Még egyszer, és utoljára: ami a Harmadik fázisban a kisatírozás alatt van, az egy működőképes és biztonságosan használható vírusfegyver leírása. Hogy kiszabadult az ellenőrzés alól, azt csak a történet kedvéért írtam bele. Nem valószínű, hogy ha csak szándékosan el nem kúrják (azaz magyar állami kutatóintézetben csinálják meg) elszabaduljon. Ha tanultál biológiát és nem vagy reménytelenül nagyképű vagy hülye (1-re megy), akkor kitalálhatod a kitakarásokkal együtt is. Ha nem érdekel, akkor még jobb.
De határozottan visszautasítom a gerillmarketing vádját. Ugyanis ez annak folytatása, ami már a Solarián is ment: annak tételezése - finomkodás nélkül -, hogy hazudok.
Ha a gerrilamarketing kifejezés t. használója és még tisztelereméltóbb barátai nem azok, akik, bizony most senki sem olvasná sem a Galaktikában, sem máshol. Az olvasók szerencséjére vagy szerencsétlenségére szép kifejlett mizantróp (ogre) vált belőlem. És most sem hazudok.
Remélem azért addig nem jutok el, hogy felgyűrjem a laborköpeny ujját, és magam lássak neki. Túl sok időt venne el...
2007. május 19., szombat
Swamp
Elég ingoványos talajra tévedünk, ha a magyar fantasztikum kritikájáról beszélünk. Illetve nemlétező talajra.
A Justitia kritikai fogadatásáról szólva, ugye egyikőtök sem gondolja komolyan, hogy - minden tiszteletem mellett - a Solariás fórumbeírások jelentik a kritikai fogadtatást...
A fantasztikum kritikája gyakorlatilag nem létezik. Az endles.hu lehetett volna. Az Indexen GYESre ment. Időnként, ötletszerűen meg-meg jelenik valami a Népszabóban, az ÉS-ben, ami kritikának nevezhető. Ennyi.
Talán, ha a Galaktika terjedelme megengedné, ott egy-egy oldalon, havonta két frissen megjelent könyvet (legalább magyar szerzőkét) ismertethetne/kritizálhatná valaki, értő személy, aki nem a saját kicsinyes érzelmeit tolmácsolja kritika ürügyén. Van ilyen személy, például Odo, aki az alakját ugyan nem képes tartani, de a véleményét igen. Persze a Galaktika hasábjain megjelent művekre ez nem működik, de az egyelőre kisebbség.
A Justitia kritikai fogadatásáról szólva, ugye egyikőtök sem gondolja komolyan, hogy - minden tiszteletem mellett - a Solariás fórumbeírások jelentik a kritikai fogadtatást...
A fantasztikum kritikája gyakorlatilag nem létezik. Az endles.hu lehetett volna. Az Indexen GYESre ment. Időnként, ötletszerűen meg-meg jelenik valami a Népszabóban, az ÉS-ben, ami kritikának nevezhető. Ennyi.
Talán, ha a Galaktika terjedelme megengedné, ott egy-egy oldalon, havonta két frissen megjelent könyvet (legalább magyar szerzőkét) ismertethetne/kritizálhatná valaki, értő személy, aki nem a saját kicsinyes érzelmeit tolmácsolja kritika ürügyén. Van ilyen személy, például Odo, aki az alakját ugyan nem képes tartani, de a véleményét igen. Persze a Galaktika hasábjain megjelent művekre ez nem működik, de az egyelőre kisebbség.
2007. május 17., csütörtök
Success
vagy flood?
Jött két komment saját flood vádjaimra.
(Azért az már nem mindenapi agybaj, ha a valaki saját látszat sikeréért mást vádol flooddal, ugyebár?)
Egy kis magyarázatképenn elkészítettem a régen megígért esszét a Sikerrül. It's up to you, mennyire veszed komolyan.
Konkretno, a Harmadik fázis esetében: hiába érzem én, mint szerző, hogy a legjobb írásaim egyike, a magyar fantasztikum legnagyobb élő kritikusa és barátai egy esetben már rendkívül jól próbáltak szórakozni rajta - anélkül, hogy ismerhették volna. Természetesen másodszor is megpróbálkozott a megjelenéskor.
(Mondjuk, akinek teszik, végül is ennek a viselkedésnek köszönheti, hogy magam is elveszítettem minden skrupulusomat, és lazán elengedtem ezt az írást.)
Namost ennyi szenny, még ha tudja is az ember, hogy puszta gyűlöletből (maradjunk ennél, ez a legpozitívabb ok, legalább valami nagyvonalúság van benne) is jön, elgondolkodtat: tán tényleg szahar az írás. És a korábbi közönségsikerek fényében, illetve azok pozitív következmény nélkülisége miatt, egy újabb szavazás ilyen eredménye inkább szkeptikussá tesz.
De, Fülig Jimmy őszinte sajnálatára, nem adom fel. Még ha tízszer ekkora flood is jön.
Jött két komment saját flood vádjaimra.
(Azért az már nem mindenapi agybaj, ha a valaki saját látszat sikeréért mást vádol flooddal, ugyebár?)
Egy kis magyarázatképenn elkészítettem a régen megígért esszét a Sikerrül. It's up to you, mennyire veszed komolyan.
Konkretno, a Harmadik fázis esetében: hiába érzem én, mint szerző, hogy a legjobb írásaim egyike, a magyar fantasztikum legnagyobb élő kritikusa és barátai egy esetben már rendkívül jól próbáltak szórakozni rajta - anélkül, hogy ismerhették volna. Természetesen másodszor is megpróbálkozott a megjelenéskor.
(Mondjuk, akinek teszik, végül is ennek a viselkedésnek köszönheti, hogy magam is elveszítettem minden skrupulusomat, és lazán elengedtem ezt az írást.)
Namost ennyi szenny, még ha tudja is az ember, hogy puszta gyűlöletből (maradjunk ennél, ez a legpozitívabb ok, legalább valami nagyvonalúság van benne) is jön, elgondolkodtat: tán tényleg szahar az írás. És a korábbi közönségsikerek fényében, illetve azok pozitív következmény nélkülisége miatt, egy újabb szavazás ilyen eredménye inkább szkeptikussá tesz.
De, Fülig Jimmy őszinte sajnálatára, nem adom fel. Még ha tízszer ekkora flood is jön.
2007. május 16., szerda
Am I Not a Hungarian?
Talán nem vagyok magyar.
Vízumot, Zöld Kártyát, állampolgárságot akarok - az Egyesült Államokba.
Isten látja lelkemet, megpróbáltam. Megpróbáltam JFK módjára. Felajánlottam mindent, életem, vérem - még zabom is. Bírtam is több, mint egy évtizedig a viszonzatlan szerelmet.
Nem kellett, nem kell - még megélni se tudok odahaza, a politika még a reményét is elvette, hogy valaha is tudok. És egyre rosszabb.
Ha a magyarság elfogadni mindazt a szahart, ami odahaza van - akkor biztosan nem vagyok magyar.
Magyarul írok, magyarul gondolkodom.
Fáj, ha az Indexen (tágabban a az ún. magyar médiában) olyanoktól olvasok (hallok) ba-bezést, akiknek az anyanyelve a felmutatott írásmű alapján nyilvánvalóan még csak nem is a finnugor nyelvcsaládba tartozik.
De talán nem vagyok magyar.
Széchenyi a példaképem. Na, ő meg németül írt, és török volt valamelyik felmenője.
A legnagyobb magyar.
Nekem meg tótocskák voltak anyai részről. És valamikor angolul fogok írni.
Talán nem vagyok magyar.
Vízumot, Zöld Kártyát, állampolgárságot akarok - az Egyesült Államokba.
Isten látja lelkemet, megpróbáltam. Megpróbáltam JFK módjára. Felajánlottam mindent, életem, vérem - még zabom is. Bírtam is több, mint egy évtizedig a viszonzatlan szerelmet.
Nem kellett, nem kell - még megélni se tudok odahaza, a politika még a reményét is elvette, hogy valaha is tudok. És egyre rosszabb.
Ha a magyarság elfogadni mindazt a szahart, ami odahaza van - akkor biztosan nem vagyok magyar.
Magyarul írok, magyarul gondolkodom.
Fáj, ha az Indexen (tágabban a az ún. magyar médiában) olyanoktól olvasok (hallok) ba-bezést, akiknek az anyanyelve a felmutatott írásmű alapján nyilvánvalóan még csak nem is a finnugor nyelvcsaládba tartozik.
De talán nem vagyok magyar.
Széchenyi a példaképem. Na, ő meg németül írt, és török volt valamelyik felmenője.
A legnagyobb magyar.
Nekem meg tótocskák voltak anyai részről. És valamikor angolul fogok írni.
Talán nem vagyok magyar.
Apocalypse 15
Ugyan a Neverwhere-t nem csináltam meg, de írtam egy Egypercest (valódi műfaja: tahóság) és feltettem az AntiVilágba.
Az első változat nagyon nem teszett Odónak, mérgemben megírtam klasszicizált formában, de végül átírtam abba a formába, amit az Antivilágban látsz.
Ha teszett, a zsengéket elolvashatod a literaryjunkon. Lehet röhögni.
Most fut egy érdekes cyberpunk film a tévében, sztárparádéval, Ralph Fiennessel a főszerepben, James Cameron forgatókönyvéből, Kathryn Bigelow rendezésében. Strange Days. Magyar címét valószínűleg ugyanaz a fantáziadús egyén adta, aki az Alienét: A halál napja. Huh!
Nem igazán a Gibson és Snow Crash féle vonal, és ez élvezhetővé teszi. Érdekes, hogy a nyolcvanas, kora kilencvenes években miféle apokaliptikus jövőképük volt az embereknek. És hol volt még a globális felmelegedés!
Ződ Leopárd Pestis fanoknak: megoldották az egyes fotoszintézis komplex szerkezetét. Valami huszonnégy komponensből áll. Bagatell.
A flood továbbra is tart, legalább egy fanatikus rajongóm van!
Az első változat nagyon nem teszett Odónak, mérgemben megírtam klasszicizált formában, de végül átírtam abba a formába, amit az Antivilágban látsz.
Ha teszett, a zsengéket elolvashatod a literaryjunkon. Lehet röhögni.
Most fut egy érdekes cyberpunk film a tévében, sztárparádéval, Ralph Fiennessel a főszerepben, James Cameron forgatókönyvéből, Kathryn Bigelow rendezésében. Strange Days. Magyar címét valószínűleg ugyanaz a fantáziadús egyén adta, aki az Alienét: A halál napja. Huh!
Nem igazán a Gibson és Snow Crash féle vonal, és ez élvezhetővé teszi. Érdekes, hogy a nyolcvanas, kora kilencvenes években miféle apokaliptikus jövőképük volt az embereknek. És hol volt még a globális felmelegedés!
Ződ Leopárd Pestis fanoknak: megoldották az egyes fotoszintézis komplex szerkezetét. Valami huszonnégy komponensből áll. Bagatell.
A flood továbbra is tart, legalább egy fanatikus rajongóm van!
2007. május 12., szombat
"Le ridicule déshonore plus que le déshonneur."
Ki floodolta a Galaktikában a szavazást a magyar fantasztikum legnagyobb élő kritikusa által a legnevettségesebbnek tartott írás javára?
És ha már Marcillac hercege:
És ha már Marcillac hercege:
"Rossz tetteinkért sokkal kevésbé üldöznek s gyűlölnek bennünket, mint jó tulajdonságainkért."
Zombies, Hatred, etc.
Zombies
A mai premier apropójából a FX bemutatta a 28 héttel később (28 weeks later) előzményét, a 28 nappal később-et (28 days later). Mivel szeretem a zombifilmeket (egyik álmom, hogy statisztálhassak egy ilyenben, természetesen nem a hősök oldalán, gyakorlok is rendesen a hipermarketekben, ami szerencsére egyáltalán nem zavarja a jó amerikaiakat) és nem volt más, megnéztem. Nem bántam meg! Elsőbben is, a filmet Danny Boyle, a Trainspotting (és még néhány más) rendezője jegyzi, aki nem egy agyonfoglakoztatott valaki, inkább megadja a módját… Ez évben a Napfénnyel (Sunshine). Másodszor, a film nem zombifilm, élőhalottakról szó sincsen, egy ismeretlen eredetű vírus vérengző, vért szomjazó és vért okádó (a vírus vektora a vér) vadállatokká változtatja az embereket, akik szépen meg is halnak idővel. A filmben nem is használják a zombi szót, fertőzöttekről beszélnek. Olyasféle, csak vadabb és elnagyoltabb szituáció, mint Saramago vaksága. London elnéptelenedik, a túlélők a fertőzöttekkel, és – emberek vagyunk – egymással küzdenek az életben maradásért. Még egy érdekesség, az egyik meghatározó karakter a filmben Christopher Eccleston, aki a 2005-ös Doctor Who címszereplője. A film egy kis kultuszt elért, így aztán Hollywood ráharapott, és megcsinálta a folytatást. Nem Boyle-val. Kíváncsi vagyok.
Hatred
Él valahol a világban egy fiatalember, aki oly engesztelhetetlenül gyűlöl, hogy minden alkalmat megragad arra, hogy nevetségessé tegyen. Egy évtizede még lebénított volna ez a gyűlölet, most szarom rá. Most mindössze kíváncsivá tesz, honnan is jő ekkora méretekben. Annyira gyűlöletes vagyok számára, hogy még emberszámba sem vesz, csak mint "az a valami"-ként hivatkozik rám.
Az illető nem ismer, nem versenyeztem vele sohasem, semmilyen területen, nem vettem előle ösztöndíjat, munkát, barátnőt, barátot… Igaz, párszor megtörtént, hogy nem hajtottam fejet géniusza előtt. De ez megesett másokkal is. Azok viszont legalább csendben gyűlölnek, ha gyűlölnek.
A legutóbbi kísérlet azért groteszk, mert olyan dolgon élcelődik, amelyet nem ismer(het). Persze nem meglepő: aki egy kritikában a könyv utószavába és a mottókba köt bele, attól egyéb nem várható…
Kalifornia
Kalifornia, elsősorban Los Angeles más, és nem is csak az éghajlat miatt. Az építészet egészen változatos, nem olyan lehangolóan egyhangú, mint a keleti parton, persze a tél koncepciójának teljes hiányát tükrözve. Nemigen képzeltem, hogy a motorizáció még egy nagyságrenddel nagyobb lehet, mint a keleti parton, de ez a valóság. Ez a város, amely gyakorlatilag nem város Európai értelemben (amerikaiban is alig), szinte kizárólag az autózásra épült. Miután pedig részt vettünk egy helikopteres túrán az öböl és LA fölött, végleg megerősödött bennem a tudat, hogy repülő autóra van szükségem.
Legalábbis többszintű közlekedésre. Talán a többszintűség igénye hozza majd meg végleg az elektromos autók elterjedését, mert a bio-üzemanyag kipufogógáza ugyanúgy mérgező az alagútban, mint a benzinmotoré.
Érdekes volt rálátni a felhőkarcolókra a szinte földszintes Washington után, főleg este, éjszaka: a valószínűtlenség érzésével ajándékozzák meg az embert.
Csakúgy, mint a 25 holdas egybeültetett színes virágmező Carlsbadban, „Itt az emberek valahogy másképpen gondolkodnak…“
Prekog képességeim szintén Carsbadban teljesedtek ki, elmentünk egy érdekes modern gyárépület mellett, mindenki tanakodott, mi lehet, mert egészen szokatlanul sehol egy felirat, egy pasas lődörgött körülötte három golfütővel, de az épület nem látszott golfütőgyárnak, benyögtem, hogy „Golflabdagyár“, Bojának volt arca hozzá, hogy bemenjen és megkérdezze a recepcióst. Golflabdagyár volt…
Akinek kétségei vannak a globális éghajlati változásról annak az idén egy hónappal hamarabb megérkező LA-i nyár (pokol) több bizonyítékot is szolgáltathat. Az algák máris virágzanak, és ölik a tengeri állatokat, láttunk egy haldokló fülesfókát partra mosva, dühítő tehetetlenség A szárazságban a szomszéd hegy már most lángra kapott, amikor hazarepültünk, még füstölt. Érdekes, talán három kilométernyire égett a hegyoldal, a város közepén, de senki sem pánikolt.
Klón háború
Mélységesen szégyellem magam a Kádár sírrablás miatt. Egy mentség van, ha a csontvelő kellett nekik, klónozási célzattal.
Impotencia
Egy remek írás az Indexen az EU impotenciájáról ezúttal a helymeghatározó műhold és az AIRBUS apropóján. De nyugodtan fel lehetne emlegetni azt a zseniális döntési sorozatot, mellyel Európa a sor végére küldte magát a mezőgazdasági géntechnológia területén.
Rák
Lehet a klinikai tesztek után elérhető lesz az első valóban működő irányított kemoterápia.
A mai premier apropójából a FX bemutatta a 28 héttel később (28 weeks later) előzményét, a 28 nappal később-et (28 days later). Mivel szeretem a zombifilmeket (egyik álmom, hogy statisztálhassak egy ilyenben, természetesen nem a hősök oldalán, gyakorlok is rendesen a hipermarketekben, ami szerencsére egyáltalán nem zavarja a jó amerikaiakat) és nem volt más, megnéztem. Nem bántam meg! Elsőbben is, a filmet Danny Boyle, a Trainspotting (és még néhány más) rendezője jegyzi, aki nem egy agyonfoglakoztatott valaki, inkább megadja a módját… Ez évben a Napfénnyel (Sunshine). Másodszor, a film nem zombifilm, élőhalottakról szó sincsen, egy ismeretlen eredetű vírus vérengző, vért szomjazó és vért okádó (a vírus vektora a vér) vadállatokká változtatja az embereket, akik szépen meg is halnak idővel. A filmben nem is használják a zombi szót, fertőzöttekről beszélnek. Olyasféle, csak vadabb és elnagyoltabb szituáció, mint Saramago vaksága. London elnéptelenedik, a túlélők a fertőzöttekkel, és – emberek vagyunk – egymással küzdenek az életben maradásért. Még egy érdekesség, az egyik meghatározó karakter a filmben Christopher Eccleston, aki a 2005-ös Doctor Who címszereplője. A film egy kis kultuszt elért, így aztán Hollywood ráharapott, és megcsinálta a folytatást. Nem Boyle-val. Kíváncsi vagyok.
Hatred
Él valahol a világban egy fiatalember, aki oly engesztelhetetlenül gyűlöl, hogy minden alkalmat megragad arra, hogy nevetségessé tegyen. Egy évtizede még lebénított volna ez a gyűlölet, most szarom rá. Most mindössze kíváncsivá tesz, honnan is jő ekkora méretekben. Annyira gyűlöletes vagyok számára, hogy még emberszámba sem vesz, csak mint "az a valami"-ként hivatkozik rám.
Az illető nem ismer, nem versenyeztem vele sohasem, semmilyen területen, nem vettem előle ösztöndíjat, munkát, barátnőt, barátot… Igaz, párszor megtörtént, hogy nem hajtottam fejet géniusza előtt. De ez megesett másokkal is. Azok viszont legalább csendben gyűlölnek, ha gyűlölnek.
A legutóbbi kísérlet azért groteszk, mert olyan dolgon élcelődik, amelyet nem ismer(het). Persze nem meglepő: aki egy kritikában a könyv utószavába és a mottókba köt bele, attól egyéb nem várható…
Kalifornia
Kalifornia, elsősorban Los Angeles más, és nem is csak az éghajlat miatt. Az építészet egészen változatos, nem olyan lehangolóan egyhangú, mint a keleti parton, persze a tél koncepciójának teljes hiányát tükrözve. Nemigen képzeltem, hogy a motorizáció még egy nagyságrenddel nagyobb lehet, mint a keleti parton, de ez a valóság. Ez a város, amely gyakorlatilag nem város Európai értelemben (amerikaiban is alig), szinte kizárólag az autózásra épült. Miután pedig részt vettünk egy helikopteres túrán az öböl és LA fölött, végleg megerősödött bennem a tudat, hogy repülő autóra van szükségem.
Legalábbis többszintű közlekedésre. Talán a többszintűség igénye hozza majd meg végleg az elektromos autók elterjedését, mert a bio-üzemanyag kipufogógáza ugyanúgy mérgező az alagútban, mint a benzinmotoré.
Érdekes volt rálátni a felhőkarcolókra a szinte földszintes Washington után, főleg este, éjszaka: a valószínűtlenség érzésével ajándékozzák meg az embert.
Csakúgy, mint a 25 holdas egybeültetett színes virágmező Carlsbadban, „Itt az emberek valahogy másképpen gondolkodnak…“
Prekog képességeim szintén Carsbadban teljesedtek ki, elmentünk egy érdekes modern gyárépület mellett, mindenki tanakodott, mi lehet, mert egészen szokatlanul sehol egy felirat, egy pasas lődörgött körülötte három golfütővel, de az épület nem látszott golfütőgyárnak, benyögtem, hogy „Golflabdagyár“, Bojának volt arca hozzá, hogy bemenjen és megkérdezze a recepcióst. Golflabdagyár volt…
Akinek kétségei vannak a globális éghajlati változásról annak az idén egy hónappal hamarabb megérkező LA-i nyár (pokol) több bizonyítékot is szolgáltathat. Az algák máris virágzanak, és ölik a tengeri állatokat, láttunk egy haldokló fülesfókát partra mosva, dühítő tehetetlenség A szárazságban a szomszéd hegy már most lángra kapott, amikor hazarepültünk, még füstölt. Érdekes, talán három kilométernyire égett a hegyoldal, a város közepén, de senki sem pánikolt.
Klón háború
Mélységesen szégyellem magam a Kádár sírrablás miatt. Egy mentség van, ha a csontvelő kellett nekik, klónozási célzattal.
Impotencia
Egy remek írás az Indexen az EU impotenciájáról ezúttal a helymeghatározó műhold és az AIRBUS apropóján. De nyugodtan fel lehetne emlegetni azt a zseniális döntési sorozatot, mellyel Európa a sor végére küldte magát a mezőgazdasági géntechnológia területén.
Rák
Lehet a klinikai tesztek után elérhető lesz az első valóban működő irányított kemoterápia.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
