Liber all - an update

Az eltkozott, gyagya levél körüli szakavarás folytatódik, ma ide torkollott:

"Kérem az illetékest, hogy távolítson el a levlistáról, mert nem igazán szeretném ugyanannak a beszűkült, rákfenés ostobaságnak a végtelen számú permutációját olvasgatni, mint ami miatt kiléptem."

Most azért tudnod kell, hogy mi is az a beszűkült, rákfenés ostobaság, és mit jelent a végtelen számú permutáció.

Kilépésével oly meggyőzően demonstráló egykori tagtársunk (aki mellesleg megjegyezve, szagosztályi rendezvényeinket magos jelenlétével csupán akkor tüntette ki, ha ő maga, vagy elbarátai szereplésére (vö. önfény) került sor, máskülönben látványos távolmaradásával minősítette a munkánkat, esetleg reá oly jellemző nyiltsággal és őszinteséggel, utólag még furkálódott is az íventek ellen itt-ott) e levlistán a maga 4 levelével összesen 41 elektronikus üzenetet olvashatott. Ugyan szinte teszőleges számsorozat tarthat a végtelenhez, de a 37 ettől még igen messze áll. Különösen akkor, ha a maradék levélváltás nagyobbik részét kilépett tagtársunk elveivel rokonszenvező mélek tették ki, melyek értelmeszerűen nem permutálhatták végtelenszer a beszűkült, rákfenés ostobaságot.

Ugyanis szövegeződik egy levél, melyet a Szakosztály részéről szándékszunk küldeni a (öncenzúra)agyú elnökségünknek. Tiltakozásul mintegy.

A vita, melyben elárulhatom, a "beszűkült, rákfenés ostobaság" részt egyedül én képviselem, mivel attól próbálom vissztartani a Szakosztályt, hogy a (öncenzúra)agyú elnökségünkhöz hasonló hibát ne kövesen el, azaz ne tegyen a tagsága nevében politikai nyilatkozatot, csupán helytelenítse a (öncenzúra)agyú elnökségünk antidemokratikus gyakorlatát.

Mivel helytelennek érzem, hogy egy zárt levlistáról mások megnyilvánulásait nyilvánossá tegyen, viszont a magaméval azt teszek, amit akarok, ismerkedj meg, kérlek "beszűkült, rákfenés ostobaságom végtelen számú permutációjával" (ahol a végtelen tart 6-hoz), mellesleg a hiányzó részek ellenére is kiváló betekintést nyerhetsz a liberális gondolkodás végtelen toleranciájába, nagyvonalúságába és vitakultúrájába:

1. Mint mondtam, én támogatom, aláírom, ha jelezhetem, hogy a tiltakozásom a módszer és nem a tartalom ellen történik. Egyetértek, hogy gyorsan kell lépni, ha lépni akarunk. A tett halála szarakodás...
2. Könyörgöm, hol van abban az elátkozott nyilatkozatban a "kritikai hang elfojtása és a gondolkodók kontrolljának elhallgattatása"? Vagy más szöveget ismerünk? Én egy tiltakozólevélet olvastam az ellenoldali megmondóemberek egyoldalú propaganda és hecckampánya ellen, egy hang sincs benne fenyegetésről, elhallgattatásról. Amilyen tartalmú támogatólevelet mellesleg a baloldali és liberális értelmiség számolatlanul írt alá az elmúlt húsz évben. Ezek a balfékek az elnökségben önkényesen és antidemokratikusan jártak el, hogy ezt nem magánemberként tették. Ez ellen én is tiltakozom, sőt én konzekvenciákat várnék a Szövetségtől. Úgy látom, nekem is kell nyílt levelet írnom...
3. Dehogy akarok én vitatkozni! A liberális gondolkodás saját érvrendszerén kívül nem fogad el érveket - ergo nekem nincsenek érveim. Örömmel és egyetérzéssel aláírom azt a levelet, mely az elnökség eljárása ellen tiltakozik. Nem írom alá azt, mely egy ellentétes töltetű politikai nyilatkozattal egyenértékű. Mert itt éppen ez történül... Ha a szakosztály akar egy ilyen politikai nylatkozatot tenni, akkor ne szakosztályként tegye, mert ebben a szakosztályban van legalább egy tag, aki nem ért ezzel egyet - éppen én - hanem az Írószövetség individuális tagjaiként sorakozzanak egymás mellé.
4. ...én imádom kissé csuszamlós érveléstechnikádat, de én erről kérdeztem: hol van nyoma is ennek: a "kritikai hang elfojtása és a gondolkodók kontrolljának elhallgattatása"?
5. ...te tudod, hogy mit beszélsz? Vagy ha beindul az szadesz rutin, elhagy az iróniaérzéked? Különben minden válasz, amit a leveleimre kapok az állításomat erősíti.
6. ...egyszerű kérdést tettem föl, ködöt kaptam válaszul, most meg azt, hogy őrült vagyok. Erről beszélek: ha valaki más véleményen van, mint ti, az csak őrült lehet. Ez a szadesz rutin. Nem kell okvetlen pártigazolvány hozzá... Nem haragszom, csak kicsit csalódtam: azt hittem, te tudod, hogy néz ki egy érv... :-) Nem megy át, hogy itt a két fél egymásnak háttal állva mantrázza saját hiedelmeit? Én nem vagyok sem fideszes, sem a kapitalizmus baloldalán álló, de ha látom, hogy egy földön felvőt rugdosnak azok, akik előtte kizsebelték, akkor nem állok be rugdosni. Sőt.

Én ezt most nem kívánom kommentálni, egyelőre maradjunk a tények rögzítésénél.
Csak egy magyarázó kiegészítés: a földön fekvő, az nem a kormányunk. Az Magyarország. És tudjuk, kik zsebelték ki...

Liber all

Nem ezt a szöveget szántam a mai napra, és nem is igen akartam én ide politikai szarságokról írni, arra ott a Polit(e)büró, de a politika, a maga otromba módján begyűrűzvén mintegy az irodalomba , most kénytelen vagyok kivételt tenni. Vagy kitételt venni?
Ja, az az elégtétel. Bocs. Mindegy…

Tagja vagyok egy Írószövetségnek, és már az is elég fájdalmas, hogy egy írószövetségről kell írnom, nem csupán a feleslegesnek tűnő határozatlan névelő miatt, melytől közmondásosan irtózom, hanem mert nem felesleges a huncut: Alsó Merániában több írószövetség is van.
A félmosoly országa…

Van egy liberálbolsi írókat tömörítő írószövetség, amely önmaga által deklaráltan – természetesen – a jobb, a valódi írókat, az igazi művészeket tömörítő szervezet [1]. Én természetesen a másiknak vagyok a tagja. A tehetségtelen dilettánsokénak. Leszögezem, teljesen politikamentesen lettem az – nyilvánvalóan a tehetségtelenségem okán.
De most ez is teljesen mindegy.

Ami nem mindegy: annak az Írószövetségnek, melynek én is tagja vagyok, a vezetősége kiadott egy közleményt, melyben a jelenlegi kormányt támogatásról biztosította a nemtelen külföldi média és liberálbolsi politikai támadásokkal meg hasonszőrű hazai eredetű felbujtóikkal szemben.

Ők enyhébben fogalmaztak, az egyetlen csúnya szó a szövegben, mint láthatod, a „neoliberális”. Íme:

Magyar írók, művészek, tudósok állásfoglalása

Mi, a magyar mindennapokban élő, az egyes kormányzati döntések következményeit viselő, azokat bőrünkön érző állampolgárok, foglalkozásunkat tekintve írók, művészek, tudósok, egyre nagyobb megütközéssel olvassuk és hallgatjuk a világ sajtójában egyes politikai körök rágalmait a magyarországi „demokrácia-deficitről”.

Tapasztaljuk, hogy ezeket az álhíreket néhány baloldali és neoliberális pártkötődésű, nyugaton nevet szerzett magyar értelmiségi, író, filozófus, zenész, sajtómunkás is hangoztatja, és nagy nyilvánosságot kap a hazája elleni uszításhoz.

Szükséges, hogy mi, a magyar társadalom jelentős többségéhez tartozó értelmiségiek is megszólaljunk, és kinyilvánítsuk azok megnyugtatására, akik a nyugati demokráciákban Magyarország jövőjéért aggódnak, hogy a jelenlegi magyar kormány nem csorbította a demokratikus alapjogokat, amelyekhez a magyar lakosság túlnyomó része maga is ragaszkodik, ugyanúgy, ahogy ezt 1956-ban bebizonyította.

Az a szavazótábor, amely 2010-ben kétharmados győzelmet aratva megbízta a konzervatív politikai erőket a korábbi baloldali kormányok által súlyosan lerontott gazdasági és társadalmi állapot feljavításával, különösen nagy felelősséget érez a hazájáért. Tehát azért is, hogy Magyarország ne szakadjon le Európa és az atlanti világ nemzeteinek demokratikus közösségéről.

A vártnál nehezebb külső körülmények és néhány botlása ellenére a jelenlegi kormány továbbra is élvezi e többség bizalmát, viszont a magyar embereknek azt kell tapasztalniuk, hogy álhírek és hazugságok bevetésével, a demokrácia jelszavai mögé bújva éppen a legalapvetőbb demokratikus jogtól akarják népünket megfosztani: attól, hogy magunk ítélhessünk kormányaink teljesítményéről, eredményességéről a szavazóurnáknál.

Reméljük, hogy a nyugati demokráciák tárgyilagos közvéleményén meg fognak törni a Magyarország szabadságát veszélyeztető szándékok.

Magyar Írószövetség elnöksége, Magyar Művészeti Akadémia elnöksége, Professzorok Batthyány Köre

A vezetőség természetesen etikátlanul járt el. Így, hogy az „elnökségként” léptek föl, azt sugallják, az egész Írószövetség álláspontját képviselik. Minden tagnak lehetővé kellett volna tenni, hogy aláírásával támogassa vagy ne támogassa ezt a nyilatkozatot, és nyilvánosságra csak az aláírásokkal ellátott szöveget lett volna szabad hozni, jelezve, hogy a nyilatkozat nem az egész szervezet, csak az aláíró tagok állásfoglalása. Én aláírtam volna, Szélesi nem. Ennyi.

Egyébként ekképpen helyretolni a kizökkenést még mindig érdemes lenne. A tagságnak pedig ezért a húzásért felelősségre kellene vonni az elnökséget.

Ezek nélkül viszont máris megtörtént, hogy SF Irodalmi Szakosztályunk egy jeles tagja tiltakozásul a közlemény ellen, bejelentette kilépését. Mások is fogják követni. OK. Igazuk van. Nem a közlemény tartalma miatt, hanem a keletkezési körülményeik okán.
Én maradok, még ha ez az istenverte Szakosztály végül egyedül belőlem is áll majd.

De néhány tényt azért szíves figyelembe ajánlanék:

1. Az a másik írószövetség és jeles tagjai folyamatosan támogatásukról biztosították a liberálbolsi kormányokat, és támogatásukról biztosítják a jelenlegi ilyen irányultságú politikai alakulatokat. (vö. „szenvedélyes igazságbeszéd”). Ez miért is rendjénvaló náluk, ha a másik társaságnál nem?

2. A külföldi támadások muníciószállítói rendre annak a másik írószövetségnek a jeles tagjai, jobbára a németség rossz lelkiismeretén élősködő egyedek. (Még javában szocdem/liberális gondolkodású voltam, amikor már hányingerem támadt egyik kedvenc íróm, Konrád György politikai megnyilvánulásaitól).

3. A mellékelt képeken nézd már meg lécci, hogyan is fest pártunk és kormányunk leghevesebb politikai támadója [2]. Nem tudom, hogy így született-e, vagy sokat gyakorolt a tükör előtt, esetleg erre van Franciaországban spéci kurzus, de mindesetre jó tanítványnak látszik, hacsak nem hiszel a reinkarnációban. Az nem ér (nem menetesíti Benditet), hogy orbánviktor is populista és demagóg.







Jegyzetek:

[1] Senkit se zavarjon, hogy ennek tagjai a másikból, az akkor még egyetlenből váltak ki.
[2] Mielőtt valaki azzal jönne, mint Cory Doctorow esetében, hogy zsidózom, kijelentem, hogy Daniel Cohn-Benditben a Cohnsága zavar a legkevésbé. Valószínűleg Izraelben sem ezért nem kedvelik. Ja, macskámnak meg egyenesen olyan a színe, mint az ő hajáé...