A hónap mottója

Saját gondolataink kifejezésének joga azonban csak akkor ér bármit is, ha képesek vagyunk arra, hogy saját gondolataink legyenek."
Eric Fromm

2007. augusztus 29., szerda

A zifjúság éhes madara*****

Lányomnak, aki a küszöbökön áll.

Fiatalnak lenni jó dolog. Az ember izmai és bőre feszes, egészen sokáig kibírja alvás nélkül, képtelen mennyiségű szeszt képes bevedelni (Ebbe az utolsó tagmondatba szépen bele lehet akaszkodni, azért írtam ide.).

A szexről nem is szólva. Illetve itt lehetnek gondok, mert az egyedül nem olyan izgalmas. Hetedszerre sem. Warnirung! Ez itt az irónia helye.

Az embert olyankor a szexuális gátlásokon túl nemigen zavarják egyéb behatároló tényezők.

Legkevésbé a tények és a logika.

Ez sokszor jó, mert


  • a kamasz igazságérzete, főleg, ha kívülről irányítják, közmondásosan pengeéles.

  • többnyire kíméletlenül, az ön- és közveszélyességig őszinte, viszont gyakran ugyanezt az őszinteséget egyszerűen mások bántására használja.

  • ítéletalkotása sebes és ellentmondást nem tűrő. Ebben legfőbb vezérelve, hogy az idősebbek (vén fingok, de akár a mindössze két évvel idősebb testvér) csak ostobaságokat beszélhetnek, és/vagy szándékosan ki akarják őt használni. Legfőbb szellemi vezérei tehát saját korosztályából kerülnek ki, vagy – és ez az igazán tragikus – az őt valójában kihasználó, de a kamasz nyelvén értő gátlástalan felnőttek közül (user). E tárgyban alapmű a Twist Olivér vagy az American History X. (Természetesen vannak a kamaszok nyelvén értő, azokat ezen a kétes időszakon bölcsen átvezérlő felnőttek. A népességben egy kicsivel magasabb arányban, mint az amuri leopárd a nagymacskák között.)

  • külső tekintélyt nem tisztel, csak a maga vagy csordája által elfogadott tekintélyeket, de azokat aztán fenntartás és kritika nélkül.

  • ha egyszer elkötelezte magát valamihez, ahhoz saját érdekei ellenében is ragaszkodik, egészen a legközelebbi elkötelezésig.

  • a kamasz bátor is, többnyire esztelenül, ha a fizikai veszély elhanyagolásáról van szó.

  • esztelenül bátor és kíméletlen akkor is, ha – főleg csapatban – megfelelő, magától, csordájától élesen megkülönböztethető, de valamilyen szinten mindenképpen gyengébb célpontot talál. E tárgyban is referencia mű a Legyek ura*.


Sokszor vitathatatlanul rossz, amikor

a kamasz felelőtlen, megbízhatatlan, kíméletlen, szemtelen, ok nélkül és oktalanul lázad, miközben teljesen védtelen mindenféle ártalmatlan vagy ártalmas, de normális ember számára mindenképpen elkerülhető behatással szemben.

A kamasz szellemi kiegyensúlyozatlanságának alapja minden valószínűség szerint biológiai: a legújabb kutatások** szerint a serdülő agy az újradrótozódása során egy olyan kegyelmi állapotba kerül – évekre –, melyben a legegyszerűbb kérdésekben felmerülő döntések meghozatalának ideje is szignifikánsan hosszabb, mint akár felnőtt-, akár kisgyerekkorban. A döntések minőségéről, melyet ez a fajta bizonytalanság okoz, ne is beszéljünk! Azt mindenki ismeri, akinek kamasza van a családban.

Nincs is nagyobb baj a kamaszsággal egészen addig, amíg vagy userek befolyása alá nem kerül, vagy – a fejlett országokra jellemző tendencia szerint – kamaszkora kitolódik harmincéves koráig, vagy tovább (arra nézve, hogy a döntési gátoltság kiterjed-e erre a korosztályra, nem készültek felmérések és nem végeztek vizsgálatokat). Az előbbi esetben károsodott, hülye felnőttek, az utóbbi esetben egy mélységében felelőtlen társadalom az eredmény.

A fiatalság mítosza minden ismert tény ellenére – úgy tűnik – megállíthatatlanul terjed a modern világban. Nem csak térben, földrajzilag és kulturálisan, hanem a generációk között is paradox módon egyre ifjabb korosztályokat mérgezve meg. Láttam Kaliforniában, de még Egerben is hetvenéves tinilányokat, ismerek fiatal felnőtteket, akik kiskamasznak és kiskamaszokat, akik hatéves kölyöknek akartak látszani. A kisgyerek szerencsére józanabb annál, mintsem kisbaba akarjon lenni.

Mondhatnád hogy ez örök, és ártalmatlan emberi vágy. Ez általában igaz is. Az ember egy bizonyos kor után érezvén a test kopását, visszavágyik az ifjúságába – nagyvonalúan elfeledkezve minden akkori nyomoráról. Ezt használja ki a mindenkori nosztalgiaipar. Akinek igénye van rá, fizesse meg, akik kaszálnak, azok gazdagodjanak! Minden rendben.

Csakhogy a mítosz terjedése nem állt meg a nosztalgiánál.

A gazdaságban egyre inkább uralkodóvá válik a szemlélet, hogy a szakértelem értéktelenebb az ifjúságnál. Ez egy oldalról érthető: az ember ötven alatt sokkal munkabíróbb, sokkal jobban idomítható, elvileg kreatívabb is***. Hogy ez hová fog vezetni társadalmi szinten, az már látható. Egyénileg odavezet, hogy a fiatal embereket gyorsan kiszipolyozzák, majd lecserélik egy fiatalabbra. Van olyan multicég Magyarországon, mely felvételi rendszerét úgy alakította ki, hogy huszonnégy évesnél idősebbek ne kerülhessen be. Hogy mikor kerülnek selejtbe, azt nem tudom.

Ajánlott film a Jó társaságban Denis Quaiddel, Topher Grace-szel és a gyönyörű, tehetséges Scarlett Johanssonnal.

Mindehhez buzgón asszisztál a tömegmédia és a szórakoztatóipar is, ahol az eredmény az egyévados tinisztárocskák feltűnés, és a tinikultúra térnyerése. Hogy a kultúrára ez mekkora csapás, már látható. Egyénileg a kifacsart és eldobott sztárocskák tragédiái a figyelmeztető jelek.
A hármas (gazdasági, média és nosztalgia) nyomás az ifjúság látszatának őrült hajszolásához vezetett. Ez a tendencia különösen a gazdag országokban figyelhető meg és a szépségipar hihetetlen mérvű felvirágzása a legbiztosabb jele. Kötelező olvasmányok e tárgyban Bret Easton Ellis regényei.

Azt hiszem, a legnagyobb kárt egyénileg a mítosz akkor okozza, amikor áldozata rádöbben, hogy becsapták.

Amikor rájön, hogy az ifjúságának szóló hízelgő szavak még addig sem tartottak, mint az ifjúsága, amikor rádöbben, hogy az ígéretek az előremenetéről és a karrierjéről mind hamisak voltak, mert a valódi pozíciókat középkorú, vagy valóban vén afszok és picsák töltik be, amikor rájön, hogy a „piacot” nem csaphatja be saját korának meghamisításával, amikor az álca már nem segít és ott áll „öregen” egy olyan társadalomban, mely értéktelennek és feleslegesnek tekinti – ereje teljében. Amikor rádöbben, hogy a mítosz magával az ifjúsággal, az idő könyörtelen múlásával foszlik széjjel. Számára legalábbis.

Jellemző példa erre a magyar politikai paletta „megifjodása” a rencerváltáskor Viktoromék képében. Akik azóta is elhitetik ifjú követőikkel, hogy őket nem egy egyszeri és kivételes történelmi konstelláció dobta be a politikai elitbe, hanem saját tehetségük, szorgalmuk és kitartó munkájuk****. És a fiatal tömegek ezt el is hiszik, és aktívan politizálnak, sokan annak reményében, hogy majd ők is politikusok lesznek. Soha. Viktoromék generációja - az én generációm - olyan fiatalon került be az „elitbe”, hogy két emberöltőre foglalja le a politikai pozíciókat. Akik ma fiatalon a Viktoromékhoz hasonló üstökösszerű politikai karrierre várnak, azok gondoljanak szegény előnytelen külsejű Károly hercegre, aki örökös trónörökös marad, egyszerűen mert az édesanyja olyan hosszú életű, és helyette inkább ésszerű lesz a trónra ültetni valamelyik fiát.

Ugyanez történt a könyvkiadással, az írói léttel (Maradjunk a sci-finél!). A rencerváltáskor az én generációm úgy gondolta, hogy eljött az ő ideje, a kuczkai monopóliumnak vége, és a legjobb mód, hogy kiadja saját írásait, ha kiadót alapít. Mára a túlélő kiadókban hozzám hasonló korú, vagy idősebb írók és szerkesztők ülnek, akik értelemszerűen a saját ízlésük szerint ítélnek kéziratok fölött. És a saját ízlésük nagyon sokszor bizony nem az ifjúság ízlése. Ez van. Ezzel számolni kell.

* Bár amit ír, igaz, nem szeretem Golding könyvét, mert gyerekgyűlölet és totális meg nem értés árad belőle.
** Nature 442, 865 - 867 (23 Aug 2006) News Feature
*** Elvileg. Egyrészről a hierarchiában gyakran egyáltalán nincs is szükség kreativitásra, mert ez a funkció a főnökségnek tartatott fenn, másrészről a kreativitást a tudás és szakértelem hiánya sőt maga a karrier(hajhászás) is igencsak le tudja fékezni.
**** Kedvenc mondatom a Senki bolondjából. Paul Newman***** nyert a lóversenyen, és ezt a bárban ünnepli. A kommentár ehhez így hangzik: „Az intelligencia, az előnyös külső és a kitartó munka meghozat gyümölcsét.” „Intelligence, hard work and good looks finally pay off.”
***** Egészen véletlenül a Tennessee Williams darabból készült filmben is ő volt a főszereplő.

15 megjegyzés:

Monsterkid Pete írta...

Nagyon a témába vág az ajánlatom: voltaképpen arról szól, amiről az imént olvashattunk.

Jack London: Egy szelet sült

Az abszolút, legelső számú, kedvenc novellám az egész világon!!!

(A MEK-en is megtalálható Bart István fordításában, de én azt nem ajánlanám. Valójában négy különböző ember fordításában ismerem, közülük Tersánszky Józsi Jenő legalább kétszer újrafordította a sajátját. Ha egy mód van rá, A világirodalom remekei sorozatban, a Kisregények és elbeszélések második kötetében található Tersánszky-fordítást kellene elolvasni, amelyben TJJ a bokszolók beceneveit is átültette magyarra, az a leghangulatosabb verzió. De aki nagyzolni akar :), itt az eredeti: http://london.sonoma.edu/Writings/GodLaughs/steak.html)

Nagyon szeretném, hogy akinek tetszett a fenti post és nem mellékesen az én ízlésemet/véleményemet is tiszteletben tartja, az tényleg elolvasná, ígérem, nem bánja meg.

Névtelen írta...

Hihetetlen, mit össze nem bírsz halandzsázni, hogy aztán levonhasd a következtetést, hogy mégse szar a te könyved, csak nem jó a mi ízlésünk.
Azért ez már eszelősen szánalmas.
Mellesleg kapd elő a kavintonod, azt mikor hatni kezd, hátha feldereng, hogy a kritikákban kurvára nem ízlésről volt szó, hanem arról, hogy nem egy helyen csúnyán elcseszted.

Névtelen írta...

" Anonymous írta...

Hihetetlen, mit össze nem bírsz halandzsázni, hogy aztán levonhasd a következtetést, hogy mégse szar a te könyved, csak nem jó a mi ízlésünk.
Azért ez már eszelősen szánalmas.
Mellesleg kapd elő a kavintonod, azt mikor hatni kezd, hátha feldereng, hogy a kritikákban kurvára nem ízlésről volt szó, hanem arról, hogy nem egy helyen csúnyán elcseszted. "

A saját lukadba döfted a dárdád, bumbikám!

Balfrász írta...

Dear Watson,

Although my birthday, my bloody forty-second birthday, is a past now, let me to thank you for this gift, this small jewel. I’ll reward you with not playing my favorite Paganini sonata tonight.

The sentence:

‘No longer could he do a fast twenty rounds, hammer and tongs, fight, fight, fight, from gong to gong, with fierce rally on top of fierce rally, beaten to the ropes and in turn beating his opponent to the ropes, and rallying fiercest and fastest of all in that last, twentieth round, with the house on its feet and yelling, himself rushing, striking, ducking, raining showers of blows upon showers of blows and receiving showers of blows in return, and all the time the heart faithfully pumping the surging blood through the adequate veins.’

will always be the subject of my jealousness. How dynamic, how exact and revealing and… it’s simply from the finest ones.

Thanks again.

SH

Névtelen írta...

anonymus írta...

Ez azért már engem is elképeszt.
Ezek sosem unják meg?

Két lehetőséget látok: vagy (ellenedben leütött) karakterszámra fizetik őket - vagy nagyon bizonyítani akarnak (a főnöknek, a beltagoknak), hogy ott a helyük a brancsban.
Legyen az Békehadtest, Ifjú Gárda, vagy Magyar Gárda, vagy Vörös Hadsereg Frakció.

Hát igen, ahogy hajdanában danában a helyi párttitkár mondta volt: "Ha élcsapat vagyunk, akkor legyünk élcsapat!".

Te csak tartsd az állásaidat, Balfrász! Ez már csak a csürhére engedett szabadcsapat tombolása.

Üdv!

eyears

Névtelen írta...

Bumbi, bumbi, sajna eddig is sikerült elkerülnöd az értelmes gondolatokat, és most sincs ez másképp.
De azért hajrá, hátha egyszer egy épkézláb hozzászólás is összejön. Nagy számok törvénye, ilyesmi.

Névtelen írta...

"Anonymous írta...

Bumbi, bumbi, sajna eddig is sikerült elkerülnöd az értelmes gondolatokat, és most sincs ez másképp.
De azért hajrá, hátha egyszer egy épkézláb hozzászólás is összejön. Nagy számok törvénye, ilyesmi.

August 30, 2007 8:29 AM "

Én csak egy köztisztasági ember vagyok. A hozzád hasonló neveletlen kismacskák orrát ütöm bele a mocskukba, bumbikám.

Névtelen írta...

Persze, a befőtt meg elteszi a nagymamát. Hess vissza játszani, a homokozóban talán fölényeskedhetsz pár bölcsissel.

Névtelen írta...

"Anonymous írta...

Persze, a befőtt meg elteszi a nagymamát. Hess vissza játszani, a homokozóban talán fölényeskedhetsz pár bölcsissel.

August 30, 2007 11:50 AM "

Vigyázz, mert a WC-ajtó megint a nyelvedre csapódott, bumbikám.

Névtelen írta...

Bumbi gyenge odamondogatása, az ellenoldali faszagyerek még harmatosabb válaszai, és eyears lafatyolása a kollégák szurkolásától kísérve. Ennyi maradt, ez már tényleg a legalja, kérem kapcsojja ki.:-)

Névtelen írta...

" Anonymous írta...

Bumbi gyenge odamondogatása, az ellenoldali faszagyerek még harmatosabb válaszai, és eyears lafatyolása a kollégák szurkolásától kísérve. Ennyi maradt, ez már tényleg a legalja, kérem kapcsojja ki.:-)

August 30, 2007 1:30 PM "

Gyenge a műsor? Te mégis idetolakszol, hogy seggbe rúgjalak, bumbikám!

Névtelen írta...

Miért is jutott eszembe egy (?)bizonyos patroclos?
O.

Névtelen írta...

Odo felvetése talán nem alaptalan. Sajnos ellenőrizni nem igen lehet (IP alapján igen, de nem hiszem, hogy azzal fogsz pepecselni)...

Én nem javaslok, semmit, nem akarok beleugatni a blogodba, de bizony az ide érkezett kommenteket is moderálni kellene, Péter kivételével, mert nem sok értelme van. Káromkodni jó, szeretek én is, de ennnél a postnál fölösleges hagyni...

Péternek:

Tegnap fogtam a kezembe Jack London írásait tartalmazó két kötetet. Legalább tudom, hogy melyiket érdemes (Poe novelláit feladtam) óvasni. Kösz.

Névtelen írta...

(khm, Terra frissítés nyuku?)

Névtelen írta...

(Flesy, nekem van várólistán anyagom. De ne baszogtassuk Tonyt)