Beszólás helyett beszámolót kellene írnom szlovákiai (Dunaszerdahely-Nagymegyer) utunkról, és meg is teszem, de nem ide, hanem Odónak a Soláriára, mert ugyan meg nem ígértem, de megkért rá.
Most csak keveset, főképpen megnyugtatásul szólnék Csóka Ferinek, és a többi szervezőnek, akiknek kedvességéből egy igen kellemes napot töltöttünk Szlovákiában rekedt édestestvéreinknél, akik annyira édesek, hogy gyakorlatilag otthon voltunk, és remélem, ahogy egyre jobban beválik ez a vén kurva Európa, pár éven belül valóban otthon is leszünk mindkét helyen. Ahogy a szlovákok is otthon lesznek majd nálunk.
Szóval, Feri, egyelőre nem tudom, hogyan fogom ezt még megköszönni neked!
Az biztos, hogy sci-fivel foglakozó rendezvény színpadán ennyire hasznosan még nem töltöttem az időt, hála a szervezőknek, László, Markovics és Szélesi író uraknak és zseniálisan felkészült moderátorunknak, aki valójában beugrott az eredetileg szervezett helyett. A többiek nevében nem szólok, de másodszor életemben (először Gyulán, a Diagnózis ottani bemutatóján, melyet LN Peters szervezett, bár a közönség ott kevésbé volt értő, mint Dunaszerdahelyen) éreztem úgy, hogy figyelnek rám, mint sci-fi íróra –mint íróra. Éreztem, hogy amit csinálunk talán van olyan fontos, mint amit a semmit aranyozó mainstream csinál. Talán több is.
Kérlek, ne emészd magad a megjelentek létszámán, Feri: anyaorszái rendezvény sem mozgat meg több embert! Ez a realitás, melyel számolni kell. A személyes jelenlét az internet korában nem divatos, az se meri bevallani ezirányú igényét, akinek esetleg lenne.
Addig is, amíg a Soláriás beszámoló el nem készül, nézzétek meg Szélesi blogját!
Olvasom Évike művét, és nem értek sok mindent. Elsőbben, hogy milyen alapon nevezik ezt irodalomnak? Ez nagyjából gimnazistalányok irodalomdolgozatának szintjén van, bár azok közül bizonyára jó néhány sokkal-sokkal magasabb színvonalú. Ennek bizony se szerkezete, se nyelve, se stílusa, de még mondanivalója sincsen. Másodsorban, hogy mit esznek ezen a nők (bár kétlem, hogy esznek bármit is, marketinghólyag az egész)? Harmadsorban, hogy meddig fog még süllyedni a magyar könyvkiadás?
Egyébként persze nem fantasztikus a könyv, mindössze azt a közhelyet koptatja tovább, hogy a nők bolygója a Vénusz, a férfaké a Mars. A buzikat pedig a Marsról száműzték...
Úgy döntöttem, hogy ezt a könyvet csak a budin fogom olvasni. A deszkán, a lyuk mellett. Nincs nekem időm más, értelmes dolgok helyett ezzel múlatni az időt, és még szenvedni is. Eccer csak véget ér, bár valójában véget ért a bevezetésben, mert ott Évike elmodta egy oldalban az egész könyvet...
Nagyon felbosszantott a hír, hogy egy Paizs Miklós nevű valaki újrafordítja az Odüsszeiát. Elolvastam az interjút is az emberrel. Hát igen. Devecseri fordítása teljesen elavult. Igaz, hogy csodálatos hexameterekben van az egész, ez a Paizs-féle pedig bevallottan nem lesz abban, de mindegy. Ez biztosan korszerű lesz... Van ez az embertípus, aki önmagát mindenki másnál zseniálisabbnak tartja – akkor is odateszi a maga géniuszát a MŰ mellé, ha a terméke a verébszar-Mont Blanc aránypárnál is rosszabb relációban áll az eredetivel. Ez az embertípus kondenzálja Jókait és Gárdonyit, írja meg twitterre a Hamletet. A korszerűség jegyében. Már egy ideje szeretném feleleveníteni a kátrány és toll intézményét... Addig is, amíg oktatási rendszerünk be nem vezeti az alázatra nevelést valamikor a távoli, boldog jövőben.
Elkészültem Brin Dettójának ismertetésével.
És füstölögtem kicsit a Polit(e)bürón utoljára a választási eredményekről.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
6 megjegyzés:
Hurrá!
Mi az, hogy nem ígérted meg? Határozottan emlékszem, hogy telepatikusan megígértettem veled a beszámolót, elvégre egy sf íróval így kell komunikálni, nemdebár?
O
"Andra moj ennepe Músza, ki sokfele bolygott,
s hosszan hányt, miután kibelezte a trójai népet.
Sokfele járt, hát sok fiat ölt, és tolta a nőket,
s mit neki bármi, mi gyötri az embert, emberiséget.
Tűrt mindent, és túrt, ha halál, ha az élve kivánta,
csöpp bibi volt, hogy az úton a társai mind odavesztek.
Ő élt túl mindent, ami jött, egyedül neki lett jó,
sőt, túl jó, hisz például hét évig csak kúrt,
s semmit sem tehetett, ami tett, ami matt, ami döntés.
Hét évig mindennap kétszer dugta Aligszót,
este, lefekvéskor, meg reggel a műzlike mellett,
közte azonban járt le a partra, de nem bícselni, de
ülni a víznél, s cseppenként gyarapítni a tengert.
Vágyta a cselt, a cselekvést, harcot Odüsszész lelke,
s ülve a víznél őt életvágy marta. Meg ette."
De hát Tony, ez komolytalan.
Az komolytalan volt, amikor a szalagavatóra átírtam a Dante Poklát és nem kértem érte semmiféle irodalmi kreditet.
De ezek a jóemberek, amellett, hogy kmolytalannak, viccnek, tréfának, mit tudoménnek állítják be, valójában irodalmi babérokra ácsingóznak.
Ne azt ugassuk, hogy Devecseri elavult, hanem mondjuk azt, hogy hóttrészegen csináltunk egy szerintünk kibaszott jó viccet.
A világ 99 legkevésbé ismert csodája nem állítja magáról azt, hogy a benne foglaltaknak bármilyen információértéke lenne, egy mókakönyv, lehet rajta röhögni.
Lővy Árpád Toldija egy fricska, írója nem óhajtotta az irodalmi babért, lehet rajta röhögni.
Ezen a "teljesítményen" viszont csak szánakozni tudok. A dühöt nem éri meg.
Ja, és meddig komolytalan? Amíg be nem kontraszeletálják az irodalmi kánonba?
"Ne azt ugassuk, hogy Devecseri elavult, hanem mondjuk azt, hogy hóttrészegen csináltunk egy szerintünk kibaszott jó viccet."
Ezzel teljesen egyetértek. Ezért is nem azt írtam, hogy vicces (mert szerintem nem az), hanem hogy komolytalan. Mint te a dantéssal vagy Lővy a Toldival, úgy én is megcsináltam a János vitézzel annak idején, és hát nyilván én sem irodalmi babérokért. Szóval ebből a szempontból nekem is nagyon ellenszenves; nem csak maga a mű, hanem, sőt inkább, a köré kerített, ahogy mostanában mondani szokás: hájp.
Today's hype is future's literature.
We are living in an accelerated world and eventually everything is gonna fall into the singularity.
I guess we should remove some ballast to slow the fall. Why we don't start with the useless, obsolete classics? I bet, Mr. Paizs's work will be right enough till the singularity.
I can imagine the newest English edition of the Odyssey:
"Tell me, you mothafucka, of that dude who traveled far and wide after he had fucked up the famous town of Troy."
Megjegyzés küldése