A hónap mottója

Saját gondolataink kifejezésének joga azonban csak akkor ér bármit is, ha képesek vagyunk arra, hogy saját gondolataink legyenek."
Eric Fromm

2007. június 29., péntek

Part One

Az előző postban halványan utaltam arra, hogy mennyire károsak, félrevezetők a meglévő definíciók. Náluk persze csak a „nagy“ emberek szellemes mondásai károsabbak…

w.i.n - akiről sejtelmem sincs, hogy kicsoda, de Watson vagy tudja, vagy úgyis kinyomozza -, idézett ebből a cikkből egy régebbi post friss kommentjében, melyben vannak megfontolásra – továbbgondolásra - érdemes gondolatok, hát miért ne terjeszteném ki egy egész posttá? Vagy többé…

Ebben a cikkben és az idézetben is feltűnik a divatos és egyre inkább terjedő, de valójában fából vaskarika spekulatív fiction kifejezés. Mely, azt hiszem, semmi más, mint halovány – talán jószándékú, ámbár felesleges - kísérlet az ismerős SF betűszó megtartására és a science fiction elnevezéshez egyesek szerint hozzátapadt negatívumoktól való megszabadulásra.

A spekulatív fiction kifejezés – bevallottan vagy bevallatlanul – a definíciók többségével együtt abból a - számomra megmagyarázhatalan és - minden alzsáner számára káros igényből keletkezhetett, mely görcsösen igyekszik elválasztani a sci-fit és a fantasyt.

Olvasva Asimov novella válogatását a sci-fi aranykorából, tökéletesen világos, hogy akkoriban a két alzsáner zavartalanul megfért egymás mellett és egymásban. Sem a szerzőknek, sem a szerkesztőknek de legfőképpen nem a közönségnek esze ágában sem volt különválasztani őket. Az elválasztási igénynek – bármennyire is tagadják az „illetékesek“ – az az egyetlen oka, hogy a fantasyhoz alacsonyabb minőséget társítanak. Ugyanúgy, ahogy léteznek magán a science fiction-ön és a fantasy-n belül belül is a sznobok értelemetlen minőségi megkülönböztetései.

Mint tudós, 25 éve fantasztikumot olvasó, és csaknem ugyanilyen hosszú ideje iró ember érteni vélem ennek gyökereit. A fantasy nem tünteti fel magát olyan színben, mintha meg tudná magyarázni a megmagyarázhatatlan – az olvasó nem érzi magát hülyének ha valamit nem ért. Emiatt aztán nem is veszik olyan komolyan, mint a sci-fit, amely viszont a valódi tudomány tollaival ékeskedik, gátlástalanul és igen sokszor teljesen értelmetlenül használja annak szakkifejezéseit, meglévő tudományos eredményeket és elméleteket „extrapolál“, hogy finoman utaljak azokra a fantazmagóriákra, melyekkel szembetalálkozhat az olvasó. Aki többnyire – a sci-fi szerzők többségéhez hasonlóan - nem rendelkezik komolyabb természettudományos ismeretekkel, így vagy nem meri bevallani, hogy nem képes követni, „leleplezni“ a fantazmagóriákat, vagy ha felismeri őket, nem meri bevallani az azokat ájult hódolattal körberajongó többség előtt, hogy baromsággal találkozott.* A császár új ruháját csak az okosak képesek látni, mint tudjuk. Így jött létre a hallgatólagos megegyezés rajongók és írók között, mely valós tudományként, minimum a valós tudománnyal egyenrangú racionalizáló elemként fogadja el a sci-fi „tudományát“.** így vált a sci-fi felsőbbrendű zsánerré, így vált az ún. hard science fiction a legmagasabbrendű sci-fivé, így váltak az írásaikat jól hangzó, de értelemetlen „tudománnyal“ telerakó írók univerzális géniusszá.
Csakhogy.
Csakhogy a nem ájult rajongó, aki átlát ezen a közmegegyezésen, és egy picit is górcső alá veszi ezt a „tudományt“, azonnal szélhámosságot kiált, és az egészet - érthető sértődöttséggel, mert senki sem szereti, ha átverik - jobb esetben a felnőtteknek való mesék körébe löki***, addig el sem jutva, hogy a téma, mondanivaló érdemeit, horibile dictu, a művek irodalmi értékét figyelembe vegye.
Észre kellene venni, hogy a mágikus relizmus, mely a fantasyhoz hasonlóan természetfölötti eszközökkel racionalizál, teljesen elfogadott és ünnepelt, Nobel díjakkal elismert alzsáner lett. Viszont sohasem állított magáról hazugságokat, és nem ékeskedett idegen tollakkal.
Tudom a kép bonyolultabb, a mágikus realizmus teljes fegyverzetben pattant elő, akkor, amikor a sci-fi, a fantasy és a természetfölötti már évtizedek óta magán viselte a szórakoztató vagy a nem tudom miért még negatívabb ifjúsági irodalom bélyeget.

* Figyelmeztetnék mindenkit, hogy ez a folyamat ünnepeltette a Zöld leopárd pestist a hazai rajongók körében. Pedig, ha felocsúdunk a fotoszintetizáló bőr kiváltotta ájulatból, be kell látni, hogy az ötlet egyáltalán nem eredeti (évtizedekkel azelőtt megírták, meg is jelent annak rendje és módja szerint a régi Galaktikában), ám tökéletes biológiai nonszensz (őszintén: szemenszedett vadbaromság), mint írás pedig egy kalap szart ér. A Génszimfóniát már restellem sokadszorra felemlegetni.
**Elhangzott egy vitában, hogy a Dűne azért TUDOMÁNYOS fantasztikum, mert csillagászatilag rendben van. Well, ha az ekként érvelőket az asztrológiára emlékeztetném, ahol csillagászatilag szintén minden rendben van (horribile dictu, sok csillagunk onnan kapta a nevét, és vajon honnan is vannak az első csillagtérképek?), sértődött fújtatás lenne a válasz.
***Bementem a rákóczi-úti Libri boltba, ahol az irodalom, és a szórakoztató irodalom fényévnyi távolságokra - falak túloldalán lerakva, másik helyiségbe - került egymástól. A szórakozató irodalomba pedig ész nélkül belekeverve ott hevert a sci-fi. Természetesen Vonnegut és Orwell az irodalmi részre került… A legmókásabb ebben a "rendszerben", hogy a Stalker kötet rendre az "irodalom" részbe kerül a boltokban, a fivérek életművének többi része pedig a szórakoztató irodalom részbe.

A többit majd holnap.

10 megjegyzés:

Névtelen írta...

Voilaaa, csak tiszta forrásból:

http://www.solaria.hu/modules.php?name=Content&pa=showpage&pid=48

O.

Névtelen írta...

„be kell látni, hogy az ötlet egyáltalán nem eredeti (évtizedekkel azelőtt megírták, meg is jelent annak rendje és módja szerint a régi Galaktikában), ám tökéletes biológiai nonszensz (őszintén: szemenszedett vadbaromság), mint írás pedig egy kalap szart ér.”

A mondat első két pontja tényközlés, de e fent idézett tagmondatban lazán átcsúszol a vélemény kategóriába. Azért így a három együtt nem azonos súlyú kijelentés, nem? :)
Tegyük még hozzá azt is, hogy tudtommal a ZLP "ünneplése" se volt egyöntetű a "rajongók" részéről (1-2 ember dícsérte max.), ráadásul a méltatás nem is mint veretes scifinek, hanem mint írásműnek szólt. (És igen, itt jön be sokadszorra is az általad rendre félreértelmezett jelenség, mi szerint a scifi címkét mindenki minőségi jelzőként akarná beállítani.)

Hogy a bejegyzés többi része is hasonló mértéktartással kezelendő-e, azt nem vizsgáltam.
De ha már én vagyok a ZLP felkent apostola, ugyebár, ezt nem hagyhatom szó nélkül. ;)

sezlony

Névtelen írta...

Jav.: a fent idézett utolsó tagmondatban
sorry

Unknown írta...

"Csakhogy a nem ájult rajongó,..."

T, az olvasók nagyrésze ájult, én is az vagyok, nem tudsz vele mit csinálni! SF-et nem csak biokémikusok, vegyészek, tudósok olvassák hanem egyszerű népek is. Sőt az olvasók nagy százaléka semmit sem konyít a tudományhoz. Az, hogy az író átveri az olvasót vagy sem, lelke rajta.

De az átverés nem mindig bűn! Sőt én szeretem magam becsapva érezni, akkor ha egy sf mű magával sodor és szórakoztat, még ha a tudományos alapja humbug is. Attól, hogy minden csillagot pontosan jellemez egy írás még lehet az szar.

Azt hiszem "ájult olvasó" nem létezik, csak sima olvasó és éber olvasó.

Balfrász írta...

Odo, kösz, kicsinyke, ámde teljesen meszes agyammal nem tudom mindenkinek még a ninckvariációit is fejben tartani. Pláne pontokkal...

Kedves sezlony,

azt sehogy se tudom megérteni, hogy te, akik így tud írni, mit talál abban, de ha tényleg prófétája kívánsz lenni az efféle science faketion-nak, az legyen a te bajod, vagy örömöd.

Két okból nem javasolnám kritikára a ZLP-t:
1. Mert szerintem annyit nem ér,
2. Fárasztó kritika lenne belőle :-).

András,

ha magunk is igénytelenek vagyunk az íróval szemben a szórakozás javára, akkor nincs mit csodálkozni azon, ha a zsánert lenézik és szarba se veszik.

Névtelen írta...

Hát... gonoszkodó, abszurd ötelt pattant ki az én nem kevésbé leamortizált agyamból, de ezek szerint a sf írásokat tulajdonképpen peer reviewed formában kellene közölni? Mert hiába próbálunk éberek lenni, az átlag műveltségű olvasónak gyakran egyszerűen nem megy a szakmai kontroll.
O.

Balfrász írta...

Odo,

te tudod a legjobban, hogy a Terrán ez működik, és jól működik.

Igen, kellene egyfajta kettős peer review, mely ezeket a speciális alkotásokat mindkét mérce szerint szűri. Ha már az olvasó nem hajlandó erre. Part Two-ban írtam erről - amikor, egy szerencsés periódusban működött valami ilyesmi.

Kíváncsi lennék a Campbell éra olvasói közül hányan lettek a tudomány és technológia avantgardjának tagjai.

Névtelen írta...

Üdv!

Csak a pontosság kevéért: mivel én mondtam olyat, hogy a Dűne csillagászatilag hozzávetőlegesen rendben van, de e elismerő tényközlés és a tudományos jelző között sosem tettem ok-okozati öszefüggést, ezért a megjegyzésed rám nézve nem helytálló. Természetesen, ha más is mondott ilyet, az ügyben nem tudok nyilatkozni.
Egyébként az asztrológia, függetlenül attól, hogy mi a szó jelentése, tartalma alapján igen messze áll attól, amit csillagászatnak nevezünk.

Az előző bejegyzésed Patrocloszós részével mélységesen egyetértek (csak nem volt kedvem oda is kommentezni), de mivel mindketten lelátogatunk Salgótarjánba, végre talán élőben is lesz lehetőségünk eszmecserére.:-)

Hackett

Balfrász írta...

hackett,

nem emlékszem már ki mondta, lehet, hogy te, de tuléajdonképpen mindegy, a TUDOMÁNYos fantasztikus kontexusban hangzott el, és abban a környezetben egyértelműen arról, hogy a Dűne tudományosan rendben van mert.

Az asztrológia meg a m,aga idejében igen komoly tudomány volt, és nem lehet eltagadni, hogy a csillagászat őse, mint az alkímia a kémiáé. Szőr Izsák még aranycsinálás miatt halt meg, valószínűleg, és az enm volt olya messze...

A Patroclosokat pedig megbeszéljük. ha élünk addig...

Monsterkid Pete írta...

NEM TUDTAM, DE AZÓTA KINYOMOZTAM.
:)