Hogy unlak már!

Hogy unlak már!
Pedig
tán a barátom vagy,
biztosan barátom voltál,
de most, ha látlak
csak acsarogsz
belekapaszkodsz
minden
szir-szarba,
szalmaszálba,
szellőbe.
Azt hiszed,
a szir-szar lesz a homokszem, ami megcsikordítja a gépezetet,
a szamaszál lesz a pajszer, ami kimozdítja a helyéből a börtönkaput,
a szellő lesz a vihar, ami elsöpör minden mocskot amit, akit nem szeretsz.
Pedig
a szir-szar csak szir-szar
a szalmaszál csak szalmaszál
a szellő csak szellő.
A gépezetet akkor áll meg, ha kifogy a nafta,
amit te töltesz belé.
A börtönkapu azzal a kulccsal nyitható,
ami a te a zsebedben lapul.
A mocskot pedig vasvillával takarítják el,
amit neked kell megmarkolni.
De addig is,
míg ezt föl nem érjük
ésszel,
tőled s tőlem
függetlenül, mire Húsvét jő,
talán lesz némi szerencséje
ennek a szerencsétlen országnak,
és senki sem hazudja el a választásunkat,
a tiédet és az enyémet,
a miénket,
így vagy úgy,
lesz választás,
és lesz választásunk
választani, amit
valaki már választott
valamikor egy valódi rettenet idején.
Választjuk a békességet,
a végét ennek a szánalmas acsargásnak,
a sok
szir-szarnak,
szalmaszálnak,
szellőnek.
Tán utána nem is unlak már,
a társaságodba vágyom,
a társaságomba vágysz,
és értelmes dolgokról,
beszélünk borocska mellett,
nem szir-szarról,
nem szalmaszálról,
nem szellőről.
Unlak már unni téged.
Így, húsvét előtt.



"...hanem azt, aki lesz, akárki,
ki elõször mondja ki azt a szót,
ki elõször el meri mondani,
kiáltani, bátor, bátor,
azt a varázsszót, százezerek
várta lélekzetadó szent
embermegváltó, visszaadó,
nemzetmegmentõ, kapunyitó,
szabadító drága szót,
hogy elég! hogy elég! elég volt!
hogy béke! béke!
béke! béke már!
Legyen vége már!
Aki alszik, aludjon,
aki él az éljen,
a szegény hõs pihenjen,
szegény nép reméljen.
Szóljanak a harangok,
szóljon allelujja!
mire jön uj március,
viruljunk ki ujra!
egyik rész a munkára,
másik temetésre
adjon Isten bort, buzát,
bort a feledésre!
Ó béke! béke!
legyen béke már!
Legyen vége már!
Aki halott, megbocsát,
ragyog az ég sátra,
Testvérek, ha tul leszünk,
sohse nézünk hátra!
Ki a bünös, ne kérdjük,
ültessünk virágot,
szeressük és megértsük
az egész világot:
egyik rész a munkára,
másik temetésre:
adjon Isten bort, buzát,
bort a feledésre!"
Az egész itt.