A hónap mottója

Saját gondolataink kifejezésének joga azonban csak akkor ér bármit is, ha képesek vagyunk arra, hogy saját gondolataink legyenek."
Eric Fromm

2009. augusztus 18., kedd

Questionable Judging

Odó nagy étvággyal rágja a fülemet, hogy ugyan részletezzem már, mit értek azon, a Zsoldos zsűri tematikus tetszik-nem tetszik döntéseket hoz [1] .

Hogy ezen mit kell részletezni, azt nem tudom. De megpróbálom megmagyarázni, aztán az idei példákon bemutatni. Szóval, ha az irodalmi értékek csak azután kerülnek elő, miután valaki a téma alapján már eldöntötte, hogy teszik-e neki a könyv, vagy sem (lásd, annak köztudottsága, hogy az univerzum értelemes civillizációi telepatikusan kommunikálnak, a Poszthumán döntés kapcsán by Mandics '08), az tematikai, nem irodalomkritikai döntés. Még rosszabb, ha a tematikus megközelítést valamiféle ideológiai háttér is áthatja [2] . Mandics '09, kb. : "Engem nem érdekel, hogy a templom fölépül-e vagy sem Burger novellájában!" Mit lehet erre válaszolni? Ja...

Gondolom Odót ez azért zavarja, mert ő is tagja ennek a zsűrinek, és nyilvánvalóan nem hozott tematikus ítéletet. Amit egy percig sem állítottam. Nem hiszem, hogy Odo tematikus döntéseket hoz, azonban a zsűri két tagja, az elnök és Mandics György mindenképpen azokat. Sárdi Tanárnő nem is tehet másképpen, hiszen az ő sci-fi fogalma éppen, hogy egyike a számos tematikus megközelítésnek – bár be kell vallani: a legtágabb. Az "olvasói" zsűritagoknál ezt nehezebb eldönteni, de a gyanú árnyéka itt is fölmerül.

Az idén a regénykategóriában egyértelműen a mondanivaló döntött. A zsűritagok többsége szórakoztatóbbnak tartotta Nordy-t Isten gépeinél, de semmit sem tudott kezdeni a paródiakötet mondanivalótlanságával [2]. Mi történt volna azonban akkor, ha mondjuk a Beavatás szertartása kerül szembe az Isten gépeivel? Na, az lett volna a pudding próbája...

A novellakategóriában jobban kilóg a lóláb. Az első két helyezett Szélesi és Bán Jani egyérteműen magasztos eszméket fogalmazott meg, melyek úgy látszik, legalábbis Sanyi novellájánál elfedték azt az irodalomkrikai tényt, hogy a novella legalább harminc százalékkal hosszabb a kelleténél, és kissé, hm, kiszámítható és szájbarágós. Bán Jani novellája inkább a helyén van, csak éppen a stílusa meglehetős szürke, az irodalmi nóvumtól oly távol áll – mint a magyar sci-fi termés 99%-a.

Mondhatnánk: Hát ezért kénytelen a magas zsűri tematikai ítéleteket hozni! –, ha nem lenne ott a harmadik helyezettek között egy olyan írás, mint a Kutyák, Szabó Tamástól. Mely ki kell mondanom, irodalmilag jobb, üdébb és elvenebb a két első helyezettől. Témájában, azonban, hát, izé..., hogy mondjam? Kínos. Nincsen benne túlságosan sok a hemingway-i nagybetűs Emberből. Sőt...

Remélem, most már világos.

Mások:

1.
Ja igen, kicsit fájt, hogy az India alkirályát nem sci-finek minősítették. Nem gondoltam, hogy a Díj közelébe is kerül, de mint kiderült, azért a kiban, mert nincsen benne epika. Nincs: két ember beszélget egy pubban, aztán az egyik metróra ül és elalszik, talán álmodik... Esti Kornél villamosutazása tehát nem... Mi is?

Itt tartunk... Epika, líra, esszé... A sci-fi mégis műfaj lenne, nem téma? Zavaros, nagyon zavaros. rendezni kéne közös dolgainkat...

2.
Feltettem a zúzdába Murakami Világvége és a... ismertetőjét. Nem fogsz örülni neki...

3.
A Polit(e)bürón egy linkecskét találsz. Itt tartunk... :-)))))))))

4.
Csütörtöktől elvonulok a Paradicsomba, ahol nincs kábel és térerő. Tehát nem leszek jelen. Hurrá! Viszont attól még továbbra is várom a magyar sci-fi rothadását előidéző konkrétumokat ehelyt. Komolyan. Hátha lehet tenni valamit...

Jegyzetek:
[1] Eredeti szándékaimmal ellentétben nem sikerült és sikerül azt kiverekedni, hogy rangsort állítsanak, és minden rangsor fölött ott legyen az illető zsűritag neve - mintha szégyenletes lenne, ha valaki értékítéletet alkot... Mindegy. Ez fölöslegessé tenné a magyarázkodást – rangsort nem kell magyarázni.
[2] Ettől még rosszabb, ha egy könyvről úgy alkotunk ítéletet, ha a szereplők tetszése-nem tetszése alapján választunk. Azt nem mondom, hogy ez a zsűri ezen a szinten áll, de akad ilyen véleményalkotó. Ez ugyanis hatalmas irodalomkritikai öngól, azt jelenti, hogy az író jól dolgozott, megalkotott egy élő – gyűlölhető szereplőt.
[3] Ezt a döntést kivételesen támogatom. Ne egy paródia vigye el a Zsoldos Péterről elnevezett Díjat! Soha. Ő ugyanis komolyan gondolta a sci-fit. Ez a kötet pedig épen a klisés hülyeségeinket tűzi tollhegyre – nem tudom, milyen szándékkal. A szatíra más, az kissé mélyebb forma, bár én azt sem szeretem, ha szatíra viszi el ezt a Díjat. Természetsen humorom sohasem volt és még azt is elveszítettem. Ja.