Helyet az ifjúságnak! 2ik levonás

A Meztelen Ügynök feljegyzéseknek ez a legmocsarasabb tagja, mivel Magyarországon mind a műbírálatnak, mind a műbírálat befogadásnak a legrosszabb hagyományai érvényesülnek. Szóval, ha eddig nem voltak nagy sértődések, mostantól biztosan lesznek.

Én pedig nagyképű, bunkó, igazságtalan etc. leszek.

Az VAGYOK.

De ez mindegy.

Elsőbben is elfogultságaimat szeretném tisztázni:

1. A kiadvány alkotói közül eddig tudomásom szerint még ismeretlenül sem vesztem össze (Ritka öröm, mi? Bár kissé kopár…)

2. A kiadvány alkotói közül egyet személyes elég jól ismerek. Bukros Zsolttal korábban dolgoztam az Új Galaxisban, és remélem a megújuló (ez a szar örökké megújulásra szorul, olyan, mint a módszerváltás utáni országunk, furevör) Terrában is fogunk, még mielőtt Zsolt elfoglalt és profi íróvá növi ki magát. Pozitív elfogultságom a műveivel szemben valószínűleg érvényesül, bár a rendszerem ezeket a hajlamokat inkább elnyomja, mint támogatja – hacsak nem akarok szándékosan hazudni magamnak.

Néhány más alkotóval, köztük a túlságosan is lelkes Andy Baron szerkesztővel, összeültünk az SFportál-Avana SF nap utáni vacsorán. Nem vesztünk össze, nem is paktáltunk le, bár távozásom után ők talán meghallgatták Szélesi éneklését, és esetleg megváltozott tudatállapotba kerültek. Mindazonáltal csak Andy Baron írásait tudom azonosítani az értékeltek közül, mivel süket vagyok (csaknem, mint az ágyú), és a neveket megrögzötten elfelejtem. Arcokat nem… Szóval Bukros Zsolton kívül részemről semmiféle elfogultság nem érvényesül az írásokkal szemben.

3. Hagyományosan ellenséges vagyok az ún. paródiával (valójában a többnyire ócska college humorral) szemben.

4. Hagyományosan enyhe hányinger fog el az egyes szám első személyű elbeszélésmódtól – a rossz értelemben vett amatőrség szinte csalhatatlanul biztos jelének tekintem.

5. Két dologra különösen érzékeny vagyok: a rajzokra és a versekre. Nem bírom a kialakulatlan vizuális teljesítményt, különösen nem az ún. művészetnek álcázott/ideologizált/hazudott technikai tökéletlenséget. Kicsinyes és kötekedő leszek ettől.

Szerencsére versek nem jelentek meg az Ügynök első számában.

Az Ügynök novelláit úgy értékeltem, mintha az ÚG valamelyik pályázatára érkeztek volna, azaz az Irodalmi Térbe helyeztem őket, és ott elfoglalt koordinátáik szerint kaptak pontot. Az Irodalmi Térről itt olvashatsz, nem írok róla ehelyt többet azon kívül, hogy a szokásos 0-tól 10-ig terjedő pontozási rendszerekben az itteni 6 pont egynek felel meg. Az IT pontszám maximuma 17,32 (ilyen még nem volt, bár nem zárom ki elméleti lehetőségét – törekedjünk a tökéletesssségre, esetleg magosabb szempontból: „Írók! Alkossatok remekműveket!”) és az ÚG-ben általában csak a 10 pontnál többet elérő művekkel foglalkoztam. Volt olyan szerencsés idő, amikor szinte csak a még többet érőkkel.

Elvileg létezhetne olyan írás is, mely az abszolút origóban foglal helyet, azonban, ha jobban belegondolunk, valami gondolat a legrosszabb írásban is előfordul, így nulla pontot ez a rendszer sohasem ad. Bevallom, a praxisban akadtak írások, melyeket meg sem kíséreltem elhelyezni az Irodalmi térben. Egyszerűen, mert olyan súlyos elmebetegséget sugároztak, melybe nem kívántam belebonyolódni. Tudod, az ilyesmi ragályos. Mármint az elmebaj. Tényleg.

Én végigolvastam őket…

Az ÚG-s gyakorlattal ellentétben, ahol véleményt csak a visszautasított írások szerzői kaptak, a közöltek íróival szerkesztés közben cseréltünk eszmét, itt mindegyik műről írok valamit.

Nem kell azonban azt gondolni, hogy a tíz pont fölötti művek így, ahogy vannak közlésre valók. Lófaszt! Egy kis szerkesztés, slicing-dicing mindegyiknél szükséges lett volna publikálás előtt.

Úgy gondolom, az IT-ben elfoglalt hely, különösen a síkvektorok részletes ismerete elég jó támpontot ad a szerzőnek erősségei/gyengeségei felismerésére, most azonban biztos vagyok benne, hogy a látogatók kilencvenkilenc százaléka nem veszi a fáradságot, hogy megpróbálja megérteni a rendszert. Nem is követi a linket, pláne nem olvassa el, különösen nem lesz hajlandó elgondolkodni rajta.

Ráadásul a blogger idióta motorja a csinos táblázatokból valami iromba böhöncöt rekódolt, és nincs idegem mindegyikben kiütni ezt a faszságot - elnézést!

Tudom, hogy egy virtuális kézlegyintéssel elintézed az egészet, mondván: „Hülye fasz, mérni akarja a mérhetetlent!” vagy „Idióta balfrász újabb piti rögeszméje.” etc.

Hadd osszam meg veled! Tudod, ragadós…

Akkor kezdjük!

Andy Baron – Meztelen ügynök

Tengely	Sík			Koordináták/2	Pont
	S-G	S-E	G-E
S	5	5	0	5
G	2	0	5	3,5	6,18
E	0	1	1	1

Ha az abszolút koordinátákat nézed, akkor egy közepesen megírt, kevéssé átgondolt írást jelenik meg, melynek még nagyobb baja az eredetiség hiánya.

Ha síkokra lebontva nézed, akkor a stílus-gondolatiság vektor azt mondja: közepes stílusban, de az írói mesterség híjával megírt novellát olvashatsz. A mesterségbeli hiányosságok egyrészt terjedelmiek: az ötlethez és mondanivalóhoz képest a három oldalnyi terjedelem is erős túlzás. Másodsorban a manapság szinte alapkövetelményként felmerülő jellemábrázolás hiányzik, ez még klisék szintjén is alig érhető tetten. Harmadrészt a felismerhető írói szándék, nevezetesen a paródia sikerületlen voltát itt is „díjazom”: ha nem megy, nem kell erőltetni az ilyesmit – ez meggondolás kérdése.

Ha a stílus-eredetiséget nézed, azt látod, hogy nem létezik írói hang [1]. Konkrétan itt az unalomig ismert, bennfenteskedő college humor akarná jelenteni a stílust, amivel személy szerint már torkig vagyok. A paródia rosszul sikerült megvalósítását, mint stilisztikai elemet itt kellett számon kérnem.

A sci-fiben a gondolatiság-eredetiség különösen fontos, hiszen – különösen a novellák – az ún. ötletre épülnek. Nos, ebben az esetben az ötlet eredetisége meglehetősen sok kívánnivalót hagy maga után. A humor minőségét itt inkább negatívan veszem számba a gondolatiság megítélésekor. Sörözés közben az ilyesmi elég szórakoztató – az irodalomban azonban ebben a században már abszurditásként sem érvényesül.

Nestor Fairlane – Démonparfüm

Tengely	Sík			Koordináták/2	Pont
	S-G	S-E	G-E
S	7	7	0	7
G	7	0	6	6,5	10,36
E	0	5	3	4

Bukros Zsolt a legmegbízhatóbb színvonalú szerző a hazai kezdők közül. Történetmondásban, jellemábrázolásban, főleg, ha kalandokról esik szó, már nem sokat kell hozzátennie veleszületett mesélőtehetségéhez. Dolgoztunk együtt – együttműködő készsége minden szerkesztő álma. Ami a novella IT pontjaiból is látszik, egyetlen téren gyengébb – saját írói hangját (annak ellenére, hogy az írásait stílusuk alapján, mint most is, máris felismerem) és a kalandtörténeteknél valamivel mélyebb saját tematikáját még fel kell fedeznie. Biztos vagyok benne, hogy megjönnek ezek is.

Boros György László – Isten lábnyoma

Tengely	Sík			Koordináták/2	Pont
	S-G	S-E	G-E
S	6	6	0	6
G	6	0	8	7	10,49
E	0	3	7	5

Ennek az írásnak a meggondoltság és a tematikai eredetiség az erőssége – ezek emelik a kötet élmezőnyébe. Az alapötlet kiváló, szellemes és minden tekintetben korszerű, a megoldás, bár kiszámítható, de általában váratlan, a megvalósítás az írói mesterség szempontjából szinte kifogástalan. A hiányosság leginkább stiláris: hiányzik belőle az erő, frissesség és a törekvés az eredetiségre.

Urbánszki László – Tűzben égsz majd

Tengely	Sík			Koordináták/2	Pont
	S-G	S-E	G-E
S	4	4	0	4
G	2	0	5	3,5	5,68
E	0	3	1	2

Nehézkesség, átgondolatlanság, és az eredetiség jó messzire kerülése jellemzi ezt az írást – irodalmi közhelyek, fogalmazás: a legrosszabb fajta középiskolás irodalomdolgozatot idézi. Egy történelmi témát nem szabad így feldolgozni – különösen, ha az ötlet is minden eredetiséget nélkülöz. Legalább stílusban kellene ilyenkor valamit mutatni. Ha még az sincs, minek megírni és/vagy megjelenteni az olyan írást?

Urbánszki László – Az íjász

Tengely	Sík			Koordináták/2	Pont
	S-G	S-E	G-E
S	4	4	0	4
G	3	0	6	4,5	6,96
E	0	3	4	3,5

Egy kissé jobb az előzőnél, de ezt csupán az alapgondolat kissé eredetibb volta okozza – optikai csalódás. Sok tanulnivaló van még itt, és kellene a szándék, hogy az író túllépjen a közepes, tizenkilencedik századi prózán. Ha pedig történelmi témáról van szó, melynek a fantasztikumhoz semmi köze (No time travellers, please!), a stiláris anakronizmus (általában minden anakronizmus) megbocsáthatatlan bűn: a tatárjárás idejének gyermeke nem gondolkodik huszadik századi módon és szóhasználattal.

Andy Baron – Szép álmokat, testvér!

Tengely	Sík			Koordináták/2	Pont
	S-G	S-E	G-E
S	4	4	0	4
G	2	0	7	4,5	6,73
E	0	3	3	3

Ez az írás mind a megvalósítás, mind a koncepció (ötlet) terén átgondolatlan. A koncepció így természetesen könnyedén maradt eredetiség híján: a hibernációs/mélyálmos űrutazás téma végtelenbe tartó számú feldolgozásának újabb kísérlete. Az eredetiség hiánya önmagában nem baj, ha az irodalmi megvalósítás elfedi ezt a hiányosságot. Itt nem ez történt: az írás már terjedelmében is körülbelül háromszorosa annak, amit az ötlet megkívánna. A zavaros tematizálás nem javít, csak ront a helyzeten: amíg az ember abban a hitben ringathatja magét, hogy valami abszurdot olvas, még reménykedik, amint azonban az abszurditás ellaposodik, és felrémlik az elcsépelt sci-fi klisé, minden remény oda.

Héder Ingrid – Ecc, pecc, megdöglesz!

Tengely	Sík			Koordináták/2	Pont
	S-G	S-E	G-E
S	4	4	0	4
G	2	0	3	2,5	5,34
E	0	4	1	2,5

Nem a kötet leggyengébb írása, de a legfeleslegesebb – tematikája folytán. Horrort, thrillert, krimit azért írnak általában, mert rémíteni, borzongatni, gondolkodtatni akarnak, vagy mindezeket együtt. Itt mintha valami traumát, gyűlöletet próbált volna kiírni magából a szerző. Az ún. borzalmak öncélú ábrázolása nem vezet sehová, különösen, ha valójában nem is ábrázolják őket. Az őrült sorozatgyilkos témája annyira elcsépelt már, hogy tulajdonképpen csak a zseniális színészi játék képes életben tartani – filmen. Ha valaki képes megírni Antony Hopkins Hannibál figuráját, úgy, hogy ne tűnjön koppintásnak, hogy új és eredeti legyen – le a kalappal, írja! Itt erről szó sincs. Az irodalmi megvalósítás is kétséges, bár a szerző fejlődőképesnek tűnik.

Ha már mindenképpen muszáj írnia (mert az írónak muszáj), akkor írjon! De előtte találja meg a hangját és a témáját, ne akarjon olyan buszra szállni, amely már évekkel ezelőtt elment.

Bora László –Váratlan szövetséges

Tengely	Sík			Koordináták/2	Pont
	S-G	S-E	G-E
S	4	4	0	4
G	2	0	5	3,5	5,68
E	0	3	1	2

A kaland paródia tematikailag veszélyes küzdőtér. Nagyágyúkkal kell megküzdeni annak, aki beszáll, még Magyarországon is. A vesztesek nyugalma egy dolog, eleve vesztesként kezdeni egy másik. Ha van választás, hogy ne szálljunk be ebbe a mezőnybe, akkor ne tegyük! Annyi mindenről lehet még érni, és annyi mindenféleképpen máshogy. Lásd bővebben az első novellánál.

Bökös Borbála – Üzenet a múltból

Tengely	Sík			Koordináták/2	Pont
	S-G	S-E	G-E
S	7	7	0	7
G	5	0	8	6,5	10,01
E	0	3	3	3

Egészen jó írás, sokrétű, hitelesség felé hajló jellemábrázolással. A fantasztikum a lehető legfinomabban, szinte észrevétlenül van jelen, abban az értelemben, amit igencsak kedvelek: talpunk alatt kvantumszél fütyül.

A hitelességet azonban az ábrázolás túlhatározottsága rontja. Ekkora terjedelemben felesleges, kontraproduktív ennyire kibontani a szereplő éneket. Bizony át kellene gondolni az irodalmi megvalósítást: a téma nagyobb terjedelemért, kibontásért kiált. Legalább egy kisregényt képes a hátára venni. Biztatom az írót, hogy próbálkozzon meg az átírással. Azt viszont át kellene gondolni, hogy mekkora valószínűséggel jutottak ki a fogva tartottak levelei a haláltáborokból – a történet hitelességét más nem veszélyezteti.

Nestor Fairlane – A bosszú törvénye

Tengely	Sík			Koordináták/2	Pont
	S-G	S-E	G-E
S	7	7	0	7
G	4	0	7	5,5	10,21
E	0	5	5	5

Eredeti alapgondolat, kiváló ábrázolások – kínzón didaktikus, totális csőd befejezés. Ez rejlik a Stílus-Gondolatiság síkon kiugróan alacsony (Zsolthoz képest) 4 pont mögött. Korai, kiforratlan írásnak tűnik, megérdemelt volna egy átírást a megjelentetés előtt. Erre lenne jó az irodalmi szerkesztő.

A novellára egyébként ugyanaz áll, mint amit a Démonparfümnél írtam.

Mickey Long – Nő a tét

Tengely	Sík			Koordináták/2	Pont
	S-G	S-E	G-E
S	3	3	0	3
G	2	0	2	2	3,74
E	0	1	1	1

Átgondolatlan, meggondolatlan, kiforratlan, gyengén, a sovánka ötlethez képest óriási terjedelemben megírt, klisés kalandtörténet, az eredetiség szikrája nélkül. Mindez leszállított árú college humorral spékelve. A végeredmény mindannak farbakúrása, amit irodalomnak gondolunk, beleértve a lektűrt is.

Az írónak talán másféle olvasmány- és filmélményekre lenne szüksége, és kicsivel több önfegyelemre a publikálás előtt. Nem kell minden kósza ötletet megírni, pláne nem kell minden írást első változatban megjelentetni. Sokszor a végsőnek hitt változatban sem. Ha pedig valaki mindenáron meg kíván ragadni a kalandoknál, az tanuljon Morgantól, Dietz-től, vagy Szélesitől, Fonyóditól, vagy akár Bukros úrtól, ha már egy szerkesztőségbe kerültek. De valakitől mindenképpen!

Mickey Long – Ébredés

Tengely	Sík			Koordináták/2	Pont
	S-G	S-E	G-E
S	5	5	0	5
G	2	0	3	2,5	5,94
E	0	2	2	2

Minden áll, ami az előzőre, bár valamivel gondosabb munka. Legalább nincs benne college humor. Van viszont bőven divatos urban fantasy klisé a legolcsóbb minőségből.

Andy Baron – Zokniverzum

Tengely	Sík			Koordináták/2	Pont
	S-G	S-E	G-E
S	5	5	0	5
G	5	0	7	6	8,77
E	0	1	7	4

Ez már helyes iránynak látszik, ha valaki mindenáron humort, iróniát, abszurdot akar a sci-fibe vinni. (Ti. nem okvetlenül muszáj. [1]) Persze a megvalósítás még messze jár a jótól: gyenge közepes. Az írás terjedelme jócskán meghaladja a kívánatost, a nyelvezet nehézkes, közhelyes fordulatokkal, a narráció zavaros.

Andy Baron – Köztünk vannak

Tengely	Sík			Koordináták/2	Pont
	S-G	S-E	G-E
S	5	5	0	5
G	2	0	7	4,5	8,38
E	0	5	5	5

Bár az ötlet nem igazán eredeti, és a megvalósításban ugyanazok a gyengeségek érhetők tetten ebben a műben komoly ígéret lenne. (Már ha nem jelent volna meg…) Sokkal gondosabban ki kellett volna dolgozni, a fordulatot váratlanná tenni a legvégén – így az egész: ejaculatio praecox. Meg kell tanulni az információ visszatartásának módját ilyen helyzetben, nem az ötletünkben gyönyörködve nyilvánvalóvá tenni az első adandó alkalommal (az illusztrációkról se’ feledkezzünk meg!), meg- és elhatározni a megfelelő terjedelmet. Ebben a koncepcióban az írás túlságosan hosszú az ötlethez képest. Egy hosszabb változat, fordulatosabban, valamiféle kísérlettel szereplők ábrázolására, a fordulatban rejlő feszültség fenntartására sokkal jobb eredményt hozna.

Nestor Fairlane – A látnok

Tengely	Sík			Koordináták/2	Pont
	S-G	S-E	G-E
S	7	7	0	7
G	7	0	7	7	11,58
E	0	5	7	6

A kiadvány legerősebb írása. Ötletes, átgondolt, megfelelő terjedelmű, arányos.

Kovács Flórián – Méregzöld album

Tengely	Sík			Koordináták/2	Pont
	S-G	S-E	G-E
S	6	6	0	6
G	5	0	7	6	10,39
E	0	5	7	6

Ez is erős írás. Ami hiányzik belőle az egy csipetnyi szakma – kissé hosszú lett. A tartalom rettenete és az elbeszélés hideg közönye kiválóan ellenpontozza egymást.

Az jutott eszembe közben, hogy milyen szörnyeteg korban is élünk, amelyben sorra születnek ilyen tartalmú írások. A reménynek még az illúziójával sem találkozhatunk, mintha fiatal íróink nem látnának semmi jót, szépet a jelenben és a közeljövőben.

Nestor Fairlane – Páncélosok

Tengely	Sík			Koordináták/2	Pont
	S-G	S-E	G-E
S	7	7	0	7
G	2	0	8	5	9,29
E	0	5	2	3,5

Valamiféle ujjgyakorlatnak tűnik, a tehetséges kezdő bemelegítése, játék, kísérlet – ennek megfelelően túlságosan terjedelmes. Természetesen még nem túlságosan eredeti, a kezdő rácsodálkozása a tematikára világosan tetten érhető.

Az ilyesmit nem publikáljuk, de nem is dobjuk ki: meghagyjuk az irodalomtörténészeknek, hogy a halálunk után csámcsogjanak rajta, és/vagy az élősködő örökösöknek, hogy facsarjanak ki belőle egy kis pénzt valami ostoba szerkesztőből. :-)

? – Soli El (majdnem összes) története

Tengely	Sík			Koordináták/2	Pont
	S-G	S-E	G-E
S	3	3	0	3
G	1	0	3	2	4,12
E	0	1	3	2

Az előszó méltó párja, abszolút szerzői és szerkesztői tévedés. Inkább nem is elemzem.

Pár szót az illusztrációkról. Itt keményebb leszek, és felteszem, egyébként is jobban fáj a képzőművészeti teljesítmény bírálata az alkotónak, mint az irodalmi produktumé – egyszerűen, mert a képzőművészeti a ritkább és sokrétűbb tehetség. De üsse kő, ha vágni kell, és a vágás segít, vágjunk mindig minél mélyebbre!

A képzőművészeti ábrázolás sokszintűsége két dologgal bizonyosan együtt jár: a hibák sokkal nehezebben korrigálhatók, ha korrigálhatók egyáltalán, és még több gyakorlás és alázat szükségeltetne ahhoz, hogy valaki vegye a bátorságot a széles nyilvánosság elé járuláshoz.

Az Ügynök illusztrációi esetében ehhez az összetett problémakörhöz még hozzájárul, hogy a novellák jó része paródia, és ilyenkor nagy a kísértés, hogy a hozzájuk tartozó vizuális tartalom valamiféle karikatúra legyen. Ráadásul a magazinban találhatók elkülönített karikatúra szekciók is. A karikatúránál pedig – miként a képregénynél – alapkövetelmény, hogy a vizuális tartalom önmagában is ellássa a célt, amit a szöveg szándékol, azaz a karikatúra poénja vizuálisan is megjelenjen, a kép ne csupán illusztrálja azt – magyarán látható képi humorra van szükség.

Mivel az ügynök illusztrátorai/illusztrátora/szerkesztője a fent leírt túlnövekedett fába vágta a fejszéjét, minden együtt állt a képi katasztrófához.

Általában elmondható, hogy ilyen nyomdai grafikai minőséggel magára valamit is adó kiadvány nem jöhet elő. A ceruzaskicc nem nyomdai forma, még akkor sem, ha időközben feltalálódott a scanner és a digitális szerkesztés. Egy nyomdába kerülő illusztráción tiszta vonalak, jól definiált tónusok legyenek (hacsak nem éppen az ellenkezője a cél, de a sci-fiben ez nem jellemző) – magyarán letisztult, befejezett művek kerüljenek a képszerkesztő elé. A reszketeg, szőrös ceruzavonal, hacsak nincs külön vizuális üzenete, csupán egyet árul el: az alkotó rossz értelemben vett amatőrizmusát.

A Roham képi tartalmáról például sok mindent el lehet mondani a vegytiszta okádék jelzőtől a zseniálisig, de egy jellemző igaz volt rá szinte a belterj végső felbuzgásáig: a grafikai megjelenés nem volt amatőr.

Általában az is követelmény lenne, hogy a vizuális alkotó ne álljon addig a szélesebb nyilvánosság elé, amíg a szakma a kisujjában nincs – magyarán, grafikus addig dolgozzon a fiókba vagy a családnak, haveri körnek, amíg nem rajzol úgy, mint az ördög.

Különösen igaz ez a sci-fi-re. A sci-fi befogadói kilencvenöt százalékban realista megvalósítást akarnak, még akkor is, ha a téma fantasztikus. Nincs itt ellentmondás: a sci-fi tárgya az ember – fantasztikus helyzetekben. A lehető legreálisabb ember a lehető legfantasztikusabb helyzetekben – nem is lehet igazán másképpen ábrázolni, legalábbis a sci-fi vizuális kifejezése még nem találta meg ennek formáját.

Realizmusról viszont ott, ahol alapvető és mély rajztechnikai, anatómiai, drapéria, kompozíciós és tárgykultúra hiányosságok vannak, kár beszélni. Kegyes öncsalás, ha a rajztechnikai hiányosságot az alkotó azzal fedezi, hogy groteszk és/vagy fantasztikus témát ábrázol – ha hiány van a rajtudásban, az ilyesmi nem takarja el, csak még nyilvánvalóbbá teszi. És egy kissé nevetségessé.

Nem azt mondom, hogy teljesen reménytelen, a rajzok mennyisége nagy elszántságot, a minőségük létező (bár olykor nehezen felfedezhető) potenciált sejtet, de hogy jó legyen valaki, ahhoz – mint mindenhez – tízezer órányi gyakorlás szükséges. Az anatómiát, drapériát, kompozíciót meg lehet tanulni, tárgykultúrát lehet szerezni. De kár volt ebben a fázisban kijönni ezzekkel.

Már az előző feljegyzésben is utaltam rá: túl sok a rajz a magazinban. Az alkotó(k) publikálási baszdühe érthető, de nem elfogadható – nem önmagunknak rajzolunk, hanem a magazin forgatóinak. Ilyen mennyiségű illusztráció kontraproduktív, annál is inkább, mert egy jobbára ötletre, poénra, meglepetésre épülő tematikában, kifejezésmódban az illusztráció könnyen megölheti éppen a textuális váratlanságot. Ráadásul némely illusztrációnál szinte érződik a verítékszag: „Kell ide egy rajz. Kell ide egy rajz.”. Nem sokkal jobb a helyzet ott sem, ahol az illusztrátor láthatóan tobzódott a témában – a mennyiség az istennek sem csapott át minőségbe.

Felhívnám az alkotók figyelmét néhány vizuális mélypontra: a 13. oldalon látható valami, a 22. oldal máglyára vetett nőalakja, a Vigyázz, kész, rajz! szekció darabjai, az 55. oldalon a küzdelem.

Külön megjegyzést érdemel az Andy Baron által jegyzett Pályaválasztási Tanácsok szekció, mely valahol a karikatúra és minimális terjedelmű (egy kocka) képregény között áll. Ilyesmit csupán akkor szabad csinálni, ha mind a vizuális, mind a textuális humorban a csúcsot képes nyújtani az alkotó. Ha csak az egyik is gyengébb, billen az egész. Ez a rovat nem tudja, merre dőljön. Az ilyen fajta humor nagyon rendben van sörközi állapotban, kollégiumi szobákban – irodalmi környezetben több mint kétséges.

Hát, a végére értem. Ami eddig ez ügyben részemről esett, jobbára ténymegállapítás.

A következő feljegyzés arról szól majd, mihez is kellene kezdeni – szigorúan szerintem – az Ügynökkel, és – hadd nevezzem a továbbiakban így! – az Ügynök-jelenséggel, nekünk, befogadóknak és nekik, alkotóknak.

Jegyzetek:

[1] Egy későbbi feljegyzésben kitérek majd arra, miért lehetetlen szinte elvileg is, hogy ilyesmit leljünk a paródiában.