A hónap mottója

Saját gondolataink kifejezésének joga azonban csak akkor ér bármit is, ha képesek vagyunk arra, hogy saját gondolataink legyenek."
Eric Fromm

2008. február 1., péntek

Hilfe!

Ezen az... áldott neten képtelen vagyok egy jó minőségű képet vagy rajzot találni a a Sixtuszi Kápolna padlójáról. Komolyan. A padlóról kellene kép. Ha valaki tud segíteni, vendégem egy sörre a Belga sörözőben, vagy egy John Bullban!

Köszike

2008. január 31., csütörtök

Stadium 2.2

Succubus megjegyzése - Hál' Istennek! - töprengésre készetetett, aminek az eredményét nem akarom szimpla viszontválaszban ellőni. Így tehát:

"Nem kell feltétlen magánban, legalábbis semmi olyat nem mondanék amit nyíltan ne. :D"

Ugyan nem tudom, hogy valójában kit is takar a nicked, de az egyébként nyílt véleményalkotás mindenképpen dícséretes. :-)
Annál is inkább, mert az írókörök megítélésén kívül nagyon sok minden összecseng azzal, ahogy én is látom a ma kialakult helyzetet és annak gyökereit.

"de kiderült az amit egyébként minden objektív látásmóddal rendelkező egyén sejtett: hogy a magyar piac kisebb mint azt bárki is hitte volna."

Az eb itt van elhantolva. Az állami mecenatúra úgy szűnt meg, hogy nem lépett a helyébe semmi. Az olvasó partnerből erőforrássá vált, méghozzá meglehetősen szűkös erőforrássá. A kultúra (irodalom) pedig a civilizáció terjesztőjéből/erjesztőjéből profitforrássá, méghozzá a szűk fogyasztói rétegből következően kockázatos és szűkös profitforrássá. (Itt most nem a tömegkönyvekről, tömegkönyvkiadásról beszélek, az külön történet.) A piac annyira szűkös, hogy a megélhetési szempontból profi írókból (ezután a profit ilyen értelemben használom) egy zsáneren belül nem képes két tucatnál többet eltartani (asszem ezzel is túlbecsültem). Ilyen peremfeltételekkel egyetlen normális írónak sem érdeke, hogy kinevelje saját jövőbeli konkurenciáját.
Itt van az írókörök egyik sebezhető pontja. A profi vagy saját érdekei ellenében cselekszik, vagy nagyon is saját érdekei miatt, a piactartás érdekében vállalja a következő generációk nevelését. Az előbbi esetben megszállott és/vagy hülye kell legyen az illető, a második esetben gazember. A produktum minősége mindkét esetben megkérdőjelezhető. A feltevések mondjuk akadémikusak: tudtommal nagyon kevés profi avatkozik valójában az írókörök, eygáltalán a következő generációk ügyeibe közvetlenül.
A ravaszabbik alja a profiknak fizetős íróiskolában végzi el ugyanazt a pusztítást a következő generációban. :-)
Ahogy látom, tulajdonképpen a mostani szekértáborok sem igazán önkéntes szerveződések írói részről, inkább csak átmeneti írói összeverődések, akik adott csapathoz tartozásban látják érdekeik legalább valamennyire működő érvényesítésének eszközét - egyáltalán a publikálás lehetőségét. Mert a szekértáboroknak hatalmas piaci előnye van. Biztos és zárt eladási területet jelentenek: a rajongók nemigen vesznek mást, a tábor könyveit viszont biztosan fogyasztják. Az ilyen kiadói műhelyeknek azonban megvan az a hátülütője, hogy a vezéregyéniség - többnyire egy-egy valóban profi író - ízlés és stílusduktatúrát vezet be. Hallottam, van ahol a vezér egyszerűen átírja az ígéretes kezdők zsengéit - halat ad, ahelyett, hogy halászni tanítana.


"A '90-es években a hazai helyzet erős túlzással is megmosolyogtató volt, néhány nevesebb kiadó valóban tehetséges szerzők vezényletével úgy ahogy átmentette az ős-Galaktika örökségét a szép új világ eszméi közé, de mentségükre legyen szólva mást nemigen tehettek. Arra pedig már végképp nem volt érkezésük, hogy a megváltozott (és kőkemény) piaci helyzetben biztosíthassák egy köv generáció ügyét."

Én nem mosolyogtam. Mondjuk nem fájt, csak ha nevettem. :-) Nem hiszem, hogy érkezésük nem volt. Azt hiszem a piac nagyságát és igényeit ezek a kiadók azonnal felmérték (A Wallhalla és vadhajtásai legalábbis). Plusz általában ezek a kiadók egy-egy feljövő író saját műveinek kiadására létrehozott vállakozások voltak - maximum franchise vagy epigon írók tűnhettek fel (élhettek túl) ilyen feltételek mellett. Üdítő kivétel volt a Moebius. Nem is élt, sajnos, sokáig.

"Ne legyen félreértés, egy egész írónemzedéknyi alkotó ideje maradt ki a történetből, szigorúan személyes és üzleti érdekek összefonódása miatt amit csak tetézett az, hogy a "nagy öregek" nem tudtak mit kezdeni az új médiumokkal (pl. internettel megjelenő közösségek megdöbbentő növekedése és szociológiai ereje)."

Touhé! Bár azt hiszem, a nagy öregek nem is akartak/akarnak foglakozni azzal, ami az interneten történik. A jelenlegi helyzet őket igazolja. Az ő olvasótáboruk nem a Neten nyünnyögő frusztrált kiskamasz vagy újnő. Nem kell alkalmazkodniuk azok szélkakas és/vagy agymosott igényeihez. Az olvasás még mindig nem e-determinált, hanem papír-determinált tevékenység. Az hogy miként jut el a szöveg az olvasóhóz pedig talán még inkább kiadó-determinált, mint valaha: megjelent az internet, mint újabb tömegpropaganda eszköz, mint pszeudo-független, pszeudo-megbízható hírforrás. A függetlenség és megbízhatóság mítosza egészen a lelepleződésig nagyon nagy piaci erő. A kiadók kiválóan képesek kihasználni a Net ezekből a mítoszokból táplálkozó véleményformáló erejét saját PR-jukra, és ellenpropagandára. A szomorú, hogy a mítosz a gazdaság Netre gyűrűzés előtt még nagy vonalakban igaz is volt.

Csak emlékezz az interneten az egyik tavalyi LLL könyv borítója körül kavart álbotrányra: bizony egyetlen kötetet sem zúztak be, viszont mindenki rohant megvenni, mielőtt a ravaszul lebegtetett zúzás életbe lép.

"Csak hogy példát mondjak: az általában író körökben kárhoztatott és Sátánnak titulált rpg.hu megindulásakor egy, a magus (népszerű magyar szerepjáték)levelező lista tengernyi anyagát rendszerezni hivatott oldal volt."

Kétezerig - biztosan tudom :-) - el is látta ilyen rendszerező/orientáló funkcióját. Amíg a szerepjátékos világot fel nem kezdte zabálni ugyanaz a szörny, ami az egész fantasy - és most úgy tűnik a sci-fi - piacot is maga alá kívánja gyűrni. Kétezerben nem tudom, hogy mi történt: gárda cserélődött vagy mi, esetleg (és/vagy) a finanszírozás változott, nem tudom. De lejátszódott ott is, ami a magyar fantasztikumban szinte mindenütt. Az, hogy egy szervezetről - kívülről - egyféle vélemény alakul ki, sohasem véletlen. Lásd ÁVH. :-)


"Aztán kiborult a bili és a rajongók a szó legszorosabb és legdurvább értelmében is magukra maradtak. Ezt az űrt aztán több kevesebb sikerrel persze pótolták a tiszavirág életű alkotó műhelyekből szárba szökkent hasonlóan hosszű életű kiadók"

Kérdés, hogy akarták-e igazán pótolni. A másik, hogy sikerülhet-e ilyesmi. Mert közben a olvasási szokások jelentősen megváltoztak. A könyvkiadókat ma a hetente új címek érdeklik, lehetelenül alacsony példányszámmal. Ez a tömegkönyvkiadás kora. Megjósolom, hogy a profik könyv - új cím termelő - kapacitása meg fog nőni.

"Azt a vonaglást és nyávogást ami azóta nem nem is merem méltatni, de hogy konkretizáljam is valamelyest, a valaha volt "jövőmentésre" predestinált professzionális (akkor ez nem vicc volt) írókör (ma Cohors Scriptorum elődje) máig meghatározza jobbról, balról a fantasztikus közeget itthon (nem nevesítek, fárasztó lenne)."

Engem szerencsére nem határoz meg. És tudok még olyan feltörekvő, tehetséges írókról, akik az egész írókörözést úgy, ahogy van, elvetik. :-)

"A lényeg "csak" annyi, hogy amikor a lángot senki sem igyekezett továbbvinni Raon minden lehetséges fórumon (ennek is volt valaha egy rendes jelentése) igyekezett az írókörök munkáját igazgatni."

Ismered a motivációit? Ami Raon és barátai oldaláról MOST átjön, az a véresszájú, könyörtelen kizárólagosság. Amihez mindig nagyon jó alapot szolgáltatnak a mitologiozált múltbéli érdemek. Éppen ezért kell górcső alá venni a múltat. Szerencsére a Netnek vannak áldásai is. Például az archiválás. :-) Sokat tanultam a tárolt flémekből. :-((( Másoknak is ajánlom, ha van idejük, nézzék meg a forgatókönyveket és a szereplőket. Nemcsak az rpg.hu-n. Mindenütt másütt is.
Igen, ha jól tudom, a jó rómaiak nemigen okádtak a Fórumon...

"Ezeknek tagja nem voltam (mielőtt spekulációk tárgya leszek) én akkoriban is női combok és égetett szeszek társaságát részesítettem előnyben, de értékeltem/értékelem azt a (szerintem) jobbító szándékot amivel akkor egyedül ő állt ki társaival a közönség elé (olvasó és internetes)."

A jobbító szándékot az én szememben nagyon is cáfolja a kizárólagosság, és az eszközök, melyeket ennek elérésére használnak. Nemtelen eszközöket az én szemeben semmilyen cél sem szentesít. Tudom, hogy korunk a relatív igazságok és morál kora, de én még elég öreg vagyok, hogy higgyek az etika abszolútumában. Viszont a jó konyakban és a hosszú combban is hiszek. :-)

Eve Rigel blogján a dolog nem véletlenül ment el altesti irányba. Nyilvánvaló, hogy Eve-t megpróbálják leválasztani a Cherubionról - és bizonyos vagyok benne, hogy ez előbb-utóbb megtörténik.

"Ajánlom egyébként az utolsó konstruktív magyar sci-fi érából a "Két életem, egy halálom" című könyvet amit egykor Zsoldos díjra is jelöltek. Tanulságos lehet a mai 'fantasztikummal' összehasonlítani. "

Kérlek ne mitologizálj te sem! Nem volt konstruktív kor. Ha más nem, a Cherubion-Wallhalla (és vadhajtásai) szembenállás végig létezett. És még mindig munkált a régi Galaktika gárda saját kizárólagossága.

Gáspár András életműve és munkássága számomra tragikus jelképe annak, ami Kuczka után és az ő örökségeként történt. Egy nagyon tehetséges író, aki ritka talentumként mind fantsyban mind sci-fiben tudott maradandót alkotni, nem volt képes ellenállni a piac szirénhangjainak. Az eredmény: zéróra lefutó produkció. Ami baj. Még akkor is, ha azt azért tudjuk, hogy írói munkásságára is rányomta a bélyegét az akkor különlegesnek számító tájékozottsága, és érzéke a külföldi trendekhez. Sokkal jobb könyveket írhatott volna, ha nem divattémákra és profitra vadászik.
És a mostani terméssel összevetve, a Keringés, de főleg a Nagate azért simán hozza a Két életem, egy halálom szintjét.

És sezlony jogos méltatlankodásához csatlakozva:

Történtek súlyos hibák, igazságtalanságok a Zsoldos Díj történetében. Azonban ezek hátterében egyetlen, nagyon jól azonosítható személy áll, aki saját "Fantasztikum Nagyasszonya" mítosza mögött már lassan két évtizede jobbára csak árt az egésznek. Amikor Kuczka meggyengülésével az ő befolyása alá került a Galaktika, olyan kizárólagosságok kezdődtek, amellyel azóta csak a mostanában az általam (nem kívánok mások nevében beszélni) oly sokszor bírált szekérvár esetében lehet párhuzamot vonni. Kedvenc szerzők, kedvenc művészek gátlástalan futtatása, a többiek, a potenciális tehetségek partvonalon, vagy azon kívül tartása folyt - még a piaci viszonyok között is. Talán nem véletlen, hogy az elvadított írók már akkor is szekérvárakba húzódtak. Az ilyesmi pedig előbb-utóbb úgy kezd működni, hogy mindenki mindenki ellen.
Trethon Judit akkoriban a Galaktika tekintélyével és politikai hátszéllel a háta mögött a médiában is példaértékűen felépítette a mítoszát, amely kitartott jócskán még a régi Galaktika összeomlása után is. Praktikusan, amikor az AVANA, amely köztudomásúan konfliktuskerülő, tűrő és lassan mozduló, felismerte a hibákat és ennek a befolyásnak a mérséklésére kibővítette a Díj zsűrijét, tehát még 2006-ban is képes volt akaratát, ha másképpen nem is, de a pontrendszer bugja révén ráerőltetni a zsűri egészére (ezt Rorimack egyértelműen és szépen kimutatta). A korábbi döntések pedig a létszám és a szavazási rend gyengesége miatt kivétel nélkül az ő akarata szerint történtek. Ezért nagyon unfair és undorító mindazokat a régi döntéseket az új zsűri számlájára írni. Nota bene, még az első emelt létszámú zsűrinél is meg tudta azt játszani, hogy két zsűritag egymással és sajátjával ellentétes szavazása révén a saját akaratát hozza ki győztesként. Ócska trükkök, az igaz, de beváltak. Az AVANA hibája, hogy nem lépett a legelső alkalommal. De ez olyan hiba, melyet ment az ismert jószándék, jóindulat és a - valljuk be, értehetetlen - naivitás.
Az egyik szemem sír, a másik nevet. Most a Roham szerkesztője.

Na most persze jönnek, hogy a paranoiás balfrász újabb célpontot keres. Lásd legsötétebb balfrászizmus. Ja. Trethon Juditot látásból ismerem, illetve amikor Veszprémben az Androméda klubot szerveztük, valamiféle kapcsolatba kerültünk, de - a hazai fantasztikum szinte minden ismertebb szereplőjével ellentétben -, nekem eddig soha, semmiféle afférom nem volt vele. A papája (vagy csak névazonosság) tanított az egyetemen, de vele meg jóba voltunk.

Update:

A Roham stábjától a következő komment jött:

"Varga Illés vagyok, a Roham magazin egyik irodalmi szerkesztője. Csak megakadt a szemem ezen az infón, és kiss felszaladt a szemöldököm.

Judit nem szerkesztő a Rohamnál.

Hogy egyértelmű legyen: _sosem_ volt a Roham szerkesztője, és nem is került szóba ilyesmi, sem a magazin, sem Judit részéről.

Egészen más természetű a munkája: korrektorként tevékenykedik a lapnál. Tudomásom szerint így is tüntettük fel mindig az impresszumban.

Így tehát ez csak valami félreértés lehet."

Tehát elnézést, korrigálok. Most a Roham korrektora.
Sic transit gloria mundi. Mondja rosszabbik énem. A régi Galaktika egykori szerkesztője olyan munkát végez, amely gyakorlatilag már nem is létezik, és wannabe írók helyesírási és nyelvhelyességi hibáit javítgatja? Kérdezi még rosszabb énem.

2008. január 30., szerda

Új cím

Elnézést mindenkitől, akinél a címváltozás zavart okozott!
Be kellett volna jelenteni, de váratlan ötletként jött, ránéztem a régire, és a pozőr "lövészárok" olyan okafogyottnak tűnt, nincsenek már lövészárkok, mindenki mindenki ellen hentelés van, a lehető legotrombább fegyverekkel, a harminc és feles mozsár az egy kecses valami ehhez képest.
Balfrász valójában nem azért tűnt el, amit succubusnak válaszoltam: a "tábori levelezőlap"hoz egyszerűen nem illett.

Na, mindegy. A Könyvismertetésekhez feltettem egy érdekes dolgot, Willam Whaton legújabban megjelent regényének egy részletét. Fantasztikus.

Update: A Guglimél démon Odo levelére ezúttal seggplasztikát ajánlott. Valami hibázhat az alakváltó alakjában.

2008. január 29., kedd

2008. január 28., hétfő

At last

megtaláltam a Könyvismertetések mottóját:

„Pro captu lectoris habent sua fata libelli.”

vagyis nagyjából:

Az olvasók megértése alakítja a könyvek sorsát.

Hogy úgy van.

Figyeld meg a lector eredeti "olvasó" jelentése milyen szépen átalakult valami mássá. Mint a miniszteré...

Update:

Elfelejtettem: a Guglimél hirdetésszervező démona ma Odo nevéből arra következtetett, hogy valamelyikünk orrplasztikára szorul. Muhaha! Egy alakváltó és egy ogre...

2008. január 27., vasárnap

Horror

Most láttam egy - szerencsére rövid - filmriportot a Reese's peanut butter cup gyárból.
Ez nem igazság! és, ha meggondolom, hogy lassan az üzletekbe kerülnek a Reese's húsvéti csokitojáskák is...

A kínai veteránok mellén persze nem az van, de én már mindenütt azt látom. És mennyivel jobban festenének!

Update:

Új kifejezés született: "sötét balfrászizmus". Ezzel Raon is bebizonyította, hogy tettestársaihoz hasonlóan leginkább a bolsevik érvelési technika áll szívéhez és szellemi színvonalához közel.

A nyelv logikája szerint azonban léteznie kell "világos balfrászizmus"-nak is. Az vajon mi lehet?

Update 2

Éedekesnek tűnő sorozat futása kezdődött a Viasaton. Női elnök az Államok élén. Hogy lesz-e olyan jó, mint a West Wing, vagy elsüllyed szappanopera szinten, nem tudom, odakint lemaradtam róla és egyetlen szezont ért meg. Az első részben viszont elhangzott néhány érdekes gondolat a hatalomról. És Donald Sutherland vén fejjel olyan kurva jól néz ki...