Amikor a földbe tették, pár percre elállt a hófúvás, és az alacsony égen megjelent a nap sápadtsárga korongja. Derül az ég, egy angyal hazatért.
Aztán egy paplant dobnak a koporsóra, újfajta módi, hogy ne döngjön - hát nem azért temetés a temetés, hogy kopogjanak a rögök? -, de lehet elnyomnák a végeérhetetlen halotti éneket, melynek úgy teszik, pontosan annyi szakasza van, hogy kitartson a lapátolás végéig...
Előtte a az aktív hívőnek kijáró duplahosszú szertartás, mely ennek ellenére nem a halottról szól, s nem is az élőről, aki a most halott, hanem a sunyi katolikus propaganda. Nincs hallása a pappnak, széténekli a jóhangú kántort, szavakat téveszt, a kocsi mellett veszi fel a karinget, kiábrándító.
A polgármester a díszpolgárról beszél, húsz éve kellett volna, akkor talán most nem gyűri le a rák újból, végleg.
A jók temetésén mindig nagy a tömeg.
Nem paradox?
A hónap mottója
„Saját gondolataink kifejezésének joga azonban csak akkor ér bármit is, ha képesek vagyunk arra, hogy saját gondolataink legyenek."
Eric Fromm
Eric Fromm
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
6 megjegyzés:
A polgári temetések a részeg versfelolvasókkal és a temetkezési vállalat reklámértékű részvételnyílvánításával sokkal rosszabbak. Tapasztalat.
Igaza van succubusnak.
És azért a papokat sem kellene leírni. Olyan is van, aki leszarja, de van amelyik tanusít némi együttérzést.
Nálam az a helyzet, hogy bár a vallásomat elveszítettem (makaón), az egyházi szertartásoktól valami emelkedettséget, személyeset várok, nem fásult rutint és személytelen PR-t.
Tudom, jelen helyzetben nehéz, négy községet visz egy pap, a papipari tanulók nem hemzsegnek...
De mégis.
Sajnos a világ működő felén részt kellett vennem gyászszertatáson is (igaz, nem vallásos): lehet jól csinálni. valahogy úgy éreztem magam, mintha Card könyvében lennék, csak a Szószóló személye megszlott a család és a barátok között.
Nekem a temetés csak is egyházi lehet. Valahogy a polgári temtéstől indegenkedem, házasságnál fordítva, ott az egyházi ceremoniát érzem rendkívül személytelennek.
Egyébként arra én is kíváncsi lennék, hogy mostanság hány fiatal dönt úgy, hogy papnak szegődik.
andras: több ismerősöm jelentkezett annak idején érettségije után lelkésznek. Akkoriban azt mondták, hogy az ávfolyamuk nem egészen 100 fő. Ezzel a nagyobb gond az volt, hogy ők is olyan emberek voltak akiket az ember nem szívesen látna a mózes korona alatt.
Succubus: Nem hiszem, hogy a szám nőtt volna az utóbbi időben (bár nem tudom mikor érettségiztél ill. az ismerőseid), és valószínűleg a minőség is csak romlik. A 100 nem tűnik soknak, mert ebből a fele biztos lemorzsolódik, gondolom...
Megjegyzés küldése