A hónap mottója

Saját gondolataink kifejezésének joga azonban csak akkor ér bármit is, ha képesek vagyunk arra, hogy saját gondolataink legyenek."
Eric Fromm

2014. március 3., hétfő

A dolgok állása 2

Lévén az ún. Kádár korszak gyermeke, eddig meglehetős szellemi ellenállást fejlesztettem ki magamban olyas sommázatok ellenében, miszerint a Kádár kor jóvátehetetlen erkölcsi károkat okozott a magyarságban. Azt gondoltam, hogy nem tett ahhoz már semmit a gulyásbolsevizmus, ami nem volt benne eleve (vö. szomszéd tehenének szomorú életkilátásai) [1]. Most sem vagyok egészen bizonyos, hogy nem így van, de magabiztosságom megrendült, kétségek rágnak (vö. titkos féreg foga). Nem vagyok benne bizonyos ugyanis, hogy azon dolgok, amelyek mostanában (értsd elmúlt két hét) tapasztalhatók Alsó Merániában, honnan is eredeztethetők.

A.

Olyan fokú aljas, haszonleső szervilizmus, amivel tegnap kerültem szembe, talán még a Trónok Harca cselekményéből és jellem-menazsériájából is kilógna. Eljátszom a gondolattal, hogy Martin tett néhány kirándulást kis hazánkba, majd hazamenvén finomított/tompított/szelídített némiképpen a tapasztaltakon, és ebből lett a regényciklus.

Szóval. Valaki lovasedző. Ami nem azt jelenti, hogy lóhátról dzsidával ösztökél gyorsabb mozgásra szerencsétlen maratoni futókat – bár ebben is lenne ráció. Hanem, hogy a földön, az ő két lábán állva tanít lovagolni mindenféle korú embereket, kik ekképpen lovon ülnek. Ezen kisebb és nagyobb dedek közül egy, megtanulván a lovallást kicsinyég (vö. haza és haladás), elindult vala egy versenyen, és meg is nyeré azt. Nem nagy ügy, gyerekek, pónik/kicsiny lovak – a nagy, nemzeti lovarr szervezet erről eddigelé lenézőleg nyilatkozik, mintegy. De most! A Pegazus [3] nevű lovarr szaglapban e versenyről tudósítmány jelen meg. Hallga csak! Illetve figyelmezz, ó, honfi!! Képekkel! Mivel valaki tanítványa is leképeződött, hát, szokásokkal ellentétben az inkriminált lapszám beszerződ. És a versenyről írott tudósítmányból legott megtudható lett lészen, hogy milyen haláli jó fejek is a hon sztáredzői, mert leereszkedének ők páratlan tehetségű tanítványaikkal e kisded versenyhez, megjelenésükkel emelvén az színvonalat [4], mintegy. Namármost, tényálladék, hogy i.) a sztáredzőkön, kik nem mellesleg a lovarr szervezet vezetőségének tagjai, mintegy, más edző nem neveződött meg az czikkben, ii.) sztáredzők tanontzai közülend csak egyetlen kisded ére el helyezést, iii.) valaki tanítványa, és még egy a nyertesek közül leképeződött, de nem kapák meg képaláírásban a helyezésük megnevezését. Tudjátok mit, feleim? Menjetek ti a jó, talpnyaló anyukátokba!

B.

Az ukrajnai események magyar reakciói. Erről nem is mondanék többet. Süllyedjünk el csendben, elvtársak! Egy cuppanást se!

Jegyzetek:

1. Dózsa György, Szapolyai, Verbőczy, labancok, kurucok, Kossuth Lajos, vasútpanama, Galilei kör, Károlyi kormány, Tisza gyilkosság, Meckenen átadása az antantnak, vörösterror (résztvevők névsora az átkosbeli utcanévtárban), fehérterror [2], frankhamisítás, személyi kultusz Horthynak (ami ellen a kormányzó erősen tiltakozott), zsidótörvények, munkaszolgálat, nagy és kisnyilasok, AVÓ, személyi kultusz Rákosiéknak (ami ellen ők cseppet sem tiltakoztak), padlássöprés, kitelepítés, pártház ostrom a Köztársaság téren. Mindeközben följelentésírás és olvasás éjjel és nappal, meg persze reggel. OK, nálunk azért Szent Bertalan éjszakája [vö. Castameri esők] nem volt – nyilván csak azért, mert nem jutott eszünkbe e lehetőség.
2. Erről keveset tudunk, mert ellentétben a bolsikkal, az ellenforradalmi rendszer nem dicsekedett az aljasságaival. Szégyellte, mintegy.
3. Hogy a pegazus az irodalomnak van fenntartva, abban a körben nem zavar senkit. Ló, szárnya van, kit zavar? Emberek! Lovas körökben úgy mondják el az ismert vicc poénját, hogy „Nem vak az! Bátor!”. Mit várhatunk?

Nincsenek megjegyzések: