A zifjúság éhes madara*****

Lányomnak, aki a küszöbökön áll.

Fiatalnak lenni jó dolog. Az ember izmai és bőre feszes, egészen sokáig kibírja alvás nélkül, képtelen mennyiségű szeszt képes bevedelni (Ebbe az utolsó tagmondatba szépen bele lehet akaszkodni, azért írtam ide.).

A szexről nem is szólva. Illetve itt lehetnek gondok, mert az egyedül nem olyan izgalmas. Hetedszerre sem. Warnirung! Ez itt az irónia helye.

Az embert olyankor a szexuális gátlásokon túl nemigen zavarják egyéb behatároló tényezők.

Legkevésbé a tények és a logika.

Ez sokszor jó, mert

• a kamasz igazságérzete, főleg, ha kívülről irányítják, közmondásosan pengeéles.


• többnyire kíméletlenül, az ön- és közveszélyességig őszinte, viszont gyakran ugyanezt az őszinteséget egyszerűen mások bántására használja.


• ítéletalkotása sebes és ellentmondást nem tűrő. Ebben legfőbb vezérelve, hogy az idősebbek (vén fingok, de akár a mindössze két évvel idősebb testvér) csak ostobaságokat beszélhetnek, és/vagy szándékosan ki akarják őt használni. Legfőbb szellemi vezérei tehát saját korosztályából kerülnek ki, vagy – és ez az igazán tragikus – az őt valójában kihasználó, de a kamasz nyelvén értő gátlástalan felnőttek közül (user). E tárgyban alapmű a Twist Olivér vagy az American History X. (Természetesen vannak a kamaszok nyelvén értő, azokat ezen a kétes időszakon bölcsen átvezérlő felnőttek. A népességben egy kicsivel magasabb arányban, mint az amuri leopárd a nagymacskák között.)


• külső tekintélyt nem tisztel, csak a maga vagy csordája által elfogadott tekintélyeket, de azokat aztán fenntartás és kritika nélkül.


• ha egyszer elkötelezte magát valamihez, ahhoz saját érdekei ellenében is ragaszkodik, egészen a legközelebbi elkötelezésig.


• a kamasz bátor is, többnyire esztelenül, ha a fizikai veszély elhanyagolásáról van szó.


• esztelenül bátor és kíméletlen akkor is, ha – főleg csapatban – megfelelő, magától, csordájától élesen megkülönböztethető, de valamilyen szinten mindenképpen gyengébb célpontot talál. E tárgyban is referencia mű a Legyek ura*.

Sokszor vitathatatlanul rossz, amikor

a kamasz felelőtlen, megbízhatatlan, kíméletlen, szemtelen, ok nélkül és oktalanul lázad, miközben teljesen védtelen mindenféle ártalmatlan vagy ártalmas, de normális ember számára mindenképpen elkerülhető behatással szemben.

A kamasz szellemi kiegyensúlyozatlanságának alapja minden valószínűség szerint biológiai: a legújabb kutatások** szerint a serdülő agy az újradrótozódása során egy olyan kegyelmi állapotba kerül – évekre –, melyben a legegyszerűbb kérdésekben felmerülő döntések meghozatalának ideje is szignifikánsan hosszabb, mint akár felnőtt-, akár kisgyerekkorban. A döntések minőségéről, melyet ez a fajta bizonytalanság okoz, ne is beszéljünk! Azt mindenki ismeri, akinek kamasza van a családban.

Nincs is nagyobb baj a kamaszsággal egészen addig, amíg vagy userek befolyása alá nem kerül, vagy – a fejlett országokra jellemző tendencia szerint – kamaszkora kitolódik harmincéves koráig, vagy tovább (arra nézve, hogy a döntési gátoltság kiterjed-e erre a korosztályra, nem készültek felmérések és nem végeztek vizsgálatokat). Az előbbi esetben károsodott, hülye felnőttek, az utóbbi esetben egy mélységében felelőtlen társadalom az eredmény.

A fiatalság mítosza minden ismert tény ellenére – úgy tűnik – megállíthatatlanul terjed a modern világban. Nem csak térben, földrajzilag és kulturálisan, hanem a generációk között is paradox módon egyre ifjabb korosztályokat mérgezve meg. Láttam Kaliforniában, de még Egerben is hetvenéves tinilányokat, ismerek fiatal felnőtteket, akik kiskamasznak és kiskamaszokat, akik hatéves kölyöknek akartak látszani. A kisgyerek szerencsére józanabb annál, mintsem kisbaba akarjon lenni.

Mondhatnád hogy ez örök, és ártalmatlan emberi vágy. Ez általában igaz is. Az ember egy bizonyos kor után érezvén a test kopását, visszavágyik az ifjúságába – nagyvonalúan elfeledkezve minden akkori nyomoráról. Ezt használja ki a mindenkori nosztalgiaipar. Akinek igénye van rá, fizesse meg, akik kaszálnak, azok gazdagodjanak! Minden rendben.

Csakhogy a mítosz terjedése nem állt meg a nosztalgiánál.

A gazdaságban egyre inkább uralkodóvá válik a szemlélet, hogy a szakértelem értéktelenebb az ifjúságnál. Ez egy oldalról érthető: az ember ötven alatt sokkal munkabíróbb, sokkal jobban idomítható, elvileg kreatívabb is***. Hogy ez hová fog vezetni társadalmi szinten, az már látható. Egyénileg odavezet, hogy a fiatal embereket gyorsan kiszipolyozzák, majd lecserélik egy fiatalabbra. Van olyan multicég Magyarországon, mely felvételi rendszerét úgy alakította ki, hogy huszonnégy évesnél idősebbek ne kerülhessen be. Hogy mikor kerülnek selejtbe, azt nem tudom.

Ajánlott film a Jó társaságban Denis Quaiddel, Topher Grace-szel és a gyönyörű, tehetséges Scarlett Johanssonnal.

Mindehhez buzgón asszisztál a tömegmédia és a szórakoztatóipar is, ahol az eredmény az egyévados tinisztárocskák feltűnés, és a tinikultúra térnyerése. Hogy a kultúrára ez mekkora csapás, már látható. Egyénileg a kifacsart és eldobott sztárocskák tragédiái a figyelmeztető jelek.
A hármas (gazdasági, média és nosztalgia) nyomás az ifjúság látszatának őrült hajszolásához vezetett. Ez a tendencia különösen a gazdag országokban figyelhető meg és a szépségipar hihetetlen mérvű felvirágzása a legbiztosabb jele. Kötelező olvasmányok e tárgyban Bret Easton Ellis regényei.

Azt hiszem, a legnagyobb kárt egyénileg a mítosz akkor okozza, amikor áldozata rádöbben, hogy becsapták.

Amikor rájön, hogy az ifjúságának szóló hízelgő szavak még addig sem tartottak, mint az ifjúsága, amikor rádöbben, hogy az ígéretek az előremenetéről és a karrierjéről mind hamisak voltak, mert a valódi pozíciókat középkorú, vagy valóban vén afszok és picsák töltik be, amikor rájön, hogy a „piacot” nem csaphatja be saját korának meghamisításával, amikor az álca már nem segít és ott áll „öregen” egy olyan társadalomban, mely értéktelennek és feleslegesnek tekinti – ereje teljében. Amikor rádöbben, hogy a mítosz magával az ifjúsággal, az idő könyörtelen múlásával foszlik széjjel. Számára legalábbis.

Jellemző példa erre a magyar politikai paletta „megifjodása” a rencerváltáskor Viktoromék képében. Akik azóta is elhitetik ifjú követőikkel, hogy őket nem egy egyszeri és kivételes történelmi konstelláció dobta be a politikai elitbe, hanem saját tehetségük, szorgalmuk és kitartó munkájuk****. És a fiatal tömegek ezt el is hiszik, és aktívan politizálnak, sokan annak reményében, hogy majd ők is politikusok lesznek. Soha. Viktoromék generációja - az én generációm - olyan fiatalon került be az „elitbe”, hogy két emberöltőre foglalja le a politikai pozíciókat. Akik ma fiatalon a Viktoromékhoz hasonló üstökösszerű politikai karrierre várnak, azok gondoljanak szegény előnytelen külsejű Károly hercegre, aki örökös trónörökös marad, egyszerűen mert az édesanyja olyan hosszú életű, és helyette inkább ésszerű lesz a trónra ültetni valamelyik fiát.

Ugyanez történt a könyvkiadással, az írói léttel (Maradjunk a sci-finél!). A rencerváltáskor az én generációm úgy gondolta, hogy eljött az ő ideje, a kuczkai monopóliumnak vége, és a legjobb mód, hogy kiadja saját írásait, ha kiadót alapít. Mára a túlélő kiadókban hozzám hasonló korú, vagy idősebb írók és szerkesztők ülnek, akik értelemszerűen a saját ízlésük szerint ítélnek kéziratok fölött. És a saját ízlésük nagyon sokszor bizony nem az ifjúság ízlése. Ez van. Ezzel számolni kell.

* Bár amit ír, igaz, nem szeretem Golding könyvét, mert gyerekgyűlölet és totális meg nem értés árad belőle.
** Nature 442, 865 - 867 (23 Aug 2006) News Feature
*** Elvileg. Egyrészről a hierarchiában gyakran egyáltalán nincs is szükség kreativitásra, mert ez a funkció a főnökségnek tartatott fenn, másrészről a kreativitást a tudás és szakértelem hiánya sőt maga a karrier(hajhászás) is igencsak le tudja fékezni.
**** Kedvenc mondatom a Senki bolondjából. Paul Newman***** nyert a lóversenyen, és ezt a bárban ünnepli. A kommentár ehhez így hangzik: „Az intelligencia, az előnyös külső és a kitartó munka meghozat gyümölcsét.” „Intelligence, hard work and good looks finally pay off.”
***** Egészen véletlenül a Tennessee Williams darabból készült filmben is ő volt a főszereplő.