Liber all

Nem ezt a szöveget szántam a mai napra, és nem is igen akartam én ide politikai szarságokról írni, arra ott a Polit(e)büró, de a politika, a maga otromba módján begyűrűzvén mintegy az irodalomba , most kénytelen vagyok kivételt tenni. Vagy kitételt venni?
Ja, az az elégtétel. Bocs. Mindegy…

Tagja vagyok egy Írószövetségnek, és már az is elég fájdalmas, hogy egy írószövetségről kell írnom, nem csupán a feleslegesnek tűnő határozatlan névelő miatt, melytől közmondásosan irtózom, hanem mert nem felesleges a huncut: Alsó Merániában több írószövetség is van.
A félmosoly országa…

Van egy liberálbolsi írókat tömörítő írószövetség, amely önmaga által deklaráltan – természetesen – a jobb, a valódi írókat, az igazi művészeket tömörítő szervezet [1]. Én természetesen a másiknak vagyok a tagja. A tehetségtelen dilettánsokénak. Leszögezem, teljesen politikamentesen lettem az – nyilvánvalóan a tehetségtelenségem okán.
De most ez is teljesen mindegy.

Ami nem mindegy: annak az Írószövetségnek, melynek én is tagja vagyok, a vezetősége kiadott egy közleményt, melyben a jelenlegi kormányt támogatásról biztosította a nemtelen külföldi média és liberálbolsi politikai támadásokkal meg hasonszőrű hazai eredetű felbujtóikkal szemben.

Ők enyhébben fogalmaztak, az egyetlen csúnya szó a szövegben, mint láthatod, a „neoliberális”. Íme:

Magyar írók, művészek, tudósok állásfoglalása

Mi, a magyar mindennapokban élő, az egyes kormányzati döntések következményeit viselő, azokat bőrünkön érző állampolgárok, foglalkozásunkat tekintve írók, művészek, tudósok, egyre nagyobb megütközéssel olvassuk és hallgatjuk a világ sajtójában egyes politikai körök rágalmait a magyarországi „demokrácia-deficitről”.

Tapasztaljuk, hogy ezeket az álhíreket néhány baloldali és neoliberális pártkötődésű, nyugaton nevet szerzett magyar értelmiségi, író, filozófus, zenész, sajtómunkás is hangoztatja, és nagy nyilvánosságot kap a hazája elleni uszításhoz.

Szükséges, hogy mi, a magyar társadalom jelentős többségéhez tartozó értelmiségiek is megszólaljunk, és kinyilvánítsuk azok megnyugtatására, akik a nyugati demokráciákban Magyarország jövőjéért aggódnak, hogy a jelenlegi magyar kormány nem csorbította a demokratikus alapjogokat, amelyekhez a magyar lakosság túlnyomó része maga is ragaszkodik, ugyanúgy, ahogy ezt 1956-ban bebizonyította.

Az a szavazótábor, amely 2010-ben kétharmados győzelmet aratva megbízta a konzervatív politikai erőket a korábbi baloldali kormányok által súlyosan lerontott gazdasági és társadalmi állapot feljavításával, különösen nagy felelősséget érez a hazájáért. Tehát azért is, hogy Magyarország ne szakadjon le Európa és az atlanti világ nemzeteinek demokratikus közösségéről.

A vártnál nehezebb külső körülmények és néhány botlása ellenére a jelenlegi kormány továbbra is élvezi e többség bizalmát, viszont a magyar embereknek azt kell tapasztalniuk, hogy álhírek és hazugságok bevetésével, a demokrácia jelszavai mögé bújva éppen a legalapvetőbb demokratikus jogtól akarják népünket megfosztani: attól, hogy magunk ítélhessünk kormányaink teljesítményéről, eredményességéről a szavazóurnáknál.

Reméljük, hogy a nyugati demokráciák tárgyilagos közvéleményén meg fognak törni a Magyarország szabadságát veszélyeztető szándékok.

Magyar Írószövetség elnöksége, Magyar Művészeti Akadémia elnöksége, Professzorok Batthyány Köre

A vezetőség természetesen etikátlanul járt el. Így, hogy az „elnökségként” léptek föl, azt sugallják, az egész Írószövetség álláspontját képviselik. Minden tagnak lehetővé kellett volna tenni, hogy aláírásával támogassa vagy ne támogassa ezt a nyilatkozatot, és nyilvánosságra csak az aláírásokkal ellátott szöveget lett volna szabad hozni, jelezve, hogy a nyilatkozat nem az egész szervezet, csak az aláíró tagok állásfoglalása. Én aláírtam volna, Szélesi nem. Ennyi.

Egyébként ekképpen helyretolni a kizökkenést még mindig érdemes lenne. A tagságnak pedig ezért a húzásért felelősségre kellene vonni az elnökséget.

Ezek nélkül viszont máris megtörtént, hogy SF Irodalmi Szakosztályunk egy jeles tagja tiltakozásul a közlemény ellen, bejelentette kilépését. Mások is fogják követni. OK. Igazuk van. Nem a közlemény tartalma miatt, hanem a keletkezési körülményeik okán.
Én maradok, még ha ez az istenverte Szakosztály végül egyedül belőlem is áll majd.

De néhány tényt azért szíves figyelembe ajánlanék:

1. Az a másik írószövetség és jeles tagjai folyamatosan támogatásukról biztosították a liberálbolsi kormányokat, és támogatásukról biztosítják a jelenlegi ilyen irányultságú politikai alakulatokat. (vö. „szenvedélyes igazságbeszéd”). Ez miért is rendjénvaló náluk, ha a másik társaságnál nem?

2. A külföldi támadások muníciószállítói rendre annak a másik írószövetségnek a jeles tagjai, jobbára a németség rossz lelkiismeretén élősködő egyedek. (Még javában szocdem/liberális gondolkodású voltam, amikor már hányingerem támadt egyik kedvenc íróm, Konrád György politikai megnyilvánulásaitól).

3. A mellékelt képeken nézd már meg lécci, hogyan is fest pártunk és kormányunk leghevesebb politikai támadója [2]. Nem tudom, hogy így született-e, vagy sokat gyakorolt a tükör előtt, esetleg erre van Franciaországban spéci kurzus, de mindesetre jó tanítványnak látszik, hacsak nem hiszel a reinkarnációban. Az nem ér (nem menetesíti Benditet), hogy orbánviktor is populista és demagóg.







Jegyzetek:

[1] Senkit se zavarjon, hogy ennek tagjai a másikból, az akkor még egyetlenből váltak ki.
[2] Mielőtt valaki azzal jönne, mint Cory Doctorow esetében, hogy zsidózom, kijelentem, hogy Daniel Cohn-Benditben a Cohnsága zavar a legkevésbé. Valószínűleg Izraelben sem ezért nem kedvelik. Ja, macskámnak meg egyenesen olyan a színe, mint az ő hajáé...