A hónap mottója

Saját gondolataink kifejezésének joga azonban csak akkor ér bármit is, ha képesek vagyunk arra, hogy saját gondolataink legyenek."
Eric Fromm

2010. szeptember 2., csütörtök

A Practical Approach

Van az az emberfajta, akit jobb híján pragmatikus kereszténynek nevezek.
Te is találkoztál már vele, ha eszedbe juttatom ars poeticáját, biztos felismered:

"Keresztény vagyok, nem hülye!"

Rémlik már?

Ez az alak, aki a keresztényi könyörületesség nevében az első adandó alkalommal hátba szúr, átráz, megrágalmaz, eltipor etc.
Moliere Tartuffe-je valami ilyesféle féreg, bár a pragmatikus keresztény általában nem tobzódik az ájtatosságban, mindössze úgy viseli a vallását, hogy arról azért egy pillnatra sem feledkezzhess meg. Mert miközben hátba szúr, átráz, megrágalmaz, eltipor etc. az ő nagy kereszténységében emeli magát fölibéd.

Most az ő idejük jön, évekig láthatod a diadalmas pofájukat, amint kioktatnak majd, miként kellene élned keresztényien, miközben ők minden tettükkel saját Tanítójukat gyalázzák. Mert a keresztényi életet (szerénység, szegénység, irgalmasság, spiritualizmus etc.), azt neked kell élned, hogy ők könnyebben hátba szúrhassank, átrázzanak, megrágalmazzanak, eltiporjanak etc. Mert ők keresztények, nem hülyék. A hülye, az te vagy.

A mondat ugyanis azt jelenti, hogy aki szerénységben, szegénységben, irgalmasságban, spiritualizmusban etc.-ban él, az hülye. Mint a Tanítójuk... A hülyék Jézusa.

Ez az egyik kedvenc képem Tintorettótól:



Ez pedig a kedvenc részletem róla:



Nézd milyen buzgalommal ás! Figyeld a feszülő vádliját! Ő a pragmatikus keresztények őse. A Megfeszítés idején még éppen pragmatikus izraelita vagy a római istenek pragmatikus híve... Ha az emberiség kitalál valamilyen invenciózus új vallást, annak pragmatikus követőinek is ő lesz az őse...

Nincsenek megjegyzések: