A hónap mottója

Saját gondolataink kifejezésének joga azonban csak akkor ér bármit is, ha képesek vagyunk arra, hogy saját gondolataink legyenek."
Eric Fromm

2008. december 19., péntek

Some Old Debts

Féléves adósságom egy könyvismertetés, túl vagyok rajta.

És egy másik adóság egy hónappal ezelőtti ígéret ezen a blogon. Egy kis erkölcs-csőszködés Lánczi András Heti Válaszos cikke alapján. Az állítások:
  • "A kultúránk a hazugság kultúrájává vált."
  • "...az erkölcsi fogalmakat... ...pragmatikus, haszonelvű, esztétizáló eszközelvű és pozíciókat, viszonyokat kifejező fogalmakkal" váltjuk fel.
  • "Régen azért büntettek meg valakit, mert megszegte a közösség erkölcsi és jogi szabályait. Ma azért, ha ragaszkodik az erkölcsi ítéletalkotáshoz."
A cikk - természetesen - főleg a fenti állítások politikai következményeire helyezi a hangsúlyt, pedig - Hegel evts. állítsa a feje tetejéről a talpára a gyereket! - a politika csak a felépítmény egyik eleme, s bár a dialektikus viszony eleven, a fránya felépítmény visszahat alsóbb szintekre is, alapvetően össztársadalmi probléma az erkölcs - no nem hanyatlása, hanem, evtsak - eltűnése.
Illetve az erkölcs természetesen nem tűnik el, a homo immoralis lehetetlen, önmagát kizáró társadalmi kategória: a régi erkölcsnek látszik vége lenni, kész, kimúlt a büdös, és máris van helyette új, sírni nem kell, az új erkölcs éppen az erkölcsi relativizmus, a mindenkinek igaza van, vagy senkinek sincs (lehet) igaza, igazság nem létezik, "pragmatikus, haszonelvű, esztétizáló eszközelvű és pozíciókat, viszonyokat kifejező" individualista erkölcsi rendszer lép (lépett) a nyugat zsidókeresztény/keresztyénpuritán közösségi erkölcsisége helyébe.
Az új világban, az ezen erkölcsi rend szerint szocializálódók, a nagyjából két generációval mögöttem jövők bizonyára faszán boldogulnak. Egy ideig. Mert olyan ez, mint az ifjúság éhes madara, ha jóllakik, már nem ugyaz a madár lesz többé, hanem a felnőttség jóllakott, lusta szárnyasa (Gombóc Artúr), és kurvára nem teszik majd neki az ifjúság fülébe vijjogó, éhes madara. Az erkölcs zárókő a társadalom boltívén: ha kihúzod, összeomlik az egész. Ha csak meggyengíted, összeomlik az egész. Ráadásul szép, gondos munkával a helyére faragták az évezredek, nem lehet a boltot csak úgy körültámogatni ideig óráig, amíg kicseréled a zárókövét valami egészen másra, mert az a más nem zárja az ívet, összeomlik az egész, amint a támaszt elveszed mellőle. És akkor arra zuhan, azt temeti maga alá, aki éppen a zárókövet piszkálta. Téged. De még ha sikerül is véletlenül, ha utána jóllakottan, és elégededetten heverészel is a boltív alatt, amelyet az az idegen, odanem illő zárókó ideig óráig a helyére feszít, és a lábadat a régi zárókövön nyugtatod, mert olyan menő, ha a következő generációknak azt hagyod örökül, hogy lehet!, hogy meg lehet csinálni, a zárókő teszőlegesen kicserélhető, a fiad vagy az unokád, de még a te életedben megismétli, amit te tettél azzal a régi bolttal, amit talán már el is feledtél, és összeomlik az egész. Rád.

Hogy jött ez elő? Elolvastam a cikket, és mélységesen elszégyelltem magam, hogy annyira ostoba vagyok. Azt hittem, az erkölcsi relativizmus, az individulaista "Csak én számítok, te még ember se vagy!" viselkedés, mely ellen annyiszor felszólaltam, melyet aztán hajlamos lettem egyszerű illetlenségnek tekinteni, mely bántja ugyan az én régimódi etikettemet, de manapság bizonyára ez a menő, annyit tehetek ellen, mint a beeee-zés, a nyelv eróziója ellen, szóval azt hittem ez a viselkedés egy szűk réteg sajátja. Ostoba voltam. Bizony, a gátlástalan önreklám, a létező és potenciális konkurensek eltiprása, más szellemi és fizikai tulajdonának lenyúlása, a résekbe nyomulás és azok elállása, a névtelen csürhében letámadás, az arctalan rágalmazás, a szabálytalan előzés, a saját szellemi és fizikai tulajdonságok és javak kizárólagosságának hirdetése, más szellmi és fizikai tulajdonságok és javak leszarházása, az igazság relativizálása, eltagadása, a materiális és szellemi korrupció, a szemérmetlen kontraszelekció nem illemszabályok ideig-óráig tartó áthágásai, melyet a vissza-polgárosodás majd helyükre rak. Nem evtsak!

EZ A MODERN KOR (A MI KORUNK, AZ ASZIMMETRIKUS GLOBALIZÁCIÓ) ERKÖLCSE. AZ ÚJLIBERÁLIS (NEM KIZÁRÓLAGOSAN KÖZGAZDASÁGI VONATKOZÁSBAN HASZNÁLOM A SZÓT ÉS NEM SZABADSÁG-, HANEM SZABADELVŰSÉG ÉRTELEMBEN) ERKÖLCS.

Ez jutott. Így jártunk. A zárókő kikopott (kikoptatták), ezt dugták a helyébe, és most inog az egész. Össze fog omlani (ránk), és amikor újjáépítik (újjáépítjük), bizony nagyon oda kell figyelni, hogy a kövekből milyen ívet rakunk össze, és milyen zárókővel feszítjük szilárddá. Világos, a régivel már nem megy, mert a hozzá illő kövek is elkoptak. Jaj nekünk, ha ehhez az új zárókőhöz faragjuk életünk köveit.
Kezdjük faragni a megfelelőt!

2008. december 18., csütörtök

Последный дозор

Utálom Lukjanyenkót, ha kinyitom a kibaszott könyvét egy napra kivon a forgalomból, semmire se marad időm, elbambulok a kádban hajnalig, rámhűl a víz...

Csak a Polit(e)Büróra írtam valami rövidkét. Lehet az írói munkásságba beszámítani...

2008. december 17., szerda

Being Somebody's Father

Apának lenni különös dolog, főleg, ha az ember gyereke már csaknem felnőtt, amikor már szinte mindenben partner, sőt a világ egy jókora szeletéről nagyobb tudása van, mint az embernek - és közben még mindig a gyereke, akit pátyolgatni kell, segíteni, és még gyerek is igazából, hiába kéri el minden hivatalos tahó a diákigazolványát, tizenöt éves...
Van ez a buzogányos dolog, sötétben ilyen világító buzogányokat forgatnak, minden valószínűség szerint látványos, a buzogányokat egymástól öröklik, lecsapva a végük, ott az izzó, ráhúzva a hagyományok szerint a félbevágott Ultra Daisy falakon (a nehezét is könnyeb végzi, ha segít, mint tudjuk, külön történet, már nem gyártják, ennek megfelelően lejárom a lábam, hogy találjak, mert persze elvesztek már, és a drága gyermek úgy emlékszik, hogy Ultra Dosia, amely nem létező termék, de azért pár boltos úgy emlékszik, hogy van iylen, csak éppen nekik nincs), szóval öröklött buzogány eltörik, másik garnitúra csináltat, az ember elvállalja, hogy a világítást belerakja,m és aember ismeri a lányát, ezért a legerősebb kapcsolót veszi meg, de az sem segít, mert a kapcsolók akkora ütéseket kapnak, hogy BELÜLRŐL törnek össze tőle, az ember tehát három héten át, kb. négynaponta buzogányokat szerel, aztán eljő a fellépés napja, az ember lánya természetsen előző nap osztálykirándulásra megy, ember meg buzogányt szerel, pályaudvaron találkoznak, kiderül, még három óra a fellépésig, és már ott vagyunk, amiért ezt a bejegyzést írtam, mert mi a túrót csináljunk három órán át, menjünk moziba, mit nézzünk, Alkonyat, vámpírfilm, ember lánya figyelmeztet, hogy ez romantikus vámpírfilm, és már az összes osztálytársnő olvasta a féltéglát, az ember nem hallgat a figyelmeztetésre, főleg mert más film nincs a közelben, a vetítőteremben csupa tinilány, és még tinilányok jőnek, és az ember lánya megesketi az embert, hogy nem röhög majd bömbölve...

És megtörténik a csoda! A film jó. Nemcsak a tinilány-vámpirnosztalgia szintjén, hanem vámpírfilm szinten, sőt film szinten is. Gyönyörűen fényképezve, minimális tinilány gagyival, a vámpírság új értelmezésével, anélkül, hogy az a hiba elkövetődne, hogy megpróbálják magyarázni, mi is az a vámpírság. Legfőképpen pedig filmes allúziókkal, melyek közül a legfontosabb a Szarvasvadászt idéző kibaszott jó nyitójelenet, és a kedvencem, a Találd ki ki jön ma vacsorára és kifordított (igen találó, bár komolytalan) remake-je a A csajom apja ideges, idézete, amikor valaki egy tökéletes (ellenséges) idegent visz haza a családjához, mint szerelmét. Azért az öt percért érdemes megnézni a filmet, annyira jól megcsinálták. De a persze a többi sem elvesztegetett idő.

Szóval, az ember életében először sikeresen betartotta egy esküjét, minekutána elkíséri az ember lányát a Symába, és hazamegy, és megszabadul a nyolc dl. kólától, mely a mai világban a közepes üdítő térfogata.

Két tanulság van:
  1. Tinilányok között is életben lehet maradni, sőt előfordulnak ott értékes dolgok is
  2. Az ember megint megint lemaradt a homo sapiens egyik evolúciós ugrásától, mely ezúttal az emésztő és kiválasztó szerveket érintette...

2008. december 16., kedd

Today

Ma befejeztem egy regény (nem az enyém) lektorálását és első szerkesztési körét. "Interesting",mondaná Johnny Depp, és elájulna. Én is csak nem elájultam, de főleg azért, mert egész délelőtt nyúlagy foszfolipideket pucoltam, és a dögszagú nyúlagypor szerves oldószerekkel keveredve... Grrr.

Egy novellára is felkerült ma a pont, vasárnap teszem a Terrára, remélem másokkal együtt, ha minden jól megy. Új szerző...

Bogdánnal és Lonyával ma, a vasutassztrájk miatt élhetően benépesített harmincas buszon eljuttottam a 120. oldalig, melyet egyetlen összefüggő történettel mindezidáig nem sikerült elérnem. Egész más dolog szorosan összefüggő kisregényeket egyetlen regénnyé gyúrni - holmi csalás szaga van, még ha formailag minden rendben lévő is. Mivel pedig Bogdán és Lonya még korántsem tartanak a végén, lehet, hogy megcélzom első komplett regényemet. Persze most is csaltam, csak másképpen. Odo már tudja...

Ami a legfontosabb:

AZ SF Irodalmi Szakosztály közönségtalálkozója
A HiperGalaktika02 és az Új Galaxis 13 antológiák bemutatója
2009. január 16., 17:00
Magyar Írószövetség, I. emelet, Klub (1062 Budapest, Bajza utca 18.)
A beszélgetés résztvevői: Galántai Zoltán, Képes Gábor, Kánai András, F. Tóth Benedek írók, és Antal József szerkesztő

Szeretenék személy szerint ott látni minél több olvasót, nehogy megint író-író találkozó legyen a vége. A székház kellmes hely. És legalább ugyanennyire szeretnék ott látni minél több alkotót a 13. szám csapatából. Elsősorban ismerkedési célzattal.

Valamit írtam a Polit(e)Bürora, hogy politikával ne mocskoljuk a fennkölt irodalmat... Piha!

2008. december 14., vasárnap

Terra Update

Ha nem látnál el az oldalsávig.

Új novella a Terrán:
Sümegi Attila

Tudományos fantasztikus írás, mely a jelen döntések jövőbeli hatását tárgyalja. Mikromágia, hatalmas méretek és ambíciók nélkül feszegeti az adható válaszokat arra az egyszerű kérdésre , hogy: Mekkora árat érdemes megfizetni az örökkévalóságért? A választ természetesen mindekinek önmagának kell megkeresnie, és megadnia. A novella vízióját Bradák Balázs illusztrációi teljesítik ki.