(n+1).

Utánanéztem ennek a Harold Bloomnak. Sok minden tisztázódott ám! Ő egy IGAZÁN NAGY és MEGHATÁROZÓ KIRITIKUS nemcsak súlyra és nemcsak angolszász viszonylatban, hanem világméretekben is! Bizony!

Például 1994-ben az Esquire magazinban közzétette annak 278 könyvnek a listáját, amelyeket addigra már minden magára valamit is adó embernek el kellett volna olvasni. Bizony! A listát megtalálod a litearyjunk-on.

Attól egy kicsit árnyalatabb a kép, mint amit a Wikipédia mutat, például annak ellenére, hogy szarba se veszi a posztmodent - úgy általában - Vonnegut Macskabölcsőjét felvette a listájára. (Sőt egy egész kötetet szerkesztett össze az Ötös számú vágóhíd kritikáiból, és mellesleg Saramago-t a világ legjobb élő írójának tartja. Van amiben egyetértünk, de ez megint csak együtt dübörgés, ugyebár.*) Viszont lefogadom, hogy Esterházytól még nem olvasott semmit. (Mosoly)

A lista egyébként szomorúan egyoldalú, és még ha figyelembe is vesszük, hogy még a művelt amerikai olvasó se nagyon tud semmit a nem angolszász szerzőkről. Egyszerűen Bloom nagyon is személyes, és nagyon is konzervatív ízlését és baráti körét tartalmazza. Ettől bárki, aki csak egy kicsit is olvasottabb, sokkal teljesebb listát képes felállítani.

Mindegy.

Bloom alapműve, a Western Canon, ugyanabból az évből kissé teljesebb képet mutat. Például a világot Amerikán kívül. Kevésbé elfogultan. Példának okáért szerepel benne Lem! Borges. Bulgakov. Calvino. Capek. Cortázar. Wells... Az amerikai szerzők között pedig, lo and behold!, Le Guin, a Sötétség balkeze!

És, most kapaszkodj meg!, József Attila, A semmi ágán ül szívem... Bizony.

Mikor ezt írom Springsteentől a Darkness on the Edge of Town-t hallgatom.

---

I checked that Bloom. Great discovery for a poor mind like mine. He is the MOST RELEVANT AND HEAVY-WEIGHTED CRITIC in the States and outside. Aye! So he is.
Even if you count his body-fat content only.

Shame for me!

For example, he published a booklist in the Esquire magazine in 1994. entitled "278 Books You Should Have Read By Now", Aye! So he is. You can check it here.

This picture has a little more shade than the Wikipedia shows, e.g. the Cat's cradle by Vonnegut is on it despite Bloom give a shit for the postmodern - en gross. (He even edited a whole volume from the critics of the Slaughterhouse Five by Vonnegut, and takes Saramago for the greatest living writer.) Still, I bet, he has never read anything from Esterházy...

But the list itself is still seriously and incurably unbalanced even if we consider an average American literate person's knowledge about the non-English literature. It simply mirrors Bloom's very conservative and very private taste and his intimate friends. Anyone with a minimum level of literacy can build a most accurate list.

It doesn't matter.

The Western Canon, his fundamental work from the same year gives a more complete view. A less biased view. There is life outside America. The was a Lem in Poland. There was a Borges and a Cortázar in Argentina. A Bulgakov in the Soviet Union. A Calvino in Italy. Capek in Bohemia. Wells in England... Even, in the States, lo and behold!, a lady, Ursula K. Le Guin, who wrote the novel The Left Hand of Darkness.

And, grab strongly some firm stuff around you!, Perched on Nothing's Branch by József Attila. So he is.

When I'm writing this, I'm listening the album Darkness on the Edge of Town by the Boss.