A hónap mottója

Saját gondolataink kifejezésének joga azonban csak akkor ér bármit is, ha képesek vagyunk arra, hogy saját gondolataink legyenek."
Eric Fromm

2007. augusztus 17., péntek

Splinter

Nyugi, Flesy!

lesz bejegyzés, de momentán időnek az ő szűkiben vagyok.

Mindössze azért ugrottam be, hogy gratuláljak a tisztelt feleknek a magsröptű anyázáshoz. Most az egyszer örök tanulságul bennhagyom, de legközelebb nem fognak eszkalálódni a dolgok.

Más: engem is megdöbbent, hogy menyiféle eszközt próbáltok ki a lejáratásomra. Hajrá!
Most mindössze kettő, mert némi tanulságul szolgálhat, így nem haszontalan.
1. Úgy beállítani, hogy valamiféle általam magamnak megítélt erkölcsi magasságból prédikálok -egyszerűen hazugság. Az, hogy a gyomrom kifordul attól, amit csináltok, nem erkölcsi, hanem fiziológiás ítélet. Soha, sehol nem emeltem a saját erkölcsi rendszeremet a t. urakénál és hölgyekénél magasabbra. Ha valamiért úgy érzitek, az nem az én hibám.
2. Bájos, mennyire önmagát demonstrálja a tétel, kedves jó Amon, hogy ha arról pofázunk, amiről fingunk sincs, mennyire mellélőhetünk. Nem kenyerem a magyarázás, de most kivételt teszek, a gyengék kedvéért: Ha elolvastad volna a könyvet, akkor tudnád, hogy a Diagnózis borítóján egy jelenet látható a regényből, amikor Macao kitárt karral és üres kézzel jelzi a felette, a sötétben lebegő helikopternek, hogy fegyvertelen. A fény tehát nem a jó doktor homlokából indul ki, hanem a helikopter reflektorából, de ez mellékes tény. A kép második rétegének jelentéseit, miszerint a jó doktor reflektorfény miatt vetett árnyéka egy vörös keresztre feszül, neked, azt hiszem, felesleges magyaráznom.
Ezzel szemben a Dűne borítónak annyi köze van ahhoz könyvhöz, mint bármilyen másik sci-fi vagy fantasy szöveghez. Na jó, van homok. Az, hogy a békaperspektíva mennyire erős, kifejező nézőpont, és mennyire a kedvencem, függetlenül mások munkáitól, megnézheti bárki a honlapomon a galériában.