Tegnap hülye este volt, a Diagonban felejtettem a kulcsomat (vö. Torgyán József elkövető kizárta a Kisgazdapártot), így Bori hazatértéig a Köztársaság téren dekkoltam.
A teret megszállták a kutyák és gazdáik, ami nem újkeletű fejlemény (bár 2003. nyarán-őszén ez még nem így volt), de hat év óta először ültem le újra a téren... Ennek a megszállásnak egyenes követezménye, hogy a park megszűnt park lenni, Budapest legnagyobb kutyafuttatójává vált. Hogy a Földet kívülről megfigyelő idegen civilizáció milyen ismérvek alapján ítéli meg az emberi intelligenciát, azt nem tudom. Csak remélem, hogy nem a kutyatulajdonosok alapján.
Kívülről nézve háromféle ember van.
A teret megszállták a kutyák és gazdáik, ami nem újkeletű fejlemény (bár 2003. nyarán-őszén ez még nem így volt), de hat év óta először ültem le újra a téren... Ennek a megszállásnak egyenes követezménye, hogy a park megszűnt park lenni, Budapest legnagyobb kutyafuttatójává vált. Hogy a Földet kívülről megfigyelő idegen civilizáció milyen ismérvek alapján ítéli meg az emberi intelligenciát, azt nem tudom. Csak remélem, hogy nem a kutyatulajdonosok alapján.
Kívülről nézve háromféle ember van.
- Hülye, akinek nincs kutyája,
- Hülye, akinek kutyája van,
- Hülye gazember, akinek kutyája van.
Kifejtem: a hülye kutyást arról lehet felismerni, hogy szar van nála, hülye gazembert arról, hogy nincs. Bővebben: a hülye kutyás kutyaszart cipel magával nejlonzacskóban, a hülye gazember ott hagyja a kutyaszart a járdán vagy a gyöpön. Mindkettőjük kutyája egyformán húgyban hagyja a várost naponta legalább kétszer.
De nem a szarhoz való viszonyuk teszi őket hülyévé: attól egyformán hülyék, hogy ott [1] tartanak kutyát, ahol nem lenne szabad, mert egyformán szar a kutyának, a tulajdonosának és a többi embernek. A nagyvárosban.
Mit lehet elmondani aról a hölgyről, aki dándogokat tenyészt a környék valamelyik bérházában? Négy kutyával sétál ki a térre, vagy tíz liter húgyot hagyva maguk után alkalmanként.
Mi többiek, a kutyátlan hülyék, meg hagyjuk ezt: korcsolyázunk a kutyaszaron, nem merünk fűre lépni a parkjainkban (Letelepedni a gyöpre? Ugyan már!), és a cipőnk talpán visszük haza a járdára száradt kutyahúgyot.
Vannak viszont igazán okos kutyák, megfigyeltem például egy fehér boxer szukát... Majdnem olyan okos, mint egy macska.
Tegnap, pályázati határidő, ugye (melyet bölcsen kitoltam július végéig) tetőzni kezdett az utópia pályázatos novellák özöne, ma este annyi jött, hogy nem győztem őket elutasítani. Mire visszadobtam egyet, a mailboxba esett két másik... Az valami fenomenális, hogy a pályázati kiírásokat senki sem olvassa el. Ez valószínűleg alsómerán nemzeti sajátosság.
Egyébként verhetem én itt a nyálam a modorosságokkal: ha a Preyer pályázatra nem is jött nagy számban paródia, az utópiához annál inkább. Hölgyeim és uraim! Az Antológia nem azonos a Ludas Matyival! Bár mindkettőben megfordultam, mégsem!
Más is megesett tegnap este. Valaki, neduddki! ismert író, jó író, valami általam ismeretlen okból (teszt, kóstolgatás, szívatás, tréfa? Mü smjeli opjaty harasó...) álnéven elküldött két novellát is (két álnéven). Az egyiken, a paródián, átláttam, bár a szerzőről gőzöm se volt. A másik nagyon jól sikerült, szellemes, ötletes – de nem utópia. Vissza kellett utasítanom, fájó szívvel, de fölajánlottam, hogy amennyire tudom, beprotezsálom a Galaktikába... [2] Ezt az égést!
Ma ugyan felfedte magát az illető, de már késő... Szóval, ha kérhetem, az ilyet máskor igyekezzünk elkerülni! Nem szül jó vért.
A Gugli ma két fura linket ajánlott:
Életkalauz – Az Élet Iskolája
Ebből megtudhatd, hogy tényleg csak háromféle ember van: a hülye, a hülyébb és a leghülyébb. Meg a gazember.
Ez pedig csak egyszerűen mókásan hangzik:
Komposztáljunk együtt! – A komposztálás fortélyai
A nap nőszédítő dumája: "Van multikontrollom..."
Jegyzetek:
[1] A nyócker ebből szempontból (is) kuriózum. Itt az átlagnál is többen tartanak kutyát, méghozzá a legapróbb szobakutya a menő. A stricik ebben versengnek. Kiöregedő futtatónknak eddig nem volt kutyája, így láthatóan még lejjebb csúszott a pimp high society ranglétráján. De egy hete végre szerzett egy fehér törpespiccet. Látni kéne, milyen büszkén vonul vele (sajnos a termelőeszközével már nemigen tud felvágni)! Szolárium ugyan nincs a környékünkön, de annál több fodrász, kozmetika és kutyakozmetika...
[2] Eddig még nem sikerült. De nem adom föl...
De nem a szarhoz való viszonyuk teszi őket hülyévé: attól egyformán hülyék, hogy ott [1] tartanak kutyát, ahol nem lenne szabad, mert egyformán szar a kutyának, a tulajdonosának és a többi embernek. A nagyvárosban.
Mit lehet elmondani aról a hölgyről, aki dándogokat tenyészt a környék valamelyik bérházában? Négy kutyával sétál ki a térre, vagy tíz liter húgyot hagyva maguk után alkalmanként.
Mi többiek, a kutyátlan hülyék, meg hagyjuk ezt: korcsolyázunk a kutyaszaron, nem merünk fűre lépni a parkjainkban (Letelepedni a gyöpre? Ugyan már!), és a cipőnk talpán visszük haza a járdára száradt kutyahúgyot.
Vannak viszont igazán okos kutyák, megfigyeltem például egy fehér boxer szukát... Majdnem olyan okos, mint egy macska.
Tegnap, pályázati határidő, ugye (melyet bölcsen kitoltam július végéig) tetőzni kezdett az utópia pályázatos novellák özöne, ma este annyi jött, hogy nem győztem őket elutasítani. Mire visszadobtam egyet, a mailboxba esett két másik... Az valami fenomenális, hogy a pályázati kiírásokat senki sem olvassa el. Ez valószínűleg alsómerán nemzeti sajátosság.
Egyébként verhetem én itt a nyálam a modorosságokkal: ha a Preyer pályázatra nem is jött nagy számban paródia, az utópiához annál inkább. Hölgyeim és uraim! Az Antológia nem azonos a Ludas Matyival! Bár mindkettőben megfordultam, mégsem!
Más is megesett tegnap este. Valaki, neduddki! ismert író, jó író, valami általam ismeretlen okból (teszt, kóstolgatás, szívatás, tréfa? Mü smjeli opjaty harasó...) álnéven elküldött két novellát is (két álnéven). Az egyiken, a paródián, átláttam, bár a szerzőről gőzöm se volt. A másik nagyon jól sikerült, szellemes, ötletes – de nem utópia. Vissza kellett utasítanom, fájó szívvel, de fölajánlottam, hogy amennyire tudom, beprotezsálom a Galaktikába... [2] Ezt az égést!
Ma ugyan felfedte magát az illető, de már késő... Szóval, ha kérhetem, az ilyet máskor igyekezzünk elkerülni! Nem szül jó vért.
A Gugli ma két fura linket ajánlott:
Életkalauz – Az Élet Iskolája
Ebből megtudhatd, hogy tényleg csak háromféle ember van: a hülye, a hülyébb és a leghülyébb. Meg a gazember.
Ez pedig csak egyszerűen mókásan hangzik:
Komposztáljunk együtt! – A komposztálás fortélyai
A nap nőszédítő dumája: "Van multikontrollom..."
Jegyzetek:
[1] A nyócker ebből szempontból (is) kuriózum. Itt az átlagnál is többen tartanak kutyát, méghozzá a legapróbb szobakutya a menő. A stricik ebben versengnek. Kiöregedő futtatónknak eddig nem volt kutyája, így láthatóan még lejjebb csúszott a pimp high society ranglétráján. De egy hete végre szerzett egy fehér törpespiccet. Látni kéne, milyen büszkén vonul vele (sajnos a termelőeszközével már nemigen tud felvágni)! Szolárium ugyan nincs a környékünkön, de annál több fodrász, kozmetika és kutyakozmetika...
[2] Eddig még nem sikerült. De nem adom föl...
19 megjegyzés:
Most esett le a kő a szívemről. Köszönöm, hogy kitoltad a határidőt, mert az a fránya novella nem akarta megírni magát, én viszont már majd megőrültem a melóim miatt.
Na de most!
Kóstolgatás? Józsi, ne baszd föl az agyam. Szerintem alap, hogy ha ismerős bírál el egy pályázatot, álnéven küldünk anyagot.
Ami a con-paródiát illeti - az írás játék, és ezt néha elfelejtjük. Részemről kiválóan szórakoztam. (és igen, a főhős engedélyét kikértem)
Más: újra kérem, tedd föl az ÚG weblapra a hosszabbítás hírét. Ez egy magánblog. Kösz.
Alap?
Ha még megvan, esetleg be tudom linkelni Csigás Gábor posztját a DV Erato pályázatáról...
Az írás játék. Amíg írja az ember. A kész írást aztán ezerféleképpen föl lehet használni. Esetleg még játékra is.
Semmi bajom nincs a CON paródiával, magam ajánlottam az akkor még ismeretlen szerzőnek, hogy tegyük föl a honlapra.
És a másikkal se lenne semmi bajom, ha nem egy jó, ismert, mondhatni befutott író, írókör vezető, küldte volna el a kezdők számára fenntartott Antológia pályázatára. Ha a téma megfelelt volna (rezgett a léc), bekerül a versenybe és valószínűleg az elsők között végez, (mert olyan jó - nem véletlen, te írtad -), bekerül a printbe, akkor is fennmarad az álnév? És annak mi értelme? Ha nem marad fönn, akkor publikálsz egyet a kezdők között? És akkor, aki már eddig is fél tonna gipszet köpött ránk, majd szélesen vigyorogva ugathatja teli a világot, hogy "lám, a bunkó antaljózsi az Avanásokat meg a haverjait futtatja!"
Ez nem játék.
A jeligének akkor van értelme, ha döntés titkos.
Az én döntésem nyilvános. Mindenki megnézheti, a megjelent novellákat elolvashatja, az eredményeket összevetheti - és még reklamálhat is, ha akar.
Nekem kényelmesebb, ha mindenki a nevével jön - nem a név szerint döntök. Mivel az ÚG-nél ott a határ, hogy hány oldal után nem számít valaki kezdőnek, öt és tíz közötti megjelenés jut egy embernek, ha csak a ÚG-ben akar publikálni. Amit viszont nem szeretnék, mert nem szeretném parkolópályává változtatni azok számára, akik ilyen-olyan okból nem akarnak írók lenni, csak úgy firkálgatnak, bármennyire tehetségesek is. Az ő tökölődésük mások elől vesz el médiumot.
Mostantól név nélkül, csak címmel a be nem került novellák értékelését is felrakjuk.
Tony, megakadt a szemem azon, hogy az ÚG kezdők számára lenne fenntartva. Őszintén szólva én erről nem tudtam; nem lehetne ezt feltenni az ÚG honlapra is, egy Rólunk vagy Az antológiáról c. menüpont alá? Szerintem sokak számára ez nem nyilvánvaló.
Csigás Gábor bejegyzését nyugodtan linkelheted, mert érdekes a beszélgetés, ami kialakult - viszont ő pont a felismerhetőség miatt ragadott tollat. Kapcsolódó témakör, más probléma. Az álnév adott esetben nem zárja ki teljesen a felismerhetőséget, de legalább részben megpróbálja kiküszöbölni a részrehajlás látszatát. Bea szerintem nem járt el helytelenül, ha igyekezett elkerülni azt, hogy utólag rátok süssék: a kapcsolatotoknak köszönhető a végeredmény.
(Megjegyezném, hogy Gábor bejegyzése alatt megtalálható, a kezdők és úgymond profik külön pályán való versenyeztetéséről mi a véleményem.)
Kösz, Csilla,
az ÚG múltja alapján, és az Avanában ez kezdők antológiája téma annyira magától értetődő volt, hogy meg is feledkeztem arról, az impresszumban legalább a honlapon egyértelművé kellene tenni.
Megtesszük.
Az a policy, hogy a tavaszi számba FELKÉRÜNK egy befutott/ismert írót, a karácsonyiba pedig a két Zsoldos-Díjast, hogy írjon a témában. A 13.-ba így került László Zoli, és Bán Jani, a 14.-be Szélesi.
Tony, kösz szépen! Közben találtam egy linket a Kisokos alatt is, amit korábban nem vettem észre.
Józsi, értem a problémádat. Én amatőrnek tartom magam, te pedig profinak. Tudod mit? Nem vitatkozom, abszolút igazad van.
szép napot!
Nem vagyok én moderátor, távol áll tőlem, de ez az egész bejegyzés inkább a kutyapiszokról szól, ha jól értelmezem, nem pedig a novellák elbírálásának játékszabályáról.
Vagyis: ki s miképpen jut el Európába úgy, hogy ne ragadjon minduntalan a lába kutyagumiba?
További szép napot kívánok Mindenkinek!:)
(Zárójelben: "Kóstolgatás? Józsi, ne baszd föl az agyam." Akik idáig eljutnak, Főmunkatársak lesznek belőlük, mert megvan hozzá az allűrjük, hogy azok legyenek. Persze ez még nem jelenti, hogy írni is tudnak, de az allűrjük megvan hozzá!)
Kutyapiszok ügyben:
És ha mintás zacskókat lehetne vásárolni, pl. 101 kiskutyásat?? Jobban volna kedve gyűjtögetni az embereknek, mert az trendi, DE és EGYÚTTAL igen hasznos is. Szabadalmaztatom az ötletet itt és most, ha nincs ellenvetés! Onsai, van?:)
onsai, fogd fel pozitívan: észre sem vetted és máris befutott író lettél. Ha nem figyelsz, még egy Hugo is kieshet a szekrényből. ;)
Sz.S.!
Maga a Szélesi?- csak kérdem, mert nagyon jó lett a novella a 14. számban. Új Galaxis. És mivel ezek a Kovácsbélák sokan vannak, én nem hiszem, hogy lehet keresni az írással.
Magamból kiindulva. 14 éve kaptam egy sorért nyolc forintot, de örültem a lehetőségnek. (Szóval nem akkor nagy lehetőség ez Onsainak sem, hogy biztatni kellene rá. Hugo Boss azért nem olcsó márka! Ebből a nyolc forintból..)
Kutyaürülék ügyben még fölmerül a szankció kérdése: ha ez így marad, minket eláraszt a kutyapiszok és az sem mindegy, hogy én szedem Németpincser kiskutya után és más meg nem szedi a nagy Bernáthegyije után. Igaz?
Nem vagyok Szélesi, maradjunk ennyiben. A sötét oldalt erősítem. ;)
Ezúttal névtelenül, nem akarom hogy esetleg rossz fény vetüljön bárkire, aki nem én vagyok, elsősorban e blog gazdájára. Remélem megbocsátja ő is, mások is.
Timi édes, ha nem érzed, de csak ha tényleg nem érzed azt a mindent elsöprő, ellenállhatatlan vágyat, hogy fogalmatlan zagyvaságokkal floodold tele Józsi blogjának minden bejegyzését, akkor kérlek szépen, ne tedd.
Egyébként meg folytasd tovább, talán majd hozzászokok.
Köszönöm.
No, most szólok, nem egymást piszkálni, mert most két napra elgyerekesedem, oszt' nem érek rá reátok nézni!
Nem szeretnék mostan elkezdeni moderálni.
Tudjátok, elgondolkodom azon, hogy az élet milyen rövid és bármit írok, legyen az zagyvaság vagy kinek-kinek netán okosság, én azokon derülni tudok.
Nem könnyű úgy élni a világban, hogy mindent komoran veszel, sőt véresen komolyan. 50 év múlva semmi de tényeg semmi értelme nem lesz ezeknek a beirogatásoknak, ha nem tetted meg akár névvel, akár névtelenül:
1. Szülj egy fiút!
2. Ültess egy fát!
3. Írj egy könyvet!
Nekem már csak a könyv hiányzik és azt is megírom. Ha értékes lesz, teljesen mindegy miképpen, de magánkiadásban is kiadatom.:)
Hozzászoksz. Mi mást tehetnél?
Aki pedig nem a Szélesi, hát egy olyan monogrammal kéremszépen könnyű...:)
Antal József főszerkesztő úrnak:
Nem titkolt célom volt, hogy ez a blog felüdüljön egy kicsit, írjanak ide a fiatalok, bármilyen pimasz módon, de merjenek!
Úgy tűnik, ez sikerült, az élet fellendült.
Örülök, hogy tudtam hozzátenni. Szerintem nem vettem el belőle..ha úgy érzed, jelezd, mert az is egy szomorú dolog, amikor valaki névtelenül ír be!
Namégegyszer annak, aki névtelenül beszólt: HOL voltál eddig, amikor O hozzászólások voltak?? Gyenge kis kezdő, aki még a nevét sem meri vállalni egy blogban. Valami kis álszent alak. Na. Az vagy. Mások piszkálója suttyomban. És még azt hiszed, tutit tudsz ide mondani????? Engem kipiszkálni innen és háttérből sütögetni a szalonnát???? Nahallod. Ezzel nem sokáig jutni. Megmondom:
Még Főmunkatárs se lehetsz, mert őnekik legalább a saját nevük fontos! THE END
Kedves Timi!
Valóban üdítő színfolt vagy Balfrász blogján, de azt hiszem, nem olyan értelemben, ahogy Te gondolod.
Hogy egy kicsit segítségedre legyek:
- szs is ismert író, modortalan dolog volt neki gratulálni egy Szélesi íráshoz. Még inkább megjegyezni, hogy ezzel a monogrammal könnyű.
- anonimus (ha jól ismertem fel a mértéktartó stílusából) az sf élet egy nagy megbecsülésnek örvendő, de mégis nagyon szerény tagja.
- allűrök: pont ez az, ami hátránya egy embernek, nem pedig előnye. Ott voltam, mikor Józsi megkapta a főszerkesztői posztot, és nem EZÉRT, hanem ennek ellenére szavazott rá az Avana. Sértő az egyesületre nézve.
- ha elküldött melegebbre, hadd legyen jogom nem érteni (ugyanis a publikációk alapján még amatőr is csak félig vagyok). Lemaradt a :) az előző bejegyzésemből, nem sértett voltam, hanem békésen röhögtem. Józsival amúgy magánban leleveleztük.
- a nulla hozzászólás nem azt jelzi, hogy ezt a blogot a kutya se nézi. Közismert, hidd el.
Tiszteletben tartunk, arra kérlek, Te is tedd ugyanezt, és tájékozódj néha.
Tudom, hogy jószándékú, kedves hölgy vagy, örülök, hogy Józsinak ilyen ismerősei vannak.
Szép napot!
K.Varga Bea
Kedves Bea!
- Ne kívánd tőlem, hogy pár hét alatt átlássam, kik számítanak és kik nem egy olyan műfajban, mellyel én most ismerkedem!
- Sz. S. nekem egyelőre Szélesi Sándor, akinek a novelláját volt szerencsém olvasni és nagyon tetszett. Cs. Z. pedig Cseh Zoltán, aki szomszédom lesz öregkoromban egy apró faluban, ha megérem. Látod, ilyenkor és máskor én nem rakhatom ki örökké a nevető figurát, hogy megértsd, poén, hiszen nyilván mi sosem leszünk szomszédok vele.
- Ugyanezt mondhatom az „allűr”-ről. Nekem számtalan olyan újságíró ismerősöm van, aki írásképtelenség okán allűrjeivel vitte a csúcsra. Ismétlem: nem tehetek mindenüvé nevető pofát, ha mi nem értjük egymást, nincs meg a kód, ... nyilván ismered a kommunikáció általános sémáját, csak felidézem: a Kommunikátor (jelen esetben én) a Címzettnek (Te vagy bárki más, aki olvassa) Üzenetet ír (pédául ezt, vagy amazokat feljebb). A Csatorna (most az internet feladótól-címzettig). A Közleményt, mely a kódolt üzenet, megformált információ megjelenített gesztus, ezt én csak úgy tudom eljuttani, ha van közös Kódunk. (kód = nyelv, vagy jelrendszer melyet a résztvevők kölcsönösen ismernek).
Tehát nincs meg a Kód, ami nem baj, mert én is jókat mosolygok itten. Majd meglesz, vagy egyszerűen kiszállok és feladom. Ma már nem olyan fontos elfogadtatni magam, mint korábban volt.:)
- Én nem ismertem Antal Józsefet semennyire. Idetévedtem és valami miatt visszamosolygott rám. Nagyon jó ember. Ma már ezt is tudom róla.
Végül pedig szándékaim nincsenek. Írni nem akarok. Jókat olvasni annál inkább.
Tisztelettel üdvözöllek:
Timi
Ui. „anonimus (ha jól ismertem fel a mértéktartó stílusából) az sf élet egy nagy megbecsülésnek örvendő, de mégis nagyon szerény tagja.” És? Essek tőle hasra? Mert két füle van mégsem lábos? Ebből kinőttem régen. Nagyon régen. Felfelé nézni szép dolog, de csak nagyon fiatalon van értelme, ha egyáltalán van.
Onsai, semmi gondom nem volt az szs-Szélesi keveréssel, nyilván aki nem pocsolyalakó, az nem tudja, nem ez az első alkalom, volt már olyan is, hogy konkrétan elküldtek a búsba a híres druszám miatt. :) Sőt, néha mi is keverjük egymást, de mindezért teljes mértékben a felmenőinket lehet csak okolni.
Tehát miattam nem kell oltani senkit.
Megjegyzés küldése