A hónap mottója

Saját gondolataink kifejezésének joga azonban csak akkor ér bármit is, ha képesek vagyunk arra, hogy saját gondolataink legyenek."
Eric Fromm

2007. december 14., péntek

Nap

Amikor a földbe tették, pár percre elállt a hófúvás, és az alacsony égen megjelent a nap sápadtsárga korongja. Derül az ég, egy angyal hazatért.

Aztán egy paplant dobnak a koporsóra, újfajta módi, hogy ne döngjön - hát nem azért temetés a temetés, hogy kopogjanak a rögök? -, de lehet elnyomnák a végeérhetetlen halotti éneket, melynek úgy teszik, pontosan annyi szakasza van, hogy kitartson a lapátolás végéig...

Előtte a az aktív hívőnek kijáró duplahosszú szertartás, mely ennek ellenére nem a halottról szól, s nem is az élőről, aki a most halott, hanem a sunyi katolikus propaganda. Nincs hallása a pappnak, széténekli a jóhangú kántort, szavakat téveszt, a kocsi mellett veszi fel a karinget, kiábrándító.

A polgármester a díszpolgárról beszél, húsz éve kellett volna, akkor talán most nem gyűri le a rák újból, végleg.

A jók temetésén mindig nagy a tömeg.
Nem paradox?

6 megjegyzés:

Névtelen írta...

A polgári temetések a részeg versfelolvasókkal és a temetkezési vállalat reklámértékű részvételnyílvánításával sokkal rosszabbak. Tapasztalat.

Unknown írta...

Igaza van succubusnak.
És azért a papokat sem kellene leírni. Olyan is van, aki leszarja, de van amelyik tanusít némi együttérzést.

Balfrász írta...

Nálam az a helyzet, hogy bár a vallásomat elveszítettem (makaón), az egyházi szertartásoktól valami emelkedettséget, személyeset várok, nem fásult rutint és személytelen PR-t.

Tudom, jelen helyzetben nehéz, négy községet visz egy pap, a papipari tanulók nem hemzsegnek...
De mégis.

Sajnos a világ működő felén részt kellett vennem gyászszertatáson is (igaz, nem vallásos): lehet jól csinálni. valahogy úgy éreztem magam, mintha Card könyvében lennék, csak a Szószóló személye megszlott a család és a barátok között.

Unknown írta...

Nekem a temetés csak is egyházi lehet. Valahogy a polgári temtéstől indegenkedem, házasságnál fordítva, ott az egyházi ceremoniát érzem rendkívül személytelennek.

Egyébként arra én is kíváncsi lennék, hogy mostanság hány fiatal dönt úgy, hogy papnak szegődik.

Névtelen írta...

andras: több ismerősöm jelentkezett annak idején érettségije után lelkésznek. Akkoriban azt mondták, hogy az ávfolyamuk nem egészen 100 fő. Ezzel a nagyobb gond az volt, hogy ők is olyan emberek voltak akiket az ember nem szívesen látna a mózes korona alatt.

Unknown írta...

Succubus: Nem hiszem, hogy a szám nőtt volna az utóbbi időben (bár nem tudom mikor érettségiztél ill. az ismerőseid), és valószínűleg a minőség is csak romlik. A 100 nem tűnik soknak, mert ebből a fele biztos lemorzsolódik, gondolom...