A hónap mottója

Saját gondolataink kifejezésének joga azonban csak akkor ér bármit is, ha képesek vagyunk arra, hogy saját gondolataink legyenek."
Eric Fromm

2010. szeptember 1., szerda

A Brand New Life

Na az kéne, legalábbis megpróbálkozni vele, bár kicsit nehéz ez egy olyan országban, ahol az Állatorvosi Kar hallgatói Boriékhoz járnak lovat tapogatni.

A szarul kormányzott országok állatorvosi lova vagyunk – nincs még állatorvosi lovunk sem.

Viszont állataink egyébként bőven vannak, két és négylábúak egyaránt.

Cirka például egy éve lakik nálunk.

Lehetett nyerni például 120 milliónyi EUs pénzt pályázaton állatéletmód programra, konkretno kutyafitneszre – Drégelypalánkon. Mi ehhez képest az én tervem a macskafitneszre Budán? Nem pályázatból – de egy kicsit várszemet kaptam: bele kéne vágni!

Volt pártom például az önkormányzati választásokra feladta minden gerincét és teljes múltját: az MSZP elhagyott minden vörös színt a jelöltek plakátjairól, a szekfű kifehéredett – első lépés az eltűnés felé, háttérszín (ismerős, second hand SzDSz kék, ami a rövidebb memóriájúak kedvéért nem Szódium Dodecil Szulfát, kedvelt detergensünk neve) nélkül teljes a feloldódás a semmiben. Végül is a fehérben valamennyi szín ott van... Ideológiai moslék.
A baloldali értékrend teljes átengedése a jobboldalnak: ez már több, mint politikai pornográfia, ez agyhalál.

De megkísérlem az új életet.
Valamikor július végén több felszabadító érzés járt át: újra írhatok az asztalfióknak, bátran, kötöttségek nélkül, hiszen soha többé nem kell egyezkedni semmiféle kiadóval, mivel nem óhajtok többé regényt kiadatni ebben az országban – ha valaki ki akar adni valamit, kérje szépen: nem fogja, hála Istennek; az ÚG-nek, ugye számomra vége; úgy néz ki, a sci-fi mégsem halott, csak kifogtam egy olyan időszakát Amerikában, amikor az ágyban ugyanolyan volt, de csak egyre gyűlt a szennyes... Nálam józanabb elmét is megtéveszthetett volna a látszat; azt pedig Gyulán megtanulhattuk, mi lesz a könyvpiac és az írói hivatás vége – a hosszú farok.

Mindezek együtt azt eredményezték, hogy tényleg elkezdtem újra írni (nem újraírni!), pedig már azt hittem, sohasem fogok megint. Augusztus közepére meg is lett a Vénuszlakók utolsó öt novellája – ha úgy vesszük, együtt egy újabb kiadatlan kisregény. Viszont ettől azért ravaszabb vagyok.

Az iDeal-t a hétvégétől kb. húsz oldalanként felrakom a netre, lehet olvasni, akit érdekel, és nagyjából minden novellánál nagyobb terjedelmű dologgal is járok el a későbbiekben: kurvára nem érdekel a magyar könyvpiac (including reception). A könyv az író és az olvasó magánügye, ami ezen kívül vagyon, az az ördügtül vagyon. Az internet pedig lehetővé teszi, hogy ez így is legyen. Ámen.

Emiatt még talán békét is kötök vele, beveszek egy levél Deadalont, úgy talán okádás nélkül tudom használni. Aztán meg majd megszokom. De minden tisztelet mellett, mely a gyengeelméjűeknek kijár: facebookolni nem fogok. Nincs pofám hozzá.

Most már csak azon kell imátkozni, hogy Steve Jobsot (minden tisztelet mellett) üsse meg a guta, az Apple szörnyeteg üzleti ideái haljanak meg vele együtt, és a hamvaikból szülessen minél több jól működő iPad klón, vagy valami még jobb.

Jelzőtlen jövőt!

3 megjegyzés:

Attila írta...

Várj, összefoglalom a fentieket:

"Minden szar. A szar is le van szarva. Az írásaim megbuktak, a kiadók le se szarnak, összevesztem mindenkivel, ezért most sértetten és drámaian elvonulok. Végleg és visszavonhatatlanul, de legalább fél évre, de ha valakit esetleg érdekelne pár novellám..."

Írni kellett volna megtanulni a pofanövesztgetés helyett, csimota.

Új Galaxis írta...

Ártány, ártány,

Csalódtam. Ennyi tellik? Egyesek azt állítják, nincsen lelked - ez valószínű. A nagyobb baj, hogy eszed sincsen: fejlődésképtelen vagy. Tíz év után még mindig a "csimota" az ultima ratio? És még a te röfögésedre mozdul(t) a csürhe?! Ez rosszabb, mint hittem...

Fel kéne már nőni, nem késő negyven körül sem, például a pattanásokra a nyomkodás helyett sokkal jobban használ, ha megpróbálsz valami nőt találni, melőtt túl késő lesz... A te korodban már az impotencia is leskel, oszt' baszhatod.

Meg olvasni is meg kellene tanulni, mert szar itten rajtad kívül nincsen, nem is volt... Tudod, az olvasás úgy kezdődik, hogy a, á, bé, cé... Nem beleköltjük a szavak közé a saját orbáncos sivárságunkat.

De szájkaratéból ennyi elég. Nem vetünk ok nélkül gyöngyöt a gyesznyó elé...

balfrasz írta...

Az előbbi persze én voltam. A blogger még nálam is hülyébb... De ez maradjon köztünk!