A hónap mottója

Saját gondolataink kifejezésének joga azonban csak akkor ér bármit is, ha képesek vagyunk arra, hogy saját gondolataink legyenek."
Eric Fromm

2007. január 31., szerda

Last Crash

Nem akarom magamra haragítani loop_1 kollégát, ez az utolsó, hogy belekapok a Snow Crash-be.

Érdekes írói fogás, hogy kitalálunk egy mondatot, melyről azonnal elhisszük, hogy a világirodalom legzseniálisabb mondata, szépen a szájába adjuk egy szereplőnknek, aztán egy másik szereplővel zseniálisnak tételezzük az első szereplőt, mert megfogalmazta azt a bizonyos mondatot. Hogy jobban nyomatékosítsuk a mondat zsenialitását, pár oldallal később ismételjük még el.

Nice! Ehhez képest Stross önimádata merő szerénység.

Eddig csak olyamiről hallottam, hogy baráti szerzők egymás (öncenzúra)-át szopják, az teljesen új, hogy egy szerző a sajátját.

Ezt kapd ki Mr. Wolfe! Vagy be...

És ugye milyen fasza gyerekek vagyunk, hogy a regényünk főhősét Főhősnek hívják? Mit meg nem merünk csinálni a hülye olvasóval! Hömbörödom a röhögéstől...

Valami egészen zavaros az időrenddel is. Van egy biztos dátum: 1944. amikor Hiro apukáját besorozták. Az eccerűség kedvéért legyen ekkor húsz éves. Azt is tudjuk, hogy nyolcvanévesen halt meg, pár évvel a regényidő előtt. Ami tehát nagyjából 2010, mivel azt is tudjuk, hogy Hiro még nincsen harmincéves, és a kedves apuka jó középkorú volt, amikor Főhős született.

Kérdezem, hogyan és mikor alakulhatott ki az a lakóközösség-városállam rendszer, amelynek oly nagy szerepe van az első 8 fejezetben? Mikor esett szét az Egyesült Államok? Vagy semmi sem történt? Ugyanis a kedves apuka haláláig (kb. 2004.) az Államok hadseregében szolgált...

Végezetül: minden valamirevaló drámában az a bizonyos puska, amely a falon függ, elsül. A japán kardok oly sokszor felemlegetődtek, hogy már el is koptak, de eddig még alma sem hámozódott velük...

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Melyik ez a mondat?

Balfrász írta...

"To condense fact from the vapor of nuance"

Már amennyiben bárki képes a gőz akaratlagos kondenzálására...

De képnek elmegy.

Balfrász írta...

Man
Majdnem elfelejtettem! Kedvenc első bekezdésedbül a magyar fordítás szépen kihagyta a "napalmed"-et, az egyszerű "szétbombázottat" helyettesítve belé. Namost ebben a csodálatos, ámde számtalan sebből vérző hasonlatokkal (hadd ne részletezzem) bőven megtűzdelt mondatban az az egy kép volt használható, ahogy a szél átfúj a napalmmal felperzselt erdőn. Abban ugyanis állnak a törzsek - ergo, van mi között átfújni. A szétbombázott erdőben viszont feksznek a fák, nincs semmi különös abban, hogy fú fölöttük a szél.

Így megy ez!