Nem akarom magamra haragítani loop_1 kollégát, ez az utolsó, hogy belekapok a Snow Crash-be.
Érdekes írói fogás, hogy kitalálunk egy mondatot, melyről azonnal elhisszük, hogy a világirodalom legzseniálisabb mondata, szépen a szájába adjuk egy szereplőnknek, aztán egy másik szereplővel zseniálisnak tételezzük az első szereplőt, mert megfogalmazta azt a bizonyos mondatot. Hogy jobban nyomatékosítsuk a mondat zsenialitását, pár oldallal később ismételjük még el.
Nice! Ehhez képest Stross önimádata merő szerénység.
Eddig csak olyamiről hallottam, hogy baráti szerzők egymás (öncenzúra)-át szopják, az teljesen új, hogy egy szerző a sajátját.
Ezt kapd ki Mr. Wolfe! Vagy be...
És ugye milyen fasza gyerekek vagyunk, hogy a regényünk főhősét Főhősnek hívják? Mit meg nem merünk csinálni a hülye olvasóval! Hömbörödom a röhögéstől...
Valami egészen zavaros az időrenddel is. Van egy biztos dátum: 1944. amikor Hiro apukáját besorozták. Az eccerűség kedvéért legyen ekkor húsz éves. Azt is tudjuk, hogy nyolcvanévesen halt meg, pár évvel a regényidő előtt. Ami tehát nagyjából 2010, mivel azt is tudjuk, hogy Hiro még nincsen harmincéves, és a kedves apuka jó középkorú volt, amikor Főhős született.
Kérdezem, hogyan és mikor alakulhatott ki az a lakóközösség-városállam rendszer, amelynek oly nagy szerepe van az első 8 fejezetben? Mikor esett szét az Egyesült Államok? Vagy semmi sem történt? Ugyanis a kedves apuka haláláig (kb. 2004.) az Államok hadseregében szolgált...
Végezetül: minden valamirevaló drámában az a bizonyos puska, amely a falon függ, elsül. A japán kardok oly sokszor felemlegetődtek, hogy már el is koptak, de eddig még alma sem hámozódott velük...
A hónap mottója
„Saját gondolataink kifejezésének joga azonban csak akkor ér bármit is, ha képesek vagyunk arra, hogy saját gondolataink legyenek."
Eric Fromm
Eric Fromm
2007. január 31., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Melyik ez a mondat?
"To condense fact from the vapor of nuance"
Már amennyiben bárki képes a gőz akaratlagos kondenzálására...
De képnek elmegy.
Man
Majdnem elfelejtettem! Kedvenc első bekezdésedbül a magyar fordítás szépen kihagyta a "napalmed"-et, az egyszerű "szétbombázottat" helyettesítve belé. Namost ebben a csodálatos, ámde számtalan sebből vérző hasonlatokkal (hadd ne részletezzem) bőven megtűzdelt mondatban az az egy kép volt használható, ahogy a szél átfúj a napalmmal felperzselt erdőn. Abban ugyanis állnak a törzsek - ergo, van mi között átfújni. A szétbombázott erdőben viszont feksznek a fák, nincs semmi különös abban, hogy fú fölöttük a szél.
Így megy ez!
Megjegyzés küldése