Közkívánatra valami beszámoló-féleség lenne ez a bejegyzés Szentmihályi Szabó Péter könyvének bemutatójáról, de igen hamar átcsúszik könyvismertetésbe, szóval félúttól ott folytatom, bocs, hogy klikkelni kell.
Botrány nem lett, bár valószínűleg negatív látogatási rekordot döntöttünk – azokkal a kedves idegenekkel együtt, akiket eddig nem is láttuk voltunk tizenhatan. Azt kell mondani, hogy a tetves szervezés ellenére (részben az én bűnöm, nem vagyok hajcsár) is eljöhettek volna többen. Mondjuk az író is személyesen. De SzSzP, mint az egyik novellájában írja, nem szívesen jön már le a hegyről EBBE a városba. Valahol megértem, néha nehezemre esik kilépni az ajtón, ha az Utcaszínház elvadultabb hangjai beömlenek az ablakon…
Sárdi Margit könyvismertetése megadta az alaphangot. Ez egyrészt jó volt, másrészt rosszat tett az estnek – legalábbis elejét vette annak, amerre én szándékoztam vinni, menteni a menthetőt, és lefolytatni egy beszélgetést politika és sci-fi kapcsolatáról. De senki sem volt valójában partner ehhez – a frász tudja miért!
Margit az elején kijelentette, hogy a kötet politikai témájú novelláival inkább nem foglakozna. Pedig a 66 új mini sci-fi írásainak több mint a kétharmada explicit politika – látszólag a legrosszabb fajta: elfogult, gyűlölködő, egyoldalú, paranoiás. De erről később! Az tény, hogy alig találtunk három olyan novellát, amelyet felolvashattunk. A felolvasás egyébként nem rossz fogás, hiszen a könyvet a Tanárnőn, Németh Attilán és rajtam kívül senki sem olvasta. Igaz, kapni sem igen lehet, sokat talpaltam, mire a Fókuszban megtaláltam, igaz, ott úgy adták, mintha tucatjával kelne el naponta…
Margit ismertetője korrekt volt, bár az elején kijelentette, hogy ezek a történetek nem tartoznak a sci-fihez, ez később finomodott, hiszen sikerült nagyon szépen tematizálni a szöveg javát.
Amivel ott helyben vitatkoztam volna, de abban a furcsa hangulatban erről inkább lemondtam, hogy ezek az írások nem humorosak, mert a gúny nem humor. Azt gondolom, hogy az. Nem a legkifinomultabb fajta, de az írások zöme szépen belesimul még Margit esztétikai definíciójába is. Ezt a kötetet egy kicsit más szemmel kell nézni, azt hiszem egy ilyen indulatos szövegnél a leghelyesebb a Chicagói Iskola elvei szerint eljárni, az egészet szemügyre venni, beleérve az író vélhető szándékait is, mivel ha a könyvet részleteiben nézzük, igen könnyen sommás ítéletet hozhatunk, és kivágjuk a francba az egészet. Szélesi az est folyamán kilencszer kérte el tőlem a könyvet, belelapozott, beleolvasott, aztán undorral visszaadta. Bizonyára nem tetszett a jó embernek, hogy Gy. F. elkövető neve szinte minden lapon szerepel – és sehol sem pozitív értelemben.
A folytatás és könyvismertetés itt: Szentmihályi Szabó Péter 66 új mini sci-fi
Botrány nem lett, bár valószínűleg negatív látogatási rekordot döntöttünk – azokkal a kedves idegenekkel együtt, akiket eddig nem is láttuk voltunk tizenhatan. Azt kell mondani, hogy a tetves szervezés ellenére (részben az én bűnöm, nem vagyok hajcsár) is eljöhettek volna többen. Mondjuk az író is személyesen. De SzSzP, mint az egyik novellájában írja, nem szívesen jön már le a hegyről EBBE a városba. Valahol megértem, néha nehezemre esik kilépni az ajtón, ha az Utcaszínház elvadultabb hangjai beömlenek az ablakon…
Sárdi Margit könyvismertetése megadta az alaphangot. Ez egyrészt jó volt, másrészt rosszat tett az estnek – legalábbis elejét vette annak, amerre én szándékoztam vinni, menteni a menthetőt, és lefolytatni egy beszélgetést politika és sci-fi kapcsolatáról. De senki sem volt valójában partner ehhez – a frász tudja miért!
Margit az elején kijelentette, hogy a kötet politikai témájú novelláival inkább nem foglakozna. Pedig a 66 új mini sci-fi írásainak több mint a kétharmada explicit politika – látszólag a legrosszabb fajta: elfogult, gyűlölködő, egyoldalú, paranoiás. De erről később! Az tény, hogy alig találtunk három olyan novellát, amelyet felolvashattunk. A felolvasás egyébként nem rossz fogás, hiszen a könyvet a Tanárnőn, Németh Attilán és rajtam kívül senki sem olvasta. Igaz, kapni sem igen lehet, sokat talpaltam, mire a Fókuszban megtaláltam, igaz, ott úgy adták, mintha tucatjával kelne el naponta…
Margit ismertetője korrekt volt, bár az elején kijelentette, hogy ezek a történetek nem tartoznak a sci-fihez, ez később finomodott, hiszen sikerült nagyon szépen tematizálni a szöveg javát.
Amivel ott helyben vitatkoztam volna, de abban a furcsa hangulatban erről inkább lemondtam, hogy ezek az írások nem humorosak, mert a gúny nem humor. Azt gondolom, hogy az. Nem a legkifinomultabb fajta, de az írások zöme szépen belesimul még Margit esztétikai definíciójába is. Ezt a kötetet egy kicsit más szemmel kell nézni, azt hiszem egy ilyen indulatos szövegnél a leghelyesebb a Chicagói Iskola elvei szerint eljárni, az egészet szemügyre venni, beleérve az író vélhető szándékait is, mivel ha a könyvet részleteiben nézzük, igen könnyen sommás ítéletet hozhatunk, és kivágjuk a francba az egészet. Szélesi az est folyamán kilencszer kérte el tőlem a könyvet, belelapozott, beleolvasott, aztán undorral visszaadta. Bizonyára nem tetszett a jó embernek, hogy Gy. F. elkövető neve szinte minden lapon szerepel – és sehol sem pozitív értelemben.
A folytatás és könyvismertetés itt: Szentmihályi Szabó Péter 66 új mini sci-fi
4 megjegyzés:
(köszönöm a beszámolót)
Én azt mondom, hogy az volt a szép időszak, amikor a múzsák nők voltak és gyönyörűek, és amikor ajkukkal az író homlokát illették egy csodás világ tárult fel a művészemberek lelkében. Az a gáz, ha valakinek GY.F. a múzsája. Abból születnek ilyen "művek".
"Az a gáz, ha valakinek GY.F. a múzsája. Abból születnek ilyen "művek"."
Sanyi, ezt a kijelentésedet szívesen idézném valahol, mint klasszikus Sheenard-bon mot-t.
Szerintem SzSzP nagyon keményen visszutasítaná, hogy Gy. F. elkövetőt bármiylen klaszikussal is egy napon említik. Múzsa? Ugyan már! Egyetlen személynek lehet múzsája: a vádemelő ügyésznek...
A mű miért idézőjelben? Eszerint Dévényi munkásságát is tegyük abba?
Megjegyzés küldése