Tábori levelezőlapok: Wind of Change

2008. január 29., kedd

Wind of Change

Újpesten, a Báthori utcában, egy udvarban teljes gőzzel virágoznak a hóvirágok.

11 megjegyzés:

Amund írta...: Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.; 2008. január 30. 17:14
Névtelen írta...: Előttem szóló önkritikus? :) Bocs.

Miért lett a blog címe más? Alig találtam rá a könyvjelzők között.; 2008. január 30. 20:53
Balfrász írta...: Nem értem az öncenzúrát, a nicknév is először bukkant föl.

A "lövészárok" olyan pozőr volt, a "sötét (legsötétebb) balfrászizmus" megszületésével pedig a balfrászra nincs többé szükség.; 2008. január 30. 21:21
Névtelen írta...: Honnan van ez a "sötét balfrászizmus"?; 2008. január 30. 21:44
Balfrász írta...: A szerzője Raon, én Eve Rigel blogján találkoztam a kifejezéssel. Pontosan úgy hangzik: "legsötétebb balfrászizmus".
Valószínűleg az olyanok elnevezésére kell használni, akik ellentmondanak Raonnak és társainak, akik szóvá teszik viselt dolgaikat, akik nem tűrik, hogy az a kedves társaság porig alázza, aki nem fogadja el autoritásukat a fantsztikumban.
De lehet, hogy tévedek.; 2008. január 30. 22:04
Névtelen írta...: Raon védelmében azért az idefér, hogy elég régi motoros és korábban megjelent cikkei illetve írásai szerintem nagyon előremutatóak. Nekem a publikált (nyomtatásban megjelent) írása is tetszett annak idején. Korábban az önképző fantasztikus íróköröknek volt újraindítója ami nem kis fegyvertény.

Az, hogy egy parttalan vitában ki ide , ki oda szólogat az vajmi keveset számít valójában. Azt látam (mielőtt Rigel blogján minősíthetetlen dolgok történtek), hogy igyekezett hozzá objektívan állni. Legalábbis a törekvés megvolt rá.

Jó, ezeket még mindig úgy mondom, hogy az írásaim felett senki sem járta el a szokásos kritikának nevezett násztáncát, de a fájdalomküszöböm igen magas az utóbbi években és betudtam inkább őket véleményeknek, mint irodalmi értelemben vett kritikának.; 2008. január 30. 22:26
Balfrász írta...: Raon objektivitásáról már jó régen meg tudtam győződni itt helyben, ha pedig régi flame-eket ellenőriz az ember, megtalálja őt nem a lobbantók, hanem a flame hűvös, bölcs, etc. lezárói - valójában valódi haszonélvezői között. Ezzel a trükkel jó páran magas szakmai és erkölcsi profitra tettek szert, miközben a mocskos munkát elvégezték mások.
Azt kell mondjam, hogy egy ilyen profit birtokában (olyan ez, mint az első millió, egy idő után senki sem kérdi a forrását) lehetett volna pozitív dolgokat is tenni. Sajnos az történt, hogy a siker a fejekbe szállt, és a vélemény kizárólagosságos érvényesítésének igénye és kizárólagos igazságába vettet hit elnyomott minden mást, főként az objektivitást. Az eredmény látható.

Az írókörök pozitív voltáról kissé más véleményem van - főleg a produktumot illetően. És ezt, különös módon osztják többen is az írókollégák közül.; 2008. január 30. 23:02
Névtelen írta...: Az általad írtakban mindig érzek egy kis "messziről jött ember" hangulatot, amivel mindig mindenkiből a legjobbat nézed ki vagy éppen várod el.
A helyzet az, hogy meránia mindig is alsó volt mióta én ismerem, plus ca change vagy csak még szarabb. Azért volt itt egy olyan kaotikus, értékelhetetlen időszak amikor minden jóérzésű tollnok inkább női combok és égetett szeszek oltalmába menekült ahelyett hogy az úgynevezett internetes közösség elé álljon és ha más nem is, valahol Raon és társai érdeme, hogy ezt az időszakot az írók egy elkésett/korai nemzedéke átvészelte.
Én legalábbis így láttam.; 2008. január 30. 23:10
Balfrász írta...: Ezt szeretném, ha bővebben kifejtenéd, ha van időd. Ha nincs kedved itt, akkor magánban:

positron@antiworldsf.com

Valóban érdekel egy szemtanú higgadt véleménye.

De nem igazán értem, mit és ki vészelt át, és a raoni esztétikai és szervezőelvek hogyan segítettek ebben.

Az sem egészen világos, hogy mi különböztetné meg az ún. internetes közönséget a hagyományos olvasótól.; 2008. január 30. 23:47
Névtelen írta...: Nem kell feltétlen magánban, legalábbis semmi olyat nem mondanék amit nyíltan ne. :D Itt igazából az Mo-n végbement (vagy éppenhogy nem végbement) kommunikációs forradalmi változások és a magyar fantasztikum közös története az érdekes.
A '90-es években a hazai helyzet erős túlzással is megmosolyogtató volt, néhány nevesebb kiadó valóban tehetséges szerzők vezényletével úgy ahogy átmentette az ős-Galaktika örökségét a szép új világ eszméi közé, de mentségükre legyen szólva mást nemigen tehettek. Arra pedig már végképp nem volt érkezésük, hogy a megváltozott (és kőkemény) piaci helyzetben biztosíthassák egy köv generáció ügyét.
Ne legyen félreértés, egy egész írónemzedéknyi alkotó ideje maradt ki a történetből, szigorúan személyes és üzleti érdekek összefonódása miatt amit csak tetézett az, hogy a "nagy öregek" nem tudtak mit kezdeni az új médiumokkal (pl. internettel megjelenő közösségek megdöbbentő növekedése és szociológiai ereje). Csak hogy példát mondjak: az általában író körökben kárhoztatott és Sátánnak titulált rpg.hu megindulásakor egy, a magus (népszerű magyar szerepjáték)levelező lista tengernyi anyagát rendszerezni hivatott oldal volt.
Aztán kiborult a bili és a rajongók a szó legszorosabb és legdurvább értelmében is magukra maradtak. Ezt az űrt aztán több kevesebb sikerrel persze pótolták a tiszavirág életű alkotó műhyelekből szárba szökkent hasonlóan hosszű életű kiadók, de kiderült az amit egyébként minden objektív látásmóddal rendelkező egyén sejtett: hogy a magyar piac kisebb mint azt bárki is hitte volna. Azt a vonaglást és nyávogást ami azóta nem nem is merem méltatni, de hogy konkretizáljam is valamelyest, a valaha volt "jövőmentésre" predestinált professzionális (akkor ez nem vicc volt) írókör (ma Cohors Scriptorum elődje) máig meghatározza jobbról, balról a fantasztikus közeget itthon (nem nevesítek, fárasztó lenne).
A lényeg "csak" annyi, hogy amikor a lángot senki sem igyekezett továbbvinni Raon minden lehetséges fórumon (ennek is volt valaha egy rendes jelentése) igyekezett az írókörök munkáját igazgatni.
Ezeknek tagja nem voltam (mielőtt spekulációk tárgya leszek) én akkoriban is női combok és égetett szeszek társaságát részesítettem előnyben, de értékeltem/értékelem azt a (szerintem) jobbító szándékot amivel akkor egyedül ő állt ki társaival a közönség elé (olvasó és internetes).
Ajánlom egyébként az utolsó konstruktív magyar sci-fi érából a "Két életem, egy halálom" című könyvet amit egykor Zsoldos díjra is jelöltek. Tanulságos lehet a mai 'fantasztikummal' összehasonlítani.; 2008. január 31. 0:12
Névtelen írta...: succubus: külön pikantériája a dolgok akkori állásának, hogy nem kapta meg a Zsoldos díjat.; 2008. január 31. 8:10