A hónap mottója

Saját gondolataink kifejezésének joga azonban csak akkor ér bármit is, ha képesek vagyunk arra, hogy saját gondolataink legyenek."
Eric Fromm

2008. november 15., szombat

Kingdom Hospital

Nyugodt estét terveztem magamnak, megcsinálom az utolsó választási ábrákat, feltöltöm őket (szép selymes uploading, dali pár pisztoly) felrakom Kódai Richárd novelláját (magreál, végre, emberek!) a Terrára, azután szépen írok egy kicsit Bogdanicsról...
Ehelyett kirándulás lett a vége a Péterfybe.

Amikor elkezdtem dolgozni egy cégnél, amelynek a legnagyobb adósa a magyar egészségügy, hamar megtanultam, hogy nagy baj van, amikor anyámat majdnem megölték Egerben idén nyáron, szembesültem is vele, de csak ma éjjel realizáltam, amint a Péterfy Kingdom Hospitalra (attól sokkal rosszabb) emlékeztető folysóin, liftjeiben, és egészen horrorisztikus alagsorában bolyongtunk este tízkor. Baktattunk az ítéletvégrehajó külsejű beteghordó után, akinek Korcsmáros-Rejtő féle tarkója van, és emberségesebb, mint a lepukkant belgyógy ügyelet teljes személyzete együttvéve. Végig az Alien 1-et idéző, néhol kitépett belű csőtekervények, rendszertelenül katogó automata szelepek között. Véginéztük, amint a félig öntudatlan öregembert kicibálják a mosdóba, mert nyakig összaszarta magát, és végignéztük, amint csodálatos diszkrécióval egy armonikaszerű, fehér szkáj koporsóban elvisznek egy tetemet...

Valami nagy, nagy tüzet kéne rakni...

És közben ugyanebben az országban ez történik.
Meg tudná nekem valaki mondani, hogy mitől költő Karafiáth Orsika?

Valami egészen nagy tüzet kéne rakni...

12 megjegyzés:

Békési József írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Békési József írta...

Ez a Kódai novella nagyon ott van. Grats. Ha esetleg van valami regénye, nyugodtan keressen meg.

Balfrász írta...

Köszönjük az eklézsia nevében! :-)

imehesz írta...

Gratula a Kódai műhöz. Szép.

--
iM

Névtelen írta...

Úgy tudom, Karafiáth Orsolya nem költő, hanem költőnő. Mindenhol, mindenütt így szerepel.

Egyáltalán nem szexizmusból mondom – különösen, hogy soha nem olvastam tőle semmit –, de nem lehet, hogy ez egy tök más foglalkozás?

Névtelen írta...

Karafiát Orsolya az a költőnő, aki a múltkoriban elcsodálkozott azon, hogy Japán mellett tenger fekszik... Azóta várom, hogy erről a megdöbbentő felismerésről írjon egy haikut. De lehetne akár egy szimpla vers is...
O.

Balfrász írta...

Nem is mondhatta volna szebben, kis lovag! É még én vagyok a nőgyűlölő, vén ogre...

Orsikában nem a nősége a legrosszabb (bár botal nem nyúlnék hozzá), még csak nem is ő maga, hanem a jelenség, a módszer, hogy Alsó Merániában ma ő A Költő, és Az Író... (Émmeg irigy, egészen sárga, ami nem áll jól ogrebőrben)

Emberek! A (magyar töröleve) alsó-merán Íróakadémiában ő tanít!

Japán tenger! Ugyan má'!
Az irodalmi (művészeti) tehetség nem szükségszerűen tételez műveltséget, lexikális tudást etc.
Amikor manapság az irodalmi siker még tehetséget sem tételez...

Névtelen írta...

A költőnő az a költő nője? Jelen esetben a pénzköltőé? :)

Balfrász írta...

A költő neje az a költőné... A költőnő, az nem tudom micsoda.
Az első feleségem például utált költeni, igazi Harpagon vagy Harpagoine? volt.

Névtelen írta...

A nője meg a neje nem egészen ugyanaz...

Névtelen írta...

Karafiáth Orsikánál az tette be a kiskaput, hogy tizenéves korában elhitették vele, milyen fantasztikusan tehetséges költő(nő). Talán ez az identitászavar vezethette tévútra, melynek következtében Agatha Christie nyomdokain haladva, a versfaragást mellőzve, krimiírói babérokra tört.
Ebben a nevetségesen szánalmas históriában csak egyvalami vigasztal: a hölgyemény Szabó Magda írói magasságába sosem érhet fel - csináljanak róla akárhány filmet.
Minden csoda három napig tart.

Laura

Balfrász írta...

Sanyi, én nem tudok olvasni! Szörnyű erre ráébredni...

Nem az a baj Orsikával, hogy valakik, valamiért elhittettek vele valamit, hanem, hogy ugyanazok ugyanazt velünk is el akarják hiteteni.