Még mindig a
szólva, a kritikai minőség saját meghatározása közben, a kritikáról föltett kérdések közül a másodikra és harmadikra adott válasz.
Előírható-e valamiféle objektivitási minimum?
Ha bármiféle kritikai minőségről is akarunk beszélni, kötelező előírni ezt a minimumot (vagyis egyéni szenveimet (rokon- és ellen-), az ideológiát kihagyom a kritikából, nem használom saját céljaimra a kritikát, az úttörő/kiscserkész mindig igazat mond, etc.), mint ahogy előírják a piaci szereplők számára is a megfelelően pontos mérleget (analitikusnak mikrogrammra, patikusnak milligrammra, fűszeresnek grammra, hentesnek dekára, kofának kilóra, gabonakufárnak mázsára pontosan), és rendesen megbüntetik (persze Alsó Merániában nem szükségszerűen) a hamis mérleg használóját.
Mindez nem jelenti azt, hogy a kritika nem lehetne szubjektív. Bizonyos tekintetben – formailag – mindenképpen az, annak kell lennie. Az olvasás nem kollektív művelet [1]: én olvasok. Hasonlóképpen az ítéletalkotás is egyéni aktus, bár – természetesen – az egyéni véleményt a tapasztalaton kívül a másodkézből származó információk (mások véleményei) is befolyásolhatják. Da a kritika narrátora mindig egyes szám első személyű.
Fel kell azonban ismerni ennek minden következményét is! A személyes vélemény személyes felelősséggel jár, mely nem merül ki abban, hogy a blogom fölött ott a nicknevem! Az írott szó felelősségéről van szó: ha olyan fontosnak érzem saját véleményem, hogy azt meg kívánom osztani másokkal, akkor vállalnom kell ennek következményeit. Ha vállalom (célom), hogy mások véleményét befolyásolom, akkor vállalnom kell ennek következményeit. Ha érzem magamban a késztetést, hogy egy szöveg, egy könyv, egy szerző, horribile dictu, egy kiadó sorsába avatkozom, vállalnom kell ennek következményeit [2].
Éppen ezért nem árt, sőt kötelező lenne a kritikusnak a maximálisan elérhető objektivitásra törekednie. Ha ítélete elfogulatlan és megalapozott, felelőssége fennáll ugyan, de a következményekkel bátran szembe nézhet.
Elég régóta mondom: a barát és az ellenség kritikája értéktelen, mert szükségszerűen hamis. Olyat lát bele a szövegbe, ami nincs benne, illetve olyat nem lát meg benne, ami ordítóan benne van. Még csak nem is szándékosan: csupán azért, mert a barátság vagy az ellenségesség szemellenzőjét viseli az illető. Tökéletesen pontos analitikai eszközt használva is elkövethető ugyanis óriási hiba, ha már a mintavétel hamis. Hamis, mert a szemellenző csupán bizonyos műveket enged látótérbe, és vagy csupán a mű bizonyos részeinek észlelését engedi. Ugyanez mélységesen igaz az esztétikai és ideológiai elfogultsággal a szövegre tekintő elemző esetében is [3].
Nem szorosan a kritikához tartozna, mert a kéretlen véleménydömping elharapódzása óta terjed az a másfajta előítéletes szubjektivitás, mely két okból is igazán veszélyes, ezért kell róla szót ejteni: egyrészt mivel objektív véleménynek álcázza magát, objektív elemzésnek tűnik, az objektív (textuális) elemzés eszköztárából használ bizonyos kulcsszavakat [5], és felületes olvasásra nem azonnal nyilvánvaló, miről is van szó, másrészt a tendencia azt mutatja, ez a fajta kéretlen véleményáradat helyettesíti a kritikát, és ha nem lesz normális kritka, idővel telejesen át fogja venni annak szerepét [6]. Ez a fajta elfogultság valójában nem is lenne kárhoztatandó: mindenkinek magánügye, hogy tetszik vagy nem tetszik neki valami, mindekinek magánügye, miféle jogos vagy jogtalan elvárásokkal tekint a szöveg elébe. Azonban, ha ettől a tetszési és elvárási szemlellenzőtől elvakítva lát neki a véleményalkotásnak, akkor ott, használjon az illető bármilyen objektív eszköztárat, csak ezen a fajta elfogultságon keresztül fog ítélni. Nem fogja keresni és fölfedezni a mű azon vonásait, melyek előítéletét megcáfolnák, eleve elutasítással, a megértés visszautasításával fog a szöveghez, ha nem azt kapja tőle egyszerűen és azonnal (vö. szellemi restség), amit várt.
De manapság olyan világban élünk, ahol az értékrelativizmus vadhajtásai az Irodalmi Térben is szárba szökkentek már. Az SF szakosztály levlistáján olvastam írótárs olyan véleményét, hogy a kritikai objektivitás egyenesen ostobaság. Tehát felesleges is törekedni rá. Sőt, egyenesen a szubjektivitás a kívánatos. Rendben. Akkor viszont a szubjektív kritika írója a kritika előtt tegye nyilvánossá valamennyi elfogultságát, mert bizony a közönségnek nem kötelező ezekről tudnia, és ezen tudás híján esetleg elköveti azt a hibát, hogy a szubjektív kritikáról valamennyi objektivitást tételez föl, és eszerint alakítja saját ítéletét.
Csakhogy mi értelme lenne a szubjektivitásnak, ha nem lehet előnyhöz jutni vele? A mérleg hasonlathoz visszatérve: ha a hamis mérleg/súly használója kiírja, hogy mérlege/súlya hamis és mennyire az, nincs értelem többé hamisságról beszélni…
Komolyra fordítva: attól a pillanattól, hogy az objektivitásra törekvést feladjuk (kritikus és a kritika olvasója), az egyéni ízlés, szimpátia és ellenszenv, pillanatnyi hangulat sőt fiziológiás állapot (székrekedés, hasmenés, migrén, gyomorfekély vagy menstruációs görcs, nátha, allergiás viszketés, furunkulus, szőrtüszőgyulladás, részegség, drog, elvonási tünetek, másnaposság, nemi kielégültség vagy kielégületlenség etc.) határozzák meg az irodalom szakmai állapotát.
Ez lenne a kívánatos állapot?
A zavarosban halászáshoz minden valószínűség szerint.
Lehet-e [7] a kritika öncél és/vagy fegyver?
Ezt szorosan az objektivitáshoz kapcsolódó kérdésként fogom föl. Ha az objektivitásra törekvést, mint alapkövetelményt elvetjük, természetesen igen a válasz. Attól kezdve a kritikus egyéni ambícióinak szolgálatába állíthatja, sikeréhsége vagy bosszúvágya kielégítésének médiumává teheti a kritikát, tekinthet rá úgy, mint az önkifejezés, a tömegszórakoztatás vagy az esztétikai-ideológiai befolyásolás eszközére.
Csakhogy ekkor nem szükségszerű többé, hogy a kritika igaz, hiteles, megbízható legyen. Nem szükségszerű többé, hogy egyáltalán magával a művel foglalkozzék.
Nyilvánvalóan lehetséges formailag tökéletes, ámde az elemzett mű szempontjából tökéletesen üres, és semmitmondó, vagy formailag tökéletes, ámde az elemzett műről tökéletesen hamis képet adó kritikát írni. És így tovább.
Lehetséges, de minek? Mert mint fentebb írtam: attól kezdve, hogy öncélúvá tettük, akár fiziológiás állapotunktól is függővé tehetjük az irodalmi minőséget, vagyis végső soron a hasmenés végtermékévé silányíthatjuk az egészet.
Annak a törekvésnek, mely a kritikát öncélúan (siker) a tömegszórakoztatás eszközévé igyekszik tenni, ellen kell állni. Mégpedig pontosan azon az alapon, melyet ezen törekvés hirdetői minduntalan az az arcunkba vágnak: a minőség platformján. A Győzike show színvonalán minőségről papolni még csak nem is paradox, egyszerűen csak értelmetlen és nevetséges. Ez nem azt jelenti, hogy az a jó kritika, mely élvezhetetlenül száraz, “szakmai”, csupán annyit jelent, hogy a kritikus ne “szórakozzon”, szórakoztasson a mű és/vagy a szerző rovására (vö. kettős parazitizmus). Oldja fel, tegye befogadhatóvá a száraz szakmaiságot – vagyis szórakoztasson saját eleven stílusával és szellemével.
Ez alapkövetelmény és – az előző kérdéshez kapcsolódva – ez a kívánatos szubjektivitás körébe tartozik a jó kritikában.
Csakhogy éppen az a baj, hogy sok kritikus nem képes erre. Ősi sztereotípia, hogy a véres tollú kritikus valójában sikertelen/tehetségtelen/sértett szerző, s mert sztereotípia, ezért sokan nem is veszik figyelembe ezt a fajta motivációt. Pedig azért, mert valami sztereotip, még lehet igaz… A féltehetség egyik ismérve a mások (esetleg csak vélt, felnagyított, konstruált) hibáin élősködés (vö. dekonstrukció). Ez mindig a legkönnyebb út, mert az alapanyagot már valaki szállította hozzá, de hivatkozzunk a nagytekintélyű Yoda mesterre: a könnyebb út a Sötét Oldal útja. :-)
Nem szabad azt sem megengedni, hogy a kritika a kultúrharc (esztétikai, ideológiai, financiális) fegyvere, egyéni vagy kollektív meggyőződések terjesztésének médiuma, kontraszelekció, egyéni érvényesülés, vagy kiadói profitszerzés eszköze legyen. Ezekből éppen eleget kaptunk az elmúlt száz évben, főként az utolsó hatvanban. Nem akarok hazai példát hozni: lebegjen mindenki szeme előtt, miképpen használja kritikusi tekintélyét Harold Bloom a Stephen King elleni támadásokban.
Jegyzetek:
[1] Amiképpen egyelőre az írás is szigorúan az.
[2] Nem hiszem, hogy könnyelmű jóslat lenne olyan perek megjelenésének előrejelzése, melyek a fogyási adatok drasztikus csökkenése és egy-egy internetes elröffenés közötti összefüggésen alapulnak. Az alsómerán terjesztési maszatolás ezt jelenleg lehetetlenné teszi, de az e-terjesztés megjelenésével a letöltések száma naprakészen követhető lesz. Reszkessetek, egerek!
[3] Az esztétikai elfogultság (konzervativizmus) nem engedte Ady irodalmi kanonizálását csaknem ötven évig, és ellentétes előjelű (modernizmus [4]), de valójában hasonlóan pózba kövült esztétikai elfogultságok kezdik kizárni egyes klasszikus sci-fi szerzőket (pl. Asimov írói kvalitásainak kétlése) már a magába szűkült zsánerből is. Hát nem nonszensz?
Az ideológiai elfogultság esetében azonnal megjelenik a rossz kritika leggyakoribb hibája: az egyoldalú tartalmi elemzés. A tartalom ideológiai elutasítása után pedig a mű egészének elutasítása következik, mely – az ember gyarló, őszintétlen, racionalizáló lény – természetesen esztétikai negálásban jelentkezik.
[4] Jó lenne, ha tudatosulna, hogy a “modern” szó az jelenti: “ami éppen divatos“, és eszerint tekinteni a sci-fi korszerűségének igényére.
[5] Az előző postban próbáltam megmutatni, hogy ez az eszköztár önmagában esetleges, környezetfüggő, ezért hibás is lehet. Ha még dilettáns módon, önkényesen választott (vö: rossz szándék vagy tudatlaság) töredékeiben használják, nem is kell elképzelni, hogy mi az eredmény: ott olvasható a blogokban.
[6] A gonzó kritikára igény van, ez már tisztázódott a kritika vitában a Könyvesblog kapcsán. Művelői szerint azért, mert az ún. kritika elitista, érthetetlen szakszavak mögé bújtatja a beltejet és/vagy a semmitmondást (vö. milyen bántó is mások műveltsége a tahó számára illetve narodnyik düh), etc., etc. Valójában a gonzó szerzőnek van szüksége az olcsó sikerre, melyhez így kis befektetéssel hozzájut (vö: nem erőlteti meg magát). A végeredmény azonban nem változik: a kínálat keresletet gerjesztett, mert tahókból Alsó Meránia sohasem szűkölködött. Csakúgy, mint merániakból (vö. élősködő) sem, akik néha az istenadta nép megmentőjének jelmezében tetszelegnek.
[7] Természetesen, amint a mellékelt ábra (gonzó kritikák tendenciózus sora) mutatja: lehet. A kérdés úgy pontos: szabad-e, hogy a kritika az legyen?
Recepciórul
szólva, a kritikai minőség saját meghatározása közben, a kritikáról föltett kérdések közül a másodikra és harmadikra adott válasz.
Előírható-e valamiféle objektivitási minimum?
Ha bármiféle kritikai minőségről is akarunk beszélni, kötelező előírni ezt a minimumot (vagyis egyéni szenveimet (rokon- és ellen-), az ideológiát kihagyom a kritikából, nem használom saját céljaimra a kritikát, az úttörő/kiscserkész mindig igazat mond, etc.), mint ahogy előírják a piaci szereplők számára is a megfelelően pontos mérleget (analitikusnak mikrogrammra, patikusnak milligrammra, fűszeresnek grammra, hentesnek dekára, kofának kilóra, gabonakufárnak mázsára pontosan), és rendesen megbüntetik (persze Alsó Merániában nem szükségszerűen) a hamis mérleg használóját.
Mindez nem jelenti azt, hogy a kritika nem lehetne szubjektív. Bizonyos tekintetben – formailag – mindenképpen az, annak kell lennie. Az olvasás nem kollektív művelet [1]: én olvasok. Hasonlóképpen az ítéletalkotás is egyéni aktus, bár – természetesen – az egyéni véleményt a tapasztalaton kívül a másodkézből származó információk (mások véleményei) is befolyásolhatják. Da a kritika narrátora mindig egyes szám első személyű.
Fel kell azonban ismerni ennek minden következményét is! A személyes vélemény személyes felelősséggel jár, mely nem merül ki abban, hogy a blogom fölött ott a nicknevem! Az írott szó felelősségéről van szó: ha olyan fontosnak érzem saját véleményem, hogy azt meg kívánom osztani másokkal, akkor vállalnom kell ennek következményeit. Ha vállalom (célom), hogy mások véleményét befolyásolom, akkor vállalnom kell ennek következményeit. Ha érzem magamban a késztetést, hogy egy szöveg, egy könyv, egy szerző, horribile dictu, egy kiadó sorsába avatkozom, vállalnom kell ennek következményeit [2].
Éppen ezért nem árt, sőt kötelező lenne a kritikusnak a maximálisan elérhető objektivitásra törekednie. Ha ítélete elfogulatlan és megalapozott, felelőssége fennáll ugyan, de a következményekkel bátran szembe nézhet.
Elég régóta mondom: a barát és az ellenség kritikája értéktelen, mert szükségszerűen hamis. Olyat lát bele a szövegbe, ami nincs benne, illetve olyat nem lát meg benne, ami ordítóan benne van. Még csak nem is szándékosan: csupán azért, mert a barátság vagy az ellenségesség szemellenzőjét viseli az illető. Tökéletesen pontos analitikai eszközt használva is elkövethető ugyanis óriási hiba, ha már a mintavétel hamis. Hamis, mert a szemellenző csupán bizonyos műveket enged látótérbe, és vagy csupán a mű bizonyos részeinek észlelését engedi. Ugyanez mélységesen igaz az esztétikai és ideológiai elfogultsággal a szövegre tekintő elemző esetében is [3].
Nem szorosan a kritikához tartozna, mert a kéretlen véleménydömping elharapódzása óta terjed az a másfajta előítéletes szubjektivitás, mely két okból is igazán veszélyes, ezért kell róla szót ejteni: egyrészt mivel objektív véleménynek álcázza magát, objektív elemzésnek tűnik, az objektív (textuális) elemzés eszköztárából használ bizonyos kulcsszavakat [5], és felületes olvasásra nem azonnal nyilvánvaló, miről is van szó, másrészt a tendencia azt mutatja, ez a fajta kéretlen véleményáradat helyettesíti a kritikát, és ha nem lesz normális kritka, idővel telejesen át fogja venni annak szerepét [6]. Ez a fajta elfogultság valójában nem is lenne kárhoztatandó: mindenkinek magánügye, hogy tetszik vagy nem tetszik neki valami, mindekinek magánügye, miféle jogos vagy jogtalan elvárásokkal tekint a szöveg elébe. Azonban, ha ettől a tetszési és elvárási szemlellenzőtől elvakítva lát neki a véleményalkotásnak, akkor ott, használjon az illető bármilyen objektív eszköztárat, csak ezen a fajta elfogultságon keresztül fog ítélni. Nem fogja keresni és fölfedezni a mű azon vonásait, melyek előítéletét megcáfolnák, eleve elutasítással, a megértés visszautasításával fog a szöveghez, ha nem azt kapja tőle egyszerűen és azonnal (vö. szellemi restség), amit várt.
De manapság olyan világban élünk, ahol az értékrelativizmus vadhajtásai az Irodalmi Térben is szárba szökkentek már. Az SF szakosztály levlistáján olvastam írótárs olyan véleményét, hogy a kritikai objektivitás egyenesen ostobaság. Tehát felesleges is törekedni rá. Sőt, egyenesen a szubjektivitás a kívánatos. Rendben. Akkor viszont a szubjektív kritika írója a kritika előtt tegye nyilvánossá valamennyi elfogultságát, mert bizony a közönségnek nem kötelező ezekről tudnia, és ezen tudás híján esetleg elköveti azt a hibát, hogy a szubjektív kritikáról valamennyi objektivitást tételez föl, és eszerint alakítja saját ítéletét.
Csakhogy mi értelme lenne a szubjektivitásnak, ha nem lehet előnyhöz jutni vele? A mérleg hasonlathoz visszatérve: ha a hamis mérleg/súly használója kiírja, hogy mérlege/súlya hamis és mennyire az, nincs értelem többé hamisságról beszélni…
Komolyra fordítva: attól a pillanattól, hogy az objektivitásra törekvést feladjuk (kritikus és a kritika olvasója), az egyéni ízlés, szimpátia és ellenszenv, pillanatnyi hangulat sőt fiziológiás állapot (székrekedés, hasmenés, migrén, gyomorfekély vagy menstruációs görcs, nátha, allergiás viszketés, furunkulus, szőrtüszőgyulladás, részegség, drog, elvonási tünetek, másnaposság, nemi kielégültség vagy kielégületlenség etc.) határozzák meg az irodalom szakmai állapotát.
Ez lenne a kívánatos állapot?
A zavarosban halászáshoz minden valószínűség szerint.
Lehet-e [7] a kritika öncél és/vagy fegyver?
Ezt szorosan az objektivitáshoz kapcsolódó kérdésként fogom föl. Ha az objektivitásra törekvést, mint alapkövetelményt elvetjük, természetesen igen a válasz. Attól kezdve a kritikus egyéni ambícióinak szolgálatába állíthatja, sikeréhsége vagy bosszúvágya kielégítésének médiumává teheti a kritikát, tekinthet rá úgy, mint az önkifejezés, a tömegszórakoztatás vagy az esztétikai-ideológiai befolyásolás eszközére.
Csakhogy ekkor nem szükségszerű többé, hogy a kritika igaz, hiteles, megbízható legyen. Nem szükségszerű többé, hogy egyáltalán magával a művel foglalkozzék.
Nyilvánvalóan lehetséges formailag tökéletes, ámde az elemzett mű szempontjából tökéletesen üres, és semmitmondó, vagy formailag tökéletes, ámde az elemzett műről tökéletesen hamis képet adó kritikát írni. És így tovább.
Lehetséges, de minek? Mert mint fentebb írtam: attól kezdve, hogy öncélúvá tettük, akár fiziológiás állapotunktól is függővé tehetjük az irodalmi minőséget, vagyis végső soron a hasmenés végtermékévé silányíthatjuk az egészet.
Annak a törekvésnek, mely a kritikát öncélúan (siker) a tömegszórakoztatás eszközévé igyekszik tenni, ellen kell állni. Mégpedig pontosan azon az alapon, melyet ezen törekvés hirdetői minduntalan az az arcunkba vágnak: a minőség platformján. A Győzike show színvonalán minőségről papolni még csak nem is paradox, egyszerűen csak értelmetlen és nevetséges. Ez nem azt jelenti, hogy az a jó kritika, mely élvezhetetlenül száraz, “szakmai”, csupán annyit jelent, hogy a kritikus ne “szórakozzon”, szórakoztasson a mű és/vagy a szerző rovására (vö. kettős parazitizmus). Oldja fel, tegye befogadhatóvá a száraz szakmaiságot – vagyis szórakoztasson saját eleven stílusával és szellemével.
Ez alapkövetelmény és – az előző kérdéshez kapcsolódva – ez a kívánatos szubjektivitás körébe tartozik a jó kritikában.
Csakhogy éppen az a baj, hogy sok kritikus nem képes erre. Ősi sztereotípia, hogy a véres tollú kritikus valójában sikertelen/tehetségtelen/sértett szerző, s mert sztereotípia, ezért sokan nem is veszik figyelembe ezt a fajta motivációt. Pedig azért, mert valami sztereotip, még lehet igaz… A féltehetség egyik ismérve a mások (esetleg csak vélt, felnagyított, konstruált) hibáin élősködés (vö. dekonstrukció). Ez mindig a legkönnyebb út, mert az alapanyagot már valaki szállította hozzá, de hivatkozzunk a nagytekintélyű Yoda mesterre: a könnyebb út a Sötét Oldal útja. :-)
Nem szabad azt sem megengedni, hogy a kritika a kultúrharc (esztétikai, ideológiai, financiális) fegyvere, egyéni vagy kollektív meggyőződések terjesztésének médiuma, kontraszelekció, egyéni érvényesülés, vagy kiadói profitszerzés eszköze legyen. Ezekből éppen eleget kaptunk az elmúlt száz évben, főként az utolsó hatvanban. Nem akarok hazai példát hozni: lebegjen mindenki szeme előtt, miképpen használja kritikusi tekintélyét Harold Bloom a Stephen King elleni támadásokban.
Folyt. köv.
Jegyzetek:
[1] Amiképpen egyelőre az írás is szigorúan az.
[2] Nem hiszem, hogy könnyelmű jóslat lenne olyan perek megjelenésének előrejelzése, melyek a fogyási adatok drasztikus csökkenése és egy-egy internetes elröffenés közötti összefüggésen alapulnak. Az alsómerán terjesztési maszatolás ezt jelenleg lehetetlenné teszi, de az e-terjesztés megjelenésével a letöltések száma naprakészen követhető lesz. Reszkessetek, egerek!
[3] Az esztétikai elfogultság (konzervativizmus) nem engedte Ady irodalmi kanonizálását csaknem ötven évig, és ellentétes előjelű (modernizmus [4]), de valójában hasonlóan pózba kövült esztétikai elfogultságok kezdik kizárni egyes klasszikus sci-fi szerzőket (pl. Asimov írói kvalitásainak kétlése) már a magába szűkült zsánerből is. Hát nem nonszensz?
Az ideológiai elfogultság esetében azonnal megjelenik a rossz kritika leggyakoribb hibája: az egyoldalú tartalmi elemzés. A tartalom ideológiai elutasítása után pedig a mű egészének elutasítása következik, mely – az ember gyarló, őszintétlen, racionalizáló lény – természetesen esztétikai negálásban jelentkezik.
[4] Jó lenne, ha tudatosulna, hogy a “modern” szó az jelenti: “ami éppen divatos“, és eszerint tekinteni a sci-fi korszerűségének igényére.
[5] Az előző postban próbáltam megmutatni, hogy ez az eszköztár önmagában esetleges, környezetfüggő, ezért hibás is lehet. Ha még dilettáns módon, önkényesen választott (vö: rossz szándék vagy tudatlaság) töredékeiben használják, nem is kell elképzelni, hogy mi az eredmény: ott olvasható a blogokban.
[6] A gonzó kritikára igény van, ez már tisztázódott a kritika vitában a Könyvesblog kapcsán. Művelői szerint azért, mert az ún. kritika elitista, érthetetlen szakszavak mögé bújtatja a beltejet és/vagy a semmitmondást (vö. milyen bántó is mások műveltsége a tahó számára illetve narodnyik düh), etc., etc. Valójában a gonzó szerzőnek van szüksége az olcsó sikerre, melyhez így kis befektetéssel hozzájut (vö: nem erőlteti meg magát). A végeredmény azonban nem változik: a kínálat keresletet gerjesztett, mert tahókból Alsó Meránia sohasem szűkölködött. Csakúgy, mint merániakból (vö. élősködő) sem, akik néha az istenadta nép megmentőjének jelmezében tetszelegnek.
[7] Természetesen, amint a mellékelt ábra (gonzó kritikák tendenciózus sora) mutatja: lehet. A kérdés úgy pontos: szabad-e, hogy a kritika az legyen?
49 megjegyzés:
"Nem hiszem, hogy könnyelmű jóslat lenne olyan perek megjelenésének előrejelzése, melyek a fogyási adatok drasztikus csökkenése és egy-egy internetes elröffenés közötti összefüggésen alapulnak."
Azon túl, hogy egy ilyen összefüggés megléte teljesen kimutathatatlan, merem remélni, hogy ilyen orwelli szintre csak nem süllyed a magyar könyvkiadás.
"Nem hiszem, hogy könnyelmű jóslat lenne olyan perek megjelenésének előrejelzése, melyek a fogyási adatok drasztikus csökkenése és egy-egy internetes elröffenés közötti összefüggésen alapulnak."
Ugyanígy várható a pocsék írások miatti agykárosodás, időkiesés, depresszió miatt az olvasók által az írók, kiadók és neten észt osztó bloggerek ill. blogok ellen indított perek elszaporodása.
Megjósolható továbbá, hogy a radikálisabb környezetvédő csoportok is komoly pereket akasztanak majd a bizonyos fogyási százalékot (elkelt könyvek száma / nyomott könyvek száma) nem produkáló írók és kiadók nyakába. Természetesen ugyanez megjelenik majd az elektronika világában is, mert az adott írás megjelenítése áramot, energiát visz el.
Számíthatunk még mindezek folyományaként arra is, hogy a könyvek zárt csomagolásban kerülnek majd piacra egy idő után, a szoftverek világából átemelt end user licence agreementekkel együtt, melyek minden felelősséget a vevőre hárítanak. Elolvasni természetesen csak a csomag felbontása után lehet majd őket, de a felbontás egyenértékű lesz az elfogadásukkal.
Marketing-téren gyaníthatóan megjelennek majd a cigarettás-dobozokról mintázott, fekete keretes, figyelmeztető feliratok is: "A kötet elolvasásával stressznek teheti ki magát!", "Az olvasás árthat az ön és a környezete mentális és fizikai egészségének!"
Nemde?
Lehet hőbörögni, de az usákoknál nem mondhatod, hogy a sok hamburger zabálástól meghízik az ember fia, mert a megfelelő élelmiszeripari lobbik rögtön beperelnek. Sőt, a per kezdetét már a börtönben várod.
A WTO is valahol hasonló elvre épül. Piaci érdek sértése kapcsán simán megbüntetnek. És hogy mi az érdeksérülés, azt ők döntik el.
R*hadjon meg az összes monopólium. :) Főleg, ha véleményalkotást is kisajátít. ;-)
Azért is lehetne perelni, ha valaki feldicsér/díjaz valamit, nekem meg nagyon nem jön be, pedig megvettem a könyvet a dicséret miatt? A Jacko-koncertnél is vissza kell adni állítólag a jegyek árát, lehetne ezt könyveknél is alkalmazni, ha már egyszer perelünk... Hamarabb kiszűrné a kóklerkedő kiadókat és szerkesztőket, mint a kritikai kánaán megérkezése.
szs
Most komolyan, ez annyira a legalja már. Van itt valaki, aki egy kritika miatt olvasott el egy könyvet, nézett meg filmet?
A kritikát én csemegeként, utólag olvasom az adott műről, hogy más okosnak mi a véleménye :)
De engem soha nem tudott egy kritika eltántorítani a célomtól, ha valamit el akartam olvasni, meg akartam nézni, stb. Leginkább azért, mert mintha a kritikusok 80%-ban minden lehúznának. És a maradék 20%-ban is azért találnak fikkantani valót, mert akkor meg a szakma röhögné ki őket, hogy milyne kritikus az, akinek minden tetszik.
De tényleg...
Eh. Mindenki úgy csinál magából okosat, ahogy akar. Az efbíájjal, meg perekkel fenyegetőző szerzőnő, bizonyos Candace Sams gigászi önégetése megvolt? Elég friss sztori még. Van itt ez a Teresa Nielsen Hayden, aki egy ilyen [sarcasm]kis izé[/sarcasm] a külföldi kiadói életben, ő írta a következőt, és többek között tőle is el lehet jutni további infóhoz:
Remember (...) when we taught you not to make the Author’s Big Mistake (ABM), which is to respond to a bad review? And how we said to never, ever respond defensively to a bad review in a public forum?
Lehet tanulni Meránián kívülről, felebarátim, oszt' abbafejezni a sírást a kritikán.
"[2] Nem hiszem, hogy könnyelmű jóslat lenne olyan perek megjelenésének előrejelzése, melyek a fogyási adatok drasztikus csökkenése és egy-egy internetes elröffenés közötti összefüggésen alapulnak. Az alsómerán terjesztési maszatolás ezt jelenleg lehetetlenné teszi, de az e-terjesztés megjelenésével a letöltések száma naprakészen követhető lesz. Reszkessetek, egerek!"
Ez... ez gyönyörű. (Meghatottan szipog.) De ugye ezek LEGALÁBB büntetőperek lesznek, letöltendő fegyházzal és minden, nem csak holmi polgári vacakolások?
Én szeretném, ha a senki sem írna balfrász következő könyvéről negatív kritikát. Ui. érdekelne, akkor kit fog hibáztatni, amiért nem adtak el belőle 72 példánynál többet. Valaki úgyis tehet majd róla!!
Én azt várom, hogy a kritikusok visszapereljék majd az őket perlő kiadókat, írókat - természetesen hitelrontásért.
Írok egy kritikát (a művészi- és a szólásszabadság jegyében tetszés szerinti hangnemben és hosszban), majd beperel valaki, ezért csökken az oldalam látogatottsága, kritikai kiadványom eladott példányszáma, ergo kevesebb reklámot tudok eladni, bevételtől esek el - mi ez, ha nem hitel- és üzletrontás?
Kíváncsi leszek, a bíróságok melyik kritikai iskolát részesítik majd előnyben. Tippem: "Elmegy az összes idióta alkotóművész a búsba!" Mert, ugye, egy kritika nem olyan, mint azt állítani egy hamburgerről, hogy hízlal. Az utóbbit lehet bizonyítani, cáfolni, rágni todományosan, de a művészi értékrendet, mondanivalót nem annyira - dacára Balfrász igencsak bő lére eresztett bölcselkedésének.
Ja, azt is várom, hogy a társadalomkritikát és hasonlókat megfogalmazó írókat, alkotókat mikor perelik majd be - szintén hitelrontásért - a kritizált társadalmak. Reszkessetek egerek!
Tapsi: "De ugye ezek LEGALÁBB büntetőperek lesznek, letöltendő fegyházzal és minden, nem csak holmi polgári vacakolások?"
Nem. Rögtönítélő hadbíróságok lesznek, helyben eszközölt fejlövéssel. Ugyanők intézik majd el azokat a szerzőket is, akiknek a könyveit nem kedvelik a bíróság tagjai (maximum fűtőanyagként.) Egy furcsa bajszos kis pasas szelleme meg elégedetten vigyorog majd valahol a nem túl hűvös túlvilágon.
"Nem hiszem, hogy könnyelmű jóslat lenne olyan perek megjelenésének előrejelzése, melyek a fogyási adatok drasztikus csökkenése és egy-egy internetes elröffenés közötti összefüggésen alapulnak."
Ezt a szakirodalomban úgy hívják, hogy a "kétségbeesett hülye fázis".
Még szerencse, hogy van ez a blog, szégyen lenne, ha az itteni gumiszobába üvöltött, kicsit zavaros gondolatokat nem látná a T közönség...
Ez itt most a kritikák kritikája, ugye, szappanopera-terjedelemben. De ha ez itt egy kritika, amit egy önmagát író/szerkesztőként aposztrofáló arc ír, aki egy kiadónak dolgozik, akkor...
"Nem szabad azt sem megengedni, hogy a kritika a kultúrharc (esztétikai, ideológiai, financiális) fegyvere, egyéni vagy kollektív meggyőződések terjesztésének médiuma, kontraszelekció, egyéni érvényesülés, vagy kiadói profitszerzés eszköze legyen."
Kétélű karddal hadakozol, Balfrász, ráadásul a pengét markolva. Inkább műveld a szakmádat, mielőtt végleg elvérzel.
"Ősi sztereotípia, hogy a véres tollú kritikus valójában sikertelen/tehetségtelen/sértett szerző" - csakhogy a véres tollal írt kritika ellen véres tollal kikelő, visszakritizáló szerzőkről is ilyeneket mondanak. Mielőtt elfelejtik őket végleg.
Itt az egész ól, vagy jön még valaki az ártánnyal? Összedőlt a régi?
nyuszika, olvastál te Czakót? Ha igen, talán emlékszel, hogy a patkányok az ostoba kisnyuszikat szexrabszolgaként használták... Ettől most nem kell félned, mert az ártánynak, ugye már nincsenek golyói... Ettől is oly frusztrált.
Szeretem, amikor fröcsögtök, szeretem, amikor dühöngtök, szeretem, amikor féltek - nem vagytok jól. :-)
Csak azt nem értem, miért pazaroljátok a drága időtöket itt, mikor égig érő tehetségteket máshol is kamatoztathatnátok. Mert a témához hozzászólni, azt, ugye, nem tudtok...
Scal,
ezen posztok nyitódarabjában mintha azt mondtam volna, hogy a kritika az írónak és a kiadónak fontos, nem az olvasónak. Ez továbbra is így van. Arra ott a recenzió. Aki az ártány röfögése alapján választ vagy nem választ olvasnivalót, az meg is érdemli!
"Szeretem, amikor fröcsögtök, szeretem, amikor dühöngtök, szeretem, amikor féltek - nem vagytok jól. :-)"
Ezt valami alternatív univerzumból írod? Rajtad kívül itt senki sem dühöng, és a félelem se az a kimondott érzés, amit a fröcsögésed olvasása közben érzek...
Inkább azt saccolgatom, kábé mennyi időd van még a komplett összeomlásig és/vagy teljes háttérbe szorulásig, bármelyik is legyen előbb.
sajnos szánalmas vagy, Balfrász, az ólazásoddal, a nyuszikázásoddal, és a válaszképtelenségeddel együtt.
csak a kedvedért: én nem tartozom senki érintetthez, ez kb. a harmadik hozzászólásom itt ezen a blogon, és nem szeretem, ha fröcsögésnek nevezik, amit mondok - főleg úgy, hogy ahogy mondják, az inkább lenne fröcsögésnek nevezhető:
"Itt az egész ól, vagy jön még valaki az ártánnyal? (...) nyuszika (...) a patkányok az ostoba kisnyuszikat szexrabszolgaként használták (...) az ártánynak, ugye már nincsenek golyói... (...)
Szeretem, amikor fröcsögtök, szeretem, amikor dühöngtök, szeretem, amikor féltek - nem vagytok jól. :-)"
minderről, ha már minősítgetésről, beszólásról van szó, Dolák-Saly egy remeke jut eszembe, pontosabban a csattanó. ;D
hogy nem vagyunk jól? a többiekről nem tudok, de a magam részéről nagyon is jól vagyok, köszönöm. ingyencirkusz van. egy szegény kis szerzőcske azt hiszi magáról, hogy számít a véleménye. pedig csak szórakoztatja a népet a hőbörgésével. és ez a válasz arra a kérdésedre (hogy legalább te kapj választ, ha magad már nem tudsz válaszolni a felvetésekre), hogy miért járnak ide sokan, miért terjed a blogod címe: röhögni jönnek. rajtad. de nem azért, amiért te szeretnéd. egyáltalán nem. tudod, Győzikét* is sokan azért nézik, mert szeretik kiröhögni. nem azért, mert jónak tartják. az emberek kegyetlenek: szeretnek cirkuszba járni, bekiabálni, heccelni az önmagát lejárató, bénázó, hasba szúró, szerencsétlen bohócot. főleg ingyen. szomorú, de ez van.
* ha már itt tartunk, szerintem számíthatsz rá, hogy mivel lejárató kontextusban használtad a nevét, mintegy kritizáltad, rontva az imázsát és az üzletét, megkeresnek majd az ügyvédei. (vagy másai?) reszkess, egér.
Te tényleg a monitor előtt fogsz agyvérzést kapni. Vagy szívrohamot. És akkor ki szállítja nekünk a napi cirkuszt?
A múltkorihoz visszatérve, nem nettó gonoszságból kérdeztem, hogy miért vagy még az országban, tényleg nem tudom felfogni. Döbbenetesen önpusztító dolognak tartom, hogy valaki makacsul marad egy olyan helyen, amit ennyire gyűlöl. Láttam embert belepusztulni abba, hogy nem hagyott ott egy számára elfogadhatatlan helyzetet, és nem, nem kívánom az ellenségemnek sem (és mielőtt bekapcsol a paranoiád: te csak egy gombnyomásra hergelhető nick vagy, kiváló szórakozás, amikor már épp unom a pasziánszt; nem az ellenségem). Ha pedig végképp nem tudsz elmenni innen, miért nem próbálod meg megszeretni a helyet és a helyzetet? Csak nehéz, nem lehetetlen...
Olvasd egyszer végig a saját blogodat: 90-95% frusztrált gyűlölködés, ez is szörnyű, az is szörnyű, ez is gonosz, az is gonosz. Komolyan ennyire borzalmasnak látod a világot? És mit teszel azért, hogy legalább a saját kis világod jobb legyen?
Welcome to the Internet.
A link egy meg nem nevezett blog egy, vélhetőleg az itt folyó "diskurzusra" utaló bejegyzéséből származik. De ha nem, akkor is érdekes olvasmány.
Most már legalább tudom, hogy nem fogok egyetlen Antal József könyvet sem megvenni és elolvasni. Bosszantó, agresszív idióta. Azért hasznos tudni, hogy a (számomra) ismeretlen név mögött milyen ember is áll. Sok feleslegesen kidobott pénzt lehet vele megspórolni.
Mellesleg a hazai sf írói közössége egyre inkább lejáratja magát a veszekedésekkel. Az lenne a legjobb, ha inkább nem is reagálnának egyetlen kritikára se. Eddig semmi ilyesmihez nem szóltam hozzá, csak olvastam a blogokat, de lehet, hogy most már azt se fogom, és talán magyar sf-et se.
Így lehet elvenni valakinek a kedvét.
-Maros-
Olvasni jó. Néha az is elegendő, hogy beleolvasok egy könyvbe, néha az kell, hogy mások szűrjék át. Recenziókat, kritikákat szívesen olvasok. Ám nem mindenkitől.
A bátor Anonymus(ok)nak, a nemeslelkű Attilának és Tapsinak, az érett SFInsider-nek, a jólelkű szs-nek, az opportunista Balfrásznak, stb. idéznék be pár sort arról, hogy mit írt Ignotus a kritikáról (pontosabban a kritika lélektanáról):
„Kritikus úgy lesz ember, mint asszony anyává: saját gyönyörűségébe merül, s egyszerre egy tőle külön valóság vár gondjaira. Nincs kritikus, ki valamennyire maga is művész ne volna, tehát csakis magától megszállott. S ezért furcsa neki, amibe mintegy állatian keveredik: hogy másnak éljen. Nincs is sok áldás rajt. Ugyanúgy nincs, mint némely szép asszonyok jóanyaságán. Kik néha gondosabbak, lemondóbbak, áldozatosabbak, mint az anyaságra született asszonyok: de nemcsak ők maguk érzik, a gyerek is megérzi, hogy ez áldozat, s nem kiélés. Másnak az tud igazán élni, akinek saját élete, ha másban él. S erre tulajdonképp mindenki inkább való, mint akinek az az élete, hogy magát fejezze ki, és másokhoz csak magán keresztül jut, s másokban csak maga iránt érdeklődik. Ezért tragédia a kritikusság, s ezért ritka a kritikus. Mert kritikája csak a céhbelinek van, és művészethez az ért, aki ihletettje… A művészet republika, hol a legkisebb egy jogon áll a legnagyobb mellett. Úgy látszik: az atyafiság jogán, különben a kisebbek, kiknél senki jobban megmérni nem tudja, hogy a nagy mennyivel nagyobb náluknál, nem volnának mégis bizalmasok a nagyokhoz, és a nagyok nem vennék észre a kicsinyeket. Kritikára egyformán hivatottak, mert egyformán szóbeli ügy számukra a saját maguk dolga, s e lévén mesterségük. S kritikára egyformán nem hajlanak, s egyformán nem érnek rá, mert egyformán elfoglaltak önmagukkal… ”
És így tovább, és így tovább…
Az objektivitásra törekedni kell. De a kritikus is művész, az olvasás művésze, elvonni tőle azt a jogot, hogy átvezesse a művet a szubjektumán, nem lehet. Azt sem lehet, hogy a „tetszik, nem tetszik” arroganciájánál megálljon, a mű elemzése nélkül nem tudok elképzelni jogos, értő kritikát (és recenziót sem). A kritika nem lehet öncélú, íróját a személyes érdekeken és sérelmeken felülemelkedni képesség, arányérzék, jó toll, és bizonyos mértékig „kívül állás” kellene, hogy jellemezze. És itt van a probléma gyökere (vö. mocsár és mocsárlakók). Igény pedig lenne rá. Véleményem szerint persze…
Ismét Ignotus mottónak: „Jó ember vagyok, nem haragszom arra, akit megbántottam.”
Ha én, akinek a blogját kevesen olvassák, leírom, hogy szerintem a justitia számomra - stílusosan fogalmazva - fájdalom volt, akkor érdemlek-e letöltendőt. Mekkora olvasottság felett számottevő a véleményem? Ha most leírom, hogy szerintem az említett mű szar, akkor még élve megúszom, de ha netalántán évek múlva hatalmas olvasottságú sztárblogger leszek (nem hiszem), és ott lesz az archívumomban, akkor járni fog a főbelövés?
Scal felvetésére írom: olvastam már el könyvet kritika miatt. Nem sokat, de volt rá példa, hogy ha nem nyilatkozik róla valaki pozitívan, akkor eszembe sem jut kézbe venni.
"(vö. milyen bántó is mások műveltsége a tahó számára"
Végül is le lehet tahózni azokat, akiknek nincs igényük a fellengzős semmitmondásra, csak ez semmit sem árul el a letahózottakról, "annál többet a véleményalkotóról".
khm
1. nem hittem volna, hogy eljön az a nap, amikor én valamiért Attilára szólok akár egy jó szót is, de most jár neki egy vállveregetés, mert ő legalább van annyira korrekt, hogy beírja anevét
ez a rengeteg Anonymus csak engem zavar?
2. Anonymus (X) - ez olyna kritika volt, amit olvastál vadidegentől, vagy egy ismerősöd véleménye? Mert nem egy a kettő
3. nem világos továbbá előttem az sme, ha valaki, valakinek utálja a könyvét, könyveit, miért kínozza magát azzal, hogy mindegyik elolvassa, és még kritikát is írjon belőle, ami azért nem két perc (itt most Atilla Szélesi kritikáira gondolok, a legutóbbira talán azt írta, még pár év fejlődés, és tisztességes iparos válik belőle, ha jól láttam mindegyik elolvasta - furcsamód Szélesi egyik legnagyobb olvasója, és az rpg.hu-n posztolta)
4. Balfrász: írónak, és a kiadónak szól? Hm, hát, az író legnagyobb kritikusának saját magának kell lennie.
5. "Ősi sztereotípia, hogy a véres tollú kritikus valójában sikertelen/tehetségtelen/sértett szerző."
ez nem sztereotípia, ez az rpg.hu meghatározása :D
Scal, nemcsak téged zavarnak az anonymusok.
(amikor bátor anonymus(ok)ról, nemeslelkű Attiláról, stb. írtam, az irónia lett volna...)
No lemaradt: hát még az opportunista Balfrász...
Ha van valaki, aki nem opportunista, az ő.
Amúgy Attila bátorsága miből fakad? Ő egy meghatározott, egyedi Attila?
(és ezt most félre ne tessék érteni, ez a kérdés nem irónia)
Scal, ha ennyire problémád van a mondatok összerakásával, akkor inkább ne próbálkozz regényekkel, nem neked való.
(A honlapkészítés sem. 'A fantasy vetületi diagramja',ennyire még direkt se lehet hülye valaki...)
"nem világos továbbá előttem az sme, ha valaki, valakinek utálja a könyvét, könyveit, miért kínozza magát azzal, hogy mindegyik elolvassa, és még kritikát is írjon belőle, ami azért nem két perc"
Nézd meg például balfrászt. Még mindig a kritikán rázza a majomketrecét. A szélesi gyerek is lenyomott pár emlékezetes produkciót reakciónak, igaz újabban nem publikban. Ezek az öngyulladások sokkal szórakoztatóbbak, mint a regényeik/novelláik.
"itt most Atilla Szélesi kritikáira gondolok, a legutóbbira talán azt írta, még pár év fejlődés, és tisztességes iparos válik belőle"
Azóta csak romlottak az írásai, nem követed a kritikákat?
csz:
"Amúgy Attila bátorsága miből fakad? Ő egy meghatározott, egyedi Attila?"
Te... valami hibbant vagy?
Kedves Attila,
Igen. Ez a legjobb kifejezés.
csz: Attila bátorsága önhittségéből fakad, de az becsülendő, hogy legalább vállalja a nevét ;) az iróniát egyébként vettem
Atilla: nyugika, most dicsértelek meg. Ha már a kedves ellenségem is látogatja az oldalt, akkor már nem készült hiába.
A grafikon egyébiránt saját fejlesztés, - mint a legtöbb dolog amihez hozzákezdtem valaha is - elméleti síkon persze támadható, mint minden tézis, szerintem nagyjából helytálló. Azt hiszem ott is van, hogy szerintünk, tehát nem kanonizált.
Egyébként azonkívül, hogy írtál pár kritikát a családi oldaladra, valami emlékezetesebbet véghez vittél? Esetleg nyomtatásban megjelentél? Egy Exit hasáb vagy bármi, ami egy format C: után is fennmarad az utókornak?
A rossz kritika is reklám, ne feledd.
Balfrász, Szélesi is kapott épp elég elismerést, ezek szerint azt is megkérdőjelezed.
Kérdésre meg nem válaszoltál, minek olvasol valakit ha full szarnak tartod amit ír? Olvass jókat. Én mindig is a pozitív ajánlókat tartottam jobbnak. Inkább olvasok egy, ezt vedd meg, mint egy ezt ne vedd meg, leírást.
De persze lehet mazochista vagy.
Scal,
"Attila...vállalja a nevét".
Kb. 40.000 db Attila van az országban. Jómagam - egyszerű hibbantként, mint oly kedvesen leszűrte - nem tudom, ki Ő.
Meg kellene látogatnom azt az oldalt.
Ja, hogy irónia volt?
Igen.
Néha megnézem a blogodat.
És több helyen találkoztam már egysoros megjegyzéseiddel. Melyekből - egy részükből - sütött a gúny (sajnos nem az irónia!). És ez - nekem - nem szimpatikus. Elnézést érte.
DE.
Az éremnek van másik oldala.
Novellá(i)dat már olvastam (Ellenérdek, Ellenjáték kötetekben ha jól emlékszem). És ajánlották már a Prónt.
Attila családi neve József, vadakat terelő juhász és Balatonszárszón él, így már gondolom könnyebb beazonosítani. Különben lehet, hogy nagy az arcuk, csak nekik éppen van mire: az rpg.hu-n publikáltak azok a szerzők, akik valami egyedit, színvonalasat alkottak a hazai fantasztikus irodalomban (például Hanna is ott indult), kár hogy egy részüknek elege lett, és kiszállt, de szerencsére a "nagy örgek" írnak azóta is, töretlenül és nini, hol tart az "alsó-merán" SF. Űrtávcsővel figyelheti a béka seggét. Ez pedig nem a kritikusok hibája, hanem az íróké. Sőt, szerintem túl sok kihatásuk a kritikusoknak nem lehet az eladásokra, máskülönben zárhatnátok be a kis cirkuszotokat. Szélesi, Antal és a többiek csinálnak itt Alsó-Merániát, és a hozzájuk hasonló pozícióban lévő tehetségtelen az élet többi területén.
Clint
Vannak olyan kérdések, amiket nem a válasz igényével tesznek fel. ;) Biztos ennek is van valami szakkifejezése, a fene tudja.
Scal és csz, a ti nevetek ugyanúgy nem mond semmit annak, aki nem áll neki valamilyen egyéni okból nyomozni utánatok, mint az Anon. A barátaitokon, köreiteken kívül ti is csak Anonymous vagytok. Attól, hogy nem tudtok konkrét személyhez kötni egy véleményt, a vélemény még érvényes és megfontolandó marad, ha normálisan került megfogalmazásra.
"Welcome to the Internet."
csz: Attila egy jelenség :D jómagam két Attilát ismerek, az isten ostorát, meg az rpg.hu-ét.
clint: "Különben lehet, hogy nagy az arcuk, csak nekik éppen van mire: az rpg.hu-n publikáltak azok a szerzők, akik valami egyedit, színvonalasat alkottak a hazai fantasztikus irodalomban (például Hanna is ott indult)"
Csilla egy kirívó kivétel, aki erősíti a szabályt. De amikor találkoztam, beszéltem vele valahogy nem az jött le, hogy nagy lenne az arca, vagy sütne belőle a gúny. Lehet ha Attila kicsit normálisabb kritikákat írna (és nem azt mondom, hogy benyalna, csak lenne objektívebb, amilyennek szerintem egy kritikusnak kell lennie) nem utálná őt ennyi ember. Elég sok helyen megfordultam már, Cherubiontól, Ammerúnián át Deltáig, de valahogy mindig azt hallottam, hogy ez az Attila egy akkora farok. Lehet neki sem jó, hogy ez a kép él róla. De szerintem ő nem egy megalkuvástól mentes kritikus, csupán egy fantasy rajongó, aki nagyon szubjektív véleményeket posztol.
az rpg.hu meg elsősorban rpg-sek gyűjtő helye, osztán hogy azóta a legtöbb fantasy portál (legutóbb fantasya) kimúlt nem maradt ellenfele
"kár hogy egy részüknek elege lett, és kiszállt, de szerencsére a "nagy örgek" írnak azóta is, töretlenül"
szerencsére, mert annyira tehetségesek egytől-egyig, hogy mivel az rpg.hu fölött csak az ég van, voltaképp nincs hova fejlődniük
Anon: elnézést de mióta internet van itthon én Scal vagyok, és ha írtam valamit ott volt mellette a nevem. Még ha hülyeség is volt.
pl. most is milyen jó, hogy van nevem, mert különben valamelyik másik Anonym azt gondolná neki írtad :p
UI: ez a blog időzóna mihez igazodik? Ugandához? merthogy kb 9 órát késik, vagy 15-öt siet
Clint:
Tudtommal senki nem nyilatkozott az rpg.hu nevében, úgyhogy ezt a vonalat talán hanyagolni kéne, pörögnek rajta elegen így is, lásd még összeesküvések, falkázás stb. (bár hogy szs, sfinsider, acélpatkány és mások hogy illeszthetők bele a későbbiekben az elméletbe, azt nem tudom, de az ebben jártasak úgyis megoldják.:) )
Meg aztán vannak, akik nem ott publikáltak, oszt mégis jók, illetve ott publikáltak, oszt mégis egy rakás fos (pardon), amit művelnek. Balfrász is írt anno az évkönyvbe vagy mi a tökömbe, és ezzel nem besorolni akarom az utóbbi kategóriába, mivel még semmit nem olvastam tőle. De holnapra lesz Diagnózisom, talán majd utána... :-P
Egyébként meg nem értem a problémát, valaki már leírta, hogy Attila lehúzó kritikájának köszönhetően ötszázzal többet adtak el az irományából. Inkább szerezzetek még egy Attilát, és lesz itt fellendülés meg utánnyomás :)
És lelki szemeimmel már látom a pereket, melyeket a fogyási adatok(?) drasztikus növekedése miatt Attila fog indítani, hogy némi jutalékhoz jusson:)
woof
(Az anonimuszokon meg ne tessék fennakadni, érdekes módon ha valaki "béla24" nevet biggyeszt a hozzászólása alá, máris ő a talpig böcsületes & gerinces júzer :) )
"pl. most is milyen jó, hogy van nevem, mert különben valamelyik másik Anonym azt gondolná neki írtad :p"
megfogalmazhattam volna a neved nélkül is, például csak idézetet használva, mint most. és ha egy másik Anon azt gondolja, hogy neki írtam, az az ő dolga.
van, amikor és ahol hasznos a név használata, de egy-két gondolat közléséhez, személytelen - de nem tartalmatlan! - véleménnyilvánításhoz nem szükséges. mi több, a név, a konnotációk néha többet ártanak egy vitában, eszmecserében, mint használnak. +/- érzelmek, előítéletek, miegymás kötődik hozzájuk, amik olvastán sokan már nem tudják pártatlanul kezelni a mondandót - pedig van, hogy az fontosabb.
nem, de ha már öt Anonymus van, az már kicsit zavaró a kommunikésönben
de persze lehet én látom rosszul
aha, persze, elképzelhető, hogy megfogadok egy tanácsot ha tudom kinek köszönjem meg, de egy névtelenre valszeg rá se hederítek
mindegy, már nagyon elmentünk ettől a Decompositiontól
peace
Ugye szs, ugye. Touché.
Biztosan vannak olyan kérdések, ez nem az volt. Kíváncsi lettem Attila írásaira (novella, regény, kritika), és fellelhetőségére.
csz most komolyan... te pontosan ki vagy, hogy csodálattal adózhassak három betűs, egyedi és felismerhető azonosítód mérhetetlen őszinteségének? Legalább egy linket, plíz. Mert nekem az, hogy "csz" valami mérhetetlenül nem mond semmit, és a bátorságról írott szavaid így kicsit visszaütnek. Nem, nem lenne tisztességes rákeresnem, ha láthatóan te sem teszed más, obskurus nickek felderítésében...
Tudod mit, inkább hagyd a fenébe... Igazából nem érdekel.
tapsi,
Ha lapoznál párat ezen a blogon, a teljes nevem megtalálhatod. Nem emlékszem már, hogy pontosan mikor, de több alkalommal kikerült. Megoldható, azonban nem mégy vele sokra. Ugyanúgy, ahogyan én sem a tapsival.
A netet 90 %-ban hírolvasásra használom. Csak pár helyet látogatok még, jellemzően könyvekkel kapcsolatosakat. Nincs blogom, sem honlapom. Vásárolom, és olvasom a könyveket, nem írom. Könyvismertetőket, recenziókat, kritikákat keresek, kisebb részben sf témájúakat, mely téma nem szívügyem, de kedvelem, és eddig kerültem a mocsár lábszagú vitáit. Ez után is megpróbálom majd kerülni.
Az anonymusokkal kapcsolatban eltér a véleményünk, ám lehet, hogy neked van igazad.
A véleményen van a hangsúly és a hangnemen, nem az íróján.
Rákerestem már Attilára, tapsira, természetesen. És találtam is írásokat. És több tapsit :-) Érdekel, hogyan jutottatok (és ebbe természetesen Balfrász és mások is beletartoznak) idáig. De inkább csak kereséssel oldom majd meg, választ nem várok.
csz: Mármint most jobban tudod nálam, hogy én a válasz igényével tettem-e fel a kérdésemet vagy sem? Mert ha igen, akkor valóban nincs több kérdésem, de válaszom se.
szs,
Bocsánat, félreértettelek.
Scal:
"Egyébként azonkívül, hogy írtál pár kritikát a családi oldaladra, valami emlékezetesebbet véghez vittél? Esetleg nyomtatásban megjelentél? Egy Exit hasáb vagy bármi, ami egy format C: után is fennmarad az utókornak?"
Megjelentem nyomtatásban, ha csak fordítás/tesztelés szinten is. De figyelj, a nyomtatásban való megjelenés manapság már nem eredmény, példának ott van a Sors gyermekei... Azt majd mutogatod az utókornak is? Én nem tenném.
De bármilyen fura, és hiába magyaráztam meg már többször is: nekem nem perspektíva a Nagy Büdös Hazai Irodalmi Élet elismerése. Van rendes munkahelyem, nem kell kiadók körül lihegnem egy marék rizsért.
"Balfrász, Szélesi is kapott épp elég elismerést, ezek szerint azt is megkérdőjelezed."
Nem kell megkérdőjelezni, ezek az elismerések nem jelentenek az égadta világon semmit.
"Kérdésre meg nem válaszoltál, minek olvasol valakit ha full szarnak tartod amit ír? Olvass jókat."
Szerinted csak azt olvastam, amiről írok, csimota? Amúgy válaszoltam rá korábban. Imádom a tehetségtelen balfaszok sértett reakcióit, amikor a valóság részéről valaki odaszól a kicsit húgyszagú állóvizükbe... A legjobb, amikor összeesküvés-elméleteket gyártanak, ebben főleg balfrász és everigel a két legszórakoztatóbb ütődött.
"Inkább olvasok egy, ezt vedd meg, mint egy ezt ne vedd meg, leírást."
Tengermély tisztelettel, de fórumos produkcióid óta eposzi mértékben leszarom, mit olvasol.
"Elég sok helyen megfordultam már, Cherubiontól, Ammerúnián át Deltáig, de valahogy mindig azt hallottam, hogy ez az Attila egy akkora farok."
És erre büszke vagyok. Akkor égne a pofám, ha az ottani szargyárosokkal esetleg egy hullámhosszon lennék...
Egyébként mások néha kéziratot küldenek átnézésre, de ők gondolom tévednek, vagy ilyesmi.
"Megjelentem nyomtatásban, ha csak fordítás/tesztelés szinten is. De figyelj, a nyomtatásban való megjelenés manapság már nem eredmény, példának ott van a Sors gyermekei... Azt majd mutogatod az utókornak is? Én nem tenném."
akkor lassan, de biztosan te is fejlődsz,
az SG írásakor 16 voltam, a kiadásakor 22, és semmi hátszelem nem volt, legalább anyi rossz kritikát kaptam, mint jót (és az eleve rosszmájú kritikusokról mit sem sejtettem, én kis nájv) nem mondom, hogy életem főműve, de valahonnan el kellett indulni
de levonva, hogy ugyanúgy nem teljesítmény számodra ZsP- díjas írók által alkotott, és egy (állítólag kanonizált) zsűri által malasztalt végtermék
ennélfogva tök mindegy, hogy miket érek el, téged semmi nem győz meg (nem mintha ez lenne életcélom, de kíváncsi lennék ugyan mire adsz mondjuk egy 8 pontot :D)
"Van rendes munkahelyem, nem kell kiadók körül lihegnem egy marék rizsért."
na látod, ebben egyet értünk
"Szerinted csak azt olvastam, amiről írok, csimota?"
Mondom, akkor válogass kicsit jobban, ajánlj jót.
"Tengermély tisztelettel, de fórumos produkcióid óta eposzi mértékben leszarom, mit olvasol."
ugyan már, körülbelül 600 és egy fél év mióta utoljára váltottunk két szót :D
"Egyébként mások néha kéziratot küldenek átnézésre, de ők gondolom tévednek, vagy ilyesmi."
ők nyílván még nem tudják, hogy amint megjelennek, az ellenségükké változol
"nem mondom, hogy életem főműve, de valahonnan el kellett indulni"
Megérkeztél azóta valahova? Úgy értem, érdemileg. Remittenda nyilvántartásokban szereplések nem számítanak.
"de levonva, hogy ugyanúgy nem teljesítmény számodra ZsP- díjas írók által alkotott, és egy (állítólag kanonizált) zsűri által malasztalt végtermék"
A ZsP zsűri értékeléseit szakmai szinten még középiskolás magyartanárom is visszadobta volna, de el tudom képzelni, hogy bizonyos műveltségi szinten érdeminek tűnhetnek.
"ugyan már, körülbelül 600 és egy fél év mióta utoljára váltottunk két szót :D"
És ez maradhatott volna így. Nem is értem, miért kezdted el járatni a szád.
Balfrásszal meg miafasz van? Újabb dekomposztált posztján dolgozik, vagy infarktustól vörös arccal zuhant a laptopjára?
"Megérkeztél azóta valahova? Úgy értem, érdemileg. Remittenda nyilvántartásokban szereplések nem számítanak."
ugyan rpg.hu-s magasságokba nem jutottam még el, de ha már úgyis a honlapom fele jársz, olvass el pár novellát, ha nem esik nehezedre, és aztán megengedem, hogy súlyos bocsánatkérések közepette hamut szórj a fejedre, mielőtt porba taszít zsenialitásom
"Balfrásszal meg miafasz van? Újabb dekomposztált posztján dolgozik, vagy infarktustól vörös arccal zuhant a laptopjára?"
alig várod már, hogy reagáljon, mi? :D
Megjegyzés küldése