A hónap mottója

Saját gondolataink kifejezésének joga azonban csak akkor ér bármit is, ha képesek vagyunk arra, hogy saját gondolataink legyenek."
Eric Fromm

2012. szeptember 21., péntek

A bölcselet nyomorúsága 4



avagy kalandozások Obskúriában

Ha már nem emlékeznél nagy obskúr kalandozásban, az úgy vala, hogy a nagyobbik népszínház utcai antikváriumban bagóért megvettem Bangó Jenő Útkeresés a posztmodernben című tanulmánykötetét volt. A hülyének megéri…

De ezt már tudod: három megelőző bejegyzés (nem csapás!) lett belőle. Hogy neked jó volt-e nem tudom, nekem megnyugvást hozott, hogy közben megtanultam: nem vagyok egyedül azzal az érzéssel és félelemmel, hogy a posztmodern megfertőzte a tudományokat, a jól hangzó, velősnek álcázott, valójában tartalmatlan fecsegés eluralkodik a bölcseleten. Amikor Sokal és Bricmont a könyvét írta, talán még nem látszott tisztán, hogy nemcsak a bölcseleten. [1]

Látszott-nem látszott, Bangó Jenő kötete kiváló példa mindarra, amit Sokal és Bricmont az Intellektuális bűnözők című könyvben felhozott (sajnos többnyire csak francúz példákkal, bár annál jobban esik). A posztmodern bölcselők úgy kapaszkodnak bele a természettudományok legnehezebben felfogható eredményeibe, mint bogáncs a puli bundájába [2]. Természetesen anélkül, hogy a legcsekélyebb fáradságot vennék a megértésükre.

Hogy csak egyetlen példát hozzak: Bangó Jenő a kötet egyik tanulmányában kísérletet tesz, hogy Einstein híres tömeg-energia ekvivalencia egyenlete példájára, megalkossa a szociológia speciális relativitás egyenletét. Bangónál ez így fest:

SZE = k+cs

Ahol: SZE: Szociális Energia, a k: kommunikáció, cs: cselekvés.

Azonnal szembeötlik, hogy Einstein szorzatával szemben itt egyszerű összegzésről van szó, és ez máris elárulja a bölcsész végtelen természettudományos tudatlanságát. Különböző mértékegységű dolgokat ugyanis bátran össze lehet szorozni, az eredmény legfeljebb egy új mértékegység lesz (Einsteinnél a tömeg és a sebesség mértékegysége a szorzások után energia mértékegység lesz – éppen, amit a vén zsivány akart), de összeadni nem lehet. Ilyesmi csak a konyhában működik – látszólag. Nem tudjuk ugyanis, hogy a fazékban miféle műveletek játszódnak le. Persze, ha az egyenlet minden eleme mértékegység nélküli szám, az összegzés megtehető – de akkor miért is energia a Szociális Energia?

A következőkben, csak a móka kedvéért, megmutatom, hogyan is nézne ki, ha a "szociológia speciális relativitás egyenletét" – a minimális elvárható komolyság mellett – természettudós állítaná fel. Mondjuk én. Mondom: minimálisan elvárható komolyság!

Bármely emberekből álló szervezet Cselekvési Potenciálja (S, mondjuk, a szinergia szóból) egyenlő a szervezet együttes tömegének (m) és a szervezeten belül folyó kommunikáció átlagos sebesség (k) négyzetének a szorzatával, azaz.

S=m*k2

Hanyagoljuk el az emberek valódi tömegét, elvetve azt a csábító, ám minden igazságtartalmat nélkülöző feltételezést, hogy a kövér emberek lassabban kommunikálnak, és tekintsük a tömeget a tömeg létszámával egyenlőnek!

Ha m=1, azaz a társadalmi kapcsolatok nélküli egyénről van szó, a Cselekvési Potenciál maximális, hiszen az elmén belül k a gondolkodás sebességével egyenlő. Csábító becslés, és számtalan művészi gondolkodás sugallja, hogy gondolat sebessége végtelen, de legalábbis fénysebességgel terjed. Ez a szokásos fehérjealapú gőg. Einstein c-je a fény terjedési sebessége vákuumban. Ehhez képest az elektronok is valamilyen vezetőben terjednek – lassabban –, ha mondjuk a mikroelektronikára tetszik hivatkozni, mint a fehérjealapú gondolkodás lehetséges (erősen megkérdőjelezhető a jelenlegi elvek alapján) kihívójára. Persze az üresfejű embereknek, mint például nekem, a koponyájában per definitionem  vákuum uralkodik, tehát a gondolat fénysebességgel terjed. Csak nézzél rám!
A gondolat sebességét valójában valahová az ingerület terjedési sebessége és az elektrontranszfer fehérjékben mérhető sebessége közé mérhetjük, tehát kb. 100 m/s és 1000 m/s közé [3]. Így, ha k=1000, S1max=1* 1 0002 = 1 000 000 Joule.
Ebben az esetben a Cselekvési Potenciál csak akkor nulla, ha az egyén nem gondolkodik, k=0. Azt is mondhatjuk, minél inkább hátráltatott, gátolt az egyén gondolkodása, vagyis minél inkább közelít k a nullához, annál kisebb a Cselekvési Potenciálja. Például egy fundamentalista gondolkodás (például vallás, ideológia) a Cselekvési Potenciált erősen nulla közelébe hozza. (Megfontolandó, hogy egyén esetében a Cselekvési Potenciál egyenlő-e a Szabadsággal!) Ha az egyén gyöngeelméjű, vagy idegrendszere sérült, a Cselekvési Poenciálja ennek megfelelően alakul. Sajnos tapasztalatból tudom, hogy a kómás beteg Cselekvési Potenciálja nulla, még akkor is, ha a Hivatal munkaképesnek nyilvánítja.
Meg kell jegyezni, hogy az egyénnek ez az elszigetelt állapota csak a legritkább esetben áll fenn (vö. a lakatlan szigetek száma és a hajótörések valószínűsége).

Ha m=2, azaz két egyén alkotja a szervezetet, alapesetben, amikor IT eszköz használata kizárt az egyének között, (mivel tetszőleges rendszer sebességét mindig a leglassúbb elem sebessége határozza meg) a kommunikáció sebességének maximuma a beszéd sebessége, azaz a hang terjedési sebessége, azaz k=340 m/s. Így S2max=2*115 600 = 231 200 Joule. Figyeljük meg, hogy két együttműködő ember maximális együttes Cselekvési Potenciálja még egy nagyságrenddel kisebb, mint a gondolkodó egyéné.
Ha a szervezetet alkotó két egyén nem kommunikál egymással, azaz k=0, együttes Cselekvési Potenciáljuk, vagyis a szervezet Cselekvési Potenciálja egyenlő nullával.
Elvileg, ha a két egyén gondolkodását valamely fundamentalizmus lassítja, előfordulhat, hogy a gondolkodás sebessége a hangsebesség alá esik, így sebességmeghatározóvá válik, ez esetben A2 kisebb lehet, mint 231 200 Nm, közelíthet akár nullához is.

Belátható, hogy a beszéd által kivitelezhető kommunikáció elméleti határáig, vagyis körülbelül m=200-ig [4] a Cselekvési Potenciál lineárisan nő, és meghaladhatja az S1max-ot (S200max=200 115 600 = 23 120  000). A nagycsalád, horda vagy kis görög városállam ezért tudott hatékony szervezetként fellépni. Vegyük észre, hogy ha szervezetben valahol felbukkan egy gyöngeelméjű, ki(k)nek gondolkodási sebessége a hangsebesség alá esik, ez az alacsony gondolkodási sebesség lesz meghatározó a szervezet egészére nézve, és baszhatják. Hülyeségre nincs orvosság.

Ha a szervezet létszáma e fölé a határ fölé nő, kommunikációs segédeszköz(ök)re van szükség, mely(ek) lehet(nek) lényegesen lassabb(ak) [5] vagy gyorsabb(ak) a beszédnél.
Abban az esetben, ha a szervezeten belüli kommunikáció a beszédnél lassúbb eszközzel folyik (tegyük fel futárok útján), mivel a Cselekvési Potenciál a sebesség csökkenésével négyzetesen csökken, a tömeg növelése nem megoldás a probléma megoldására, ráadásul ilyen kommunikációs eszközökkel a létszám nem növelhető minden határon túl (földrajzi távolság). Különösen akkor nem megoldás a tömeg növelése, ha a szervezetet alkotó egyének gondolkodását valamilyen fundamentalizmus lassítja.
1242-ben Európát az Arany Horda lovas futárszolgálata mentette meg. A kommunikáció sebessége adott technológiai színvonal mellett maximális volt, így nemcsak a kontinens lerohanásakor, hanem a Horda hazatakarodásakor is érvényesült a sokszoros Cselekvési Potenciál.
Az Információtechnológia korában először a beszéd (telefon), majd az interface-ként szolgáló írás-olvasás sebessége határozta meg a kommunikáció sebességét, a szervezet maximális tömegét pedig a kommunikációs hálózat fizikai határai.
Ha azonban a terjedési sebességet a hálózat fizikai méretéhez viszonyítjuk, az interface sebességek nem meghatározóak többé, így egy korszerű IT hálózaton alapuló szervezet Cselekvési Potenciálja elérheti, vagy sokszoros (százezrekről, milliókról is beszélhetünk egy korszerű hálózat esetében) tömege lévén nagyságrendekkel meghaladhatja a beszéd alapú szervezetek Cselekvési Potenciálját.

Hasonlóan, ha ráadásul az interface kikerül az írás-olvasás féke alól, azaz például retinavetítős, szemmozgás vezérelt ikon alapú eyeboardot, vagy egyenesen neuronális interface-t használnak a jó emberek, a szervezet Cselekvési Potenciálja sokszorosan meghaladhatja az izolált egyén Cselekvési Potenciálját.

Nem is beszélve a határsebességet meghaladó telepátiáról. Ilyenkor a szervezet alkotó egyedek Cselekvési Potenciálja az S1max m-szerese, mivel a sebességmeghatározó itt az egyedi gondolkodási sebesség. Telepatikus szervezet elérheti a Cselekvési Potenciál maximális elméleti értékét, ergo a Galaktikus Szupercivilizációknak tényleg telepatikusan kell kommunikálniuk, ha egyszer Galaktikus Szupercivilizációk akarnak lenni és maradni. Máskülönben jő a Szuper Arany Horda a fénysebességű szuper-lovasfutáraival, és szétgyakja az egészet.

Mint tudjuk.

Mü szmjeli opjaty horosó.

Jegyzetek:

[1] Bogdanov botrány. Fura fiúk...
[2] Felesleges, bár annál szívesebben adott háttérinformáció á la posztmodern: a brazil szlengben a bunda segget jelent, különös tekintettel a női változatra.
[3] Véleményem szerint az idegi ingerület átvitel sebessége (kb. 100 m/s jól szigetelésű ideghüvelyben) nem egyezik meg a gondolkodás sebességével az agyban (ami mellesleg elég jól szigetelt). Azt hiszem az elektrontranszfer sebessége fehérjékben (~1000 m/s) közelebb áll az igazsághoz.
[4] Az emberi (főemlős) agy körülbelül 200 fajtárs nyilvántartására és kezelésére alkalmas. Lásd Carl Sagan Az éden sárkányai.
[5] A technikai fejlődés függvénye. Nagyobb szervezet létrehozható lassúbb kommunikációval is.



Nincsenek megjegyzések: