"szinte látom, ahogy küzd a belső késztetéssel, hogy beleüvöltse a netbe: "nem volt objektív" "
Nem küzdök, "édesem", kimondom: nem volt objektív. Nem is lehetett.
Rorimackkal és kedves barátaival a Solarián ugyanis többször (sokszor) durván összekülönböztünk. Nem voltam ugyanis mindent szentírásnak elfogadni, melyet ez a kedves kis társaság állított.
Namost, ilyenkor még rorimacknál nagyobb formátumú, nagyvonalúbb és érettebb szellemek is bajba kerülnek az objektivitással.
"Illenők megtanulni, hogy kritika olvastán a szerző bólint és megköszön."
A kritikát, azt megköszöni az ember, az ostoba gúnyt, és a személyeskedő fröcsögést azt nem.
A gúnyra, tudjuk Engelstől, Lenintől, vagy ha máshonnan nem, az óvodából, ugyanis csak háromféle válasz létezik a kigúnyolt részéről:
1. visszagúnyol, és még nevetségesebbé teszi magát, mivel a gúnyolók helyzeti előnyben vannak.
2. fizikai erőszakot alkalmaz.
3. nem vesz róla tudomást.
De megköszönni, azt barátom, nem szabad.
Könyvet nem magyarázunk, viszont a "kritikában" elhangoztak olyasféle kitételelek, melyek személyemet valamiféle hímsoviniszta állatnak próbálják beállítani. Tehát: a történet, a főszereplő világa, vele együtt, ab ovo hímsoviniszta, mint ahogy más dolgok a könyvben viszont nősoviniszták. És a végén a főszereplő, aki nem én vagyok, eljut oda, hogy nem ért egyet egyik szélsőséggel sem. A női editorokat alkalmazó kiadók (mint olyanok ab ovo valószínűleg a női egyenjogúság felkent papnői) ebből valószínűleg csak a hímsovinizmusig jutottak el. Ezt sajnálom.
És most egy jó tanács:
Illenők megtanulni, hogy ne próbáljunk olyan ember pszichéjéről messzemenő következtetéseket levonni, akivel soha egy szót nem váltottunk, akit még csak nem is láttunk.
Ugye, édeseim?
Nem küzdök, "édesem", kimondom: nem volt objektív. Nem is lehetett.
Rorimackkal és kedves barátaival a Solarián ugyanis többször (sokszor) durván összekülönböztünk. Nem voltam ugyanis mindent szentírásnak elfogadni, melyet ez a kedves kis társaság állított.
Namost, ilyenkor még rorimacknál nagyobb formátumú, nagyvonalúbb és érettebb szellemek is bajba kerülnek az objektivitással.
hattyúhalála szerző
"Illenők megtanulni, hogy kritika olvastán a szerző bólint és megköszön."
A kritikát, azt megköszöni az ember, az ostoba gúnyt, és a személyeskedő fröcsögést azt nem.
A gúnyra, tudjuk Engelstől, Lenintől, vagy ha máshonnan nem, az óvodából, ugyanis csak háromféle válasz létezik a kigúnyolt részéről:
1. visszagúnyol, és még nevetségesebbé teszi magát, mivel a gúnyolók helyzeti előnyben vannak.
2. fizikai erőszakot alkalmaz.
3. nem vesz róla tudomást.
De megköszönni, azt barátom, nem szabad.
Könyvet nem magyarázunk, viszont a "kritikában" elhangoztak olyasféle kitételelek, melyek személyemet valamiféle hímsoviniszta állatnak próbálják beállítani. Tehát: a történet, a főszereplő világa, vele együtt, ab ovo hímsoviniszta, mint ahogy más dolgok a könyvben viszont nősoviniszták. És a végén a főszereplő, aki nem én vagyok, eljut oda, hogy nem ért egyet egyik szélsőséggel sem. A női editorokat alkalmazó kiadók (mint olyanok ab ovo valószínűleg a női egyenjogúság felkent papnői) ebből valószínűleg csak a hímsovinizmusig jutottak el. Ezt sajnálom.
És most egy jó tanács:
Illenők megtanulni, hogy ne próbáljunk olyan ember pszichéjéről messzemenő következtetéseket levonni, akivel soha egy szót nem váltottunk, akit még csak nem is láttunk.
Ugye, édeseim?
13 megjegyzés:
1. Rorimack kiadónktól független személy, a szájába kritikát nem adtam. Van véleménye.Ennyi.
2. Azt hittem, nem fog gondot okozni, hogy ne kapcsolj össze automatikusan minden negatív kritikát a szerkesztőnőket alkalmazó kiadókkal. (A pontosság kedvéért kiadónknál a nemek aránya a férfiak javára dől el.)
3. A döntésemben nyáron véletlenül sem játszott szerepet az, milyen világnézeteket ütköztetsz a könyvedben - kizárólag szakmai, pénzügyi és szervezési megfontolások léteztek. Tudom, hogy minden esetben rosszul esik az elutasítás - sajnos, ez elkerülhetetlen -, de az írók többsége képes feldolgozni.
4. Ha továbbra is kiszerkesztesz minden hozzászólást, amelyben pontosítom ámokfutásodat, az oda fog vezetni, hogy ott pontosítok, ahol nem tudsz moderálni. Folytathatunk úgy is párbeszédet, csak az nem lesz olyan elegáns.
Bocsánat, de szeritem a gúnyra lehet másképp is reagálni. Igen, meg is lehet köszönni. Hány embert gúnyolnak ki mindenféle műsorokban, és nem azért mert utálják az adott embert, vagy mert ártani akarnak neki, hanem csupán azért, mert szerintük az adott cselekedete/mondata erre alkalmas. És nem mindenki sértődik ezen meg, méghozzá helyesen.
ui.:partvonalról vagyok, mert nem tartozom semmilyen csoportosuláshoz, amik itt ütköznének...
m_
Engem igazából az zavar, de nagyon, hogy te ennél sokkal durvábban, sértőbben és megalázóbban szoktál írásművekről nyilatkozni, és most mégis sírsz. Pedig a pofont nem csak adni, de állni is tudni kell, és amennyiben neked szabad úgy nyilatkozni írásokról és emberekről, ahogy akár csak itt, a blogodban teszed, akkor igazán nem kellene tiltakoznod, ha téged is megtalál egy-egy élesebb megjegyzés.
Egyébként a "Chí" magyar átírásáról csak annyit, hogy vagy angolul írod át (abban pedig én még nem figyeltem meg hosszú í-t), vagy magyarul, akkor pedig milyen hang az a "ch", és mióta tulajdonnév, hogy nagybetűvel írjuk?
Természetesen mondhatod erre azt, hogy de hát mit érdekel téged az én véleményem, én mindenféle általad nem kedvelt emberekkel kölcsönösen össze vagyok linkelve, másokkal dolgoztam már együtt, megint másokkal pedig kötetlen sörözésekbe merülök néha - de általában még a negatív véleményt is érdemes megfontolás tárgyává tenni, megvizsgálni, hogy van-e benne igazság... és legalább valami morzsácska akadni szokott, amiből tanulhat az ember.
Az 'illenők megköszönni' szerzőjeként kérlek 3+1 dologra:
1. Ha idézel, jelöld meg a forrást.
2. Ott vitázz, ahol a vitaindítás leledzik.
3. Fogadd meg a tanácsot, mert éppen ártasz magadnak.
+1. Kaptam már én is hideget, sőt, gyalázkodóbbat is könyvem kapcsán, mégsem kezdtem férfihisztit. Szvsz. jobban jöttem ki a dologból, mint ahogy te fogsz ebből.
mg-b
A hölgyek urak megtalálták azt az egy szót, amivel igazán rám lehet hozni a frászt: hiszti. Tessék mán definiálni, hogy mi az, és megmutatni, hogy az idevágó két postban mi a "hiszti"?
A gúnyolódást tudomásom szerint a világtörténelemben egyetlen ember volt képes megköszönni, Jézus, és lám, ő is hogy végezte.
tapsi, ha mutatsz egyetlen olyan írást a Solarián, amelyet személyeskedve, az író iránt érzett ellenszenvtől vezetve bíráltam meg, gúnyoltam ki, akkor vendégem vagy egy hatos rekesz Heinekenre vagy akármilyen sört is iszol. (Júnusban beváltható) Má dolog pofont és más dolog tökönrúgást kiállni, ha érezted már valaha a különbséget.
A Csí-re, ha jól emlékszem már válaszoltam. Az én szememnek a Csí a Fekete István könyv miatt elfogathatalan, ezért választottam erre a félre a vegyes írásmódot. A Tai-ba bekerült há miatt elnézést. A második kiadásba már nem kerül így be. Egyébként mindkét tag nagybetűs.
jjs. 1. ha az idézet megjelölése majd máshol is standard lesz, no majd akkor én is megjelölöm. Egyébként aki nem egészen hülye, a két postból elég könnyek rájön, hogy honnan való.
2.Nem óhajtok vitázni a könyvről sem itt, sem máshol. Különösen nem olyan helyen ahol egész falkányi ember röhög és szellemeskedik máris óvodás módján az én számlámra. Ennyire azért nem vagyok hülye. Vitáról egyébként sincsen szó akkor, ha csak az egyik fél álláspontja artikulálódik, megsokszorozva. Különösen úgy, hogy a hozzászólók nagyobb része nem is olvasta a vita és a kritika tárgyául szolgáló könyvet.
3.Erről fogalmam sincs, mivel nem tudom, hogy ki vagy, mit írtál, ki mit mondott rólad, hogyan reagáltál. Nem lógok naphosszat minden magyar SF site-on. A kicsinyes személyeskedés viszont nem kritika, és nem tolerálható/ tolerálandó.
balfrász:
"1. ha az idézet megjelölése majd máshol is standard lesz, no majd akkor én is megjelölöm"
Vö.: Az ember nem azért viselkedik úriemberként, mert a többiek úriemberként viselkednek, hanem mert volt gyerekszobája.
Szerintem jelöld.
"2.Nem óhajtok vitázni a könyvről sem itt, sem máshol."
A kritikával vitatkozol, ami szerzőtől nem elegáns, ráadásul nem a kritika alatt, ahol a kommentjeidnek helye lenne.
Persze mondhatod, hogy te csak tettél egy megjegyzést a blogodban, de helyesebb lett volna a füzetnaplódba írni, amit csak te olvasol, mert a neten ez már nyilvános vita.
"3.Erről fogalmam sincs, mivel nem tudom, hogy ki vagy, mit írtál, ki mit mondott rólad, hogyan reagáltál."
Talán itt a lényeg: én sem tudtam, hogy te ki vagy, de a mostaniak kapcsán kialakul bennem egy kép, ami nem biztos, hogy végül pozitív lesz.
"A kicsinyes személyeskedés viszont nem kritika, és nem tolerálható/ tolerálandó."
Értelmes ember látja, mikor jöhet ki jól, és mikor rosszul egy helyzetből. Előre láthattad volna, hogy a kritika kritizálásából nem jöhetsz ki jól, mert aki nem olvasta a könyvet, az hisztit lát a kommentjeidben.
No meg értelmes ember azzal, akit hülyének tart, nem vitatkozik, ugye.
mg-b
jjs
Veled vitatkozom, mert van miről. A tanácsokat pedig köszönöm.
1.Amíg megvolt ez a kurva blog egészében, mindig megjelöltem a forrást, nem a gyerekszoba miatt, hanem mert kutóként így szoktam meg. De már mondtam, két post után csak a hülyének nem egyértelmű, hogy honnan az idézet.
2. Ha észrevetted volna, nem vitattam a "kritikának" egyetlen a szövegre vonatkozó kitételét sem. "Mindössze" az objektivitását. Írtam pár szót a Rohamról, amíg megvolt ennek szarnak az eredetije, de, mint jeleztem, a képregények témáját nem is érintettem, mivel - bevallom - nem hiszem, hogy képes lennék lennék elfogulatlanul írni rorimack képregényírói teljesítményéről. Ami után egy kritika nem lenne fair sem vele szemben (amit leszarnék), de főleg nem lenne fair a szerzőtársaival szemben. A kritika addig kritika, amíg objektív. Azon túl nem más, mint személyeskedés és fröcsögés.
Amelyet viszont nem tűrök el. Igaz, nem is viszonzok.
Ha úgy teszik, én nem vagyok értelmes, mert kijelentem, hogy ez a gyakorlat nem helyes és kurvára nem érdekel, hogy hogy jövök ki ebből. Azok szemében, aki eddig is "az a valami"-ként hivatkoztak rám a blogjukban, semmi sem fog változni. Azzal viszont, hogy egy húsz egynéhány emberből álló baráti társaság próbálja tematizálni, meghatározni az egész hazai fantasztikus közvéleményt, minden témát, ha úgy teszik, az írói karrierem árán is szembemegyek.
4. Te is használtad a "hiszti" szót. Ez valamiképpen a végső fegyver lett ezekben a vitákban, ha már érvek nem kerülnek elő. Definiáld, kérlek, hogy ez miben áll általában, és konkrétan ebben az esetben - csak azért hogy okosabb legyek.
balfrász:
Induljunk a 'hiszti' pontosításától, aztán kitérek a többire is.
Első vonatkozó postodban ezt írtad:
"1. A szerző rorimack.
2. Aki Magyarországon sci-fit akar megjelenetetni, az ne rúgja össze a port nagyhatalmú sündisznócskával.
3. Kritikát, könyvismertetést nem dühből és elfogultságból ír az ember.
4. Vagy figyelmesebben kellene olvasni, vagy nem szándékosan meghamisítani a tartalmat, amelyről beszámolunk.
5. Képregénnyel foglakozó embernek illene tudni a békaperspektíváról, a perspektivikus torzulásról, ilyesmikről."
Magyarul:
'A szerző, rorimack (így, kisbetűsen), láthatóan a saját szakterületéhez sem ért, dühből és elfogultságból írta a kritikát, továbbá vagy nem olvasott figyelmesen, vagy szándékosan meghamisította a tartalmat. Mindezt pedig nyilván azért tette, mert korábban volt némi ellentét közöttünk, és ő nagyhatalmú sündisznócskának érezve magát így tudott a legjobban visszavágni.'
Ez szerintem hiszti a javából, ami semmi másra, csak személyeskedésre alapoz.
Szerintem érdemesebb lett volna, ha megjelölöd azokat a részleteket, ahol Rorimack szerinted torzított a regényed tartalmán* stb.
A kritikus személyéről írni mindenképpen hiba.
*(És nem úgy, mint később a férfisovinizmus kapcsán megjegyezted, mert a kritikából ezt pl. nem tudtam kiolvasni, látni véltem ellenben egy tipikusan machó főhőst, amire millió példa van az irodalomban, so what?)
"Azzal viszont, hogy egy húsz egynéhány emberből álló baráti társaság próbálja tematizálni, meghatározni az egész hazai fantasztikus közvéleményt, minden témát, ha úgy teszik, az írói karrierem árán is szembemegyek."
Megnézném azt a fantasztikus közvéleményt, amit az rpg.hu vadfalkája (velem együtt?) tematizálni tud. Az rpg.hu ugyan egy nagyon látogatott portál, de személyes tapasztalataim alapján úgy látom, hogy a hangadó kisebbség véleménye általában nem esik egybe a közvélekedéssel. (Bár részemről többnyire a kisebbséggel értek egyet.)
"A kritika addig kritika, amíg objektív. Azon túl nem más, mint személyeskedés és fröcsögés.
Amelyet viszont nem tűrök el. Igaz, nem is viszonzok."
Azt ugye látjuk, hogy viszonoztad: lásd fent. Az objektív kritika kapcsán pedig érdemes szem előtt tartani, hogy _te magad_ hiába hangoztatod, hogy Rorimack elfogult _veled szemben_, ezt _neked_, mint az érintett szerzőnek senki ismeretlen nem fogja kapásból elhinni.
Ugyancsak személyes tapasztalat: ha a könyv jó, úgyis lesznek olyanok, akik - úgymond - megvédik majd.
Szóval szerintem valahogy így.
mg-b
robin
csalódnék szemeim által, hogy valahol rajtad kívül más is
leírta, akár még célzott is volna arra, hogy rorimack ezt a
"kritikát" a te kérésedre írta?
Én már rég feldolgoztam az elutasítást (szarom rá, hogy pontos
legyek) úgy tűnik te vagy az, aki ezt minden alkalommal érvként
ráncigálja elő. Ha már confidental, az elutasítás a te
döntésed volt, s te, ha jól tudom, nő vagy. Hogy az elutasítás
okaként így, utólag, jegyzőkönyvek híján mit hozol fel, nem
támogat és nem cáfol semmit.
Sohasem moderáltam ezt a blogot, sajnos a régi verzióban a
kommentek egyszerűen nem jelentek meg valami beállítási malőr
következtében, de amint látod, ez nincs így az újban. Szóval
pontosítsál csak nyugodtan, itt, vagy máshol, meleg, baráti körben, ott úgyis per definitionem neked van igazad. Viszont a mi kis vitánk
minden részlete előkereshető a Solaria archívumában, és azt
egyelőre nem áll módodban "pontosítani".
Ámokfutás 1.
Kérlek, ha van bátorságod, tisztázd itt, vagy akárhol, meleg,
baráti körben, hogy miben is áll ez az ámokfutás, mert anélkül
csak puszta, ámbár tetszetős szómágia.
Ámokfutás 2.
Az én "ámokfutásom", akármi is az, mindeddig saját, senkit sem érdeklő
lapjaimra korlátozódott, míg a ti véleményeitektől hangos a
magyar fantasztikum minden internetes fóruma.
Ámokfutás 3.
Veletek ellentétben az én "ámokfutásom", akármi is az, senkit sem próbált/próbál diszkreditálni, sem személyében, sem szakmailag.
Ámokfutás 4.
Ha egyvalaki mozdul egy csoport ellenében, az a csoport
szemében minden bizonnyal ámokfutás. Azt viszont vedd/vegyétek
figyelembe, hogy a magyar fantasztikum nem kizárólag az endless.hu és a Roham magazin szerzőiből, az általatok benépesített írókörök tagjaiból, és annak a kiadónak a szerzőiből, munkatársaiból áll, melynek szerkesztője vagy . Attól,
hogy ti vagytok a leghangosabbak, még létezik más vélemény,
nézőpont is. Nemcsak az enyém.
Balfrász:
Előfordulhat, hogy félreértettem a következő bekezdés sugallatát, ez esetben elnézést:
"Könyvet nem magyarázunk, viszont a "kritikában" elhangoztak olyasféle kitételelek, melyek személyemet valamiféle hímsoviniszta állatnak próbálják beállítani. Tehát: a történet, a főszereplő világa, vele együtt, ab ovo hímsoviniszta, mint ahogy más dolgok a könyvben viszont nősoviniszták. És a végén a főszereplő, aki nem én vagyok, eljut oda, hogy nem ért egyet egyik szélsőséggel sem. A női editorokat alkalmazó kiadók (mint olyanok ab ovo valószínűleg a női egyenjogúság felkent papnői) ebből valószínűleg csak a hímsovinizmusig jutottak el."
Ha valóban nem akarod, hogy az első és utolsó mondat alanyait az olvasó összekeverje, pontosítani érdemes, ellenkező esetben a háttér ismerete nélkül automatikusan azonosnak fogja venni a homályos fogalmazás miatt.
Ámokfutásnak nevezem a következő, általánosító postokat, amelyek hangvételét nem igazán tudom hova tenni:
http://64.233.183.104/search?q=cache:UVNB3KFtUz8J:balfrasz.blogspot.com/2006_11_01_balfrasz_archive.html+balfrasz+blogspot&hl=hu&gl=hu&ct=clnk&cd=44
- Don't disturb our circles! (Ezt próbáltam anno egy tizenöt fős szerzőlistával megcáfolni, ami sajnos nem ment át) - állítsuk amúgy ezt szembe a "Goodwill and other mischiefs"-ben ecsetelt hitelrontás-definícióval
- Forever old (amin nem sokat szépít az azt követő, jóval visszafogottabb "The Truth is Out There")
Ámokfutás, mert:
- nem gondoltad át, mit írsz le
- nem nézted, ki mindenkinek osztasz ki sallert, miközben valaki(k) ellen hadakozol
- nem láttad be utólag sem, hogy nem ez volt a legelegánsabb módja a véleményed kifejtésének
Hozzáteszem: az ámokfutáshoz jogod van. Különösen a saját blogodon. Nem szükséges visszafognod magadat, a véleményedet megmásítanod, díszpapírba csomagolnod a féltéglát. Tényleg nem. Ettől függetlenül a visszafogott kritikafogadás kedvező képet alakíthat ki az íróról - az teljesen tőled függ, hogy ezt a taktikát követed-e vagy sem.
Az is lehet, hogy mindez nem ámokfutás, csak annak tűnik felületes olvasásra.
Amennyiben viszont nem az elutasítás fáj, akkor kérlek, világosíts fel, mi volt az a másik sérelem, ami miatt állandóan előkerülök - nevesítve vagy név nélkül -, és ami miatt három helyen is utalást teszel a könyved utószavában rám és kollégáimra. Kezd kicsit zavaróvá válni a figyelem. Köszönöm.
És mivel nem tudom, a google cache meddig őrzi ezeket, és te amúgy is sajnáltad, hogy eltűnt az archívumod, idemásolom:
"Don't disturb our circles!"
Olvasom Odo esszéjétés valami hiányérzet fog el. Mi is? Ja, a művek hiányoznak! Tényleg, emberek több tucatjával indulnak neki egy ilyen ambíciózus valaminek, képzik magukat, elemzik a cuccaikat, egymás cuccait, erre Csillán kívül az egész stockból nincs más publikáló író? He? (Internet nem számít, haggyá má'!)
Sto eto?
Üldözési mániás vénember vagyok, és kénszagot szimatolok: csak nem a valahai SF klubok mintájára kezdtek működni a jóemberek? Külső kontroll nélkül... Mert akkor bizony a lokális maximum hamar elveszi a kedvét minden ellenlábasnak nemcsak az írástól, de az élettül es...
posted by balfrász at 6:23 PM 0 comments
Forever old...
Kár megöregedni. Bár mindenki megfog (a jó francba, három év külföld után már bizonytalan vagyok az igeragozásban, ó absza meg!), és paradox módon ezek a gerinctelen, gyalázkodó taknyosok még hamarabb meg fogják tapasztalni ezt, mint az én generációm...
Vén vagyok, hetek, hónapok kellenek már az összefüggések átlátásához. És készen sem kapom őket az iskolában.
Holly crap!
Most például már kapisgálom, hogyan működik ez a blogvilág. Ezek a mindenféle önjelölt zsenik egymásnak, a baráti körüknek irogatnak, és fürödnek abban a kétes, de nyilván selymes dicsőségben, melyet a baráti kör elismerése jelent. Ökörkör.
Vagy a másik véglet, az ellenségnek írnak, és fürödenek abban a kétes, de nyilvánvalóan édes örömben, amelyet az elenség provokációkra adott válasza jelent. Ökörkör a köbön...
És mindezt egy közemegegyezés virtuális névtelenségében, melyben rég tudja mindenki, hogy ki kicsoda... Hát nem röhej?
Ezek a köröcskék úgy működnek, mint az átkos sci-fi klubjai! Vagyis rosszabb: kiadók köré szövődve... A blogbejegyzések és partnerlisták árulkodók. Most már egyáltalán nem csodálkozom a koncentrált támadásokon sem: az efajta baráti körök nagyon hatékonyak az ellenfelek legyalázásában...
Régimódian naív voltam, bevallom. Annyira utáltam ezt az egész blogosdit, hogy nem vettem róla tudomást... Most még jobban utálom.
Micsoda szörcsögő, cuppogó, nyálas, kollektív virtuális faszverés, felláció és cunilingus, szado-mazo klub! Woody Allen szerint ilyenkor egy dologra kell vigyázni: hogy ki ne maradjunk belőle!
De ebbe a virtuális változatba sohasem szálltam be... Valahogy nem az igazi. Talán nem is kell. Hiszen remek médium, ha nem a fenti módon működtetjük.
Well, a baráti köröm nem létezik, az ellenségeim meg jobb szeretnek névtelenségben meghúzódva célozgatni, és cinkosan összekacsintani cimboráikkal, tehát a provokációkra nekem sem kell válaszolni. Ha néven nevezném, letagadná, még a pofámba is röhögne...
Azt érnénk meg egyszer, legalább a gyerekeim, hogy Iszapsztánban egyszer valaki kiáll a véleménye mellett! De erre egyre kisebb az esély. Imádom azt a világot, ami felé haladunk...
posted by balfrász at 1:24 AM 0 comments
"The Truth Is Out There"
Mindig.
Sohasem az én oldalamon. Mármint nem veritas, hanem justas értelmében. Még a barát is igyekszik lebeszélni arról, hogy belebonyolódjak ebbe a fura vitába, melyben látszólag két független szálon mennek a bejegyzések, de amelyek időzítéseiből meglehetős nyilvánvaló, mire is megy ki az egész.
Well, van pár ok, ami miatt ezt, mármint a nem belebonyolódást, nem áll módomban megtenni:
Puszta önvédelem, az író és olvasó önvédelme. Van egy kör (1) Magyarországon, mely a fantasztikum témáival kapcsolatos szinte valmennyi helyen ott van, és formálja a közvéleményt és közízlést. Mert ezek szorgos munkával, nagy ismétlési számmal ugyanúgy formázhatók, mint az emberi test. Mivel pedig az én véleményem és ízlésem nagyon sok esetben nem egyezik ezen csoportéval, a végén még közönség és olvasnivaló nélkül maradnék...
Abból amakacs fajtából való vagyok, aki nem tűri az igazságtalanságot és az unfair játékot.
A köz, jellegéből adódóan kurta memóriával rendelkezik, és általában annak hisz, aki többet és főleg utoljára mond valamit.
Tudom, hogy esélyem sincsen, de szeretem a kihívásokat.
Az gyönyörű, ahogyan mindkét oldal (én is) magára veszi a sanda célozgatásokat, és sanda célozgatásokat tesz (én is, bár magam részéről legalább emberként hivatkozom rájuk, és nem csak úgy, hogy „az izé“(2).
De ennek részemről vége. Utálom ezt az aljas, célozgató üzemmódot. Csak azért mentem bele, mert egy ideig nem akaródzott magamra venni ezt az „izét“.
Nos, mivel K. Csilla blogján, bizonyos eszmefuttatásokat tett az előbbi posttal kapcsolatban, hate post-nak titulálva azt, és erre még együtérző kommentet is kapott, az ott elhangzottakat illene elsőbben is tisztázni: (Itt és a következőkben semmiféle sértő vagy dehonesztáló kijelentést nem áll szándékomban tenni a Delta Vision kiadóra. Minden ellenkező értelmű beleérzés csupán a fantázia műve.)
A Diagnózis című regény az, melyet az említett hölgy a Delta Vision kiadó szerkesztőjeként szerencsésen elutasított még tavasszal. Mint az a könyv utószavában a kiadó megnevezése nélkül olvasható.
Ezen elutasítást soha, semmilyen fórumon, médiumon szóvá nem tettem, az említett hölgyet a továbbiakban semmiféle levéllel nem zaklattam (stalker?).
Említett hölggyel a fűzfa fórumán egyetlen egy alkalommal keveredtem vitába, melynek körülményei ellenőrizhetően a következőek:
Az Agenda kiadó piacra lépésének pillanatában illető hölgy, a Delta Vision kiadó szerkesztője és szerzője, olyas kijelentéseket tett, melyek negatív értelemben tüntették fel a KONKURENS kiadó szándékait, lehetőségeit, szakmai színvonalát, horribile dictu még munkatársainak szavahihetőségét is.
Az efféle lejáratási kísérletek Nyugaton a marketing bevett formái, azonban másféle korban felnővén ezt szóvá tettem.
Egy az illető hölgy baráti körébe tartozó embertárs (3) azonnal csatlakozott az Agenda szavahihetőségét megkérdőjelező kijelentésekhez, még meg is fejelte azokat.
A Delta Vision egy másik szerzője, majd annak barátja (reménybeli DV szerző?) szintén emelte a kamarakórus hangzásának színvonalát.
Baráti körben borítékoltam, hogy K. Csilla a végén ki fogja játszani a vitában a "sértett, visszautasított szerző bosszúja" kártyát. És lőn.
Abban az időben semminemű egyéb információm, és kapcsolatom nem volt az Agenda kiadóról, a kiadóval. Mindössze a nézeteimmel összegyeztethetetlen piaci módszert kifogásoltam. Később azonban, részben, hogy meggyőződjem az igazságról, részben, hogy pozitív irányban befolyásoljam azt, felhívásuk szellemében elküldtem a kiadónak a Diagnózis kéziratát. Well. Már a boltokban. Ennyit a szavahihetőségről.
Az illető hölgyet a jövőben sem áll szándékomban zaklatni semmilyen formában. A legkevésbé sem kéziratokkal.
Mivel ez a nonszensz már így is túlságosan sok energiámat elrabolta, részemről a történetet itt lezártnak tekintem.
Jegyzetek:
(1) Ennek a körnek a létezéséről bárki könnyen meggyőződhet, ha ellenőrzi az endless.hu, a Roham magazin, a Delta Vision, írókörök, stb. alkotóit és blogjaikat, követi megnyilvánulásaikat a magyar fantasztikum internetes fórumain.
(2) Az ellenfél ily módon történő démonizálása, személytelenítése rég bevált, humánetológiailag, csoportpszichológiailag jól megalapozott fogás. E nélkül a nácik nem lettek volna képesek olyan szenvtelen nyugalommal és gépies precizitással elpusztítani hatmillió embert.
(3) Minek kellene neveznem azt, aki nem vesz emberszámba?
posted by balfrász at 4:39 PM 0 comments
Goodwill and other mischiefs
Magyarország az a hely, ahol nem mondhatod el a véleményed senkiről és semmiről, mert aztán megnézheted magad.
Nos, jó lenne, ha mindenki az eszébe vésné, hogy
ha nyilvánosságra hoz valamiféle írást, azt bírálatok érhetik
a bírálat vonatkozhat arra,
amit/amiről írt, vagy
ahogyan megírta
a bírálat mindkét tárgyban lehet
megalapozott vagy
megalapozatlan, és
a bírálat továbbá mindkét tárgyban és mindkét módban lehet
konstruktív, vagy
szimpla kötekedés
a bírálatot csak akkor szabad személyes sértésnek felfogni, ha 4.2 forog fenn. és még akkor sem biztos, hogy a bírálatot tevő a szerző szellemi állapotára utalt.
különös tekintettel nem szabad sértésnek felfogni, ha az még csak nem is az illető munkájára, hanem témaválasztására, témájára vonatkozik.
Hogy világos legyen: folyó év július 9-én egy, az akkori Galaktikában megjelent esszé kapcsán tett hozzászólásban szerencsétlenül elhelyezett jelzős szerkezet ("It wasn't me!" ez nyilvánvalóan nem egy jelzős szerkezet, tehát nem ez) örvén, kezdetét vette a fűzfán egy teljesen hiábavaló polémia Conan Doyle írói munkásságáról*, melyben én annak adtam hangot, hogy mára a viktoriánus irodalom ifjúságivá változott, és még onnan is kiszorulóban van. Az egyáltalán nem vitatott, még csak nem is bírált esszé szerzője fórumos "vitapartnerem" volt (akkor még ezt sem sejtettem, illetve, ha tudtam vona sem lenne/lett volna más a véleményem), aki úgy tetszik bosszút esküdött, mert ma a Diagnózisra vonatkozóan az alábbi kedves, és jóindulattól csöpögő bejegyzést tette (sic!):
"A figyelmed ajanlom:
Philip E. High: Risk Economy, megjelent a Nebula 27. szamaban 1958-ban, illetve a The Best of Philip E. High (Cosmos Books, 2002) c. kotetben. Nincs uj a Nap alatt..."
Mivel nem áll módomban megszólani azon a fórumon, a bejegyzéstevő figyelmébe ajánlom a következőket:
Szándékos hitelrontás, márpedig egy nyilvános plágiumvád az, a világ civilizáltabb országaiban a pernek nevezett jogorvaslati módot szokta maga után vonni. Ebben az esetben ugyanis nem az engem ért sérelemről, hanem egy kiadó üzletmenetében okozott kárról van szó. Rosszhiszemű hozzászóló pedig - sajnálatos, de egyes esetekben megtörténik - személyében azonosítható.
A megnevezett novellának semmi köze a Diagnózis cselekményéhez, melyet a rosszhiszemű hozzászóló feltehetően nem ismer, mint azt a következő ismertetőből láthatjuk: ""Risk Economy" posits a fascinating premise: a lone star-traveller returns to Earth after nine hundred years to find a new form of economy holding sway. Humankind is immortal, and in an effort to curb the population growth, citizens earn credits in return for risks taken: there are enough ideas in this story alone to furnish a complete novel."
Philip E. High olyan jelentékeny amerikai szerző, hogy Kuczka Péter egyetlen egyszer sem találta méltónak a Galaktikában való megjelentetére, sőt tudomásom szerint semmi sem jelent meg tőle magyarul. Eszerint, rosszhiszemű hozzászóló nagyjából az egyetlen Magyarországon élő ember, aki feltehetően (nagyon remélem) olvasta az említett novellát. Mert én bizony mindezidáig, szégyen ide vagy oda, az illetőnek még nevét sem hallottam.
Ugyanezen okból Philip E. High novelláját, melynek, ismétlem, semmi köze sincs a regényemhez, nem olvashattam.
Az 1. pontnak megfelelően rosszhiszemű hozzászóló fontolóra vehetné hozzászólása törlését.
Bocsánatkérésre nem tartok igényt.
Well, ez történik, ha Magyarországon valaki a leghalványabban is véleményt alkot a nemzet bármely szülöttjének bármely tevékenységéről.
*Függetlenül attól, hogy hova sorolják, Doyle írásait szeretem, és alig várom, hogy a Sherlock Holmes kritikai kiadás harmadik kötete is megjelenjen végre paperbackban, hogy a két első mellé tehessem.
posted by balfrász at 3:27 PM 0 comments
(Egyébként a többit is visszamentheted még a google cache-ból, ha érdekel...)
Csilla, kösz a rekonstrukciót. Már azt hittem mindez elveszett. Csak két dolgot nem értek:
1. miért veszed magadra mindezt, még a nyilvánvalóan politikát célzó morgást is?
2. miért baj, hogy sajnálom, ha az írókörök nem érik el szándékukat? Ha jól tudom, mindezidáig te vagy az egyetlen, aki rendszeresen, nagyobb lélegzetű munkákat publikász.
De nem én vagyok az egyetlen. Ha csak a regényeknél maradunk, Scriptes és ex-Scriptes:
- Pálinkás Imre (Alan O'Connor)
- Kolozsvári Zsófia (Indira Myles)
- Sellei György (Keith Alanson)
- Vágó Csaba (Eric Crowe meg még néhány álnév)
De novellát nagyon sok más Scriptes is publikált. Mindegy is, itt csak ki akartam igazítani egy nyilvánvaló tévedést. A CS nem a legtökéletesebben működő műhely ugyan, de az tagadhatatlan, hogy sok írónak nyújt(ott) segítséget.
Egyébként meg könnyen félreérthetőek a postjaid - kevesebb általánosítás jobb lenne.
Megjegyzés küldése