Csak elgondolkodom, hogy mekkora bátorság (maradjunk ennyiben), kell ahhoz, hogy valaki a science fictionról és az irodalomról tegyen "magvas" és megfellebbezhetetlen kijelentéseket, kioktasson, minősítsen negatívan nyilvánvalóan olvasott személyeket, miközben maga is bevallja, hogy a sci-fiben, de főleg az egész irodalomban az olvasottsága enyhén szólva szegényes.
Ilyenkor szívet melengető érzés, hogy nem veszek részt már ilyen lunatikus "vitákban".
Az, hogy valaki a cyberpunk szerzők belterjes, gimnazista/főiskolai szintű humorát stílusbravúrnak minősítse, talán még csak nem is bátorság.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
6 megjegyzés:
Erre a fórumra én is állandóan berágok (gondolom, ugyanarról beszélünk), eleve már a címe is egy ökörség, de én vagyok a tinó, hogy néha még hozzá is szólok.
Tegnap én az indulat tudatszűkítő hatása alatt ki is vettem a pipát a jelölőnégyzetből, hát nem hiányzik ez nekem.
Watson maga lassan a bölcsesség olyan szintjét éri el, ahová nem áll módomban követni. :-)))
A cím egyáltalán nem ökörség - a reakciók azok. Talán mert nem azok válaszolnak rá, akiknek a kérdés szól. De arra nincs sok remény, hogy ez a kérdés valaha is eléri az irodalom hangadóit. Magyarhonban legalábbis.
Máshol lassan eléri. Az egyik szépirodalmi kiadó SZÉPIRODALMI pályázatot írt ki sci-fi novellákra, a másik szépirodalmi kiadó scifi, fantasy és cyberpunk tanulmánykötetet jelentetett meg a Könyvnapokra. Talán az ökörségnek is része volt ebben.
Ne sértődj meg, drága szenk!
Megkaptad te már az elején, hogy "unalmas provokátor vagy"!
Az "ökör", mert aki ökörséget csinál, per definitionem ökör, sokkal szelídebb jelző.
És, ha Szlovákiában ilyentén változnak a dolgok, egy olyan ökör behatására, mint te, én szeretem azt az ökröt. (nem úgy, cúnya!)
Magyarországon viszont tavaly Sárdi tanárnő kurzusa, az egyetlen magyar humaniórákban tartott sci-fi kurzus, is veszélybe került.
Kedves Szenk!
Mivel itt lett leírva az az ominózus kifejezés, úgy érzem, az a legjobb, ha e helyütt szaggatom rojtosra a szakállamat.
Szégyellem magam az elhamarkodott kijelentésem miatt; annyi történt, hogy néhány alkalommal hozzászóltam abban a fórumban, általában azért, hogy mások agyvérzését egy-két baráti, bátorító, lelkesítő szóval megpróbáljam megakadályozni, mert sokszor úgy éreztem, fölöslegesen idegeskednek, csakhogy válaszként több ízben a témába nem vágó megközelítésben minősítették a soraimat, nekem pedig a sokadik alkalom után eldurrant az agyam, és úgy látom, a tehetetlen vagdalkozásban olyanokat találtam el, akik nem érdemelték volna meg. Kérlek, ne haragudj: természetesen nem „ökörség” a téma, ahogyan a téma felvetője sem szolgált rá az „ökör” jelzőre. Bocsánatot kérek.
Kollárik Péter
Nincs harag, kedves Péter.
Megjegyzés küldése