Eleinte úgy gondoltam, hogy nem válaszolok tételesen (utálom ezt!), hanem írok egy szép, elfogult, önös összefoglaló bekezdést válaszul, de aztán annyiszor felbukkant a "sértődés", hogy végül megsértődtem. :-)
Mindazonáltal:
A te érvrendszered egészében nagyon tetszetős, hiszen látszólag szakmailag argumentumokat sorakoztatsz föl, mely „szakmaiság” a kishazában általában mint ultima ratio került és kerül elő. Az én reagálásomat pedig igyekszel, igyekeztek érzelmi, így értelmetlen/értelmezhetetlen, mindenesetre értéktelen válasznak feltüntetni.
A dolog két helyen sántít.
Az ún. szakmaiság jelzőjét önmagatok aggattátok, aggatjátok magatokra (igaz, nagy hangon és folyamatosan, tehát előbb-utóbb mindenki, még magatok is elhiszitek), azt nagyon kevés külső érv, ítélet támogatja. Az, hogy kiadjátok a saját íróitokat, és bódultan recenzáljátok őket, az bizony azok minőségéről nem bizonyít semmit.
A külső ítéletekben pedig szakmailag és ízlésbelileg a csúcsot képviselő táborotok odáig megy, hogy ugyanannak a Sárdi Margitnak a Delta Vision Erato novellapályázatának végeredményét pozitívan értékelő véleményét, mint szakmai csimborasszót hozza fel az egyiktek (a Mercenaries post megjegyzéseiben e blogban), míg a másiktok a második rpg-s Diagnózis kritikában pro Diagnózis értékelésének mondatait nevetségessé próbálja tenni. Talán egyeztetni kellene…
A reagálásom érzelmi részére vonatkozó kitételek ott sántítanak, hogy egyikőtök sem olyan szerencsétlen, hogy személyesen ismerjen. Az a pápaszemes, pattanásos alak a blogon Tony Robinson Baldrick szerepében, és még Baldrick sem szokott csak úgy megsértődni. Én természetesen érzelmileg reagálok (öncenzúra), de aki nem, az nem ogre, és még csak nem is ember.
Viszont a logikámat az érzelmeim nem szokták befolyásolni. Sajnos még az alkohol sem…
Raon said…
Innentől viszont megint ott tartunk, hogy te azt hiszed, a bejegyzésem is csak az általad lejárató hadjáratként definiált folyamat része, függetlenül attól hogy nekem mi volt az eredeti szándékom.
Már megint használod a te/ti táborotok csodafegyverét, a gondolatolvasást. Hát, szomorú talán hallanod, de megint nem jött be! Van egyfajta munkamegosztás: a lejáratást is elvégzi valaki, azután pedig jönnek a hűvös, elegáns, „szakmai” "ítélkezők" és megadják a kegyelemdöfést. A probléma ott van, hogy sohasem flameltem nálatok. Folytasd a gondolatmenetet!
Na jó, segítek!
Hiába próbáltok lépten-nyomon sértett szerzőként beállítani, nem vagyok az. Szakmailag orka, Szabó Sanyi, László Zoli blogján sokkal súlyosabb kijelentések hangoztak el, mint az rpg-s „kritikákban”, és láss csudát, még csak nem is reagáltam rájuk nyilvánosan. Akkor hogy is van ez?
Raon said…
Térjünk át a stílusra. A válaszodból kitűnt, hogy volt két mondatom, amit sértésként értelmeztél. Ez szerintem fontos kérdés, ezért boncolgassuk.
Tehát: a szándékaimhoz hitem szerint kellően semleges hangnemet választottam, nem mocskolódtam, nem vagdalkoztam feleslegesen, csak az érveimre koncentráltam.
Ismétlem, neked nincs szükséged vagdalkozásra.
Raon said…
Legfőképpen azért, hogy te ne sértődéssel ne a stílusomra, hanem érvekkel az állításaimra reagálj.
Tessék, ha elég sokszor állítod, bizony előbb utóbb magad, de főleg mások is elhiszik.
Raon said…
Gondoltam megpróbálom, hogy ha valaki normális hangnemben, az általad használt stílust nem minősítve szól hozzád, arra milyen válasz születik (a magam naiv módján titkon remélve, hogy normális hangnemű választ kapok).
Talán nem kaptál azt? Vagy inkább nem a szád íze szerinti választ kaptál. Nem a te igazságod visszhangját. Probléma, probléma.
Raon said…
Ezzel kapcsolatos következtetéseim:
- nálad akkora sértettség van ezzel az egész üggyel kapcsolatban, hogy tökmindegy, ki hogy hozakodik elő az érveivel, az ismeretlen személy veled nem egyező álláspontja defaultból egyenlő lesz egy támadó személy lejáratni kívánó álláspontjával (magad írtad, a negatív kritikát ismeretlentől amúgy sem fogadod el)
Kedves Miklós (mielőtt megint hülyének néz valaki: Vítéz Nagybányai Horthy Miklós, de ez olyan hülyén néz ki egy megszólításban…)!
Frankot se sikerült, hát a szavaimat se hamisítsad! Negatív kritikát irányomban negatívan elfogult embertől nem fogadok el. Részleteiben ez se így van, az ilyen kritika használati értéke, hm, egyszerűen kétes. De munkaváltozatnak jó lesz.
Továbbá a „sértettség” lassan a „jelenség” és az „álláspont” szavak mellé sorakozik a szótáratokban. Tehát innentől: mindenki, aki nem ért egyet veletek, az egy sértett jelenség, vagy sértett álláspont, vagy ilyesmi.
Raon said…
- támadást látsz ott is, ahol nem kellene
- szomorúan meg kell állapítsam, a várt stílussal/prekoncepciókkal kapcsolatban tényleg naiv voltam
Mi gondod a stílussal, ember?
Raon said…
A kifogásolt két mondatra a válasz:
Moderálás a blogodból.
Te is tudod, hogy nem ez az első ilyen stílusú, ilyen témájú bejegyzésed. Egy korábbival kapcsolatban több megbízható helyről hallottam vissza, hogy a neked nem tetsző kommentek egyszerűen eltűntek. Ha ez a jelenség nem moderálás miatt jött létre, hanem azért, amit írtál, vagy eleve nem is volt ilyen jelenség, csak így hallottam, akkor ezt az állításom visszavonom, és a gyanúsítgatásért elnézést kérek (amúgy bizonyos kommentezőknél be lehet állítani olyat, hogy a komment elmegy, de az oldalon nem jelenik meg, és a moderátor tudja engedélyezni, hogy megjelenjen-e vagy sem. Ennek ismeretében egy, a felhasználó elküldött és soha meg nem jelenő kommentet mögé nem alaptalan gyanú moderátori tevékenységet képzelni).
Eleve prekoncepciós hozzáállás számára semmi sem alaptalan. Csak egy teljesen haszontalan információt hadd osszak meg itt veletek: egyetlen dologgal lehet valóban megsérteni, ha az egyenességemet, szavahihetőségemet kétlik. Akkor valóban megsértődöm.
Raon said…
Másik kifogásolt mondat: „Valószínűleg nehezen lesz hihető, hogy engem a vita azon része nem érdekel, hogy kinek van igaza és miért - véleményem természetesen lenne, de nem hinném, hogy azzal előbbre jutnál.”
Abban igazat kell adjak, hogy ez kifogásolható – a jelek szerint bármennyire törekedtem a korrekt hangnemre, egy fricskás értelmezési lehetőség csak benne maradt.
A törekvést díjazom.
Raon said…
Tehát idevésem még egyszer (bízva abban, hogy ha ebben is marad efféle, félreértésre okot adó mondat, azt nem akarod majd félreérteni): próbálok normális hangnemben írni, hogy te ne sértődéssel ne a stílusomra, hanem érvekkel az állításaimra reagálj.
Úgy legyen! Lássuk. (Bár az a fránya sértődés… már megint…)
Raon said…
Véleményem szerint a meggyőződéseid jelentősen korlátozzák az érvelési rendszered lehetőségeit. Ráadásul ezek szerintem téveszmék, szerinted nem. Szerinted ezekkel együtt is képes vagy logikus állásfoglalásra, szerintem nem. Szerinted az elfogultságom okán én nem lehetek objektív, szerintem ez akár még igaz is lehetne, de nem ilyen tálalásban, nem ilyen végkövetkeztetésekkel. Jelenleg erről egyeztetünk.
“Véleményem szerint a meggyőződéseid jelentősen korlátozzák az érvelési rendszered lehetőségeit. Ráadásul ezek szerintem téveszmék, szerinted nem. Szerinted ezekkel együtt is képes vagy logikus állásfoglalásra, szerintem nem. Szerinted az elfogultságom okán én nem lehetek objektív, szerintem ez akár még igaz is lehetne, de nem ilyen tálalásban, nem ilyen végkövetkeztetésekkel. Jelenleg erről egyeztetünk.” Remélem pontosan idéztem. :-)
Raon said…
Nem könnyíti meg az egyeztetést, hogy a személyes érintettséged olyan szinten áthatja az érveidet, hogy az ember hiába akarna objektív lenni, a bejegyzéseid érzelmi túlfűtöttsége simán elviszi a fókuszt arról, amiről beszélünk arra, mit hogy mondtál.
Mint azt megpróbáltam megértetni veletek, én a magam nevében beszélek, míg te, ti a köz, a magasabb ízlés, a Delta Vision, de mindenképpen a kedves kis baráti körötök nevében.
Természetesen sokszor nehezen visszafejthető nicknevek mögé bújva, vagy anonim módon. Te tudod, hogy ki Hannibal Lector, én is tudom, de egészen sok ember nem tudja, hogy kicsoda, és miféle elfogultságok mozgatták a kezét.
Egy ideje hajlamos vagyok azt gondolni, hogy Rorimack intellektuálisan és egyenesség tekintében a legkülönb tagja a táborotoknak.
Érzelmi túlfűtöttségről beszélsz? Csak nézd meg szépen a kommentjeiteket!
Raon said…
Bizonyos témákban ordít az információhiány az álláspontodból, így nincs mit csodálkozni azon, hogy téves alapokról téves következtetésekre jutsz.
Gyerünk, példát az infóhiányra, hamar, hadd tanuljak! Vagy ne dobálózz ilyes kijelentésekkel egyáltalán!
Raon said…
Nézd, ha neked ez a fixa ideád, én nem akarlak ennek az ellenkezőjéről meggyőzni, de akkor embertársi tiszteletből kívánom neked, hogy egyszer átélhesd, milyen az, amikor egy „tábor” elsősorban nem baráti/ellenségi/kiadói/üzleti, hanem SZAKMAI alapon szerveződik.
Mint érvelésed csaknem minden elemével, csak az az egyetlen hiba, hogy az alapaxióma egy kicsit "shaky". TE/TI azt mondjátok, hogy nem barátilag, hanem szakmailag szerveződtök. Azt leszámítva, hogy ennek a tények kissé ellentmondanak, bizonyítani kellene azt a hatalmas szakmaiságot. Végre nem önmagatok által. Lásd mint fent.
Raon said…
Egy ilyen „csoportosulásnak” én a tagja vagyok, és a szerzett tapasztalatok tükrében minden feltörekvő írótársamnak kívánom, hogy mielőbb hasonló körökbe jusson.
Itt a lényeg: mindenkinek ezt kívánod. Mi van azzal, aki nem kér ebből, aki nem kér a te/ti szakmaiságotokból? Megmondom: az ami velem, Szélesi Sanyival és még jó néhányunkkal történt és történik.
Raon said…
Hitem szerint az általam írtak azt jelentik, hogy kettő mindenképpen van. Nyilván lehet definiálni többet is, többféle alapon, de mert ennek a jelenlegi érvelésben semmi jelentősége, kénytelen vagyok azt gondolni, hogy ez olyan félreértés volt a részedről, ami csak az álláspontod megtámogatásához kellett.
Jól látod. Axiomatikus kijelentéseket teszel, mert nagyon hozzászoktál már, hogy a szakmai/baráti körben nincs ellenpofázás, amit mondotok, az úgy van. Arra szerettem volna rámutatni, hogy van másféle vélemény, másféle felosztás, esetleg valaki nem fogadja el a te/ti véleményeteket, felosztásaitokat öndefinicióitokat egyedül üdvözítőnek.
Raon said…
Egyébként az általad leírtakból úgy tűnik, magad sem különösebben lelkesedsz a nem szakmai alapon szerveződő csoportosulásoktól. Ha így van, érdekes pikantériája a véleménycserénknek, hogy ugyanazt tartjuk elítélendőnek, jelenleg mégis egymással szemben állunk.
Pikáns? Elkeserítő. Okait ne taglaljuk most, elég sok minden elhangzott már itt. Egy biztos: szakmailag (kívülről) megtámogatva sem fogadok el semmiféle monopóliumot. Akkor pedig különösen nem, ha a szakmaiság hirdetése mindössze körön belülről jön. Lásd mint fent.
Raon said…
Tehát szerinted azért van annyi szemét a piacon, mert kezd teret nyerni az a nézet, hogy az írás tanítható? Ha te ezt komolyan így gondolod, akkor csak arra tudok gondolni, hogy fogalmad nincs azokról az irányelvekről, azokról a munkákról, amelyek írói tanulás címszavak alá tartoznak.
Nyilván, hogy nekem semmiről halvány fogalmam sincsen. Esetleg ilyesmit tételeztem volna róla, rólatok? Könnyen jön a szó, barátom…
Raon said…
Ennek kifejtése messzire mutatna, ezért csak egy tömör összegzés: az írásnak egy része tanítható, más része nem (ezt hívják tehetségnek), és azok, akik ezzel manapság komolyan foglalkoznak, sosem hirdették másképp. Ha így jutott el hozzád, akkor nem vagy képben a témával kapcsolatban, és a magát tájékozottnak tartó laikus szerepében fogalmazol meg sarkos véleményt. Járj utána, ellenőrizd, ha nekem ezt nem hiszed el.
Az erre épített érvelésedet innentől inkább semmisnek tekintem.
Annak tekinted, aminek akarod, miután elismételted. Az írás egésze nem tanítható, mert tehetség híján a végeredmény minőségileg elfogadhatatlan, akárhol és akárkitől is tanult az illető. Mégis tanít mindenki írást, hogy aztán a tehetségtelen, de “írástechn(ológia)ilag” tökéletes szemetek árasszák el a médiumokat. Másfelől “írástechn(ológia)ilag” tökéletlen művek is lehetnek zseniálisak és maradandóan értékesek.
Az “írástechn(ológia)i” tökéletesítés csak ott hozza elő a tehetséget, ahol van. Ahol nincs, ott nincs és nem is lesz: mint oly sok mindenben, itt is a Markovnyikov szabály érvényesül. Az én szemléletem – és ezt semmiképpen sem akarom rád/rátok erőltetni –, hogy előbb fel kell ismerni a tehetséget, azután azt kell vagy nem kell és lehet vagy nem lehet “írástechn(ológia)ilag” tökéletesíteni. Van akit nem kell, mert eleve, mint Pallasz, vagy nem kell, mert tökéletesíti önmagát vagy nem kell, mert nem lehet (égigérő egó). Hasonlóan, valakit nem lehet, mert mert eleve, mint Pallasz, így tökéletes, vagy nem lehet, mert önmagát tökéletesíti vagy nem lehet az égigérő egója miatt.
Egy rendszer olyan erős, mint a leggyengébb eleme. Ha egy elem egészében hiányzik - az írásban a tehetség – a rendszer egésze működésképtelen. Ha egy autóból hiányzik a motor, lehet akármilyen tökéletes belső és külső designja és kivitelezése, mint autó - nem működőképes rendszer.
Raon said…
Személyes érintettség, amiért én „a másik tábor szemléletét a magaménak tartom”. Kedves balfrász, anno 2000-ben az én indítottam az rpg.hu-n a Scriptóriumnak nevezett írói önképzőkör első körét, aminek az elmúlt években lehetett némi szerepe az általad ízlésdiktatúrának, szekértábornak (stb.) titulált ízének kialakításában. Megjegyzem, ez a társadalomra is veszélyes, nyilvánvalóan bolseviszta alapokon működő diktatúra-modell fénykorában hét működő körrel, összesen mintegy száz-százhúsz taggal próbálta támogatni az amatőr írók képzését. Azóta sok minden változott, de pár dolog biztossá vált: a kikristályosodó irányelvek mentén kialakult egy működő modell, az amatőr írók fejlődésének egy továbbra sem kizárólagos, csak lehetséges(!), ingyenes, és elérhető útja.
Azon az alapon, ahogy te felveszed a kritikát, én is felhozhatnám, hogy miért akarod befeketíteni ezt a kezdeményezést, ízlésdiktátoroknak, és önérdekből működő brancsnak bélyegezni azokat, akiknek valaha közük volt ehhez, illetve visszamenőleg degradálni azok munkáját, akik nem kevés energiát befektetve segítettek létrehozni ezt a modellt. De minek? Egyszerűbb legyinteni az egészre – illetve párszor tenni néhány kísérletet, hátha győz a józan ész.
Kedves Mosó Masa!
Örülök, hogy megint beindult az összemosógép! Tehát nem verte ki a biztosítékot. Nálam valahogy mindig kiveri.
Kirohantam volna valaha az írókörök ellen? Mutasd hol?
Egyszer számon kértem az output-ot (kifejtés), egyszer felhoztam, hogy negatívan hatott László Zoli prózájára. Ennyi.
A módszerrel nem értek egyet, a végeredménnyel sem (kifejtem, hogy miért) de énfelőlem még tízszer ennyi írókört is csinálhattok. Ha valaki úgy érzi magát jól, miért kéne elvenni az örömét?
Annyit tettem és teszek mindössze szóvá, hogy bár akkor nem tudtam az általad most beadott számot, a publikáló írókat, de főleg a tehetséges írókat (Csilla és Rorimack, de ő meg nem látom, hogy valódi irodalmat írna (na itt lehet információhiány, de mindenképopen olvasnék még tőle azon túl, ami az rpg-n fenn van)) és az eltelt időt tekintve nagyon kicsi az output. Számszerűleg. És itt is, például Csilla írókör nélkül is jó író lett volna. Hogy ez az output miből fakad, azt nem tudom, de valójában nem is érdekel, a ti belső ügyetek.
Az viszont már nem, ha az írókörök arra „használódnak”, hogy a tagjaik egyféle (értsd egyetlen féle, és ebben nem minőség, hanem számszerűség ítélődött meg) ízlés, egyféle szemlélet elsajátítói és militáns hirdetői legyenek. Különösen nem, ha mindez mögött ott látszik egy kiadó csupasz gazdasági érdeke is.
Vagy, megfordítva, tagja lettem volna az íróköreiteknek, és kértem volna, hogy ilyen módon „segítsetek”? Lehet, hogy lágy az agyam, de ilyesmire nem emlékszem.
Raon said…
Innentől nem kell az összeesküvés-elmélet: anno Rori is tagja volt a körnek, onnan ismerem, ennyi a nagy titok. Ha már impresszumokat nyomozol, ezt sem lett volna nehéz kideríteni, megkímélve ezzel az olvasókat egy újabb, alapvetően a te félreértéseden alapuló okfejtéstől.
Ember! Hol a félreértés? Hol állítottam, hogy te nem vagy tagja a baráti körnek? Muszáj szinte minden bekezdésben hülyének beállítani?
Egyébiránt baráti körötök néhány tagja vehemesen tagadja ennek a personal networknek a létezését. Szóval jó lesz vigyázni, ha nem tudja a bal kéz, mit csinál a jobb.
Másrészről, mivel fogalmam sincs, hogy valójában kit takar a Raon név (információhiány) anélkül biztos voltam érintettségedben, hogy különösebben utánanéztem volna.
Raon said…
Aztán az elmúlt hét év után nyilván nem csak rálátás és tapasztalat, hanem elfogultság is jutott – ennek talán az az oka, hogy az a fajt írói képzés, ami mi követünk, bizonyíthatóan működik (és mivel próbáltuk, ez a fajta szemlélet bizonyíthatóan többet segíthet egy írónak a munkái tökéletesítésében, mint amit pl. te is képviselsz).
Már megint az öndefiniálás: "bizonyíthatóan működik". Magatok bizonyítotok magatoknak. Saját kiadóitok nagy sikerrel kiadnak benneteket. Valószínűleg sohasem fogjátok megérteni, hogy külső kontrollra mindig szükség van. László Zoltán nem a ti segítségetek miatt publikál majd a Galaktikában, hanem saját tehetsége jogán. És, biza, a Nagate még sokkal jobb lett volna, ha elvisel egy kis szerkesztést. Ennyit a módszerről.
Nem tudtam, hogy jelentkeztél a Terrára írással, és dolgoztunk volna együtt. Azt sem tudom, hogy bárkivel a Terra írói közül kapcsolatban lennél. Eképpen semmi információd sincsen arról, hogy mennyiben vagy mennyiben nem segít egy írónak a munkái tökéletesítésében az a szemlélet, amelyet én képviselek.
Raon said…
A többi, felhozott részletre nem írok részletes elemzést írni, mert jelenleg semmi értelme. Oldalakat tudnék telepötyögni arról, hogy az egyes részletezéseidben mikor miért nincs igaza, de tartok tőle, ebben is csak a támadást látnád, akkor meg minek.
Bizony, minek is?
Raon said…
Az álláspontod védekezőnek, visszatámadónak, és sértettnek tűnik, és szerintem így nem lehet konstruktív vitát/értekezést folytatni.
„Az álláspontod védekezőnek, visszatámadónak, és sértettnek tűnik, és szerintem így nem lehet konstruktív vitát/értekezést folytatni.” Remélem pontosan idéztem.
Raon said…
Készséggel elismerem, hogy a negatív tapasztalataidnak lehet valóságalapja, mert ezek nyomait természetesen én is látom,
Nocsak! Tényleg? Nahát! Ilyet! Halkabban te!
Raon said…
de a miérteket és a kiindulási alapokat tekintve annyira másképp látjuk ezeket a dolgokat, hogy ezen a ponton részemről be is állt a patthelyzet.
Az sem egy rossz eredmény. :-)
Raon said…
Amennyiben sikerült megvilágítanom az irányelveimet, és ennek tükrében nem egy nagy összeesküvés gerillaharcosát fogod bennem látni, hanem független személy magánvéleményét (amivel esetenként mások is egyetérthetnek), lehet veled korrekt hangnemben objektivitásra törekedve beszélgetni, folytathatjuk.
Már megbocsáss, neveztem én itt valaha is valakit gerillaharcosnak? A Békehadtest tudtommal reguláris, egyesek asszem szép fizetést is kapnak. Persze vannak portyázó alakulatok is, de nem hiszem, hogy te közéjük tartoznál.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
19 megjegyzés:
Kedves Balfrász!
Igazából ámulattal olvasom, hogy milyen könnyedén vagy képes átsiklani a saját érvelésed saját magadra vonatkozó részein anélkül, hogy a legcsekélyebb következménnyel is járna az, hogy ellentmondasz saját magadnak. Ez lenyűgöző.
Nézzük csak, ha már részben rám céloztál.
„A külső ítéletekben pedig szakmailag és ízlésbelileg a csúcsot képviselő táborotok odáig megy, hogy ugyanannak a Sárdi Margitnak a Delta Vision Erato novellapályázatának végeredményét pozitívan értékelő véleményét, mint szakmai csimborasszót hozza fel az egyiktek (a Mercenaries post megjegyzéseiben e blogban), míg a másiktok a második rpg-s Diagnózis kritikában pro Diagnózis értékelésének mondatait nevetségessé próbálja tenni.”
Mivel a blogodon én szóltam hozzá, idézném a mondandómat:
„Mellesleg azt a rendszert próbálod részrehajlónak és korruptnak beállítani, aminek korábbi eredményét az általad (és általam is) nagyra becsült Sárdi Margit megdicsérte.”
Tehát, nagyra becsülöm Sárdi Margitot, mit írtam. Kérlek, mutass rá a bejegyzés azon részére, melyben én deklaráltam, hogy Sárdi Margit minden mondatával egyet értettem, egyet értek és egyet fogok érteni.
Amennyiben nem találsz ilyen részt, akkor pedig vesd össze a saját állításaidat a saját állításaiddal, miszerint:
a) Én/mi/Falka minden erőnkkel megpróbálunk lejáratni téged. „…engem is megdöbbent, hogy mennyiféle eszközt próbáltok ki a lejáratásomra.”
b) „Talán egyeztetni kellene…”
Szóval legalább azt döntsd el, hogy az a hibánk szerinted, hogy összehangolt támadást indítottunk ellened üzleti érdekeltségeinkből kifolyólag, a Háttérben Bujkáló Gonosz Gazda parancsára, vagy mindenki teszi, amit tenni akar, és időnként nem ért egyet másokkal.
„Szakmailag orka, Szabó Sanyi, László Zoli blogján sokkal súlyosabb kijelentések hangoztak el, mint az rpg-s „kritikákban”, és láss csudát, még csak nem is reagáltam rájuk nyilvánosan. Akkor hogy is van ez?”
Azonkívül, hogy lejáratásnak nevezted, meg nem fogadtad el, az Rpg.hu-s kritikára sem reagáltál, bár azt állítottad, hogy a könyvedet te nem magyarázod.
„A te érvrendszered egészében nagyon tetszetős, hiszen látszólag szakmailag argumentumokat sorakoztatsz föl, mely „szakmaiság” a kishazában általában mint ultima ratio került és kerül elő.”
Sajnálatos módon ebben az országban a szakmaiság, mit érv, nem nagyon kerül elő egyáltalán. De lássuk csak, hogy is van ez?
a) „Szakmailag orka, Szabó Sanyi, László Zoli blogján sokkal súlyosabb kijelentések hangoztak el…”
b) „Magam részéről, mint író, kikérem magamnak, hogy az írást bárki is szakmának tekintse, és innentől nem fogadom el a hamis posztulátumból fakadó hamis és megkérdőjelezhető értékítéletet - és ítélőket.”
Kérlek, döntsd el végre, hogy az írás szakma-e, mert ha nem, mint korábban állítottad, akkor elég nehéz szakmailag súlyos kijelentéseket tenni.
„Az íráshoz tehetség kell (Függetlenül attól, hogy mások szerint nekem van vagy nincs. Elfogult véleményem szerint van. :-) ), és ez nem mítosz, hanem súlyos valóság. Máskülönben a kontinentális talapzat már megsüllyedt volna a mindenki által előállítható remekművek halmozódó súlya alatt.”
Az íráshoz nem kell tehetség. Az olvasható írásokhoz sem. A jó írások éppen abban különböznek az olvashatótól és az olvashatatlantól, hogy megvan a szerzőben az a szikra, ami kiemelheti művét a tömegből. De hogy az utolsó mondatra is reagáljak, mert az már valóban az érveléstechnikai ostobaság egyik kiemelkedő példája: a gépírás speciel tanítható és tanulható, mégsem süllyedt meg a kontinentális talapzat a gépírással előállítható irományok súlyától.
Írni nem könnyű dolog, időigényes is, kell hozzá ugyanaz a belső hajtóerő, mint minden képzőművészeti tevékenységhez. Ez pedig azért nincs meg mindenkiben. Bár véleményem szerint még így is többekben akad belőle, mint ahány embernek tehetség adatott.
„Már megint az öndefiniálás: "bizonyíthatóan működik". Magatok bizonyítotok magatoknak. Saját kiadóitok nagy sikerrel kiadnak benneteket. Valószínűleg sohasem fogjátok megérteni, hogy külső kontrollra mindig szükség van.”
Igen, hát ha Csilla szóba került, ugyan, kérdezd már meg, mi a véleménye az írókörökről, és hatásukról. Aztán kérdezd meg a publikációiról, meg hogy milyen kiadók adják ki a műveit. Bár olyan hosszú keze lehetne az általad összefantáziált szervezetnek…
Érdekes, hogy míg az Én/mi/Falkát vádolod körbenjáró érveléssel, addig fel sem tűnik, hogy magad nem tudsz szabadulni ettől az érdekes technikától.
Az Én/Mi/Falka magáról állítja, hogy szakmaiak az érvei -> A szakmai érvek igazolására a publikálást jelöli meg -> a publikálást a saját érdekeltségébe tartozó kiadó végzi -> így a szakmaiság csak látszat.
A hiba az érvelésben a következő:
Balfrász szerint a Delta Vision lejárató kampányt folytat ellene üzleti érdekeltségből kifolyólag -> A Balfrász szerint a kiadó holdudvarába tartozók ezért szakmailag képzettnek próbálják beállítani magukat, és így ellehetetleníteni az írót -> a szakmaiság alátámasztására a Delta Vision kiadja az írásaikat -> Teszi ezt azért, mert Balfrász szerint ez kell a lejárató kampány hitelessé tételéhez.
Azt kell mondanom, ez az érvelés igen tetszetős, csak éppen saját maga önmaga egyetlen támasztéka és bizonyítéka. Amennyiben az érvelés bármelyik pontja nem igaz, az egész összeomlik.
„Viszont a logikámat az érzelmeim nem szokták befolyásolni. Sajnos még az alkohol sem…”
Nehéz lenne vitatkozni ezzel az állítással. Mivel logikának eddig nyomát sem láttam általános érvényű logikának az érvelésedben, nyilvánvaló, hogy ami nincs, azt sem az érzelmek, sem az alkohol nem fogja tudni befolyásolni.
Sajnállak, mert a paranoiád kizárja, hogy bármilyen logikus vagy erőszakos érveléssel meg lehessen győzni téged bármiről is. Persze, mondhatnám például, hogy:
„De azt nem tűröm el, hogy mások mondják meg az ÉN potenciális olvasómnak, hogy kelljek neki, vagy ne kelljek!”
Ez a kijelentésed egyenesen nevetséges, mert mégis mit fogsz tenni, ha egyesek hisznek a kritikák íróinak? Elhallgattatod a kritikust? Megtiltod a TE potenciális olvasóidnak, hogy bizonyos site-okat, kritikusokat, írásokat olvassanak? TE, a monopolizálás nagy ellensége?
Persze éppilyen mulatságos a helyesírással szembeni ellenállás, vagy az, hogy te nem fogadod el King vagy Card írásról szóló véleményét.
Mégis, kit érdekel, hogy nem hiszel nekik? Ezek a kijelentéseid pusztán a nevetségességük miatt ragadják meg az ember szemét olvasás közben.
„Úgy beállítani, hogy valamiféle általam magamnak megítélt erkölcsi magasságból prédikálok - egyszerűen hazugság.”
Azt állítani, hogy szinte mindenki, aki nem ért egyet veled, csupán hátsó szándéktól vezérelten, aljas érdekből teszi, amit tesz, miközben a te indítékaidhoz kétség sem férhet, hiszen te mindent nemes lelkűségből teszel, azt hiszem, kimeríti a saját magadnak megítélt erkölcsi magasság fogalmát.
És, bár meghatott, hogy téged kizárólag az egyenességed megkérdőjelezésével lehet megsérteni, mégis azt kell mondanom, hogy annyiszor alapoztad a kijelentéseidet a saját magad által kreált összeesküvés-elméletre, és sokan, annyiszor mondtak ellent neked, hogy nem nagyon maradt más választásom. Ha továbbra is ragaszkodsz a Rólam/Rólunk/Falkáról állított ostobaságaidhoz, akkor az már nem tévedés, hanem hazugság.
„Eleve prekoncepciós hozzáállás számára semmi sem alaptalan.”
Ezt neked kell a legjobban tudnod. Ha megpróbálnád magadra is vonatkoztatni a kijelentést, talán eljutnál oda is, hogy pl. teljesen mindegy, milyen egy szóbeli, írásbeli kritika indíttatása, attól még lehet igaz, vagy részben igaz. Úgyhogy az általános érvényű kinyilatkoztatások az esetek jelentős részére legfeljebb részben igazak.
„A létező átfedések demonstrálására idézhetnék a Solaria fórumain elhangzott pozitív ízlésbeli véleményeket a Justitiáról a „magas ízlésű” másik tábor tagjaitól – azokból az időkből, mielőtt valamiképpen össze nem különböztünk a Delta Vision tisztelt szerkesztőnőjével és barátaival (Nem érdekes, hogy e „másik tábor” kizárólag ezekből a személyekből áll, az „első tábor” pedig mindazokból, akik nem hozzájuk tartoznak – a csendes többségből?).”
Erről a Jó reggelt Vietnam! című film jut eszembe…
„Egyetlen lelkesült hívás érkezett, amely Hawkot, mint a neoprimitív rádiózás úttörőjét élteti, a többi ezeregyszáz telefonáló elküldött bennünket a kurva anyánkba vele együtt. Szó szerint idéztem, uram.
…
Uram, ön azokról beszél, akik nem szeretik a humoromat, de mi van a néma tömegekkel, akik szeretik?”
Üdv: Wyquin
Balfrász:
Ahogy látom, te olyan alapállásban indulsz, hogy mindenki, aki nem veregeti meg a kicsi vállacskédat, és nem nyal be neked a prosztatádig, az a gaz DV ármánykodásának része.
Meg monopólium... Ehe. Mondd, szakmai körökben te mennyire vagy otthon? Csak kérdem, mert közel sincs monopolhelyzetben a DV, csak azé' kérdem... Eszerint nagyon nem ismersz más kiadót rajta kívül...
Lehet mégse a többiek helikopterek.
Másrészről, ugyan monnyad' má' el, hogy a DV miért is szeretné ellehetetleníteni a te csodálatos (hörr) könyveid kiadását? Mi érdeke fűződne hozzá?
S ha így is lenne (TFH), gondolod, hogy a legjobb módja erre az, hogy felbéreljen a Robi embereket, akik napi 24 órában járják a netet, és irogassanak rólad olyanokat, hogy nem tudsz írni, nagyképű vagy, paranoid és hasonlók?
Mert ezeket mindenki tudja, aki elolvasta a bejegyzéseidet, ehhez nem kellenek fizetett ügynökök.
Lehet, tényleg felkeresem Robit, hogy ugyan már, utlajon nekem fizetést, ha már... Csak az a baj,hogy lehet, körberöhögne...
Ezen kívül pedig szerintem a negatív elfogultság dolgában eléggé hülyén viselkedsz. Ugyanis nem egy olyan emberről nyilatkozgatod ezt ki, akik elismerően beszéltek már más művedről (sőt MŰvedről... khm).
Bár lehet, akkor Robi éppen nyaralni volt, és nem tudta kifizetni a lejáratásért járó honoráriumot.
Ha egy lépést visszalépnél, és elgondolkodnál, lehet többre mennél az életben.
Én nem vagyok író. Legalábbis nem abban az értelemben, ahogy ezt a szót használni szokás. Nem jelentem még meg, és egyhamar nem is fogok. Bár a jelek szerint megtehetném, mert ilyet én is tudok, sőt, csináltam is már. Azonban nem kapálódzok azért, hogy ezek nyomtatásban megjelenjenek. Inkább tanulok, fejlesztem magam, hogy aztán, ha már elérik az írásaim azt a szintet, amit jó szívvel kiadnák a kezemből, majd akkor esetleg. Ha lesz hozzá kiadó.
Neked kiadó van, írásod van, a régebbi cuccaidból az tűnik ki számomra, hogy némi tehetség is szorult beléd. Csak éppen tanulnod kéne, méghozzá sokat. Azért, hogy tudatosan legyél képes jókat (vagy legalább olvashatókat) írni. Ne csak néha sikerüljön zsigerből.
S tetszik, vagy sem, az írás nem kevés favágó meló. Tudod, láncfűrésszel, vérrel és verejtékkel... Nincs más út, kevesen képesek a kisujjukból élvezhető cuccot kirázni, s ők is maximum egyszer vagy kétszer.
Én javaslom, hogy a negatív kritikák ellenére próbálj meg normális viszonyban maradni a szakmával. Tudom, hogy az eladott példányszám sokat jelent, de nem minden. Ha megfogadod a tanácsaikat, csak épülésedre szolgálhat.
Persze ez a te érdeked lenne, mert senki sem maradhat kívül a szakmai közösségből hosszú távon. Ugyanis akkor nem marad senki, aki képes lenne terelgetni. A haverok, barátok meg fontosak, de szakmai szempontból (egy írás véleményezése kapcsán) nem lehet rájuk számítani. Ugyanis elfogultak. S ők tényleg.
Természetesen - mint minden szociális kapcsolat - ez nem kötelező. Csak gondolj bele, a szakmai közösség meddig tart ki melletted? Meddig próbál a hónod alá nyúlni?
Pláne, ha ilyen szókapcsolatokat, kifejezéseket használsz rájuk?
Egy idő után hagynak a francba, a megjelenő jobb-rosszabb könyveidről (ha egyáltalán lesznek ezek után) leírják, amit gondolnak, és magadra hagynak. Hadd főjj a saját képzelt zsenialitásod barátok által melegített levesében. S az neked nem lesz jó. A többieknek mindegy.
No mindegy, csak leírtam néhány gondolatomat a reakcióiddal kapcsolatban, s azoknak várható kimeneteléről.
További szép napot!
ps.: még egy jótanács, legközelebb bízd egy profira a borítótervezést, persze előfordul, hogy ő is koppint, de azért az esélye kevesebb. S lehet némi anatómia is lesz a képen...
Kedves balfrász,
ez a bejegyzés meggyőzött arról, hogy te ebben a témában nem kívánsz érdemi beszélgetést folytatni (lehet jobb lett volna az összefoglaló a tételes poénkodás helyett). Hogy mit akarsz kihozni ebből az egészből, azt már végképp nem értem... dehát te tudod.
A tanulságot köszönöm - és sajnálattal állapítottam meg, hogy aki már az elején legyintett az egészre, bölcsebbnek bizonyult nálam.
Wyquin kommentjére pedig nem azért bólintok elismerően, mert az összetartás a Falka tagjainak alapvető jellemvonása kell legyen, hanem mert neki volt türelme öszeszedegetni azokat a logikai ellentmondásokat, amelyeket látva én csak annyit mondtam magamban, hogy na jó, ez így teljesen meddő szvsz.
borúra derű,
Raon
Én csak egy mezei olvasó vagyok. Persze ezt vgy elhiszed vagy nem, de remélem a szavaimra figyelsz azért.
Én olvastam a kritikát az rpg.hu-n. A könyvet meg nem. Nem is fogom, mielőtt még ajánlanád.
Ugyanis akár igaz hogy tégad falkában támadnak, akár nem, akár előitéletes volt a kritika, akár nem, annak valóságtartalma sehol, egyszer sem lett megkérdőjelezve, és ez a lényeg. Ha egy könyvben csak annyi hiba van, amit az a kritika felsorolt, akkor az már régen szar és akkor se olvasnám el, ha fizetnének érte...
Szóval inkább hagyd abba a duzzogást, és ne azzal törődj ki mondja, miért mondja, hanem hogy mit mond.
Ami pedig a többit illeti: olvasva bejegyzéseidet, tényleg egy nagy mellébeszélésnek tűnik csak az egész, mivel mindenáron el akarod nyomni a lényeget: a könyved rossz.
Persze nem olvastam, de úgyse tudsz meggyőzni az ellenkezőjéről, addig amíg el nem kezded abbahagyni azt, hogy következetesen át nem ugrod a neked nem tetsző érveket, tényeket, és nyomod tovább ugyanazt a maszlagot, hogy de hát összeszövetkeztek ellened... Ki a francot érdekli, ha egyszer a könyvről volt szó??(az egész a könyvről szól, nem rólad, csak szvsz annyira egoista vagy, hogy erről már rég megfeledkeztél)
Idő hiányában:
Darkosia,
a hozzáállásod lenyűgöző!
Párszor már kijelentettem, hogy könyvet nem magyarázok, és ehhez tartom magam. Tehát, lassan mondom, hogy te is megértsd: Nem a-zért nincs cá-fo-lat az ún. hi-bák-ra, mert el-is-me-rem ő-ket.
Vannak elírások, elütések, de azokat nem kell magyarázni, asszem még neked sem.
Ha majd valaki elolvassa a könyvet, esetleg megtalálja az ún. hibák magyarázatait is. Addig viszont nincsen esély.
Darkosia: olvastam a regényt. A kritikában kiemelt hibákat részben tapasztaltam, részben nem. Nálam mindenesetre még így sem vágták agyon az olvasmányélményt, ahogy Hannibal esetében, úgyhogy esetleg érdemes megpróbálkozni saját vélemény kialakításával...
Balfrász:
na épp erről beszélek
(amelett hogy én se a helyesírási hibákra gondoltam)
közlöd, hogy nem magyarázod a könyvet, és hogy ezért nincs cáfolat
de!
továbbra se bírsz annyit kinyögni, hogy igaz -e amit a kritika állít, vagy nem -e
egyetlen szó lenne...
első lépésben csak annyi
nem kell bizonyítanod, nem kell magyarázatod adnod (mindemellett a kritikában szereplő sok (szvsz túl sok) idézet miatt azért elég gyanakodva fogom nézni, ha azt mondod pl. hogy 20%-ban igaz)
lassan mondom hogy megértsd: az-ért kér-dez-tem, mert ér-de-kel a te ál-lás-pon-tod is, hogy ne egy tá-bor(ha igaz amit állítottál a falkáról, amit én nem tudok) vé-le-mé-nye a-lap-ján í-tél-jek(persze olvastam a zsűri kritikáját is, na de arra csak annyit mondok mint a székely mikor kijön a moziból: hát én azt nem hiszem)
és nem ve-szem meg a köny-vet, mert nincs több e-zer fo-rin-tom egy nagy e-sély-lyel szar könyv meg-vé-te-lé-re
Üdv Mindenkinek!
Sezlony
Na, ha már te olvastad, és részben nem, akkor annyian, annyiszor, annyiféleképp kérték már...
Nem indulhatna valami konstruktívabb, pl. te elmondod, miben nem értettél egyet az Rpg.hu-n is megjelent kritikákkal, én meg elmondom, miért igen?
Mert ugye Balfrász nem magyaráz, bár Darkosia felvetésére azt azért meg kell jegyezni, hogy az író szerint - és ezt le is írta - a kritikában felsorolt hibák többségére a könyvben van megoldás.
Szóval, akár itt, akár magánban, akár bármilyen site bármilyen fórumán, nem volna kedved kifejteni az álláspontod?
Annyira érdekelne, miért tetszik valakinek a Diagnózis...
Üdv: Wyquin
Nézz a fantasyára, ott már ment egy ilyen eszmecsere a Hannibal kritika alatt.
Üdv Mindenkinek!
Sezlony
Figyelemmel kísértem a hozzászólások alakulását a fantasyán is, köszönöm. Sajnálatos módon, ott sem derült ki számomra olyasmi, ami valódi cáfolatnak tűnt volna.
Esetleg valami újabb szempont megvilágíthatná más oldalról is a problémát.
Üdv: Wyquin
Wyquin úr!
Egy ideje figyelemmel kísérem a vitát. Mindkét fél álláspontjában akad kifogásolnivaló.
Néhány napja úgy döntöttem, elolvasom a szóban forgó könyvet, Antal József Diagnózis című regényét. Az a benyomásom róla, hogy egyelőre nem tartozik a magyar próza legjobbjai közé; Móricz, Krúdy vagy Ottlik mércéjével nem mérhető. A szerkezete helyenként széteső, a cselekmény néhol nehezen követhető. Vannak azonban biztató jelek is benne: elsősorban a szerzői felelősségtudat, az alakformálás egyik-másik pontja, a regény filozófiai kapcsolódása terén. Sommásan nem intézhető el.
Mot pedig arról a gyatra munkáról, amit Ön kritikának nevez.
Én megbuktatom azt a hallgatót, akinek van pofája ilyen nyegle és semmitmondó írást beadni vagy közzétenni. Pontosan tudom, mikor történik az, hogy X és Y fél nappal a beadási határidő letelte előtt hozza össze a recenzióját a könyv elolvasása nélkül.
A maga Hannibal Lector nevű semmirekellő csatlósa megbukott, mert nem ismeri a könyv tartalmát. A fülszöveget bizonyára olvasta, ez látszik az alkotásán, de egyébként szokatlnul tájékozatlan. Idézni persze tud, gyors fellapozás után, de az idézet és a hozzáfűzött nyegle poénkodás között hiányzik az elemi logikai kapcsolat is. Kritika és megkritizált regény között nincs kohézió.
Vajon a derék tollnok inkább a főnöki utasítást tartotta szem előtt, mint a kritizálandó írás lelkiismeretes elolvasását?
Belenéztem a többi kritikába is, ripacskodó poénkodáson kívül nem sok egyebet láttam. Az őn kritikusai nem is ugatják a szakmát, a kritikához a tarka harkálynál is kevesebbet értenek.
Olyat is kerestem, amikor valakit dicsérnek, egyik-másik könyvbe bele is lapoztam. Az én ízlésemtől azok a negédesen édeskés mesterkélt finomkodások meglehetősen távol állanak, de biztos jók, ha az Ön bandája dicséri őket.
Az elmarasztalt könyveket feltétlenül el fogom olvasni, mert a ripők és dühödt kritikák, meg az időpontok láttán eleve megszervezettnek tűnő ordenáré hozzászólások felkeltették a figyelmemet irántuk.
Az a benyomásom Önről, Wyquin úr, hogy vagy gyengeelméjű, túl szenilis, vagy szellemi fogyatékos.
Mire nem kapott választ? Olvastam az eddigi hozzászólásokat.
Az Ön fenekét itt itt bíborvörösre szíjazták, Wyquin úr!
Mit akar még?
Úgy látom, többen is kifejtették, hogy a kritikája szánalmas, a könyv megítélésére alkalmatlan.
"Igazából ámulattal olvasom, hogy milyen könnyedén vagy képes átsiklani a saját érvelésed saját magadra vonatkozó részein anélkül, hogy a legcsekélyebb következménnyel is járna az, hogy ellentmondasz saját magadnak. Ez lenyűgöző."
Ez a kitétel Önre sokkal igazabb, Wyquin úr! A logikával és a világos állásponttal folytatott hősies, de reménytelen küzdelmében Ön látványosan alulmaradt, ideje levonnia a konzekvenciákat.
Először is: elégtételt kell szolgáltatnia a megsértett szerzőnek. vagy vissza kell vonnia annak Hannibal Dehogyislectornak a kritikáját, és íratni egy másikat, amely nem nélkülözi a szakmai tisztességet és a hozzáértést. A Diagnózist nyilván az is több pontbn el fogja marasztalni, de ez az élet rendje.
Ha a maga brancsában csupa monumentálisan tehetségtelen nyegle takonypóc dolgozik, ahogy én látom, keressen külső embert.
I. M.
adjunktus
Hát ez nagyon szar volt :D lol, az "elfogulatlan" sógorkoma/sértett lúzer mintapéldánya, még neki van képe "csatlósról" beszélni. Pártatlan olvasó, azám! Aki most hirtelenjében végigolvasta a kritikákat, hohó! Még bele is lapozgatott a könyvekbe, hiszen ott sorakoznak azok a polcon az aggyunktus úrnak, biza! Vagy ha nem, gyorsan elszaladt megvenni őket! Kilóg a lóláb, kispajtás, de méternyire ám! :D
Zs. Ny.
kazánkovács
Üdv Mindenkinek!
I.M.
Lenyűgöző érvelés volt. Hiányoltam a konkrétumokat és cáfolatokat a tekintélyelv mellől.
Esetleg a hátsóm emlegetése helyett lehetett volna erre koncentrálni.
Üdv: Wyquin
wyquin: ezt elfogadom, ez a véleményed. Nekem meg más a véleményem*. Egyáltalán nem akarlak semmiről meggyőzni, mert mindketten a regény és a kritika ismeretében alkotunk véleményt. Pusztán darkosiát emlékeztettem, hogy lehetséges más benyomást is kialakítani a regényről, mint ami a kritikában megjelenik, sőt, a kritikáról is lehet más véleményt alkotni, mint a kritikátlan egyetértés :).
Egyszerűen összefoglalva: számomra a kritika kissé egyoldalú. (És ez nem jelenti azt, hogy Hannibalnak máshogy kellett volna megírnia, mert szuverén döntése, hogy áll hozzá.) Lehet, hogy ő valóban nem látott benne pozitívumokat, amelyeket hasonló alapossággal kiszemlézhetett volna. (Bár a cikk alatti hozzászólásokban maga is említette, hogy "a rosszabb részeket emeltem ki főleg, tehát az egész könyvben sok az ezeknél jobb rész, ily módon mondhatjuk, hogy ennyire azért nem rossz az egész könyv".)
Ezzel jobban egyet tudok érteni, mint a kritikával.
*A fantasyás vitában Hannibal hozzászólásaiból nem derült ki számomra olyasmi, ami valódi cáfolatnak tűnt volna a gomez (azaz én) által felhozottakkal szemben. Na bumm.
Sezlony, gomezként is simán beazonosítható voltál. Amúgy szinte mindenben egyetértek veled.Fogjuk végre fel, hogy nincs abszolut igazság, a népek az ízlésviláguk mentén csoportosulnak. Ettől függ, hogy mire helyezi a kritikus a hangsúlyt. De azért jó, ha egyensúlyra törekszik.
ROTFL. Egy írás élvezetét a rosszabb (ennyire rossz!) részek, illetve logikai bakik simán tönkre tudják tenni, és arra késztetik a T. olvasót, hogy vágja a sarokba a könyvet, és kezdje el sajnálni a kiadott 2000+ HUF-ot.
Ami nem kevés pénz, pláne egy fiókkönyvért, adott esetben. S ennyi pénzből nem képesek alkalmazni valami szerkesztőt se, aki kigyomlálná a hülyeséget.
Ennek semmi köze az izléshez. Színtiszta minőségbeli kérdés.
amon: kissé elsiklottál a dolog kétoldalúsága mellett: "Egy írás élvezetét a rosszabb (ennyire rossz!) részek, illetve logikai bakik simán tönkre tudják tenni"
Egyrészt nem derül ki a krtitikából, hogy vannnak-e és melyek a jobb részek, amelyek ezt esetleg ellensúlyozzák, és ami miatt az ember nem adja fel az olvasást. Azt tudjuk, hogy a szerző a saját bevallása szerint is túlzott/egyoldalú volt.
Másrészt Hannibal élményét a rossz részek tönkretették. De nem biztos, hogy ez azt jelenti, mindenkiét tönkre fogják, mert Hannibal csak egy az olvasók közül.
Valaki a Star Warst is kedveli, pedig két percenként jajdulok föl, hogy mekkora logikátlan, átgondolatlan marhaság az egész.
Magyarán vagy azonosulsz látatlanban a kritikával, mert megbízol a szerzője ítéleteiben, vagy a regény elolvasásával saját véleményt alakítasz ki.
Az sem kizárt persze, hogy ez ugyanolyan, vagy még rosszabb lesz, mint Hannibál véleménye volt. Vagy jobb. Én csak azt mondom, a lehetőséget azért ne zárjuk ki, mert én még nem találkoztam a Nagy SF Megmondóval Akinek Minden Szava A Zigazság.
Kedves véleményalkotó olvasótársaim, és elsősorban kedves Wyquin!
Elhangzott egy kérdés, nagyjából az volt a lényege, hogy annak a faszinak, akinek tetszik a Diagnózis, vajon miért tetszik. Igaz, a kérdéssel nem én voltam megcímezve, de úgy érzem, egy-két gondolatot érdemes lenne nekem is megosztanom, remélem, nem baj. Úgy voltam vele, hogy amíg ez a kérdés nem hangzik el, nem szólok bele az itteni eszmecserébe.
Átfogó olvasmányélményt szerettem volna róla írni régebben a regényről; roppant kellemetlen, de határidős munkáim kétségbeejtő elmaradása miatt egyelőre befejezetlen maradt, itt viszont ki tudok emelni néhány dolgot, ami eddig tetszett a műben, és ami arra késztet, hogy várjam az olvasás folytatását.
1. Szeretem a testcserés dolgokat, H. G. Wells: Az ellopott test, Zsoldos P.: A feladat és R. Sheckley: Halhatatlanság Rt. (és temérdek másik lassan önismétlés-szinten, változó színvonalon megírt Sheckley-novella) kedvelt olvasmányaim közé tartoznak. Vagy akár az Acid House Irvine Welshtől, tényleg! Coco Bryce, hehehe.
Ez azt jelenti, hogy a miniemberes és az ősenberes sztorikhoz hasonlóan a testcserés történetekben sem zavar, ha máshol már találkoztam az ötlettel. Ebben a regényben viszont az volt a külön öröm, hogy én a kb. 120. oldalig, a golfjátékig nem is gyanítottam, hogy erre fog kimenni a játék! Meglepődtem, és ez jólesett! Öröm volt visszagondolni az előzőleg történtekre úgy, hogy összeállt a kép. Én ezt pl. pozitívumként értékelem majd, ha valaha megírom az olvasmányélményt végre.
2. Nagyon tetszett, ahogy az első könyv fejezetei az ébredéssel kezdődnek, egyfajta rendszerességet, Macao többé-kevésbé stabilnak mondható társadalmi helyzetének monoton kényelmét illusztrálva, a csütörtöki és pénteki napokon passzolva Macao egyre csapnivalóbb hangulatához vagy a szombati napon, amikor már mosolyogva hozzáteszi azt, hogy főorvos. Szerintem nagyon hatásos és találó fejezetkezdések voltak.
3. Tetszett Macao jellemének változása, azt el kell ismernem, hogy számomra kissé gyorsnak tűnt. Tetszett, hogy az író nem szégyellte, hogy magát keménynek mutató (és vélő) hőse mindezt főleg egy nő hatására éli meg.
4. Tetszettek a naplórészletek a második könyvben, tetszettek, ahogy szépen lassan képbe kerültem az olvasásukkor.
5. Tetszett, ahogy ebben a huszonhatodik századi világban apró, ám jellemző, hétköznapi, tehát az életszerűség megrajzolásához igenis szükséges jelenségek is bemutatásra kerültek (pl. a dzserk nevű zenei stílus néhány soros ismertetése ügyesen, nem tolakodóan elhelyezve a cselekményben, a „Terméketlenséget!” üdvözlő formula, itt kellene még sorolnom, de szerintem nem olvassa már senki a hozzászólásomat, mert mindenki utálja, ha egy komment kurva hosszú).
Bízom benne, hogy a regény hátralévő részében is találok sok olyan dolgot, ami pozitív véleményemet még jobban alátámaszthatja, s mivel nálam az olvasás nem kritikai célzattal, hanem szabadidős tevékenységként történik, ezeket az élményeket az összes lebeszélő ismertető sem veheti már el szerencsére tőlem.
További kellemes és kulturált beszélgetést kívánok.
KP
sezlony.
Azt hiszem, nem vagy képben a kritika működési mechanizmusával.
Arról van csupán szó, hogy adott egy kritikus, aki olvasgat, és élményeit megosztja emberekkel.
Az emberek is olvasgatnak, és találnak a kritikussal együtt olvasott könyveket.
Elolvassák a kritikáját róla.
Ha nagyrészt egyezik az adott könyvről (meg még további 1-2 könyvről), akkor felismerik, hogy amit a kritikus ír könyvekről általában, azt érdemes valamilyen súllyal figyelembe venni.
Ha meg nem egyezik, akkor nem veszik figyelembe, írhat a kritikus hideget-meleget, mindegy, mert a kritikus izlése nem közelít az olvasóéhoz.
Azok azonban, akik hasonló gondolatokat fogalmaznak meg, elkezdik olvasgatni a kritikus egyéb könyvekkel kapcsolatos írásait, és a megveszem-nemveszem döntés sarokkövei közé bekerül az adott kritikus(ok) véleménye is.
Nem pusztán egy szempont szerint dönt az ember, ennek maximum egy eleme lehet az, hogy mit ír a kritikus. Másik lehet pl, hogy ismert kiadó gondozásában jelenik-e meg? Miket adott ki előtte a kiadó, ha van, milyen volt a szerző előző műve, sőt, még az aktuális csillagállás is szerepet játszik a döntési folyamatban.
Mint mondtam, 2000+ HUF sok pénz. Az ember meg nem szórja csak úgy az ablakon. (Nem túl nagy tisztelet a kivételnek)
Szóval, ha egy könyvről a kritikus alapvetően megfelelő információkat közök a döntéshez, akkor az olvasó (amennyiben a döntésében a kritikus véleménye mérvadó), eldönti, hogy kell-e neki.
De sosem pusztán egy szempont szerint dől el, hogy megveszi-e valaki a könyved.
Másrészt ahhoz, hogy - akár HL - egy kritika ennyire befolyásolhassa a döntést az szükséges, hogy az olvasó véleménye (úgy általában) közelítsen a kritikuséhoz. Máskülönben miért is hallgatna rá? Ha eddig olyan könyveket húzott le, ami az olvasónak tetszik, nyilván nem neki ír a kritikus. (Ez fordítva is igaz, ha neki nem tetszőt magasztal a kritikus)
Ezért nem értem én Balfrász kirohanását a kritikák ellen. Nyilvánvaló egy a kritikusétól izlésben távol álló egyén nem fog adni arra a kritikára. Ilyen szempontból az 'elriasztott' olvasó hosszabb távon pozitív hatással bír, mert megóvja az olvasót egy számára rossz élménytől, és nem kezdi el hirdetni (legalábbis nem olyan vehemensen, mintha kifizette volna azt a 2000+HUF-ot, ami sokaknak havi zsebpénz!), hogy ez az író egy foshalom.
Akinek meg tetszik az adott író, annak írhatja az ember, hogy lángoló kereszten lenne a helye az adott írónak, akkor is megveszi (kis túlzással persze), ha üres lapokat adnak ki könyv gyanánt.
Az érdekes kérdés a bizonytalanabbak tábora. Azokat némiképpen befolyásolhatja az adott kritika, akik még nem ismerik a kritikus előző munkáit. Nos, ők, ha megveszik, akkor a későbbiekben eldöntik, hogy érdemes-e adni a kritikus szavára. Ha meg, nem, akkor megvesznek majd mást.
Azt kell látni, hogy a szerző ebből - értelemszerűen - ki van hagyva. S ez így jó. Ugyanis elfogult, és befolyásolni próbálja (teljesen természetes reakció) a kritikust, a weboldalt, ami megjelenteti a kritikát, s mindenkit, akinek véleménye van a műről (ó pardon, MŰről).
Azonban érdekes módon, vannak szerzők, akik állva képesek fogadni a kritikát, megköszönik szépen, és nem kezdenek "bosszúhadjáratba" (ami nonszensz, éppen a saját renoméjukat tapossák csatornatisztító gumicsizmában). No, ők azok, akik fejlődőképesek.
Bocs, kicsit szétszórt lett, remélem azért érthető, mit is akartam mondani. :D
Megjegyzés küldése