Obso-late

Most tettem le a könyvet, mert féltem, hogy ha még egyszer meglátom benne leírva, hogy "franchise", soha többé nem nyitom ki.

Kínosabb ez, mint az Accelerando, mert az legalább nem magyarázott az arcomba hajolva és ordítva alapfogalmakat, nem isméltelgette folyamatosan a kettő hatványait, mint valami kabbalisztikus bűvigét, és nem verte bele az orromat minden, az író által kitalált szójátékba, melyet láthatóan a zsáner alapfogalmául szánt... (Nem lett az.)

A kor, az látszik, de nagyon. Átkozott évek!

OK. Elavultam, a világ elszaladt mellettem, de absza meg, 1992-ben, kis suttyó, Corel Draw-val dolgoztam a Balogh Tibor nyomdájában, és tudtam, hogy a retuspisztoly ideje lejárt.

Még a cím szavatossága is lejárt, már szinte a megírásakor: a meki valóban fekete-fehér képcsővel operált abban az időben, az enyém is, de a PC-ken ződ vagy narancs karakterek villogtak, ráadásul, ugyebár az alaposan, húsz oldalon keresztül elmagyarázott virtuális valóságban, de az igaziban sem, (eddig) nyoma sincsen képernyőnek. Mi a bánatért nevezne el valaki egy új, menő drogot egy elavult technológiáról...?

Gibson azelőtt tíz évvel jelentette meg a Johnny Mnemonicot (a novellát) amelyben sokkal hihetőbb VR-t ír le, anélkül, hogy a szájamba rágná...
That's a difference - engine!

Most, hogy a többi cyberpunkot is megismerem, kezd még jobban elmélyedni a tiszteletem Gibson iránt.

Crash!

Kísértést érzek, hogy olyat tegyek, mint még soha, és ne olvassam végig a Snow Crasht.

Egyszerűen nem értem, hogy ugyanazok, akik egyre a contemporary science fiction kiadását követelik, mit találnak ebben a könyvben.

Ezt a regényt 1992-ben adták ki először, tehát feltételezhetően kb. két évvel azelőtt kezdődött a megírása - ma 2007-et írunk, és legalábbis mindaz, ami az első huszonhét oldalon leíródott menthetetlenül és végérvényesen elavult.

Csakúgy, mint a stílus: érdemes a mai tizenhuszonéveveseknek bekezdéseken keresztül szájbarágósan, de bennfentes nagyképűen magyarázgatni az optikai adatátvitelről, virtuális valóságról, a kettes számrendszer alapjairól, japán kardokról, miközben nem történik semmi?

Nem nevetséges huszonegyedik századi szemmel az író tobzódása egy általa kitalált nyelvi lelemény körül, úgy, hogy többször, több oldalról próbálja elmagyarázni (szó szrint, ember!), az olvasó szájába rágni, mekkora poén és teljesítmény is a "logo" és a "glow" - kiejtve "glo" összeolvasztása egyetlen szóvá: "loglo"?

Gimme a break!

Ami igazán elszomorít, hogy Stross tíz évvel később sem jutott túl a jövő ezen parodisztikus bemutatásán. Ugyanebben a lehangoló, csak még szárazabb és élvezhetetlenebb stílusban.

De bennem van a hiba. Én Frank Lloyd Wright építészetét se szeretem...

Talán a kíváncsiság vágányon tart. De mindenki megkönnyebbülésére, hosszabb véleményt erről nem fogok írni. Nem éri meg a leütéseket.

Done

Az Amerikai istenekről írt véleményt megtalálhatod itt.

Elkezdtem viszont a Snow Crash-t, melyenek bármit is állít a magyar fantasztikum legnagyobb élő kritikusa, sőt annál inkább, az Odo által felvetett Hószakadás mindhárom réteget (MacIntosh, hó, drog) visszaadandó tökéletes magyar címe lett volna. Ugyanis nem oly sok régi magyar Meki felhasználó leledzik kis honunkban. Mindegy. Volna, tudod...

Az eddig elolvasott húsz oldal azt sugallja nékem, hogy a cyberpunk második generációja nemigen képes egyébre, mint a műfaj rosszul sikerült paródiáját adni.

Hogy ezekben a szerzőkben az általuk vázolt jövőtől való félelem, vagy ellenkezőleg, az általuk vázolt jövő eljövetelének várakozása (sürgetése) munkál, azt nem tudom. Mindenesetre nem teszik. Vagy csak egyszerűn képtelen vagyok magamévá tenni a humorukat és nagyképűségüket.

A hiba úgyis bennem van.

Cosy

Több, mint száz könyvön vagyok túl angolul, de nem emlékszem, hogy egyetlenegyben is olvastam volna litánia szót. Ez is olyan otthonosá teszi az Amerikai isteneket.

Az említett hiba eltűnni látszott, azután visszatért. Most nem tudom, hogy mi van, mert nem hiszem, hogy kijavítható lenne. Gyengeség, gyengeségecske. De ilyen is kell. Nincs tökéletes könyv, tökéletes író. Illetve a Sztugackij tetvérek azok voltak. De ketten könnyű. Több szem többet lát

---

I'm over one hundred books in English but I cannot remember reading the word, "litany" ever. This thing makes the American Gods so cosy.

The small error, mentioned bellow seemed to be disappeared but it returned now. I dunno what to say, I don't think it can be repaired. Weakness, little weakness. But it's necessary. There are no perfect books, there are no perfect writers. Though, the Strugatsky bros. they were perfect. But, that's easy. There is always a built in editor in a two membered team.

Some Confusions

A Solarián a Terráról kipattant haszontalan, ámde legalább rövid vita kapcsán szeretnék néhány félreértést eloszlatni:

1. Amit a Terrán csinálnuk, annak tudomásom szerint nincsen párja a magyar fantasztikum internetes, de még papírra nyomott oldalain sem. Ugyanis mi vettük a bátorságot, és szerkesztjük a hozzánk eljuttatott kéziratokat. Ami szöveggondozást jelent. Nemcsak a gépelési és, horribile dictu, nyelvtani, helyesírási hibák javítását, nagykötőjelek berakását, hanem, ó, borzalom!, bizony a stílusbeli, történeti és logikai törések megmutatását is. NEM ÍRUNK MEG SEMMIT A SZERZŐ HELYETT, de jelezzük, ha valami szerintünk nem stimmel, és néha még javaslatokat is teszünk, amelyeket persze nem kötelező betartani.
2. Nem kívánunk konkurálni egyik meglévő oldallal vagy papírmagazinnal sem. Az olvasó döntése, hogy mit olvas.
3. Nem kívánunk szakosodni egyetlen altéma felé sem, mert ha személyesen esetleg előnyben is részesítünk valamit, úgy hisszük a fantasztikum valamennyi altémája egyaránt fontos, és fenntartása, terjesztése gyümölcsöző.
4. Nem hiszem, hogy irodalmilag egyetlen szerzőnk, vagy olvasónk vesztesnek érené magát amiért a Terrán szerepel(t) vagy a Terrát olvasta. Az ő véleményük azonban valamiért nem csatornázódik sehol.
   
5. A lap látogatottsága heti bontásban mindig megtalálható a címlapon.

Személyes tisztázandók:

1. Nem kivonultam a Soláriáról, s nem is "kiugrottam". Kiugrani a kispapok szoktak, meg a tengernagy szeretett volna. Visszavonultam inkább, mert úgy éreztem, érzem, hogy ott semmi szükség sincsen arra, amit adni tudok.
2. Pontosan azért határoztam el a Terra megalapítását jóval előbb, mert rájöttem, hogy a kéretlen kritika úgyis csak rossz vért szül, és nem használ senkinek. Aki valóban őszinte véleményt akar, az önként jön. A Soláriára nem azért kerülnek fel az írások, amiért a Terrára.

The Dresden Files

A scifi.com/SciFi Channel köszörülgeti a csorbát, amelyet Beowulf nevetséges méretű kardján esett. Ma adták a Dresden Akták sorozat első részét. Fura, nem készült pilot film, pedig megérdemelte volna: David Carson rendező,Robert Hewitt Wolfe és Hans Beimler forgatókönyvírók (A csapat Star Trek és ST Deep Space 9 epizódokon szokott össze) egy rendes, jól megcsinált TV filmsorozatot látszanak összehozni Nicolas Cage pénzéből.
A történet egyszerű: urban fantasy keretek között Harry Dresden (Paul Blackthorne), a varázsló, gonosz (vagy ki tudja?, mindenesetre gonosz eszközöket használó) erőkkel száll szembe, melyek, úgy sejlik, gyermekkora óta üldözik képességei miatt.

A látvány- és akcióelemekből éppen csak annyi van, hogy hihetővé tegyék a világot, a cselekményt. A hangsúly inkább a karaktereken. Nem Oscar díjas alakítások, de szerethetők.

---

The scifi.com/SciFi Channel seems to be on healing the wound on the fine body of the fantastic which they cut with Beowulf's ridiculous sword. Tonight the first episode of The Dresden Files was on. It's weird but there was no pilot film despite this show would deserve it: director David Carson with Robert Hewitt Wolfe and Hans Beimler screenwriter (A team, which members grow accustomed to each other on filming some Star Trek és ST Deep Space 9 epizodes.), seemingly made a good, solid TV show - from the money of Nicolas Cage.
It's a simple story: in urban fantasy frames the wizard, Harry Dresden (Paul Blackthorne) fights his fight against evil (So far, who knows? Their ways seem to be evil ways...) forces. These powers, maybe, have hounted him from his childhood because of his magic talents.

There are some visual and action effects, enough to make the story and the world acceptable, but not too many to smother the entire show. Characters are rather emphasized. Not Oscar winner acts, but at least they are likeable.

Falling Idols

Lehet, hogy a humorommal van baj, de inkább sírnék, amikor William Shatnert ebben látom:

Maybe my sense of humor is slightly corroded but I rather sob when I watch William Shatner in this:

Priceline