Motto of the Month - First Update

Tovább is van, mondjam még? Kérdezhetném, mert a velőtrázó szerk. vél.-re választ kaptam, mely megint csak annyira tipikus, hogy a rá adott válasz ehelyt közzétéve remélhetően megint csak megspórol egy csomó írást - nekem, és egy csomó csalódást - wannabe szerzőknek.

Tehát
"Kedves XY,

Megbocsásson, ha úgy tűnt, mintha szándékait, érzelmeit, ambíciói kigúnyoltam volna! Nem volt szándékos.

A szöveg irodalmi (irodalmi, irodalmi, irodalmi) hiányosságaira, tartalmi (tartalmi, tartalmi, tartalmi) gyengeségeire és logikai (logikai, logikai. logikai) hibáira hívtam fel a figyelmét.
...higgye el, a világmegváltáshoz nem elég a tartalom. Az ember olyan esendő lény, hogy a forma előbbre való a megértésben. Jézus is formás példabeszédekbe öltöztette mondanivalóját.

Az olvasó irodalmi értékű és élvezhető, értelmezhető szövegre vágyik, és az író kutya kötelessége az, hogy ezt az igényt kiszolgálja, a szerkesztőé pedig, hogy saját eszközeivel rákényszerítse erre az írót és ne engedjen az olvasó elé olyan szöveget, melyet az elutasít. Az ugyanis egyik félnek sem jó. Az írónak kevésbé. Ezt elhiheti, tapasztalatból mondom, magam is író vagyok. És nem azért vállaltam, hogy szerkesztem a kollégák írásait, hogy tönkretegyem a konkurenciát, vagy elgyengítsem az írásaikat, hanem éppen ellenkezőleg. Azt maguk az írók is elismerik, hogy a szövegeik jobbak lettek, és szerkesztésemben több, mint egy tucatnyi kezdő, fiatal ember jutott nyomtatott publikációhoz az elmúlt évben. Pozitív olvasói recepció mellett. ...Plusz az a nüansznyi tény az ok még, hogy a szerkesztés a rendszerváltás után kiveszett a magyar irodalomból.

Azt hiszem, még jócskán el kell telnie időnek, mire a szavak valódi értelmével és mellettük, mögöttük fellehető dialektikával megismerkedik. Mikorra rájön, hogy a világ nem fekete és fehér, a spektrum minden színében, sőt a szürke valamennyi árnyalatában tündököl.

Az alázat nem megbánás, a megbánást nem valaki iránt, hanem tetteink miatt mutatjuk. Kérem gondolkozzon el azon, hogy az alázat - önismeretből fakad! Próbálja ezt önmagára is vonatkoztatni! Mert azt hiszem, hogy ez a baj... A levele ugyanis mindent mutat, csak alázatosságot nem. Higgye el, szerkesztettem ebben a funkcióban önnél fényévekkel tehetségesebbnek mutakozó emberek írásait, akik éppen azért tehetségesek, mert alázatosak és azért alázatosak, mert ismerik korlátaikat, és azért ismerik a korlátaikat, mert tehetségesek. És, hogy a kör bezárult, ezzel az alázattal elfogadták a bírálatot, és maguk javára fordították.

Ha előítéletek nélkül élőnek hiszi magát, kérem, ...költözzön Borsod vagy Szabolcs valamelyik apró romafalvába, vagy akár a Főváros nyolcadik kerületébe, és érvényesítse ezt a gondolkodását. Ha végzett, és még mindig előítéletek nélkülinek tartja magát, akkor nem bánom, hamut hintek a fejemre, megszaggatom a köntösöm, és a leközlöm ezt az írást, ahogy van!

...Az utópia egy képzeletbeli állam, ahol az emberek a vélt legjobb elvek szerint élnek (lásd Mórus Tamás Utópia), a disztópia ugyanez az állam, csak a vélt legembertelebb elvek szerint berendezve (lásd Antal József Diagnózis, hogy klasszikusokat idézzek :-) ). Amire ön gondol, az az utópikus gondolkodás, de arra csak akkor vevő a befogadó, ha, mint emítettem, megfelelő formában kerül elő. Még egy kiáltványt is gondosan meg kell szövegezni. hogy hasson (lásd Marx és Engels Kommunista Kiáltvány).

A kritika abszolút feladata, hogy a vizsgált objektum hiányosságait megkeresse és megmutassa és erre csak egyetlen mentsége van: az a szándéka, a következő darab jobban sikerüljön. Az azonban a szerző feladata, hogy éljen ezzel a lehetőséggel. A kritika másik feladata lenne (egy ideális világban), hogy a pozitívumokat megkeresse, és azok megmutatásával erősítse az alkotó önbizalmát. Ez azonban veszélyes, mert az alkotót előbb utóbb modorosságokba, merevségbe kényszeríti, az olvasót hamis biztonságba ringatja, így inkább kerülendő. Természetesen ha a kritikus nem talál negatívumokat, akkor ezt a tényt is kutya kötelessége nyilvánosságra hozni. Tehát nem a kritikus negatív, hanem a kritika, és csakis azért, mert nem találta jónak, amit látott. Az ön által küldött szövegről a legnapsugarasabb lekű irodalomkritikus sem tudna egyetlen pozitív szót sem mondani, vagy ha igen, akkor hazudna, enyhébben kifejezve, védené az ön harmatos lelkét. Azonban a kritikának nem a szerző harmatos lelke védelme a feladata, hanem, hogy remekművek létrehozására, önmaga árnyékának folytonos átugrására kényszerítse a szerzőt. Nem úgy, hogy megmondja, mit csináljon, hanem úgy, hogy megmondja, hogy mit csinált rosszul (vagy jól).

Még egy szó, az eredetiségről, melyre a szerk. vél.-ben elmulasztottam kitérni. Az eredetiség hiányára egyetlen mentséget lehet találni: ha a mű kifejezésmódja annyira lebilincselő, vagy magával ragadó, hogy a befogadóval elfeledteti azt tényt: nem eredeti mondanivalót, ötletet olvas. Ezt csupán azért mondom, mert az ön írása tartalmilag is nélkülöz bármiféle eredetiséget: négyből négy érzékeny és gondolkodó kamasz ugyanezeket a tartalmakat írta volna le, ha sarokba szorítják. Megint más kérdés, hogy milyen formában.

Nem ...kívánom ...az idealizmusát összezúzni, ...csak azt szeretném, ha tisztába jönne a szavak jelentésével, mielőtt leírja őket, tisztában lenne azzal, mi az irodalom, mielőtt írásnak adja a fejét, és képes lenne elfogadni a kritikát, ha már annyira ezt hangoztatja.

Azt hiszem, mindenki jobban jár ha megfogadja a régi görögök tanítását: Gnóti szeauton!"

Na, ennyi.

Megvolt a könyvbemutató, de nem itt szeretnék írni róla, mert Odo megkért, hogy valami riportot a Solariára kéne, és hogy olyan írja, aki ott is volt. Hát megkapja, de valószínűleg nem lesz benne köszönet.

Sezlonyt itt és most megkövetem! Bunkó, feledékeny barom vagyok, bocs!
Nem mentség, csak magyarázat: egyszerűen annyira a fiatalokra koncentráltam (jobb oldalt), hogy elfeledtem, közöttünk ül (bal oldalt). Botond felvetésére meg senki sem figyelt, és már nem jutottam szóhoz.
Ennyit a szervezésről.

Ma az ország, legalábbis Buda környéke egyik legjobb és legújabb lovardájában, Pátyon végignéztem, amint egy ló-csontkovács (Lócsont-kovács? Ló csontkovács? Horse Chiropactor, na! Remélem OP nem felejtette még el, mi e szó jelentősége.) megcsontkovácsolt egy lovat. Részleteket nem árulok el, jártasd meg a fantáziádat. Ezen kívül láttam egy éjfeke Bardigiano pónit, mely gyakorlatilag úgy néz ki, mint egy szarvak nélküli, sörényes bika. A barokk-manierista lóideál apró megfelelője. Imádom.

Update az Update-hez:
Munkaköri kötelességből elkedztem olvasni az Elízium lányát. Harminc oldal után inkább elkezdtem nézni TV-n a másik Gagyi mamit, mármint a filmet, nem Slonczewskit.
Csak két finomság: "a férfiak pedig kezdetleges atombombákkal harcoltak egymás ellen". Ezt ugye úgy kell elképzelni, hogy annyira kezdetlegesek voltak, fel se robbantak, a buta férfiak egymás fejét verték be velük. Csak a női logika tudja elképzelni a "kezdetleges atombombákkal" vívott túlélhető háborút. a kezdetleges atombomba ugyanis meglehetősen mocskos fegyver. Radiaaktivitás meg egyéb ilyen izék.
A másik a szájbarágás (másképpen "olyan-hülye-vagyok-folyton-elfeledem-mit-is-írtam-tíz-sorral-előbb) minősített esete: 27. oldal, 3. sor "A Kattogók a L'li bolygóról vándoroltak ki kétszáz éve..." 27. oldal, 28. sor "A Kattogók egykor a L'li vidéki területein éltek." 30. oldal "Őseik többsége a túlzsúfolt L'li bolygóról vándorolt ki." Az is lehet, hogy van ilyen gyorsbillengyűje, és véletlenül nyomja meg. Az a tragyődija, hogy ez az amerikai kiadás szerkesztőjét egyáltalán nem zavarta, és nem külte el a jóasszonyt az édes, bús... Hova is?
A köcsög görögök miért is nem találták ki a Parnasszosz ellentétét?! Valahol Hádész birodalmának határmezsgyéjén lenne, ahol a fűzfapoéták arra kárhoztatottak, hogy örökkön egymás műveit hallgathassák. Denevérszárnyú vakond szállítaná őket oda, és Bombera Krisztina* olvasná** fel a műveket. Ez örökkévaló büntetés, mert a fércmunkák forrása kiapadhatatlan.
Egy sörre vendégem a trombiban, aki e pokol nevére a legtalálóbb pszeudogörög kifejezést ajánlja!
Kacérkodom a gondolattal, hogy kellene egy lapot alapítani, melyben csak és kizárólag ilyesmi jelenne meg. Persze Bombera magyar hangja nélkül az egész szart se ér... A címe a sört érő szó lenne.

Egy pénteki szellemi kalandról is elfeledtem írni: hallgatóm a BME mesterkurzusának választható tantárgyajánlásai között azt találta az ajánló tanár által felvitt szövegben: "Órát nem tartok.". Egyik egyetem szak-ajánlatai között pedig a "Tanár- család- és gyermekvédő tanár" szakot. Ez a csepeli gyilkosság előtt valószínűleg biztonsági őr képzést jelethetett, mára azonban sajnos okafogyottá vált.

Tudtad, hogy Budapesten létezik egy olyan, hogy: Budapest Főváros Turisztikai Desztinációs Menedzsment. Nagy vonalakban sejtem, hogy mit jelent, de jó lenne, ha valaki magyarul is elmondaná, hátha rosszul tudom.

Jegyzetek:

* Tanúja voltam ma egy m1 riportnak nyújorkból, amelyben Bombera Krisztina beszámolt a válság amerikai jeleiről. Vagy sose tudott magyarul, és odakint tanult meg, vagy elfelejtette, de szégyelli, és erőltetten beszél magyarul, vagy elfelejtette, de nem szégyelli, és ez jött össze az angol hangsúlyrendszer és magyar nyelv találkozásából.
**Ebben a pokolban tremészetesen mindenki a legszebb magyar nyelvet értené és beszélné.