Pandabú

Még nem ért Magyarországra Xiang Xiang halálhíre.
Egyrészről a konzervacionisták csődje, az átgondolatlanság és a tudatlan magabiztosság szimbóluma. Ezt elolvashatod a hírből. Különösen figyelj arra, hogyan pusztult el tulajdonképpen a maci.

Amit nem, és aki még nem látott eleven pandát, az nehezen tudja elképzelni azt, hogy ezek a szerencsétlenek állatok nem egyszerűen csak az emberi beavatkozás miatt állnak a kihalás szélén. Ha nem jön az ember ezek a kifürdetve (természetes körülmények között a fehér valójában mocskossárga) az optikailag igen teszetős és messziről igazán kedves állatok jobban túlspecializáltak, szellemileg elkorcsosultak (beltenyészet?) és kevésbé alkalmasak a túlélésre, mint a gepárdok (nehezemre esik ezt mondani egy macskáról).

Az itteni állatkerben él egy pandacsalád. Papa, mama, fiúgyerek. Ha ezeket öt év gyakorlás után tennék ki egyedül, minden konkurencia nélkül a természtebe, egyedül talán a mama élné túl. Egy kicsivel. A papa mozgáskultúrája egészen egyedülálló: egy hótrészeg, sokizületi gyulladásos, súlyosan elhízott valakié. Úgy esett le a fáról, egy derékvasaűtag vízszintes ágról, kb. egy méter magasból, mint az érett barack, és alig tudott feltápászkodni utána. A fiút egyévesen láttuk. Még tudott fára mászni, de arra képtelen volt, hogy eldöntse, melyik ág túl vékony már neki...

Szóval, a pandák talán megköszönhetik, hogy megmentjük őket a kihalástól...

Vannak más fajok, amelyeket valóban mi pusztítunk ki, pedig önmagukban vidáman túlélnének. Sőt! Ha Brin első Uplift trilógiája lefordítódott volna, mindenki tudná, miről beszélek...

Róluk. Figyeld a képet! A haj vonalát... It's receding like mine... Damn years!