Joszipka!
A szemedet kaparom ki, Isten bocsássa meg a bűnömet! ha ki merel lépni a szeminárjiumból! Anyácskád, akinek megszakad a szíve.
Dzsugasvili Ügynök!
Minden körülmények között maradjon a bolsevik párt tagja! Bármilyen, ismétlem, bármilyen lépést megtehet a bolsevikok lejáratására, beleértve az emberölést is. Lehet akár a vezetőségük tagja is, elnök, titkár, stb., ha úgy nagyobb mozgásteret lát a megbízatás elvégzéséhez.
Ezt a levelet elolvasás után semmisítse meg!
Pjotr Ivanovics Raszkovszkij
MVD
MVD
Koba!
Vállald már el ezt a kibaszott titkárságot, elvtársam! Senki sem akarja, nyűg az egész. Proszit! Lev
Sztálin Elvtárs!
Ha még egyszer a hátam mögött… Mit is akartam? Mindegy! A Moszkvába lövetlek! Elvtársi üdvözlettel: Iljics
Kedves Joszif!
Köszönöm a beható érdeklodést egészségem felől!
Con afecto.
Lev Davidovics
Kedves Joszif Visszarionovics!
Ahogy a srácok megegyeztek, Lengyelország nyugati felét nemzetiszocialista megőrzésre átvettem!
Őszinte híved:
Adolf
Kedves Joszif Visszarionovics!
Kártyaadósságom fejében, kérlek, fogadd el Európa keleti felét a Háború után.
Örök barátsággal:
Winston
Sztálin Elvtárs!
Ma nem volt kit lelövetnem! Mi legyen? Az ön hű Berijája
Joszif Visszarionivics Sztálin (azelőtt Dzsugasvili) Kárhozottnak,
helyben
Kérdésére, miszerint, “Annak ellenére, hogy a Pokolban a kínzások mellett minden kárhozottnak nehéz fizikai munkát kötelező végeznie (kazánfűtés, tüzelő és salak ki- és behordás, kátrány töltés, stb.) miként lehetséges, hogy Adolf Hitler kárhozott mégis egy minden kényelemmel berendezett dolgozószobában ül, kávét, konyakot iszik, és finom cigarettákat szív, miközben valamit írogat?”, a válaszom a következő:
Adolf Hitler kárhozott legfelsőbb utasításra éppen Marx Károly Tőke című művét fordítja orosz nyelvről héberre, majd vissza.
helyben
Kérdésére, miszerint, “Annak ellenére, hogy a Pokolban a kínzások mellett minden kárhozottnak nehéz fizikai munkát kötelező végeznie (kazánfűtés, tüzelő és salak ki- és behordás, kátrány töltés, stb.) miként lehetséges, hogy Adolf Hitler kárhozott mégis egy minden kényelemmel berendezett dolgozószobában ül, kávét, konyakot iszik, és finom cigarettákat szív, miközben valamit írogat?”, a válaszom a következő:
Adolf Hitler kárhozott legfelsőbb utasításra éppen Marx Károly Tőke című művét fordítja orosz nyelvről héberre, majd vissza.
Belzebub
Főellenőr, Végrehajtási Csop.
Főellenőr, Végrehajtási Csop.
Most nem tudod, hogy mi van, mi?
Hát az van, hogy egy másik “ acél” [1] az előző postban föltett egy jellemzően kellemetlennek szánt kérdést, miszerint:
"Egyvalamit mondj meg, csak egyetlen egy dolgot.
Akinek nem tetszett a könyved, annak csak azért nem tetszhet, mert előítéletei vannak, mindenáron ellened beszél, valamilyen régi sérelme származott tőled, etc.?
Igen vagy nem?"
Számítottam a kérdésre, sőt alig vártam a kérdést.
Sekélyes gondolkodásra, vall, hogy miután egy rakás különböző elfogultságot felsoroltam a korábbi posztokban, csakis és kizárólag a személyes elfogultság került elő. Árulkodó, hogy talán “acél” esetében, ki remélem megegyezik az sfportálos acélpatkánnyal, ez a szempont tülekszik föl elsőként.
Nos, én nem erre gondoltam, bár abban biztos vagyok, hogy nagyszámú gyűlölőim azon kisebbségének, aki egyátalán a kezükbe vették, sőt kinyitották, továbbmegyek: elolvasták! már az első kinyomtatott karakter sem tetszett. Viszont szarom le, hogy nekik mi tetszik [3]. Tehát nemcsak annak nem tetszhet, amit írok, aki gyűlöl. És akkor mi van? Például tetszhet annak is, aki szeret, gyűlöl vagy közömbös (nem ismer). És akkor mi van?
Elégedett vagy?
Akkor, feltéve, ha azonos vagy az sfportálos acélpatkánnyal, felteszek én is két kérdést:
Hát az van, hogy egy másik “ acél” [1] az előző postban föltett egy jellemzően kellemetlennek szánt kérdést, miszerint:
"Egyvalamit mondj meg, csak egyetlen egy dolgot.
Akinek nem tetszett a könyved, annak csak azért nem tetszhet, mert előítéletei vannak, mindenáron ellened beszél, valamilyen régi sérelme származott tőled, etc.?
Igen vagy nem?"
Számítottam a kérdésre, sőt alig vártam a kérdést.
Sekélyes gondolkodásra, vall, hogy miután egy rakás különböző elfogultságot felsoroltam a korábbi posztokban, csakis és kizárólag a személyes elfogultság került elő. Árulkodó, hogy talán “acél” esetében, ki remélem megegyezik az sfportálos acélpatkánnyal, ez a szempont tülekszik föl elsőként.
Nos, én nem erre gondoltam, bár abban biztos vagyok, hogy nagyszámú gyűlölőim azon kisebbségének, aki egyátalán a kezükbe vették, sőt kinyitották, továbbmegyek: elolvasták! már az első kinyomtatott karakter sem tetszett. Viszont szarom le, hogy nekik mi tetszik [3]. Tehát nemcsak annak nem tetszhet, amit írok, aki gyűlöl. És akkor mi van? Például tetszhet annak is, aki szeret, gyűlöl vagy közömbös (nem ismer). És akkor mi van?
Elégedett vagy?
Akkor, feltéve, ha azonos vagy az sfportálos acélpatkánnyal, felteszek én is két kérdést:
- Sportszerűnek tartod, hogy te nyilvánosan butának nevezheted a könyvemet, így engem, miközben, ha én ostobának neveznélek azért, mert még egy buta könyvet sem voltál képes fölfogni, pápai kiátkozást kanék, vagy legalábbis a teljes szalonképtelenség* bélyegét hordoznám? (Ezért nem teszem.)
- Ha én azzal, hogy publikálok egy könyvet, közszereplővé válok, tehát vállalnom kell ennek következményeit, mikortól közszereplő egy blogíró (napi száz olvasó? ötven? húsz? öt?)? Mert ha közszereplő, akkor vállalja, hogy leostobázom a véleményét, ahogy ő teszi az enyémmel, és senki se vessen meg ezért! Egyenlő pályák, egyenlő esélyek.
Amire én gondoltam, az az egyéb elfogultságok bájos köre, melyek leginkább a sci-fi olvasóra jellemzőek, és leginkább a sci-fi írókat terhelik, a zsánert sújtják és kényszerítik ördögi körökre, maximum egy helyben topogásra.
A sci-fi olvasó ugyanis vár valamit a könyvtől. Sőt elvár. Ezek az elvárások azonban kétélűek, egyáltalán nem minden esetben hordoznak pozitív értéket, sőt. Ráadásul egy részükről a sci-fi olvasónak talán tudomása sincsen, mivel a zsáneren nevelődött, amelyet hozzá hasonlók elvárásai alakítottak évtizedeken át. A sci-fi olvasónak nem elég, hogy jól szórakozik, ő vár még valami “pluszt”, melyet általában világosan nem tud megfogalmazni, még magának sem, ha mélyrehatóan faggatjuk, kiderül, hogy ún. tudományos ötleteket, és ún. poént (csattanót) vár. Az csöppet sem zavarja, hogy az sci-fiben fellehető ún. tudományos ötletek legtöbbje blődség, lehetetlenség, bizonyítatlan fantazmagória vagy egyszerűen pseudoscience [4], a sci-fi olvasó magában leltárt vezet, és számolja ezeket, és nagyon elégedetlen, ha a letár nem kielégítő. A sci-fi olvasó ezen kívül elvárja a sci-fiben szinte egyeduralkodó krimiplotot (vö. Lem háborgása efölött [5]), azaz, hogy bizonyos dolgok relytéjesen (sic!) tálalódjanak, és a végén derüljenek ki, még regényekben is elvárva, ezt a jellemzően novellánál alkalmatos fogást. E sivár történetváz elvárások után nem lehet csodálkozni, hogy a sci-fi szerző irodalmilag is azt várja (el), amit megszokott (vö. azt eszed, amit kapsz, illetve azt főzöm, amit kívánnak kiadói és írói hozzáállások). Nyelvi invenciók inkább zavarnak, a sci-fi nyelve elvárhatóan ne legyen avantgárd, inkább kissé avétas, illendően a krimiplothoz. A si-fi olvasó szereti az E1-et (hozzászokott), még akkor is, ha ez az elbeszélésmód az érzelmi közelítésen túl jelen időben például a legszegényesebb, ha következetesen alkalmazzák. De természetesen a sci-fi olvasót ez a szegénység nem hozza zavarba, az írók többsége ugyanis E1 jelen időben szemrebbenés nélkül alkalmazkodik ahhoz a konvencióhoz (vö. kegyes csalás), hogy a sci-fi szereplők irodalmi formában magyarázzák el maguknak, kommentálják a világ eseményeit, nem egyszerűen lereagálják, mint a hétköznapi ember. Bizony ez esetben a “Jön a Tompika. Játszik a Tompika. Jé, kis csege!” az elvárás. A sci-fi író és olvasó számára álatalában E1 múlt időben nem elvárás a nagymonológ indoka, pedig nem drámában vagyunk, és a sci-fi szerző és olvasó összekacsintva simán szemet huny (képzavar) afölött hogy az elbeszélő a történet végén megdöglend (vö. Gyalog galopp, AaaaaÁ vára.). Szóval a nyelvi elvárások nem túlzottak, csak benne legyenek a szövegben azok a kulcsszavak, melyek jelenlétét a sci-fi olvasó, az aktuális téma divathullámnak megfelelően szintén elvár (divatos író meg belerak)! Apropó, témák. A sci-fi olvasó ellentmondásos szerzet az ő elvárásaiban. Szereti, ha ismerős témákról olvas, otthon van ő bennük, elvégre kurva sok sci-fit összeolvasott már, de nem szereti, ha ismerős motívumot lát. Főleg, ha azt a motívumot – még ha általános, emberi cselekvés, történelmi tett vagy történés, klisé, automatizmus, vándormotívum, etc. – egy másik, sci-fi szerző korábban megírta [6].
Vannak még hasonló elvárások, mint például képzettebb sci-fi olvasóknál a bolsevizmus és a romantika által az olvasókba vert ún. jellemfejlődés elvárása, de nem akarok itt mindent felsorolni, már így is elég okot adok a sértődésre (lásd később).
A sci-fi olvasó ennél is súlyosabb elvárása, hogy ő bizony remekművet akar. Kész. Nincs középszer! Remekmű vagy rakás szar. Ezt persze két, tökéletesen ellentmondásos folyamat eredményezte (Az alsómerán lelemény nem ösmér löhetetlent!), melyek nemhogy kioltották volna egymást, egészséges egyensúlyt hozva, hanem ezt az extrém [7] minőségi elvárást föl is erősítették. Nem részletezem, mert már tudod (Te emberfölötti ember vagy: sci-fi olvasó!), a módszerváltásig a kuczkai szigor általában csak a legjobbat engedte a közeledbe, a módszerváltás után pedig a szemét öntött el mindent.
És van még egy horribilis elvárása a sci-fi olvasónak: önmaga egója. Mert a sci-fi könnyebben átcsábít a Sötét oldalra, mint Palpatin Anakint. Egyrészt ha sci-fit olvasol, máris egy kissé magasabb rendűnek érezheted magad, mert hiszen a mezei irodalomhoz képest itten TUDOMÁNY van, amelyet nem minden földi halandó képes megérteni (Pedig… Lásd följebb, [4]). Erről a platformról aztán, a sci-fi irodalmi nyersanyagainak negatív tömege (Muhahahahaha, nesze neked pszeudotudomány!) adta csekély gravitációban elrugaszkodva a sci-fi olvasó máris a sci-fi írók között találja magát, és anélkül, hogy bármilyen valós írói teljesítményt fölmutatott volna, a bennfentesség okán máris véleményt alkot, először magában (“Ez szar! Ezt én jobban meg tudtam volna írni!”, etc.), aztán egójától és a könnyű sikertől hajtva nyilvánosan is. És máris kész a gonzó kritikus. De most nem erről a rögeszmémről kívánok hitszónoklatot tartani, megúsztad! Csupán jelzem, hogy ez az elfogultság is munkálhat benned: elvárod, hogy a könyv (téma) úgy legyen megírva, ahogy te megírnád.
Egyszerűbb sci-fi olvasóknak van egyszerűbb elvárásuk is: ők az írótól várnak el valamit. Többnyire azt, amit megszoktak tőle, elsősorban témában, de akár stílusban is, és ettől a megszokástól való bármilyen előjelű kitérés sárga lapot von maga után.
Mindezen elvárások (előítéletek) közül a nem sci-fi olvasó csak kevéssel terhelt, leginkább csak az íróval szemben vannak elvárásai, de szokott esélyt adni, mert tudja, hogy az irodalomban (Ellentétben a sci-fi irodalommal, ahol bizony, hajajaj!) a remekművek nem könnyen teremnek, és biza hajlamos megbocsátani gyengébb darabokat az eljövendő remekmű ígéretében. Mivel pedig irodalmilag kicsit szélesebb körből merít, hajlamos az író stiláris kilengéseit tolerálni sőt üdvözölni.
A magam részéről olvasóként egyetlen egy elvárásom van a könyvvel szemben: ne hazudjon a fülszöveg túlságosan nagyot. Mert, egyszerű lélek lévén, könyvet általában a saját ismertetése miatt olvasók el.
* Viccen és hamisításon kívül: a lütyő Wörk helyesírás ellenőrzője e szót “sezlonképtelenséggé” alakította át, míg a Wörkből pörk lett. Hozsánna néked Gates!
Jegyzetek:
[1] Előfordult a blogon, hogy egyszerre három acélpatkány [2] tülekedett a megjegyzésekben. Egy kicsit sok. Nyilán ezt feloldandó, most meg feltűnt “acél”, ki nyilván egyik ezek közül, s talán nem a legkisebb. Csak azt felejté el, hogy a múlt század történelmébe két “acél” is belerandított már. A föntebb említett Sztálin és a mi drága Aczél evtsunk, kinek kicsiny unokaöccse sem feledkezik meg a családi hagyományokról, s most politikai korrupciós ügyekben utazik…
[2] Hogy miért jó a sci-fi egyik legirritálóbb, és vénségére elviselhetetlenül nagyképűvé vált írója által a sci-fi egyik legirritálóbb, legsekélyesebb hősének kreált alak nevét nick-nek választani, nem értem. Barátkozom a gondolattal, hogy valahová Ketchikan néven regisztráljak…
[3] Akárhányan kielégíthetik például orálisan Ted Chiang írásművészetét, az általam olvasottak alapján ott van a nagy, szürke átlagban, és akárhányan tarthatják szar írónak Asimovot, számomra az Alapítvány trilógia mindig az elsők között lesz, ilyesmi. Avétas vagyok, tudom, nem korszerű etc. Ezt is szarom le.
[4] Például Chiangnál maradva, a komplex, értelmes pneumatikus logika. In Kétszázadik, GFK, 2009.
[5] In Tudományos fantasztikum és futurológia, 1969 magyarul 1974.
[6] Szeretek saját sebeimben vájkálni (Te nem? Nem szoktad lefeszegetni a vart, vagy véresre vakarni a szúnyogcsípést? Ja, te nem. Te emberfölötti ember vagy: sci-fi olvasó!), így ehhez példát a Justitiából illetve bírálataiból veszek. Hunyadi Mátyás királyunk nyilván Frank Herberttől lopta, hogy a dinasztikus okokból feleségül vett Beatrix helyett Borbálától legyen neki trónörököse. Karl May is Herberttől lopta az indián beavatási küzdelmeket, etc. Mivel Herbert is feudális világot írt le, meg én is bátorkodtam, így a feudalizmus általános ismérvei, tényei, automatizmusai mozgattak mindkettőnket. Az lenne hiba, ha én ez ellen megyek, csak mert Herbert így tett. Vannak természetsen párhuzamok, de pl. a hasadó atomenergia nálam teljesen tiltott, még a fúziós is csak korlátozottan használható, Herbertnél csak az atomfegyverek. Ha már párhuzamok, akkor az Argus 12-vel léteznek, de persze azt a mai többség valószínűleg nem olvasta...
[7] Normális esetben 100 műre jut egy remekmű, vagy még rosszabb az arány. Még igazán briliáns írók életmuvében is vannak közepes művek, sőt azokból van több. Cardnál a Végjátékra és a Szószólóra egy tucat közepes és legalább hat szinte tökéletsen értéktelen kötet jut. Még a kivételes zsoldosi életmu egyharmada is “csupán” közepes. Közepes művek százai, horribile dicitu silány művek ezrei “termelik ki” azt az egy műremeket. Sohasem volt másképpen, és nem hiszem, hogy ma kivételes korban élnénk…
[1] Előfordult a blogon, hogy egyszerre három acélpatkány [2] tülekedett a megjegyzésekben. Egy kicsit sok. Nyilán ezt feloldandó, most meg feltűnt “acél”, ki nyilván egyik ezek közül, s talán nem a legkisebb. Csak azt felejté el, hogy a múlt század történelmébe két “acél” is belerandított már. A föntebb említett Sztálin és a mi drága Aczél evtsunk, kinek kicsiny unokaöccse sem feledkezik meg a családi hagyományokról, s most politikai korrupciós ügyekben utazik…
[2] Hogy miért jó a sci-fi egyik legirritálóbb, és vénségére elviselhetetlenül nagyképűvé vált írója által a sci-fi egyik legirritálóbb, legsekélyesebb hősének kreált alak nevét nick-nek választani, nem értem. Barátkozom a gondolattal, hogy valahová Ketchikan néven regisztráljak…
[3] Akárhányan kielégíthetik például orálisan Ted Chiang írásművészetét, az általam olvasottak alapján ott van a nagy, szürke átlagban, és akárhányan tarthatják szar írónak Asimovot, számomra az Alapítvány trilógia mindig az elsők között lesz, ilyesmi. Avétas vagyok, tudom, nem korszerű etc. Ezt is szarom le.
[4] Például Chiangnál maradva, a komplex, értelmes pneumatikus logika. In Kétszázadik, GFK, 2009.
[5] In Tudományos fantasztikum és futurológia, 1969 magyarul 1974.
[6] Szeretek saját sebeimben vájkálni (Te nem? Nem szoktad lefeszegetni a vart, vagy véresre vakarni a szúnyogcsípést? Ja, te nem. Te emberfölötti ember vagy: sci-fi olvasó!), így ehhez példát a Justitiából illetve bírálataiból veszek. Hunyadi Mátyás királyunk nyilván Frank Herberttől lopta, hogy a dinasztikus okokból feleségül vett Beatrix helyett Borbálától legyen neki trónörököse. Karl May is Herberttől lopta az indián beavatási küzdelmeket, etc. Mivel Herbert is feudális világot írt le, meg én is bátorkodtam, így a feudalizmus általános ismérvei, tényei, automatizmusai mozgattak mindkettőnket. Az lenne hiba, ha én ez ellen megyek, csak mert Herbert így tett. Vannak természetsen párhuzamok, de pl. a hasadó atomenergia nálam teljesen tiltott, még a fúziós is csak korlátozottan használható, Herbertnél csak az atomfegyverek. Ha már párhuzamok, akkor az Argus 12-vel léteznek, de persze azt a mai többség valószínűleg nem olvasta...
[7] Normális esetben 100 műre jut egy remekmű, vagy még rosszabb az arány. Még igazán briliáns írók életmuvében is vannak közepes művek, sőt azokból van több. Cardnál a Végjátékra és a Szószólóra egy tucat közepes és legalább hat szinte tökéletsen értéktelen kötet jut. Még a kivételes zsoldosi életmu egyharmada is “csupán” közepes. Közepes művek százai, horribile dicitu silány művek ezrei “termelik ki” azt az egy műremeket. Sohasem volt másképpen, és nem hiszem, hogy ma kivételes korban élnénk…
78 megjegyzés:
Ahogy egy íróhoz illik: eldöntendő kérdésre hosszú írással válaszol :-) Dicséretes mit meg nem tesz a t. szerző olvasóiért.
Ha már meg lettem szólítva, akkor had feleljek így késő éjjel. Illetve ha már le lettem tegezve, bátorkodom én is ezt tenni a nálam sokkal idősebb szerző úrral.
Először is:
Közszereplő lettem! Soha jobbat!
Másodszor:
Nem tudom, ki a másik két acélpatkány, de 2009 elejétől én vagyok az "acélpatkány/acél" aki itt kommentel. Ha jól emlékszem minden komment az enyém, kivéve párat az olvasók életkoráról szólóposztnál.
Igen, azonos vagyok az sfportalos acélpatkánnyal. Öröm értesülni róla, hogy olvastad a bejegyzésem a regényedről. Majd erre később visszatérek.
Hogy miért éppen acélpatkány, fogalmam sincs. Tetszettek fiatal (16-17) évesen Harrison regényei (számomra nem irritáló, de ez van, mindenkinek lehetnek fogyatékosságai) és azért. Sokat viccelődtek már ezzel. Az "acél" pedig azért, mert rövidebb. Létezik ugyan más rövidítés (AP), de én azt nem kultiválom. Igen, ismerős előttem az az Aczél (papírral tudom bizonyítani, tavaly szereztem történelem diplomát), és ezzel az áthallással is tisztában vagyok. Ami Sztálin párhuzamát illeti, bevallom becsülettel ez eszembe sem jutott (most egy-két volt tanárom szemét összeráncolná). Talán a világnézeti különbségünk miatt, neked eszedbe jutott egy diktátor akinek több millió emberélet szárad a lelkén, nekem nem. Ilyen az élet.
Nos, ha ennyire érdekel a kilétem, kész vagyok teljes nevet, címet, telefonszámot, személyi igazolvány számot és egyéb szükséges adatot megadni. És hajlandó vagyok az első bloggerper vádlottja lenni. Legalább igazán híres leszek, nem csak 15 percre. Ez is valami.
[folyt. köv.]
Hol is kezdjem akkor? Haladjunk talán szépen sorjában.
"Sekélyes gondolkodásra vall [...]" - ez is egy vélemény, de nem sértődtem meg, ennél durvábbakat is mondtak már rám.
"egy rakás különböző elfogultságot felsoroltam a korábbi posztokban, csakis és kizárólag a személyes elfogultság került elő" - már megbocsáss kérlek alássan, Hacsekem, de nem te emlegeted fel ezeke unos-untalan? A kérdésemet is ez a mentalitás váltotta ki. Lásd: [1] "bár abban biztos vagyok, hogy nagyszámú gyűlölőim azon kisebbségének, aki egyátalán a kezükbe vették, sőt kinyitották, továbbmegyek: elolvasták! már az első kinyomtatott karakter sem tetszett [...]"
"Árulkodó" - minden bizonnyal. Miről is?
"bár abban biztos vagyok, hogy nagyszámú gyűlölőim azon kisebbségének, aki egyáltalán a kezükbe vették, sőt kinyitották, továbbmegyek: elolvasták! már az első kinyomtatott karakter sem tetszett" - szíved joga, te is csak ember vagy.
"éldául tetszhet annak is, aki szeret, gyűlöl vagy közömbös (nem ismer)." lásd [1].
"És akkor mi van?" - sok minden, de erre később.
"Elégedett vagy?" - majd ha leírtam a kommentem. Egyébként tök mindegy, hogy én elégedett vagyok-e. Nem veszed észre, hogy ez nem rólad vagy rólam szól.
"Sportszerűnek tartod, hogy te nyilvánosan butának nevezheted a könyvemet, így engem, miközben, ha én ostobának neveznélek azért, mert még egy buta könyvet sem voltál képes fölfogni, pápai kiátkozást kanék, vagy legalábbis a teljes szalonképtelenség* bélyegét hordoznám?" - Engem is érhet ilyen vád. Emberek vagyunk, jogod van hozzá, párbajra is kihívhatsz. Nyugodtan nevezhetsz akárminek, jogod van hozzá. Nyilvánosan is bocsánatot kérek azért, amilyen hangnemben megírtam a véleményem. Viszont a véleményemen ez semmit sem változtat. Ugyanis be kellene ismerned, hogy az olvasói adatok, a visszajelzések és a bevételeid azt bizonyítják, hogy írtál egy rossz regényt. Ezt nem én mondom, hanem a regény fölött lebegő idea, amire te és a hozzád hasonló szerzők előszeretettel hivatkoznak, amikor azt mondják, hogy az olvasók "nem értették meg" a műveteket. Nem értettem meg. Selejt vagyok. Ennyit erről. Lépjünk tovább.
"Ha én azzal, hogy publikálok egy könyvet, közszereplővé válok, tehát vállalnom kell ennek következményeit, mikortól közszereplő egy blogíró (napi száz olvasó? ötven? húsz? öt?)? Mert ha közszereplő, akkor vállalja, hogy leostobázom a véleményét, ahogy ő teszi az enyémmel, és senki se vessen meg ezért! Egyenlő pályák, egyenlő esélyek." - Ámen. Elfogadom, touché, mousieau. Innentől egy árva sort sem teszek Antal József regényeiről, se novelláiról (mivel írtam korábban novella-véleményt is a Zsoldos-díjak kapcsán, és idén is teszem majd, a te írásaidat értelem szerűen kihagyom). (Egyébként érdemes lenne kicsit jobban beleásnod a "viszonyom Antal József SF szerző művei iránt" körbe, de erre is vissza kívánok térni.)
"Amire én gondoltam, az az egyéb elfogultságok bájos köre, melyek leginkább a sci-fi olvasóra jellemzőek, és leginkább a sci-fi írókat terhelik, a zsánert sújtják és kényszerítik ördögi körökre, maximum egy helyben topogásra." Meghasad a szívem. Akkor ne írj SF-et. Vonnegut, Lem, ők megtették. Tudom, szereted az SF-et, vagyunk ezzel így egy páran. Egyébként ha most azzal próbálod mentegetni a Justitiát, hogy az "újfajta írói fogások" miatt nem voltam képes megérteni (én, és a hazai SF olvasók nagy többsége), akkor el kell szomorítsalak. Olvastam én Thomas Pynchon Grawity's Rainbowját (igaz, csak 120 oldalt), és tetszett! Ez hogy lehet? It' a miracle!
[folyt köv]
"A sci-fi olvasó ugyanis vár valamit a könyvtől." - hogy tetsszen neki. De ezt ugyanúgy elvárom egy krimitől is, ne ess kétségbe.
"az elvárások [...] nem minden esetben hordoznak pozitív értéket" - látod, ebben egyetértünk. Hány de hány elvakult SF hívőt láttam már, akinek egy Star Wars szintű regény jelenti a non plus ultrát!
Az itt következő szép és bonyolult eszmefuttatásoddal nagyjából egyet értek (nahát, megértettem amit leírtál, miracle too!)
"A sci-fi olvasó ennél is súlyosabb elvárása, hogy ő bizony remekművet akar." - ezt a varázsgömbödből olvastad ki? Én ilyet nem nagyon tapasztaltam, főleg ha visszautalunk a korábban leírt szavaidra, miszerint az SF olvasó "merőben buta állatfaj". Én legalább is ezt (is) leszűrtem a szavaidból, de minden bizonnyal megint én tévedek.
"módszerváltásig a kuczkai szigor általában csak a legjobbat engedte a közeledbe, a módszerváltás után pedig a szemét öntött el mindent." - ezzel én sem értek egyet. Ha szeretnéd példálózhatok.
Amit a gonzó kritikus (egyébként ezzel a megnevezéssel nagyon nem értek egyet, de te tudod, legyen az) kialakulásával qvára de nem értek egyet. Node, mivel a szöveg vége itt hirtelen átfordul E/2-es megszólításba, ezért gondolom ez nekem szól.
És akkor jöjjön a nagy coming out! Dobpergést kérek, Maistro! Egen, én is írtam már kétes értékű (érték, bah! posvány!) írkálmányt. Sőt, tavaly még a Preyerre is küldtem be írást (ahogy azt Warsonunk maga is igazolhatja, ha megkérdezed), sőt, szépen kivártam a soromat és ott álltam előtted és hallgattam, mit mondtál (egyébként köszönet érte, több fontos gondolatot indított el bennem). Ha érdekel, és emlékszel még kik álltak előtted, szívesen adok személyleírást. Egyébként tovább megyek, ugyanez a kétes írás átdolgozva meg is jelent egy ACS-ben, ami az ACS általános minőségét is jelzi (elnézést az esetleg ott publikáló profi szerzőktől, de ez az igazság, ha "az" megjelenhetett akkor nem túl rózsás a helyzet...) De sosem gondoltam, hogy az munkál bennem, hogy én is író akarok lenni, ezért bántom a zseniket! O tempora, o mores, minő felismerés! A buddhai megvilágosodás fényes útjára léptem most rá, megvilágítottad előttem a bennem buzgó Gonoszt, megyek is és keresek egy ördögűzőt!
Félre a tréfával! Nem ilyesmi motivált. Elolvastam a regényed. És feldühített. Bosszantott. Szúrta a szememet. Tudod mi? Hogy egy ilyen szintű művet a te "Alsó-Merániádban" kiadnak. Ugyanis ez a regény gyenge. Hogy ezt megértsd, javaslom a korábban leírtakat az olvasók véleményéről.
De menjünk tovább, kedves útitársaim a Sorsban!
"biza hajlamos megbocsátani gyengébb darabokat az eljövendő remekmű ígéretében" - ám legyen, megbocsájtok. Elismered a műved gyengeségét (vagy félreértettem volna?), cserébe két éven belül leteszed az asztalra a "Remekművet". Különben nincs alku, kis hamis!
"Mivel pedig irodalmilag kicsit szélesebb körből merít, hajlamos az író stiláris kilengéseit tolerálni sőt üdvözölni." - olvass Pynchont. Megéri.
"egyetlen egy elvárásom van a könyvvel szemben: ne hazudjon a fülszöveg túlságosan nagyot" - olvastad a Justitia fülszövegét? Akkora hatásvadász mint a Big Ben! Ráadásul ha ilyen egy női regény, akkor én eddig nem ismertem nőket.
[folyt.köv.]
Amit a köztem és Aczél György közt fennálló rokonságról írsz hízelgő, de csöppet sem igaz. Az őseim a nevem alapján tisztes mesteremberek lehettek :-)
A saját sebben vájkálásról: jó dolog az, csak nehogy elfertőződjön. Amennyiben az elhalt réteget tünteted el, dicséretes. Egyébként meg balgaság.
Egyébként halvány lila gőzöm sincs, hogy kerül ide Mátyás és Marx. Én rólad beszéltem meg Herbertről. Nem baj az, ha merítesz belőle (megtették sokan mások), de nem így. Lebutítod az egészet és beletuszkolod a saját regényedbe. Ez akkor is csípné a szemem, ha teszem azt egy "szépirodalmi" szerző teszi ezt. Egyszerűen ez nem így működik, meg tudod érteni?
Igazad van, az Argus-12-ről sosem hallottam. Szégyen és hamu a fejemre!
Amit a remekművek/középszer arányáról írsz megértem. De hogy jön ez most ide? Magadra alkalmazod tántán?
És akkor zárszónak pár gondolat.
Azért kezdtem el olvasgatni a blogodat, mert szellemes, érdekes szöveget találtam itt. Szerettem ide járni. Aztán történt valami. Elolvastam a regényed. És utáni picit másképp néztem rád. Nem lettél ellenség, nem gyűlöltelek meg, miért is lett volna rá okom? De az utóbbi időben elkövetett fröcsögő vergődésed már igazán kiábrándított. Elméletileg te egy diplomás, érett ember vagy, tapasztalatok egész sorával. És olyan tettekre és kijelentésekre ragadtatod magad, amire egy tizenévesnél találunk példát. Nem veszed észre, hogy egyre több olyan ember lesz így körülötted, aki kiábrándul belőled? Tönkreteszed a magad köré kiépült tiszteletet. Ilyen emberre kellene felnézni? Én nem várom el, hogy bárki felnézzen rám, ugyan, mire fel? 22 éves vagyok, semmit nem tettem még le az asztalra. Blogolni is magam miatt blogolok, szeretem csinálni, ha olvasgatnál tőlem más bejegyzéseket talán te is észrevennéd. Persze ha nem veszett ki belőled ez az érzék.
Egyre több ember számára vagy nevetséges. Ezt személyesen tapasztalom. Gondolkodj el ezen.
Végezetül: hajlandó vagyok veled ezt a problémát in real life is megtárgyalni. Nevezd meg az időpontot, de nekem a következő hungarocon is megfelel (amennyiben más időpontot és helyet adsz meg, ám legyen, megteszem amit megkövetel tőlem a haza, bármilyen áldozattal is járjon).
Üdvözlettel:
Takács Gábor, acélpatkány
Nos, Acélpatkány, az igazi, mint Trebits, ezek a megjegyzések ugyanazt bizonyítják, amit leírtam: nem vagy hajlandó, csak a saját elfogultságaidon keresztül ítélni. Ami mindekinek szíve joga. Ami ezen túlmutat, az az általánosítás, és tömeg mögé rejtőzés, mely tömeg ráadásul kétséges. Tehát
1. azért, mert neked és néhány barátodnak nem teszett a könyv, attól még legalább annyian vannak, akinek teszett - csak éppen ők nem uagatják tele ezzel a véleménynel a világhálót.
2. a fogyási adatokat sem te sem én nem ismerjük, a Librik jó részéből már kifogyott, ellentétben mondjuk a Clip arttal, a Grinnel, méga keringéssel is. Ehhez mit szólsz?
3. Hogy mit kerestem a könyvvel, ahhoz - megbocsáss! - mi közöd. És annak mi köze a könyv minőségéhez?
Ergo, ne vetítsd ki olyanokra a véleményed, akiket nem ismersz! Lehet egyfajta meggyőződésed, de az attól még nem az abszolút igazság, legalábbis addig, amíg ezt nem bizonyítod.
Egy könyv nem attól szar, mert te és három barátod azt mondjátok. Hogy ezt kategorikusan kijelenthessük, ahhoz kicsit több kell.
Mint ahogy egy könyv nem attól női könyv, mert én azt mondom. Attól az, hogy női hős, női téma szerepel benne, netán az időfelfogása is női (ciklikus) és női olvasókat céloz, de ami a legfőbb, a női olvasók kedveli is (már, ha eljut hozzájuk). Mert ők, bármennyire is szeretik ennek ellenkezőjét állítani egyesek, kicsit másképpen olvasnak.
Azt elhiszem, készséggel, hogy nem teszett a könyv neked. Nem is vártam mást: előre megmondhattam volna, hogy kinek nem tetszik majd. Mint ahogy azt is megmondtam, hogy kinek tetszik, az már az én bajom, hogy a kiadó ezt most sem hajlandó tudomásul venni... De ez megnt csak nem tartozik ide.
Folytatás:
Mirt kellene elismernem a könyvem gyengeségét? Tettem ilyen ígéretet?
Több remekművem van készen egyébként, egyik már egy kiadónál, a másik kettőről fontolgatom, hová vigyem... :-) Számosat pedig be kellene fejezni.
Félre a tréfával: nekem, ha eddig nem vetted volna észre, nem ambícióm, hogy remeművet írjak, meghagyom ezt a nemes föladatot másnak.
Szóval tőlem függetlenül, tedd csak le TE azt a remekművet. Én bizony őszintén várom. Minden hátsó szándék nélkül, mert szeretek olvasni. Előítéletek nélkül.
Most ideírok egy maximát: csak a buta ember várja minden könyvtől, hogy remekmű legyen. Meglepődtél?
Technikai közlemény: az E2 nem általánosítás, e blog olvasója szólittatik emigyen állandóan.
"Egyébként halvány lila gőzöm sincs, hogy kerül ide Mátyás és Marx. Én rólad beszéltem meg Herbertről. Nem baj az, ha merítesz belőle (megtették sokan mások), de nem így. Lebutítod az egészet és beletuszkolod a saját regényedbe."
Ezzel a három mondattal sok a baj.
Ha nem érted, akkor még egyszer: azt akartam megmutatni Mátyással és May-jel (Nem Marx, lehet, hogy a Winnetout vagy az Ezüst tó kincsét sem olvastad?)hogy Herbert is merített a történelemből (a királyné-ágyas, és a fremen felvételi (párviadal) esetében, például) - mert nem tehetett más. Nekem sem volt szükségem Herbertre, hogy ezeket használjam, olyan nehéz ezt átlátni? Ő úgy használta, én így. Mutasd meg hogy miért butább az én verzióm, mint az övé!
OFF ON
Én szeretem Herbertet, de az a trükk, hogy mélyenszántó, ámde megvakarva üres (vagy kölcsönzött) eszmefuttaásokkal indítja a fejezeteit sokakat megtéveszt - többnek mutatja, mint amilyen valójában. A mélyebb trükk benne, hogy sok ilyen mottó önreflexiv a szöveggel: egymást igazolják.
OFF OFF
"olvastad a Justitia fülszövegét? Akkora hatásvadász mint a Big Ben! Ráadásul ha ilyen egy női regény, akkor én eddig nem ismertem nőket."
Nme az én szövegem, nem is értek vele egyet, de a Galaktika marketing működése misztikus előttem. Egyetlen hatsvadász szó van benne egyébként, az univerzum, ami az egytelen hazugság is. Ha ennyi hazugság lenne minden fülszövegben, kiegyeznék velük általában... A nőket pedig, valószínűleg nem ismered, mint ahogyan egyéb másról is kevés fogalmad lehet - egyszerűen korodnál fogva. Lassan rátérve a közszereplés témájára, ez azonban nem mentesít a felelősség alól.
Lehet tréfával elütni ezt a dolgot, az internet nyilvánosságát elbagatellizálni - ugyankkor, amikor az új médium eljövendő kizárolagossága lebeg a levegőben. Nme azért lebegtetetm a perek rémét, a felelősséget, mert magam ilyesmivel akarok élni, csak annyit, hogy a világon minden anarchkius elem előbb-utóbb betagozódott a mag helyére a táradalomba, és jogilag szabáyozottá vált.
Folytatás:
Az internet és az internetes publikálás egyelőre anarchikus, a szereplőire nézve ennek minden előnyével, de amikor kemény gazdasági érdekek lépnek fel, akkor lesz ellenőrzés, és lesz jog is fölötte, ezt borítékolom. Az infrastruktúra ugyanis döntően már nem magánkézben, hanem vállalati és állami ellenőrzés (csomópontok, szetellitek, gerinchálózat, szerverek) alatt van: szarják le nagy ívben a PC boldogabbik végén lógó, rejszoló kamaszgyereket. Mindenki az internetes publikálás előnyeiről beszél. Egy előny bztosan lesz: a letöltési adatok promt hozzáférhetők lesznek kiadónak, terjesztőnek, szerzőnek, és csak szemfüles, pénzéhes ügyvédek kérdése (ezekből nincs hiány, ugyebár) hogy a letöltési adatok változását a recepció megnyilvámulásaival összekössék. Akasztás nem lesz, ahogy a csürhe tisztelt tagjai itten vizionálták, de kártérítési pör, az igen. Ne legyen ebben igazam!
(Ennek kiemelése az adott postból egyébként megint csak érveléstechnikai csalás volt: az egész egy kiragadott részét nevetségessé tenni (nem cáfolni! feltételes ad hominem), hogy az egésszel ne kelljen foglakozni. Ezzekkel a technikákkal néha te is élsz (pl. e hozzászólások elején), biztos vagyok benne, hogy nem szándékosan: ez az általános magyarországi vitakultúra, majd ötven év bolsevizmus nem múlik nyomtalan. Csak éppen én ezt nem fogadom el.)
"Elolvastam a regényed. És utáni picit másképp néztem rád. Nem lettél ellenség, nem gyűlöltelek meg, miért is lett volna rá okom? De az utóbbi időben elkövetett fröcsögő vergődésed már igazán kiábrándított."
Megbocsáss, ez non sequitur. Mi köze a "fröcsögő vergődésemnek" ahhoz, hogy elolvastad a könyvet? Egyáltalán, bizonyítsd be, mi a fröcsögő vergődés, írd le, példákkal illusztráld, mutasd, kit sértettem személyében, mutass olyan fröcsögést, ami nem válasz egy korábbi aljasságra. (Amit én fröcsögésnek tartok például, azok Szabó Sanyi kis provokatív, összekcsintós szurkapiszkái, melyeket blogmegjegyzésekbe szokott belszúrni, talán várván, hogy valaki reagál rájuk... Nem szoktak, elég átlátszó a dolog.)
Szóval, ilyes illusztrációkat szeretnék magamról, különös tekitettel olyas előfordulásokra, hogy más blogokon ekívül szellemi kúrmérgezést folytatnék. Tessék!
"És olyan tettekre és kijelentésekre ragadtatod magad, amire egy tizenévesnél találunk példát."
Megint csak bizonyítást, kérlek! Főként a tettekre lennék kíváncsi. Példának okáért én senkinek sem törtem el a szemüvegét, csak mert az illető lett Európa Legjobb SF Írója, és nem én... Ez egy tett (valós), például.
Azt tudom, hogy sokan megsértődtek, mert senki sem szereti, ha analizálják. Érdekes módon a legtöbben azért, mert ún. kritikai teljesítményükben kételkedem.
Miért is fáj ez annyira?
És visszatérve a post kérdésére: Miért szabad nyilvánosan kritizálni, és ugyankkor miért nem szabad arra nyilvánosan válaszolni? Mert ezt a kérdést megint csak komikummal próbáltad elütni te is.
A művel szemben lehetnek kívánalmak, a kritikával szemben nem?
Nem a véleményalkotási jogotokat vitatom el, arra szeretném rávenni a gonzó és egyéb kritikusokat, hogy legyenek alaposabbak.
Néha ott vagyok a Trombitásban.
Nem azért, hogy meggyőzzelek a Justitia értékeiről, mert minek...
Csak:
"S még ottan
egy pillanatig szórakozottan
eltünődtem, - hiszen lehetnénk
jóbarátok, együtt mehetnénk
a kávéházba s teát kavarva
szépet, jót, igazat akarva
beszélgethetnénk irodalomról,
vagy más ily fontos emberi lomról..."
De ennek akkor is, most is csekély az esélye...
Igazság szerint nagyon nem értem, mi a fenének kommentelek én nálad. Már hetekkel korábban látszott, hogy úgy sem érek el eredményt.
Üljél csak mindentudó trónusodon, biztos kényelmesebb mint némely szék amiben én ülök.
CSak pár dolgot írok, aztán el is felejtem ezt a blogot, van nekem jobb dolgom is mint egy sértett emberrel társalogni.
Először is, nem kívánom letenni az asztalra semmilyen remekművet. Én nem írok, van annál józanabb eszem, hogy rájöjjek, nincs értelme. Egyébként ezzel az "írd meg jobban" hozzáállással bizonyára már te is találkoztál.
Ami a koromat és a tapasztalataimat illeti, érdekes összekapcsolás. Szerinted egy 22 éves nem lehetett még életében szerelmes, nem kerülhetett még kényszerhelyzetbe, nem lehetnek ismeretei és tapasztalatai a világról.
"csak a buta ember várja minden könyvtől, hogy remekmű legyen. Meglepődtél?" - nem, ugyanis akkor nem vagyok buta ember. De ezt nem sikerült kiolvasnod a válaszomból, ellenben pár ott nem szereplő dolgot igen. Bravo, maistro.
Ami a humort illeti, igen, elbagatelizálom, mert ezt nem lehet komolyan venni. Egyszerűen nevetséges ami itt megy egy ideje, de ezt persze te belülről nem látod.
Egyébként te ugyanúgy kettős mércével mérsz, mint akiket megszólítasz. Ugyanúgy félremagyarázol, sarkítasz, és így tovább. Általánosítok, igen, mert nincs se kedvem se affinitásom nyomozóként példát keresni. És itt nem jegyzem meg, hoyg szerinted amúgy is kiragadott részlet lenne amit kiforgatok.
A kártérítési perrel nem vicceltem, perelj be nyugodtan. De akkor kérlek, szólj már pár szépirodalmi szerzőnek, hogy esetleg egy élet és irodalmat vagy más folyóiratot is pereljenek be. Vagy a könyvterjesztőket. Stb.
Végezetül pedig: mondtam, nem akarok kibújni a felelősség alól. Erről szól az élet, az ember vállalja tetteiért a következményeket. Nem pedig másra mutogat és mást hibáztat, hanem józan fejjel elgondolkodik a problémáról.
Én itt most befejeztem, mint már mondtam, nincs értelme. Tekints ezt annak, aminek akarod, megfutamodás satöbbi. IRL elvitázgatok, ilyen típusú szájtépésre viszont nem vagyok hajlandó időt áldozni.
Kívánok sok-sok publikációt, népes rajongótábort és sikereket neked. Adieu!
balfrász: "a fogyási adatokat sem te sem én nem ismerjük, a Librik jó részéből már kifogyott, ellentétben mondjuk a Clip arttal, a Grinnel, méga keringéssel is. Ehhez mit szólsz?"
Ennél kevésbé laikus módon is összehasonlíthatod: kérdezz rá a kiadónál. Összehasonlításként jó lehet.
"Példának okáért én senkinek sem törtem el a szemüvegét, csak mert az illető lett Európa Legjobb SF Írója, és nem én... Ez egy tett (valós), például."
Gáspár azért szecskázta fel Szélesi szemüvegét, mert nem ő (mármint GA) lett Európa Legjobb Sci-Fi Írója? Nahát, miket meg nem tud az ember. :)
woof
Csak annyit szeretnék hozzáfűzni a fenti "vitához": nagyon sajnálom, hogy a kritikáról való elmefuttatások egy ilyen személyeskedő, és véleményem szerint aljas bejegyzéshez vezettek. Nem érzem indokoltnak, hogy csak azért kerüljön pellengérre valaki, mert nem azonos a véleménye a blogszerzőével. Félreértés ne essék, nem azzal van problémám, hogy a felek között véleménykülönbség alakult ki! Elvileg a viták, diskurzusok előbbre viszik a világok - vagy legalábbis ebben reménykedem. De ez nem vitaalap, ez támadás.
De a legnagyobb problémám nem ezzel van, hanem azzal, ahogy a blogszerző az olvasókról nyilatkozik. Ne haragudj meg, de miért gondolod, hogy ilyenek az olvasók? Mi alapján vontad le a következtetéseidet? Mert szerintem a nagy átlag nem ilyen. Nem hiszem, hogy az emberek csak remekműveket várnának. És ha azt várnak? Nem szuverén joga az mindenkinek, hogy várjon valamit egy regénytől? Az pedig nonszensz, hogy azért tartja valaki magát felsőbbrendűnek, mert sci-fit olvas! Ezt mégis honnan vetted? Sőt, szerintem az sem igaz, hogy egy sci-fi olvasó más, mint egy nem SF-olvasó. Miért ne olvashatna valaki SF mellett mást is? Akár ponyvát, akár szépirodalmat, akár Danielle Steelt, akár Eszterházy-t. Szerintem végletesen leegyszerűsíted és általánosítod az embereket, és a levont következtetéseid igenis lehetnek sértőek. Tudom, akinek nem inge, ne vegye magára, de igazából nem értem, hogy miért támadod egyre durvábban az olvasókat. Nem értelek, pedig próbálkozom vele.
A másik: véleményem szerint az általad gonzó-kritikusokkal szembeni kirohanásaid gyerekesek. Valahogy olyan ez, mintha szembe akarnál menni a fejlődéssel. Ez az internet, és az internet igenis kitermeli a maga 15 perc hírnevét vagy így, vagy úgy. Ha ez neked nem tetszik, persze szíved joga, hogy felszólalj ellene, de nem érzed az ellentmondást, hogy ezt pont az internet igénybevételével teszed? Valójában te is ugyanilyen gonzó-kritikus vagy, csak a kritikád tárgya nem az SF-regény, hanem az SF-olvasók és kritikusok. Egyébként annyit hozzátennék, ha nem értesz egyet egy blogszerző véleményével, miért nem kommenteled ott? Szerintem kicsit közvetlenebb hatást érhetnél el, mint így. És nem mellékesen, tisztességesebb lenne, mert a blogszerző (sic! kritikus) helyben megvédhetné az álláspontját, és nem kellene csak azért ellátogatnia egy másik blogra, hogy egyáltalán tudomást szerezzen arról, hogy őt bezony kicikizték.
Csak reménykedem benne, hogy sikerült mindenféle személyeskedés nélkül kifejtenem a véleményem. Egy valamit azért a számládra kell írnom, Balfrász: rákényszerítesz arra, hogy kellően higgadtan gondoljam végig a mondandómat, ezt köszönöm neked. Bár igazság szerint akkor lennék a legboldogabb, ha nem éreztem volna szükségét ennek a hozzászólásnak a megírására.
Innen a lelátó széléről: Mink itt nagyon jót szórakozunk, és nem is zavarnánk meg a műsort, csak feltennénk a kérdést, hogy kérem szépen mi az az ACS? Mert ha tényleg olyan gáz, akkor kell nekünk.
Üdv: Montgomery
Acélpatkány,
én nem értelek. Miért vársz el tőlem megértést, ha nem érvelsz, nem támasztod alá példákkal, elemzésekkel a a véleményedet, hanem kijelentesz és/vagy prekoncepcionálsz? Így a másik vitapartnernek esélye sincs semmmire.
Tudom, hogy ez az átlag magyar vitakultúra, de nem kellene ezen változtatni a sértődés helyett?
És, ez nem nyalás, veled legalább lehet(ett) vitázni.
A tapasztalataidról: az én tapasztalataim azt mutatják, hogy az emberek többsége képtelen irodalmi műben elfogadni azt, amit személyesen nem élt át. Nem hinném, hogy, mint mondtad, huszonkét évesen olyan sok megélt élményed van a házasságról, gyerekekről, elhanyagolódásról etc. Ez nem személyeskedés akar lenni, ennek statisztikai valószínűsége van. Viszont a tapasztalatok hiányát empátiával át lehet hidalni.
De ha te úgy értékeled, hogy amit itt olvasol, annak semmi értelme, sértődött fröcsögés vagy személyes támadás ellened, az a te dolgod. Nem az akar lenni.
Én kritikát akarok. Elsősorban magamnak, másodsorban a kollégáknak, és nem utolsósorban az eljövendő generációknak. Hogy valaki ne egy egymondatos, átgodolatlan odavetett megjegyzés miatt hagyja abba az írást. Vagy el se kezdje...
Hogy a kiadói döntésekről se feledkezzünk el, amíg a terjesztés, és maga a kiadói szerkezet olyan, amilyen.
Lovaglás a kértérítésen: Nem fogtad föl, hogy ez nem a jelenről szól, hanem az e-terjesztésről (közeljövő), ahol nem lesz terjesztői/kiadó sumák, letöltési adatok lesznek?
Vannak adatok arról, hogy az internetes röfögés egyelőre mennyiben befolyásolja az eladást (~=0). De mi lesz, ha minden kizárólagosan e-alapú lesz? Én attól az időtől félek.
Miért fognám föl megfutamodásnak? Hoztál egy ítéleted rólam, és ezzel racionalizálod a saját döntésedet, hogy nem folytatod a vitát. Egészségedre!
Sezlony,
a kiadó azt mond, amit akar, de főleg három hónapos adatokat, amelyeket az igazságban ellenérdekelt terjesztő közöl. Amit a könyvesboltban látok, azt sorolom. Bocs, hogy a Keringést belekevertem, de akartam egy minőségi könyvet is a sorba rakni. Az Aréna Libriben ez a helyzet: Clip art ~10, Grin ~10, Cusanus 3*2, Keringés 3, Justitia 1.
A Corvin Libriben Clip art ~10, Grin ~10, Cusanus ?, Keringés ?, Justitia 0.
Mint írtam, nem tudom, ez mit jelent. Lehet, hogy a Libri nem rendelt többet Justitiából mert olyan szarul fogyott? Akkor viszont hol a remi? Vagy miért tornyosulnak a Grinek és Clip artok? Vagy a kiadó nem küld(ött) többet/eleget/újat belőle - szándékosan? Ez nevetséges, nem érdeke a remi. Szóval, ha olyan egyszerű lenne, ahogy mondod, nem irkálnám ezeket a postokat.
Woof,
az időbeli egybeesés némi motivációs háttérrel szolgál... :-)
Kedves Makitra,
Hol itt a pellengér? A blog műfajnak nem éppen a promt reakció az értelme? Acélpatkány értékes kérdést tett föl, amelyre hülyeség lett volna megjegyzésben válaszolni (terjedelem és impact). Nincs letiltás a post után, hogy ne lehessen reagálni.
A személyeskedést nem látom: ha ellenőrzöd, volt egy post ahol három különböző acélpatkány tülekedett, ennyi még a anonimuszból is sok... Nyilván az igazi acélpatkánynak oka volt ezután acélként jelentkezni... Itt már nem tudtam megállni, hogy ne tréfálkozzam kicsit. De az sem személyesen acélpatkánynak szólt, hanem a netes kultúrának, és a sci-fi sztereotípiáknak.
(Valamiért a sci-fis netelők többsége kényszeresen valami sci-fis nicket választ - lehetőleg bombasztikusat. Hát nem üdítő kivétel sezlony, hackett, hanna, onsai, sheenard, vagy akár makitra és balfrász? :-) )
Az egyetlen személyeskedés a vitapartnerem korára tett megállapitás lenne, ha az nem a megjegyzésekben hangzott volna el.
Nem az a véleményem az olvasólk többségéről, amit leírtam. Azon olvasókról ez a véleményem, akiknek olvasási (és vita) kultúrájával találkozhatunk a neten, és ahol ők többséget alkotnak. Ha ez lenne a véleményem, nem postolnék, és nem is írnék egyátalán. Éppen a héát elején beszéltem egy kiadói emberrel, ő a fantasztikum olvasóinak többségét funkcionális nalfabétának tartja - ez túlzás.
Viszont remélem, hogy a görbe tükör legalább a említettek értelmesebbjét elgondolkoztatja saját magán. Tudom, hogy kicsi ennek az esélye, mert megsértődni mindig könnyebb, mint szembenézni magunkkal. Itt vagyok például én, acélpatkány szerint.
Van egy általános félreértés, hogy midezeket azért írom, mert agyonkritizáltak és megsértődtem. Erre majd a kritikai sorozat végén külön kitérek.
Nem! Az a helyzet, azért írom mindezeket, mert nemcsak engem (engem a legkevésbé, lévén csupán két kiadott regényem (ebből az egyik nemigen került be a terjesztésbe), meg tucatnyi novellám), hanem szinte mindenkit sújt ez a jelenség, mely lehet divatos, meg trendi, de távlatosan nem vezet sehová, és inkább káros, mint hasznos. A tömegkultúra ugyanis lefelé nivellál, a kritika tömege is.
A felsőbbrendűségről: kedves Makitra, voltál te már nagy tömegben összeverődött sci-fi rajongók között? Ha nem, egyszer próbáld ki, érdekes tapasztalat.
Azért nem kommntelek blogokba, mert ha mint szerző/balfrász teszem, akkor a netikett szerint flémelek, mert a netikett szerint a megtámadott félnek nincsen joga a védekezésre (Meg tudod, magyarázni, hogy miért?). Ha pedig álnéven/névtelenül tenném, az nem én lennék, arra ugyanis nem vagyok hajlandó.
Egyébként, ha engem kicikiznek (nem cikiztem ki senkit, böllérkés pengegeváltásainkat a csürhével fogd föl sportnak, én is úgy teszek) egy blogon, akkor nekem el kell látogatni oda, és megvédeni magam? Fordítva, ez miért nem érvényes?
(Ráadásul jelen esetben, acélpatkány ezen blogon tette föl provokatív kérdését, nem?)
Ilyen világos okai vannak annak, hogy a véleményemet inkább a postjaimban fejtem ki.
Montgomery,
Welcome to the bleachers!
Az ACS az Avana Arcképcsarnok, mely az Egyesület saját kiadványa, és mostanában tematikus novellapályázatok nyerteseit?, anyagát? közli, meg a Preyer pályázat első három helyezettje utáni pár írást. Avana tagoknak, az ACS ingyenesen elmegy, egyébként a Tuan könyvesboltjában kapható.
Figyemeztetés: a novellák szerkesztés nélkül, de korrektúra után kerülnek be.
Köszi a választ!
Üdv: Montgomery
Csak röviden: :)
A Justitiáról ez a véleményem:
http://javori.sfblogs.net/2009/08/14/justitia-egy-fantasztikus-asszony-elete/
Acélpatkány: kitűnő kritikusnak tartom. Kemény, elfogulatlan és - fiatal kora ellenére - kiválóan felkészült, tájékozott a sci-fi világában.
Talán azért olyan szigorú, mert azt szeretné, ha Antal József (is) még szenzációsabb, tökéletesebb művel lepné meg a (nam csak) magyar olvasókat.
Balfrász, Acélpatkányon olyan bizonyítékot/érvet/példát kérsz számon, amit a fejtegetéseidben általában te is nélkülözöl.
Többnyire véleményeink vannak, neked is, nekem is, másoknak is. Amikor pl. a kritikák minőségéről, szubjektivitásáról, elfogultságáról beszélsz, egyetlen használható definíció sincs az értelmezésükhöz. Ki és mi alapján tudja eldönteni, egy kritika kellően objektív, kellően elfogulatlan, kellően informatív? Ezek olyan általános fogalmak, amiken mindenki egy kicsit mást ért. A szükséges egyértelműség hiányzik a teljes bejegyzésből.
Szvsz éppen azért, mert maga a kritika is szubjektív, plusz mert pl. az elfogultságot nem feltétlenül kell beleírni, elég belelátni. Természetesen bizonyíték itt sem nagyon támasztja alá az elképzelést, de ez nem gond, ha az a blog írójától nem követeltetik meg.
Amit Acélpatkány a kettős mércédről írt, teljes mértékben osztom, magam is említettem már korábban.
Amit pedig a sci-fi olvasóról írtál, azt természetesen semmivel sem lehet alátámasztani, mert nagymértékben szubjektív és igen jelentősen általánosító. Szívesen látnék bármilyen, legalább közelítőleg elfogadható felmérést, amely igazolja az elképzelést.
Üdv: Wyquin
Balfrasz:
"az időbeli egybeesés némi motivációs háttérrel szolgál... :-)"
Szélesi Sándor Európa Legjobb Sci-Fi Írója - 2007. szeptember
Gáspár lebontja Szélesi szemüvegét: 2009. május
Időbeli egybeesés? Mármint azonos évtizedben történt? :)
woof
Woof.Ebben a bejegyzésben:
http://sheenard.sfblogs.net/2009/05/07/sandornak-koszonettel-andrasnak-viszont/
van egy ilyen sor:
"...mivelhogy közel két éve nem találkoztunk, nem váltottunk szót, nem leveleztünk..."
Ott a két év, amit hiányolsz! :)
balfrász, azért írtam, hogy összehasonlításnak jó lehet! Elvégre a kiadó ugyanannyira torzított adatokat kap valamennyi magyar és külföldi szerzőjéről, azt pedig nem hinném, hogy bármi érdeke lenne egyes szerzőknek hazudni mások rovására. Szerintem neked is megmondják, amit tudnak a Justitia fogyásáról épp úgy, mint más szerzőkéről. Tanulságos lehet az összehasonlítás, mert ez ugye nem csak a netes közeg véleményét tükrözi, és segít elhelyezni magad másokhoz képest.
Watson:
Pedig ennyire csak nem voltam bonyolult...
"az időbeli egybeesés..."
Mindenesetre jó tudni, hogy ebben az értelmezésben a két dolog tulajdonképpen mégis egy időben zajlott le. :)
woof
(Pontosítás:
"Az ACS...tematikus novellapályázatok nyerteseit?, anyagát? közli"
Nyerteseit. Az utolsó sírásókat nem.
"Figyemeztetés: a novellák szerkesztés nélkül, de korrektúra után kerülnek be."
Szeptemberig mondatszintű szerkesztést végeztem, akár több körben, minden novellával. Azóta is van szerkesztés, csak globális. Balfrász, néha kommunikálnod kéne a saját egyesületed tagjaival.)
Egyáltalán nem voltál bonyolult, woof, de az én egyenletem is faékegyszerűségű.
"Szélesi Sándor Európa Legjobb Sci-Fi Írója - 2007. szeptember"
+
"mivelhogy közel két éve nem találkoztunk, nem váltottunk szót, nem leveleztünk"
=
"Gáspár lebontja Szélesi szemüvegét: 2009. május"
(azaz itt ez mondhatni közvetlen, reflekxsze... reflekszxer... refleszk... azonnali reakció)
Vagy ugyanarról beszélünk? :) Már nem tudok milyen szmájlit iderakni ilyen pofátlan offoláshoz egyébként, amit mi végzünk... :D
Balfrász, valakinek a nickjén élcelődni MINDENKÉPP sérti a netikettet. Minden-féle-képpen. Bezonyám. Akkor is, ha neked tetszik a sajátodé.
Ezt komolyan senki sem mesélte még el neked az internet megalakulása óta?
István,
köszönöm a recenziót, különösen a nyitottságot, ahogy hozzáálltál. Úgy hírlik, hogy ez ugyanaz a könyvpéldány, melyet attila olvasott, így tévedés, két különböző szövegváltozat kizárva... :-)
És külön köszönöm a megjegyzésekben nyuszika kis fricskáját, aki ékes bizonyítékát adja a negatív elfugultságnak: amikor egy szöveg hősének a nevébe is belekötünk, ugye, nyuszika, az teljesen előítélet mentes megközelítés?
Wyquin,
Nem tudsz túllépni az ad hominem érvelési csaláson? Most éppen ad hominem tu quoque. Attól, hogy én nem hozok példát, még megkövetelhetem másoktól azokat. Az én romlottságom nem előlegez meg senki másnak romlottságot. Istenben boldoguló első feleségem kedvenc vitamegoldása volt a "De te is!" Lépjünk már túl Lenin evts-on és követőin! Please!
Mellesleg, amit én követelek, az könnyű: adott műről alkotott véleményt kellene példákkal és elemzésekkel alátmasztani. Amit tőlem kérsz, az az egész gonzó kritika átfésülése és idézése lenne. Ha lenne erre egy stábom, ami nincs, talán megtenném... Viszont akit érdekel, találomra találhat példát... Sajnos.
Ami pedig a sci-fi olvasóról írt pamfletet illeti: nem hiszem, hogy ne lennél olyan bölcs, hogy elmulaszd észrevenni, provokációra adott válasz-provokáció az egész. Mint azt egy viszontkommentben, igaz, makitrának, jeleztem is.
És megint mosol, mosol össze dolgokat: az objektivitásnak vannak mércéi, egy korábbi blogban javasoltam is egyet. Más kritikákkal összevetésben, ha adott kritikus rendre elmulaszt észrevenni olyas dolgokat, melyeket mások igen, az illető objektivitásával baj van.
Nem kérek én abszolút dolgokat, tudnád, ha a postokat is elolvastad volna, nemcsak a flémelést...
Onsai,
Szeretnék néha magammal is kommunikálni, de arra sincsen időm. :-) Bocsánat! De te itt voltál és kijavítottál. Érdeklődő barátunk most már mindent tudhat. Köszönöm a nevében is!
Sezlony,
én nem vagyok kíváncsi mások fogyási adataira, közöm sincsen hozzájuk, ha az enyémet kiadja a Galaktika a kollégáknak, az, hm, kicsit etikátlan. De ez Alsó Merániában semmiség.
Engem az érdekel, miért nincs a könyvem jelen a könyvesboltokban, legalábbis egy hálózatban. Tudod, a Diagnózissal éppen eléggé megégettem magam. Igaz ott egy abszolút amatőr kiadó tevékenykedett...
Herr woof,
Bocs. Időben legalább megelőzte egymást a két esemény: előbb díj aztán szemüveg. Számomra összefolynak az évek, mióta itthon vagyok. Ahogy a Boss énekli: "It's the working, the working, just the working life" :-)
Watson, remélem azt is kikövetkeztetted, hogy Gáspár az elmúlt 2 évben azért nem jelentetett meg regényt, mert egy titkos szemüvegtörő kommandós táborban képezték ki a minél szakszerűbb szemüvegtörésre.
Balfrász, cukormókuskám, egy SZEREPLŐ NEVE az írás szerves része, azaz lehet kritikai megjegyzés tárgya. (Azt meg csak úgy megjegyzem, hogy az internetes nick pedig egy más kategória, mert nem hinném, hogy erre a különbségre magadtól képes volnál rájönni.)
OFF ON
Figyelj ide, kisnyuszi! Unom a mafla, sunyi pofádat! Takarodj innen, ha a témához hozzászólni még véletlenül sincs szándékodban! Ezt komolyan mondom. Takarodj, és ne gyere ide többet! olyan nehéz ezt megérteni?
Nem élcelődtem senki ninckjén, az általános, gügye nickválasztási szokásokat parodizáltam. Tudom, hogy a rágcsálóagy képtelen a finomabb disztinciókra, de akkor ne üsd a dolgodat magasabbrendű emlősök dolgába! Mert esetleg egy medve kitörli veled a seggét.
OFF OFF
Te nem kritikai megjegyzést tettél, sunyikám, csak elhelyeztél egy nyúlbogyót. Ami büdös. Még egyszer: takarodj!
"OFF ON
Figyelj ide, kisnyuszi! Unom a mafla, sunyi pofádat! Takarodj innen, ha a témához hozzászólni még véletlenül sincs szándékodban! Ezt komolyan mondom. Takarodj, és ne gyere ide többet! olyan nehéz ezt megérteni?
Nem élcelődtem senki ninckjén, az általános, gügye nickválasztási szokásokat parodizáltam. Tudom, hogy a rágcsálóagy képtelen a finomabb disztinciókra, de akkor ne üsd a dolgodat magasabbrendű emlősök dolgába! Mert esetleg egy medve kitörli veled a seggét.
OFF OFF"
Hmmm, pedig itt mintha a nickemmel kapcsolatosan gúnyolódnál éppen...
És annyira utálok kiigazítani a témában épp egy biológust... de a tudod, a nyulak nem rágcsálók.
Tapsi.
"Watson, remélem azt is kikövetkeztetted, hogy Gáspár az elmúlt 2 évben azért nem jelentetett meg regényt, mert egy titkos szemüvegtörő kommandós táborban képezték ki a minél szakszerűbb szemüvegtörésre."
Ez meg sem fordult a fejemben. Szerintem ilyen tábor nincs is.
Watson:
Ugyan, ha nem offolunk, akkor az anyázás, a viszontanyázás, meg a hátsó fertályból előrángatott infók tényként való tálalása kerül túlsúlyba. (Egyébként meg most olvasom, takarodnunk kéne, ha nem szólunk a témához. :) )
A példád valóban egyszerű, összhangban is áll az általam leírt adatokkal, csak az a fránya "időbeli egybeesés" nem illik még mindig a képbe. :)
Balfrasz:
Ez is egy magyarázat, meg az "ezt alaposan benéztem" is. ;-P
Mindegy, most akkor kiderült, hogy Gáspár András szintén szeretett volna Európa Legjobb Sci-Fi Írója lenni, de Szélesi elhappolta előle a díjat, ezért GA bosszút forralt, és másfél évig készült Szélesi seggbe rúgására (pardon, szemüvegtelenítésére). Baszki, hogy annak idején hogy furdalta mindenki oldalát a kíváncsiság, oszt tessék, itt a zigasság... :)
(Bár az is érdekelne, tud-e egyáltalán GA ennek a díjnak a létezéséről - de ez már csak gonoszkodás :) )
woof
Szerintem ennek a posztnak meg a kommentjeinek direkt jót tesz az offolás, úgyhogy még annyit teszek hozzá, hogy nem mindenkinek furdalta az oldalát, mert pl. nekem :) amikor elolvastam Szélesi bejegyzését, hiába fejtegeti ott a Tuan meg mittudomén micsodát mint indítékot, egyből ez a verzió ugrott be.
"Bocsánat, ez még ide kívánkozik, most találtam Hackett blogján. :)
"Több dühös európai sztáríró is repülőre szállt, és Budapest felé tart - köztük Iain M. Banks, Andreas Eschbach, China Mieville, Peter F. Hamilton, Claude Dunyach és Charles Stross -, hogy Gáspár Andráshoz hasonlóan szemüvegtöréssel torolják meg Szélesi Sándor 2007-es évben kapott "Európa legjobb scifi írója" díját. S. Sándor állítólag a külvárosban, egy meg nem nevezett helyen bújkál.:D"
LOL
woof
Háhhháhá, nagyon király! :)) de jó, hogy szólsz, én feedreaderben olvasom a blogokat, sosem vettem volna észre az oldalmenüt!
(Várjál, Szabó Sanyi is elkezdett poénkodni a blogján az esetről, ha egy üzlet beindul...! :))
Kedves Balfrász!
„Nem tudsz túllépni az ad hominem érvelési csaláson? Most éppen ad hominem tu quoque. Attól, hogy én nem hozok példát, még megkövetelhetem másoktól azokat. Az én romlottságom nem előlegez meg senki másnak romlottságot. Istenben boldoguló első feleségem kedvenc vitamegoldása volt a "De te is!" Lépjünk már túl Lenin evts-on és követőin! Please!”
Bármennyire is jól hangzik a fenti szöveg, egyrészt etikátlan az érvelés, másrészt meg csúnyán összemosod volt feleséged a kommunizmussal, amihez, már megbocsáss, de semmi közünk. Nem érdekelnek a magánéleted nyűgjei.
Viszont talán félreérthetően fogalmaztam. Nem akartam, hogy te bizonyítékot/példát/érvet hozz, tehát nem azt jelentette a hozzászólásom, hogy „De akkor te is!”. Azt jeleztem, hogy amennyiben nem teszed, éppúgy egy légből kapott vélemény csupán az egész eszmefuttatás, mint például az én teljesen más véleményem. Vagyis épp nem vagy valami meggyőző és hiteles.
„Mellesleg, amit én követelek, az könnyű: adott műről alkotott véleményt kellene példákkal és elemzésekkel alátmasztani. Amit tőlem kérsz, az az egész gonzó kritika átfésülése és idézése lenne. Ha lenne erre egy stábom, ami nincs, talán megtenném... Viszont akit érdekel, találomra találhat példát... Sajnos.”
Nem. Amit te követelsz, az ennél sokkal több. Sajnos nem lehet mit kezdeni az olyan jól hangzó, de valójában üres lózung kijelentésekkel, mint:
„Nem szabad azt sem megengedni, hogy a kritika a kultúrharc (esztétikai, ideológiai, financiális) fegyvere, egyéni vagy kollektív meggyőződések terjesztésének médiuma, kontraszelekció, egyéni érvényesülés, vagy kiadói profitszerzés eszköze legyen.”
Mert ki és mi alapján döntheti el, hogy a fent megfogalmazott, kétségtelenül nemes eszmék egy kritikában hol és milyen mértékben bukkannak elő? Ha a kritikus teszem azt már olvasott DV könyvet, akkor már nem írhat kritikát egy Alexandrásról? Vagy írhat, de nem lehet negatív? Ha mondjuk ismeri az Alexandra egyik szerkesztőjét, netán már söröztek is együtt, akkor már nem írhat Cherubionos könyvről? Mi számít egy kritikában az esztétikai, ideológiai, financiális kultúrharc kifejeződésének? És mégis, mi a túróból írjon egy kritikus kritikát, mint egyéni meggyőződésből? Ezek szerint kritikát csak az írhat, aki senkit sem ismer az írás-kiadás világából, nincs egyéni sem kollektív meggyőződése, mely bármilyen fokon kapcsolódhat az irodalomhoz? Ha egy kritikus jó akar lenni, érvényesülni akar, netán egyszer ebből akar megélni, akkor már nem írhat kritikát, hiszen az egyéni érvényesülés is az elítélendő indokok között van?
Ki határozhatja meg, mi a jó sci-fi? Mitől jó egy sci-fi? Mitől sci-fi egy sci-fi? Mi a baj az olvasói elvárásokkal? Miért baj, ha egy olvasó remekművet akar olvasni? Mit jelent a remekmű?
Olyan kifejezésekkel dobálózol, amik általános vagy gyűjtőfogalmak, és amiken mindenki egy kicsit mást ért. Így nem lehet megoldást találni. Amit az én értelmezésem szerint sugallsz, az nem más, mint uniformizálás, ha máson nem is, a kritika műfaján belül mindenképp. Általánosítasz mind kritikák, mind kritikusok, mind olvasók terén, és szánalmas védekezés, hogy téged provokáltak, és te egyébként is csak „bizonyos” kritikákra, kritikusokra, olvasókra gondoltál.
Különbözünk. Mind. Mást várunk egy könyvtől, kritikától, olvasótól. Mind. Talán ideje lenne eltűnődnöd azon, hogy a világ nem bármelyikünk kedve szerint alakul, és a negatív kritika, más vélemény, más ízlés része az életnek. Nekem nem tetszettek a regényeid. Valószínűleg neked sem tetszenének a novelláim. Nem értek egyet a kritikai elemzéseid jó részével. Te sem az enyémekkel. Van egy csomó olvasó, aki osztja az én véleményemet, van egy csomó, amely osztja a te nézeteidet. Ez nem elég? Miért kell folyton belekötni másokba puszta véleménykülönbség alapján?
Üdv: Wyquin
Basszátok meg gyerekek, szerintem hagyni kéne már ezt a szerencsétlent, mielőtt tényleg megüti a guta...
Meggyőzni nem fogjátok - nem is érdemes -, a fröcsögése súlytalan, nem is nagyon szórakoztató, de a végén még keresztbe lenyeli a billentyűzetet dühében.
Balfrász, te meg blogolás helyett inkább keresd fel kezelőorvosodat/gyógyszerészedet és írass fel kicsit nagyobb adagot a gyógyszeredből.
Höhö, szerintem a blog lassan közelkít a a Meg Nem Értett Zsenik elmebetegségének csúcspontjához, megvót a fázis, ahol a Szerző lealázza azt, akinek nem mert tetszeni a mű, még talán meglesz az, ahol személyesen próbálja bántalmazni valamelyik kritikaiírót, talán egy rendőrséggel fenyegetés is befér, aztán balfrász agyvérzést is kaphat, letudta a kötelezőket.
ja, slither voltam, a kibic
balfrász:
olvastam acélpatkány kritikáját/véleményét magam is, de én egyáltalán nem ilyesmiket vontam le belőle, szerintem egy teljesen objektív írás (ha elvonatkoztatunk attól, hogy felhúzta magát rajta) és nem egy szubjektív, fröcsögő, direkt módon bántó kritika
sőt, bizonyos tekintetben még pozitív is rádnézve, hiszen megemlítte, hogy a blogod olyan szintet képvisel, aminek alapján jobbat várt
szerintem felesleges ezen hőbörögni
egy kritikát (mindegy, hogy milyen) illik megköszönni, tekintve, hogy az írója, elolvasta (végig olvasta) és vette a fárdatságot, hogy elmélkedjen róla
az én regényemről is írtak rosszat, jót, aki vette a fáradtságot hogy írjon róla, annak mindig megköszöntem, (sőt aki elolvasta, és találkoztam vele, netalán bezsélgettünk róla, annak is)
és ezután is így teszek
ártány, ártány,
unlak.
Nincs időm a röfögésedre.
Ha ilyen hülye vagyok, és ez blog annyira súlytalan, mit lopod itt a napot, amikor kedves szokásod szerint a saját trágyádban is dagonyázhatnál?
Nem arról van-e inkább szó, hogy mindent megteszel azért, ne lehessen itt normális diskurzust folytatni, mert az rontja a bizniszed? (Nem kell szó szerint venni, a gonzó kritikusként aratott sekélyes sikeredre gondolok.)
Szóval, húzzál már vissza az ólba!
Hamar.
Scal,
tényleg azt hiszed ez a post acélpatkány véleménye miatt született? Semmi sem vonatkozik rá. ha igen, arra az egymondatos közbevetésre reagálta, melyben nemes egyszerűséggel butának nevezi a könyvet.
Váljunk már le az én feltételezett személyes motivációmról, és foglakozzunk a lényeggel!
Krisztus azt tanította, tartsd oda a másik orcádat is, azt nem, hogy köszönd is meg a pofont, vagy az arculköpést.
A gyalázkodáson, nincs mit megköszönni. Egyáltalán a kritikán nincs mit megköszönni. Az a kritikus munkája.
Azt megköszönöm, ha valaki elolvassa a könyvemet, pláne úgy, ha meg is veszi előtte - áldozott rá. :-)
Wyquin,
„Bármennyire is jól hangzik a fenti szöveg, egyrészt etikátlan az érvelés,”
Miért etikátlan? Mi köze ennek az etikához? Amit írtál, azt érveléstechnikai, logikai csalásnak hívják. Kész. Még ha öntudatlanul is tetted, megtetted. Nem elemeztem az etikádat.
„másrészt meg csúnyán összemosod volt feleséged a kommunizmussal”
Nem kommunizmussal, a bolsevizmussal, másrészt nem összemosom, az érvelési csalás ugyanaz. Tudod lehet vitázni minden szinten, a technika ugyanaz marad.
„Viszont talán félreérthetően fogalmaztam.”
Ez:
„Balfrász, Acélpatkányon olyan bizonyítékot/érvet/példát kérsz
számon, amit a fejtegetéseidben általában te is nélkülözöl.”
Tökéletesen egyértelmű.
"Nem akartam, hogy te bizonyítékot/példát/érvet hozz, tehát nem azt jelentette a hozzászólásom, hogy „De akkor te is!”."
Azt jelentette. Ha valamit akarsz mondani, akkor mondd azt, ne egészen mást!
"Azt jeleztem, hogy amennyiben nem teszed, éppúgy egy légből kapott vélemény csupán az egész eszmefuttatás, mint például az én teljesen más véleményem. Vagyis épp nem vagy valami meggyőző és hiteles."
Ez a kritika vita lezajlott még jócskán ezelőtt az elitirodalomban is a Könyvesblog jelenség kapcsán. Ott is voltak emberek, akik hasonlóan vélekedtek, mint én, és bizonyára voltak, akik hasonlóan, mint te (mely véleményed a kritika kapcsán nem ismerem, de ha ellentétes az enyémmel, akkor nyilván azt jelenti, üdvösnek tartod, amit a blog postjaiban a gonzóról írtam).
Te azt mondod, nem vagyok hiteles, más, aki egy véleményen van velem, azt mondja, az vagyok. Az a baj, hogy ez nem hitelesség kérdése.
Létezik az a valami, amit én valódi kritikának, röviden kritikának tartok, és létezik gonzó kritika, melyet nem tartok kritikának, csupán többnyire sekélyes és többnyire rossz szándékú véleményalkotásnak, melynek az internetes interaktivitás nélkül, ellentétben az általam valódinak mondott kritikával, nem lenne létjogosultsága. Ez egy vélemény, melynek hitelességéről nem állíthatsz semmit, mert nem tartozik a hitelesség tárgykörébe.
Hogy számodra nem vagyok meggyőző, azt elfogadom, anélkül, hogy ennek a motivációját kutatnám.
Viszont fogadd el, hogy egyesek számára pedig meggyőző vagyok.
A probléma ott van (vakfolt), hogy azok, akik osztják a véleményemet, azok nemigen nyilvánulnak meg az interneten (éppen mert osztják), így ott többnyire csak a másik álláspont hallatszik. De ez nem jelenti azt, hogy az lenne az igaz vagy akár csak a kizárólagos. Csaknem kizárólagos az interneten, ennyi a maximálisan elmondható.
t.b.c.
A probléma ott van (vakfolt), hogy azok, akik osztják a véleményemet, azok nemigen nyilvánulnak meg az interneten (éppen mert osztják), így ott többnyire csak a másik álláspont hallatszik. De ez nem jelenti azt, hogy az lenne az igaz vagy akár csak a kizárólagos. Csaknem kizárólagos az interneten, ennyi a maximálisan elmondható.
Amiért ezeket a postokat írom az annak akarása, hogy ez változzon, ne csak ez az egyféle csaknem kizárólagosság legyen jelen az interneten. (Hogy a másik, a csaknem kizárólagos fél minden eszközt megragad, hogy ezt megakadályozza, leginkább a hasonló kezdeményezések agyon szarházásával, a normális vitáknak már csírájukban személyeskedő flémbe kavarásával nem az én meggyőzőerőmet tompítja, úgy gondolom.)
/ „Mellesleg, amit én követelek, az könnyű: adott műről alkotott véleményt kellene példákkal és elemzésekkel alátmasztani. Amit tőlem kérsz, az az egész gonzó kritika átfésülése és idézése lenne. Ha lenne erre egy stábom, ami nincs, talán megtenném... Viszont akit érdekel, találomra találhat példát... Sajnos...”/
„Nem. Amit te követelsz, az ennél sokkal több.”
Amennyiben? Mert a következő bekezdés eltáncolás ettől a kijelentéstől.
„Sajnos nem lehet mit kezdeni az olyan jól hangzó, de valójában üres lózung kijelentésekkel, mint:
/„Nem szabad azt sem megengedni, hogy a kritika a kultúrharc (esztétikai, ideológiai, financiális) fegyvere, egyéni vagy kollektív meggyőződések terjesztésének médiuma, kontraszelekció, egyéni érvényesülés, vagy kiadói profitszerzés eszköze legyen.”/
Mitől üres lózung ez a kijelentés? Nem ez történik? Hozzak példákat?
Ideológiai kultúrharc: Faludy György kritikai agyonhallgatása, közepesnél rosszabb bolsiseggnyaló költőcskék agyonajnározása.
Esztétikai kultúrharc: az avantgárd, később a poszmodern alkotók agyonajnározása, minden más irányzat szarrá pocskondiázása.
Financiális kultúrharc: Ideológia és/vagy esztétikai alapon történő támogatás/ösztöndíj osztogatás, mecenatúra vs. nem kívánt irányzatok, alkotók pénzügyi ellehetetlenítése.
Egyéni meggyőződés terjesztése: Harold Bloom Stephen King ellen.
Kollektív meggyőződések terjesztése: ha nincs ellenedre egy megjegyzést idézek be az előző postból:
"Különben lehet, hogy nagy az arcuk, csak nekik éppen van mire: az rpg.hu-n publikáltak azok a szerzők, akik valami egyedit, színvonalasat alkottak a hazai fantasztikus irodalomban (például Hanna is ott indult), kár hogy egy részüknek elege lett, és kiszállt, de szerencsére a "nagy örgek" írnak azóta is, töretlenül"
Egyéni érvényesülés: Harold Bloom karrierje. De általános tendencia nálunk, hogy az irodalmár kritikusként kezdi, miáltal neve előbb ismert lesz, sőt, „rettegett”, majd erre építi szépírói karrierjét és nem foglakozik többé kritikával.
Kiadói profitszerzés: megrendelt pozitív és negatív kritikák.
Ezt nehéz megérteni? Ezeket támogatod?
„Mert ki és mi alapján döntheti el, hogy a fent megfogalmazott, kétségtelenül nemes eszmék egy kritikában hol és milyen mértékben bukkannak elő?”
Minél több szólamú és alaposabb a kritikusi kar, minél többen élnek abból, hogy kritizálnak (függetlenség és kötelesség) annál könnyebben kiszűrődnek a negatív tendenciák adott kritikusnál. Ilyen egyszerű ez.
„Ha a kritikus teszem azt már olvasott DV könyvet, akkor már nem írhat kritikát egy Alexandrásról? Vagy írhat, de nem lehet negatív? Ha mondjuk ismeri az Alexandra egyik szerkesztőjét, netán már söröztek is együtt, akkor már nem írhat Cherubionos könyvről?”
Ez a te fantáziád terméke, belemagyarázás, semmi ilyesmi nincs a szövegeimben.
„És mégis, mi a túróból írjon egy kritikus kritikát, mint egyéni meggyőződésből?”
Meggyőződésből írjon a legkevésbé. A meggyőződés prekoncepció, az összes olyan elfogultság melyről jelen posztban írtam. A kritikus érdeklődésből, empátiából, segítő szándékból írjon – saját ízlésén és tapasztalatán megszűrve mindezt.
„Ezek szerint kritikát csak az írhat, aki senkit sem ismer az írás-kiadás világából, nincs egyéni sem kollektív meggyőződése, mely bármilyen fokon kapcsolódhat az irodalomhoz? Ha egy kritikus jó akar lenni, érvényesülni akar, netán egyszer ebből akar megélni, akkor már nem írhat kritikát, hiszen az egyéni érvényesülés is az elítélendő indokok között van?”
Megint szándékos félre- és belemagyarázás. Szokjál már le erről!
„Ki határozhatja meg, mi a jó sci-fi? Mitől jó egy sci-fi?”
Én nem. De ti mindnyájan ezen vagytok, penetráns hangerővel.
„Mitől sci-fi egy sci-fi?”
Erre mindenkinek van meghatározása, nekem is, ismert erről a blogról.
„Mi a baj az olvasói elvárásokkal?”
Elmondtam, nem? Kéne olvasni a postot is…
„Miért baj, ha egy olvasó remekművet akar olvasni?”
Ezt is elmondtam. Most sarkítva: mert akkor tíz kötet lenne a polcán és örökké azokat olvashatná újra meg újra…
„Mit jelent a remekmű?”
Ezt megint ti akarjátok meghatározni, úgy, hogy minden más véleményt eltiportok.
„Olyan kifejezésekkel dobálózol, amik általános vagy gyűjtőfogalmak, és amiken mindenki egy kicsit mást ért. Így nem lehet megoldást találni.”
Mert meg se próbálsz! Általánosítok, mert a baj általános. De azért, ha elolvasod az idevonatkozó postokat meglehetős sok konkrétumot találhatsz.
„Amit az én értelmezésem szerint sugallsz, az nem más, mint uniformizálás, ha máson nem is, a kritika műfaján belül mindenképp.”
Amennyiben? Éppen azért javasoltam például a Chicagói Iskolát, mert ők pluralista felfogásban képzelik a kritikát, nem csupán a mű egy rétegén csámcsogásként.
Ez:
„Általánosítasz mind kritikák, mind kritikusok, mind olvasók terén,”
és ez:
„és szánalmas védekezés, hogy téged provokáltak, és te egyébként is csak „bizonyos” kritikákra, kritikusokra, olvasókra gondoltál.”
non sequitur. Ráadásul az idézet ebben a formában tőlem soha el nem hangzott, ergo, hazugság. Szeretném megérteni mit akarsz.
„Különbözünk. Mind. Mást várunk egy könyvtől, kritikától, olvasótól. Mind. Talán ideje lenne eltűnődnöd azon, hogy a világ nem bármelyikünk kedve szerint alakul, és a negatív kritika, más vélemény, más ízlés része az életnek. Nekem nem tetszettek a regényeid. Valószínűleg neked sem tetszenének a novelláim. Nem értek egyet a kritikai elemzéseid jó részével. Te sem az enyémekkel. Van egy csomó olvasó, aki osztja az én véleményemet, van egy csomó, amely osztja a te nézeteidet. Ez nem elég?”
Megint ott vagyunk, hogy arra próbálod terelni ezt a vitát, hogy mindezeket azért írom, mert jelentek meg negatív vélemények a regényeimről. Nem vagy képes, vagy nem akarsz ezen túllépni? Amit negatívumként itt felsoroltam, az mindenkire egyformán érvényes.
Honnan tudod, hogy nem tetszenének a novelláid? Tudomásom szerint egyet sem olvastam…
Föl kellene már fogni, hogy nem vagy képes az én fejemmel gondolkodni, ahogy én sem a tiéddel, tehát nem kellene olyan dolgokat tényként nekem tulajdonítani, melyek bizonyíthatóan (hiszen leírtad) csak a te fejedben léteznek.
Mire lenne elég? Az marha nagy különbség, hogy az én véleményem mellett simán elfér a tiéd, de az én másféle véleményemet ti, barátom, szeretnétek elhallgattatni, legalábbis nevetségessé tenni, elbagatellizálni, még itt is, a saját blogomon.
Nem azt kívánom, hogy az ártány véleményei tűnjenek el, hanem azt, hogy legyenek más, objektívebb és megalapozottabb vélemények is. Hogy a potenciális új kritikus generáció számára ne a gonzó legyen az egyetlen lehetőség és a legvonzóbb forma. Ez lenne elég.
„Miért kell folyton belekötni másokba puszta véleménykülönbség alapján?”
Belekötni? Én vagyok az, aki mindenféle blogokba, köztük ide, beírogat, tendenciózusan személyeskedő jelleggel?
Most minden vitában, mely a ti véleményeteket kétségbe meri vonni, az ellenlábas előbb-utóbb szép jelzőket kap, többnyire az elmeállapotára vonatkozóan. Lehülyéztem én itt valaha valakit, csak mert nem értett egyet velem?
Azt képzeled, vagy akarod elhitetni, hogy itt egy-egy mű esetében fennálló, puszta véleménykülönbségről van szó?
Ez a véleménykülönbség nem csupán közted és köztem áll fenn, hanem sokkal általánosabb: itt esztétikai, művészetfilozófia, sőt ideológiai nézetkülönbségek állnak fenn azok között, akik nevében te szólsz (szerencsére legalább kevéssé személyeskedően és mindenképpen értelmesen, ezt köszönöm, nagy könnyebbség és felüdülés, minden irónia nélkül) és azok között, akik nevében én beszélek (látszólag egyedül). Veheted ezt általánosságban generációs különbségnek, mert ilyen vonzata is van, de ez attól mélyebb a szakadék. Nem mondom, hogy áthidalhatatlan, de évek kellenek hozzá (mialatt más szakadékok nyílnak, nyilvánvalóan, mert gyorsuló társadalomban élünk), és az internetes interaktivitás civilizálódása, az anonimitás édes felelőtlenségének csillapodása, többek között.
Ami most történik, kártékony, mert még ha jó szándékú is (nem kétlem, hogy van ilyen is), láncfűrésszel vagdalkozás közben felszecskázódik válogatás nélkül minden: a korhadt fa (mondjuk én) és az értéktelen akácbozót mellett a tölgycsemeték is elhalnak - esélyt sem adtok, hogy kinőjék magukat. Mintha nem tudnátok, milyen könnyű örökre megsebezni egy fiatal (jó lenne megérteni, hogy én nem számítok, elég öreg és magabiztos vagyok hozzá, hogy szarjam le az ártány féléket) embert, mintha veletek nem történhetne meg... Vagy megtörtént, és öröklődik ez a szar, mint a katonaságban annak idején?
A kizárólagosság igény részetekről, ami nem hagy nyugodni. Hallottátok már azt a mondást, hogy „élni, és élni hagyni”? Bizonyára nem, vagy ha igen, vidáman elvetettétek (motivációt ismételten nem kutatok). Itt arról van szó, hogy a ti véleményetek általános érvényű és kizárólagos: amit ti szarnak ítéltek, az pusztuljon, helye sóval vettessék be, amit ti jónak tartotok, az burjánzzon mindenfelé.
Megint csak általánosságban.
Nem csupán rólam van szó, mindössze én viszem el a balhét, mert megengedhetem magamnak a pofázás luxusást.
És nem rólad van szó, egyénileg nyilván egészen plurális gondolkodású és toleráns vagy. De ha egy kizárólagosság szócsövéül szegődsz, az a te pluralizmusodra és toleranciádra sem vet jó fényt.
Ja, kedves makitra, emiatt felszabdalt óriáskígyó miatt váalsztom időnként, hogy postban válaszoljak arra, amire érdemes.
néha hajlamos vagyok elveszni a mondataidban, valóban
de nekem sajnos ez jött le, főleg hogy említetted, hogy nyilvánosan butának nevezte a könyved, vagyis valamicske aprócska köze mégis csak van hozá
a Bibliát igen rég olvastam már, gondoltam is rá a napokban, hogy elő kellene venni, megjegyzem Jézus az arculköpésnél durvább dolgokat is eltűrt
de maradok azon véleményen, hogy igencsak túlhaladott ez az egész, lesznek akiknek tetszik egy mű, és lesznek akiknek nem, lesznek mocskolódók, köpködők, lesznek nyalósak, lesznek őszinte véleményű emberek, és természetesen lesznek irigyek,(akik arra irigyek, hogy a neten leköpködik az alkotásod, miközben se pénz, se posztó nem jár vele, megéri nem?)
szóval nem kellene ezen ennyire pörögni, ha ezt az energiát amit a postolásba fektetsz, esetleg másra használnád, már kész lennél egy újabb regénnyel :)
és akkor csodálkozik az ember, hogy születnek Blog-könyvek, lassan itt komment-önyvet lehetne kiadni
mennyibe is nyomnak manapság egy regényt? 2000, 1500 példány, ennyi ember az insiderekből összejön :D
Kedves Balrász!
Nem fogok minden egyes pontra kitérni a válaszban, mert lassan kezdjük meghaladni a kezelhető szövegmennyiséget, és vannak dolgok, amiken nincs értelme vitatkozni.
„A probléma ott van (vakfolt), hogy azok, akik osztják a véleményemet, azok nemigen nyilvánulnak meg az interneten (éppen mert osztják), így ott többnyire csak a másik álláspont hallatszik. De ez nem jelenti azt, hogy az lenne az igaz vagy akár csak a kizárólagos. Csaknem kizárólagos az interneten, ennyi a maximálisan elmondható.
Amiért ezeket a postokat írom az annak akarása, hogy ez változzon, ne csak ez az egyféle csaknem kizárólagosság legyen jelen az interneten.”
Ez a csaknem kizárólagos, és másik álláspont az, amivel egyáltalán nem értek egyet, és ami egy számomra nehezen tolerálható folyamat eredménye. Sokféle kritika jelenik meg a neten, még az Rpg.hu-n is. Minden meggyőződésed dacára személyes tapasztalatból állíthatom, hogy egyetlen olyan kritikáról sem tudok, amit bármelyik kiadó megrendelt volna (bár kétségtelen, hogy volt rá példa, amikor egyik kiadó tulajdonosa kifejezetten örült egy negatív kritikának ami a másik kiadványáról szólt), vagy amely azért született volna, mert egy barát, ismerős megkérte a kritikust, hogy írjon pozitív vagy negatív kritikát (bár előfordult, hogy az író kifejezetten kért kritikai visszajelzést, de ilyenkor sem volt szó arról, a kritikusnak mit kell írnia). Azt is állíthatom, hogy a Falka, mint kritikai orgánum nem létezik. Vannak emberek, akiket te a Falkába sorolsz, a legtöbbjükkel találkoztam már, bár sokukkal az ismeretségünk eléggé felületes. Rendszeresen főleg csak a netes nickjükkel futok össze, azt is leginkább akkor, ha épp véleményt nyilvánítunk valami kapcsán, mint amilyen a blogod, vagy egy kritika.
Szóval, és itt utalnék egy későbbi részre a válaszodból, én nem tartom magam szócsőnek. A véleményem a sajátom, és csak gyanítom, hogy a Falkából többen is osztják a nagyját. Amúgy a Falkába tartozás eddigi egyetlen nyilvánvaló kritériuma, hogy nem értenek egyet veled, és ez talán nem olyasmi, ami kellően megalapozna egy csoportot.
De hogyha azt mondod, hogy a te célod csupán az, hogy másféle vélemény is jelen legyen az interneten, akkor miért kell ezt összekötni olyan stílussal, amely éppen az interneten a nyílt provokációnak felel meg, és miért kell minduntalan előhozni régi ellentéteket, mintegy felhívásként keringőre?
Az adok-kapok csak durvulni tud. Amíg valaki el nem kezd új irányba menni, addig csak körözni fogunk egymás körül. Ez pedig sok időt, energiát köt le, mikor igazából semmi szükség rá. Én azt mondom (és én nevesítek), nincs bajom Attila kritikáival. Olykor jobban örülnék benne több infónak, de mivel régebben olvastam olyan könyveket, amikről kritikát írt, és a végkövetkeztetésem (na, ez tényleg fos) megegyezett az övével, nekem ennyi is elég. Ha neki nem tetszett, jó esély van rá, hogy nekem sem fog. Jud kritikáival is ez a helyzet többnyire, bár ő más szemszögből értékeli a műveket, mint én, tehát nála olykor előfordul, hogy más véleményre jutok. Ettől függetlenül, ha netán nem értenék egyet velük, akkor sem gondolnám, hogy a módszerük elítélendő, vagy ideológiai, esztétikai, financiális kultúrharc eszközeként használják a kritikát.
Leginkább azt gondolom a kritikákról, hogy a kritikus leírta a véleményét, amivel az olvasónak szíve joga egyetérteni vagy egyet nem érteni. Írhat más is kritikát, véleménye szerint értékesebbet, jobbat, alaposabbat, de ettől az övék nem lesz rosszabb. És az olvasó majd dönt.
Ha valóban az élni és élni hagyni elvét akarjuk követi, akkor le kéne zárni a múltat, és mindenkinek csinálnia a dolgát meggyőződése szerint. A párbeszéd köztünk mindig is feszült volt, és ez nem csak az egyikünkön múlott, benne voltunk mindketten. Nem hiszem, hogy sok mindenben meg tudnánk győzni egymást, ahhoz az alapfeltevéseink túl messze állnak. De ettől még nem kell minden kínálkozó alkalmat megragadni, hogy szítsuk az indulatokat.
„Mitől üres lózung ez a kijelentés? Nem ez történik? Hozzak példákat?”
Attól, mert a gyakorlatban alkalmazhatatlan. Szép elképzelés, hogy nem szabad megengedni, csak éppen lehetetlen. Mivel nem lehet mindenki számára elfogadható, objektív mércét állítani annak eldöntésére, hogy egy kritika mikortól, milyen kifejezések használatával, milyen módszer alkalmazásával válik a kultúrharc eszközévé, és a szabály betartatása is nehézségekbe ütközik, ez így nem működik.
„Ezt nehéz megérteni? Ezeket támogatod?”
Talán visszásan hangzik, de igen. Nem esik nehezemre megérteni azt, hogy miért nem értesz egyet a felsorolt példákkal, többségükkel én sem. De akkor sem tartom helyesnek az általad választott irányt. Az írott szó hatalom. Ezt a hatalmat nem lehet, nem szabad korlátozni. Igen, olykor előfordul, hogy visszaélnek vele. Ez a hatalom lényege. A változtatás képessége. És ha valaha el akarunk érni valamit az írott szóval, akkor el kell fogadnunk, hogy olykor azok is élhetnek vele, akik akár önös érdekeiket tartják szem előtt, akár csak rombolni akarnak.
Viszont ott is különbözünk, hogy hol húzzuk meg a határt alkotás és rombolás, helyes és helytelen gyakorlat között. De ettől még nem kell ellenségnek tekintenünk egymást. Az én világképemben megfér egymással a teljesen szubjektív vélemény és a majdnem objektív elemzés. Van hely mindkettőnek, csak megfelelően kell kezelni.
„Minél több szólamú és alaposabb a kritikusi kar, minél többen élnek abból, hogy kritizálnak (függetlenség és kötelesség) annál könnyebben kiszűrődnek a negatív tendenciák adott kritikusnál. Ilyen egyszerű ez.”
Hmm, én úgy fogalmaznék, hogy annál könnyebb lesz olyan kritikust találni, akinek preferenciái, ízlése közel áll az enyémhez, tehát bármiféle kritikát is ír az illető, egyszerűbb lesz a választás. Én nem ragaszkodom hozzá, hogy pl. Attila leírja, hogy milyen dramaturgiai, stilisztikai, történeti megfontolások okán jut arra a következtetésre, hogy az adott könyv pocsék. Persze számomra is meggyőzőbb az érvelés, ha ott vannak ezek az indokok, de nem szükségesek. Ha olyan lennék, akinek ezek elengedhetetlenül fontosak, akkor nyilván nem olvasnám a kritikáit, és nem választanék könyvet az ajánlása alapján. Viszont nem akarnám kitiltani a netről, nem akarnám megváltoztatni, és nem utálnám azért, mert ilyen kritikákat ír. A véleménykülönbség elfogadása nem csak abból áll, hogy valaki lehet más véleményen, hanem abból is, hogy a véleményét megfogalmazhatja más stílusban, más érvek mentén. A toleranciát nem szűkíteni kellene.
Nyilván vannak határok, amiket nem kellene átlépni, de ezeket a határokat az Alkotmány és a hatályos jogszabályok jelölik ki, ahogy teszem azt a szólásszabadság sem korlátlan jog.
„Ez a te fantáziád terméke, belemagyarázás, semmi ilyesmi nincs a szövegeimben.”
De simán bele lehet látni, és éppen erről beszéltem, mikor azt mondtam, nincs lehetőség a gyakorlatban egyértelmű szabályok alkalmazására. Mindenki azt lát bele egy általános megfogalmazásba, amit csak akar és nem szégyell. Ezért nem jó irány a tiéd.
„Megint szándékos félre- és belemagyarázás. Szokjál már le erről!”
Amíg valamit félre lehet magyarázni, addig mindig lesznek, akik meg is teszik. Az irodalomban az egyértelműség olyan ritka, hogy szinte nincs is. Szívesen leszoknék róla, de már csak a köztünk lévő, nem épp felhőtlen viszony is sejthetővé teszi: ami nem egyértelmű, azt valószínűleg félreértjük. És aztán jön a körbe-körbe...
„Én nem. De ti mindnyájan ezen vagytok, penetráns hangerővel.”
Nos, így is lehet látni. Én szívesebben fogalmazok úgy, hogy kiállok mindazért, amit jónak tartok, és amiben hiszek. Időnként vannak, akik egyetértenek velem, időnként van, akikkel egyetértek. Ezekkel az emberekkel pedig olykor szívesen találkozom, beszélgetek más témákról is, a hasonló a hasonlónak örvend elv alapján. Ezt lehet annak látni kívülről, hogy az én/mi/Falka közös entitás megpróbálja érvényesíteni az akaratát a neten pl. veled szemben. Mondhatom persze, hogy a helyzet nem ez, de hogy ebből ki, mit hisz el, az már nem rajtam múlik.
Te is kiállsz azért, amiben hiszel, függetlenül attól, hogy ismeretség, barátság, pozíció belekeverhető-e a ténykedésedbe. Én nem hiszem, hogy ilyesmi hátsó szándék mozgatna, és őszintén szólva nem bánnám, ha te se feltételeznél rólam ilyeneket.
Lehet, hogy amiért én kiállok, azzal nem értesz egyet, és fordítva. De mivel vélhetőleg egyikünk se fogja kezébe kaparintani a világ feletti uralmat, azt gyanítom, minden erőfeszítésem ellenére fognak olyan regények, novellák megjelenni, amiket nem tartok jónak, ahogy olyanok kritikák is, amiket szerinted nem kellett volna megírni. Szóval tehetjük a dolgunkat anélkül, hogy pocskondiáznánk egymást.
„Ezt megint ti akarjátok meghatározni, úgy, hogy minden más véleményt eltiportok.”
Igen, meghatározom, hogy szerintem milyen kritériumoknak kell megfelelnie egy könyvnek, hogy azt mondhassam rá, ez igen! De nem értek egyet az eltiprós résszel. Tőlem mindenkinek meglehet a maga véleménye és követelmény rendszere. Én igyekszem terjeszteni az enyémet. Ettől még nem lesz egyeduralkodó. Talán nem is lenne jó, ha sikerülne (ami persze nem fog bekövetkezni, főleg ha az utóbbi két-három év vehemenciájával csinálom). De lécci hagyd ezt a többes számot! A legjobb barátaimmal sem értünk egyet abban, milyen egy igazán jó könyv, csak vannak olyan könyvek, amiket többen is jónak tartunk. Szóval inkább beszéljünk egyénekről és ne a Falkáról!
„Mert meg se próbálsz! Általánosítok, mert a baj általános. De azért, ha elolvasod az idevonatkozó postokat meglehetős sok konkrétumot találhatsz.”
Az én megoldásom tényleg nem ebben az irányban tapogatózik. Ami azt illeti, él bennem mélyen egy kis diktátor hajlamú kultúrfasiszta, aki legszívesebben az összes szemetet egy nagy máglyára hányná, és elégetné rajta azokat, akik a sok idióta olvasás oktatási technikát behozták. De mivel egészen pontosan tudom, hogy nem vagyok tévedhetetlen, inkább igyekszem olyan megoldásokat találni, amelyek kevésbé visszafordíthatatlanok. Van, aki a horoszkópokban hisz, én a statisztikai valószínűségben. Ha elég időt hagyunk, és itt-ott kicsit besegítünk a folyamatba, a kritikák és kritikusok szép lassan kiforrják magukat. Lesznek trendek, lesznek áramlatok, lesz olyasmi, amivel nem értek egyet, olyasmi is, amivel nagyon, de a lényeg, hogy előbb-utóbb önszabályzó lesz a kritika a neten is. És sokkal változatosabb, sokszínűbb, élőbb, mint a papír alapú.
Ez az én megoldásom, csak nem tudom, van-e elég időm kivárni.
„Megint ott vagyunk, hogy arra próbálod terelni ezt a vitát, hogy mindezeket azért írom, mert jelentek meg negatív vélemények a regényeimről. Nem vagy képes, vagy nem akarsz ezen túllépni? Amit negatívumként itt felsoroltam, az mindenkire egyformán érvényes.”
Igen, ezt sugalltam. Valóban azt gondolom, hogy az indítékaid egy része a negatív kritikákban gyökerezik, csak időközben egyéb magyarázatokkal láttad el, és mostanra számodra úgy tűnik, tökéletesen logikus és sértődésmentes okokból teszed, amit teszel.
Tényleg ezt gondolom. És azt is gondolom, hogy igazam van. De nyilván nem vagyok róla meggyőződve, nem fogadnék rá a házamban, életemben. És mert fentebb én is tettem olyan kijelentést, aminek te az ellenkezőjéről vagy meggyőződve, most ott tartunk, hogy vagy hajlandóak vagyunk elhinni egymásnak ezeket, vagy nem.
A magam részéről az mondom, ha te úgy véled, őszintén nem játszottak közre a régebbi negatív kritikák, sérelmek ezekben a bejegyzésekben, akkor ezt elfogadom, és igyekszem megszabadulni ettől a feltevésemtől.
„Mire lenne elég? Az marha nagy különbség, hogy az én véleményem mellett simán elfér a tiéd, de az én másféle véleményemet ti, barátom, szeretnétek elhallgattatni, legalábbis nevetségessé tenni, elbagatellizálni, még itt is, a saját blogomon.”
Inkább azt szeretném, ha nem érezném magam minduntalan megszólítva és megsértve, amikor véleményt nyilvánítasz. Igazából nem az bánt, ha valaki megkérdőjelezi a hozzáértésemet egy témához, ha valaki kevesli a teljesítményemet vagy a tehetségemet. Persze nem esik jól, de képes vagyok ezen túllépni és elfogadni. Még akkor is, ha éppen igaza van az illetőnek. De amikor a gonzókról szólván rendszeresen (többesszámban) előkerül a megrendelt, baráti szívességként írt stb. kritikák dolga, vagy amikor egyéb kellemes ocsmányságokkal hozzák összefüggésbe azt a jórészt csak kitalált társaságot, amelybe engem is sorolnak, azt nem kedvelem. Én (egyes számban) továbbra is azon az állásponton vagyok, hogy amíg engem, esetleg valamelyik barátomat nem éri ilyen vád, addig mindenki véleményét tiszteletben tartom. Még csak nem is nagyon avatkozom bele. Lehetne ezeket mellőzni a kommunikációban?
„Belekötni? Én vagyok az, aki mindenféle blogokba, köztük ide, beírogat, tendenciózusan személyeskedő jelleggel?”
Ami engem illet, jó ideje nem írtam a blogodhoz megjegyzést, és személyeskedni is csak a sajátomon szoktam. De mivel sok korábbi vitában hallgatólagosan/kimondva elég sok embert besoroltál a Falkába, és a legutóbbi bejegyzéseid általánosságban nem éppen dicsérőleg szóltak a kritikákról, nem csoda, hogy jó néhányan feltételezhették, hogy nekik is szóltak. Ki-ki vérmérséklete szerint reagált. Ami a személyeskedést illeti, említettem fentebb az egymás körül körözést, és hogy az adok-kapok csak durvul. Igen, a legtöbb esetben eljut a dolog oda, hogy az ember már nem veszi a fáradságot, hogy aprólékosan és megfontoltan leírja a véleményét, hanem sokkal rövidebben és tömörebben elküldi a másikat a rákba. A netes kommunikációból hiányoznak a nonverbális jelek, amitől sokkal könnyebb félreérteni, félreértelmezni a mondandót. Ehhez már igazán hozzá lehetett szokni.
Lehet, hogy a véleménykülönbség nem csak közted és köztem áll fenn. De vagy megmaradunk a saját lövészárkainkban, hogy ne változzon semmi, és akkor előbb-utóbb csak a harcoló felek maradnak, mert a többiek megunják az öldöklést és otthagyják a csatateret, vagy megpróbálunk eljutni oda, hogy többé-kevésbé békésen elbóklászunk egymás mellett, ki-ki a maga útján. És akkor talán a többiek lassan csatlakoznak. Lehet, hogy megmaradnak az oldalak, táborok, ideológiák, miért is ne? De ha ehelyett a kurva hosszú szájtépés helyett mindketten valami mást írhatnánk, mert nem kellene évek félreértéseit és ezek hajtásait kiirtani a kommunikációnkból, akkor talán sok ember sokkal hamarabb olvashatna olyat, amilyet szeretne.
Szóval a kérdés az, hogy megpróbálunk-e egymásra tekintettel lenni a továbbiakban, hátha egyszer mások is így tesznek, vagy a közjáték után ott folytatjuk, ahol egy pillanatra abbahagytuk?
Üdv: Wyquin
Wyquin, Wyquin,
Csalódtam benned. Azt hittem más vagy, mint nyuszika, de nem, same stock, obviously.
Itt okoskodsz hűvösen, békés egymás mellett élésről papolsz, s közben a blogodon (véletlenül ráakadtam, esküszöm, nem kerestem!) meglehetősen sértő hangnemben hivatkozol rám. Ez, Wyquin koma, sunyiság. Engem, vénségemre leginkább ez az egyetlen dolog tud fölbosszantani…
Ezen a blogon a falka szót magam már nem írtam le vagy egy éve, a csürhe szót használom helyette, ez szűkebb, kis társaságtokra jobban illik az rpg.hu-n. Mert, Wyquin barátom, hívjuk akárhogy, mint embercsoport (nem mint kritikai orgánum, itt valami félreértés van a kritika szót veletek kapcsolatban nemigen soktam használni, tiltakozom, soha ilyet nem mondtam, az agymosoda, talán megfelelőbb) léteztek. Ennek fizikai deklarációját azon féltucatnyi netes orgánum, plusz egy kiadó (melynek véletlenül független entitás révén alkalmazottja voltál) impreszumán, ahol az észt osztjátok, már évekkel ezelőtt bemutattam, most magad vallod:
"Rendszeresen főleg csak a netes nickjükkel futok össze, azt is leginkább akkor, ha épp véleményt nyilvánítunk valami kapcsán, mint amilyen a blogod, vagy egy kritika."
Nem vártam ilyen vallomást, köszönöm. :-)
"Amúgy a Falkába tartozás eddigi egyetlen nyilvánvaló kritériuma, hogy nem értenek egyet veled, és ez talán nem olyasmi, ami kellően megalapozna egy csoportot."
Már egyetlen gyűjtőkritérium is megalapoz egy csoportot, de, hogy az ólat mi alapozza meg, azt már régen megírtam, nem kezdem újra.
"De hogyha azt mondod, hogy a te célod csupán az, hogy másféle vélemény is jelen legyen az interneten, akkor miért kell ezt összekötni olyan stílussal, amely éppen az interneten a nyílt provokációnak felel meg, és miért kell minduntalan előhozni régi ellentéteket, mintegy
felhívásként keringőre?"
Drágaságom, semmilyen régi ellentétet nem hozok föl, azok mindig újratermelik magukat – létezéstekből fakadóan. Az én stílusomat bírálod mindazon személyeskedő, becsületsértő hangnemmel szemben, amelyet te és a csürhe tagja megengedtek magatoknak – mindekivel szemben, aki nem liheg (egyesekkel röfög, ebből, valmi oknál fogva téged még mindig hajlamos vagyok kiemelni, talán a valamikori együtt publikálás okán? :-)) együtt veletek? Megteheted. Ha bárki munkájára közületek azt találtam volna mondani, hogy "fos", kérlek verd bele az orrom. Ha az sértés, hogy azt momdom, amit műveltek az nem kritika, és ti nem vagytok kritikusok, akkor biza sértegetek és provokálok…
"Amíg valaki el nem kezd új irányba menni, addig csak körözni fogunk egymás körül. Ez pedig sok időt, energiát köt le, mikor igazából semmi szükség rá."
"Ha valóban az élni és élni hagyni elvét akarjuk követi, akkor le kéne zárni a múltat, és mindenkinek csinálnia a dolgát meggyőződése szerint."
" De vagy megmaradunk a saját lövészárkainkban, hogy ne változzon semmi, és akkor előbb-utóbb csak a harcoló felek maradnak, mert a többiek megunják az öldöklést és otthagyják a csatateret, vagy megpróbálunk eljutni oda, hogy többé-kevésbé békésen elbóklászunk egymás mellett, ki-ki a maga útján. És akkor talán a többiek lassan csatlakoznak. Lehet, hogy megmaradnak az oldalak, táborok, ideológiák, miért is ne? De ha ehelyett a kurva hosszú szájtépés helyett mindketten valami mást írhatnánk, mert nem kellene évek félreértéseit és ezek hajtásait kiirtani a kommunikációnkból, akkor talán sok ember sokkal hamarabb olvashatna olyat, amilyet szeretne. Szóval a kérdés az, hogy megpróbálunk-e egymásra tekintettel lenni a továbbiakban, hátha egyszer mások is így tesznek, vagy a közjáték után ott folytatjuk, ahol egy pillanatra abbahagytuk?"
Hinted az írott malasztot, tömöd a pékepipát, játszod az üldözött ártatlanságot, s közben a blogodban csak sértő szavak hagyják el a billenyűzeteted (kiragadott, jellemző példa
http://wyq.rpg4.me/2010/01/10/kritikaelmelet-es-elemzes-zsigerbol/ ). Kinek pózolsz? Nekem? Magadnak? A barátaidanak? Netán azoknak, akik ezt olvassák, téged meg nem? És melyik a póz, az itteni, vagy az ottani Wyquin?
Mindazok, miket itt idéztem töled, egy irányba mutatnak: ha én befogom a pofám, akkor béke lesz. Nem egyoldalú kissé e kívánalom?
"Ettől függetlenül, ha netán nem értenék egyet velük, akkor sem gondolnám, hogy a módszerük elítélendő, vagy ideológiai, esztétikai, financiális
kultúrharc eszközeként használják a kritikát."
Én sohasem voltam kiadó fizetett alkalmazottja, s hazudtam közben magam függetlennek attól a kiadótól, ezt nem árt megjegyezni! A kultúrharchoz négy dolog kell: tábor, ellenség, ürügy és fegyver. Itt minden adott, a tábor, a kis csapat mely az ezredforduló óta legalább féltucat internetes felületen osztja maga esztétikai, ideológiai, (filozófiai? Piha!) igéit, az ellenség, aki mindezekkel nem ért egyet, mostanában elsősorban én, ürügy bármilyen megjelenés, a fegyver pedig a kritikának mondott internetes vélemény. A "fos például. Elgondolkodtál már azon, hogy hány embert sértesz meg ezzel, drága jó Wyquin? A szerző ugye nem számít, rá állandó kikövési engedélyt adta(to)k ki, de itt vannak még a kiadóból mindazok, akik közreműködtek a "fos" létrehozásában, és nem utolsósorban itt vannak azok az olvasótársak, (akik háta mögé oly szívesen húzódtok (teljesen indokolt a többes szám, et tu Brute: "És az olvasó majd dönt.")), akik nem "fosként" olvasták, akiknek esetleg teszett a "fos", nos, őket egyként hülyézed le, drága jó Wyquin.
/"Mitől üres lózung ez a kijelentés? Nem ez történik? Hozzak példákat?"/
"Attól, mert a gyakorlatban alkalmazhatatlan. Szép elképzelés, hogy nem szabad megengedni, csak éppen lehetetlen. Mivel nem lehet mindenki számára elfogadható, objektív mércét állítani annak eldöntésére, hogy egy kritika mikortól, milyen kifejezések használatával, milyen módszer alkalmazásával válik a kultúrharc eszközévé, és a szabály betartatása is nehézségekbe ütközik, ez így nem működik."
Választ csak a szokásos mértékben kaptam: nem lehetséges, mert őcsalhatatlansága azt mondja, hogy nem lehetséges. Kész! Bizony, drága jó Wyquin, ha ellenérdekelt valaki, annak számára nem lehetséges: zavarosban ugyanis könnyebb halászni.
"Az írott szó hatalom."
Ezt nagyon jól tudjátok. Vissza is éltek vele rendesen.
"Ezt a hatalmat nem lehet, nem szabad korlátozni."
Drága jó Wyquin, a civilizáció teljes története a hatalom korlátozásáról szól. A korlátlan hatalom a történelem folyamán mindig katasztrófába fordult. Most is ez történik. A szólásszabadság, a média túlhatalma most éppen emberek ezreinek életét követeli a H1N1 vakcina körüli médiaposvány miatt. Nem szabad korlátozni? Te mondod, aki könyveket égetnél? Tudod, amit írtál, még viccnek is rossz…
"Igen, olykor előfordul, hogy visszaélnek vele. Ez a hatalom lényege.
Ez szerinted a hatalom lényege. Olyan hatalomé, melynek nincsenek korlátai. Akkor csak visszélnek vele.
"A változtatás képessége."
Ez nekem túlságosan mélyértelmű. A hatalommal való visszaélés lenne a változtatás képessége. Nem akarod ezt még egyszer átgondolni?
"És ha valaha el akarunk érni valamit az írott szóval, akkor el kell fogadnunk, hogy olykor azok is élhetnek vele, akik akár önös érdekeiket tartják szem előtt, akár csak rombolni akarnak."
Te nyilván el akarsz érni valamit az írott szóval, erről szól az egész.
"Viszont ott is különbözünk, hogy hol húzzuk meg a határt alkotás és rombolás, helyes és helytelen gyakorlat között. De ettől még nem kell ellenségnek tekintenünk egymást. Az én világképemben megfér egymással a teljesen szubjektív vélemény és a majdnem objektív elemzés. Van hely mindkettőnek, csak megfelelően kell kezelni."
Viszont nem akarnám kitiltani a netről, nem akarnám megváltoztatni, és nem utálnám azért, mert ilyen kritikákat ír. A véleménykülönbség elfogadása nem csak abból áll, hogy valaki lehet más véleményen, hanem abból is, hogy a véleményét megfogalmazhatja más stílusban, más érvek mentén."
Ismétlem, nem elhallgattatni akarom a gonzót, azt akarom, hogy ne az egyedüli dallam legyen. Ezt – úgy tetszik – elfelejtetted elolvasni. Hol olvastál te nálam kitiltást? Én nem akarok könyvet égetni.
"Nyilván vannak határok, amiket nem kellene átlépni, de ezeket a határokat az Alkotmány és a hatályos jogszabályok jelölik ki, ahogy teszem azt a szólásszabadság sem korlátlan jog."
Az internetes kommunikációt Magyarország sztálinista alkotmányának és a 89-es rátétjeinek konstruálása idején senki sem ismerte, arról nincsn épkézláb szabály. Sehol a világon. Addg, ugyebár, szabad a vásár…
/"Én nem. De ti mindnyájan ezen vagytok, penetráns hangerővel."
Nos, így is lehet látni. Én szívesebben fogalmazok úgy, hogy kiállok mindazért, amit jónak tartok, és amiben hiszek./
Én is azt etszem, de én ezzel csupán sértek és provokálok. Drága jó Wyquin, kicsit egyoldalú a mércéd…
/"Ezt megint ti akarjátok meghatározni, úgy, hogy minden más véleményt eltiportok."/
"Igen, meghatározom, hogy szerintem milyen kritériumoknak kell megfelelnie egy könyvnek, hogy azt mondhassam rá, ez igen! De nem értek egyet az eltiprós résszel. Tőlem mindenkinek meglehet a maga véleménye és követelmény rendszere. Én igyekszem terjeszteni az enyémet."
"Ami azt illeti, él bennem mélyen egy kis diktátor hajlamú kultúrfasiszta, aki legszívesebben az összes szemetet egy nagy máglyára hányná, és elégetné rajta azokat, akik a sok idióta olvasás oktatási technikát behozták."
Ugye ezt a két egymást sokszorosan kizáró, ugyanakkor erősítő (milyen szép is a dialektika!) bekezdést nem gondoltad komolyan?
A könyvekkel szemben ezek szerint zéró a toleranciád, a véleményekkel szemben (az enyémet kivéve) maximális. ?????
"Van, aki a horoszkópokban hisz, én a statisztikai valószínűségben. Ha elég időt hagyunk, és itt-ott kicsit besegítünk a folyamatba,"
Hát nem eről beszélek, jó Wyquin? "Csak abban statisztikában hiszek, amit magam hamisítottam", ugye? :-) Itt-ott kicsit besegítetek, itt-ott kicsit lenyestek, emitt-ammott megtrágyáztok, megöntöztok rózsavízzel… Ki a bánat kért erre benneteket, s ki adott fölhatalmazást? Ezt a kérdést sem először teszem fel, de sohasem kapok rá választ…
"a kritikák és kritikusok szép lassan kiforrják magukat. Lesznek trendek, lesznek áramlatok, lesz olyasmi, amivel nem értek egyet, olyasmi is, amivel nagyon, de a lényeg, hogy előbb-utóbb önszabályzó lesz a kritika a neten is. És sokkal változatosabb, sokszínűbb, élőbb, mint a papír alapú. Ez az én megoldásom, csak nem tudom, van-e elég időm kivárni."
A tendencia ezzel szemben azt mutatja, hogy minden szintű kritika gonzósodik, ami csupán a pocskondiázás vagy agyontömjénezés egyéni stílusaiban jelent sokszínűséget.
"Inkább azt szeretném, ha nem érezném magam minduntalan megszólítva és megsértve, amikor véleményt nyilvánítasz. Igazából nem az bánt, ha valaki megkérdőjelezi a hozzáértésemet egy témához, ha valaki kevesli a teljesítményemet vagy a tehetségemet."
Csak azt tudnám, miért érzed magad megszólítva! Esküszöm mindenre, ami szent, fogalmam sem volt róla, hogy írtál olyamit, amit kritikának nevezel… Ismered azt a mondást, akinek nem inge? Vagy mégiscsak ennyire találó voltam? Létezik az általam leírt gonzó kritika, és netán te azt űzöd?
"De amikor a gonzókról szólván rendszeresen (többesszámban) előkerül a megrendelt, baráti szívességként írt stb. kritikák dolga"
Az ól esetében Brod felrakott egy tanulságos linket az ott megjelent ún. kritikák tendenciózusságáról. Ha jól tévedek, azidőtájt te is egy bizonyos kiadó fizetett alkalmazottja voltál… De különben mostanában nem kizárólag rátok gondoltam, hanem főleg a napilapokban, és nagy portálokon megjelenő kritikának álcázott recenziókra – mégis sikerült ezt magadra/magatokra vonatkoztatnod… Ejnye! Mért is?
"vagy amikor egyéb kellemes ocsmányságokkal"
Mint például? Érdekelnek ezek a kellemes ocsmányságok.
"Én (egyes számban) továbbra is azon az állásponton vagyok, hogy amíg engem, esetleg valamelyik barátomat nem éri ilyen vád, addig mindenki véleményét tiszteletben tartom. Még csak nem is nagyon avatkozom bele."
A "barátom", jó Wyquin, egy erős szó: kötelékekről árulkodik, melyeket letagadsz, csoportról, mely "nem létezik". Koncentrálj!
"Lehetne ezeket mellőzni a kommunikációban?"
Én sem kérnék mást. Meg tudjátok majd állni? Te meg tudod, jó Wyquin?
Kedves Balfrász!
Megint félreértettél. Vagy félremagyaráztál, egykutya. Mint említettem, a nonverbális kommunikáció hiánya nagyobb esélyt ad arra, hogy kedvünk, egyéni megítélésünk, feltételezéseink szerint értelmezzük a leírt szavakat. Neked az jött le, hogy hűvösen osztom az észt a te blogodon, miközben sértegetlek az enyémen.
Csak a pontosság kedvéért, nem közben, hanem előtte írtam azokat a bejegyzéseket mintegy válaszul a tieidre, és nem is akartam letagadni őket. Most is úgy gondolom, igazam van.
Amit viszont a te blogodon akartam, az egy új párbeszéd. Gondoltam, ha megpróbálok amellett érvelni, hogy mindketten beástuk magunkat a saját álláspontunk mélyére, és innen nem vezet kiút, hacsak nem próbálunk meg valami mást, veszed a lapot, és nem kell tovább folytatnunk ezt a cirkuszt. Főként mert annak, aki érzelmileg nincs érintve a témában, egy idő után meglehetősen visszásnak tűnik az, ami számunkra teljesen jogos visszavágás.
Szerinted hűvös észosztás, szerintem – talán gyengécske – próbálkozás egy békésebb kommunikációra.
Nem jött be. Sajnálom.
Egyébként, minden, az írásaiddal és a rögeszméiddel kapcsolatos kijelentésemet vállalom, viszont nem nagyon emlékszem hogy paranoián kívül esetleg csalással és ilyesmivel meggyanúsítottalak volna. Bár az igaz, párszor úgy véltem, hogy az állításaid alacsony igazságtartalma már nem írható tévedés számlájára. Ellentétben veled, aki még most is arra célozgatsz, hogy mivel a Deltának is dolgoztam, a kritikákkal a többi kiadó ellen dolgoztam. Hmm.
Nos igen, ha valami mellett érvelnél és nem valami ellen, valószínűleg kevésbé lenne puskaporos a levegő. Esetleg megpróbálnád? Nem azt akarom, hogy ne posztolj.
Ami a fizetett alkalmazotti státuszomat illeti, látom képtelen vagy feltételezni, hogy van aki el tud szakadni a szamuráj viselkedéskódex szabályaitól. Ami engem illet, a munkámat fizették meg a Deltánál, és mivel nem ebből éltem, minden különösebb habozás nélkül nekik is elmondtam a véleményem a kiadványokról, akár pozitív volt, akár nem. És hát hmm, gyakrabban volt nem. Ahogy az Rpg.hu szerkesztőjeként is minőségi és nem hovatartozási alapon bíráltam el kritikákat.
Persze jó lenne, ha nem kevernénk össze a minőséget a tetszéssel. Nagyanyám horgolt csipketerítőjét szerethetem anélkül, hogy jó lenne. Van így könyvekkel is. Van akinek bejön pl. Salvatore, pedig irodalmilag nagyrészt silány könyvei vannak. Akinek ez tetszik, lelke rajta, vegye. Szerintem rosszul teszi, de őket nyilván nem érdekli, engem meg nem zavar, míg nekem nem kötelező olvasni. Úgyhogy nem hülyézem le az olvasókat, akik szerintem fost olvasnak.
A „nem lehet mindenki számára elfogadható, objektív mércét állítani” melyik részét tudod megcáfolni? Ellenérdek nélkül, aki azt gondolja, hogy egy kritika ebből a szempontból történő megítéléséhez mindenki számára elfogadható skálát tud szerkeszteni, az álmodozik. Épp, mivel a kettőnk alapfeltevései a minőségről is nagyon távoliak, a skála sem lehet univerzális. Vagy győzz meg az ellenkezőjéről. És már most mondom, hogy az eredetiség-megvalósítás vagy mi a túró koordináta-rendszered nem nyert nálam.
A Brod által készített statisztika azt mutatta, hogy vannak írni tudó szerzők, többnyire külföldiek, akik kaptak jó kritikát, és vannak írni nem nagyon tudók, többnyire hazaiak, akik rossz kritikát kaptak. Kiadótól és kritikustól függetlenül. Ez tényleg mindent felülmúló összeesküvés!
Bár nem hiszek a sikerben igazán, azért megkérdezem még egyszer (és feltehetőleg utoljára): hajlandó vagy megpróbálkozni olyasfajta párbeszéddel, ahol mindenki valami mellett foglal állást és nem valami ellen kel ki, és igyekszik nem belekötni másokba?
Üdv: Wyquin
Nem tudok elmenni amellett a becsontosodott és téves közhiedelem mellett, hogy "Krisztus szerint a jó keresztény hagyja hülyére verni magát".
Csak azok értik szó szerint, akik nem értelmezik a szöveget, a mondandót és a célját. (Nem értelmezik, mert nem tanulják. Nem a személy felett mondok értékítéletet.)
A másik orca fordítása abban a szituációban értelmezendő, amikor a JOBB arcodon csattant a pofon!
Ennek jobb megértéséhez rövid leírás:
http://en.wikipedia.org/wiki/Turn_the_other_cheek
Ha én most szentírás értelemzési vitába megyek bele, vége nem lesz a flame-nek...
Az Hegyi Beszéd ezen sorai
"38 A rossz visszafizetése. Hallottátok a parancsot: Szemet szemért, fogat fogért!
39 Én pedig azt mondom nektek: Ne szállj szembe a gonosszal, hanem ha megütik jobb arcodat, fordítsd oda a másikat is.
40 S ha perbe fogva el akarják venni köpenyedet, add oda köntösödet is.
41 S ha ezer lépésre kényszerítenek, menj el kétannyira.
42 Adj a kérõnek, és aki kölcsönt akar, vissza ne utasítsd."
közül, ha a 39-41 narratív szerkezetét elemezzük, ugyanazt kapjuk mindháromra, vagyis ugyanazt mondják: ne üss vissza, sőt, teljesítsd túl a gonosz kívánalmait.
Hogy miért, az ugyanolyan találgatás, mint az arcforgatásnak az ellenállás eszközeként beállítása, mely a másik két megerősítő mondat tükrében kissé erőltetett.
Szerintem a túlteljesítéssel azt lehet elméletleg elérni, hogy a gonosz zavarba jön, elszégyelli magát és visszavonul. Egyszer kipróbáltam, még csak nem is egy gonosz emberrel: akkora pofont kaptam, hogy pattanás fakadt föl a helyén, pedig sohasem voltam pattanásos...
Szóval, azt hiszem, a keresztények nem hülyék, legalábbis képesek saját kárukon tanulni, jó pár évszázadig próbálgatták, mire mennek, ha mesterük tanításai szerint élnek, lett is jó sok mártír, aztán abbahagyták.
A kereszténység, pragmatikusabb lett, főleg a reformált változatai még pragmatikusabbak, szóval én nem várom ezt a viselkedést a hivatalos egyházak híveitől...
Viszont Krisztus sohasem mondta, hogy alázkodj meg. Tehát, még egyszer: a másik orcámat lehet, hogy odatartom, de a pofont nem köszönöm meg. Egyiket sem.
Rövidebb, pörgősebb, anyázosabb üzenetváltáskat szeretne a nép a dögunalmas levezetések helyett. Szóval, plíz, mindenki erőltesse meg magát picit, mert így kezd leülni. Köszi!
Malamut
na most nagyon magvas leszek
szerintem a kettő nem ugyanaz
a pofon az pofon, nincs olyan, hogy negatív pofon, meg pozotív pofon
egy negatív kritika ugyanúgy hirdet, mint egy pozitív - néha még jobban is
Szerintem sem összevethető a kettő, mert a pofon alapból negatív hatású, így a negatív pofon - simogatás.
Ne erre mit mondana Krisztus urunk?
Ha megsimogatják a jobb orcádat fordítsd el a másikat? :-)
A Nembalabbik változatában:
Ha megsimogatják a jobb orcádat, rugdosd félholtra az illetőt!
A kritikánál meg szerintem értelmetlen előjelről beszélni.
Egyébként jó lenne tisztázni, hogy ki mit ért negatív kritikán!
Az a negatív kritika, ha megmutatja a mű gyengéit vagy ha egyszerűen negatív hangvételű valamilyen értelemben?
Az előbbinél szerintem értelmetlen az előjel, az utóbbit meg menthetetlenül a gonzóhoz sorolom.
Kedves Balfrász!
A hallgatást szántad válasznak, vagy csak elsiklottál a kérdésem felett?
Üdv: Wyquin
Wyquin,
gondolkodom, hogy egyáltalan lehet-e válaszolni egy ilyen nyilvánvalóan provokatív és csapdajellegű kérdésre.
Mert ha igent válaszolok, az azt jelenti, hogy bezárom a blogot, vagy cukiságokról fogok írni (fogok), mivel ha valami mellett szólok, azt nem mindig lehet megtenni úgy, hogy valami ellen ne szóljak. Ez, mint a mellékelt ábra mutatja, még neked sem sikerült...
Vannak ugyanis dolgok - a kizárólagosság pl. tipikusan ilyen - melyek kizárólagosak. Vagy egyik, vagy másik, "és" logikai kapcsolat közöttük nem lehetséges.
Ha pedig nemmel válaszlok, az azt jelenti, hogy beismerem, eddig kizárólag rossz szándékkal, valami ellenében szóltam. Ami pedig csak a te elmédben igaz.
A kérdésedet tehát inkább megválaszolhatatlannak értékelem.
A hangnemed pedig továbbra is aljasnak, megalázónak és lekezelőnek.
Hagyjuk tehát abba, mert ez nem diskurzus, hanem diktátum, ráadásul a folyamatos megalázás szándékával és az állandó, fölényes lehülyézés hangnemében! Nota bene, én még nem hülyéztelek le téged, megalázó sem voltam veled, noha te ezt számtalanszor megtetted.
Amíg nem ismerkedtem meg a blogoddal, hajlottam volna valamiféle párbeszédre, azóta azonban feltételezem, hogy ez a "párdbeszéd" is ugyanazt a célt szolgálja, mint az ártány mocskolódása, vagy nyuszika bele-belemakogása: szeretnétek, ha hülyét csinálnék magamból. Hogy ez miért jó, ha amúgy is nyilvánvalóan hülyének tartotok (és mondotok minden nyilvános helyen), nem értem, illetve távlatos céljára akadhat magyarázat, de hagyjuk, bizonyíthatatlan ügy.
Mint mondtam, az ellentétek sokkal mélyebbek annál, mintsem áthidalhatók legyenek.
Az idő majd megoldást hoz.
Kedves Balfrász!
Bocsánat, sejthettem volna, hogy az én hibám az egész.
Megértem, hogy ilyen aljas, lekezelő és provokatív kérdésre, kérésre csak egy válasz lehetséges.
Ami azt illeti, a szokásos nem-mondom-ki-csak-utalok-rá módon megalázó is voltál, le is hülyéztél már, de ki számolja?
Én ismertem a blogodat, mégis hajlottam volna párbeszédre, mert úgy gondolom most is, hogy nem az oda-vissza üzengetés a sáncok mögül a jó megoldás, bár kétségkívül élvezetes sport szétszedni az elméleteidet. De talán mégsem ez a szabadidő hasznos eltöltésének legjobb módja.
Mindegy, ha nem, hát nem. Ezek szerint maradunk a régi módszereknél.
Ez ám a konstruktív!
Üdv: Wyquin
39 Én pedig azt mondom nektek: Ne szállj szembe a gonosszal, hanem ha megütik jobb arcodat, fordítsd oda a másikat is.
Ha valaki uralkodni akar fölötted, megaláz, mutasd meg, hogy egyenrangú vagy.
40 S ha perbe fogva el akarják venni köpenyedet, add oda köntösödet is.
Ha az, aki szemforgatva ki akar szipolyozni téged, mutass rá, hogy uzsorás.
41 S ha ezer lépésre kényszerítenek, menj el kétannyira.
Ha valaki a jog alapján igazságtalanul kényszeríteni akar, a saját fegyverét fordítsd ellen.
egyébként van pozitív pofon is (közben rájöttem)
még érettségi vizsgán fordult elő, hogy az egyik osztálytársam 8egy lány) bepánikolt, semmi nem hatott rá, erre az osztályfőnök lekevert neki, egy hatalmas frászt, és azt mondta neki: most pedig bemegy és szépen levizsgázik!
mire a lány abbahagyta a rinyálást, bement és levizsgázott, utólag még meg is köszönte, szóval ebben az értelemben az a pofon pozitív hatású volt (lást még Humprey Bogart férfias pofonjai)
személy szerint negatív kritikán azt értem, amikor valaki rosszmájúan, szubjektíven mond véleményt az adott műről, nem emel ki semmilyen pozitívumot, és nincs semmilyen építő jellegű adalék sem a leírtakban (ilyenek véleményem szerint Attila kritikái)
a pozitív amikor a jó tulajdonságokat emeli ki (pl a Szakosztály honlapja)
a gonzó meg szerintem valami olyan, amikor fogalma sincs az illetőnek a téma tárgyáról, csak ír valamit az elképzelései alapján oszt hadd menjen (szóval Attila kritikái szvsz nem gonzó, mert ő elolvassa az adott műveket, csak aztán fejébe szorul a rohamsisak)
Azt még értem, hogy balfrásznak más helye nem maradván ide kell fosnia magából az ideggyenge paranoid hülyeségeit, de Wyquin, baszod, neked nincs jobb dolgod az itteni faszverésnél?
"Megalhatok egy ezresért nálad" Scal meg kerüljön már be végre az ÚG-be, mert már nagyon unalmas, ahogy az én nevemet használja síkosítónak a kétségbeesett benyalási hadműveletben.
Jut eszembe, a balfrászellenes összeesküvés kezd egyre nagyobb méreteket ölteni, távlatos céljaink már-már megvalósultak: http://www.solaria.hu/modules.php?name=Reviews&rop=showcontent&id=107
(Esetleg meg el lehet gondolkozni azon a verzsönön is Józsika, hogy ha valaki úgy hápog, mint egy hülye, úgy úszik, mint egy hülye az esetleg tényleg hülye és nem kell semmiféle összeesküvés-elmélet, hogy hülyének nézzék...)
Attila: nem tom a te neved hova lenne gyorsposta, meg sikosító amikor olyan általános dolgokkal nem vagy tisztában, amit középiskolában el lehet sajátítani.
Nyilván hihetetlen számodra hogy valakinek visszás amit csinálsz, csak úgy. Ha majd olvasok tőled csak egy darab okés akármit, akkor majd lehet változik.
Scal:
"Nyilván hihetetlen számodra hogy valakinek visszás amit csinálsz, csak úgy. Ha majd olvasok tőled csak egy darab okés akármit, akkor majd lehet változik."
Mondja ezt az, akinek eddigi csúcsteljesítménye a Sors gyermekei volt...
Mindenesetre megígérem, hogy azonnal értesíteni foglak, mihelyt érdekelni fog a véleményed. A címed ugyan nincs meg, de szerintem nem érdemes elküldened.
Te, ártány, mintha mondtam volna, hogy takarodj innen! Rosszabb vagy, mint azok a legyek, akik az óladban rajzanak.
Viszont, ha már itt vagy, utoljára megpróbálkozom valami fényt vinni tompult agyadba:
1. Jellemző, hogy nem vagy képes befogadni, ez nem rólam szól, de ha már valakiről, akkor éppenséggel rólad - és a szereped nem hízelgő. Mint az óvodások hárítasz mindent a "De te is! Bebebe!" szintjén. Dögunalmas.
2. Sajnállak, hogy a rengeteg frusztrációd ebbe pszeudoőszinte tahó pózba kényszerített, aztán ott ragadtál. Lépj túl!
3. Olvasni is meg kellene már tanulni, tudod, a szöveget a sorok alkotják, nem közöttük az üres rész. Az csak a fejedre rezonál.
4. Ha nem lennél végtelenül felületes, akkor tudnád, hogy Scalnak esélye sincs az ÚG-ben megjelenni, mivel már kötetes szerző. Egyébként sem tört ilyen babérokra tudtommal. Amit tehát róla motivációs szinten tételezel csakis saját rutyvadt agyevődből származik.
5. Sohasem leszel képes saját magadon túlemelekedni, másból is kiindulni, nemcsak abból, ami a fejedben van (amely, nem túl sok).
"Mondja ezt az, akinek eddigi csúcsteljesítménye a Sors gyermekei volt..."
ezt pedig az mondja, aki értékes szabadidejét olyan regények olvasásába öli, melyek szerinte magyar sci/fi (és úgy általában az) irodalom legalja...
gratulálok öregem
Kedves Balfrász!
"5. Sohasem leszel képes saját magadon túlemelekedni, másból is kiindulni, nemcsak abból, ami a fejedben van (amely, nem túl sok)."
Az utolsó pár szót leszámítva talán egy gerenda eltávolításról is el lehetne gondolkodni saját szemüreg területéről. :-)
Nem flémelni akarok, csak megjegyezném, hogy esetleg megfogadhatnád a saját kritikád.
Üdv: Wyquin
Türelem, emberek, pár év, és jöhettek hozzám terápiába. Lesz scifis kedvezmény. :P
onsai
Ne, Onsai, ne! Ha kigyógyulna ez a sok hülye, nem maradna más ezen a kurva neten csak politika és pornó.
Malamut
Megjegyzés küldése