Private Literature Success

Igyekvő és éber olvasóim, de főképpen makacs levelezőpartnereim észrevehették, hogy pár napra egyszerűen eltűntem. Mellesleg aktivitásom úgy nagyjából karácsony óta úgy egészében, hm..., lelappadt.
Well, elnyelt a magyar pályázati rendszer fekete lyuka (lásd itt). És ez heveny billntyűoldalt okoz a nap vége felé.
Legutóbb konkrétan az történt, hogy szombat délelőtt beléptem a Diagon nagy vaskapuján, és hétfő este tízig ki se jöttem onnan. Hatvan órát (másfél munkahét) dógoztam egyfolytában a kurva pályázaton. Alvás nuku. Ilyet utoljára huszonnégy évesen tettem, minus work, plus alcoholic beverages.

No, de Terminus, a határidők és határok római istene, akit néha Jupiter atya egyik megtestesülésének tartanak, kegyességéről közismert: a hátáridőnek egyszer a másik oldalára kerülünk, és azontúl béke, és prosperitás az osztályrészünk.

Személyes, apró irodalmi sikerekről akarok beszámolni.
Először is, a Diagnózis megfilmesítése:

A másik: kollégám addig buzerált, míg – kínomban, nem lévén Diagnózisom – megleptem a Justitia egy példányával. Na most: kollégám férfi, két méter magas, nálam jóval nagyobb darab, kopaszabb, jócskán ötven fölött jár és nem mondható sci-fi meg a romantikus irodalom rajongónak. Mégis élvezte a könyvet, felismerte, megértette és értékelte a szándékokat és eszközöket (irodalmi és gondolati) benne. Egyszerűen mert előítéletek és várakozások nélkül fogott neki. Szóval, meg lehet próbálni így is! Mellesleg több Libri boltból kifogyott: most mi van?

Akiknek egyszerűen elmulasztottam válszolni levelére az elmúlt hónapban, azoktól elnézést kérek, mostantól pótolni fogom.