A hónap mottója

Saját gondolataink kifejezésének joga azonban csak akkor ér bármit is, ha képesek vagyunk arra, hogy saját gondolataink legyenek."
Eric Fromm

2014. január 27., hétfő

Tíz dolog, amire a magyarság képtelen

Mostanában sűrűn kénytelen lévén a világot járni, tágabb összevetésben szemlélhettem kicsiny nemzetünk általános szokásait és jellemvonásait. Ebből az összevetésből nem mindig jövünk ki jól. Például léteznek a világ boldogabbik vagy kevésbé boldogabbik részein már megvalósult dolgok (vö. vívmány), melyek nálunk az Istennek se…!

Mert magyarok vogmuc.
Eb ura fakó und Ugocsa non coronat!
 Ugocsa non coronat!
Na ezekből gyűjtöttem össze tizet, nem egészen komolyan, ámde lehetőleg politikamentesen. A politika, demokrácia, etc. nálunk szintén az istennek se – sőt! –, de arra a másik blog való.



1

Hát, szabadságharcot, az még sosem nyertünk igazán (Az IMF ellenit most hagyjuk a békesség kedvéért!). Buktunk a török ellen. Buktunk az osztrák ellen először Bocskaival, pedig azt meg is nyertük. A Wesselényi-félét el se kezdtük igazán, már el is buktuk, aztán Thökölyvel, majd Rákóczival is veszítettünk. A Martinovics összeesküvést maguk az osztrákok szervezték a rossz nyelvek szerint, a vége borítékolva volt, de nem ment jobban ezernyócszáznegyvennyócban sem. Kilencszáznegyvennégyben már ravaszak voltunk, nem is álltunk ellen a németnek, így szabadságharcot se kellett bukni. Ötvenhatot meg a Szovjetunió verte le.

Nézzük mások eredményeit!
A franciák Jan d’Arc-kal végleg megszabadultak az angoloktól (vö. hülye angolok), a svájciak elhajtották a Habsburgokat (vö. magyar kártya), Ferdinánd és Izabella rekonkvisztálta Ibériát az araboktól (vö. Kolumbusz kap pár selejtezésre váró hajót Indiába). A hollandok a spanyol Habsbugokat hajtották el, később az amerikaiak az angolokat zavarták haza. Bolivár egész Dél Amerikából kiűzte a spanyolokat, Garibaldi Olaszországból a Habsburgokat*. Kevesen tudják, hogy tizenkilencben a törökök Atatürk vezetésével felszabadították magukat az elszemtelenedett (vö. antant) görögök alól. A második világháborúban Tito partizánjai a németeket űzték ki komolyabb segítség nélkül**. A huszadik század második felében aztán egész rakás szabadságharc sikerült, szinte mindenkinek, Indiától kezdve egészen Angoláig.

* Ezek a Habsburgok sose voltak valami népszerűek, végül még az osztrákok is elzavarták őket – aztán persze nálunk kötöttek ki, akiket a legrégebben basztattak, gondolván, mi már úgyis megszoktuk őket.
** A francia ellenállást inkább nem venném ide (vö. Halló! Halló!).

2

Emlékszik még valaki a Balatoni Világosra?
Az érti, hogy mire gondolok.
Heineken és Amstel a kedvenc söröm volt, egészen addig, amíg nálunk nem kezdték gyártani. Vegyük már észre, hogy a sör kulcsa a víz. Duna és Hernád (Balaton és Tisza. grrrr!) vízből nem lehet jó sört főzni. Period!


3

Minden ellenkező meggondolással ellentétben a mozgólépcsőt/mozgójárdát NEM azért találtuk ki, hogy a kövér seggünket cipeltessük rajta – bár, elismerem, erre is alkalmas –, hanem azért, hogy nagy tömegeket gyorsan mozgassunk egyik helyről a másikra.
Ehhez képest a magyar ritkán mozdul, ha egyszer mozgó felületre tette a lábát. A mozgólépcsőn mi utazunk.


4

Az előzőhöz kapcsolódva viszont azok a magyarok sem tudnak mozogni, akik akarnának, mert mozdulatlan nemzetünk szinte egy testként képtelen a mozgólépcső jobb oldalára állni, hogy elengedje az iparkodókat.
Meg is lehet nézni az iparunkat!


5

Ezzel dühítem fel magam a legtöbbször.
Először a gyorséttermekben vezették be, de most már egyes tescoexpresszekben is az a módi, hogy a pénztárakhoz nem külön vonalak vezetnek.
Külföldön ilyenkor a fogyasztó egyetlen sorba áll, és aki sorra kerül, az megy oda a legközelebb felszabaduló pénztárhoz.
Alsó Merániában ez úgy történik, hogy kis, párhuzamos sorocskák állnak elő, és a legutoljára érkező csörtet oda a legrövidebb sorhoz, kedveső esetben az éppen felszabaduló pénztárhoz, diadalmasan nyugtázva, hogy a korábban érkező lúzerek a lassabb sorban később kapják meg a cuccukat, mint ők.
Az üzletek részéről mindössze két L alakú vonalat kellene fölfesteni és az omnipresent biztonsági őrnek szemöldjét összevonni, hogy a nyakas kurucokat rendre szoktassák. De az üzletek személyzete is hunor egytestvérétől származik, így erre kicsi az esély.


6

Vettél már könyvet, aminek a hátán ott halmozódott valamennyi előző árváltozás címkéje levakarhatatlanul*?
Akkor tudod, mire gondolok.
De a könyvön kívül sem igen létezik olyan felület kishazánkban, melyre nemzetünk megfelelő címkét ragasztani. Pedig külföldön, sőt belföldön is léteznek ilyenek.
Legutóbb teflonserpenyőket vettem, magyar serpenyőket, mert minden ellenkező híresztelés ellenre azok a legjobbak**. Két magyar gyári címke volt rajtuk és a DuPonté. A DuPont nyom nélkül lejött – nem véletlen. A magyarok nyomait*** végül a mosogatógép hozta le teljesen.

* De ha mégis levakarnád őket, undorító ragacsot hagynak maguk után.
** Van ugyanis acélperemük, és alatta a fal felső része befelé hajlik – hiába, a magyar géniusz.
*** A Magyarországról exportáló kereskedő imája: „A magyarok nyomaitól ments meg uram minket!”


7

Fogazatunk nincs rendben. Hiányos, odvas, de legalább kusza. Mosolyunk csorba, leheletünk letális.
A fogorvos nálunk összehasonlíthatatlanul olcsóbb, mint a világ boldogabbik* felén, mégsem látogatjuk elég sűrűn. Nem látogatjuk, csak ha fáj.
Sajnos én sem vagyok kivétel. De ezévtől minden más lesz.

* A boldogtalanabbik felén a fog nem probléma. Úgyis kiverik.

8

A dolgok megmagyarázhatatlan összejátszása folytán Közép, de talán egész Európa legnagyobb kutyafuttatóján – azelőtt II. János Pál pápatér, azelőtt Köztársaság tér, azelőtt Tisza Kálmán tér – kell keresztülvágnom naponta kétszer. Így aztán már mindet láttam, amit oktalan kutyatartás témájában látni lehet a kutyaszarhegyektől az egyszerű állatkínzáson át az olyan rafinált perverzióig, mint három dán dog hetedik kerületi lakásban tartása. Sőt megfejtettem a nagy fuvaros utcai szarkörök* titkát is – nem UFÓk voltak.
A négyesmetró építésével a tér egynegyedét elkerítették és pofás, huszonegyedik századi parkot építettek ki, benne egy méretes, kényelmesnek látszó futtatóval.
Reménykedtem, hogy a metró átadásáig kiépítik a part többi részét is, hasonló manírban és végül kerítést vonnak az egész köré, amit éjjelre bezárnak, nappal pedig erélyes őrség tartja távol a kutyákat.
Kutyaszar, nem kerítés meg őrség!
A felújítást szépen elkerítve megkezdték a háromnegyedben, de ezzel párhuzamosan lebontották a már kész részt védő kerítést.
Találd ki, hol vannak az ebek és szépreményű gazdáik!
Hát, nem a futatóban.
Rómában kezdik nyilvántartani a kutyák genetikai lenyomatát, hogy a közterületen felejtett kutyaszarból azonosíthassák, és rojtosra büntessék a feledékeny gazdikat.

* Helyes megfejtéseket a kiadóba várjuk.


9

Egy nőismerősömnek egyszer valaki bemesélte, hogy Magyarországra a BMW-ket indexlámpa nélkül szállítják, mert nálunk a KRESZ a béemvések számára nem teszi kötelezővé az indexelést.
Az illető hölgy azt elhitte, mert nem állt ellentétben a tapasztalataival.
De nem kell béemvésnek lenni annak, aki bunkó kíván lenni az utakon.
Bármilyen típussal áthajtunk úgy a sárgán, tudván-tudva, hogy nem juthatunk át, és a lámpaváltáskor dugót fogunk képezni.
Bármilyen típussal gázt adunk a zebránál és előzünk, pedig látjuk, hogy a szélső sávban már megállt valaki, tehát gyalogosveszély van.
Bármilyen típussal eszelősen cikázunk a sávok között, hogy a lámpához érve satufékkel kelljen megállni a pirosnál, és az egész manőverrel nyertünk kábé két pozíciót.
A lista szinte végtelen.



Kísérleti jegyzőkönyv

Anyagok és módszerek:
Vegyük a 178-as BKV járatot, mely a földi paradicsomot, a Naphegy teret (Buda! Itt az MTI. A németek a legtovább itt tartották magukat! És itt beérik a füge, elvtársak!) köti össze az ördög számos segge lukának egyikével, a Barosstérkeletipályudvarral (vö. most eláll a szavam, de tényleg: feldolgozhatatlan, fokozhatatlan mélység, illetve Cigicigicigi!). Mindez azért lényeges, mert a budapesti tömeg anizotróp módon oszlik el minőségében a Duna két partján (vö. budai liberális jogvédők vs. nyócker populációk avagy a hangsúlyos és lehetetlen tömeg közötti különbség), így a kísérletben számolni kell azzal, hogy a két emberanyag várhatóan különbözőképpen viselkedik akkor is, amikor közlekedik.
Némelyik buszt pedagógia hajlamokkal megáldott/megvert sofőr vezeti, aki nem elégszik meg azzal, hogy bereccsentse az elsőajtós felszállás gyönyöreit hirdető hangost, ha a magyar középütt tántorog fel, hanem bizony saját hangján bejelenti, hogy addig nem megy tovább, amíg az előrefáradás aktusa meg nem valósul. És nem is megy. Ráutaló magatartás nem elég – képes a gyújtást is levenni.
A kísérletben szereplő buszvezető nem ilyen. Ha valaki középen száll fel, csak bekapcsolja a hangost, és ráhagyja az ügyet az illető(k) meggondolására. De még a hangosbemondó női hangja is valahogy szégyellősnek, tétovának hallatszik.
A busz oldalán a létezőknél nagyobb logókkal már illetlenség lenne jelezni, hogy csak első ajtós felszállás lehetséges.

Eredmények:
Az Alagútnál jól öltözött, erősen középosztálybeli, erősen budai és erősen középkorú hölgy száll fel – középen. Hangos be, hölgy meghallja, elfintorodik, majd vállat von, hátra vonul, demonstratíve mintegy, és leül. Ferenciek terén ketten szállnak fel középen. Fiatal, fehér középosztály, nem összetartozók. Hangos be, lány támolyog előre, bérlet bemutat, fiú a hátát konokul a babakocsihelynek veti, és előrenéz (vö. fényes jövő). Bemutat ő is – csak magában, és biztosan nem bérletet. Ezután minden állomáson egy-két ember középen száll, némelyik a hangos felszólítására elvétve előremászik, de inkább nem, kösz a lehetőséget, jól megvagyunk itt, elálldogálunk, úgyis leszállunk a következőnél. A Blahán leszálltam én is. Középen. Odalent féltucat emberpolgártárs alig győzte kivárni, hogy feltolakodhasson. Nem tudom, a sofőr ott egyáltalán bekapcsolta-e még a hangost.
Értékelés:
Ilyesfajta közlekedés bevezetése Magyarországon reménytelen, mert még az elméletileg legműveltebb rétegek számára is pszichológia gátlást jelent bármiféle ésszerű vagy ésszerűtlen utasítás önkéntes betartása.