Bori elhúzott a Földi Paradicsomba, én meg itt ragadtam Alsó Meránia kies székesfővárosában (illetve ebszékletes-fővárosában).
Olyan a fíling, mintha az Államokban lennék, minusz az Államok. Ami meglehetős különbség.
Még macskám sincs most, milyen jó is lenne Jazzy még embergyűlölő állapotában is...! Kalikó ördög...
Vettem tehát két év után újra peanut buttert meg eperdzsemet, persze se nem Reese's de még csak nem is Jiffy, a Smucker's eperlekvárról nem is szólva. De ez van: szegény alsómerán amarikapótlékkal főz. Instant Amerika, olyan, mint az instant víz - csak egy másik kontinenst kell hozzáadni és már kész is...
Tegnap aztán észrevettem, hogy a Carlsberg sör üvegén csavaros kupak van, és ettől végképpen padlóra kerültem. Killián György vörös ír sörét akarom! El akarok menni innen!
Kis hangaláfestés a nyóckerből (2009): az ablak alatt tüdőbajos, alkoholista cigány okád és/vagy köpi ki tüdejét, a 99-es busz a Star Wars űrhajók idióta trüntyögésével fékez, egészen kis kutya hörög elkutyátlanodott hangon, elhúz egy kocsi, melyben az audió valószínúleg többet ér, mint a motor, és a romapop benyúl az ablakon, belemarkol a gyomromba, és csavar egyet rajta: "Szeeretnélék újrae láetni...", aztán az esti nagymonológ: "Mentő vittel, a mentőőő!!! Elvitted a vérnyomásomat, meghalasztottááá'!!! Ittfeküttem azuccán. Elájúttam... Azországnak az eleje vagyok, gecí! Kórházba kellett mennem.", végül szétbagózott-ivott hangú vén kurvák károgják végképp tönkre az estét. Jó éjszakát!
Ma elolvastam az Informátorokat, no sir, ott a fülszövegen, én nem vagyok Los Angeles-i, ha a Los Angeles-iek azok, akik a könyvben élnek! Ez a város nem LA, hiába élek ebben a városban, ezek a népek itt sohasem lesznek olyan gazdagok, hogy az unalomba dögöljenek bele, hiszen annyi más mókás opció van. Bojka egy évtizede él Los Angelesben, de nem lett vámpír, sem narkós, sem hollow people, egyáltalán nem üres, pedig Los Angeles-i, házakat tervez és épít és felújít... Lehet élni, bár nem nagyon muszáj.
Olvasd el, ha akarod a Vöros Mars ledarálását. Érdemes volt annyit utána járni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Ha gondolod, ide beugorhatsz látogatóba, még peanut buttert is szereznék neked (ugyanis én nem szeretem, ezért nincs itthon)! :) Egyébként meg csak köszönetet szeretnék így utólag is a "mannerism" bekezdésekért, és más okosságokért. Jó, hogy van valaki, aki okítja az ifjakat.
Érdekes. A kis "hangaláfestést a nyóckerből" én is hallom nap, mint nap. Csak itt... :) (Na, jó! A kurvák nem az ablakom alatt állnak, hanem a 41-es mellett.)
Tony, téged megmételyezett az amcsik fogyasztói társadalma. A Killian's-be kevert anyagok pedig függőséget okoznak, nem csoda, hogy áhitozol rá. :)
Kis adalék: Ismerősöm szülei Mo.-n jártak, ők ugye echte amik, ha lehet ilyent mondani. Az apa laktózérzékeny. Itthon literszámra öntötte magába a "tejet", de semmi baja nem lett tőle.
"Kicsit fura íze van, de legalább tej." - mondta.
Elgondolkoztam, hogy vajon mennyi köze lehet a tejhez, amit ivott itt nálunk.
Nem szeretni a peanut buttert... Érdekes, az Államokba szakadt ismerősök közül csak ketten vagyunk Péterrel, akik szeretik... A magyar génekben hiba van!
Viszont, az a döbbenetes, hogy a magyaroknak micsoda affinitása van a tengeri herkentyűkhöz...
Azt nem tudom, hogy itthon mit isznak tej helyett a jó magyarok.
Az amerikai tej viszont a hűtőben felbontva sem romlik meg három hétig. Egy picit sem. Az mi lehet?
Szerencsére nem a tej az, ami függővé tett. A mérgek közül az alkohol az egyetlen, amit a szervezetembe viszek...
Bélám, tervezem, hogy valamiféle mikrofont lógatok ki az ablakon, és rögzítem az elhangzottakat... Ha te is megteszed, majd összevetjük, és PhD-t írunk belőle... :-) Vagy az anyagot átadjuk a Tanár Úrnak, hogy írjon belőle kortárs darabot...
Megjegyzés küldése