A rezeda így fest:
Hazamentem.
Minusz úthenger. Minusz rezedaszag.
Pártjaink és kormányaink áldásos tevékenységének hála a fővonalon is olyan ritkák a vonatok, hogy volt időm szétnézni, ahol tizennégy éves koromig növelkedtem. Ez nem az a falu. Nem azért, mert összement. Azért, mert elveszítette az arcát.
És nincs már benne egyetlenegy könyvesbolt sem.
Na, ez szomorú.
Viszont az egyok utcában a archetípusos motorizált türhőgyerek nem kockalámpás Ladával döngetett szembe velem, hanem egy tökéletes állapotú, fekete '65-ös Plymuth Barracudával.
Ez már nem annyira szomorú.
A vonat minősíthetetlen, viszont egy fülkébe kerültem egy szopórémmel. Aki nem tudná, a szopórém az a nőtípus, aki, lehet, hogy a nevében említett aktust sohasem követte el, viszont úgy néz ki, mintha azonnal rádvetné magát az ember sliccére, és megtenné. Ezzel a példánnyal sem volt semmi baj, hozta a fajtajegyeket, hosszú comb, formás csípő és tompor, karcsú derék, 250 köbcentis szilikondudák, tetkó a segg fölött, kiirtott, majd újratetovált szemöldök.
Egy véralvadási review-t, aztán Vonnegutot olvastam közben, ez a kombináció a valószínűtlenség érzését erősíti fel az emberben, az érzéket a hamis, az oda nem illő, a torz iránt.
A szopórém valszínűleg nem volt még harminc, a bőre azonban a szolitól, és a mindenféle rákent szirszartól olyan volt, mint egy hatvanévesé. Bőszen olvasott egy női életmódmagazint, vagy hogy hívják ezeket, gondolom arra keresett tippeket, hogyan maradhat örökké fiatal. A bőre minőségét valószínűleg ugyanennek a törekvésnek köszönheti.
Amikor végzett az olvasással, elővett egy kicsiny tubust, és ajakfényt kent a szájára.
Ez is szomorú.
Nem a szájfény.
Ja, akit a vonaton olvasni láttam, mind Lőrincz L. Lászlót olvasott. Nem a Nagy Kupola szégyenét, vagy a Hosszú szafárit.
Ez is szomorú.
Most, hogy ezt írom: a legújabb díjbotrány Alsó Merániában.
Blaskó Péter kiváló Tartuffe-öt adott annak idején. Most megmutatta mennyit ér, nem mint színész - ezért is megérdemelné a Köztársaság Nagykeresztjét.
És egy maxima, E1-ben, hogy senki se bántodjon:
"Annyiszor csináltam segget a szájamból, hogy már egy elektromos fogkefétől is elélvezek."
31 megjegyzés:
Én is ismerek néhány szopórémet, de nekem egy nyalógéppel volt szerencsém találkozni nemrég egy IC-n.
Utolsó járat, a fülkében mindössze hárman ültünk. Egy húsz év körüli srác, aki végigmobilozta az utat, egy jó hatvanas, disztingváltnak tűnő öregúr és én dögfáradtan.
Az első félóra különösebb konfliktus nélkül telt, ugyanis egy gyors szemrevételezés után nem vettem tudomást utastársaimról. Olvastam. A srác sem törődött velem, lekötötte a csevegés: legalább nyolc haverjának mesélte el, milyenek a finn lányok, és mi mindent csinált velük, amikor kint járt…
De nem így az öregúr. Amikor véletlenül felé tévedt a tekintetem, először el sem akartam hinni, amit láttam. A vén kecske engem svenkelt tetőtől talpig, miközben látványosan nyalogatta a szája szélét. Kibámultam a sötét ablakon, de nem láttam semmit a külvilágból csak az üvegen tükröződött az ajtó mellett, a szemben lévő ülésen pózoló öregúr nyeszlett alakja.
Újra ránéztem, és majdnem hangosan felröhögtem, annyira komikus látványt nyújtott, ahogy résnyire húzott szemmel engem bámult, miközben a nyelvét pörgette ezerrel.
Elképedve ücsörögtem még pár percig, mert egyszerűen nem akartam elhinni, amit láttam. Ez a nyalógép tényleg azt hiszi, hogy erre a mutatványra gerjednek a nők? Félelmetes hatást keltett, ahogy lejjebb csúszott az ülésen, hogy az ölét jobban kidomborítsa.
Azon gondolkodtam, hogy fogom a cókmókomat és elhúzok egy másik fülkébe, de a helyjegyem ide szólt, és igazán kényelmes volt az ülés.
És ekkor szembe jutott valami a pszichológia tanulmányaimból. Lazán, hanyag mozdulattal kigomboltam a blúzom felső gombját, a szoknyámat egy árnyalatnyival feljebb húztam, és látványosan keresztbetettem a lábam, majd kihívóan az öreg szemébe bámultam, miközben egy hajtincsemet kezdtem tekergetni a nyakam mellett.
Az öreg nagyjából fél percig bírta, aztán fogta a táskáját és vöröslő fejjel, totális zavarban elhúzta a csíkot a vonat végére. Én pedig innentől nyugodtan olvashattam tovább.
Blaskó Péter tiszteletet érdemel, amiért volt ereje megtenni ezt a lépést. Többeknek eszükbe sem jut – a 6 milla jó kis húzóerő – sőt, olyan is akad, aki az első fokon megszületett bírói ítélettel nem törődve követeli a díjat, mivel az „jár” neki.
Március 15.
Nemzeti Ünnep.
Ünnepeljünk!
Laura
Az igazi Díj nála van. Jó látni, hogy van még ember e hazában, aki felemeli a fejét, és azt mondja, hogy "nem". A gerinc ritka dolog manapság, pláne, ha szilárd és egyenes.
Blaskó simán megtehette volna azt is, hogy átveszi a díjat, de nem fog kezet Gyurcsánnyal. Gondolom, nem a Kossuth-díj intézményével van baja.
Persze nagy kockázatot nem vállal a Művész Úr azzal a hatmillióval, mert hálából ezért a tettért a másik oldaltól úgyis megkapja a díjat 2010 után. Szép egyenes gerincel veszi majd át a politikai hálapénzt.
Persze nagy kockázatot nem vállal a Művész Úr azzal a hatmillióval, mert hálából ezért a tettért a másik oldaltól úgyis megkapja a díjat 2010 után. Szép egyenes gerincel veszi majd át a politikai hálapénzt.
Mea culpa a duplázásért...
Anyám ne sirass!
Ez ám a vélemény.
Mondhatni tipikus.
Begyakorolt klisé szöveg.
Nem azt látni, ami valóban történik, hanem belemagyarázni, amit láttatni akarunk.
Félek, hogy magad is elhiszed, amit írsz, sezlony.
Kár érted.
Laura
Ez a véleményem, Laura. Ha szerinted kár azokért, akik tőled eltérő véleményen vannak valamiről, az nem rám nézve szomorú.
Pusztán arról van szó, hogy a Kossuth díjat is megszállta az aktuálpolitika, pedig nem kéne, elvégre nem négy évre osztogatják, nem az MK kormányának díja.
Akik művészként ehhez asszisztálnak, és bármelyik oldalról, hogy "kitől" fogadják el, "kitől" nem, azok semmi mást nem tesznek, csak beállnak a politikai pártok kampányába, méghozzá feláldozható közkatonának.
Húha!
Remélem, nem bonyolódom bele olyan hosszadalmas szócsatákba, amilyenek balfrász legutóbbi bejegyzései után keletkeztek. :-)
„Félek, hogy magad is elhiszed, amit írsz, sezlony.
Kár érted.”
Tehát nem azt írtam, hogy kár azokért, akik más véleményen vannak, hanem azt, hogy kár érted, ha magad is elhiszed, amit írsz.
Lehet más véleményed. Azonban úgy gondolom (az én szemszögemből nézve), téves a véleményed.
Szvsz nem a Kossuth-díjat szállta meg az aktuálpolitika, hanem végre azok az emberek is mernek szót emelni az ország szétbomlasztása ellen, akiknek a társadalomban betöltött helyük okán egyébként is joguk lenne a véleményük gyakoribb megformálásához, a közhangulat befolyásolásához, a szembenálláshoz.
Azt gondolom, ebben az esetben egy olyan volumenű művész, mint Blaskó Péter nem tett egyebet, mint amit sokaknak már réges-régen meg kellett volna tenniük: tiltakozni egy mániákus, valamiféle küldetéstudattól eltelt, abszolút alkalmatlan vezető (GyF) ellen, és a jelenség ellen, amit ez az ember gerjesztett.
Blaskó Péternek joga van úgy kifejezni a megvetését, a tiltakozását, ahogyan módjában áll. És ha neki úgy tetszik, hogy visszautasítja a Kossuth-díjat, megteheti. Megvan az erkölcsi alapja rá.
Fel kellene már ébredni, és elgondolkodni azon, vajon miért áll az ország értelmiségének nagyobb része a GyF-fel ellentétes oldalra!
És még valami…
A Kossuth-díj óriási elismerés, a művészek többsége egész életén keresztül erre vár, és amikor megkapja, úgy érzi, ezzel lett egész a pályafutása.
Teljesen mindegy, milyen kormány adja, kivel kell kezet fogni az átadáskor, mert ez egy ország elismerése a művésznek, és nem a kormányé, de…
… ha valaki képes mindezt visszautasítani, mert más módot nem talál a tiltakozása kifejezésére, mindenképpen tiszteletet érdemel.
Mint ahogy megvetést az a „művész”, aki ellen bírósági ítélet született adócsalás miatt, de ő mégis úgy érzi, jár neki a díj.
Na, itt tör rám a hányinger.
Sorry
Laura voltam.
Jobban szerettem volna, ha a szopórémekről alakul itt ki szép, férfias csevej, de mit tegyek?!
Ami Blaskó tettében a legfontosabb, nem a politikai üzenet, hanem, hogy mindefélét kihoz az emberből.
Kihozza, hogy jé, ez meg merte tenni!, kihozza, hogy a tett mögött gerinctelenséget sejtsünk, ki-ki vérmérséklete szerint.
Sajnálom, hogy a magyarból álatlában azt hozza ki, Blaskó anyagi érdekből tette, egy későbbi (minimum két év távlatában várható, megéri-e vajon, vagy már előbb kap titokban egy felérő apanázst a vitéz uraktól, grrr!) nagyobb jutalom reményében. Én személy szerint nem hiszem ezt.
Azt annál inkább, hogy az ország, a egyik vezető színésze így tiltakozik a SzDSz (1%-os párt, nesze neked demokrácia!) Gyurcsány által levezényelt nemzetrontó politikája miatt. Még azt is, hogy Nemzeti Színház színészének sok lett Alföldi Róbert színiigazgatói kinevezése. Semmi közöm a Nemzetihez, de nekem is sok.
Mindenesetre Gyurcsány országlásának vannak győztesei (kevesen, de annál nagyobb konccal) és vesztesei (rengetegen, kisemmizve). Ezek után engedtessék meg nekem, hogy az gondoljam, ki-ki úgy ítéli meg Blaskó gesztusát, amelyik oldalra került.
A Kossuth díjat minden kormány úgy osztja, mint a hűbért, és ha birtok nem is jár hozzá, élethosszig járó csinos apanázs igen.
Ettől kezdve ha valaki nem nem kéri ezt az apanázst, talán azon is el kellene gondolkozni, hogy talán őszintén ki akar fejezni ezzel valamit. Mert a nem fogok vele kezet, az csak úriemberek között gesztusértékű. GyF elkövető ebből a kategóriából valamikor a 2006-os választás előestéjén kikúrta magát.
Sass külön tészta. Hogy a nemzet ripacsának járhat-e a
legnagyobb szellemi teljesítményekért járó díj, azon el kellene gondolkodni. Mert a következő díjazottnak akkor Fásynak kellene lenni, azután meg Győzikének vagy Majkának.
Azon is el kellene gondolkodni, hogy Kellér, Komlós, Hofi színpadát hová vezette említett direktor és vajon ez valóban Kossuth díjat érdemel?
Ami ebben megdöbbentett, az nem a direktor úr pofátlansága, hanem, hogy két röpke év alatt 51 millát tudott adócsalni, mely mellett, felteszem, törvényesen adózott is. Azzal, amit csinál, így lehet keresni?
Laura, balfrász: GYF teljesítményéről amúgy megegyezik a véleményünk. Ahogy abban is egyetértünk, hogy a napi politikának ki kellene takarodnia a Kossuth díjból (meg egy sereg más helyről, amihez szintén semmi köze). Nem most kezdődött ez a gyakorlat, persze, számomra azonban épp olyan ellenszenves, amikor civilek asszisztálnak ahhoz, hogy méginkább megerősödjön a kétoldalas értékmérés. Nincs kétségem a felől, hogy most Blaskó lesz a jobboldal hőse, függetlenül attól, hogy pályázott-e erre a szerepre. Vagyis úgy tiltakozik egy politika ellen, hogy maga is részese lesz annak*. Ennek miért örüljek?
*Sajnos nem tudom a jelenlegi helyzetet kizárólag GYF inkompetenciájának számlájára írni. A jelenségben szétválaszthatatlanul ott van az egész politikai "elit" riasztó alkalmatlansága jobb és bal oldalról egyaránt.
sezlony: valóban kár egyetlen szót s vesztegetni GyF-re ezen a fórumon. Én sem elsősorban őt okolom a jelen helyzet miatt, értelemszerűen az eltávolítása sem lesz megoldás minden bajra.
A legfőbb vétkesek azok a választók, akik újra baloldali kormányt ültettek a nyakunkra. Bocsánat. Baloldalinak csúfolt rablóbandát, őszödi böszméket, akik nemhogy nem képesek kivezetni az országot a kátyúból, de egyensen és célzatosan belevezetik.
Nem kívánok itt tovább politikával foglalkozni.
Legalább itt ne. A hétköznapokban sajnos van részem benne elég.
balfrász: beszélgethetünk a szopórémről is, bár nekem úgy tűnik, eddig is azt tettük ;)
A saját élményemet elmeséltem, párhuzamba állítva a tiéddel.
A további "férfias" eszmecseréből a kromoszómáim milyensége okán kimaradok. :))
Laura
Alsó-Merániának kb. ez a lényege: a teljesítmény szinte senkit nem érdekel, csak a Kiállás.
Alex Bates
Laura, azt hiszem e miatt látjuk másképp ezt a Kossuthos ügyet is: ha a szavazók egy jobbos kormányt ültetnek a nyakunkba, kb. ugyanitt tartanánk. Sajnos sokan hajlamosak a másik oldalt okolni mindenért, a "sajátjukat" meg felmenteni minden alól.
Pedig ezek mind egyformák, addig szorongatják egymás torkát, amíg össze nem dől alattuk az ország.
Eh, tényleg hagyjuk.
Nincs egy milliárdos a blog olvasói között, aki 2010-re gründolna egy új pártot? :)
Nem. Nem gondolom, hogy ha a "másik oldal" lenne most kormányon ugyanígy mennének a dolgok. Mint ahogy másképpen mentek 1998 és 2002 között is.
És nem, nem egyformák. Nem kellene összemosni a két oldalt az "egyik kutya másik eb" analógiájával. Sem tevékenységében sem ideológiájában nem azonos.
Abban viszont egyetértünk, hogy amíg a fejünk felett marakodnak, szép csendesen összedől az ország.
Tudom, nem szép dolog, és nem "hazafias", de azt kell mondanom, rettentően bánom, hogy évekkel ezelőtt nem fogadtam el egy külföldi munkaajánlatot Ausztráliában. Talán nem lenne ennyi gondom, mint most.
Laura
Nem gondoltam volna, hogy eme helyen valaha is politizálni fogok.
Sajnos, minden baloldali - értsd klasszikus baloldali, francia alkotmányozó nemzetgyűlés miegymás - érzelmem ellenére most határozottan egy jobboldali kormány után sóvárgok.
Olyan után, amely POPULISTA, PROTEKCIONISTA és - bizonyos értelemben véve - NACIONALISTA.
Hogy ez pocsékul hangzik?
Ha nem kapunk ilyen kormányt, néhány éven belül a "jövedelmünkből" a villanyszámlát se tudjuk majd kifizetni, és hogy milyen érzés lesz magyarnak lenni...
Az egyik probléma, hogy a két oldal összemosása valamiképpen mindig csak az egyik fél szimpatizánsai (libéria) felől jön. Most politikai jelszó a balodalon (Melyik bal is? - kérdezem.), hogy a "másik oldal se csinálná jobban, akkor meg mié' húzzunk mink a pelcsába?" Viktorom alkalmatlanságának hangoztatása már-már a szoclib kampány kulcsszlogenjévé lép elő.
Egy jobboldali szimpatizáns kézzel lábbal tiltakozna, hogy kedvenc pártját egy kalap alá vegyék ezekkel.
Nem is lehet, nem is szabad.
Úgy tűnik, a Fityisz alatt is loptak, és mivel ezen lopásnak tűnő tevékenység valódi célja a mai megmételyezett helyzetben bevallhatalan, a lopás lopás marad. Innetől valóban könnyű összemosni az összemoshatalant.
Természetesen az ő felelősségük is óriási, az ígérgetési versenyt (így az újkeletrű eladósodást) ők pörgették fel a boldog emlékű Megyó idején. Mert még szegény Megyó se lett volna olyan hülye, hogy folyamatosan önmaga fölé licitáljon. A Fityisz részéről ez a "minél rosszabb, annál jobb" politika volt a hozzájárulás a pánpolitikusi nemzetvesztéshez. Meg persze TJ elkövető miniszterré tételéről se feledkezzünk meg!
Azonban, amíg a Fityisz kísérletet tett a nemzeti burzsoázia megteremtésére, addig a libériás kormányok mindent megtesznek, hogy ezt a burzsoáziát csírájában elfojtsák. Adókkal, járulékokkal, hitelkonstrukciókkal, korrupcióval, a külföldi tőkének juttatott extrém versenyelőnyökkel.
Hiba továbbá ezeket egyszerűen tehetségtelennek, és alkalmatlannak nyilvánítani: nagyon is tehetségesen és alkalmasan végzik a nemzetvesztést. Soha jobban! az Antal kormány, az tehetségtelen barmokból állt. De ezek!
A Kossuth díjat pedig nem a díjazottak, hanem az azt hűbérként osztogató politikusok, politizálták át. Jelen helyzetben az állampolgárnak nincs alkotmányos lehetősége politikai akaratát kifejezni (A képvisellő nem visszahívható, a kormány nem bukhat, itt a bibi!), ami marad, az a gesztusok terén található. Blaskó tett egy gesztust, az egyetlent, amit állampolgárként megtehetett.
Nem Alex, itt nem lehet szó Blaskó teljsítmény-hiányáról. Láttam még miskolci színész korában játszani: azóta csak javult. Itt teljesítmény van a kiállás mögött - ekként a kiállás üzenete még erősebb. Hál' istennek!
Most hallom, hogy a szocik az egész EÜ törvény viosszavonását fontolgatják. Akkor mégse jó?
balfrasz: "Az egyik probléma, hogy a két oldal összemosása valamiképpen mindig csak az egyik fél szimpatizánsai (libéria) felől jön. "
Na, ezt kikérem magamnak.
Van ebben az országban jó néhány százaléknyi szavazó, akik elküldenék a búsba az egész csapatot. Akkor ők mind látens libsik? :)
"Viktorom alkalmatlanságának hangoztatása már-már a szoclib kampány kulcsszlogenjévé lép elő."
Értem, és mivel ők mondják, az ellenkezőjének kell igaznak lennie, tehát Viktorom alkalmas? Fura bizonyítás.
A másik lealkalmatlanozása egyébként mindkét oldalról folyik, csodálnám, ha ezt nem vennéd észre.
Belekezdett Viktorom a strukturális reformokba, amikor épp megvolt a gazdasági alapja is hozzá? Nem. Fontosabb volt a párt gazdasági hátterét* építeni. Részemről ez az alkalmatlanság jele.
"Jelen helyzetben az állampolgárnak nincs alkotmányos lehetősége politikai akaratát kifejezni (A képvisellő nem visszahívható, a kormány nem bukhat, itt a bibi!), ami marad, az a gesztusok terén található."
A kormány négy évente elzavarható, még a parlamentből is kiejthető. Ha menet közben olyan könnyű lenne kihajítani, ugyanolyan működésképtelen lenne a dolog, mint a képviselői visszahívás esetén. (Erről elég sok politológiai tankönyvben lehet olvasni, igazi populista szlogen.)
A 4 éves ciklus közben meg ott van a tüntetés, vagy a népszavazás. Mindkettővel buktattak már kormányokat a világban, tehát nem maga az intézmény hatástalan. Persze, ha nem csak a sámándobosok meg az álarcosok glasszálnának az utcán, hanem hétről hétre sokszázezer ember vonulna ki, abból még egy magyar kormány is tanulhatna (talán...). Vagy ha nem pártok kezdeményeznék a pártérdekek mentén feltett kérdésekről a népszavazást, hanem az istenadta nép.
Sajnos nálunk nem tart itt a társadalmi öntudat, de azt kell gondolnom, az elégedetlenség sem. Így pedig úgy fest, egy kisebbség próbálja magát a nemzeti akarat megtestesítőjének bellítani, főleg, hogy "a" nemzeti akarat csak nagyon elvont dolgokban mutatható ki.
Függetlenül attól, hogy pl. egy előrehezott választást, és nagy arányú fidesz győzelmet tartanék én is a legjobb megoldásnak. Aztán bizonyítsák be az alkalmasságukat, lehet reformokat csinálni. :)
Talán jobb volna a vitát a Polit(e)Bürón folytatni? Olyan méltatlan ilyesmivel szennyezni egy sf-blogot.
balfrász: természetesen totálisan félrértettél, ugyanis egy pillanatig se vontam kétségbe Blaskó teljesítményét!
Pusztán azt állítottam, hogy ez önmagában szinte senkit se érdekel, csak a Kiállása. Hogy mást ne mondjak az állítólag szoclib Királyi tv híradójában is többet foglalkoztak azzal, hogy elutasította, mint az összes többi Kossuth díjassal, azok teljesítményével egyetemben.
Ezt látom bajnak.
Meg azt, hogy fennkölt jobb-bal vitákban az oldalasok rendszeresen elfeledkeztek a szavazók azon kb. 60 százalékáról, aki nem tartozik egyik oldalhoz sem, pusztán négyévente megpróbál arra szavazni, akitől a siralmas készletből azt várja, hogy a többinél kevesebb kárt fog csinálni.
A két oldalt nem agitátorok mossák egybe, hanem a rencerváltás utáni magyar történelem.
Alex
Négy év múltán elzavarni a gazembereket kicsit késő, ha a nemzetvesztést lezavarják az első évben. Kárt okozni kurva gyorsan lehet, remek példa erre boldogtalan emlékű névrokonom miniszterelnöksége, helyrehozni generációk kellenek.
Én sem tartom alkalmasnak Viktoromat (kutyámat sétáltatni sem bíznám rá), és nem elsősorban a termete miatt, hanem azért, mert soha életében nem dolgozott egy percet sem. Fingja nincs, hogy mi a munka. És így van ezzel az egész politikus-generáció, melynek tagja.
Az nem teszik, ahogyan a libériások saját alkalmatlanságukat próbálják fedezni mások alkalmatlanságával.
Vitában sem fogadom el ezt a fajta a hárítást.
Alex,
az a baj a bon mot-kal, hogy félre lehet őket érteni - főleg, ha szó szerint is lehet. :-)
Mint mondtam, jelen helyzetben a kiállás az egyetlen "fegyver" a politika ellenében. Minél nagyobb tekintély áll mögötte, annál erősebb fegyver.
balfrasz: "Négy év múltán elzavarni a gazembereket kicsit késő, ha a nemzetvesztést lezavarják az első évben."
Teccettünk volna okosan szavazni, annak a demokratikus felelősségnek a tudatában, hogy négy évre adunk felhatalmazást. Fájdalmas tanulópénz ez.
"Az nem teszik, ahogyan a libériások saját alkalmatlanságukat próbálják fedezni mások alkalmatlanságával.
Vitában sem fogadom el ezt a fajta a hárítást."
Tökéletesen egyetértünk.
sezlony: most nem értelek kristálytisztán.
Fentebb ezt írod:
"Laura, azt hiszem e miatt látjuk másképp ezt a Kossuthos ügyet is: ha a szavazók egy jobbos kormányt ültetnek a nyakunkba, kb. ugyanitt tartanánk."
Most meg imígyen:
"Teccettünk volna okosan szavazni, annak a demokratikus felelősségnek a tudatában, hogy négy évre adunk felhatalmazást. Fájdalmas tanulópénz ez."
Most akkor mi van?
Erről írtam én is fentebb. Azok a szavazók is vétkesek, akik a nyakunkra ültették ezt a kormányt már másodszor ebben az évtizedben.
Viszont mindannyian isszuk a levét. A tanulópénzt mindannyian fizetjük, és egyáltalán nem vigasztal a késői beismerés: mi, balos szavazók elkúrtuk.
Szerinted mit jelent az okosabb szavazás? Se nem bal, se nem jobb, hanem szadesz?
Az egy százalékon sínylődő pártocskára kellett volna szavaznunk, hogy még simábban adhassa el fejünk fölül az országot, azoknak, akik már a múlt század elején is szemet vetettek rá?
Kezdem érteni szépemlékékű Antall József szavait: "Tetszettek volna forradalmat csinálni!"
Laura
Laura: "Most akkor mi van?"
Nincs itt semmi ellentmondás. Egyáltalán nem gondolom, hogy a fidesszel jobban jártunk volna (bár ők bizonyára kisebb arcvesztéssel tagadhatták volna meg választási ígéreteiket azzal a bevált jelszóval, hogy "bocs, mi sem gondoltuk, hogy ekkora a baj").
Te is csak a parlamenti felhozatalban tudsz gondolkodni: ha nem ez, akkor marad az lehetőségnek, ami még rosszabb lenne. Még igaz is lehet.
Viszont vannak más pártok is a parlamenten kívül, akiket ki lehetett volna próbálni. 2010-ben is lesznek.
Csak keresni kellene őket, de ez a már említett választói öntudatosság kérdése.
Laura, még valamit: érdemes egy kicsit kilépni abból a sémából, hogy ha szólok vmit az egyik parlamenti oldal ellen, akkor bizonyára a másikat támogatom. Ez egy hibás gondolkodás, bár a jelenlegi parlamenti pártoknak persze érdeke, hogy a választók más pártokban ne is gondolkodjanak, hogy senki más ne juthasson be. Szomorú, hogy mennyien szajkózzák ezt a torz bipoláris szemléletet.
Én viszont úgy látom, te gondolkodsz tévesen.
Mi a garancia arra, hogy ha sem a bal, sem a jobb oldal nem válik be, majd egy alig támogatott külsős párt beválik? Miért kell pártszinten gondolkodni?
Nem tudom elképzeli, hogy akár az MDF akár Thürmer pártja, horribile dictu Csurka Pista megoldhatná a mostani helyzetet.
Én azt gondolom, mindenképpen a FIDESZ az, amely párt képes lenne kihozni az országot a kátyúból.
Más kérdés, hogy a cionista érdekek nem fogják hagyni.
Laura
Laura: ja, ez esetben asszem kár erről tovább beszélgetnünk.
balfrász: bocsánat, hogy politizálásra vetemedtem a blogodon.
sezlony: valóban kár.
Laura
Igen, ez a bipoláris politikai élet diszkrét bája. Hogy ez mitől (lenne) demokrácia, az messze vezet, és végképp nem itt kell megtárgyalnunk.
Ha az egyik abszolút csődöt mondott - mint a jelen esetben - akkor marad a másik.
Az előző körben (részben) azzal nyertek a mai kurzus urai, hogy Orbánt fikázták (cigányozták) stb.
Hogy a Fidesz sem tudná megoldani, azt mondani presze lehet, de hiányzik hozzá egy elég lényeges dolog: a bizonyíték.
Ellenkező bizonyíték akad bőven: például az, hogy mennyi volt az államadósság 2002-ben, és mennyi most. Ez eklatáns bizonyítéknak tűnik; bár az elfogultság (itt is) nagy úr.
Kedves Sezlony, lehet parlamenten kívüli pártban gondolkodni, csak itt is hiányzik egy elég lényeges doilog: a realitás. Annak, hogy két éven belül egy jelenleg parlamenten kívüli politikai erő
a, úgy megerősödik, hogy jelentős többséggel kormányképessé válhat a 2010-es választáson
b, hogy eme erő végrehejtható és élhető, az országot a jelenlegi válságból kivezető programot tud állítani és végrehajtani jelentősebb politikai tapasztalat nélkül
c, becsületesen végig is tudná csinálni, és minden fontos egyénisége mentes maradna minden olyan csapdától - nepotizmus, korrupció, saját zsebre gyűjtögetés, megélhetési politika stb.
Hogy mindezen pontok együttesen teljesüljenek, arra nem látok realitást. Csodák persze történnek, csak elég ritkán.
A leginkább elkeserítő az, hogy most még mindig ki lehetne kormányozni az országot a bajból és a lakosságot a teljes anyagi összeomlás fenyegető szakadékából - eme kettő egy, csak a korlátolt politikusi elme nem mindig érti meg - ere még mindig van realitás, de egyre kevesebb.
Hogy két év múlva lesz-e?
Minél hamarabb meg kellene alkotmányosan szabadulni a jelenlegi társaságtól, hogy fordulat történhessen.
Ha erre semmiféle alkotmányos lehetőség nincs, az komoly vétek és tragédia.
Mondom ezt (mégis) abban a reményben, hogy talán még elkerülhető a XXI. század Mohácsa.
Feleim!
Kéretik mindenféle ciánozást mellőzni ebben a blogban, mert különben én ciánozok a moderálás nemtelen eszközével!
Nem kell pártokban gondolkodni egyáltalán!
Függetleneket kell juttani a Parlamentbe, és összekalapálni egy alkotmányt a jelenlegi tákolmány helyett.
Sajnos a demokrácia csak gondolkodó állampolgárokkal működőképes, jelenleg pedig, hála a tömegmédia sikeres népbutító tevékenységnek, a választók hatvan százalékától vissza lehetne/kellene venni a választójogot, mert azt se tudják, mire szavaznak, pláne nem,
hogy miért.
Megjegyzés küldése