Azt hittem én állítottam nagy kihívás elé Andrást, azzal, hogy szaván fogom, olvassa el Évike könyvét. Stirlitz már tudja, hogy tévedett: a Harmadik Birodalom visszavág. András végignézte ezt:
Így nekem is muszáj volt.
Neked nem kell végignézned, ha aljas indulat és/vagy hányinger horgad föl benned, esetleg ha férfi vagy és az az ideád támad, hogy inkább tökönszúrod magad, minthogy a nők ilyenek legyenek, akkor hagyd abba nyugodtan!
Az a fixa ideám, hogy ez a fogsor nem a véletlen műve, ez szabályozva vagyon. Remélem franciakulccsal, vagy egy kb négy centiméter átmérőjű, jobbára vérrel teli... Kezdek kivetkőzni magamból, úgyhogy abbahagyom... Például, ha a kávézóasztalt lefejelné... van ez a vicc a üveglapos dogányzóasztallal, meg a szőke nővel meg a pasija... Na elég...!
Well, az ék a legegyszerűbb gép, de ebből ne vonjunk le messzemenő következtetéseket az egyszerűségre vonatkozóan. Évike mindenesetre annak a kontraszelekciónak az eklatáns és tipikus példája, amelytől fiziológiásan irtózom, és amelynek csak valami népirtásssal egybekötött szörnyű felfordulás vethet véget.
Cseh Zolival vacsoráztunk szerdán, ő vörösbort nyakalt, én alkoholmentes sört, kurva antibiotikum, megkérdezte, miért ajánlottam neki a könyvet. Azt hazudtam, hogy azért, mert ha ő nem olvassa az elejét a laktanyában, és nem biztat, nem írom tovább. Na ezért. Igazából, hogy a gonzó kritikusok megutálják az ő nevit is. Hehehe. Érdekes (nem érdekes: házastárs), ahogy a katonaság után elsodródtunk egymástól, aztán találkoztunk megint. Ő az Olvasó, nem csak az Első Olvasó, de tényleg bevezetés a szépirodalomba, anélkül, hogy ki akarna vezetni belőle azzal, hogy ír... Mivel Olvasó, ezért aztán kölcsönkaptam tőle egy ölnyi krimit, melyeket nem ismertem. (valamiért orrolok a az Agavéra, tán Dick vagy Banks miatt?) Tegnap este (Bűnös vagyok, száhiba, Rádzsa bűnös, soha többé nem fordulni elő, száhíba, kéremkéremkérem, ne megkorbácsolni Rádzsa!) az egyiket (Kondor Vilmos Budapest noire) el is olvastam. Majd írok róla. Ezt várom a jó lektűrtől: ne tartson évszázadokig, egy este, egy hosszú utazás... Le a féltéglákkal! Éljen a kisregény!
Írtam valamit a politikai blogba, tegnap ugyanis a VIII. kerület Mosonyi utcában megelevedni láttam a Cranberries számát..
Sohasem hittem volna, hogy hatvan bejegyzést bír majd az a blog... Bontsunk fel egy alkoholmentes sört!
Így nekem is muszáj volt.
Neked nem kell végignézned, ha aljas indulat és/vagy hányinger horgad föl benned, esetleg ha férfi vagy és az az ideád támad, hogy inkább tökönszúrod magad, minthogy a nők ilyenek legyenek, akkor hagyd abba nyugodtan!
Az a fixa ideám, hogy ez a fogsor nem a véletlen műve, ez szabályozva vagyon. Remélem franciakulccsal, vagy egy kb négy centiméter átmérőjű, jobbára vérrel teli... Kezdek kivetkőzni magamból, úgyhogy abbahagyom... Például, ha a kávézóasztalt lefejelné... van ez a vicc a üveglapos dogányzóasztallal, meg a szőke nővel meg a pasija... Na elég...!
Well, az ék a legegyszerűbb gép, de ebből ne vonjunk le messzemenő következtetéseket az egyszerűségre vonatkozóan. Évike mindenesetre annak a kontraszelekciónak az eklatáns és tipikus példája, amelytől fiziológiásan irtózom, és amelynek csak valami népirtásssal egybekötött szörnyű felfordulás vethet véget.
Cseh Zolival vacsoráztunk szerdán, ő vörösbort nyakalt, én alkoholmentes sört, kurva antibiotikum, megkérdezte, miért ajánlottam neki a könyvet. Azt hazudtam, hogy azért, mert ha ő nem olvassa az elejét a laktanyában, és nem biztat, nem írom tovább. Na ezért. Igazából, hogy a gonzó kritikusok megutálják az ő nevit is. Hehehe. Érdekes (nem érdekes: házastárs), ahogy a katonaság után elsodródtunk egymástól, aztán találkoztunk megint. Ő az Olvasó, nem csak az Első Olvasó, de tényleg bevezetés a szépirodalomba, anélkül, hogy ki akarna vezetni belőle azzal, hogy ír... Mivel Olvasó, ezért aztán kölcsönkaptam tőle egy ölnyi krimit, melyeket nem ismertem. (valamiért orrolok a az Agavéra, tán Dick vagy Banks miatt?) Tegnap este (Bűnös vagyok, száhiba, Rádzsa bűnös, soha többé nem fordulni elő, száhíba, kéremkéremkérem, ne megkorbácsolni Rádzsa!) az egyiket (Kondor Vilmos Budapest noire) el is olvastam. Majd írok róla. Ezt várom a jó lektűrtől: ne tartson évszázadokig, egy este, egy hosszú utazás... Le a féltéglákkal! Éljen a kisregény!
Írtam valamit a politikai blogba, tegnap ugyanis a VIII. kerület Mosonyi utcában megelevedni láttam a Cranberries számát..
Sohasem hittem volna, hogy hatvan bejegyzést bír majd az a blog... Bontsunk fel egy alkoholmentes sört!
8 megjegyzés:
Örülök, és megtisztel, hogy ott szerepel az ajánlásban a nevem (egy értékes része már biztosan van a könyvednek :-))))) )
No látod!
Milyen volt a day after?
Kijózanító :-)
Amúgy jazz-koncerten voltam másnap este (Mike Stern), előtte lecsúszott még egy-két ital.
Az egy ilyen hét volt, a mostani pedig inkább a sportról szól.
Az átlag* így unalmas, és szürke. Inkább folytatni kellett volna az ivást...
Jobban vagy már, használ a kúrótúra?
* kb. ennyit ér a statisztika: egy hétig fosol, aztán egy hétig székrekedésed van, az átlag: normális emésztés
Ha már Agave, rövidesen megjelenik az Anansi fiúk Gaiman-től.
(és még egy új könyv D.Lehane-től)
No valami ilyesmi kéne, Gaiman könyvespolca:
http://blog.shelfari.com/my_weblog/2009/09/neil.html
Na de minek is locsogok itt, ha nincs kinek...
Figyelünk, lehallgatunk, felkeresünk egy lefűrészelt csövű puskával...
Csak éppen mostanság rühelljük az internetet...
Manócska már nagyon várja az Anansit, én olvastam angolul, mások helyett várom...
Ilyen könyvespolcokat mutogatni meg provokáció.
Melyik az a Sztrugackij(ok) könyv, amelyiket kerestél? Az újonc a világűrben?
Megjegyzés küldése