Csodaidők

Megkaptam a Csodaidőket, és ebből az alkalomból, egy örvendetest hírt is kell közölnöm a fantasztikum rajongóival.

Warnírung!
Mielőtt folytatnám, közölnöm kell, hogy az itt következőkben senki NE keressen iróniát, egészen komolyan írom, amit írok!

Szóval, a hónap elején a nagy tudású Alexandrás eladó taknyos azért nem találta a könyvet, mert a szórakoztató irodalomnál kerestem.
Nos, és ez első önálló regénytől igen örvendetes, a Csodaidők, legalábbis a Dob utca sarkán álló könyvpalotában, nem az első emeleti karanténban, hanem a második emeleten, a szépirodalomnál, ott is a világirodalmi részen található.

Ha valamennyire is érdekelne, hogy én viszont hol vagyok, most sárgulnom kellene az irigységtől. Mivel szerencsére nem érdekel, így csak örülök. Nem hiszem, hogy a jég tört volna meg, de jólesik azt hinni.

Recenzió egylőre nem várható, mert nagy a lemaradás, és abból is csak kettő kerül fel ma:

Iain M. Banks - Emlékezz Phlebasra (Consider Phlebas)
Christopher Moore – Biff evangéliuma

A moderálásra visszatérve, ha nem lettem volna világos, egy hozzászólásban kedélyes zsidózás forgott fönn, melyet annak ellenére, hogy nem ellenem irányult, rendje és módja szerint megszüntettem. És meg is fogok.

Örvendetes, hogy a nicknevek okozta káosz tisztult némiképp, Ámon (Fejér Sándor, rpg.hu) tehát nem Jud Lorin (Lőrinczy Judit, rpg.hu, Delta Műhely), nem is ismerik egymást, mindössze szeretnek vállvetve valótlanságokat hinteni.
Egyszer talán azt is megérjük, hogy mindenki szépen bemutatkozik, mint egy valahai, működő és emberi világban. Bár erre kevés az esély.
Ha a másik tábor tagjainak személye nem is érdekel, azoké viszont igen, akit a fentebb ízlésű urak és hölgyek prosztanyálazóknak neveznek. Mivel minden barátom és ismerősöm (különösen a békák, gőték és orvosi piócák) kifejezetten tartózkodik az ilyesmitől, tudván, hogy felsebzett végbéllel nehéz az élet (legalábbis kellemetlen) még egy ogrénak is, ezek a személyek csakis általam ismeretlenek lehetnek. (Zsidózó embertársunk is. Shalom!) Ismeretlenül is tehát, a nevükben megkérem a fentebb stílű, erkölcsű és ízlésű vendégsereget, hogy tartózkodjon az ilyes jelzőktől.
Tudom, hogy szartok rá, de azért kösz!