerünk, be kell szuszakolni gyorsan valamelyik kategóriába, ha belegebedünk is!") írója szerint "minden natyon jó, minden natyon szep, natyon meg fatyok elegedve".
A nyávogást meg hagyjuk meg a macskáknak, ugye.

Ha a mobiltelefon és a net volt álmaink netovábbja, akkor meg príma. Egy lépést se tovább, az agyakat és a képzelőerőt meg tartalékra, mert itt van már a Kánaán! A Jövő!
Vagy tényleg elég laposkúszásban "szárnyal" már Ikarosz.

A csalódás akkor is csalódás, ha valaki nem ígért semmit: olvastuk, és vágytuk, hogy megérjük a kilépést a naprendszerből, az idegen értelmes lényekkel való kapcsolatfelvételt, a technikai vívmányok áradatát.
Főleg úgy, hogy minden sci-fi kétezer-egynimennyire datálta saját történését.

Holdbéli kupolavárosok helyett most meg nézem a mobilomat - és valahogy nem áll össze a kép.

Azt hiszem, hogy a képzelőerő és a valóság találkozása, az egyszeri olvasóban történő lecsengése egy dolog.
Az meg, hogy a honi sf meg saját farkába harapó kígyóként gyűrűzik körbe-körbe (miközben minden mutatója 10/10-es - állítólag), egy teljesen másik téma.
Sőt, elvileg ez lenne a főtéma.

bigbadwolf

pirit írta...

Nos lehet, hogy hülye a felvetés, de ez nekem sántít. Arthur C. Clarke-ot olvasva én nem azt számoltam, mennyit kell még aludni, hogy Holdbázis építsünk, vagy, hogy mikor jön értünk az idegen faj, akinek az a küldetése, hogy az emberi fejlődést magasabb lépcsőfokra segítse, stb. A technikai körítés fontos, de csak körítés, meg kerités - vagy át ugrod, vagy nem -. Ez olyan, mintha a kor embere a Rómeó és Júlia után azt várta volna, hogy felszámolják a házzaságok gazdasági és stáuszérdekekhez kötött rendszerét- európai kasztok: urak és parasztok - és jön a szabad szerelem. Jött is párszáz évre rá...
A lényeg számomra az igazság kimondása. Ki tudja e mondani az adott mű, szerzője felismeri-e? Mi az igazság? Nincs a Holdon bázisunk. És ez lényeges igazság?
Csalódásra okot adó igazság?
Nekem nem?
Egy jó sci-fi nem a technikai hitelességtől és annak belátható reális megvalósulásától lesz jó.
Ez van.

pirit írta...

Jól meg asz'ontam: a házzaságok gazdasági és stáuszérdekekhez kötött rendszerét
Javítva: a házzaságok gazdasági és státuszrendszerekhez kötött hagyományát

cOrpus írta...

Akkor Ványa! Pedig esküdni mertem volna, hogy Ványadt! De mindegy. Ilyen az én formám.

Ja, csömör... A köbön... De én amúgy is pesszimista ember vónék, mint az (nem) köztudott. :)

Kapok biza! Vagyis nem én, hanem anyám szegény. ...szatják rendesen, egyszer megszámolom, túllépi-e a millát. Tudjátok, hogy kommenteli ezt - mármint a millás fizetéseket - a plebs?
"Kőccse oda, ahova gondolom. Monggyuk, orvasságra."

...a baj csak az, hogy olyan, mint Isteni igazságszolgáltatás nincs. Az igazság pedig az, a plebs költi arra, amit meghagynak neki, hogy tudja halálra éli magát.

Most csak ennyi. Beteg vagyok. Lehet, ez a modern malackór.

csz írta...

(Ványadt az. Corpus Laebics Hadrynovnak igaza vagyon. :-) )

Monsterkid Pete írta...

(Milyen modern malackór, nem mondod, Béla, hogy nem követted a Csolovek-féle immunerössittő kúrát! Sok cigereta és még több alkohol! Pusztuljanak a bacik!)

cOrpus írta...

Na, ki a király? :D

Megyek is kúrára, Chello, csak előbb még érdemben hozzászólnék az eredeti témához:

Talán még a Don-kanyarban sem volt olyan reménytelen a helyzet, mint ma az SF terén.

...pedig ott elég nagy sz@rban voltunk.

sezlony írta...

bigbadwolf: nem mondtam, hogy minden natyon szép és jó. De blogos és fórumos rinyálás helyett mondjuk mindenki a maga módján tehetné, amiről úgy gondolja, előrébb juthat az sf. Ez így csak köldöknézés.

Arról nem tehetek, hogy Nálad a mobil vagy a net kisebb súlyú dolog, mint egy szálloda a Holdon (pedig ott ugye tizedannyi a g, hehe). Mindenki maga dönti el, mire vágyna, mit tekint az elérkezett jövő biztos jelének; én csak azt jeleztem, hogy talán nem olyan fekete-fehér a kép, hogy semmi nagy dolog nem valósult meg.

A kétezres évszám környékére datálás meg tiszta pszichológia az írók részéről, nem hiszem, hogy ezt nem érzed.

csz írta...

Kérem segítsetek!
A hazai (Zsoldos Péter utáni) sci-fi termésből kérnék egy tízes listát (regény), amit érdemes elolvasni.
Amit szerintetek valóban érdemes.
Ha nincs tíz, az sem baj. Kíváncsi vagyok. Megpróbálkoznék vele.

Creideiki írta...

Az Ogg második bolygólyának már neki is állhatsz, amíg a listák elkészülnek...

Sheenard írta...

Azért fejlődünk. Tíz éve még nem volt hazai sf-gettó, mert hogy semmi nem volt, legkevésbé hazai sf. Ma meg már húzzuk. Ki mondja, hogy ez nem fejlődés?

A fejlődés lépésről lépésre halad előre. Én Széchenyi híve vagyok, nem Kossuth-é. A forradalmárok eljutnak odáig, hogy romboljuk le, ami rossz, aztán felhúznak egy még rosszabb épületet.

Kialakultak írókörök, megjelentek írók. Alakulnak a megjelenési lehetőségek (ma már több sci-fi jön ki, mint fantasy, de öt éve ez fordítva volt: 180 fantasy mellett volt 10 scifi.). Hát kéremszépen, most jön az, hogy megjelennek az egyéniségek, megküzdenek a megjelenéseikért, aztán meg azokkal, akik azt mondják, hogy húzzák a gettót maguk után...

Balfrász írta...

Tíz éve is volt sci-fi gettó, meg tizenöt éve is, csak éppen még gettón belül is addig ért a szar, hogy elhagyták a lakosok...
Meg nem volt internet, hogy kívüről-belülről be lehessen kiabálni az őszintét.
Most is addig ér, csak romlott a szaglásunk, illetve most odakint is addig érv a szar, hogy telejsen mindegy, hol van az ember...

Lehet, hogy több sci-fi jön ki, mint fantasy, de ez nem inkább azért van, mert a fantasy is meghalt (nyugodjék békében!).

Zoli,

Én kb. három kötetet tudok (temészetesen a sajátjaimon kívül, muhahahaha, de azokat meg olvastad), amelyeket tiszta szívből ajánlanék. Lőrincz L László : A Nagy Kupola Szégyene, Lőrincz L. László: Hosszú szafári, László Zoltán: Nagate. A dologhoz hozzátartozik, hogy 1995 és 2005 között nemigen olvastam magyar sci-fit, és nem is igen áll szándékomban ezt bepótolni.

Viszont olvass el minden írótól legalább egy reprezentatív írást ha eddig nem tetted, aztán válassz. De eddig is ezt csináltad...

Inkább azt kellene behatárolni, és ez könnyebb lenne, amit semmiképpen se olvasson el az ember...

csz írta...

Jóska, Creideiki, köszönöm!
Beszerzem őket.
Ez eddig négy regény, nem bánnám, ha kicsit bővebb lenne a lista...

Nem lehetne mégis tíz?

Chelloveck (Watson) írta...

Zoli, akkor mondom én a többit. Ezek ilyen újgenerációs faszik.

Felejtsd el a Nagatét, legyen inkább A Keringés, ha már László.
Markovics: A poszthumán döntés
Szélesi: A beavatás szertartása
Dörnyei: A 26-szor klónozott Nordy Fox kalandjai
Cs. Szabó: Prón

Ezekért mind tűzbe teszem a kezem. Antal Józsefeset nem írok, ha már olvastad őket.

Ha pedig el akarsz borzadni, kilencnek és tíznek ott az Amonsonia és a Shayren.

W írta...

(Még annyi, hogy a Beavatásról, a Nordy Foxról és a Prónról találsz kedvcsinálót is nálam; ott meg van indokolva, miért jók szerintem. Markovicsnak az Isten gépeiről írtam, de szerintem A poszthumán jobb, A Keringésről meg nem írtam, de arról írtak rengetegen.)

csz írta...

Köszönöm Chelloveck!
Ezek szerint Burgess is kedvenced, nemrég olvastam újra 20 év után a Gépnarancsot, még most is ütős :-)

Sheenard írta...

Hadd húzzam meg kicsit a hozzászólásod, balfrász, hogy érthető legyen, mi a bajom :)

"Tíz éve is volt sci-fi gettó, meg tizenöt éve is... A dologhoz hozzátartozik, hogy 1995 és 2005 között nemigen olvastam magyar sci-fit, és nem is igen áll szándékomban ezt bepótolni."

Így érthető, hogy a véleményedet miért nem érzem megalapozottnak...

:P

Balfrász írta...

Melyik állítást, Sanyi?

1. a sci-fi világméretekben halott
2. Egyrészt saját nagyképűsége (futurológiai képességek vindikálása, rövid távú jósolgatás etc.) juttatta a sírba
3. a sci-fi legalább tizenöt éve irodalmi gettóban van Alsó Merániában
4. nem is igyekszik kitörni belőle, csak húzza magára a nagykaput

És mi köze ezeknek ahhoz, hogy jó tíz évig nem érdekelt az a szar, ami itt volt? Most mondjam, hogy mivel nem láttad, mi van kinn a sci-fi őshazájában, nem érzem kompetensnek az optimizmusodat? Nem mondom.
Te optimista vagy, legyen igazad, érjük meg, hogy egyszer majd kiadnak nálunk egy sci-fit húszezer példányban, és az mind el is fogy...! A kritika (tételezzük, föl, hogy az is lesz akkorra) ódákat zeng róla, beemelik a NATba és még a netes nyünnyögők is maguk alá élveznek tőle.

Unknown írta...

A Nordy Foxon, mint a tízes lista tagján egy pöttyet meglepődtem. Nem rossz, de egyszer elolvastam és el is felejtettem. Könnyed olvasmány, de semmi több.

sezlony írta...

Szerintem nem az fogja mérni az sf emelkedését, hogy egy sf-t 20e példányban adnak-e ki. Ez nem mennyiségi kérdés.
Lehet 3000-ben is remek, akár nemzetközi élmezőnyben is vállalható regényeket megjelentetni.

(Ettől persze még jobb lenne, ha úgy lenne, de nem feltétel.)

Monsterkid Pete írta...

De hát Éva, éppen ez az, a könnyed olvasmányokra is szükség van, hát azért senki se akarjon már betűskorbutot kapni, művészi-filozofikus hard sf-ből is megárt a sok.

csz írta...

Eve,
Kit ajánlanál helyette,vagy mellette?

Jóska,
Az a tíz év még azért hozhatott jó írásokat (de ez látom, nálad elvi kérdés :-) )


(A Shayren történetnek egy kicsit utánaolvastam, khmm , az Amonsonia hasonló?)

Balfrász írta...

Zoli,

hozhatott, mivel azonban én nem ismerem őket, így ajánlani sem tudom.

Sezlony,

a kortárs magyar irodalom tele van 500 példányban kiadott remekművekkel... Célozzuk meg ezt a sikert és az olvasói recepciót, és már véshetjük is a kőlapot a sírunkra.

Be kellene tudni vallani, hogy lektűrt írunk, és a lektűr olvasók a valódi olvasóink. Csak éppen a töredékéts em érjük el a jó lektűrök példányszámainak, mert közben mindenféle nagyképű pózokba merevedve mindenféle olyasmit vindikálunk magunknak, amihez valójában fingunk sincsen. Az az igazi zombi, aki nem hajlandó tudomást venni erről a kis tényről. Hiába mondja neki a környezet, hogy éktelenül büdös, állandóan utána hurcolásszák az elhullajtott végtagjait, csak nem veszi tudomásul, hogy halott... :-)

Unknown írta...

Péter,
nem azt írtam, hogy nincs szükség az ilyen olvasmánykra. Ellenkezőleg!
Mindössze reagáltam a listára, amelyben olyan művek szerepelnek, amelyek önmagukban színvonalasak, egyfajta trendet mutatnak, de a Nordy Fox nem illik közéjük, a maga sajátos stílusával.
Viszont, ha nem állítunk fel listát - feleslegesnek érzem -, akkor önmagában elmegy a többi hasonló mű között.
csz,
nem ajánlok más sem helyette, sem mellette, én nem tudok összeszedni tíz olvasható művet az elmúlt évek terméséből.
Gondolom, ez volt a cél, bizonyítani, hogy nem létezik tíz olvasható mű a hazai SF palettán. :D

csz írta...

Eve,
Szó sincs róla, nincs semmilyen hátsó szándékom. Miért is lenne?
Csak egy olvasó vagyok.
Szó szerint értsd a korábbi kérésem, szeretnék kortárs hazai sf-et olvasni, tájékozódni arról, hogy mit érdemes.

csilla írta...

Csz:
Csapd a Keringés és A poszthumán döntés mellé Görgey Etelkától (Raana Raas) a Csodaidők sorozatot (ha az utolsó könyv is kijön jövőre, az rögtön 4 kötet) és Dragomán Györgytől A pusztítás könyvét (úgy SF, ahogy a Sztrugackijéktől Az elkárhozott város az).
Szerintem.

Balfrász írta...

Tudom, hogy elvisz, de ne kezdjük már el, hogy egy x kötetetesre felpumpált szappanopera lesz itt a sci-fi ezredfordulós csúcsregénye! A Csodaidőknek semmi köze ahhoz, amiről beszélünk.

Nyilvánvalóan a hölgyek egy részénél hatalmas teljesítménynek számít, de ne feledjük, hogy hogy a hölgyek egy más részének meg Fejős Évike nyújt hatalmas teljesítményt. És talán nem túlságos merészség a két halmaz közötti részhalmaz tételezése. Erről azért merek pofázni, mert mindkettőt olvastam legalább egy kötet erejéig.

A lányomat pl. nem tudom már rávenni, hogy hogy olvassa el a harmadik kötetet... Nem ezért mert sok meg hömpölygő epika (na ne!) mert pl. Jókai és Stendhal kedvenc. Hanem azért, mert a mennyiség sehogy sem csap át minőségbe.


De például olvasható Vásárhelyi Lajos véleménye in ÚG14.

csilla írta...

Tony, ebben nagyon nem értünk egyet, se a CsI megítélésében, se a nőkről alkotott átfogó és roppant hízelgő távkiértékelésedben - de legyen, ez a te véleményed.

Én meg úgy gondolom, hogy nem te vagy a legmegfelelőbb személy, ha mérvadó és hozzáértő véleményt akarok hallani a nőkről, a női irodalomról és a nők által írt irodalomról. :)

csz írta...

Köszönöm Csilla!

Balfrász írta...

Csilla,

sem engem, sem a véleményemet, sem annak indokait nem ismered valójában, de úgy tudom, hogy nem is érdekel. Sohasem is érdekelt. Bár azt kell gondoljam, az én női irodalomról alkotott véleményem egy kicsikét fair-ebb, mint a te rólam alkotott elő- és hátsó ítéleteid.

A Csodadidőket illetően asszem meglehetős kisebbségi véleményt képviselsz, csupán erre szerettem volna rámutatni, mielőtt kedves Zoli barátom költségekbe veri magát. De viszonzásul kölcsönadom neki az első kötetet. Csak a sportszerűség kedvéért.

Női irodalom, különös tekintettel a szappanopera tárgykörében kéretik elolvasni a szintén nőnemű irodalomtörténész tanulmányát a májusi Alföldben, és megpróbálni az ott felsoroltak szerint tekinteni Etelka regényfolyamát.

Kéretik továbbá végiggondolni, hogy a sci-fit vajon a sci-fi kulisszák és klisék teszik-e sci-fivé vagy kell esetleg valami többlet is. A fainess kedvéért tegyük egymás mellé Banks Kultúráját és a Csodaidők világát!

Természetesen saját elvakultságaidat te sem fogod átlépni, de ez nem baj, amíg ezeket az elvakultságaidat nem használod általános pozitív minőségi paraméterezésre. De használod.
Jó lenne, ha te és barátaid egyszer végre rájönnétek:
item, az igazság nem az az egyszólamú induló, amit harsogtok
item, senki, de legfőképpen saját teljesítmény nem hatalmazott fel benneteket saját értékítéleteitek kizárolagosságának deklarálására és tűzzel-vassal terjesztésére
item, szintúgy nem kért ugyanerre senki
item, mint ahogy nem kért és hatalmazott föl arra sem senki, hogy nevében szóljatok.

Nyilvánvaló, szeretnéd, ha a magyar fantasztikum csak belőled, barátaidból és üzletfeleidből állna (mivel a stíl és szellem csakis a tiétek), kiválóan kondicionált, ízlésformált befogadó közönséggel, de sajnos, föl kell világosítsalak: van más is a körön kívül. Így, ha ezer helyen is hájpoljátok magatokat, az ezeregyedik helyen nem biztos, hogy sikerül.

Fölteszem a kérdést: miért is kellett az ezredforduló legkiválóbb regénye harmadik kötetét magánban kiadni? Nem győzte tán a kiadói-nyomdai kapacitás?

sezlony írta...

balfrász: ismétlem, nem azt mondtam, hogy nem lenne jó több példányban megjelenni (naná hogy), többekhez eljutni, hanem hogy ez az egyes művek minősége szempontjából eléggé irreleváns.

Más lektűrökkel összehasonlítani: nem vagyok biztos benne, hogy az sf-ben (és nem valami populárisra felhígított változatában) úgy általában van olyan olvasószám-potenciál, mint mondjuk a krimiben, vagy a Dan Brown és a Coelho-féle szarságokban.

A Csodaidők kapcsán:
Fölmerült itt ajánlatként a Beavatás szertartása is, az se sf, úgyhogy ez a rész mint ellenérv nem áll. Ha ott nem tetted fel a nem sf!-táblát, itt se tedd. Kb. fantasztikum mind a kettő, sf díszletek között.

A Nagate még annyira se sf, haha.

A szappanoperaság kérdése már más tészta, az eléggé ízlés és pofon.

És Etelka is a Falka tagja? Nem tudtam. Bejelölöm a kis térképemen.

csilla írta...

Tony,

Nem értem, minek fölmelegíteni a régi ostobaságokat, amikor nem tetszik neked, hogy nekem más tetszik. :-p

"sem engem, sem a véleményemet, sem annak indokait nem ismered valójában, de úgy tudom, hogy nem is érdekel. Sohasem is érdekelt. "

De, szörnyen érdekel, ugyanis sokszor értelmetlennek tűnik, és sokat segítene, ha lenne mögötte logika.

"Bár azt kell gondoljam, az én női irodalomról alkotott véleményem egy kicsikét fair-ebb, mint a te rólam alkotott elő- és hátsó ítéleteid."

Tony, ugye azt tudod, hogy csak magadnak köszönheted azt, amit te most előítéletnek nevezel?
Első kommunikációnk teljesen hivatalos volt, nem ismertelek, szerintem te sem engem, nem kellett volna aztán személyeskedni minden létező fórumon. Tudod, az emberek általában egy ilyen parádé után kialakítanak egy képet a másikról.
Azt sem mondhatod, hogy nem próbáltam meg utóítéletemen változtatni, amikor javasoltam, hogy találkozzunk és beszéljük meg. Ott volt a lehetőség.
Legközelebb nyiss te, én föladtam.

"A Csodadidőket illetően asszem meglehetős kisebbségi véleményt képviselsz, csupán erre szerettem volna rámutatni"

Igen, mind a kétezer többi olvasóval együtt kisebbségben vagyok. Hüpp.

"De viszonzásul kölcsönadom neki az első kötetet. Csak a sportszerűség kedvéért."

Tedd azt. De azt ugye tudod, hogy Csz felnőtt ember, és maga is el tudja dönteni, hogy mit érdemes elolvasni és mit nem?

"Női irodalom, különös tekintettel a szappanopera tárgykörében kéretik elolvasni a szintén nőnemű irodalomtörténész tanulmányát a májusi Alföldben, és megpróbálni az ott felsoroltak szerint tekinteni Etelka regényfolyamát."

Már megbocsáss, de nem is olvastad. Eljutottál az első kötetig, kicsit formára daraboltad egy fejszével, hogy beleférjen abba a kategóriába, amit kinéztél neki, aztán ennyi.

"Kéretik továbbá végiggondolni, hogy a sci-fit vajon a sci-fi kulisszák és klisék teszik-e sci-fivé vagy kell esetleg valami többlet is. "

Tony, ez olyan magas labda, hogy lecsapni sem érdemes.
V.ö. a CsI dinamikus és összetett társadalmait és mondjuk a random regénybe szórt "energiapáncél", "graviplán" és "hipnosisak" szavakat.
A Csodaidőkben bőven benne van a többlet, mind ami az egyes karakterek fejlődését, mind ami a társadalmi változások ábrázolását illeti, de természetesen mindenki számára adott a lehetőség, hogy szelektíven olvasson.

"Természetesen saját elvakultságaidat te sem fogod átlépni"

Távkiértékelünk? A Csodaidőket fanyalogva vettem kézbe (idegesített a hype és az írói álnév), de meggyőzött a regény.
Más esetben meg számomra ismeretlen író jól induló kézirata verte le a lécet, pedig várakozással ültem le olvasni.
Van ilyen.

Elég határozott elképzelésem van arról, mi olvasható, mi nem; mi jó (akkor is, ha nekem személy szerint a téma vagy a stílus idegen) és mi pocsék. Ezt nem elvakultságnak hívják, hanem értékrendnek.

"de ez nem baj, amíg ezeket az elvakultságaidat nem használod általános pozitív minőségi paraméterezésre."

Tony, Csz feltett egy kérdést, ajánljunk neki könyveket. Ajánlottam. Borzalmas és szörnyű bűnt követtem el, amikor olyan könyveket ajánlottam neki elolvasásra, amiket én jónak tartok. Még ha a téma nem is mindegyiknél jön be neki, szenvedni nem fog.

Elő szeretnéd írni, kire hallgasson?

Én a saját barátaimtól nem várok el ilyesmit.

csilla írta...

"Jó lenne, ha te és barátaid egyszer végre rájönnétek:"

Tudod, hogy teljesen kiszámítható vagy? :)Ha valamiben nem értesz egyet velem, akkor a következő körben rögtön többes számot kapok.

"item, az igazság nem az az egyszólamú induló, amit harsogtok"

Hadd tegyem át a magam számára egyes számba.
Szóval: az igazság talán nem az, amit én harsogok (bár én csak ajánlottam egy könyvet, atyaúristen, mire vetemedtem), de nem is feltétlenül az, amit te. ;)
Az igazság már csak ilyen, szemüvegenként más az ábrázatja.

"item, senki, de legfőképpen saját teljesítmény nem hatalmazott fel benneteket saját értékítéleteitek kizárolagosságának deklarálására és tűzzel-vassal terjesztésére"

Nem csinálsz épp bolhából elefántot? Nem mondtam, hogy az én véleményem kizárólagos, viszont azt mondom, hogy a véleményem az enyém, és nem fogom azt lesni, egyezik-e azéval, aki éppen kitalálta, hogy neki igazsága vagyon, mindenki más hülye.

"item, szintúgy nem kért ugyanerre senki"

De, Csz föltett egy kérdést itt a blogolvasóknak, tilts le, ha szerinted én nem válaszolhatok neki.

Te blogod, te diktatúrád.

"item, mint ahogy nem kért és hatalmazott föl arra sem senki, hogy nevében szóljatok."

A saját nevemben szóltam, ha akarod, megmutatom az engedélyt, amit saját magamtól kaptam, hogy képviseljem a saját véleményemet.

"Nyilvánvaló, szeretnéd, ha a magyar fantasztikum csak belőled, barátaidból és üzletfeleidből állna (mivel a stíl és szellem csakis a tiétek)"

Zokognivaló bakugrással elértünk a másik előre borítékolható szólamhoz.
Nem unod még? De komolyan. Mert én már halálosan.
Csak azt tudnám, mit csinálsz azokkal az elemekkel, amik nem illenek bele kényelmesen az összeesküvéselméletedbe (bár tudom, ignorálod).

"kiválóan kondicionált, ízlésformált befogadó közönséggel, de sajnos, föl kell világosítsalak: van más is a körön kívül. Így, ha ezer helyen is hájpoljátok magatokat, az ezeregyedik helyen nem biztos, hogy sikerül."

Csak tippelni merem, hogy Etelka tudtán kívül bekerült a falkába. Szegény. Pedig csak írt egy könyvet, ami tetszett.

Kérdem én, ugyanígy kötelességednek érzed, hogy zsigerből utálj mindent és mindenkit, ami és aki szintén tetszik? Mert akkor beadok egy listát a kedvenceimről és unalmas estéiden megpróbálhatod hozzáfércelni az összeesküvéselméletedhez.
Sok szerencsét hozzá előre is.

"Fölteszem a kérdést: miért is kellett az ezredforduló legkiválóbb regénye harmadik kötetét magánban kiadni? Nem győzte tán a kiadói-nyomdai kapacitás?"

Kérdezd meg Etelkát. Komolyan mondom. Többnyire célravezető információkat szerezni dolgokról, mielőtt hülyeségeket beszélne róluk az ember.
Az én magántippem, hogy az első kötet címe fura, a Harry Potter kiadója nem egészen a SF-fogyásokhoz viszonyított, hanem a HP-fogyásokhoz, és hogy elcsűrte a termék pozicionálását, amikor minden könyvesboltban az ifjúsági és gyermekirodalomhoz tetette.

És még ilyen indítással is elfogyott kétezer példányban. Lehet utánacsinálni.

Tony, ha ennyire nem bírod a pofám, komolyan mondom, tilts le, és akkor neked sem fog megpattanni az agyered.

szs írta...

Csilla, még nem jöttél rá, hogy mindenki falkatag, aki nincs benne az Ellen-Falkában? Hát ezért tartom én a falkaszemináriumokat??? :)

csilla írta...

Szs: Én már azt se bírtam követni, hogy lettem méhkirálynőből alfa nőstény...

Kánai András írta...

Emberek, azért tegyünk helyre néhány dolgot:

1. AZ SF nincs válságban - avagy, BW Aldiss szavaival - mindig is abban van, mert ott a helye.

2. AZ USA-t (angolszász piacot) tekintve egyre több a jó író, a jó novella, a jó regény. Szó sincs hanyatlásról, sőt. Kéretik olvasgatni a Year's Best SF antológiát!

3. A SF rétegműfaj/tematika, soha nem fog versenyezni a krimivel, románccal vagy fantasyvel. De nem is ez a dolga.

4. Az SF gettófalai éppen vékonyodnak. Nem nekünk kell kilépnünk a külvilághoz; az jön közel hozzánk.

5. Magyarországon egyértelműen konjuktúrában van az SF, legalábbis érdeklődés szinten ez biztos. De ha hozzáteszem a két antológiában (plusz Terra, ofkorz) publikálókat meg az írókörösöket, akkor számomra reménykeltő a helyzet.

6. Balfrasz, ami nagyon hiányzik: jó magyar SF-regények sora. Tudsz ebben segíteni?

(reklám: az egész kérdésről egy hosszabb bejegyzést írok majd a blogomon)

Névtelen írta...

Flém! Szárnyalni kezd a hírnév!
Ja, bocs, az fame. :megszégyenülten elslattyog:

Komédiás

Balfrász írta...

Tiéd a blém, ha elér a flém,
nem a tűznek baja, ha megég ki rakja

Balfrász írta...

Csilla, szs,

Nem tudom, hogy ennyire magabiztosak vagytok ezen blog olvasóinak a szellemi elmaradottságában, vagy ennyire buták vagytok, hogy akként demonstráljátok a csürhe (a falkát már régen finomítottam, nem akarván sértegetni a kinoid ragadozókat) NEM létét, hogy tagjaiként azonnal egymás segítségére siettek, ha valamelyik tagtárs vitába keveredik. Mivel ezen még el is humorizáltok, hajlamos vagyok ez utóbbi lehetőséget súlyosabban számba venni, annál is inkább mert, mint tudjuk, Etelka és szs is baráti viszonyt ápolnak… Egyszer-kétszer már végigmentünk, hogy ki hány helyen nevezte meg egymást a neten barátként, szóval hagyjuk már ennek eltagadását!

S ezután már csak Csillhoz szólok.

1. A vitapartner elmeállapoténak megkérdőjelezése a vita elején – érvek helyett – régi bolsi módszer. Erre néhányszor már felhívtam a figyelmet.
2. Ugyenehhez az eszköztárhoz tartozik a felmerülő érvek cáfolata helyett ugyancsak az elmeállapotra (manapság az őszesküvéselmélet, mint PC varázsszó váltja ki az explicit lehülyézést) hivatkozás, illetve a tételes válasz helyetti humoros megjegyzés.
3. Az igazság eltorzítása is hasonlóan hasznos eszköz, nézzük most aktuális csúsztatásaidat. Tudomásom szerint 2005 óta két minden létező fórumon szoktam személyeskdni, 2006 nyara óta csak egy minden létezőn - ehelyt. Az állandó személyeskedések közül az egyik a Solárián történt, amikor szóvá tettem, hogy konkurens szerkesztőként nem kellene lehazugozni a még be sem jegyzett kiadót, a másik állandó személyeskedésemben ezen a blogon tettem szóvá, hogy a Hannabál, bocs, Hannibal Lector álnéven írt Diagnózis “kritika” olyan információkat tartalmaz, melyek csak egy bizonyos Kle1inheinz Csilla (Hanna nick) nevű szerkesztővel/lektorral a regényről folytatott levelezésünkből kerülhettek Lector tudomására. Amikor találkoztunk, te is elismerted, hogy esetleg beszélhettetek erről. Well, a személyeskedés abból ált, hogy ezt a szakmai etika szempontjából kifogásolhatónak tartom. Lesznek még csúsztatások, de azok már a Csodaidőkre vonatkoznak, majd ott megmutatom őket.

„De azt ugye tudod, hogy Csz felnőtt ember, és maga is el tudja dönteni, hogy mit érdemes elolvasni és mit nem?”

Nélküled nem tudnám, köszi, mert, mint az elején tételezted, hülye vagyok… Éppen azért kért információt itt, mert nem sci-fi olvasó, hanem úgy általában olvasó ember. Azt nem tudja (tudhatja) eldönteni, hogy kinek az információja a megbízhatóbb azok közül, akik a döntésében segítenek. Mert e kis társaságból jófirmán csak engem ismer, én pedig nem nyilatkozom arról, amiről nincsen információm. Nem tűnt föl, hogy a kérdés a Zsoldoshoz mérhető regényekre vonatkozott? Amilyet jó szívvel nagyon keveset és kevesen neveztünk meg? A Csodaidők annyira távol van például az Ellenponttól, mint Makó a Tau Cetitől – te összemérhetőnek tételezted őket. Erre próbáltam fölhívni a figyelmet. És mivel nagyon unom a Csodaidők körüli hájpot, kicsit mögé is nyúltam. Ha Zoli barátom úgy dönt, a rendelkezésére áll az első két kötet. Ennyi.

folyt. köv.

Balfrász írta...

„Elég határozott elképzelésem van arról, mi olvasható, mi nem; mi jó (akkor is, ha nekem személy szerint a téma vagy a stílus idegen) és mi pocsék. Ezt nem elvakultságnak hívják, hanem értékrendnek.”

Halleluja! Üdvözöljük körünkben az első szubjektivitás mentes ítészt és szerkesztőt! Csakhogy én nem az értékrendedrol beszéltem, hanem az elvakultságaidról – melyek természetesen befolyásolják az ember értékrendjét is. Értékrendként adod el tehát azokat is, az értékrended minőségét pedig kizárólagosan érvényesnek tartod. Well. Ez is egyfajta elvakultság. Mellesleg: ugye meg sem fordul a fejedben, hogy a határozottság nem egyenlő a minőséggel. Attól, hogy az elképzelésed határozott, egyáltalán nem biztos, hogy megalapozott, és egyáltalán nem biztos, hogy jogos, igaz, érvényes, mértékadó és meghatározó. Bástya elvtársnak is a szerénység volt mindig a legrokonszenvesebb tulajdonsága…

Én legalább kiszámítható vagyok, mert mindig ugyanazt mondom, és nem álnevek, hálózatok mögé bújva. Szóval, mert végtelenül ostoba, korlátolt és rosszindulatú vagyok, nem tudlak titeket önállóan kezelni, csak egyetlen entitásként (melynek körvonalait már számtalanszor definiáltam, melyet ti már számtalanszor letagadtatok, bár barátot letagadni nem szép dolog), különösen ha – mint az elején jeleztem, bármilyen vita fejének felütésekor azonnal megjelenik ennek az entitásnak egy másik része, hogy a vitába keveredett segítségére siessen.

"Kérdem én, ugyanígy kötelességednek érzed, hogy zsigerből utálj mindent és mindenkit, ami és aki szintén tetszik? Mert akkor beadok egy listát a kedvenceimről és unalmas estéiden megpróbálhatod hozzáfércelni az összeesküvéselméletedhez.
Sok szerencsét hozzá előre is."


Ez kissé erőltetett az után a pozitív kritika után, melyet a regényedről írtam. A nyomuló kizárólagosságot utálom zsigerből. Konkrétno pl. a Csodaidők minden adandó alkalommal elkövetett promótálását.

folyt. köv.

Balfrász írta...

Csodaidőkről

„Már megbocsáss, de nem is olvastad. Eljutottál az első kötetig, kicsit formára daraboltad egy fejszével, hogy beleférjen abba a kategóriába, amit kinéztél neki, aztán ennyi.”

Úgy hazudni, hogy azonnal le is bukunk – igen amatőr dolog. Magad mondod a következő mondatban, hogy olvastam. Tehát olvastam. A műfaj sajátossága, hogy a szappanoperából tetszőleges epizód reprezentatív minta. És, Vásárhelyi véleményét ismerve, úgy tűnik joggal extrapolálhattam, hogy a második kötet semmivel sem különbözik az elsőtől.

Továbbá, e blogon már – kölcsönvett irodalomelméleti fegyvertárral bizonyítani kezdtem, hogy miért szappanopera a Csodaidők. Lécci, ugyanezen kritériumokkal bizonyítsd az ellenkezőjét! Mert ez elől elhajoltál azzal a szintén bolsi trükkel, hogy engem minősítesz és hazudtolsz.

„Tony, ez olyan magas labda, hogy lecsapni sem érdemes.”

Akkor minek csapsz le rá?

A “dinamikus és összetett társadalmakról“, egyes karakterek fejlődéséről” és “a társadalmi változások ábrázolásáról” a Csodaidőkben lásd ÚG 14. Vásárhelyi Lajos.
Mivel pedig megint a Justitiára célzol (Ki is személyeskedik, azonnal, zsigerből, kisasszony? Bocs: elvtársnő.) hát erre kitérek. Tudod, a különbség a Justitia és a Csodaidők között kettős: a Justitiáról sohasem állítottam(tuk), hogy az ezredforduló legmélyebb és leghardabb scifije, viszont azt mondtam és mondom, hogy nőknek szóló romantikus-szerelmi történet. A Csodaidők hájpja még mindig arról szól, az ezredforduló legmélyebb és leghardabb scifije (plusz páratlan nyelvészeti remekmű) és helyette csupán egy nőknek szóló szentimentális-érzelgős szappanopera.
Mellesleg, ha nem szelektíven olvasnál, a Justitiában is tetten érhetnél valami mélységet, de valószínűleg erre sohasem leszel képes.

Kétezer eladott példány nem kétezer elégedett olvasót jelent (pl. itt vagyok én, a lányom, Vásárhelyi Lajos, tehát hármat már le is vonhatsz, az 1997). Kétezer eladott példány különösebb sikert sem jelent, különösen, ha azt a marketinget és hájpot számításba vesszük, mely az első kötet megjelenését megelőzte (vö. nagyjából: “A könyv, melynek már megjelenése előtt rajongótábora volt.”) és azt a kezdőlökést, amit az jelentett, hogy Etelka sikeres Harry Potter fanfiction szerzőként az egész HP táborbeli ismertséget maga mögött tudhatta. Arról bölcsen hallgatsz, mekkora eladást hozott a második kötet. Netán a kettő együtt kétezer példányt? Bele se merek gondolni… Azt is homály fedi, vajon miért nem vállalkozott a harmadik kötet kiadására egyetlen SF-t kiadó cég sem, beleértve a mindannyiunk által oly szeretett Delta Visiont is (Itt ugye, nem Etelkát kell megkérdezni, hogy a DV vajon miért nem, hanem téged, de a válaszod valószínűleg az, hogy Etelka meg sem kereste a DV-t és ezt nem lehet megkérdőjelezni.). Nyilván valamennyi szerkesztő segghülye…

A kritikai fogadtatás (internet és nyomtatott) sem rengeti meg magabiztosságodat (határozott elképzelésedet és értékrendedet), pedig azok eltagadhatatlanok.

Neked kiadói szerkesztőként nem kellene (lenne szabad!) összekeverned az eladott példányokat sem a recepcióval, sem a sikerrel, sem a minőséggel (mint arra sezlony az előbb rámutatott). Szintúgy nem kellene összekeverni az ambíciót és az ígéreteket a valósággal és a minőséggel.

„elcsűrte (az Animus kiadó, AJ) a termék pozicionálását, amikor minden könyvesboltban az ifjúsági és gyermekirodalomhoz tetette.”

Kapaszkodj meg, Csilla!
Az Alexandrában hónapokig a világirodalmi részlegen árulták, és csak utána került egyébként méltó és megérdemelt helyére, az ifjúsági könyvek közé. Mely az Alexandrában nem mellesleg rögtön a sci-fi részleg mellett található általában.

Balfrász írta...

sezlony, András, pirit, bigbadwolf

Egy egész postban válaszolok majd.

Névtelen írta...

Most komolyan, épp a múltkor olvastam valahol, hogy a hazai SF életből (vagy úgy általában -- nem emlékszem pontosan) kiveszett a flém nemes hagyománya. De nem, íme, itt van. Mondjuk kicsit gáz, hogy már csak maguk a szerzők űzik. Talán már az összes oldalon (van ilyen, nincs ilyen?) leütötték a parasztokat? (Ez hasonlat volt, nem jelző).

Komédiás

Chelloveck írta...

Komédiás, ebben a vitában (flémben?) az az izgalmas (számomra legalábbis), hogy amikor megpillantottam csz első kérését a tíz könyvvel kapcsolatban, azóta "vártam" ezt. (Szebb lenne a "számítottam rá", de nem lennék őszinte, ha ezt a kifejezést használnám, igenis vártam; ki voltam már éhezve egy jó kis vitára.) Tudtam, hogy előbb-utóbb valaki megpendíti majd a Csodaidőket, ami a bloggazda számára vörös posztó lesz. Viszont itt akár Csillának, akár Balfrásznak ad igazat az egyszeri olvasó, azt érezheti, hogy az embere nem szorul úgymond "védelemre". Nem sakk ez most, inkább asztalitenisz.

Ú, viszont ennek a dragomános tippnek örülök. Nem tudtam erről a könyvről. Márpedig Dragomán György az Irvine Welsh-fordításai és pláne a Döghecc novellája óta feltétlen bizalmamat élvezi, úgyhogy fel is került az elolvasandó könyvek listájára nálam.

csz: Hát nagyjából. Bár az Amonsonia nem nyomult annyira agresszíven; az írója viszont felnőtt férfi volt, nem kizsgyerek.

Tony, András: Várom mind az itteni, mind az sfinsideres posztot. Én a lelkesek táborába tartozom egyébként, de ezt tudjátok. Bár volt egy olyan ötletem, hogy elolvasom a kossuthos díjnyertes könyveket és írok róluk, ám a boltban belelapoztam a Jega Jade-ba, és elkezdtem nézegetni az illusztrációkat. Miután megnéztem négyet, s ebből három rajzon borotvált, piercinges pina volt látható, az egyik ráadásul széttárt-combos, a regény elolvasásától eltekintek.

Balfrász írta...

Kedves Watson,

Ön meglepett, hogy ezt várta. Én mindenre, ami szent: nem. Álmomban sem jutott ugyanis eszembe, hogy valaki Zsoldos mellé emeli a Csodaidőket... Mindegy.
Azt is tudhatná, mennyire nem vonzanak az oly alantas küzdelmek, mint holmi pingpong. Francia box, az ám! Az se baj, ha a bandázst gyantába majd üvegszilánkba mártjuk előtte... Mi az a sakk?

Kérését a posztra vonatkozóan, régi barátságunkra való tekintettel teljesítettem, bár, ha nem bánja, kissé hosszúra sikerült. Remélem, a vita majd ott folytatódik halálról és gettóról, itt pedig kialszik a flém, ami nem is volt...

Dragománra én is kíváncsi vagyok. Nyilván nem lesz sci-fi, de az már úgyis halott.

A piercinget én sem szeretem, de mi baja önnek a borotvával?

Öreg barátja:

SH

csilla írta...

Tony, az a helyzet, hogy kár volt neked válaszolni, mert újra előásod a korábbi csontokat.
Most eljátszhatnék azzal, hogy mondatról mondatra végigmegyek a legutóbbi hozzászólásodon és tételesen ízekre tépem a szalmabábjaiat, de: 1. valójában neked nem kell semmit bizonyítanom, mert nem tűnsz se meggyőzhető, se tévedéseit utólag beismerő embernek, ha pedig mégis az lennél, nem hinném, hogy pont arra kéne szánnom az időt és pont nekem, hogy fokról fokra visszavezesselek abba a világba, ahol bonyolult kapcsolati rendszerekben működő individuumok vannak leegyszerűsített falkák helyett; 2. nem hiszem, hogy itt, egy veled való céltalan és egyre unalmasabb, kiszámítható vitában kéne másokat meggyőznöm arról, hogy van ízlésem, és emiatt ajánlok könyveket (főleg, ha úgy érzem, azokat méltatlanul hallgatják agyon a t. írótársak). Akit érdekel, az utánanéz annak, mely írókat kedvelek úgy általában és mely könyvek tetszettek nekem és melyek nem, 3. piszkosul nincsen rád időm, egy csomó sokkal fontosabb munkám és feladatom van, amiknek a határidejével már így is csúszok, 4. nem áll szándékomban szeptemberi mókát szolgáltatni az unatkozóknak, 5. szerintem a legjobb dolog, amit tehetünk egymással, ha nem ugrunk egymás megnyilvánulásaira.

Van véleményed, nekem is van, csillagászati távolságban áll egymástól sok kérdésben (másokban meg közel, de ez már csak ilyen), és nem kötelességünk egymást meggyőzni vagy átnevelni.

Sajnálom, hogy hagytam magam provokálni, de törekszem arra, hogy kijöjjek az oviból. Te még maradni akarsz?

(És igen, tudom, hogy mindjárt jön a "fut a gyáááááva" c. érv, de nem ér meg annyit leállni vitatkozni veled, hogy ez érdekeljen.)

csz írta...

Azért a nem sf is bejut a gettóba! Dragomán mióta foglalkoztatja a lakókat? :-)
Van még könyve, a Fehér király:

http://gyorgydragoman.com/?cat=13&language=hu

Chelloveck-Watson:
Nem számítottam rá, hogy ez lesz. Már sajnálom is, tanultam belőle.

Jóska:
Kérem a Csodaidőket. Ugyanitt Újonc a világűrben eladó. :-)

Chelloveck írta...

A botovával abszolúte semmi, mi több, még a harmadikat is meglehetősen kedvelem a felsoroltak közül. (pina) De sf-könyv illusztrációjaként bennem biza ronda előítéleteket kelt, főleg az említett sűrűségben.

Nem unatkozom én, csak szakítok időt a hobbimra.

Chelloveck írta...

(Nyilván nem botovát, hanem borotvát akartam írni!)

cOrpus írta...

csz!

A szellemharcos küldetése

Ha pedig elolvastad, küldj egy fényképet magadról szs-nek, mert olyan embert még nem látott!
:D

Balfrász írta...

Na, hál' Istennek! A vita? lezárult, mielőtt kitört volna, az üldözött ártatlanság besöpörte az utolsó szót, mint mindig, esetleg visszatérhetünk az eredeti témára - amivé itt a tízes lista vált.

Zoli,
annyian akartak már az utóbbi években ilyen listát, oszt' mégse lett egy sem. Mert a konszenzus az, hogy nincs konszenzus. Abban sem, hogy mi a sci-fi. Mindenkinek az a sci-fi, amit szeret, a többi nem az. László Zoli is, minden tisztelet mellett, úgy tűnik minőségi alapon sorol be sci-finek valamit, tehát amit értékesnek tart, az sci-fi, amit nem, az nem az. Jó lenne, ha ilyen egyszerű lenne. A Zsoldos zsűri legújabb húzása az volt, hogy az a sci-fi, amiben epika van (értsd a hagyományos értelemben), az meg nem, amiben nincs.
Ilyen alapon karakterszám alapján is lehetne választani, vagy súlyra.
Ha az irodalomtudósok hajlandóak elnnének foglakozni a sci-fi egészével (egsézével, mert például az ifjabb generációik hasra esvén a cyberpunktól hajlamosak azt el-elolvasni, az utópiát pedig, mint témát hajlamosak kiemelni a sci-ből, hogy ne ezzel a billog vilogjon a könyvön, ha az emelkedett körögben forognak ), irodalomkritikát írni a művekről az utolsó névelőig lebontva, akkor talán lenne tíz év múlva akár több tucatnyi mérhető mű is. Addig marad a belterj, egymás hátbaveregetése vagy leszarházása -- úgy, hogy közben az írók többsége nem is olvassa egymást. Vagy - nem tudom ez nem rosszabb-e? - műhelybe állnak össze, mint az asztalosok. Pedig ennél individuálisabb emberi cselekvés nincs. (Ja a Sztrugackijok... Igen, testvérek voltak. Brother... Comprende?)

Na, szóval, a megváltás szerintem csak kívülről jöhet - vagy a gettó önkéntes elhagyásával.

Könyveket adom, nagyon szívesen, soha, semmiféle perverziót nem akadályoztam meg, ha szereztél Újoncot du bis ein Gott. Sohasem fogom tudni megköszönni.

Kedves Watson,

Az egész pályázat olyan volt mint a kurvák picsája. Miért pont a végtermékből hiányozna a piercing? Vásárhelyi el fogja olvasni és megírja majd!

Hol találkozott ön Botov professzor özvegyével? Híreket akarok!

Híve:

SH

Balfrász írta...

Bélám,

azt tudtam, hogy pesszimista vagy, de azt nem hogy gonosz is. :-)

Nehogy az legyen a hír,. hogy a porcsalmai iskolaigazgató láncfűrésszel ment be az irodájába... :-)

cOrpus írta...

Én, gonosz?

Ellenkezőleg. A legjobb szándékok vezetnek. Az Egyenlő Esélyek Elve úgy átitatott a magyar közoktatásban, hogy már a zsigereimben van. Teremtsük meg csak mindenkinek a lehetőséget, nehogy aztán baj legyen! Így jól jár mindenki, a regény, csz és szs is! Erre mondja valaki, hogy hátsó szándékaim vannak! :)

(Amúgy sose értettem, miért volt dögkeselyű a jelem az óvodában...)

Balfrász írta...

Legalább Zoli barátomat kíméld a nagy kiegyenesítésben!

Én is szerettem volna, ha anyukám ilyet hímez a tornazsákomra, de csak faekét tudott... De legalább jó lett a ygerekeimnek is... :-)

cOrpus írta...

Barát????

Akkor, NE!!! Az Istenért, NE!

csz írta...

Tudom, hogy nem ide illik (nem SF), de leszarom, ma este (23 h)az m2 csatornán Csunking expressz (film) Wong Kar-Wai-tól.
Remélem feliratozva. Szinkronizálva már láttam, úgy nem jön vissza a hangulata.
:-)

sezlony írta...

balfrasz: "László Zoli is, minden tisztelet mellett, úgy tűnik minőségi alapon sorol be sci-finek valamit, tehát amit értékesnek tart, az sci-fi, amit nem, az nem az."

Pedig nem. Sem a csodaidőkben, sem a Beavatás szertartásában nem lényegi elem az sf, csupán díszletként funkcionálnak. Én ez alapján pöckölök valamit ki az sf-ből, de hogy ez mennyire nem minőségi megkülönböztetés, arra rengeteg példám lenne. Ott van mondjuk Bradbury: túlnyomó részt szerintem nem sf és nagyon kedvelem.

Unknown írta...

Most akkor mégis kategorizálunk?

Balfrász írta...

sezlony,

biztosan félreéretttem ezt a bekezdést:
"nem vagyok biztos benne, hogy az sf-ben (és nem valami populárisra felhígított változatában) úgy általában van olyan olvasószám-potenciál, mint mondjuk a krimiben, vagy a Dan Brown és a Coelho-féle szarságokban."

Nekem ez úgy jön le, hogy a populárisra felhígított változatot nem tartod sci-finek.

Tehát te sem tartod sci-finek a Csodaidőket. Tehát mit is keres a sci-fi posztzsoldosi tízes listáján?
Minden ellenkező látszat ellenére azért szoktunk egyet érteni... :-)

sezlony írta...

balfrász: szerintem nem félreérthető az idézett mondatom. Felhígítottnak azt tartom, amikor a széles közönség elérése (illetve nehogy elriassza őket) minimálisra csökkenti az sf vetületét a regénynek. Ezzel szerintem szegényíti mindazt, amit én az sf-ben szeretek: jól körüljárt tudományos gondolatok, sok ötlet és friss fantázia.

A Csodaidők nem sf. A Beavatás szintén nem. Szerintem nem kellene szerepelniük egy olyan ajánlásban, ahol jó sf-ekre várnak tippeket. És ez nem minőségi kategória, vagyis attól, hogy nem sf valami, még beleférhet a regények listájába.
Ismétlem: szerintem. De el tudom fogadni, hogy másoknak általában megengedőbb a definíciójuk az sf-re és ezért náluk mindkettő nevezett regény szerepelhet az sf-kategóriában.

Chello írta...

Zoli, te most azt várod el attól, aki a Beavatást ajánlotta, és attól akinek a Beavatást ajánlották, hogy a te meghatározásodat tartsa tiszteletben, amikor a Beavatás sf- vagy nemsf-mivolta felől próbál dönteni. Ez igazságtalanság. Tudok olyan meghatározásról (ti. a sajátomról), amelynek alapján a Beavatás bizony sf.

csz írta...

A Beavatás akár sf, akár nem, beszereztem. No meg a Keringést és a Hosszú szafárit is.

Chello írta...

Jól tetted! Én meg bocsánatot kérek, valamiért elkerülte a figyelmemet sezlony utolsó mondata; lehet, hogy a feedreaderem nem írta ki végig? - fura, mindenesetre azzal együtt az én hsz-om fölösleges és értelmét vesztette. Pofám leég, ráadásul még az a kuka ikon sincs mellette, ami egyébként mindig! ott szokott lenni, csak akkor nem, amikor szükség lenne rá,megüt a guta mindjárt.

Chello írta...

(A blog gazdáját meg hiába is kérném, hogy törölje ki helyettem, nagyjából annyi megértés van benne, mint amennyi biztonsági öv az Enterpise űrhajóban.)

Balfrász írta...

Öreg Drúg,
magad is kitörölheted. De minek? Hadd higgye a világ, hogy nem vagy tökéletes. Fel se tételezik, hogy szánkékolt botlás, hogy a ygengeség látszatát kelts.

Zoli,

Vegyél Nagatét is! Bár fogalmam sincs, hogy hol...

sezlony írta...

Én néha Alexandrákban látok Nagatét.

csz írta...

Köszönöm :-)

(Nagate és Ogg... a héten érkezik, már megrendeltem)

Balfrász írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
csz írta...

Jóska,
Eltévedtél. Egy bejegyzést lépj előre. :-)

Balfrász írta...

Ezt a faszt!
Elvész a saját blogján...

Kösz, Zoli! :-)

Névtelen írta...

[url=http://pittsburghmom.com/members/Pokimon2010/default.aspx/][img]http://i048.radikal.ru/0910/57/9a759e833d4a.jpg[/img][/url]

10603 movies of rare DVD property

We have thousands of the hottest movies you've been waiting to supervise! And they're stylish available in Hi-Def!
These movies are playable on most viewing devices including iPod, PDA (HandHelds), PC, DVD & DivX players.
There are absolutely no limits. Download as much as you penury with incredibly treble speeds. No additional software is required!
Really click on a tie-up, download a movie and care for it on your favorite player.

[size=4][url=http://pittsburghmom.com/members/Pokimon2010/default.aspx]Sign Up[/url] today and forget about buying or renting DVDs offline. [/size]


[url=http://movies.aoaoaxxx.ru/][img]http://s43.radikal.ru/i102/0910/37/6c734f3ca5fb.jpg[/img][/url]





























[url=http://pittsburghmom.com/members/Pokimon2010/default.aspx][b]TOP 40 BEST Movies:[/b][/url]
An American Affair
Puffball
Nightstalker
Sniper 2
Small Soldiers
Let It Ride
Ricky Gervais Live: Animals
Friday the 13th
Battle for Haditha
Neverwas
First Knight
Illustrated Man, The
Catch a Fire
S. Darko
Billy & Mandy's Big Boogey Adventure
Scooby-Doo and the Loch Ness Monster
Lost Stallions: The Journey Home
Just Married
Bottom Live 3: Hooligan's Island
Film Noir
Cool Runnings
Green Eyed Monster
Police Academy 5: Assignment: Miami Beach
Absolute Power
Body Armour
Obsessed
Business, The
Otis
Caribbean Mystery, A
China Strike Force


[url=http://labnet.cc.isel.ipl.pt/members/ilijatrepov21.aspx]Gandhi [/url]
[url=http://tamerfarag.com/members/nuzarprohorenk.aspx]Serendipity [/url]
[url=http://nsigcommunity.com/members/ahdjacjuk10.aspx]Liberty Stands Still [/url]
[url=http://novinewcomers.com/members/nimaatgaveshin4.aspx]Red Mist aka Freakdog [/url]
[url=http://tamerfarag.com/members/nuzarprohorenk.aspx]Melody [/url]
[url=http://james-e-morris.com/csjem/members/evgenijkrivoshe.aspx]Ewok Adventure, The [/url]
[url=http://freewebhostingtipsonline.com/members/nasihzhemchuzhnij.aspx]Forbidden Kingdom, The [/url]
[url=http://airlinemanpower.com/communityserver/members/rustamsavastee.aspx]Leaving Las Vegas [/url]
[url=http://antonietasofia.com/members/pantelejmonste.aspx]Gran Torino [/url]
[url=http://notradical.com/members/aminadimkin51.aspx]Otis [/url]