avagy kalandozások Obskúriában
Ha már nem emlékeznél nagy obskúr
kalandozásban, az úgy vala, hogy a nagyobbik népszínház utcai antikváriumban
bagóért megvettem Bangó Jenő Útkeresés a posztmodernben
című tanulmánykötetét volt. A hülyének megéri…
De ezt már tudod: három megelőző
bejegyzés (nem csapás!) lett belőle. Hogy neked jó volt-e nem tudom, nekem
megnyugvást hozott, hogy közben megtanultam: nem vagyok egyedül azzal az
érzéssel és félelemmel, hogy a posztmodern megfertőzte a tudományokat, a jól
hangzó, velősnek álcázott, valójában tartalmatlan fecsegés eluralkodik a
bölcseleten. Amikor Sokal és Bricmont a könyvét írta, talán még nem látszott
tisztán, hogy nemcsak a bölcseleten. [1]
Látszott-nem látszott, Bangó Jenő
kötete kiváló példa mindarra, amit Sokal és Bricmont az Intellektuális bűnözők című könyvben felhozott (sajnos többnyire
csak francúz példákkal, bár annál jobban esik). A posztmodern bölcselők úgy
kapaszkodnak bele a természettudományok legnehezebben felfogható eredményeibe,
mint bogáncs a puli bundájába [2]. Természetesen anélkül, hogy a legcsekélyebb
fáradságot vennék a megértésükre.
Hogy csak egyetlen példát hozzak:
Bangó Jenő a kötet egyik tanulmányában kísérletet tesz, hogy Einstein híres
tömeg-energia ekvivalencia egyenlete példájára, megalkossa a szociológia speciális relativitás egyenletét. Bangónál
ez így fest:
SZE = k+cs
Ahol: SZE: Szociális Energia, a
k: kommunikáció, cs: cselekvés.
Azonnal szembeötlik, hogy
Einstein szorzatával szemben itt egyszerű összegzésről van szó, és ez máris
elárulja a bölcsész végtelen természettudományos tudatlanságát. Különböző
mértékegységű dolgokat ugyanis bátran össze lehet szorozni, az eredmény legfeljebb
egy új mértékegység lesz (Einsteinnél a tömeg és a sebesség mértékegysége a
szorzások után energia mértékegység lesz – éppen, amit a vén zsivány akart), de
összeadni nem lehet. Ilyesmi csak a konyhában működik – látszólag. Nem tudjuk
ugyanis, hogy a fazékban miféle műveletek játszódnak le. Persze, ha az egyenlet
minden eleme mértékegység nélküli szám, az összegzés megtehető – de akkor miért
is energia a Szociális Energia?
A következőkben, csak a móka
kedvéért, megmutatom, hogyan is nézne ki, ha a "szociológia speciális relativitás
egyenletét" – a minimális elvárható komolyság mellett – természettudós állítaná
fel. Mondjuk én. Mondom: minimálisan elvárható komolyság!
Bármely emberekből álló szervezet
Cselekvési Potenciálja (S, mondjuk, a szinergia
szóból) egyenlő a szervezet együttes tömegének (m) és a szervezeten belül folyó
kommunikáció átlagos sebesség (k) négyzetének
a szorzatával, azaz.
S=m*k2
Hanyagoljuk el az emberek valódi
tömegét, elvetve azt a csábító, ám minden igazságtartalmat nélkülöző
feltételezést, hogy a kövér emberek lassabban kommunikálnak, és tekintsük a
tömeget a tömeg létszámával egyenlőnek!
Ha m=1, azaz a társadalmi
kapcsolatok nélküli egyénről van szó, a Cselekvési Potenciál maximális, hiszen
az elmén belül k a gondolkodás
sebességével egyenlő. Csábító becslés, és számtalan művészi gondolkodás
sugallja, hogy gondolat sebessége végtelen, de legalábbis fénysebességgel
terjed. Ez a szokásos fehérjealapú gőg. Einstein c-je a fény terjedési
sebessége vákuumban. Ehhez képest az elektronok is valamilyen vezetőben
terjednek – lassabban –, ha mondjuk a mikroelektronikára tetszik hivatkozni, mint
a fehérjealapú gondolkodás lehetséges (erősen megkérdőjelezhető a jelenlegi
elvek alapján) kihívójára. Persze az üresfejű embereknek, mint például nekem, a
koponyájában per definitionem vákuum uralkodik, tehát a gondolat
fénysebességgel terjed. Csak nézzél rám!
A gondolat sebességét valójában valahová
az ingerület terjedési sebessége és az elektrontranszfer fehérjékben mérhető
sebessége közé mérhetjük, tehát kb. 100 m/s és 1000 m/s közé [3]. Így, ha
k=1000, S1max=1* 1 0002 = 1 000 000 Joule.
Ebben az esetben a Cselekvési
Potenciál csak akkor nulla, ha az egyén nem gondolkodik, k=0. Azt is mondhatjuk, minél inkább hátráltatott, gátolt az egyén
gondolkodása, vagyis minél inkább közelít k
a nullához, annál kisebb a Cselekvési Potenciálja. Például egy fundamentalista
gondolkodás (például vallás, ideológia) a Cselekvési Potenciált erősen nulla
közelébe hozza. (Megfontolandó, hogy egyén esetében a Cselekvési Potenciál
egyenlő-e a Szabadsággal!) Ha az egyén gyöngeelméjű, vagy idegrendszere sérült,
a Cselekvési Poenciálja ennek megfelelően alakul. Sajnos tapasztalatból tudom,
hogy a kómás beteg Cselekvési Potenciálja nulla, még akkor is, ha a Hivatal
munkaképesnek nyilvánítja.
Meg kell jegyezni, hogy az
egyénnek ez az elszigetelt állapota csak a legritkább esetben áll fenn (vö. a
lakatlan szigetek száma és a hajótörések valószínűsége).
Ha m=2, azaz két egyén alkotja a szervezetet,
alapesetben, amikor IT eszköz használata kizárt az egyének között, (mivel
tetszőleges rendszer sebességét mindig a leglassúbb elem sebessége határozza
meg) a kommunikáció sebességének maximuma a beszéd sebessége, azaz a hang
terjedési sebessége, azaz k=340 m/s. Így
S2max=2*115 600 = 231 200 Joule. Figyeljük meg, hogy két
együttműködő ember maximális együttes Cselekvési Potenciálja még egy
nagyságrenddel kisebb, mint a gondolkodó egyéné.
Ha a szervezetet alkotó két egyén
nem kommunikál egymással, azaz k=0,
együttes Cselekvési Potenciáljuk, vagyis a szervezet Cselekvési Potenciálja
egyenlő nullával.
Elvileg, ha a két egyén
gondolkodását valamely fundamentalizmus lassítja, előfordulhat, hogy a
gondolkodás sebessége a hangsebesség alá esik, így sebességmeghatározóvá válik,
ez esetben A2 kisebb lehet, mint 231 200 Nm, közelíthet akár
nullához is.
Belátható, hogy a beszéd által
kivitelezhető kommunikáció elméleti határáig, vagyis körülbelül m=200-ig [4]
a Cselekvési Potenciál lineárisan nő, és meghaladhatja az S1max-ot (S200max=200 115 600
= 23 120 000). A nagycsalád, horda vagy kis görög városállam ezért
tudott hatékony szervezetként fellépni. Vegyük észre, hogy ha szervezetben
valahol felbukkan egy gyöngeelméjű, ki(k)nek gondolkodási sebessége a
hangsebesség alá esik, ez az alacsony gondolkodási sebesség lesz meghatározó a
szervezet egészére nézve, és baszhatják. Hülyeségre nincs orvosság.
Ha a szervezet létszáma e fölé a
határ fölé nő, kommunikációs segédeszköz(ök)re van szükség, mely(ek) lehet(nek)
lényegesen lassabb(ak) [5] vagy gyorsabb(ak) a beszédnél.
Abban az esetben, ha a
szervezeten belüli kommunikáció a beszédnél lassúbb eszközzel folyik (tegyük
fel futárok útján), mivel a Cselekvési Potenciál a sebesség csökkenésével négyzetesen
csökken, a tömeg növelése nem megoldás a probléma megoldására, ráadásul ilyen
kommunikációs eszközökkel a létszám nem növelhető minden határon túl (földrajzi
távolság). Különösen akkor nem megoldás a tömeg növelése, ha a szervezetet
alkotó egyének gondolkodását valamilyen fundamentalizmus lassítja.
1242-ben Európát az Arany Horda
lovas futárszolgálata mentette meg. A kommunikáció sebessége adott technológiai
színvonal mellett maximális volt, így nemcsak a kontinens lerohanásakor, hanem
a Horda hazatakarodásakor is érvényesült a sokszoros Cselekvési Potenciál.
Az Információtechnológia korában
először a beszéd (telefon), majd az interface-ként szolgáló írás-olvasás
sebessége határozta meg a kommunikáció sebességét, a szervezet maximális tömegét
pedig a kommunikációs hálózat fizikai határai.
Ha azonban a terjedési sebességet
a hálózat fizikai méretéhez viszonyítjuk, az interface sebességek nem
meghatározóak többé, így egy korszerű IT hálózaton alapuló szervezet Cselekvési
Potenciálja elérheti, vagy sokszoros (százezrekről, milliókról is beszélhetünk
egy korszerű hálózat esetében) tömege lévén nagyságrendekkel meghaladhatja a
beszéd alapú szervezetek Cselekvési Potenciálját.
Hasonlóan, ha ráadásul az
interface kikerül az írás-olvasás féke alól, azaz például retinavetítős,
szemmozgás vezérelt ikon alapú eyeboardot, vagy egyenesen neuronális
interface-t használnak a jó emberek, a szervezet Cselekvési Potenciálja sokszorosan
meghaladhatja az izolált egyén Cselekvési Potenciálját.
Nem is beszélve a határsebességet
meghaladó telepátiáról. Ilyenkor a szervezet alkotó egyedek Cselekvési
Potenciálja az S1max m-szerese, mivel a sebességmeghatározó itt az
egyedi gondolkodási sebesség. Telepatikus szervezet elérheti a Cselekvési
Potenciál maximális elméleti értékét, ergo a Galaktikus Szupercivilizációknak tényleg telepatikusan kell
kommunikálniuk, ha egyszer Galaktikus Szupercivilizációk akarnak lenni és
maradni. Máskülönben jő a Szuper Arany Horda a fénysebességű
szuper-lovasfutáraival, és szétgyakja az egészet.
Mint tudjuk.
Mü szmjeli opjaty horosó.
Jegyzetek:
[1] Bogdanov botrány. Fura fiúk...
[2] Felesleges, bár annál
szívesebben adott háttérinformáció á la posztmodern: a brazil szlengben a bunda
segget jelent, különös tekintettel a női változatra.
[3] Véleményem szerint az idegi
ingerület átvitel sebessége (kb. 100 m/s jól szigetelésű ideghüvelyben) nem
egyezik meg a gondolkodás sebességével az agyban (ami mellesleg elég jól
szigetelt). Azt hiszem az elektrontranszfer sebessége fehérjékben (~1000 m/s)
közelebb áll az igazsághoz.
[4] Az emberi (főemlős) agy
körülbelül 200 fajtárs nyilvántartására és kezelésére alkalmas. Lásd Carl Sagan
Az éden sárkányai.
[5] A technikai fejlődés
függvénye. Nagyobb szervezet létrehozható lassúbb kommunikációval is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése