Móricka jutott eszembe a tepertős viccből, mármint, hogy mi haszna is van a dolgoknak, a libának konkretno, a Diagnózis és az internet kapcsán. Meg Karvalics Laci is eszembe jutott, hogy mégiscsak lehet valami az IT optimizmusában.
Az történt, hogy egy ember, aki sokat jelentett nekem, elolvasta a Diagnózist, és beírt a vendégkönyvbe. Ez így, önmagában nem jelent semmit. Viszont olyan emberről van szó, akivel a katonaságnál találkoztunk, együtt húztunk bakancsot, és az ilyesmi életre szól. Sajnos az élet úgy hozta, hogy elveszítettem vele a kapcsolatot. Egy ideig nem is kerestem, aztán megpróbáltam, még az utolsó ismert munkahelyén is, de a szemét szekus letagadta. A tengerentúlról meg nagyon nehéz volt, mert a jó ember igen kis internet-profilt mutat. De most megvan, hál' Istennek. És a korábbi akadályok, melyek barátságunkat nehezítették is eltűntek.
De még ez sem indítana arra, hogy egy ilyen félirodalmi blogba postoljak róla, ha nem ő lenne az a személy, aki annak idején elsőként (még möbius előtt!) olvasta a Justitiát, még drapp vonalas füzet korában. Aki, azzal, hogy annak idején bátorított, tulajdonképpen a szülőatyja ennek a blognak...
Felébredt optimizmusom, hogy talán meglelhetek még két-három elveszitett jóbarátot, akik hiányoznak.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése