A hónap mottója

Saját gondolataink kifejezésének joga azonban csak akkor ér bármit is, ha képesek vagyunk arra, hogy saját gondolataink legyenek."
Eric Fromm

2009. február 19., csütörtök

Some Completion

Félig felgyógyulva be kell fejezni jó sok felgyülemlett dolgot. Hátha még nincs vége az átoknak.

A legelső a Terra frissítése. Ódor Ákos kissé horrorisztikus novellája került fel, melyet jobb híján Tudományos-Fantasztikusnak nevezek - de valóban csak jobb híján.

A másik egy rég kiérdemelt tribute poszt a Polit(e)bürón a Nemzet Csalogánya előtt.

Manócskának hála kiderült, hogy már annakelőtte olvastam Gaiman-t, hogy valójában szerettem volna. Történt, hogy a régesrégi rpg.hu novellapályázat egyik díja könyvcsomag volt. Ezek között a könyvek között meg - Lo and behold! - ott voltak az Elveszett próféciák, melyet Pratchettel közösen írtak... Most félretettem minden más olvasnivalót és ennek estem neki.

Pedig vaktában három olyan könyvet találtam az elmúlt évek szépirodalmi kínálatában, melyek valódi sci-fik. Csak mert nem a gettón belüli szerzők jegyzik őket, hát nincs is rajtuk a bélyeg...

2009. február 18., szerda

Some Curse

Ha nem is olyan szörnyű és hosszan tartó, mint amilyen a Red Sox-ot sújtotta (1918-2004*), de valamilyen átok ül rajtam, hogy nevetséges, néha veszélyes kis balesetek és betegségek sorozata üt ki már hetek óta. Metanol/kloroform mérgezés, kéz szétszabdalás, most meg, alighogy az begyógyul, amikor már azt hittem, nem jön ebben a szezonban, meglátogatott Arcüreg Gyula bácsi, hogy dögöljön meg az öreg minden felmenője és leszármazottja, ha milliomos leszek esküszöm, feltöltöm zeolittal az egész haszontalan szart a fejemben.

Unalmamban megnéztem a statisztikámat, és az a döbbentes felfedezés ért, hogy a múlt héten valakik, valamiért tömegesen néztek meg egy bizonyos 2007-es posztot a svédek alsó merániai alkoholizálási szokásairól. Nem svédek voltak az illetők, mármint a február 13-a körüli kisebb csődület, innen jöttek Magyarországról. Sto eto?

Na szóval, ülni már tudok, anélkül, hogy leszédülnék a székről, de túl sokat azért nem, be is fejezem. Ha még élek, akkor én ott leszek pénteken, gyertek el ti is minél népesebben ide:

Jegyzet:

* A baseball az egyik legfaszább sport a világon. Közvetíteni persze még Amerikában is olyan szarul közvetítik, hogy az embernek égnek áll tőle a haja. Voltam olyan szerencsés, és láttam, persze csak a tévében, amint Damon, Ortíz, Ramirez, Matinez, a németek: Millar** meg Mueller meg hát a többiek, a pimasz Arroyo, akkor feljövőben, nem tudom mindet felsorolni, egy baseball csapat elég népes, megtörik az átkot. Még holdfogyatkozás is volt közben, szóval igazi, fasza átok volt, na. Jó meccsek is voltak, az utána jövő két évben nem láttam annyi jó meccset a Soxtól sem, persze a csapatot eladták (érik az újabb átok), vagy két év múlva láttam Damont egy címlapon, az undorító Yankees-nél*** , simára borotválva és rövid hajjal - nem ismertem föl.
** Millarnál egyébként már előre tudtam, hogy eltalálja-e labdát, abból, ahogy fogta azt a kurva ütőt.
*** Nincs sok gagyibb látvány a cigánygyereknél, ha NY-s, csíkos fehér baseballsapkában, rappernek öltözve feszít, és úgy mozgatja a fejét, mint a sétáló galamb! Na, legfeljebb, amikor a Macskajban belefordulnak a mosógéppel a Dunába...