Az egyébként meglehetős színvonalasra sikerült (minusz 3D nonszenszek) Metagalaktika 9.5-et olvasom. (ha végzek, talán ismertető, de nem biztos, sok a remaladás) Szóval megakadt a szemem a Silverberg novellában e fordítói leleményen: "basszus".
Már régóta gondolkodom azon, hogy a fordításnak a jelenkori magyart vagy inkább a novella megírása korabeli magyart kellene-e tükrözni, de e térem még nem jutottam megegyezésre magammal. Így, annak boncolgatásától függetlenül, hogy a mai nyelvet mérgező tiniszleng elburjánzása jó vagy nem jó, erről a "basszusról" csak annyit: nem jó!
Nem jó, mert az eredetiben nyilvánvalóan a jó örek "fuck" szerepelhetett, ha szerepelt, nem valami PC változat, "fux", "fax", "fox" vagy ilyesmi. Az amerikai káromkodás-fantázia meglehetősen szegényes, nem mondanak le a jó öreg fuck ilyen-olyan nyelvtani alakjairól túl könnyen egy semmitmondó finomkodás kedvéért..
Amikor a "basszust" először hallottam (kb 2000 táján) felnőttek, diplomás, soxor PhD-s kollégáim kollegináim szájából, kissé elkerekedett a szemem. "Mi van?" gondoltam, "Szégyellünk tisztességesen káromkodni? Szégyelljük a bazmeget? Túl proli?" Szóval kényes ogregyomrom, bla, bla, bla...
Szóval, tisztelt fordítók! Hacsak nem tiniket fordítunk, kerüljük már ezt a finomkodó szahart! Annál is inkább, mert viszont a magyar káromkodás-fantázia igen gazdag.
Még egy nyelvtani/nyelvészeti gumicsont: mondhat az akadémia amit akar, ha egyszer elkúrták, akkor elkúrták. A mi nyelvünk jó sokáig gondosan ügyelt, hogy ne legyen különböző értelmű, azonos írásmódú szavak. Csak gondoljj a felszólító mód helyesírására! ennek fényében a barikád...
Más, csak azért, hogy demonstrációként szolgáljon az ostoba és rest, ámbár egészen kutyaszerűen (Berta, berni pásztor, szuka, hatéves, pl.) szolgalelkű olvasóra itt egy idézet Jud (Jud Lorin, Amon? whoever!) blogjából. Természetesen a Diagnózisra vonatkozik:
"Igen, szinte röhejes. Sajnálom, szegény Diagnózis írót, ha van egy kis érzékenység benne, és eljutott hozzá az rpg-s kritika,. most nagyon szégyelli magát. Én szégyellném. Égő ilyen xart kiadni az ember kezéből. (Csak a kritika alapján mondom ezt, nem találkoztam a könyvvel.)"
Igen, most mélységesen szégyellem magam. De nem azért természetesen.
Megint más:
A Bezerédi utcában, az ötös szám alatt, ferdén átellenben a Baglyos házzal áll Budapest talán legotrombább, minden harmóniát nélkülöző, és az indokolatlan asszimetriát kiválóan demonstráló háza, Herr Loos kedves kis bon mot-jának egyenes ági következménye.
Ha arra jársz, érdemes egy pillantást vetni rá és borzadni!
És, ha már ott vagy, csak egy sarok a Rákóczi úttól, megnézheted a Baglyos házat is. Messze nem tökéletes a felújítás, de akik eredetileg építették/építtették, élni akartak, nem csak lakni. Vannak még ilyen kincsek a rólam elnevezett városrészben.
A Pávás ház például a Fecske és Bérkocsis utcák sarkán. Sajnos kissé romos.
Az én városom
Az én városom most üres. Nélküled
a gravitáció is kiköltözött
belőle: a párolgó aszfalt fölött
súlytalanul lebegek. A szél vezet
a mocskos járdákon, s az ismerős
helyeken kezed után kapkod kezem,
ahogy, mint kisgyerek, elfeledkezem
nem vagy velem éppen. De olyan erős
az illúzió! Tenyeremben érzem
ujjaid, és zavartan tovább megyek,
újszülött-szemmel a falakat nézem,
és ismeretlen helyeket keresek
tíz körömmel kapaszkodásra készen,
hol hiányod hiányzik: pihenhetek.
Mivel szalmaözvegységem elmúlt, most sokáig nem lesz vers. Asszem. (balról: Hurrá!)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Na, hát most meg már itt vannak a bejegyzések. Gyorsan ide egy négybötűset nekem is! Az előbb nem létezett ezeket megtalálni...
Az említett (vizuális ötlettelenségről szóló) naplóbejegyzéshez annyit fűznék hozzá minden rosszindulat nélkül, hogy amennyiben a napló írója nem ugyanaz, mint aki itt azt a két borítós linket megjelentette, akkor az a bejegyzés pedig blogírói ötlettelenségről tanúskodik. Remélem, a blog tulajdonosa megbocsát nekem ezért, nála nem akartam kommentelni, hogy a szőrszálhasogatásommal csúfítsam a naplóját, szívesebben szólok hozzá kölyökorrszarvúakkal kapcsolatban :)
Na, megyek innen. Dógomvan.
Ja, a feedreaderem azóta is hallgat, mint a sír.
Furcsa bejegyzés a káromkodásról olyasvalakitől, aki szart meg a faszt is csak finomkodva képes leírni:-)
Drága Anonymus,
fel sem tételezem, hogy nem olvastál Jarryt! ("szahar!")
Az absza meg és afsz pedig elírások következményei, melyek baráti társaságban (Nekem is van olyan, pár varangy, gőte meg orvosi pióca, még szalamandra is!)tetszést arattak, és úgy maradtak. Ha úgy teszik, modorosságok. Ezek a blogon, fórumokon, mintegy névjegyek, de - mivel nem olvasol tőlem te sem, gondolom ezt nem tudod - irodalmi szövegben sohasem finomkodtam.
Másrészről, számomra a mindennapi társalságban bizony nem a káromkodás a meghatározó.
Ha kell káromkodom -egyenesen-, de inkább mellőzöm.
A post irodalmi szövegről szól. Felőlem mindenki úgy basszusozik saját köreiben, ahogy akar. Legfenebb nem figyelek rá.
Megjegyzés küldése