Wyquin said...

Bár eldöntöttem, hogy nem érdemes olyasvalakikkel kommunikálni, akik:

• Működésképtelen telepaták
• Nincsenek tisztában az idézőjel értelmével és használatával,

Mivel Wyquin egyik megjegyzésében a csacskaságanak olyan ragyogó égkövét találtam, melyet érdems a széles nyilvánossággal megosztani, kivételt teszek, először és utoljára itt egy post a fenti címmel.
Bemelegítésül:

Wyquin said... Kérlek, döntsd el végre, hogy az írás szakma-e, mert ha nem, mint korábban állítottad, akkor elég nehéz szakmailag súlyos kijelentéseket tenni.

Mivel sehol sem állítottam, hogy az íróság (nem az írás) nem szakma, ez természetesen értelmezhetelen. Amit én mondtam és mondok, hogy az írás egészében nem tanítható, tanulható, mert nagyobb részben tehetség kérdése. Ami tanítható, az az írástechnika/technológia. Mint írtam, ha nem így lenne, a kiadott remekművek súlya alatt már megsüllyedt volna a kontinentális talapzat. Az íróság viszont szakma, és akik űzik, bizony tehetnek szakmai kijelentéseket – mert esetleg értenek hozzá, és nem könyvekből félig megemésztett/visszaböfögött féligazságok alapján teszik. És, főleg nem mondanak ilyen nagyívű csacskaságot, mint

Wyquin said... Az íráshoz nem kell tehetség.

Íme, ez a mondat, mely kristályos igazságával beragyogja évezredek ostobaság ködével terhelt levegőjét! Az irói szakma végre tudja mihez tartani magát. Fellélegezhetünk, az irány megadatott, a jövő ragyogó, hamarosan megszületnek a Dévényi novellában leírt Író-gépek, és egészében feleslegessé válik még a gépelés is. Tetszőleges nyelven alkothatunk, és hintaszékeinkben ringatózva, koktélt szürcsölve, bezsebelhetjük a honoráriumot. És nem csak mi, akárki, aki a gépet beszerzi. Vigyázzon tehát minden jelenkori író, nehogy valami feltörekvő Író-gép tulajdonos eltulajdonítsa jól megérdemelt babérkoszorúját.
Volt egy bolsevik jelmondat: „írók, alkossatok remekműveket!”
Az aranykor visszatér. Éljen és virágozzék a kapitalista sematizmus!
Mellesleg a mondat zárojelbe teszi olyan egyedi tehetségek létét, mint Shakespeare vagy József Attila.
És persze Wyquin saját munkáságát is, amely esetében az állítást készséggel elhinném, ha olvastam volna tőle egyáltalán valami. E téren tehát még van esély a bizonyításra.
Nem tudom, hogy mit szólna a másik tábor holdudvarába tartozó írók közül mondjuk László Zoltán vagy Kleinheinz Csilla (akiket kimagasló írói tehetségnek tartok), ha ezek után egyszerűen tehetségtelennek mondanám őket?
Persze mindez feleleges, mert briliáns logikájú kommntezőm így folytatja (cáfolja meg önmagát):

Wyquin said... Az olvasható írásokhoz sem. A jó írások éppen abban különböznek az olvashatótól és az olvashatatlantól, hogy megvan a szerzőben az a szikra, ami kiemelheti művét a tömegből… …Írni nem könnyű dolog, időigényes is, kell hozzá ugyanaz a belső hajtóerő, mint minden képzőművészeti tevékenységhez. Ez pedig azért nincs meg mindenkiben. Bár véleményem szerint még így is többekben akad belőle, mint ahány embernek tehetség adatott.

Persze magam is megvilágosodtam: kedves kommentezőmnek ugyannyi fogalma van a „tehetség” szó jelentéséről, mint az idézőjel használatáról. Bizony, az írás nem könnyű dolog: szókincs, stílus, műveltség, logika etc. kell hozzá. Tehetség persze nem, mint tudjuk.
A hajtóerő (ambíció?) igen érdekes kérdés, de nem hiszem, hogy csak ambícióból – izomból – jó írások születnének. A Solariára ugyanattól a szerzőktől tucatszám felkerült olvashatalanságok ezt ékesen bizonyítják. Jaj, elfelejtettem, azok a szerencsétlenek elfelejtették elvégezni Wyquin íróiskoláit...

Levezetésképpen egy pár kisebb sziporka:

Wyquin said... De hogy az utolsó mondatra is reagáljak, mert az már valóban az érveléstechnikai ostobaság egyik kiemelkedő példája: a gépírás speciel tanítható és tanulható, mégsem süllyedt meg a kontinentális talapzat a gépírással előállítható irományok súlyától.

Bizony, az érvelsétechnikai ostobaságé, vagy az írástudatlanságé, hogy úgy idézünk, hogy az eredeti szövegből pont a lényeget kihagyjuk: a remekművek súlyáról írtam, nem a géppapíréról. Melelsleg az iróniaérzéketlenségé és a műveletlenségé is: valami hozzád hasonló pihentagyú, de jócskán kreatívabb alak egyszer kiszámolta, hogy ha a National Geographic számait nem dobták volna ki a megjelenésük óta, az észak-amerikai kontinens mennyit süllyedt volna…
Wyquin said... Ez a kijelentésed egyenesen nevetséges, mert mégis mit fogsz tenni, ha egyesek hisznek a kritikák íróinak? Elhallgattatod a kritikust? Megtiltod a TE potenciális olvasóidnak, hogy bizonyos site-okat, kritikusokat, írásokat olvassanak? TE, a monopolizálás nagy ellensége?

A fals telepátia tiopikus esete némi elvakult ostobassággal keverve. Valahol írtam volna, hogy a ti módszereitekkel kívánok élni. Az egyetlen eszközöm a hülyeség ellen, hogy nem fogom be a pofámat – a nyilvánosság.

Wyquin said... Persze éppilyen mulatságos a helyesírással szembeni ellenállás, vagy az, hogy te nem fogadod el King vagy Card írásról szóló véleményét.

Ez, barátom jól mutatja azt a gondolkodást, mely szerint az írás tanítható.
Nem, a kanonizált dolgok bizony sokszor értelmetlenek, vagy értelmetlenséget szülnek. A konkurencia, mamut és buldog logikája a nyelv belső logikájával (egyértelműség) ellentétes dolgot eredményezett: barikád. És ennek lüke többértelműségén nem javít az akadémiai kanonizálás. Természetesen magyar akadémikus sohasem vallaná be, hogy tévedett. Nagyon is elképzelhető, hogy az angol szavak szarrá nyirbálása a nyolcvanas években pártutasításra történt. Egy rendszerrel később, és az angol előretörésével ezt esetleg át is lehetne értékelni. Nme a helyesírással, az ostoba túlbuzgalommal szemben tanúsítok ellenállást.
Ha ismernéd a rajongásomat Card és King iránt, nem írnál ilyen zöldséget. Tisztelem mindkettőjük véleményét az írásról, de azt, ami a műveikből leszűrhető, nem azt, amit jó pénzért leírtak, és maguk sem tartanak be.
Ha te tankönyvek szerint/alapján akarsz írni: tedd. De kérlek, ne kényszeríts erre másokat! Nincs hozzá autoritásod. :-))))))

Valamiért idetartozik, bár nem Wyquin said..., hanem Amon (Jud Lorin? Whoever!)
ps.: még egy jótanács, legközelebb bízd egy profira a borítótervezést, persze előfordul, hogy ő is koppint, de azért az esélye kevesebb. S lehet némi anatómia is lesz a képen...
Azt annak idején már Rorimack felé is reagáltam, hogy az, akinek a képzőművészet perspektivikus rövidülés/torzulás technikájáról/jelenségéről fogalma sincsen, inkább ne osztogasson művészeti anatómiai tanácsokat. A koppintást már tisztáztam (megpróbáltam), de kedves Amon barátomat a tények sohasem tántorították el meggyőződésétől. De ez mindegy is.

A megjegyzés egyébként tele volt fals telepátiával is, ennek fényében a valótlanságok-mások-szájába-adás jobb kritériuma az ignorálásnak, mint az idézőjel vagy a képzőművészeti alapok nem ismerete. Ehhez tartom magam.