Mindenkinek a Maga Mocsara

A tegnapi találkozóról készült albumban látható, hogy a sok randa ember között legalább két igen szép ogre is akadt. A 10 számún mindketten láthatók vagyunk.

Ezúton köszönöm sezlonynak a szarvat, ez bizonyára kihagyhatalan volt.

Mielőtt bárkinek eszébe jut, az nem baktersapka, hanem az északiak gyalogsági sapkája a Polgárháborúból. Ez azért fontos, mert ha baktersapka lenne, akkor én lennék a bakter és akkor ugyebár az én (öncenzúra)om lenne ződre festve. Ami nem igaz, mert nem festve van, mint tudjuk.

Szélesi ugyan felszedett az utóbbi hetekben vagy tíz kilót, de nem csak ezért szeretjük. Vagy utáljuk - én is -, bár csodálom, és irigylem. Őszintén és rajongva szereti önmagát. Egyébként láttuk az új kötetét, melynek különösen az előszavát ajánlom minden Szélesi-gyűlölő figyelmébe.
Furcsák ezek a találkozók, mindig van új ember, valaki mindig jön és kiosztja az észt kéretlenül, ebben a kurva országabn mindenki sci-fit ír, sajnos egyeseket ki is adnak (pl. engem ugye), bár akit (még) nem, az még rosszabb. Ha az egót nyomásegységekre lehet konvertálni, asztalunk fölött megapaszkálok uralkodtak. A füst koncentrációjáról inkább nem beszélek.
Amit igazán nem értek,. hogy miért kell kioktani az írókat arról, hogy hogyan kellett volna megírni, ami megjelent. Anyósom azon szokott morgolódni, hogy Magyarországon mindenki szakértő a grafikában. Well, a sci-fi íráshoz is mindenki ért.
Na ezért kellenének a szakmába jó szerkesztők és jó kritikusok. Let's resurrect Mr. Campbell!

Elolvastam a GRINt. Írni nem fogok róla. Jóérzésű ember nem ír erről a regényről se jót, se rosszat.

Mindazonáltal óvatosabban kellene bánni az olyasmik bedobásával, mint a zene Mozartja. Ha Mozart olyan színvonalon komponált volna, akkor ez a kifejezés értelmetlen lenne. Who the fuck is Mozart?

Gainman Csillagporral kezelem magam. Működik. Azután előveszem majd a legújabb, dedikált Keringésemet.

A blogmotor kreálta statisztikák tudnak érdekeset mutatni. A Csodaidők ismertetés nem sci-fi olvasókat vonzott, hanem - nem tudnám megmondani, hogy kiket. Az exit rate-jük ugyanis kilencven százalékos volt. Vagyis jöttek, olvastak és mentek. A Holdparkot leszámítva a többi ismertetőre az az igaz, hogy negyven-ötven százalékuk marad még és elolvas mást is.
Látható, hogy a Holdpark külön kategória, az olvasóját nem elsősorban a fantasztikussága érdekli, mert aki ezt olvasta, a CSI olvasóhoz hasonlóan nem időzött tovább.