A hónap mottója

Saját gondolataink kifejezésének joga azonban csak akkor ér bármit is, ha képesek vagyunk arra, hogy saját gondolataink legyenek."
Eric Fromm

2007. december 14., péntek

The Big Engine Is Watching You

Az arcüregeimet majd széjjelvetik a bacik, így ma csak gusztustalanságra telik:

A gmail nézi a méljeimet (tieidet is, ha gmailes vagy), és a tartalom után diszkréten néhány célzott hirdetést helyez el az oldalon link formájában.

A dolog morális, biztonsági, etc. problémáira nem térnék ki, hadd erodálja Karvalics Laci barátom net-optimizmusát.

Vannak mókásabb dolgok!

Elképzelem az engine-t (nagy, szögletes, szürke doboz - mikor analizál, a fogaskerek felpörögnek a homloklemezén, és a lámpácskái szigorú sárgán villognak), amint az "Odo"-hoz kutat kereskedelmi analógiák után, majd a végén diadalmasan és megkönnyebbülten (fogaskerekek leállnak, nyugodt zöld fények) előáll ezzel: Otto katalógusáruház!

A "rák" szó fordult elő egy másik levélben. Az engine, egy művelt, több nyelven beszélő, bár kissé mechnikus gondolkodású Mesterséges Személyiség, azonnal kapcsolt, és nyilvánvalóan a rák-cancer-colon cancer logikai útvonalon lelkesen ajánlotta ezt:


Mérnök lévén felrémlett egy kémcsőkefékből, fecskendőkből és perisztaltikus szivttyúkból készült konstrukció. De a valóság sokkal megdöbbentőbb, sokkolóbb. Valóban csak erős gyomrúaknak ajánlom a link követését.

Nap

Amikor a földbe tették, pár percre elállt a hófúvás, és az alacsony égen megjelent a nap sápadtsárga korongja. Derül az ég, egy angyal hazatért.

Aztán egy paplant dobnak a koporsóra, újfajta módi, hogy ne döngjön - hát nem azért temetés a temetés, hogy kopogjanak a rögök? -, de lehet elnyomnák a végeérhetetlen halotti éneket, melynek úgy teszik, pontosan annyi szakasza van, hogy kitartson a lapátolás végéig...

Előtte a az aktív hívőnek kijáró duplahosszú szertartás, mely ennek ellenére nem a halottról szól, s nem is az élőről, aki a most halott, hanem a sunyi katolikus propaganda. Nincs hallása a pappnak, széténekli a jóhangú kántort, szavakat téveszt, a kocsi mellett veszi fel a karinget, kiábrándító.

A polgármester a díszpolgárról beszél, húsz éve kellett volna, akkor talán most nem gyűri le a rák újból, végleg.

A jók temetésén mindig nagy a tömeg.
Nem paradox?

2007. december 12., szerda

Minden Kilométerkőnél

Tényleg balfasz vagyok, véletlenül ráböktem az Ekultura impresszumára, és még meg tudtam lepődni pl. azon, hogy:

"Működés:
a2t
BePe (RPG.HU)
www.rpg.hu"

Valóban kábé háromtucatnyi embernek kell meghatározni az internetes kultúra fantasztikummal foglakozó szeletét? Miféle hitele lehet a körbenforgó, egymást dicsőítő recenzióknak. Már magamat is unom...

2007. december 11., kedd

Poén+gyilkos

Ha megölnek is:
Az internet visszaadja eredeti értelmét a nyájas olvasó fogalmának.

2007. december 9., vasárnap

Utolérhetetlen

érzés, amikor ülök Trombi hátán, és dübörög a híd alattunk!

Ne találgasson, kedves doktor!

Az van, hogy a jóasszony könyvét nem lehet egyszerre olvasni, csak kis adagokban ajánlatos, mert különben jóvátehetelen agyi károsodást okoz, ami ugye az én agyammal csakugyan jóvátehetetlen. Ez ugyebár mennyiségi kérdés.
Azt a keveset eliszom inkább. Inkább a szesz, mint ez. Az alkoholtól legalább jól érzem magam egy darabig.

Egyáltalán nem értem, hogy Ön, kedves Watson hogyan úszta meg fordítás közben?

Elővettem hát a vadiúj első kiadású Viking visszatértemet, és mit találok benne:

".......- De ha így van, ha ilyen kevés a valószínűsége, hogy sikerül, nem lehetne még egy keveset... várni?
.......Mintha valami gorombaságot vágtam volna a fejéhez, fölpattant.
.......- Várni? Mire?
.......- Hogy nagyobb legyen a valószínűsége a visszatérésnek - hebegtem -, amíg tökéletesebb technika... nagyobb biztonság..."

A könyv 1963-ban jelent meg, 1961. május 25-én hirdette meg Kennedy elnök az Apollo programot, kezdetét vette a Moon Race, bár 1963-ban Hruscsov még tagadott minden ilyen tervet, a Szovjetunió hivatalosan csak a könyv megjelenése után egy évvel jelentette be saját holdprogramját. 1963-ban én még csak a a második ötéves tervben szerepeltem, melyet drága szüleim, jó magyarhoz híven az utolsó pillanatban teljesítettek, így csak elképzelem, hogy értelmiségi szinten milyen viták folytak a holdprogramról Magyarországon is. Zsoldos Péter állást foglalt, nagyon szimpatikusan, a program mellett, és az érvei, melyeket az idézet után a Móra Kiadó kötetének 36-37. oldalán olvashatsz, bizony - most jön a dübörgés! -, nagyon is pariban vannak az érveimmel, melyek a India alkirálya novellámban sorakoznak.
Miért is? Mert a vita most újra erről szól, és Alsó Merániában akadnak sci-fi rajongók, sőt szerzők is, akik tagadják az emberes űrkutatás szükségességét.

Ennyit Zsoldos aktualitásáról.

És, ha már Viking, vissza egy kicsit a mocsár mélyébe! A kettővel előtti postban említett Solaria vitán még az is elő jött, hogy még mindig kapni a Scolar kiadást a Vikingből (1999) is, és a Távoli tűzből (2002) is. Ez baj? Azt jelenti, hogy a könyv értéktelen?

Gimme a break!

Nyilván az a kétezer példányban kiadott fantasy az érték, amely maradéktalanul elfogy. Mert ugye zabálják, hiszen elfogyott... Most ne jöjjön nekem senki a Harry Potter vagy a da Vinci kód eladott példányaival! Mert ugye az is elfogyott.

Mellesleg a Viking első kiadása 21 700 (??????? a bolsevik tervgazdálkodás diszkrét bája?) példányban jött ki.

Az ilyen klaszikusoknak a boltokban a helye. Kifejezetten örülök annak, hogy mindkettőt kapni lehet, és egyszerre, legalább a Libriben.

Más részről szégyen, hogy kapni lehet. Szégyen azokra a sci-fi rajongókra, akinek nincsenek meg. Persze bizonyos szempontból értehető az idegenkedés: sajnos a Scolar Vikingjének borítója könyvészeti mélypont.

How Can We Utilize a Goose?

Móricka jutott eszembe a tepertős viccből, mármint, hogy mi haszna is van a dolgoknak, a libának konkretno, a Diagnózis és az internet kapcsán. Meg Karvalics Laci is eszembe jutott, hogy mégiscsak lehet valami az IT optimizmusában.

Az történt, hogy egy ember, aki sokat jelentett nekem, elolvasta a Diagnózist, és beírt a vendégkönyvbe. Ez így, önmagában nem jelent semmit. Viszont olyan emberről van szó, akivel a katonaságnál találkoztunk, együtt húztunk bakancsot, és az ilyesmi életre szól. Sajnos az élet úgy hozta, hogy elveszítettem vele a kapcsolatot. Egy ideig nem is kerestem, aztán megpróbáltam, még az utolsó ismert munkahelyén is, de a szemét szekus letagadta. A tengerentúlról meg nagyon nehéz volt, mert a jó ember igen kis internet-profilt mutat. De most megvan, hál' Istennek. És a korábbi akadályok, melyek barátságunkat nehezítették is eltűntek.

De még ez sem indítana arra, hogy egy ilyen félirodalmi blogba postoljak róla, ha nem ő lenne az a személy, aki annak idején elsőként (még möbius előtt!) olvasta a Justitiát, még drapp vonalas füzet korában. Aki, azzal, hogy annak idején bátorított, tulajdonképpen a szülőatyja ennek a blognak...

Felébredt optimizmusom, hogy talán meglelhetek még két-három elveszitett jóbarátot, akik hiányoznak.