Nézem a Halálsoron (The Green Mile)-t, két nap alatt másodszor, és rácsodálkozom, hogy milyen jó filmeket is lehet csinálni szinte a semmiből, ha az embernek jó színészei vannak. Meg jó könyve.
Nem olvastam Stephen King eredetijét (fogom), de ez a film idáig az egyetlen, amely nem mainstream King műből készült, és nézhető. (Az Évszázad vihara szintén jó minisorozat, de az eleve filmre íródott. A Dreamcathcher meg majdnem sikerült, bár ott meg szerintem a könyv volt gyengébb.)
Vissza a Mile-ba. Kedvenc óriásom, Michael Clarke Duncan, alakítása kivívta a kritikusok elismerését is, mégis, valahogy az egész film eltűnt a süllyesztőben, pedig mély érzelmi és gondolati - vallási - tartalma is van a remek szórakozáson kívül.
Mókás nevű indián kedvencem, Graham Greene, csak egy epizódnyi villanásra tűnt fel a filmben, de itt is Kicking Bird-höz méltóan mókás frizurát kapott - kivégzése előtt.
Mondjuk, hogy a Mile így sikerült, valószínűleg a nagyban a rendező érdeme is. Frank Darabont rendezte ugyanis a szintén King kisregényből készült Shawshank Redemptiont, ami valódi remekmű, és valószínűleg csak azért nem nyerte meg a neki járó Oscart, mert abban az évben (1995) véletlenül egy Forest Gump című másik remeklés nyert... Kérsz csokoládét?
Naaa, mindezt csak azért, mert ez a rendező Kinggel esetleg esélyes lenne egy jó Dark Tower leforgatására.
I've just watched The Green Mile movie, second time within two days and I wonder how little stuff can produce great films if you have good actors. And a good book.
I haven't read the original novel by Stephen King (I will) but it seems to me that so far this one is the only watchable movie was produced from a non-mainstream King piece. (There is the Storm of the Century a affordable rather good mini TV series but that was written directly on screen. The Dreamcathcher is almost a success, though I think the book was rather weak.)
Back to the Mile! My favorite giant, Michael Clarke Duncan, received critical acclaim for his performance, however, somehow, this movie was vaporized from the collective motion picture subconscious. Despite its all deep emotional, intellectual - religious - contents besides the big entertainment it gives.
My native American favorite, Graham Greene with his funny name, appeared just for a blink in this stuff, but he received a Kicking-Birdian hilarious hairdo - right before his execution.
The key of the Mile's success probably the personality of the director Frank Darabont. From the King's novella, he directed the Shawshank Redemptiont too, which is also a masterpiece. It didn't won any Oscar from its seven nominations - probably because of in 1995 another masterpiece harvested everything. That other one's title was simply a name: Forest Gump... You want a chocolate?
Well, all this much ado just for expressing a little hope. Maybe King and Darabont will teamed up once again and produce a veeery goood Dark Tower film.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
Ejnye,
Ne mond, hogy még csak most láttad a Halálsoront? Súlyos hiba :-)
Viszont a Dreamcatcher majdnem jó film lenne?... Nem olvastam az alapjául szolgáló könyvet, de a film nekem elég harmadosztályúnak tűnt. A szűnni nem akaró Mr. Szürkézés közben talán egy jelnet volt, ami eredetire sikerült, mikor az erdő állatai a távozás mezejére lépnek. Az aranyos volt, de a gyomorban ficánkoló idegen háziállat inkább nevetséges és giccses.
Visszatérve a Halálsoronra. A sikeréhez nagyban hozzájárult a valóban remek színészi játék. Tom Hanks sokat segített rajta, bár a Da Vinci Code nagy csalódás volt.
Visont Forest Gump benne van az örök topba! "... a farpofámon, uram"
András
Volt egy tízéves anti-King periódusom, including Green Mile... Ez van, buta vagyok mint a köd.
Én sem olvastam a Dreamcachert, a film alapján gondolom, hogy a könyv is gyengécske lehet. A filmben benne volt a lehetőség, elkúrták.
Én sem rajongok Kingért! Ez megvan bocsátva! :-)
Egyébként én minden olyan filmtől tartok,egy kicsit, aminek könyv az alapja. Nem hiszek a kettő közti átjárhatóságban. Nyilván készültek olyan veretes darbok, melyeknek könyv volt az alapja, köztük a kedvenc Mario Puzo: Keresztapája, de ennek ellenére a legtöbb elég ramaty.
A Solaris filmen pl sírhatnékom volt.
András
Én viszont megint King fan lettem.
Melyik Solaris, az itt a kérdés.
A két műfajt csak az igazán zseniális elmék képesek összehangolni. Hisz még a képregények megfilmesítése is legtöbbször gyászos.
Hellboy kivétel. :-)))
Hellboy? Mond, hogycsak viccelsz! Ugye az az a film mikor egy felemás karú, piros gumibábu, szaladozik egy ballon kabátban?
Solaris fimekből tudtommal kettő van. A régebbit is láttam, csak akkor még little voltam és a könyvet se olvastam...
Viszont az újabbra a George Cloonysra tisztán emlékszem, na az meglehetősen tré volt. Azt hiszem a Solárián olvasta Lem életrajzában, hogy miután látta a forgató könyvét meg sem nézte a filmet... (lehet, hogy csak kombinálom a homályos infokat)
Képregény adaptációk valóban gyérek. Sajnos.
Ott a Pókember, régen ő volt a kedvenc szuperhős, a játékbábu csatáimban még Supermant is legyalulta :-)
A filmben egy dolog volt, ami jól sikerült: a mozgása a pókocskának. grat az animmátoroknak
X-Men, másik kedvenc... Inkább hagyjuk, egyedül Picard kapitány jelentett benne felüdülést. (az az ember nem öregszik? Olyan mint Zidane már a Dűnében (na az egy jó film) sem volt haja,és teljesen ugyanúgy nézett ki mint most..)
De a leggyérebb átirat díjat a Fantasztikus 4es viszi, toronymagasan... Pedig Dr. Doomot alakító színészt szeressem.
András
Megjegyzés küldése